Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-15 / 164. szám
A kunszciilmiklósi gépállomás vezetői is felelőnek az új kenyér időbeni biztosításáért Termelőszövetkezetünk tagsága izgatottan készülődött a legutóbbi csoportgyülésie, melyet a tanácsházán tartottunk meg, Ezen a csoportértekezle- ,ten résztvettek a község többi szövetkezeteinek megbízott dolgozói is. A beszámoló alatt, mely a csoportok eddigi eredményeiről szólott, nekem egyre az új kormányprogramm járt az eszemben és az, amit Nagy Imre elvtárs mondott a szövetkezetekről: »... a kormány továbbra is messzemenő támogatásban részesíti a termelőszövetkezeteket, kölcsönökkel és beruházásokkal hozzájárul gazdálkodásuk fejlesztéséhez, tagjainak boldogulásához, mert meggyőződése, hogy a parasztság felemelkedésének ez a legjárhatóbb útja.« Valóban ez a legjárhatóbb út, hiszen ha visszagondolok arra az időre, amikor 1950-ben megalakult szövetkezetünk, bizony nagy nehézségekkel és gondokkal kellett meg- küzdenünk, mert a tagság nagyrészének nem volt igásállata és (gy földjeink megművelése nehézségekbe ütközött. A szövetkezet állatállománya 1 tehénnel, t lóval és egy anyadisznóval indult a megalakuláskor. Azóta marhaállományunk 120-ra, sertésállományunk pedig 284-re növekedett. Ez az év pedig még bővebb teret nyit meg előttünk állatállományunk további íej- .esztése terén. Nem szalasztótok el a kedvező alkalmat a másodnövények vetésénél sem. — Még a jó csapadékos napol; alett brigádunk területén 20 hold csalamádé kukoricát vetettünk el, hogy ezzel is hozzájáruljunk ahhoz, hogy szövetkezetünk anyadisznó állományát ez évben a terveink szerint 49- cel tudja emelni, továbbá tehénállományunkat 54-ről 86-ra gy alapítsuk. Ugyancsak tagságunk felemelkedésének s gazdagodásának útját mutatja az is, hogy az állam segítségével, állami kölcsönökből mintegy 40—50 család tudta háztáji állatállományát felfejleszteni a belépés óta. A tavalyi aszályos esztendő agyán erősen érkeztette hatását, és elégedetlenségre adott okot tagságunk jelentős része között, Je tudták az elégedetlenkedők is, hogy azoknak, akik egyénileg dolgoznak, még nehezebb volt az elmúlt évet átvészelniük. Az idén már bizakodva néznek dolgozóink az évi zárás elé. Nem is csoda, hiszen dús termést takarítottunk be eddig is gabonából, de nem ígérnek rósz-, szabb átlagtermést kapásnövényeink sem. Burgonyából például 100 mázsára számítunk holdanként, melyből a munkaegységenkénti részesedés, az összes tartozásaink kiegyenlítése után, — kb. 4—5 kilogramm lesz a tavalyi 94 dekával szemben. — Búzából 8 mázsás átlagtermés mellett 3 kilogrammos munka - egységenkénti részesedésre számítunk, amely tavaly szintén jóval kevesebb volt: munkaegysegenként 49 dkg. így tavaly 3 mázsa 60 kg. volt búzából a részesedésem, pedig a családból négyen dolgoztunk. Az idén ezzel szemben családom tervezett 1200 munkaegysége után, melyből eddig 900-at dolgoztunk le, 36 mázsa részesedésre számító.: csak búzából. A vezetésem alatt álló brigádban 24 dolgozó van és brigádunk területe 768 hold. Ez a terület a létszámhoz viszonyítva igen nagy és komoly erőfeszítéseket igényelt a megmunkálása. De nem sajnálhatjuk az erőnket, amikor látjuk, hogy a ve- temények szépen fejlődnek és Dől a gabona a kaszák nyomában megyénkben, itt-ott már a cséplőgépek ts dolgoznak, gyűlik a szem a zsákokba. Bö a termés, jókedvű mindenki s ehhez a jókedvhez a kultúr, csoportok rig-musbrigádjal is hozzájárulnak, * KISKUNMAJSAN a DISZ- ezervezet cséplőgépeket látogató rigmusbrigádokat szervezett. A köszöntöttek közölt van Kovács Sándor traktoros is. Hadd mondja el maga a rigmus: miért érte a ki üntetés: ;,Kovács Sándor traktoros gépe vezet az élen, Vándorzászló leng a gép közelében,.,’1 KISSZÁLLÁSON a kombájnokat keresik fel az Úttörő rigmint például a cukorrépa is, mely holdanként 140 mázsát ígér — busás kárpótlás a fáradalmakért. Büszkén mondhatom, hogy szövetkezetünk minden dolgozója, minden munkáskéz igénybe van véve, hogy be tudjuk takarítani a termést. Látják ezt a i egyénileg dolgozók is, s már ők is nagyon várják, hogy a szövetkezetben megtörténjék az évi zárás, mert a mi eredményeink őket is afele az út fele sodor- iák, amelyen mi is járunk: a társas termelés felé, Ugyancaak nagy előnyt jelent még számunkra, hogy az összes begyűjtés alá eső cikkeknél még az eddigieken felül tíz százalék engedményt ad a kormány, melyről Rákosi elvtárs is beszámolt szombati beszédében. Kalászosokból ez 182 mázsát jelent nálunk. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy még jobban dolgozzunk és még több élelmiszert és ipari nyersanyagot termeljünk és ezáltal mi is hozzájáruljunk nemcsak szövetkezeti tagságunk, hanem egész népünk életszínvonalának emeléséhez, gazdagodásához, Elmondotta: KURUCZ JÛZSEF, a gátéri Vorosilov tsz brigádvezetője, musbrigádok és a pihenőkben mondanak köszön, ő éneket. Este a hangoshíradőn keresztül a legjobb dolgozóknak adnak műsort. A kispajtások riadó áncot Is szerveztek, járják a határt és figyelmeatotik a dolgozókat, ha már beérett a gabona. * A KALOCSAI JÁRÁS községeiben diadalkapukat állítottak feliratokkal. Fajszon és Foktőn kalászokkal díszítették, este lámpákkal világítják s az ara- tásban.cs'éplésben é enjáró^ neveit írják a kapukra. Hiba azonban, hogy a járásban alig tatáim rigmuscsoportot s a kul'.úragitáció nem foglalkozik az elmaradókkal, pedig a járás a megye utolsója az aratásban. ;,Ha időben kezdtél: nyertél — ha késtél; vesztettél.’ A kutiszenlmiklósi gépállomáson azonban a c3éplés sikerének elemi feltétele: a munka idő. benl megkezdése sincs biztosítván. Nyo c erőgép hiányzik még a cs'éplőszekrényekhez, A gépek késéséért nem egyedül a gép. állomás vezetősége a hibás. De felelős a vese. őség egész sor olyan hiányosságokért, amely a gépek hiánya mellett kétségessé feszi a csép’és sikerét. A lapon keresztül nemrég bírálatot gyakoroltunk a gépállomás pártszervezete felé, hogy nem neveli a vezetőket a bolsevik vezetés módszereire. A bírálat hatása csupán abban mutatkozik meg, hogy a párt. szervezet elhatározta: fokozza a termelés- pártelienörzését, rendszeresen beszámo lta ja a munkáról a pártonkívüli megbízott igazgatói, főkönyvelőt s a vezetőség többi tagját. Ez az elhatározás azonban egyoldalú. A vezetőség nemcsak, hogy maga nem igényli ezt az ellenőrzést, de n jelek szerint nem is veszi szívesen, Magyarán: a gépállomás vezetősége lubecsü i a pártszervezet irányiló, ellenőr, zö szerepét, munkájában sokszor nem tartja magát szigorúan a párt uány vonal á. hoz, a kormányhatározatokhoz, — hanem a saját feje után dolgozik, Ez meg is látszik a vezetésen. Tervszerütlenség, kapkodás, a személyi felelősség sokszor te jes hiánya, a veze ö. ségen belül az össze nem hangolt munka — ez jellemzi a munkát. Nézzük a példákon keresztül. Kuli elvtárs kombájnja hétfőn délután üzemanyaghiány miatt leállt, Kuti elvtárs szombaton szólt a vonta’ósnak: je. len tse be a gépállomáson, hogy üzemanyagra lesz szüksége. Ugyanaznap .figyelmeztette erre Szombati mezőgazdászt is, hétfőn pedig szemé yesen szólt a íögépesznek. Délután 5 óráig mégsem kapta meg az üzemanyagot, kénytelen volt leállni. Hasonló eset történt pár nappal elő. te. Az egyik kombájnista — miután gépe már három napig állt — sürgette a sósavat a forrasztáshoz. Rizman elvíárs fő. gépész — aki rendszeresen kapja a bírálatot fe előtlensége miatt — azzal utasította el* hogy honnan vegyen? Az ügy csattanója, hogy Móra ejvtárs megbízo-t igazgató is belenyugodott ebbe; ha nincs, hát nincs — szerezzen a kombájnista, ahogyan tud. A műszaki vezetés felelőtlen, sége egyebet is eredményez. A gépállomáson 17 Fordson-erőgép csépel az idén. Kezelői túlnyomórészt fiatat még szakképzetlen, de lelkes dolgozók, akik csupán rövid iskolán sa.iáti'ot. ták el a Fordsonok kezelését. Ezek a fiatalok nem mernek vcrsenyváliailst tenni a cséplésre, félnek tapasztalatán- ságuktól — és legfőképpen már tudják, hogy a vezetőktől, alig várhatnak műszaki segítséget vállalásaik teljesítéséhez. így fest a kunszert, mik lést gépállomás szinte percekkel a eséplés megindulása előtt. ,,Nem merek magam sem erkölcsi felelősséget vállalni a eséplés idő. benj befejezéséért” — igy nyilatkozik Baranyai eivtárs po i- tlkai helyettes, aki egyedül küzd a pártszervezet megerősítéséért, A pártvezetöség többi tagja gyenge. A párttitkár elv ars fél bírálni a vezetőséget, Pőra elvtársnak pedig saját hibáit, túlzott anyagiasságát, alkohol- szeretőiét kellene eöbb legyőz, nie. A gépállomás kommunistái, egyszerű párttagjai nem kétséges, hogy a munka terén, a kezdeményezésben, a vállaláson teljesítésében, az egymás segítésében megyeszerte példát mu. tatnak — de a kommunis’ák- nak tovább ia kell látniok. Jelen esetben harconi mindegyiküknek külön-külön a pártszervezet tekintélyének megerősítéséért; segíteni a politikai helyettest a vezetés megjavításában, a ve. zetök felelősségre való nevelésében, A gépállomás pártszervezete melleit a járási pártbizottságnak és a megyei igazgatóság politikai osztályának is több segítséget kell adnia ahhoz, hogy Móra megbízott igazgató ráébredjen felelősségére, ne el- utasítsa, de igényelje, kérje a pártszervezet segítségét, hogy Rizman elvtárs főgépész szakítson végre a kommunistához nem méltó felelötenségével. Vigán muzsikál a gép a majsai határban 1 csépléssel most járunk a javában... FEKETE JAKAB, „BÍZODALMAS" EMBtK ászsZfentlászlón a templcmkert árnyas fái alatt a szokatlan délelőtti időben parasztkocsi vesztegelt, tetején ekével, meg valaki fecskendő-féle szerszámmal. A két kifogott ló szaporán verdeste lombos farkával a legyeket s ütemesen dugdosta fejét a saroglyába vetett fűrakásba. Odébb hasmánt fekve emberek hevertek a fűben, egy öblös hang vitte a szót, igen jóizűen, mert su» run hangzott fel a kuncogó nevetés körülötte. Kik ezek a ráérős emberek, akik július derekán délelőtt így passzióznak?-A kíváncsiság bevitt a körbe. Így ismerkedtem meg Fekete Jakab dolgozó paraszttal, a »főszereplővel«, ezzel a kajla- kalapu, ötvenes, derék, tréfacsináló emberrel, akinek száján a józan, paraszti (gazságok, félszáz dolgos év tapasztalata; ízes, mosoly tkel tő szavakban peregnek, Nem a napot lopta, hanem a tanács beosztása szerint tűzőrséget állt reggeltől este 6-ig. Nehéz egy ilyen rövid beszélgetést leírni, amelyben úgy csapong a szó egyik •dologról a másikra, mint a fejünk felett csivitelő fecskék, amelyben Fekete Jakab hol magyaráz, hol támad, hol okoskodik, de mindenképpen az a célja, hogy a körülöttelévőknek bebizonyítsa: neki van igaza. Miről vitatkoznak? Arról, hogy mi a titka a jó gazdálkodásnak, az emberséges, jómódú paraszti életnek? Fekete Jakab fő ellenfele a hófehérhajú Seres Imre — a többiek, mint László bácsi — nemigen árulják cl, kinek a pártján állanak; hol ennek, hol amannak bólintgatnak. Seres bácsi azt állítja, hogy a parasztember istene az időjárás, az a legfőbb gazda. Fekete Jakab azértsem enged. — Idefigyeljen, tata. Én megmondom, mi kell hozzá. Először a munka, másodszor: a munka és harmadszor is a munka — meg egy kis ész, akkor kifogok én akármilyen időjáráson. — A többiek felszisszennek: ez már nagy szó volt. De Fekete Jakab nem ijed meg. Kjo figyeljenek. Tizenkét és fél hol1 ’ dam van, nem is saját, csak bérlet. Két gazda parancsolt nekem a múltban: a tulajdonos, meg az állam. Mindegyik tartotta a markát, nem is kévésért. Jó, dehát velem mi legyen? Úgy kellel gazdálkodnom, hogy magamnak is maradjon — hát akkor tanultam én meg a módját. Például ameddig a szomszédom még meg sem kapálta a kukoricát, én a borsó közé is vetettem kukoricát. A borsóból kaptam 1800 forintot, a kukorica meg már köt, 3—4 cső is van egy száron, százszázalékos termésem lesz abból. Tavaly is meghízlaltam én ilyen kukoricán két disznót. A korán vetett somkóróm lead 8—10 kocsi takarmányt, több tejet ad attól a tehén, mint a kukoricaszártól! A három és fél hold vetésen termett vagy 30 mázsa gabonám — már be is hordtam, csak a gépet varom csépelni. Tíz mázsa néhány kiló a beadásom, marad bőviben vetni, sütni, eladni. No jó, tudom, hogy az idei esztendő jó volt a gabonára, de tavaly is 108 százalékra teljesítettem én a beadást — oszt házisütésű kenyéren élek. A három hold kukoricán is meg lesz a 60— 70 mázsa legalább, igaz, nem sajnáltain alóla soha a szántást, meg a trágyát. Van fél hold napraforgóm, 160 kiló csak a beadásom, kapok érte annyi olajat, hogy akár megfürödhetek benne. A 400 öl káposztáról is várok vagy 20 mázsát. Hogy olcsó lesz, ha sok lesz?.,, No, any. nyit mondok én, inkább adom a sokat kevesebbért, mint én veszem a keveset drágán. Mert az a sok városi munkás, aki nekünk eh un-e a szerszámot, ekét, lábravalót gyártja, igencsak akar ám enni. Már pedig ő a gyár keramitján nem termel babot, krumplit, meg hízottdisznót, — de aligha tudok én is csizmát kötni fűzfavesszőből. Hát ez a valóság. .. Azért termelek én mindent, amit csak el tudok dugni a földben, mert a van-ra soha nem fizet rá az ember, ezért bújik már kifelé a tarlóba vetett kölesem, krumplim is... Igaz, az istenfáját! A gyapot igen megfirkált. Ajnárolom, kapálgatom, nezem én azt naponta, de csak szégyenlősködik, nem akarja magát mutogatni — a szomszédomnál meg olyan szép, hogy festem lehelne. Hat így többet nem is vetek. Pedtg ha valaki kapálja, noszogatja a földet, az én vagyok, meg a családom. Most is azon tólömén a fejem emberek, hogy ameddig a gép nem jön, csak belekezdek holnap a negyedik kapálásba... S eres bácsi a kapára pislant, jó, hogy emlegetik. Restelkedve ku- corodik fel: — no, én ugyan jól megállapodtam itt — s az ebédet rejtő szatyorkát akkurátusán a kapára akasztva szives köszönés után elballag. Hamarosan követik a többiek is. Fekete Jakab olyan ábrázattal marod a kocsi mellett, mint a győztes hadvezér az ütközet után. Rámkacsint: — Nem fejére esett ember ám az öreg sem, olyan az a tizennégy holdja, mint a paradicsomkert, dehát szeret vitatkozni.., Furdal a kíváncsiság: hogyan vélekedik ez a világosfejű ember az új kormány programmjáról, amely azt mondja: már pedig te, Fekete Jakab, ezután még eredményesebben tudsz majd gazdálkodni, kevesebb gonddal, több haszonnal? Megkérdezem* A gazda hunyorít, már látom, hogy megint valami jóízű mondás születik meg az öreg kalap alatt S mar mondja is. — Eszembe jut Csordás László nagybátyám esete. Nagy negyvennyolcas volt az öreg, pásztorkodó ember, igen firkás kis pisze vénség. Egy akkori választáson valami Horváth Zoltán jelölt tartott választási pro- grammbeszédet Szentkúton. Az öreg is ott volt, beszédbe kezdett vele a képviselő. Aszongya neki: — Hát megjött a nagyságos úr? Isten éltesse, ha jót akar nekünk. De ha nem, itt süllyessze et minutumban! — Hát én nem így beszélek, de úgy gondolom: ha csakugyan olyan jó lesz, ahogyan ez a programm mondja, akkor még a kutyám se lesz sánta... Ámbátor jó volt nekem eddig is, a munkám után becsületesen éltem mindig — de igen-igen megköszönöm ám én azt a kormánynak, ha ezután még több jót akar velem, meg a több: paraszttal... Azt mondom: amióta magam meg tudom kölni a gatyám szárát, nem voltam olyan bizodalmas ember az éleihez, mint most., * Elhallgatnám estig, de délre jár az idő, menni kell. Fekete Jakab két kézzel szorítja meg az enyémet, derűs öreg szeme olyan lesz, mint a durcás gyereké, akitől elveszik kedves játékát. Igen sajnálja, hogy egyedül marad. —• No, ilyen úr sem voltam még, estig lapíthatom a gyöpet — kesereg —, dehát ezt is meg kell csinálni. Mondja már, legalább most kipihenem az aratást! A z út végéről visszanézek. Fekete Jakab már hanyatt fekszik, a kalap az arcára billentve, alváshoz készülődik. Most lehet, mert »nagy úr«: tűzőrségen van. Holnap már újra. várja a kapa, a munka, a »bizodalmas« széf élet útja tovább. Gáspár Klára Felemelkedésünk egyedüli útja: a szövetkezet! 0 *■
