Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
i bácsalmási járás délszláv dolgozó parasztjainak srsrrg: r-.-»-.-!'. ■■’■■■.. ■ ■■ ..■!■■■ .■■■'■> ■! . . ■ » ■' ■■ 1 1 - -■ , , " ■■8.T1 i. -= Gazdag virágzó termelőszövetkezet a bácsalmási Lenin Uiicsulmás határát gazda gontermő, kö- vér földek veszik körül: a gróf Telekiek s báró Siskovicsok hajdani birtoka. Amikor végigtekintünk az őszi napfényben mélyen csillogó zsíros földeken, amelyeken már az őszi szél megremegteti a vetések feltörő szálacskáit: arra gondolunk, hogy ez a föld nem is olyan régen — egy-két évtizeddel ezelőtt csak reménnyel, távoli almokkal táplálta a rajta dolgozó nincsteleneket, kisparasztokat, urasági cselédeket. Magyarnak, délszlávnak egyformán nehéz és szomorú volt itt az élet. Megjegyzendő, hogy itt a lakosság több mint fele délszláv anyanyelvű volt már akkor is. Anyanyelvűket azonban csak titkon — rettegve használhatták, mert ha az uraság valamelyik tiszttartója, vagy más hajcsára meghallotta: keservesen lakoltak érte. Lázítóknak, elégedetlenkedőknek bélyegezték őket. Hogy elégedetlenek voltak — annyi bizonyos, de lázadásnak lehet-e mondani azt, amikai csöndes estéken a gyötrően nehéz munka után saját anyanyelvükön fáradtan sóhajtottak a több kenyér, jobb ruha, emberibb élet után?! il mull nyomasztó lidéco ____ _____ álma a serény és b oldogan munkálkodó emberek emlékezetében még olykorolykor felmerül. Különösen ma, amikor életük mindennap szebbé, örömtelibbé válik. A több, mint fél évszázad nyomorúságát végigszenvedett Osztrogonácz Antal bácsiból is természetes megkapó szavakkal kívánkozik ki életének küzdelmes, egyszerű története, Hétéves koromban olyan árván maradtam, mint a kisuj- jam. Senkim nem volt — dolgozni kezdtem. Voltam kanász, béres, majd urasági cseléd. Mindig a máséba —- másnak dolgoztam! Amikor azonban 1945-ben a földosztáskor 6 hold földet kaptam — már nem vo! tam ugyan fiatal: de úgy éreztem, hogy most kezdődött csak meg az én számomra az igazi élet! Egy-két év alatt már két ökörrevalót össze tudtam spórolni. 1949-ben — amikor • régi Siskovics-major környékén — a régi társak: délszlávok, magyarok, azon töprengtek, hogy termelőszövetkezetet kellene alakítani, úgy éreztem, ha velük tartanék, még boldogabb lennék. Beléptem én is az asszonnyal. Akkor még nem volt könnyű: mindössze 5 tehenünk volt és 20 anyakocánk, melyet az állam adott kölcsön. —« és itt busákén akarja hagyni a munkában. A lányával együtt 600 munkaegységre kaptak osztalékot a gabonarészesedéskor. A régi urasági cselédek, a volt kisemmizettek, délszlávok, magyarok új hazára találtak szocializmust építő, új országunkban. Boldog, derűs otthonra találtak a szövetkezetben, mely a kormány segítsége nyomán egyre gazdagabbá váliks A csoport gyűléstermében a falon hatalmas, plakátnagyságú kimutatás, számokkal teleírt rovatai mutatják: a jó forint ezreivel növeli a megvalósulás útján haladó kormányprogramm, a termelőszövetkezet évi jövedelmét. Az eddigi kedvezmények: a 10 százalékos beadási kedvezmény, a gépi munka olcsóbbá tétele, a rövidléjáratú hitelelengedés, sth 134 ezer forinttal gazdagítja a tsz tagságát. Az 1954 január hé 1-én életbe lépő új begyűjtési rendelet is nem kevesebb, mini 88.000 forinttal több jövedelmei jelent a tagoknak. Hogy kormányunk segítsége, támogatása nem hiábavaló, — nemcsak a munkaegységek nap- ról-napra növekvő számai bizonyítják —, hanem a tagok hűsége a csoporthoz. Nincs a csoportnak egyetlen tagja, aki otthagyná a szövetkezetei, amely bármilyen szorgalmas egyénileg dolgozó középparaszt jövedelménél magasabb részesedést — nagyobb jólétet biztosít számára. Erről tanúskodnak az idei év eredményei is. Még meg sem volt a zárszámadás, de Berbe- rovics (I.) István, a volt urasági cseléd kamrájában a saját és felesége 644 munkaegysége után 17 mázsa tisztabúza, 5 mázsa árpa, 10 mázsa burgonya, 35 kiló köles, 6 és fél mázsa kukorica gyűlt össze. Hasonlóan bőséges osztalékot szállított haza Délity Márton a saját és leánya 737 munkaegysége és Petrity István 514 munkaegysége után, amelyeket edAz crcdménjckct. dig elért a csoport — az egész megye ismeri. Hírnevéhez méltóan most is a járás első termelőszövetkezete lett azzal, hogy maradék nélkül teljesítette az ősziárpa és rozs elvetése után 125 holdas bűzavetési tervét is. Ha már a kötelezettségek, a feladatok teljesítéséről írunk, amellyel a szövetkezet tagjai: délszlávok és magyarok a fel- emelkedésért, a még jobb életért küzdenek: beszélni kell arról is, hogy ez nem korlátozódik pusztán csak a szövetkezet területére: a szövetkezet neveltjei szocialista építésünk más területén is megállják helyüket. Osztrogonácz Antal fia: 15 éves, két hónapja került az oroszláni szénbányába vájártanulónak, ahol már eddigi munkájával és tanulásával is becsületet szerzett, magának is és azoknak, akik tanulni és dö * gozni küldték ide a bányába: öreg szüleinek.., és a Lenin tagságának. — ma már csillan a ráncos homlok alatt a mélyen bentülő szem — ma már én gondozom a csoport 18 lovát; van 60 anyakocánk, most osztottunk 105 süldőt a tagoknak. S bizony a szövetkezet 35 darabos tehénállománya mellett 25 borjú nevelődik. A baromfiak száma meghaladja az 1800- at és a tágas juhhodályt 180 birka népesíti be. A csoport 56 családja közül 13 délszláv. A csoport elnöke, Bé- dics Lőrinc, szintén délszláv származású. — A felszabadulás előtti életükkel szemben ma már nyoma sincs a régi nyomorúságnak, a bánatnak, könnynek. A tagok szorgalmas munkája nyomán vidáman pezsöüi az élet még az »öreg harcosok« szívében is, akik régen álmodni sem mertek volna jólétről, békességről. A 64 éves Szente Jakab bácsi úgy dolgozik, hogy ember legyen a talpán, aki ie Beszélgetés Bujovsics Boldizsárral Csikérián a Simity- soron lakik Bujovsics Boldizsár 15 holdas délszláv középparaszt. — Egyszerű, takaros tanyaház a háromtagú Bujovsics. család lakása. Élénk kutyaugatás fogad bennünket. A fekete puli, mint valami sötét fergeteg rohan felénk. Mögötte egy fiatalabb gurul fekete go- molyagként. Éppenúgy hangoskodik, mint az öregebb, csak vékonyabb, élesebb ugatással. — Nem bántanak, csak ugatnak ezek — hallatszik most egy hang a tanya mögül. Szemüveges, fehérarcú idősebb parasztasszony jön elénk: Bujovsics Boldizsárné. — Az én jó öregem nincs Itthon — mondja. — A határban szedik a cukorrépát. Nincs messze — teszi hozzá és a iekete tarlók felé mutat, — idelátszik a kalapja. Valóban, mintha valami tarka folt mozogna a barázdák között, néhányszáz méterre. Egymásra nézünk a tanácselnökkel. Igaz, hol is lehet ilyenkor egy szorgalmas paraszt- ember, csakis kint a határban. Elindulunk a szántáson, a frissen vetett barázdák között a mozgó folt felé. A tanácselnök, T2.nkó István megjegyzi: — Látszik, hogy szorgalmas gazda Bujovsics bácsi. Már felszántotta és bevetette a földjét. Mindig elsők között van a munkában. Példamutató tanácstagunk, Erős, hűvös, október' végi szé.l csap az ars cunkba. Játéisosan hordja a port. Az embernek hamar tele lesz' a szeme, szája tőle. — Bizony nem kellemes idő, mégis tele va y a határ mozgó,, fekete pontokkal. Emberek szorgoskodnak mindenütt. Egy-egy kukoricaszárral telt kocsi billeg el a dülőúton mellettünk. A kissé alacsony, tömzsi, őszhajú gazda mosolyogva néz ránk « »cukorrépahegyek« közül. ■— Jónapot — köszön. — Szeme hamiskásan csillog a kalap alól. Vidám szeme van Bujovsics Boldizsárnak és mindig mosolyog az arca, ha beszél, mint akinek rendben van a szénája. — Milyen lesz a termés n répából — kérdezi a tanácselnök. — Ez a 400 négyszögöl legalább 120 mázsa termést hoz — hangzik a felelet. — Az bizony jó termésnek számít. Bujovsics bácsi elégedetten szemleli a répahegyeket. —- A vetéssel végze'.t már Bujovsics bácsi? — kérdezi Tankó István. A derűs arc, mintha kissé rosszaié kifejezést öltene erre a kérdésre. — Hát el szoktam én maradni? Már ki is kelt a búzám. — Nem is azért kérdeztem — így a tanácselnök, mintha egy kis bocsánatkérés csendülne ki a hangjából •— csak érdeklődök. — Nincs más hátra csak ez a répa. Én azt mondom, hogy aki korán vet, az sokat arat. Nekem az idén 2000 négyszögölön 13 mázsán felül termett búzám, 1800 négyszögölön pedig 16 mázsa rozsom lett. Igaz, tavaly is október elején elvetettem a búzát. — Nem vártam az idén sem esőre. Igaz, meg- ízzasztott egy kicsit a szántás, mert kemény volt a talaj, de nem törődtem vele. Én mindig azt mondom, amit a közmondás: ősszel porba, tavasszal sárba vessünk. — Helyesen gondolkodik Boldizsár becsi — mondja a tanácsé.- nők. — A szomszédoknak is ez a véleményük, mint magénak? — Ha nem, hát meggyőzöm őket. Osztrü- gonácz István a legközelebbi tanyán lakik, többször átjön hozzánk beszélgetni.. Az is szorgalmas gazda, de én mindig msg- eiőzöm — büszkélkedik Boldizsár bácsi. Arra gondolok, hogy ilyen szorgalmas emberekre van szüksége h hazának. Az ő kezük munkája nyomán erősödik az ország. Bujovsics bácsi tavaly idejében vetette el a kenyérgabonát, jutott is bőven beadásra, a háztartási szükségletekre és a szabadpiacra. Többmázsa gabonát el tudott adni. Segített azokon, akiknek nem termett búzájuk. Ezzel Csikcria délszláv dolgozó parasztjai élenjártak a vetési tervek teljesítésében ALIG MÂSFÉL kilométerre a jugoszláv határtól a 2050 lelket számláló kis Csikéria községben az új kormányprogramm megvalósításáért, a szocializmus építéséért harcolnak a délszláv és magyar dolgozó parasztok. A délszlávok itt a lakosság több mint 80 százalékát teszik ki, de ugyanígy neveiket is az elsők között kell említeni, amikor a község élenjáró dolgozó parasztjairól esik szó. Kitartó, jó munkájukkal járullak hozzá, hogy a község a járásban az első helyet érte el a mezőgazdasági munkák elvégzésében, A KÖZSÉG területén lévő 933 hold kukorica betakarításával éppen á napokban lettek készen, és már hetekkel ezelőtt befejezték a burgonya és a napraforgó betakarítását, A gazdagon fizeteti 60 holdas cukorrépatermés betakarítása is már a befejezéshez közeledik. Szorgalmas munkáskezek végzik a gyapot szüretelését. A községben 63 hold gyapot van, melynek most végeztek első szedésével, A BETAKARÍTÁS időben való befejezése tette lehetővé, hogy a vetéssel Is még a határidők előtt Végezzenek. A község dolgozó parasztjai a héten fejezték be 1153 holdas búzavetési tervüket, a legszorgalmasabbaknak zöldéi az ősziárpa- és rozsvetése is, AZ ÉLENJÁRÓ délszláv dolgozó parasztok közé tartozik Simity Félix tanácstag, Bujovcsics Boldizsár középparaszt, Vízin Simon, Szkala Simon 8 holdas és Gyukics Béláné 9 holdas dolgozó parasztok, akik úgy az őszi vetéstervek teljesítésében, mint ft beadási kötelezettség teljesítésében a község példaképeivé váltak, A DÉLSZLÁV dolgozó parasztok közül sokan szálltak szembe a kulákok által terjesztett „elméletekkel“: hogy ha nincs esű nem is érdemes elvetni a gabonát. Sári Kálmán az egyik kiSgyüTs alkalmával elmondta, hogy a tavalyi és az azelőtti évek gazdag terméseredményeit annak köszönheti, hogy nem hallgatott azokra, akik mindig a dolgozó parasztok megvesztegetésére spekuláltak, Ahol közel 40 gyermek tanul saját anyanyelvén nek rá a katymáriak, Elegáns autója ott suhant el a katymári utcákon abban az időben, mikor a Horthy-rendezer rabigájában sínylődő magyar és délszláv nincstelenek éhbérért dolgoztak. Gyönyörűen díszített, kifestett előszoba is a ■ volt földbirtokos gazdagságától tanúskodik. Ma ebben az épületben délszláv iskola van. Azoknak a gyermekei tanulnak itt, akik alig 10 évvel ezelőtt korgó gyomorral, elkeseredve, ökölbeszorított kézzel néz-, ték a suhanó autót, z októbervégi nap gyenge fénye vibrál a fehérre meszelt épület falán és ablakain. Ez a sarokház, amely kiemelkedik a község többi épülete között, valamikor Pulii Pál 600 holdas földbirtokosé volt. Jól enilékeza> ő jövedelme is emelkedett. A pénzen ruhát vett magának. A szorgalmas munka nyomán több jutott Bujovsi- cséknak, de több jutott a hazának is. Egy nyolc év körüli kislány baktat teíénk táskával a kezében, — Az egyik rokon kislány. Most nálunk van — magyarázza a gazda, miközben megdörzsöli bajuszár, melyet fehérre mosott az idő. — Van egy kis unokám, 10 éves, Irén- kének hívják, — fűzi tovább a beszéd fonalát. Két szeme még vidámabban csillog szürke szemöldökök alatt, mikor unokájáról beszél. — Higyjék el, Hyan boldog vagyok, mikor eljön a lányom, vejertl, meg az unokám. Beszélgetünk, békésen, csendesen. Ezt a derűs, meleg hangulatot nem lehet megfizetni. De ehhez a békéhez mi is hozzájárulunk munkánkkal, — teszi hozzá egyszerűen, csendesen elkomolyodva, Elképzelem a 10 éves Irénkét, amint ott lovagol a nagyapja té dén, amint az anyja rászól — hagyd :nár a nagypapát. Békés, derűs a hangulat, a nyugodt. biztonságos élet derűje cseng szavaiból. Este lett lassan. Elbúcsúzunk Bujovsics Boldizsártól. — Aztán máskor is látogassanak meg. —- mondja. — Inkább vasárnap, mert akkor jobban ráérünk beszélgetni, tiszta fehérre meszeli tantermekben tanulnak az apróságok. Minden reggel közel 40 gyerek ajkától hangzik el a ..napréd“ köszönés. Öt délszláv lanitó gondoskodó keze alatt szívják be a tudományt az élénk ki.s délszláv gyerekek. Legtöbbnek az apja napszámos volt a múltban, Itt tanul Bogdán János, akinek szülei most a Lenin termem* szövetkezet tagjai. Hasonlóképpen a Lenin termelőszövetkezetben dolgoznak Tumbász Martinnak, a IV. osztály éltanulójának szülei. Bátyja, Tumbász József a felsőta* gotat legjobb tanulója. atos Andrea édesapja szína tén tsz-tag. A kis élénk-» szemű gyerek örömmé' őrzi * vándorzászlót, amely a padján büszkélkedik és azt bizonyítja! hogy Andrea az alsó tagozat, « Petőfi-örs legjobb tanulója,, i Minden tiszta éj ragyogó ff5 ebben az iskolában. A csillogó napsugárral átszőtt nagy gyermekszemek is tiszták, -fényesek, értelmesek. Saját anyanyelvükön tanulnak. Valamikor a Horthy-rezsim- ben Katymár is a nemzeti gyűlölködés színhelye volt. Azóta» meghitt barátság alakult ki a magyarok és a délsz'ávok között. A' délszláv fiatalok közül sokan kerültek főiskolára, egyetemeinkre.- Prékló Gergely is főiskolát végzett. ajtakívül még többen.vannak, akik a fővárosban, vagy más városokban lévő egyetemeinken, fűi-sko'áinkon tanúinak ebből a határmenti községből. A délszláv ifjak előtt éppúgy, mint a magyar fiatalok számára megnyíltak a továbbtanulás Iclígtőségei,