Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-25 / 251. szám
A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdései Nagy Imre elvtárs beszéde a mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezletén A magyar mezőgazdasági tudomány legkiválóbb képviselői és a termelésben legjobb eredményt. elért gyakorlati szakemberek értekezletén Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, az Rí DP Politikai Bizottságának tagja tartott beszédet. Nagy Imre elvtárs beszédének kivonatát az alábbiakban kö zöljük. Tisztelt értekezlet! Népköztársaságunk miniszter- tanácsa nevében üdvözlöm önöket. A mai értekezletet azért hívtuk egybe, hogy elhatározó lépést tegyünk mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében kormány- program munkban kitűzött feladatok megoldása terén. Annak idején pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján korrnányprogrammunKban kifejtettük, hogy népgazdasági tervünkben végrehajtandó mélyreható változásokkal, a kormány gazdaságpolitikájának fő célki tűzésévé, a dolgozó nép élet- színvonalának állandó emelését tettük. Ebből kiindulva a kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti a mezőgazdasági beruházások lényeges emelésével a termelés minél gyor sabb és nagyobb arányú felien dítését megvalósítani, ami pártunk világos és határozott irányvonala. Sietteti és nagyon is időszerűvé teszi a kérdés felvetését az, hogy mezőgazdasági termeié sünk az utóbbi évek során, számos tényező kölcsönhatásának eredményeképpen, fejlődésében megrekedt és azóta úgyszólván egyhelyben topog. Népgazdaságunk általános fejlődése mögött le van maradva a mezőgazdaság. Sürget bennünket az is, hogy a mezőgazdaság termelési viszonyaiból adódóan, tervezett intézkedéseink legjobb esetben 10—12 hónap múlva hozhatják meg első eredményeiket. És végül, ha nem iparkodunk, egy egész esztendőt elveszíthetünk, hisz a mezőgazdasági év megkezdődött, mélyen bentjárunk az őszben és bizony az őszi vetéssel kapcsolatban a jövőévi gabonatermés növelésére szükséges intézkedésekkel már el is késtünk. Azért hívtuk egybe a mai értekezletet, hogy egy percnyi késedelem nélkül, mezőgazda- sági tudományos és gyakorlati életünk legkiválóbb képviselőivel, önökkel, elindítsuk ezt a nagyszabású munkát. Azzal a perspektívával, hogy önök egy hónap leforgása alatt kidolgozzák azokat a javaslatokat, amelyeket a kormányzat hivatva lesz megvalósítani. Az egyhónapi natáridőnek fentieken kívül több szempontból is komoly jelentősége van. Legkésőbb november második felére el kell készülniök az önök javaslatainak, hogy a kormányzat idejekorán megtehesse a szükséges intézkedéseket a téli és tavaszi mezőgazdasági termelési feladatok előkészítése terén. Tisztelt értekezlet! Engedjék meg, hogy az ónok előtt álló nagy munkával kapcsolatban néhány olyan szempontot vessek fel, amelyek talán hasznosak lehetnek a tervek kidolgozása során. Inkább a munka irányvonalára, mintsem konkrét tudományos vagy gyakorlati kérdések meghatározására irányuló szempontokról van szó. Vegyük sorra röviden a követelményeket. Az első a gyorsa ság. Ez azt jelenti, hogy olyan terveket kell készíteni, amelyek lehetővé teszik két-három évet? beiül -a, hozamok emelését, ezáltal <\% őas/íermeiés neveié1 et és ezer: belül az árutermeié: arányának, fokozását. A másik követelmény az, hogy a fellendülés nagyarányú legyen. A harmadik követelmény az, hogy a javaslatok átfogók legyenek. Abban, ahogyan eddig nyúltunk a mezőgazdasági termelés problémáihoz, az volt a fő hiba, hogy elaprózott részletrend szabályok voltak, amelyekből újabb problémák, gyakran ellentmondások sorozata keletkezett Rendszertelen, tervszerűtlen munka volt, aminek következményeivel most szemben találjuk magunkat. Ezzel a módszerrel most szakítanunk kell, A termelés fejlesztésének problémáit a maguk bonyolultságában és összefüggésükben egységesen és nem szétaprózottan kell felvetni, vizsgálni és megoldani. Az önök munkájával szemben támasztott negyedik követel mény az, hogy a kidolgozandó tervek és javaslatok reálisak legyenek, számoljanak a megvalósítások lehetőségével, s a szükséges feltételekkel, népgazdaságunk teherbíróképességével, Lépésről lépésre kell halad nunk, minden intézkedésünkkel megszilárdítva a már elért eredményt. Végül a tervek kidolgozásánál nem lehet eltekinteni attól a követelménytől, hogy a kérdésekhez nem szűk szakmai szempontból, hanem a népgazdaság egészének szempontjából és fejlődésének perspektívájából kel! a megoldásokat meghatározni. A munka során ki Kell dolgozni a tervek költségkihatásait és anyagigényét is. Ez elkerülhetetlenül szükségessé teszi a tervezés egybehangolását a népgazdaság egészének tervezési kérdéseivel. Szem előtt kell tartani a népgazdaság arányos fejlődésének törvényét is. Az elmúlt évek során az ipar túl gyors fejlesztése következtében a mezőgazdaság fejlődésében elmaradt, amivel megsértettük az arányos fejlődés törvényét. Ezt most helyre kell hoznunk. Az ipar terén nem a termelés további gyors fejlesztésére vesszük az irányt, hanem egy-két esztendei lélegzetvételre, más szóval arra, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk, a hibákat ki* javítsuk, rendezzük a feladatokat és előkészítsük a további előrehaladást. A mezőgazdaság terén alapjában más a helyzet. Itt a termelés gyors és nagyarányú emelésére, továbbfejlesztésére van szükség, Tisztelt értekezlet! Most, amikor önök hozzákezdenek a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolására, a termelés gyors és nagyarányú fellendítésére irányuló javaslataik kidolgozáshoz, szerintem nem árt szemügyre venni, milyen az a színvonal, ahonnan a termelés fejlesztésére elindulunk. összefoglalóan, egész mezőgazdasagunk, tehát földművelésünk és állattenyésztésünk termelésének átlagos színvonala'a felszabadulás előtti szinten mozog. — Ezen belül az egyes kultúrák vagy növénycsoportok területi arányában eltolódások vannak, főképpen az ipari- és olajnövények javára, elsősorban a kenyérgabona- és burgonyaterület rovására, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, nogy a kenyérgabona problémája a meg^ oldatlan kérdések közül is az első helyen szerepel. Fő növényeink átlagtermései alig változtak. Állatállományunk számszerűleg szaporodott ugyan, de több területen a hozam csökkent. Az évi átlagos tejhozam mintegy négyszáz literrel, a vágósertés átlagsúlya 25—50 kilogrammal kisebb, mint a felszabadulás előtti többéves átlag. Gyors és jelentős eredményt a rizstermelésben értünk el, a területi növekedés és az átlaghoz zam térén egyaránt. Ahhoz, hogy helyes irányban keressük a megoldást, látni kpil azt is. hogy mi az oka mezőgazdasági termelésünk elmaradottságának. Az elmaradottságnak kétségtelenül történelmi okai is vannak, Tudvalevő, hogy a feudális nagybirtokrendszert, amely kerékkötője volt a magyar mezőgazdaság fejlődésének, csak igen későn, a 45-ös földosztással számoltuk fel gyökeresen és végérvényesen. Elmaradott, a feudális termelési viszonyok maradványaival átszőtt mező- gazdaságot kaptunk örökségbe. Az elmaradás okai az utolsó öt esztendő gazdaságpolitikájában is megtalálhatók. Ez alatt az idő alatt az ország népgazdaságában gyökeres változás ment végbe: agrárországból ipari országgá lettünk. A szocialista iparosítás kétségtelenül helyes politikájából azonban a mezőgazdasági termelés fejlesztése tekintetében nagy feladatokat kellett volna kitűzni és megoldani, ami azonban elmaradt. Az ipar fejlesztésével nem tartott lépést a mezőgazdasági termelés fokozása, Az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének túlzott üteme, az egyéni termelés fejlesztésének elhanyagolása, a kulákság korlátozásáról annak likvidálására való átcsú- szás, a magánkisiparnak és kiskereskedelemnek, mint a falu és város közötti áruforgalom fontos tényezőjének gyors felszámolása, az ország gazdasági szervezetében a túlzott központosítás megvalósítása letérést jelentett az »-új gazdaságpolitika« helyes útjáról. Az Ilyen gazdaságpolitika előbb-útóbb elkerülhetetlenül ellentmondásba kerül az átmeneti szakasz gazdasági követelményeivel és fejlődésének törvényszerűségeivel. Uj gazdaságpolitikánkban most érkeztünk el oda, hogy a mező- gazdasági termelés fellendülését akadályozó ientemiített okokat kiküszöböljük és új gazdaságpo- ütikánkat helyes elvi és gyakorlati alapokra helyezzük. Gazdaságpolitikai tényezők közül még egyet kívánok megemlíteni, amely a legutóbbi években hátráltatta a termelés növekedését a mezőgazdaságban: az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti nagyüzemek gazdasági megszilárdításának ei- hanyagolása és termelésük alacsony színvonala. Más szóval szocialista nagyüzemeink elmaradottsága, ahol pedig a legjobb feltételei vannak a termelés fokozásának. Ezt különösen figyelmébe ajánlom önöknek a tervek kidolgozásánál. Nagy Imre elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy agrár tudományunk nem eléggé • kezdeményező. Kétségtelen, hogy a haladó materialista agronómia, Micsurin, Viljamsz, Liszenko nyomdokain nálunk is számos területen, kimagasló eredmények születtek. Ez azonban nem homá- lyosíthatja el azt a tényt, hogy a mezőgazdaság nagy és alapvető kérdései elől agrártudományunk kitért. Ezek közül is első helyen áll a hozam fokozásának nagy és egységes kérdéskomplexuma. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a népgazdaság számára a kívánt eredményt a tudományos és gyakorlati munka szoros kapcsolata és egysége hozza meg. A továbbiak során Nagy Tmre elvtárs több problémára irányította a mezőgazdasági szakemberek figyelmét. Mezőgazdaságunk legsúlyosabb baja a termőtalaj rombolása. Nem új jelenség ez — mondotta Nagy Imre elvtárs — ^ régi Magyarországról maradt táns örökségbe. A baj ott van, hogy a termőtalaj rombolása tovább folyik nálunk. Leküzdését végső soron a tudományos tatajműve- lés meghonosítása segítheti elő. — Addig is azonban rá kel! irányítani a fő figyelmet, az A „Szocialista Munka Hőse“ címmel tüntettek ki 11 dolgozót  szocialista építőmunkában kimagasló eredményt elért dolgozókat elsőízbén tüntette ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a »Szocialista Munka Hőse« címmel és vele együtt a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével. A kitüntetéseket szómba-» ton délután nyújtották át a 11 dolgozónak, köztük Tóth László« nak is, a kiskunfélegyházi gépállomás sztahanovista traktora-» sának kiváló munkájának (elismeréséül. (MTI) Mintegy 300 millió csemetét és 1,300,000 sít hangot ültetnek el as országban az őszi erdősítés során Az őszi erdősítés során mintegy 300 millió csemetét és 1 millió 300.000 suhángot ültetnek el az ország területén. A tölgymakk vetését már mindenütt megkezdték, a gödöllői erdőgazdaság isa- szegi erdészetében, Borsod megye több erdőgazdaságában pedig már ültetik a csemetéket. A csemetekészletet a szükséglet szerint szétosztották és teherautók hordják a felhasználás színhelyére, hogy frissen kerüljenek elültetésre, A Szovjetunió tapasztalatai alapján hazánkban is csak lombcsemetét ültetnek ősszel, a fenyőt pedig majd tavasszal. Borsod megye példája nyomán hétfőn hazánk minden területén megkezdik az őszi csemete- és suhángültetés, (MTI) „A szakszervezeti mozgalom fejlesztéséről a gyarmati és félgyarmati országokbaní4 A III. szakszervezeti világkongresszus határozata Bées. (TASZSZ) A III. Szakszervezeti Világkongresszus zöldülésén határozatot hozott ,,a szakszervezeti mozgalom fejlesztéséről a gyarmati és félgyarmati országokban“, A gyarmati és függő országok népei nem hajlandók megbékélni a gyarmati elnyomással _ — hangzik többek között a határozat. —- Hősiesen és bátran védelmezik érdekeiket, egyre erélyesebben küzdenek a gyarmati rendszer megszüntetéséért és nemzeti függetlenségükért. A kongresszus kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a gyarmati és félgyarmati országok ■ dolgozói a szakadárok, a szabadság és haladás ellenségeinek . mesterkedései ellenére megszilárdítják egységüket, A határozat kiemeli, hogy a szakszervezeteknek kimagasló szerepet kell betöUeniok a népek békeharcának szervezésében és hogy a szakszervezeteknek kell megszervezniük a tömeges tilta* kozó mozgalmat az ellen; hogy á dolgozókat gyarmati háborúba küldjék, valamint az ellen, hogy országaikat az imperializmus katonai támaszpontjaivá változtassák, A határozat befejező részében a kongresszus javasolja a Szakszerveztei Világszövetség végrehajtó szerveinek és a Nemzetközi Szakmai ,Szövetségeknek, hogy fokozzák tevékenységüket a gyarmati és félgyarmati országok szakszervezeti mozgalmának megsegítése telén, segít« sék ezeket a szakszervezeteket regionális szakszervezeti értekez* lelek összehívásában. A Szak. szervezeti Világszövetség összes összekötő irodái fokozzák tevékenységüket. A kongresszus felhívja a gyarmati és félgyarmati országok szakszervezeteit, jut« tassák el a széles néptömegekhez a kongresszus határozatai’, amelyek a dolgozók millióinak akaratát fejezik ki és lankadatlanul törekedjenek e határozatok valo- raváltására. (MTI) ^ erőfeszítések és anyagi eszközök nagy részét. A javaslatok kidolgozásánál külön figyelmet kell fordítani az árutermelés kérdéseire, ; mezőgazdaságon kívüli fogyasz tásra kerülő termékek termelésére. Az árutermelés mértékét növelésének módját és lehetőségét is ki kell dolgozni, ■— Tisztelt értekezlet! — Mezőgazdaságunk és termelési viszonyaink nagyon változatosak. Vannak kisüzemeink és nagyüzemeink, egyéni és szövetkezeti gazdaságaink, amelyeknek megvannak a maguk sajátosságaik, itt is, ott is mások a lehetőségek és a cél eléréséhez szükséges eszközök. Ezek mérlegelésével kell kitűzni a feladatokat, ezekkel összhangban kell kidolgozni a javaslatokat. — Feltétlenül figyelemmel kell lenni a földbirtokviszonyokban és a termelési módban végbemenő változásoknak a termeléssel való összefüggéséi-e. Nem szabad szem elől téveszteni a két fő termelési ág a földművelés és az állattenyésztés szoros kapcsolatát. — Megoldásra vár a termelés szakirányításának kérdése, a szakemberképzés a szakmai vezetés képesítéshez kötése, a szakértőknek a termelésbe való irányítása és átcsoportosítása, újra elosztása az új feladatoknak megfelelően. A tervek es javaslatok kidolgozásánál fontos szempontnak kell lenni a termelés ösztönzésének. Végső soron a mi -iszonyaink között a feladatok megvalósítása a termelő, a dolgozó emberektől függ, akiknek egyéni érdekeit messzemenően figyelembe kell venni, anélkül, !. g.v az a nagy közösség, a dolgozó nép egyetemes érdekeinek rovására menne. A kettő összhangját kell a javaslatokban kidolgozni. Ezután Nagy Imre elvtárs ismertette a gabonafélék, a takarmánynövények és az ipar; növények, továbbá a burgonya- és a zöldség-, valamint a szólő- és a gyümölcstermelés fejlesztésének fő szempontjait, a növényvédelem. a trágyázás és a talajjavítás, továbbá az öntözéses gazdálkodás terén megoldandó feladatokat. A mezőgazdaság gépesítése kapcsán kiemelte megbízható szántótres- tor-típus kidolgozását, a leginkább munkaigényes növények, tőképpen a kapások komplexgépesítését és a meglévő gépállomány kapacitásának teljes kihasználását, ismertette a szarvasmarha-, a juh-, a sertés- és a baromfitenyésztés gyors fejlesztésének, az állategészségügy gyökeres megjavításának ló célkitűzéseit. Befejezésül Nagy Imre elvtá-s a következőket mondotta: En nem vagyok az agronómiái tudományok szakembere, biológus sem vagyok, ezért nem is eélom a problémák tudományos fejtegetésébe bocsátkozni. Ez már az-egyes munkaközösségek feladata lesz. Nem hiszem, hogy a mag>ar mezőgazdaság valaha is nagyszerűbb feladatok elé áilíto’ta volna a termelés irányítóit, szakembereit. Bizton hiszem, hogy szívvei- télekkel, felkészültségük, tudásuk, tapasztalatuk legjavát ad-» ják a nagyszerű feladat megoldásához, mezőgazdasági termelésünk gyors és• nagyarányú fellendítéséhez. Legjobb kívánságaim mellé legmesszebbmenő támogat;■ sómat bi/t.qsítqm. íMTli
