Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

pírt és pírtépítés

A növényápolás és aratás sikeréért javítsunk a politikai munkán Dunavecsén, Kalocsán és máshol!

Mit és miért keli elvégeznem? Hogyan erősíthetem hazámat, községemet,, családomat a növényápolás, az aratás- cséplés, 'teriiiénybegyüjtée idején? — Ezekre a kérdésekre várnak választ falusi dolgozóink a ránkkövetkező hónapokban. Kik adhatják meg az igazi választ ezekre a nagy kérdésekre, ha nem a kommunisták, a népnevelők, akik a választások idején nagy és felelősségteljes feladatokat oldottak meg és arra nevették a dolgozó tömegeket, hogy okos, megfontolt, igazi válaszokat várjanak tőlünk nagy kérdéseikre.

De hogyan tudnak választ adni ezekre a kérdésekre párt- Bzervezeteink vezetői? Hogyan tudnak nagy erővel lesújtani az ellenség minden rendű és rangú sugdolózására, ha nem mozgósítják falusi kommunistáink ezreit s ha nem állnak a népnevelők rendezett sorai e'é első és példamutató agitátorként? i

Patyi elvtárs; a dunavecsei járási párttitkár pedig pontosan ezekben a napokban úgy véle kedik ezekről a nagy kérdésekről, hogy eltűri a felvilágosító szó halkulását és bevallja, hogy a párt agitátorainak a váasz- tások után egy hónappal csak a felét tudja munkába lendíteni. ö maga mindössze három kisgyülést tartott a választás óta és a növényápolási munkák elmaradását hosszú időn keresztül az esős időjárással indokolta. De Patyi elvtárs nem látja szükségesnek azt sem, hogy legközvetlenebb munkatársait győzze meg elsősorban a tömegek között végzett fel- világosító munka jelentőségéről. A. járási funkciónáriusok közül — rajta kivül — egyetlen egy sem ment ki a választások óta a tömegek közé kisgyülést tartani, a felvilágosító szó erejéről lelkesíteni a dolgozó parasztokat, meggyőzni őket államunk erősítésének jelentőségéről,

Simon elvtárs; a kalocsai járási titkár ugyanebben az időben nagyhorderejű kijelentéseket tett a legutóbbi kommunista aktíván. Döntő változásról, ugrásszerű előrehaladásról beszélt. Ugyanakkor az aktíva- ülésen részvevő tizenhat párttitkár közül mindössze ke.tő- nek volt mondanivalója arról, hogy az előttünk álló nagy feladatokat a járásban csak a tömegek között végzett mindennapos, szívós és kitartó népnevelő munkával lehet megvalósítani. Simon elvtárs nagyszerű terveket készített a kenyércsata győzelmes megvívása érdekében, azonban a járás különböző ,,objektív“ okok miatt az utolsó helyen kullog a növényápolásban. A választások Idején megnövekedett és példás munkát végző népnevelő-apparátus negyedére olvadt le egy hónap alatt. ö maga az elmúlt héten, különböző okokból, egyszer sem tudott a dolgozó tömegek között gyűlést tartani, felvilágosító munkát végezni. Mi nagyon szeretnénk, őszinte óhajunk, hogy Simon elvcárs a ránkkövetkezö hetekben döntő előrehaladást, ugrásszerű javulást érjen el a növényápolási munkákban, az aratás, a csép- lés, a terménybegyiijtés munkájában, de kételyeink vannak aziránt, hogy tervei maradéktalanul megvalósulnak, ha nem változtat gyökeresen eddigi álláspontján.

" Sztálin elvtárs azt mondotta: „A pártnak a munkásosztá'y politikai felvilágosításán, a munkásosztá y öntudatának el mélyítésén kell do’goznia és ugyanakkor be kell gyűjtenie a lerményadót, kampányt keli fo'ytatnia, mert kampány né! kul, a párt segítsége nélkül az állami szervek nem tudják teljesíteni feladatukat, ás pártJúlius 3-ra

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlést 1953.

munkásaink itt két tűz közé kerülnek, mert egyrészt ki kell javííaniok a régi módon mükö dö államgépezet munkájának vona'át és másrészt meg kell örizniök a munkásokkal való kapcsolataikat. És itt gyakran ők maguk elbürokratizálód- uak.“

A kalocsai és dunavecsei járás titkárainak felfogása a politikai nevelő munka megjavításának módszereiről; egyhén szólva, különös. Mert hogyan akarnak „döntő fordulatot" elérni és járásokat az elsők közé eme’ni, ha nem támaszkodnak kommunista módra a dolgozó tömegek alkotó lendületére, ha töltik elfordulva próbálják megvalósítani céljaikat. Az ilyen légkörben születhetnek nagyszerű tervek, Ehangozhatnak előre mutató ígéretek. nyilatkozatok, de a tervekből csak nehezen születik megvalósulás, döntő győzelem. Mi következetesen harcolunk az elbürokra- tizáódás veszélyei ellen, de csak a tömegek élén; azok mindennapi megnyerésével a példa- mutatás', az okos szó erejével válhatunk igazi kommunista vezetőkké. Simon és Patyi e v- t.árs példája a kiskőrösi járás esetét idézi emlékezetünkbe. Azét a járásét, amelyben a tömegektől való e fordulás, a tömegek lebecsü'ése, a politikai neve’ő munka súlyos elhanyagolása teremtette meg az alapját az ott leleplezett ellenséges banda kártételének.

Itt az ideje, hogy Kalocsán, Dunavecsén csakúgy, mint máshol változtassunk munkánkon, A növényápolás és aratás roppant fé'adatát nem bürokratikus módszerekkel, hanem a dogozók segítségével, a iköriik- ben végzett le kesitő, mozgósító és állandó politikai munkával lehet és kell megvalósítani.

A békeszerető emberiség tiltakozása ellenére az amerikai imperialisták végrehajtották a példátlanul gyalázatos bűntettet: a péntekről szombatra virradó éjjel 1.45 órakor kivégezték az ártatlan Rosenberg-házaspúri.

A békeharcos házaspár életéért az utolsó pillanatokig folyt a küzdelem. A »Reuter« jelentése szerint Bloch védőügyvéd a kivégzés előtt néhány órával Harold Burton, majd Frankfurter bíróhoz fordult — mindketten a legfelső bíróság tagjai — és kérte tőlük, rendeljék el a kivégzés elhalasztását. Mindkét bíró elutasította Bloch kérelmét.

Bloch védőügyvéd a kivégzés előtt fél órával fel akarta keresni Eisenhower elnököt, hogy az utolsó pillanatban személyesen vegye rá a Rosenberg-há- zaspár életének megmentésére. A rendőrök megakadályozták, hogy a Fehér Házba lépjen.

Pénteken a táviratok ezrei érkeztek a világ minden részéből Washingtonba, hogy harcoljanak a Rosenberg-házaspár életéért.

Pénteken éjjel tüntetésektől voltak hangosak Európa nagyvárosai. A Rosenberg-házaspár kivégzése ellen nagy tüntetés volt Párizsban, Londonban is.

A hatalmas méretű nemzetközi tiltakozás ellenére mégis kivégezték a Rosenberg-házaspárt. A »DPA« jelentése szerint egyikük sem élt Eisenhower és az amerikai igazságügyminiszter ajánlatával, hogy »vallomástételiéi« mentse életét. Pedig, mint az »AFP« jelentette, Eisenhower elnök és Herbert Brownell igazságügyminiszter »ké- szenállt« arra az esetre, ha Ro- senbergék mégis elhatároznák, hogy az utolsó pillanatban »vallomást« tesznek.

Amikor elterjedt a kivégzés híre, Washingtonban jelszavas táblákat vivő tömegek meneteltek a Fehér Ház épülete elé — mondja a »Reuter« egyik jelentése. A Fehér Ház megerősíted őrséggel volt körülvéve.

A »Rosenberg-házaspár megmentésére alakult országos bizottság« New Yorkban nagy tüntetést rendezett, amikor" megtudták, hogy a kivégzést végrehajtották.

Emanuel Bloch, a Rosenberg- házaspár védőügyvédje a kivégzés után kijelentette: »szégyen Amerikára! A Rosenberg-házas- párral együtt meghalt az amerikai demokrácia is.«

Bloch hangsúlyozta, hogy Eisenhower elnök, aki nem volt hajlandó kegyelmet adni az ártatlanul halálraítélt házaspárnak, »dicstelenül szerepel majd a történelemben, mint olyan elnök, aki a halálos ítéletet támogatta.« ,

A sajtóban igen nagy a visszhangja az ártatlan Julius és Ethel Rosenberg kivégzésének, Az »Humanité« különkiadásban számolt be a kivégzésről. A vezércikket Pierre Courtade, az »Humanité« kiváló publicistája írta. »A nácik gyilkosok voltak4 akik voltak — emelte ki Cour- tade — kétségtelenül vadállatok; de legalább nem tartottak álszent prédikációkat.«

Rómában — mint a londoni rádió jelenti — a CGIL központja szombatra 15 perces munkabeszüntetést hirdetett tiltakozásul a Rosenberg-házaspár kivégzése miatt,

A Német Demokratikus Köztársaság lakossága is viharos felháborodással fogadta a szörnyű hírt. (MTI)

összehívják az országgyűlési

évi július 3. napjának 10 órájára összehívja. (MTI)

NEMZETKÖZI SZEMLE

Felháborító

A napokban at Alsop-fivérek, a »New York Herald Tribune« ismert cikkírói Li Szín Mannak a koreai fegyverszünet megtorpedózását célzó mesterkedéseivel kapcsolatban feltették a kérdést: vájjon a délkorcai farok csóválhatja-e az amerikai kutyát? A legutóbb történt események azonban rávilágítottak, hogy az amerikai publicisták ilyen irányú kételyei alaptalanok, nem létezik ilyen természeti csoda. Ahogy már ahhoz hozzászoktunk, most is a kutya csóválta a farkát.

Az történt Ugyanis, — mint az »Uj Kína« hírügynökség jelentette — hogy a koreai fegyver- szünet megkötésének közvetlen közelségében Li Szín Man, a délkoreai báb hallatlan és felháborító provokációt követett el. Tíz nappal azután, hogy Panmindzsonban aláírták a hadifoglyok hazatelepítéséről szóló egyezményt, a Li Szin Man-klikk »szabadonbocsá- tott« mintegy 25.000 délkoreai táborokban őrzött északkoreai hadifoglyot cs ezzel megvalósította az erőszakos visszatartásra irányuló törekvését.

Azt lehetne hinni, hogy Li Szin Man, aki még soha egyetlen önálló lépést sem tett — most fenegyerek módjára önállóságra szánta el magát. Ha ennek a látszatnak lenne is valami alapja — mint ahogyan nincs, még azt is megcáfolná Li Szin Man csütörtöki bejelentése: »Az ENSZ-hatóságok képviselői, kikkel beszéltem arrfí az óhajukról, hogy ezeket a hadifoglyokat sza*.

provokáció

badonbocsássuk, legnagyobbrészt elvben egyetértenek velünk.« — Ezt támasztja alá az angol rádió megállapítása is: »... Li Szin Man lépése következtében bűn- segédi bűnrészeseknek tűnnek a fegyverszüneti bizottság tagjai, akiknek viselniük kell a felelősseget az Egyesült Nemzetek minden cselekedetéért... hetek óta jelek voltak észlelhetők és az ENSZ parancsnokságnak tudomást kellett szereznie arról, hogy Li Szin Man pontosan ezt az akciót tervezi. Ezért az óvatosság elemi szabályai azt követelték volna, hogy más őrségekkel erősítsék a hadifoglyok őrzését.« — Teljesen jogos tehát az Uj Kína hírügynökség különtudósítójának véleménye: »sok jel mutat arra, hogy az Egyesült Államok hadseregének főhadiszállása sem bújhat ki teljesen a súlyos felelősség alól.« Az amerikaiak, noha tudtak Li Szin Man előkészületeiről, csak akkor váltották fel amerikai katonákkal a hadifogolytáborok délkorcai őreit, amikor már megtörtént a gyalázatos provokáció. »Ez azt bizonyítja — írja az Uj Kína jelentése, — hogy az amerikaiak tudatosan összejátszottak Li Szin Mannal a hadifoglyok hazatelepítéséról szóló egyezmény megszegésében.«

E felháborító provokáció aljasságát misem bizonyítja jobban, mint a »szövetségesek« megdöbbenése. Az angol alsó- házban Chuichill kijelentette: »Egészen megrendített és lesújtott ez a hír.« A »The Times« az angol nagy burzsoázia befolyásos löPjá veiéi cikkének címében

felkiált: »Szabotázs!« A cikkben világosan meg is állapítja: E lépés »... határozottan a fegyverszüneti tárgyalások zátonyra futtatását célozza«. Ugyanezt szögezi le Guy Eden, a londoni rádió kommentátora, aki hozzáfűzi: »... tragédia lenne a világ számára, ha a délkoreai kormány megakadályozná a »tüze* szüntess!« létrejöttét, ami súlyos következményekkel járna a többi vitás kérdés rendezése szempontjából is«.

Éppen azokban az órákban amikor Dél-Koreában ezek az események történtek, Budapesten tanácskozásait tartotta a hatalmassá növekedett békcvilág- mozgalom vezérkara. Ez a vezet ■

kar joggal követelte százmilliók nevében: mielőbbi békét Koreában! A nemzetközi politika mostani eseményei azt mutatják, hogy a békemozgalom harcosainak szava nem marad pusztába kiáltott szó. Ennek a mozgalomnak elég ereje van ahhoz, hogy kikényszerítse követeléseit. A béke híveinek figyelme most az Egyesült Államokra szegeződik. Várják, hogy az amerikai kormány — ahogy az Uj Kina hír- ügynökség megállapította — »... hogyan intézi el ezt a szerződésszegést. Az amerikai kormány valóban döntő próbatétel előtt áll a fegyverszünet elérésére irányuló óhajának őszintesége tekintetében«.

A francia burzsoázia mély válsága

Péntekre virradóra a hatodik francia miniszterelnökjelölt búcsúzott el attól a reménytől, hogy végre sikerül megoldania a közel egy hónap óta húzódó francia kormányválságot. A René Mayer-kormány bukása óta a kormányválság ezzel a második hónapjába lépett.

Ez a tény önmagában is mutatja, hogy Franciaországban nem egyes személyek bukásáról van szó, René Mayer bukásával nem egyszerűen az utóbbi nyoiu év tizenkilencedik francia kormánya került csődbe, hanem igen mély válságba zuhant az egész francia uralkodó rendszer.

Milyen jelei vannak a francia uralkodó körök politikája mély válságának? Külpolitikai téren a legszembetűnőbb a vietnami szennyes háború folytatása. — Hosszú évek óta a francia nép fiai nemcsak, hogy olyan ügyért hullatják vérüket Indokínában, any teljesen reménytelen* bűi

nem mélységesen igazságtalan is. Erre már elégszer rávilágítottak az olyan tekintélyes francia burzsoá lapok is, mint a »Combat« és a »Le Monde«. Mindennek ellenére mind a hat miniszterelnökjelölt — aki megkísérelte a mostani válság megoldását — a vietnami háború folytatása mellett foglalt állást.

A másik ilyen jele a válságnak az ország függetlenségének feladása. Az úgynevezett európai védelmi közösségről van sző, amely köztudomásúan Francia- ország ősi ellenségét, a német militarizmust támasztaná fel és hitlerista tábornokok vezénylete alá rendelné a francia hadsereg nagyrészét. A francia burzsoázia vezetőkörei a jobboldali szocialisták élénk helyeslése és segédlete mellett azonban tnitsem törődnek a nagy nemzeti hagy ományokkal és számukra az ország függetlensége vajmi kese «et jeleni«----------------L ------------------------1 ?

Az csak természetes, hogy ilyen »külpolitikát« csak akkor lehet megvalósítani, ha teljesen gúzsbakötik a francia népet, ha megnyirbálják jogait. Az egymást követő francia kormányok »nemzetközi kötelezettségeiket« >— a vietnami háború folytatását és a fegyverkezést — a ncp rovására vitték tovább, s csökkenteni akarták a költségvetés szociális és kulturális tételeit. Ezzel egyidejűleg folytatni akarták a hajszát a haladó elemek ellen.

A válságból csak egy kiút van. Ez a kiút a nép tömörülése, a/ olyan egység megteremtése, mely mint 1936-ban egyszer már megtörtént Franciaországban — meghátrálásra tudja kényszeríteni a fasizmus felé igyekvő erőket. — Ezért mutatott rá a Francia Kommunista Párt központi bizottságának legutóbbi ülése, hogy a jelen pillanatban az elsőrendű feladat, éppen az egység megvalósítása érdekében mindenekelőtt a francia munkásosztály akcióegységének megteremtése.

És éppen ez az, amitől a francia uralkodó körök a legjobban rettegnek. A fejlődést azonban nem tudják feltartóztatni. Az a tény, hogy péntekre virradóra a hatodik francia minisz- terclnökjelölt bukott meg, arra mutat, hogy a francia nép állás- foglalása nem marad hatás nélkül a polgári pártok képviselőire sem. A Francia Kommunista Párt vezette francia munkásosztály fokozza harcát, hogy létrehozza a széles alapokon nyugvó nagy népi egységet és kikényszerítse, hogy országának végre igazi, demokratikus, szabadságra é* őekete töiskvö korpiánya legyen*

11 békeszereio emberiség hatalmas felháborodással fogadta a taÉri-liázaspáf kivégzéséneli hírét

Nagy tüntetések a nyugati fővárosokban