Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

Juhnyájakkal népesítsük be megyénk legelőit Hányféle hasznot hajt a birka ? A textilüzletek kirakataiban ezerféle szín­ben, változatban tűnik eléd a finom gyapjúszö­vet. Meleg, tartós, szép — évtizedekig örülsz neki. A selymes, meleg anyag szálait a juh aordta, neve.te... Zord, téli időben belebújsz a birkaprémes oundába, fü.edre húzod a báránybéléses sapkát — fújhat a szél, haraphat a hideg — nevetsz rajtuk. Téli estéken kesztyűk, kabátkák, haris­nyák tömegét fonja, köti házadnépe a gyapjú­ból. .. A piacon, az élelmiszerüzletekben jó pén­zért kapkodják el. kosaradból a zsíros juhsajtot, a táplá.ó, ízes juhtúrót. Lakodalmat, szüretet ugy-e el sem tudsz képzelni bográcsban fortyogó oirxapapriKas nélkül, tavaszi ünnepeden húsvéti bárány kerül aszta.odra... Aprófüves, szikes legelő van gazdaságodban, harn»c.; ciidü szénád terem? A tehén nem éJ meg rajta — a birka kitűnően hasznosítja. Ha jói gondozod, kétévenként háromszor is ellik az anyabirita. Évente hat mázsa trágyát biztosít, ameiynek értéke kétszerese a tehentragyának... A kiskunfélegyházi, kecskeméti, kiskunha­lasi, dunavecsei és kunszentmiklósi járás számos termelőszövetkezetében hever kihasználatlanul a legelő. Éppencsak van — kaszálni nem lehet, mert aprónak marad a fű, tehén nem legeli. A felszabadulás előtt az uradalmak, nagygaztíák ezerszámra járatták ezeket a legelőket a birká­val. Csak egyedül Kunszentmjklós szikes határán 25.000 darab juh nevelkedett. Megyénk ma is az országos juhállomány egyötödét adja — pedig lehetőségeink mégegyszer annyi állat eltartását biztosítják, mint amennyi jelenleg van. Kevés munkaerővel rendelkező termelőszö­vetkezeteink azt is figyelembe vehetik, hogy egy 150 darabos juhállomány gondozásához egyetlen ember elegendő, — persze annak szakembernek kell lennie. A juhfajták között is lehet válogatni A cí- gája jóltejelő, nagytestű, ritka, könnyű gyapjút adó fajta. A íésűs-merinói tejtermelése fele a cigájáénak, gyapjújáért tenyésztik. A kettő ke- :esztezéséből létrehozott heterózis-fajta 5—6 kg. gyapjút lead, tej termelése 40—50 liter. Áruter­melésre szánt nyájat ebből a fajtából lehet leg­inkább állítani. Mit jövedelmez egy jólgondozott juhászat? A juhtenyésztés jövedelmező­ség-- m. ismeretlen dolog zo*v- ban a termelőszövetkezetekben, ahol évek óta eredménnyel folytatják. Nézzünk meg né­hány példát. A tiszaújfalusi Tisza termelő- szövetkezetben Németh János juhász 172 darab cigája anyátó 227 bárányt nevelt fel, 52 anya ikerbárányokat ellett. A nyírási súly 4 kiló 30 deka volt, a fe- jési eredmény egy-egy árvától 4.7 dl. tej. A szövetkezeinek a 227 bárá­nyon Kívül az alábbiakat jöve­delmezte a juhállomány: 16 mázsa gyapjút, 8 mázsa báránygyapjút, 6 mázsa saj­tot, 1 mázsa túrót, pénzér­tékben összesen 41.000 fo­rintot. ' De a juhász keresete sem megvetendő. Németh János au­gusztus 31-ig teljesített 550 munkaegysége után több, mint 20 mázsa kenyér- és takar­mánygabonát, 13 mázsa burgo­nyát kapott cs prémiumként 5 bárányt) Ocsai Péter, a tassi Petőfi ter­melőszövetkezet Munka Érdem­renddel kitüntetett kiváló juhásza. A tassi termelőszövetkezet­ben is évről-évre növelik a juh­állomány számát — s nem vé­letlenül. Pajor Péter, a Lenin termelőszövetkezet kiváló juhá­sza 150 fésűs-merinói juhró! darabonként 4.9 kilogramm gyapjút nyírt és anyánként 50 liter tejet fejt. Bevezette a juhoknál is a háromszori fejest es meg­győződött róla, hogy 1.2 dl-rel többet ad az állat ezzel a módszerrel. Pajor Péter a szaporulati tervet is 117 százalékban telje­sített*:.'. A fülöpjakabi Alkotmány ter­melőszövetkezetnek kevertállo- tnányú nyája van, 43 anya után 40 szép bárányt nevelt fel ju­hászuk. A gyapjúért közel 7000 forintot kapott a szövetkezet, sajtból 5260 forintot árult. A 40 darab bárány 200 forintjával számítva 800Ö forintot jelent a szövetkezetnek. A csoport most 200 darab me- rinéá bárányt kap — ebbő! ne­velnek törzsállományt. szövetkezetnek aprótestű, hegyi­fajta juhai vannak. Mégis a 150 anya a nyáron naponta 120 11­A városföldi Dózsa termelő- ter tejet adott, A szövetkezet 27 mázsa go­molyát szállított tejbeadási kötelezettségének teljesíté­sébe a juhok után. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a tagság elhatározta: 1000 darabra növeli a juhállományt. De sorolhatnánk a példák szá­zait. A szalkszentmártoni Bé­kéért tsz-ben 120 íésűs-merino birka járja az egyébként hasz- nosíthatatlan legelőket. Kökény József juhász a 120 anyabirkától 138 bárányt választott le. Egy ivarzás alatt kétszer fe­deztette az anyákat, ezek­séges a lehetőségek jó kihaszná­lása mellett az eredményes juhtenyésztéshez? Az ember — az ójtipusü ju­hász, aki szaktudását, ta­pasztalatait nem éhbérért adja már el az uradalom­nak, a kuláknak, hanem azért törekszik új és új si­kerekre, mert a dolgozók közösségének dolgozik s ben­ne önmagának. Ma államunk megbecsült, ki­tüntetett dolgozóinak sorában ott vannak a juhászok is. Az állami gazdaságok leg­jobb juhásza címet Péter István, a tajói állami gazdaság dolgo­zója nyerte el. 1952-ben 14ü anyától 365 bárányt elletett és nevelt fel elhullás nélkül. Gyap­júterve anyánként 5 kg. volt. 1’ervét 80 dekával túlteljesítette, mert anyánként 5.8 kg. gyapjút nyírt. 20 literes tejtermeiesi tervét 31 literre teljesítette. Ha- 'ánk lelszabadításának nyolca­dik évfordulóján Péter István méltán nyerte el az ÁG leg­jobb juhásza címet, az ezzel já­ró oklevelet és pénzjutalmai. Ugyanaznap a Népköztársaság Elnöki Tanácsától bői 20 kettősbárányt elletett. Kökény József anyánként 45 li­ter tejet fejt és 4.6 kg. gyapjút nyírt le egy-egy állatról. A gá­téri Vorosilov tsz-ben 103 eigá- ja-anya ugyanannyi remek bá­rányt nevelt fel, amelyek válasz­tási súlya 21 kg. volt. A nyírási súly juhonként 4.2 kg. volt. Egyéni gazdaságokban sem hálátlanabb a jól gondozott juh. A megyei mezőgazdasági kiállí­táson szerepelt Mûries Mihályné cigája-fajta birkája, amely 6.5 kg. gyapjút adott nyiráskor és 110 liter tejet termelt, »Bárónő« nevű fésűs-merinói fajtája 95 li­teres tejhozammal, 8 kg. 70 dekás nyírási eredményével tűnt ki a kiállításon. a Magyar Munka Érdemrend bronzfokozatát kapta, jó munkájának elismeréséül. — Hogyan érte el Péter István ezt az eredményt — mondja el ő maga. 1952 tavaszán jöttem a tajói, illetve azelőtt balotai állami gazdasághoz juhásznak. Úgy lát­tam, hogy a szocialista nagyüze­mi gazdálkodásban jobban meg­találom a helyem s azzal foglal­kozhatom, amihez legjobban ér­tek, amihez a szívem is húzott: a juhászattal. A gazdaság juhászata nem volt törzskönyvezve. A rámbí­zott 140 anyajuh azonban igen jó állapotban került hozzám s mindjárt elletéssel kezdődött a munkám. Ebben a gazdaságban ebben az évben vezettük be elő­ször a kétévenkénti háromszori elletést, amelyet eddigi juhász­kodásom alatt még sehol sem csináltunk. Ez a módszer ide­gen volt számomra, a gazdasag vezetősége azonban meggyőzött arról, hogy az állatszaporításuak ez a módszere a Szovjetunióban már uagyon jól bevált és sokezer juhászaiban Kétéven­ként háromszor elletik, a juho* Pajor Péter, a tassi Lenin tsz juhtenyésztője, a juhoknál is be­vezette a háromszori fejest és anyánként 1.2 dl-rel több tejet fejt ezzel a módszerrel. Az eredményes juhtenyésztés módszerei Nézzük meg végül; mi szük­kat. Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az új módszer bevezetése siker­rel járjon. Eddigi tapasztalta­imból már tudtam, hogy a birka nagyon meghálálja a jó gondos­kodást és lényegesen jobban tud termelni, mint ahogy a maradi juhászok kezén termel. Az 1952. évi első elletóst már en vezettem és a 149 anya után májusban 192 bárányt választot­tam le. A 140 közül 52 anyának volt ikerbáránya, ami több, mint 30 százalékos ikerel'ést jelent. Ennek nagyon örültem, mert azt igazolta, hogy a birkákat előzőleg is jól gondozták és megfelelő volt a beüzetés is. A bárányok közül a kosok 22, a jerkék 18 kilogram­mos választási súlyt értek el. A gazdaság vezetőségével úgy egyeztünk meg, hogy júliusban újra beüzetjük az anyákat, nogy a kétévenkénti háromszori ellésből erre az évre két e.lés essen. Az üzekedést július lején kezdték az anyák s mivel eléggé gyenge kosaink voltak, mintegy másfél hónap alatt üzekedett be valamennyi anyabirka. A pároz- tatást a szabad pároztatási mód­szerrel végeztük és 25 anyára jutott egy kos. Az anyák november 20-án Kezdtek eileni és az eilés elhú­zódott egészen janpár 15-ig. A 100 anya 165 bárányt ellett, amelyeknek a leválasztása 1953 tavaszán történt meg. Az anyákat az elletésre min­dig előkészítem. Az ellés előtt 1—1.5 hónappal az anyák megkapják a legjobb legelőrészt. Ha gyenge a legelő, vagy őszi, téli időszakban 30 deka abrakot is juttatok a vem- nes anyáknak s ha lehet, In­cém ászé nát is adok elibük, egyenként legalább fél kilót. így az anyák a vemhesség ideje alatt nem romlanak le s jólíej- Lett, egészséges bárányokat elle­nek. Ennek köszönhetem azt, hogy a leellett bárányok közül nem volt elhullás, valamennyit felneveltem, leválasztottam. Juhászatunkban a napirend a következő: Nyáron a harmat után, nyolc óra tájban hajiunk a legelőre. A mi jó legelőinken, mire erő­sebben-felmelegszik az idő, jól­lakik a birka. így 10—11 órára enyhe helyre, hűvösre hajtjuk az állatokat s ezek itt is tar­tózkodnak a nap legforróbb idő­szakában. Négy órakor újra ki­hajtunk és este 8—9 óráig le­geltetünk. A juhos az éjjelt a hodályban töltik. Az a tapasztalatom, hogy a juhok nagyon megkívánják azt, hogy hosszabb ideig pi­henhessenek, kérődzhessenek és ez alatt az idő alatt sem­mi nem zavarja őket. A mi jobb legelőinken ezért nem vagyok híve az éjszakai le­geltetésnek. A juhásznak úgy kell szei*veznie a legeltetést, hogy este 9 órára hodályba ke­rülhessen a juh jóllakottam A téli időszakban reggei 7 órakor kezdjük az etetést. Az elmúlt télen már silótakarmányt is etettünk az anyajuhokkal s az a tapasztalatunk, hogy na­gyon szívesen fogyasztják s a si- lótakarmány teljesen kielégíti takarmányszükségletüket. Csak a bárányok, a kosok és az elles előtt álló anyák számára kell szénát, eset.eg kevés abrakot biztosítani. A reggeli etetés után 9—10 óra között itatunk és ettől kezdve délután 2-ig nyugodtan kérődzhet a birka. Délután 2-kur kezdjük az etetést, 3 órakor ita­tunk és a szálalni való takar- mányszalmafélét, silót ilyenkor rakjuk az etetőrácsokra. Nálunk a téli legeltetés csak a meddő juhokra korlátozódott. A vemhes és frissen ellett anyá­kat nem hajtottuk ki a téli idő­szakban. Pedig volt vetett téli legelőnk is, rozsos-repcés keve­rék, ez nagyon jól bevá.t. Nálunk még széles körben le­geltetik az őszi vetéseket. Na­gyon jól tudom, hogy ez nincs hasznára a vetésnek, hiába mondják a juhászok, hogy meg keil járatni a búzavetést, mert különben megdől. Ezen a címen sokszor túlzásba is viszik az őszi gabonavetések megjárata- sát. Ezzel sok kárt okoznak. A fejlett juhászainak úgy keli megszerveznie a téii takarmá­nyozást és legeltetést, nogy ne szoruljon a vetése írre. Gondoskodni kell léli juli- lcgclöről, emellett vetni kell elegendő juhnak való takar­mányt és készíteni kell ele­gendő silót is. Mi a vetett takarmányok közül legtöbbre becsüljük a lucernát. A jó iucernaszéna szálasán is, megdarálva is elsőrendű takar­mány. Azt mondhatnánk: abrak a birkának. Tartalmaz elegendő vitamint, meszet s a lucernától jól növekednek a bárányok, jó erőben maradnak az anyák. Nekünk juhászoknak az a feladatunk, hogy sok gyap­jút termeljünk népgazdasá­gunknak. Leromlott, beteg birkáról nem tudunk sok gyapjút icnyírni. —■ Tisztán kell tartanunk, jól kell gondoznunk a ránkbízott nagy értéket, akkor nem marad el a jó gyapjúnyírási eredmény. Az én multévi tervem 5 kilogram­mos nyírási átlagot írt elő. Ez eléggé feszítettnek látszott, ami­kor a nyájat átvettem. A gaz­daság vezetőségével azonban egyetértettünk abban, hogy a juhoknak meg kell adni a le­geltetést, a jő takarmányozást, hogy a gyapjútermelésbeh telje»* síthessük a tervet. A jó gon­dozásnak és takarmányozásnak nem is maradt el az eredménye, mert a rámbízoít 140 anyánál egyenként 80 dekával löbbet nyírtam, mint amennyit a terv számomra előírt. Ezt csak úgy érhettem el, hogy mindent megadtam a juhoknak* amit a jó eredmény érdekében meg kell adni. Vigyáztam a gyapjú tisztaságára is. Ezért a hodályt úgy alakítottam át, hogy levegője állandóan tiszta, szel- lős, egészséges legyen. Ha a bir­ka összemelegszik a fülledt le­vegőben, megsárgul a gyapjú, nagyon romlik a minősége. Rühes birkát sem tűrök a juhászaiban. A rüh szégyene a juhásznak, mint ahogy a büdössántaság is szégyen a juhászra nézve. A mi gazdaságunkba a múlt évben még sok birka érkezett idegen­ből. Ezeket 5—6 hétig mindig eikülönitve tartottuk. Még arra a legelőre sem mehetett, ame­lyen a régi nyáj járt. A rühese­ket — mert az újonnan érkezet­tele között volt sok az ilyen —< fürdetéssel megtisztítottuk a fé­regtől. A büdóssántaság ellen is felvettük a harcot, mert sánta birkáról nem lehet sok, jó gyap­jút nyírni, A szalkszentmártoni Békéért termelőszövetkezet jólgondozott íésűs-merinói juhállománya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom