Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-25 / 198. szám

Szovjet-német közlemény a szovjet kormány és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya közötti tárgyalásokról G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Német Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének tiszteletére adott ebéden Moszkva, augusztus 23, (TASZSZ) Moszkva, aug. 23. (TASZSZ) Augusztus 3U-tól 22-ig Moszk­vában tárgyalások folytak a szovjet kormány és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége között. Szovjet részről a tárgyaláson résztvettck: G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, V. M. Molotov, a minisz­tertanács első elnökhelyettese és a Szovjetunió külügyminisztere, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Tártja központi bizottságának titkára, N. A. Bulganyin, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese és a Szov­jetunió honvédelmi minisztere, L. M. Kaganovies, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök­helyettese, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, bel- és külke­reskedelmi miniszter, M. Z. Szaburov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa Állami Tervbizottsá­gának elnöke, A. G. Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere, V, Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjetunió németországi főbiz­tosa. A Német Demokratikus Köz­társaság részéről a tárgyaláso­kon résztvettck; Otto Grotewolil, a Német Demokratikus Köztár­saság miniszterelnöke, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes, Otto Nuschke miniszterelnöklie- lyettes, Lothar Bolz miniszterel- uökhelyettes és újjáépítési mi­niszter, dr. Hans Loch minisz­terelnökhelyettes és pénzügymi­niszter, Hans Reichelt földmű­velés- és erdőügyi miniszter. Kurt Gregor külkereskedelmi és belnémetkereskedelmi miniszter, Fritz Selbmann kohó- és ércbá- nyaipari miniszter, Bruno Leuschner, az Állami Tervbi­zottság elnöke, Rudolf Appelt nagykövet, a Német Demokra­tikus Köztársaság moszkvai dip­lomáciai képviseletének vezető­je, Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, dr. Correns egyetemi ta­nár, Németország Demokratikus Nemzeti Frontja országos taná­csának elnöke, Erich Honceker, a Szabad Német Ifjúság közpon­ti tanácsának elnöke, Ilse Thiele, a Német Demokratikus Nőszö­vetség képviselője, Peter Florin, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminisztériumának munkatársa. A tárgyalások során megvitat­ták a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kö­zötti kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó fontos kérdéseket, va­lamint a német probléma egé­szének megérett kérdéseit. A tárgyalások a baráti kölcsö­nös megértés és szívélyesség lég­körében folytak. Teljes egyetértés jött létre ab­ban, hogy ki kell küszöbölni azt az egészségtelen helyzetet, hogy Németországnak nyolc évvel a háború Európában történt befe­jezése után még nincs békeszer­ződése, hogy Németország nyu­gati és keleti részre van szétta­golva és helyzete nem egyenjo­gú más államokkal kapcsolat­ban. E célból a közeljövőben be- keértckczletet kell összehívni, a biztosítani kell Németország képviselőinek részvételét a bé­keszerződéssel kapcsolatos előké­születek minden szakaszában és a békeértekezleten egyaránt. Né­metország nemzeti egységének békés, demokratikus elveken alapuló helyreállítása érdekében a Kelet- és Nyugat-Németország közötti közvetlen megegyezés útján ideiglenes össznémet kor­mányt kell alakítani. Az ideig­lenes össznémet kormány fő fel­adata lesz az össznémet szabad választások előkészítése és meg­tartása, amely választások ered­ményeként a német nép, kül­földi államok beavatkozása nél­kül, maga oldja meg az egysé­ges. demokratikus és békesze­rető Németország társadalmi és állami rendszerének kérdését. A Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége megelégedéssel és elismeréssel fogadta a szovjet kormánynak azt a bejelentését, amely Né­metországnak a háború követ- keznlényeivel kapcsolatos pénz­ügyi-gazdasági kötelezettségei enyhítéséről szók A felek a tárgyalások során megállapodtak több olyan poli­tikai *és gazdasági intézkedés hozatalára vonatkozóan, amely a Német Demokratikus Köztár­saság népgazdaságának tovább­fejlesztésében és a Német De­mokratikus Köztársaság lakossá­ga anyagi jólétének emelésében uegítség nyújtására irányul. — Emellett figyelembe vették, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az elmúlt évek alatt lelkiismeretesen teljesítette a Szovjetunió iránti kötelezettsé­geit és hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság — hála a né­met demokratikus erők erőfe­szítéseinek — fontos tényezője az európai békeharcnak. A szovjet kormány határozata előirányozza; 1954 január elsejétől kezdve a Német Demokratikus Köztár­saságtól járó jóvátétel elengedé­sét; a Németországban lévő szov­jet vállalatok ellenszolgáltatás néluüli átadását a Német Demo­kratikus Köztársaság tulajdoná­ba; a szovjet csapatoknak a Né­met Demokratikus Köztársaság területén való tartózkodásával kapcsolatban a Német Demokra­tikus Küztái saság kiadásainak csökkentését olyan összegre, amely nem haladja meg a Né­met Demokratikus Köztársaság állami költségvetése bevételei­nek öt százalékát; a Német De­mokratikus Köztársaság felmen­tését annak az adósságának megfizetése alól, amely a külső megszállási költségekkel kap­csolatban 1915 óta felgyülem­lett; Németország felmentését a Szovjetunióval szemben fennál­ló háború utáni államadósságá­nak megfizetése alól. Az ezzel kapcsolatban létre­jött megegyezésről a felek jegy­zőkönyvet írlak alá, amelynek szövegét nyilvánosságra hozzák. A tárgyalások során megegye­zés jött létre a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztár­saság közötti gazdasági, kulturá­lis és tudományos-műszaki együttműködés elmélyítésére és fejlesztésére vonatkozó egyéb más kérdésekben is. A többi között megállapodás jött létre abban, hogy 1953-ban a Szovjetunióból az érvényben lévő kereskedelmi egyezményt kiegészítőén mintegy 590 millió rubel értékű árut szállítanak a Német Demokratikus Köztársa­ságba, beleértve élelmiszert, kő­szenet, hengereltvasat, rezet, ónt, alumíniumot, gyapotot stb. A szovjet kormány 485 millió rubel hitelt adott a Német De­mokratikus Köztársaságnak, be­leértve l3ő millió rubel szabad valutát. A Szovjetunió ezt a hi­telt évi kétszázalékos kamat mellett két éven át való tör­lesztésre adta azzal, hogy a tör­lesztés l95ö»ben kezdődjék. A Német Demokratikus Köz­társaság kormányának kérelmé­vel kapcsolatban a következő megegyezés jött létre: meghatá­rozott sorrendben intézkedések történnek annak érdekében, hogy felmentsék büntetésük to­vábbi letöltése alól azokat a né­met hadifoglyokat, akiket a há­ború alatt elkövetett bűncselek­ményekért ítéltek el, kivéve azo­kat a személyeket, akik különö­sen súlyos bűncselekményeket követtek el a béke és az embe­G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ebé­det adott a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsé­gének tiszteletére. Alább közöljük G. M. Malenkovnak az ebéden elhangzott beszédét, Mélyen tisztelt Miniszterelnök, mélyen tisztelt Minisztetelnökhe­lyettesek, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségé­nek tagjai! Engedjék meg, hogy' üdvözlő szavakkal forduljak önökhöz és az önök szentélyében a német nép­hez, Kívánom, hogy döntő sikere­ket érjenek el.a békeszerető demo­kratikus Németország megterem, tésének útján, hazájuk nemzeti egységének helyreállításának út­ján. Az igazi szívélyesség, a köl- C60nős megértés és baiátság légkörében o.yan kérdéseket tál» gyaltunk meg önökkel, amelyek lényegbevágó jelentőségűek az európai béke szempontjából, a né­peink közötti kapcsolatok njegszi .árdítása szempontjából. Ez a megbeszélés megmutatta nézeteink teljes azonosságát és fontos dön­tésekhez vezetett. Meggyőződésünk, hogy az egész világ figyelemmel kíséri a német kérdés békés rendezésére irányuló őszinte kívánságunkat és azon újabb közös lépéseinket, amelyek­kel segíteni akarjuk a német népet abban, hogy szilárdan a békés fej­lődés útjára lépjen és valóravált. sa nemzeti kívánságait. Németország most történelmé­nek' igen felelősségteljes szakaszát éli. A reakciós nemzetközi erők a jelenlegi bonni kormánnyal ősz- szejátszva, állhatatosan folytatják azt a politikát, amely kérdésessé teszi Németországnak mint egysé­ges és független államnak íennáU iását. Agresszív terveik megvaló­sítása érdekében állandóvá akai- ják tenni Németország szétta­goltságát, Nyugat-Németországot az ócenánontúli monopolisták hit- bizományává akarják változtatni újjá akarják teremteni a német miiiiarizmust. Az agresszorok összeesküvése egyaránt irányul a német nép és az európai béke ügye ellen. Ter­mészetes tellát, hogy a békeszerető népek egybekapcsolják a német kérdést az európai és ennélfogva a nemzetközi biztonság kérdésé­vel. Az újabb háború elhárításáért megfeszített harcot vívó békesze­relő erők síkraszáiinak Európa minden népének létérdekei, köztiirt a német nép érdekei mellett is. Az élet megköveteli, hogy a né met nép ebben a harcban halál a zott helyet foglaljon el éti hallas sa erőteljes szavát. A német nép előtt az a törté- ncàiTii feladat áll, hogy meghiú­sítsa az agresszív erők terveit, helyreállítsa nemzeti egységét, békeszerető demokratikus állammá tegye Németországot. Csak a békés fejlődés hozza meg Német­ország számára az egységei, a szabadságot, a függetlenséget és a nemzeti újjászületést. A kérdés most az: Németország az európai béke és biztonság meg­szilárdítása rendkívül fontos té­nyezőinek egyikévé vagy egy újabb agresszió európai fő tűz­fészkévé válik-e? A két lehetséges távlat közül me­lyiket kívánja a német nép válasz­tani? Melyik utat akarja követni: a béke vagy a háború útját, a nem­zeti egység vagy Németország riség ellen, ezek kitöltik bünte­tésüket. A felek, abban az igyekeze­tükben, hogy megerősítsék és továbbfejlesszék a baráti kap­csolatokat a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársa­ság között — r mely a német nép áltaj az egységes, békeszereiü A népeknek feltétlenül okulniok kell saját történelmi tapasztalatai­kon. Ez természetesen az élet ke­mény iskoláját kijárt német népre is teljes mértékben vonatkozik. Milyen fő tanulságot nyújt a né. met nép számára Németország egész fejlődése a XX. század első felében? Azt a tanulságot, hogy a militariztnus. az agresszió, a háború útja Németország számá­ra nemzeti öngyilkosságot jelent. Ha az 1900-tól 1945-ig terjedő időszakot tekintjük, akkor kiderül, hogy a 45 évből Németország leg­alább 20 évet két világháború fo­kozott előkészítésére és több mint 10 évet e háborúk viselésére fordí­tott.. Ennélfogva a háború jelentette fél évszázadon át Németország egész életének csaknem alapvető tartalmát. Es mi az eredmény? Az 1918. évi nemzeti katasztrófát az 1945. évi felmérhetetlenül nagyobb nemzeti katasztrófa követte. Csaknem nyolcmillió német fi­zetett életével azért, mert a mili­taristák a német népre kényszerí­tették háborús terveiket. Ami a rokkantakat és a sebesülteket il­leti, ezek megszámlálhatatlanul«. A német hadirokkantak szövetsé­gének a német sajtóban Idézett adatai azt mutatják, hogy minden száz, 1924-ben született német kö­zül 25 elesett vagy nyomtalanul eltűnt, 31 súlyosan nyomorékká vált, 5 megsebesült, 2 elvesztette munkaképességét, A német ifjú­ság nemzedékeit egymásután pusz­tította el vagy tette nyomorékká a háború. Ilymódon a történelem azt ta­nítja, hogy az európai országok békéjének és biztonságának meg­bontásával a német militarizmus a német nemzet sírját ásta meg. MégÍ6 az , agresszorok Német­országot ismét a háborús kalandok régi útjára próbálják taszítani. Semmiféle álcázás sem leplez­heti Adenauer' csoportjának iga­zi törekvéseit, ez a csoport Nyu- gat-Németországban a militariz­mus és a revansizmus törzskai át jelenti és Németországot új hábo­rú felé sodorja, E bűnös cél érdekében mélyítik el a német militaristák Németország széttagoltságát és provokálják ki a németek közötti testvérgyilkos ellenségeskedést. E cél érdekében változtatják Nyugat-Németországot az észak- atlanti tömb agresszív politikájá­nak eszközévé. E cél érdekében kötözték meg Nyugat-Németország kezét-lábát az úgynevezett »bonni szerződés­sel«, amely a német nép szem­pontjából súlyosabb és lealázpbb a versaijles-j szerződésnél. A versail- les-i szerződés tudvalevőleg nem darabolta fel Németországot és Németország részleges megszál­lását tizenöt évre itta elő. A bonni szerződés azonban feldarabolja Né­metországot, NyugatrNémetor- szágot idegen állam híibér-tarto- mányává változtatja és egész Nyugat-Németország megszállá­sát ötven évre törvényesíti. Adenauer kormánya felelős azért, hogy Németországnak mindeddig nincs békeszerződése. Adenauer kormánya nem akarja a német kér­dés békés rendezéséi. A bonni főkolomposok háború útjára taszítják Németországot. A bonni főkolomposok ismét Nyugat- és Kelet-Európa népeira uszítják a németeket. Ez a politika a német nép számára ugyanolyan következ­ményekkel jár. mint a hitleri klikk politikája. Az emberiség mint háborús bűnösöket ítélte el a klikk demokratikus Németországért folytatott harc bástyája — meg­állapodtak abban, hogy a Szov­jetunió berlini diplomáciai kép­viseletét és a Német Demokra­tikus Köztársaság moszkvai dip­lomáciai képviseletét nagykő- vétséggé változtatják át és nagy­követet cserélnek egymással. nyomdokain halad-e Adenauer és csoportja? Némán szemlélik-e majd a né­met anyák, -hogy gyermekeik szá­mára a militaristák újabb, még szörnyűbb vérfürdői készítenek elő? Hajtandó-e a német ifjúság a zsoldos szerepét játszani és sa­ját vérével táplálni az amerikai agresszív körök hadigépezetét? Megengedik-e a becsületes né­met hazafiak, hogy a militaristák: elszigeteljék Nyügat-Nómé {orszá­got a békeszeretö népektől es agresszív háborút robbantsanak ki, amely elkerülhetetlenül kihívja a népek haragját, a tűz és a pusztu­lás színterévé teszi Nyugat-Némei- országot és a német nép szem­pontjából óriási .tragédiával vég-i ződik? Ha az egész német nép azt akarja, hogy a német kérdést békés úion Oldják meg, akkor semmiféle —» eem óceánontúiiv sem európai — agresszív erők nem akadályozhatják meg e nemes törekvés valóraváltását. Német­ország sorsa a német nép kezében .van. Tudjuk, hogy a német' népben komoly változások mennek végbe és hogy Németország józan po­litikusai elutasítják a háború útját, a militarizmus újjáteremtésénes útját. A német nép legjobb erői arra törekszenek, hogy biztosítsák a békét Németország számára é? kivívják az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtését, E nemes cél elérésében a Német Demokratikus Köztársaság törté­nelmi szerep betöltésére hivatott, A békeszeretö népek, joggal látják benne áz új Németország, a béke és a munka, a demokrácia és a haladás Németországának remény­ségét. Éppen azért, mert a Német De­mokratikus Köztársaság egész Németország békeszerető erőinek bástyája, a Szovjetunió kötelessé­gének tartja, hogy mjndenirányú támogatásban és segítségben ré­szesítse a Német Demokratikus Köztársaságot. A német nép számára lehetővé váük, hogy új korszakot teremtsen történelmében: Németország beké* fejlődésének és felvirágzásának korszakát. Éppen ilyen jövőre tö­rekedtek Németország legjobb elmei. A nagy Goethe arról álmo­dozott, hogy ereje teljében lévő csodálatos, szabad országot lásson, hogy szabadnak lássa népét. A német nép előtt megnyílik az a reális távlat, hogy békében éljen a Szovjetunió és Franciaország, Csehszlovákia és Lengyelország, Anglia és Belgium népeivel, hogy békében éljen minden néppel. A német gondolat és munka soR eredményét, a militaristák hpsszú időn ái a háború érdekében hasz­nálták fel. A német nép a békés fejlődés feltételei mellett az igen fejlett ipar erejét, a tudomány és a technika minden eredményét.', minden alkotóerejét és képességét a lakosság életkörülményeinek ja­vítására, az ország haladására for­díthatja. Németország szoros gazdasági kapcsolatokat teremthet a békeszeretö államokkal, megkap» hatja a szükséges piacokat, hely­reállíthatja hagyományos kereske. delim kapcsolatait Kelet-Európai országaival és más államokkal; Németország csak ezen az úton születhetik újjá mint nagyhatalom, és foglalhatja el az őt megillető helyet a világ népei között. Itt az ideje, hogy biztosítsuk ezt a lehetőséget a német nép számá­ra, hogy megnyissuk az utat a né­met nép nemzeti egységének hely­reállítása, a demokratikus, bé- keezerető Németország megterem­tése számára. A Szovjetunió továbbra is állha. latosan harcol azért, hogy hamaro­san győzedelmeskedjék a német nép békeszerető erőinek igazságos ügye, Emelem poharam a szovjet és a német nép egyetemes, békét szol­gáló barátságára. Emelem poharam a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányára és Otto Crotewohi miniszterelnök egészségére. szeltagoltságána1- útját?

Next

/
Oldalképek
Tartalom