Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

pírt és pírtépítés A növényápolás és aratás sikeréért javítsunk a politikai munkán Dunavecsén, Kalocsán és máshol! Mit és miért keli elvégez­nem? Hogyan erősíthetem ha­zámat, községemet,, családo­mat a növényápolás, az aratás- cséplés, 'teriiiénybegyüjtée ide­jén? — Ezekre a kérdésekre várnak választ falusi dolgozó­ink a ránkkövetkező hónapok­ban. Kik adhatják meg az iga­zi választ ezekre a nagy kérdé­sekre, ha nem a kommunis­ták, a népnevelők, akik a vá­lasztások idején nagy és fele­lősségteljes feladatokat oldot­tak meg és arra nevették a dol­gozó tömegeket, hogy okos, megfontolt, igazi válaszokat várjanak tőlünk nagy kérdé­seikre. De hogyan tudnak választ adni ezekre a kérdésekre párt- Bzervezeteink vezetői? Hogyan tudnak nagy erővel lesújtani az ellenség minden rendű és rangú sugdolózására, ha nem mozgósítják falusi kommunis­táink ezreit s ha nem állnak a népnevelők rendezett sorai e'é első és példamutató agitátor­ként? i Patyi elvtárs; a dunavecsei járási párttitkár pedig pontosan ezekben a napokban úgy véle kedik ezekről a nagy kérdések­ről, hogy eltűri a felvilágosító szó halkulását és bevallja, hogy a párt agitátorainak a váasz- tások után egy hónappal csak a felét tudja munkába lendíte­ni. ö maga mindössze három kisgyülést tartott a választás óta és a növényápolási munkák elmaradását hosszú időn ke­resztül az esős időjárással in­dokolta. De Patyi elvtárs nem látja szükségesnek azt sem, hogy legközvetlenebb munka­társait győzze meg elsősorban a tömegek között végzett fel- világosító munka jelentőségéről. A. járási funkciónáriusok közül — rajta kivül — egyetlen egy sem ment ki a választások óta a tömegek közé kisgyülést tar­tani, a felvilágosító szó erejé­ről lelkesíteni a dolgozó parasz­tokat, meggyőzni őket álla­munk erősítésének jelentőségé­ről, Simon elvtárs; a kalocsai já­rási titkár ugyanebben az idő­ben nagyhorderejű kijelentése­ket tett a legutóbbi kommunis­ta aktíván. Döntő változásról, ugrásszerű előrehaladásról be­szélt. Ugyanakkor az aktíva- ülésen részvevő tizenhat párt­titkár közül mindössze ke.tő- nek volt mondanivalója arról, hogy az előttünk álló nagy fel­adatokat a járásban csak a tömegek között végzett min­dennapos, szívós és kitartó népnevelő munkával lehet meg­valósítani. Simon elvtárs nagy­szerű terveket készített a ke­nyércsata győzelmes megvívása érdekében, azonban a járás kü­lönböző ,,objektív“ okok miatt az utolsó helyen kullog a nö­vényápolásban. A választások Idején megnövekedett és példás munkát végző népnevelő-appa­rátus negyedére olvadt le egy hónap alatt. ö maga az elmúlt héten, különböző okokból, egy­szer sem tudott a dolgozó tö­megek között gyűlést tartani, felvilágosító munkát végezni. Mi nagyon szeretnénk, őszinte óhajunk, hogy Simon elvcárs a ránkkövetkezö hetekben dön­tő előrehaladást, ugrásszerű ja­vulást érjen el a növényápolási munkákban, az aratás, a csép- lés, a terménybegyiijtés mun­kájában, de kételyeink vannak aziránt, hogy tervei maradék­talanul megvalósulnak, ha nem változtat gyökeresen eddigi ál­láspontján. " Sztálin elvtárs azt mondotta: „A pártnak a munkásosztá'y politikai felvilágosításán, a munkásosztá y öntudatának el mélyítésén kell do’goznia és ugyanakkor be kell gyűjtenie a lerményadót, kampányt keli fo'ytatnia, mert kampány né! kul, a párt segítsége nélkül az állami szervek nem tudják teljesíteni feladatukat, ás párt­Július 3-ra A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az országgyűlést 1953. munkásaink itt két tűz közé kerülnek, mert egyrészt ki kell javííaniok a régi módon mükö dö államgépezet munkájának vona'át és másrészt meg kell örizniök a munkásokkal való kapcsolataikat. És itt gyakran ők maguk elbürokratizálód- uak.“ A kalocsai és dunavecsei já­rás titkárainak felfogása a po­litikai nevelő munka megjaví­tásának módszereiről; egyhén szólva, különös. Mert hogyan akarnak „döntő fordulatot" el­érni és járásokat az elsők közé eme’ni, ha nem támaszkodnak kommunista módra a dolgozó tömegek alkotó lendületére, ha töltik elfordulva próbálják meg­valósítani céljaikat. Az ilyen légkörben születhetnek nagysze­rű tervek, Ehangozhatnak elő­re mutató ígéretek. nyilatko­zatok, de a tervekből csak ne­hezen születik megvalósulás, döntő győzelem. Mi következe­tesen harcolunk az elbürokra- tizáódás veszélyei ellen, de csak a tömegek élén; azok min­dennapi megnyerésével a példa- mutatás', az okos szó erejével válhatunk igazi kommunista ve­zetőkké. Simon és Patyi e v- t.árs példája a kiskőrösi járás esetét idézi emlékezetünkbe. Azét a járásét, amelyben a tö­megektől való e fordulás, a tö­megek lebecsü'ése, a politikai neve’ő munka súlyos elhanyago­lása teremtette meg az alapját az ott leleplezett ellenséges ban­da kártételének. Itt az ideje, hogy Kalocsán, Dunavecsén csakúgy, mint más­hol változtassunk munkánkon, A növényápolás és aratás rop­pant fé'adatát nem bürokrati­kus módszerekkel, hanem a dogozók segítségével, a iköriik- ben végzett le kesitő, mozgósí­tó és állandó politikai munká­val lehet és kell megvalósítani. A békeszerető emberiség til­takozása ellenére az amerikai imperialisták végrehajtották a példátlanul gyalázatos bűntettet: a péntekről szombatra virradó éjjel 1.45 órakor kivégezték az ártatlan Rosenberg-házaspúri. A békeharcos házaspár életé­ért az utolsó pillanatokig folyt a küzdelem. A »Reuter« jelen­tése szerint Bloch védőügyvéd a kivégzés előtt néhány órával Harold Burton, majd Frankfur­ter bíróhoz fordult — mindket­ten a legfelső bíróság tagjai — és kérte tőlük, rendeljék el a kivégzés elhalasztását. Mindkét bíró elutasította Bloch kérelmét. Bloch védőügyvéd a kivégzés előtt fél órával fel akarta ke­resni Eisenhower elnököt, hogy az utolsó pillanatban személye­sen vegye rá a Rosenberg-há- zaspár életének megmentésére. A rendőrök megakadályozták, hogy a Fehér Házba lépjen. Pénteken a táviratok ezrei érkeztek a világ minden részé­ből Washingtonba, hogy harcol­janak a Rosenberg-házaspár életéért. Pénteken éjjel tüntetésektől voltak hangosak Európa nagy­városai. A Rosenberg-házaspár kivégzése ellen nagy tüntetés volt Párizsban, Londonban is. A hatalmas méretű nemzet­közi tiltakozás ellenére mégis kivégezték a Rosenberg-házas­párt. A »DPA« jelentése szerint egyikük sem élt Eisenhower és az amerikai igazságügyminisz­ter ajánlatával, hogy »vallomás­tételiéi« mentse életét. Pedig, mint az »AFP« jelentette, Eisen­hower elnök és Herbert Brow­nell igazságügyminiszter »ké- szenállt« arra az esetre, ha Ro- senbergék mégis elhatároznák, hogy az utolsó pillanatban »val­lomást« tesznek. Amikor elterjedt a kivégzés híre, Washingtonban jelszavas táblákat vivő tömegek menetel­tek a Fehér Ház épülete elé — mondja a »Reuter« egyik jelen­tése. A Fehér Ház megerősíted őrséggel volt körülvéve. A »Rosenberg-házaspár meg­mentésére alakult országos bi­zottság« New Yorkban nagy tün­tetést rendezett, amikor" meg­tudták, hogy a kivégzést végre­hajtották. Emanuel Bloch, a Rosenberg- házaspár védőügyvédje a kivég­zés után kijelentette: »szégyen Amerikára! A Rosenberg-házas- párral együtt meghalt az ame­rikai demokrácia is.« Bloch hangsúlyozta, hogy Ei­senhower elnök, aki nem volt hajlandó kegyelmet adni az ár­tatlanul halálraítélt házaspár­nak, »dicstelenül szerepel majd a történelemben, mint olyan el­nök, aki a halálos ítéletet támo­gatta.« , A sajtóban igen nagy a vissz­hangja az ártatlan Julius és Ethel Rosenberg kivégzésének, Az »Humanité« különkiadásban számolt be a kivégzésről. A ve­zércikket Pierre Courtade, az »Humanité« kiváló publicistája írta. »A nácik gyilkosok voltak4 akik voltak — emelte ki Cour- tade — kétségtelenül vadállatok; de legalább nem tartottak ál­szent prédikációkat.« Rómában — mint a londoni rádió jelenti — a CGIL köz­pontja szombatra 15 perces mun­kabeszüntetést hirdetett tiltako­zásul a Rosenberg-házaspár ki­végzése miatt, A Német Demokratikus Köz­társaság lakossága is viharos fel­háborodással fogadta a szörnyű hírt. (MTI) összehívják az országgyűlési évi július 3. napjának 10 órá­jára összehívja. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Felháborító A napokban at Alsop-fivérek, a »New York Herald Tribune« ismert cikkírói Li Szín Mannak a koreai fegyverszünet megtor­pedózását célzó mesterkedéseivel kapcsolatban feltették a kér­dést: vájjon a délkorcai farok csóválhatja-e az amerikai ku­tyát? A legutóbb történt esemé­nyek azonban rávilágítottak, hogy az amerikai publicisták ilyen irányú kételyei alaptala­nok, nem létezik ilyen termé­szeti csoda. Ahogy már ahhoz hozzászoktunk, most is a kutya csóválta a farkát. Az történt Ugyanis, — mint az »Uj Kína« hírügynökség jelen­tette — hogy a koreai fegyver- szünet megkötésének közvet­len közelségében Li Szín Man, a délkoreai báb hallatlan és felháborító pro­vokációt követett el. Tíz nappal azután, hogy Panmindzsonban aláírták a hadifoglyok hazatele­pítéséről szóló egyezményt, a Li Szin Man-klikk »szabadonbocsá- tott« mintegy 25.000 délkoreai táborokban őrzött északkoreai hadifoglyot cs ezzel megvalósí­totta az erőszakos visszatartás­ra irányuló törekvését. Azt lehetne hinni, hogy Li Szin Man, aki még soha egyet­len önálló lépést sem tett — most fenegyerek módjára önál­lóságra szánta el magát. Ha en­nek a látszatnak lenne is valami alapja — mint ahogyan nincs, még azt is megcáfolná Li Szin Man csütörtöki bejelentése: »Az ENSZ-hatóságok képviselői, kik­kel beszéltem arrfí az óhajukról, hogy ezeket a hadifoglyokat sza*. provokáció badonbocsássuk, legnagyobbrészt elvben egyetértenek velünk.« — Ezt támasztja alá az angol rádió megállapítása is: »... Li Szin Man lépése következtében bűn- segédi bűnrészeseknek tűnnek a fegyverszüneti bizottság tagjai, akiknek viselniük kell a felelős­seget az Egyesült Nemzetek min­den cselekedetéért... hetek óta jelek voltak észlelhetők és az ENSZ parancsnokságnak tudo­mást kellett szereznie arról, hogy Li Szin Man pontosan ezt az ak­ciót tervezi. Ezért az óvatosság elemi szabályai azt követelték volna, hogy más őrségekkel erő­sítsék a hadifoglyok őrzését.« — Teljesen jogos tehát az Uj Kína hírügynökség különtudósítójának véleménye: »sok jel mutat arra, hogy az Egyesült Államok had­seregének főhadiszállása sem bújhat ki teljesen a súlyos fele­lősség alól.« Az amerikaiak, no­ha tudtak Li Szin Man előkészü­leteiről, csak akkor váltották fel amerikai katonákkal a hadifo­golytáborok délkorcai őreit, ami­kor már megtörtént a gyaláza­tos provokáció. »Ez azt bizonyít­ja — írja az Uj Kína jelentése, — hogy az amerikaiak tudatosan összejátszottak Li Szin Mannal a hadifoglyok hazatelepítéséról szóló egyezmény megszegésé­ben.« E felháborító provokáció al­jasságát misem bizonyítja job­ban, mint a »szövetségesek« megdöbbenése. Az angol alsó- házban Chuichill kijelentette: »Egészen megrendített és lesúj­tott ez a hír.« A »The Times« az angol nagy burzsoázia befolyá­sos löPjá veiéi cikkének címében felkiált: »Szabotázs!« A cikkben világosan meg is állapítja: E lé­pés »... határozottan a fegyver­szüneti tárgyalások zátonyra futtatását célozza«. Ugyanezt szögezi le Guy Eden, a londoni rádió kommentátora, aki hozzá­fűzi: »... tragédia lenne a világ számára, ha a délkoreai kor­mány megakadályozná a »tüze* szüntess!« létrejöttét, ami súlyos következményekkel járna a töb­bi vitás kérdés rendezése szem­pontjából is«. Éppen azokban az órákban amikor Dél-Koreában ezek az események történtek, Budapes­ten tanácskozásait tartotta a ha­talmassá növekedett békcvilág- mozgalom vezérkara. Ez a vezet ■ kar joggal követelte százmilliók nevében: mielőbbi békét Koreá­ban! A nemzetközi politika mos­tani eseményei azt mutatják, hogy a békemozgalom harcosai­nak szava nem marad pusztába kiáltott szó. Ennek a mozgalom­nak elég ereje van ahhoz, hogy kikényszerítse követeléseit. A béke híveinek figyelme most az Egyesült Államokra szegeződik. Várják, hogy az amerikai kor­mány — ahogy az Uj Kina hír- ügynökség megállapította — »... hogyan intézi el ezt a szer­ződésszegést. Az amerikai kor­mány valóban döntő próbatétel előtt áll a fegyverszünet eléré­sére irányuló óhajának őszinte­sége tekintetében«. A francia burzsoázia mély válsága Péntekre virradóra a hatodik francia miniszterelnökjelölt bú­csúzott el attól a reménytől, hogy végre sikerül megoldania a közel egy hónap óta húzódó francia kormányválságot. A Re­né Mayer-kormány bukása óta a kormányválság ezzel a máso­dik hónapjába lépett. Ez a tény önmagában is mu­tatja, hogy Franciaországban nem egyes személyek bukásáról van szó, René Mayer bukásával nem egyszerűen az utóbbi nyoiu év tizenkilencedik francia kor­mánya került csődbe, hanem igen mély válságba zuhant az egész francia uralkodó rendszer. Milyen jelei vannak a francia uralkodó körök politikája mély válságának? Külpolitikai téren a legszembetűnőbb a vietnami szennyes háború folytatása. — Hosszú évek óta a francia nép fiai nemcsak, hogy olyan ügyért hullatják vérüket Indokínában, any teljesen reménytelen* bűi nem mélységesen igazságtalan is. Erre már elégszer rávilágítot­tak az olyan tekintélyes francia burzsoá lapok is, mint a »Com­bat« és a »Le Monde«. Minden­nek ellenére mind a hat minisz­terelnökjelölt — aki megkísérel­te a mostani válság megoldását — a vietnami háború folytatása mellett foglalt állást. A másik ilyen jele a válság­nak az ország függetlenségének feladása. Az úgynevezett euró­pai védelmi közösségről van sző, amely köztudomásúan Francia- ország ősi ellenségét, a német militarizmust támasztaná fel és hitlerista tábornokok vezénylete alá rendelné a francia hadsereg nagyrészét. A francia burzsoázia vezetőkörei a jobboldali szocia­listák élénk helyeslése és segéd­lete mellett azonban tnitsem tö­rődnek a nagy nemzeti hagy o­mányokkal és számukra az or­szág függetlensége vajmi kese «et jeleni«----------------L ------------------------1 ? Az csak természetes, hogy ilyen »külpolitikát« csak akkor lehet megvalósítani, ha teljesen gúzsbakötik a francia népet, ha megnyirbálják jogait. Az egy­mást követő francia kormányok »nemzetközi kötelezettségeiket« >— a vietnami háború folytatá­sát és a fegyverkezést — a ncp rovására vitték tovább, s csök­kenteni akarták a költségvetés szociális és kulturális tételeit. Ezzel egyidejűleg folytatni akar­ták a hajszát a haladó elemek ellen. A válságból csak egy kiút van. Ez a kiút a nép tömörülése, a/ olyan egység megteremtése, mely mint 1936-ban egyszer már meg­történt Franciaországban — meg­hátrálásra tudja kényszeríteni a fasizmus felé igyekvő erőket. — Ezért mutatott rá a Francia Kommunista Párt központi bi­zottságának legutóbbi ülése, hogy a jelen pillanatban az el­sőrendű feladat, éppen az egy­ség megvalósítása érdekében mindenekelőtt a francia mun­kásosztály akcióegységének meg­teremtése. És éppen ez az, amitől a francia uralkodó körök a legjob­ban rettegnek. A fejlődést azon­ban nem tudják feltartóztatni. Az a tény, hogy péntekre virra­dóra a hatodik francia minisz- terclnökjelölt bukott meg, arra mutat, hogy a francia nép állás- foglalása nem marad hatás nél­kül a polgári pártok képviselői­re sem. A Francia Kommunista Párt vezette francia munkásosz­tály fokozza harcát, hogy létre­hozza a széles alapokon nyugvó nagy népi egységet és kikénysze­rítse, hogy országának végre iga­zi, demokratikus, szabadságra é* őekete töiskvö korpiánya legyen* 11 békeszereio emberiség hatalmas felháborodással fogadta a taÉri-liázaspáf kivégzéséneli hírét Nagy tüntetések a nyugati fővárosokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom