Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-11 / 264. szám
BÂCSKISKUNMEGYEI AZ MDP BXCSKISKUNMCGm vili. évfolyam, 264. szám. Aru SQ fillér 1953 NOVEMBER 11. SZERDA--------------------------------------------------------------------------------N A MA I SZÁMBAN A bajai pártmunkás könyvtár a propaganda színvonalának emeléséért. — Még jövedelmezőbb gazdálkodást ’’olytat jövőre a felsőszentiváni Béke termelőszövetkezet. — Megyénk kiváló traktorosai a bő terméséit. — Beszélő tények. — Használjunk ki minden percet az őszi mezőgazdasági munkák gyors befejezésére. V________________________________________J A Politikai Bizottság beszámoló ja a Központi Vezetőség; 1953 június 28A határozatainak végrehajtásáról Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 1953 október 31-i ülésén A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 október 31-én kibővített ülésen tárgyalta meg a Politikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról s a párt további feladatairól. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi Mátyás elvtársnak, a Központi Vezetőség első titkárának beszédét. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 június 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, melyek pártunk vezetésében mutatkoztak, amelyek lazították a párt és a munkásosztály viszonyát, általában rontották a párt, fiz állam, a dolgozó tömegek viszonyát, kedvezőtlenül hatottak a munkásosztály, de az égést lakosság életszínvonalára és súlyos nehézségeket okoztak népgazdaságunknak. Központi Vezetőségünk ezért egy sor határozatot hozott pár- tunk vezt.imegjavítására, VMJ’ í -tömegek közti kapcsolatok további elmélyítésére, a munkásosztály vezetöszerepé- nek fokozottabb biztosítására, a munkás-paraszt szövetség további megerősítésére. Ezek a határozatok megvilágították a szocializmus hazánkban történő építésének egy sor aktuális problémáját, és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi időszakának legfontosabb, most felmerült új kérdéseit és a belőlük folyó új feladatokat. Ezek a határozatok a párt általános elvi irányvonalának és gyakorlati munkájának alapvető feltételeit pártunk belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, káderpolitikájának és ideológiai munkájának megjavításában, az új szakasz gazdaságpolitikai feladatainak megvalósításában, valamint a párt- és az államvezetés közötti helyes Viszony megteremtésében állapítják meg. Gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése a lakosság, mindenekelőtt a munkásosztály élr-t- színvonalának lényeges, állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva lassúbb ütemben a szocializmus építésének politikáját, mely va‘- tozatlanul pártunk fő irányvonala. Ennek megfelelően csökkenteni kell az iparosítás temet, mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit és ennek kapcsán a beruházásokat. Viszont emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mező- gazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait; lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését. E célkitűzések megvalósítása erősíti pártunk befolyását, megnöveli munkásosztályunk tekintélyét, vezetőszerepét a munka paraszt szövetségen beiül és megszilárdítja magát a munkásparaszt szövetséget. A határozatok óta eltelt négy hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Központi Vezetőségünknek a határozatokban leíe,vc.u.ic vonala teljes mértékben helyesnek és eélravc retőnek bizonyult. I. A Központi Vezetőség júniusi határozatainak végrehajtása a pártéletben Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy mióta pártunk fennáll, párttagjaink ilyen széles körben és ilyen alaposan nem tárták fel és tárgyalták meg pártvezetésünk módszereit, hiányosságait, a párt elméleti és gyakorlati munkájában elköveted hibákat és kijavításuk módját. A KV határozatainak új célkitűzései, valamint megtárgyalásuk mozgásba hozta az egész párttagságot. A határozatok megtárgyalása folyamán és ezek következtében frissebb, egészségesébe légkör, a bátor, éles kritika es önkritika eddig nem tapasztalt új szelleme jelentkezett, nemcsak a párton belül, de számos helyen a pártonkívüli dolgozók tömegei között is. A választott szervek vezetői gyakran őszinte önbírálatot gyakoroltak, nyíltan feltárták a pártmunka hiányosságait és hozzáfogtak a hibák kijavításához. Megállapítható, hogy a KV határozatainak nyomán javulás mutatkozik a pártmunkában és ezen túl van javulás a párt és a munkásosztály, a párt és a paraszti tömegek viszonyában is, Ugyanakkor már értetnek hozzánk jelzések, melyek felhívják figyelmünket arra. hogy egyes pártfunkcionáriusaink önkritikája csak formális, az önkritikát nem követi a feltárt hiányosságok kijavítása, nogy önkritikájuk után csakhamar folytatják régi hibáikat, ujra nem veszik figyelembe a párt- választmányon vagy a pártbizottságban elhangzott javaslatokat vagy ellenvetéseket, sok esetben egyedül döntenek, etb. Helyenként a pártdemokrácia, a a kritika-önkritika kérdését afféle kampányfeladatnak tekintik, nem pedig pártéletűnk szerves, elválaszthatatlan részének. Azt is tapasztalhattuk, hogy a KV határozatainak megtárgyalása számos szervezetünkben felélénkítette ugyan a pártéletet, de ugyanakkor befeléforduiást idézett elő. Ennek következtében nem egy helyen gyengült a tömegek között a politikai munka, elfordult pártszervezel tank figyelme a termelésről. A bírálat-üubírálat és a pártdemokrácia biztosítása pártmuukáuk homlokterébe!! Központi Vezetőségünk határozatai pártmunkák hom-okteró- be állítják a kritika-önkritika. a segítés módját. A bajok (■:/ őszinte, kendőzetlen feltárása a biztosíték a dolgozó nép szemében arra, hogy segítünk a feltárt, a megállapított bajokon. Az ilyen termékeny, terem ő kritika és önkritika erősíti a párt tekintélyét, szorosabbá fűzi a párt és a munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép viszonyát. A széles pártdemo krácia nélkül nem lehet trrös;-- teni a párt és a tömegek kap csolatát. A kritikát, a demokráciát az állami szerveknél, a tanácsoknál is érvényre kall juttatni, ha azt akarjuk, hogv dolgozó népünk bizalommal és megbecsüléssel viseltessék irányukban. Rákosi elvtárs ezután í rről beszélt, hogy a KV határozatainak megtárgyalása követkéz • tőben jelentősen megnőtt pártunkban. az ideológiai kérdése» iránti érdeklődés. Ugyanakkor :> haladás pártunk ideológiai is elméleti munkájának területéi1 a leglassúbb; komoly eredményiül vagy éppen fordu Úrról e téren szó sincs. Azoknak u határozatoknak végrehajtása melyeket Központi Vezetőségünk a párt ideológiai és elrnó- leti terén megállapított elmaradás felszámolására hozott, még a kezdet kezdetén áll. Politikai Bizottságunk e téren még nem tudott lényeges változást létrehozni. Maga a Politikai Bizottság sem foglalkozott rendszeresen és alapvetően ideológiai és elméleti kérdésekkel. Ennek tudható be, hogy a »Szabad Nép« és a »Társadalmi Szemle«, de egyéb lapjaink és folyóirataink is —egész csekély kivételtől eltekintve — még mindig félve, vontatottan, általánosságban nyúlnak az ideológiai kérdésekhez, különösen tc,- iődésiink új szakaszával kapcsolatos problémákhoz. A3 egészséges szellemű, Haladás’, szolgáló ideológiai vitái», melyeknek szükségességét a KV határozata megállapította, mev mindig nem indullak meg. A Politikai Bizottság beszámolója a továbbiakban hang.-ú* lyozta, hogy a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtásából rendkívül jelentős felada-* tok hárulnak a szakszervezetekre és a DlSZ-re, ameiyes nie« csak a kezdő lépéseket tettek meg a határozatok megvalósítói sára. A beszámoló a következőkben összegezte a. határozatok hatását a párt életére: Összefoglalva; Központi Vezetőségünknek pártunkra vonatkozó 1953 június 28-i határozatai minden tekintetben helyeseknek és eredményeseknek bizonyultak. Hatásukra javult, éré södött a vezető szervek ás a párttagság, a párt és a tömegek között a kapcsolat. Tudato- sabbá vált a pártban a tömegmunka és a tömegekről való gondoskodás jelentősége, szilárdabbá vált a párt politikái, szervezeti egysége és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akcióképessége. Mindezeket az eredményeket azonban csak kezdetnek lenat tekinteni, s a Központi Vezetőség idevágó határozatainak pártéletünkbe való átültetésé, meggyökereztetése és megszilárdításai döntően még a jövő kérdése. Komoly sikerről ezen a téren csak akkor beszélhetünk, ha majd e határozatok valóban pártmunkánk szerves, elválaszthatatlan alkatrészei lesznek. II. A dolgozók életszínvonalának emelése az alulról jövő bírálat és a párt- demokrácia biztosítását’ pártunk minden területén. A kritika-önkritika, a pártdemokraeia alkalmazása az utolsó esztendőkben háttérbe szorult a mi partunk gyakorlatában. Emiatt elvtársaink jórésze elszokott attól, hogy bírálják, különösen hogy rlu.- ról, az egyszerű párttagok ’bírálják. Elszokott a pártdemokrácia éles, de éltető levegőjétől, a kollektív vezetés módszereitől. Most, amikor az ilyen elvtársakat bírálat éri, amiicor rámutatnak hibáikra és £z.»k kijavítását követelik, nem egy közülük megzavarodik, bizonytalanná válik és belső gátlással, igazi lendület nélkül végzi munkáját. Ezek az eivtársak elfelejtik, hogy a bátor önkritika pártum»- , oak — és az összes kommunista pártoknak — legjobb tradícióihoz tartozik. Mi nem féltünk rámutatni hibáinkra és tévedéseinkre 1645—1946-ban, amikor az ellenséges osztályokkal meg ayillan folyt és még nem dőlt n a harc, amikor önkritiká i ira, beismert hibáinkra teljes erővel csapott le az ellenség, monu- ván, hogy »lám, a kommunisták maguk is bevallják, hogy tévedtek«. Ellenségeink nem értettek meg, hogy mi azért beszélhettünk nyíltan gyengeségeinkről, mert el voltunk szánva, hogy leküzdjük őket. Mi ezen a téren nagy tanítónk, Lenin nyomdokait követjük, aki azt hirdette: »Mindazok a forradalmi pártok, melyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert etbizakodtak es nem tudlak meglátni, hogy miben rejlik erejük és léitek beszelni gyengeségeikről. De mi nem pusztultunk el, mert r.ern félünk feltárni gyengeségeinket és megtanuljuk leküzdeni gyengeségeinket«. Mi megfogadtuk Lenin tanácsát: »A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt kom ilyságá- naK és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani, ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a töm»gézét is.« Központi Vezető ■ nnek a lenini tanításnak »»». miében járt el, amikor júniusi határozataiban bátran feltárta hibáinkat, kielemezte okait és kidolgozta a rendszabályokat, melyek alkalmasak kijavításukra. Kritikánk és önkritikánk őszinteségéből és mélységéből győződik meg pártunk, a munkás- usztály, a parasztság, az egész doigozó nép arról, hogy nem hunyunk szemet a bajon felett, hogy meglátjuk a hibákat, p, hogy kidolgozzuk, megkeressük * Azok az intézkedések, melyek Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai alapján a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonala emelésére vonatkoznak — árleszállítások, lakásépítkezés, tatarozás, adómérséklés, a beszolgáltatás csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek megerősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a munka- és egészségvédelem megjavítása — ismeretesek. Mind e rendszabályunkat a dolgozó nép helyesléssel és megelégedéssel fogadta. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen az ipari munkások reálbére jelentékenyen emelkedett. A megtart intézkedések következtében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953 második felében 1 milliárd torinttal növekszik. Ezenkívül például a békekölcsön összegének csökkentése a munkások és. alkalmazottak vásárlóerejét mintegy 700 millió forinttal növelte. Eddigi intézkedéseink következtében a munkások, alkalmazottak és a parasztság már ebben az évben mintegy 4 milliárd 900 millió forintot kitevő különböző kedvezményben részesül. Az eddig megtett intézkedések 1954-ben a munkásoknak és alkalmazottaknak, másrészt a parasztságnak külöo- külön mintegy 3 milliárd forin- tot kitevő megtakarítást biztosi-* tanak. A Központi Vezetőség és a kormány határozatának megfelelően Budapesten és az ipari városokban augusztus 1-én megkezdődött az épületek tatarozása és a felemelt lakásépítési programm végrenajtása. A párt és a kormány határozatainak nyomán íolyik az ipari termelés és a beruházások átcsoportosítása. Ezzel biztosítjuk a könnyű- és élelmiszer- ipar termelésének’ növelését —* tehát a fogyasztási és közszükségleti cikkek mennyiségének növelését, minősegének javítását és főként a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Ennek megfelelően az 1954. évi népgazdasági tervben lényegesen csökkennek a nehézipari beruh«zások, ugyanakkor az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődik » Könnyű- és élelmiszeripar tér-* melése. Lényegesen meg kell (Folytatás » 2- oldalon!
