Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. május (8. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-31 / 126. szám

ADATOK MEGYEI KÖNYVTÁRUNK FEJLŐDÉSÉRŐL 4 GONDOLATOK A PEDAGÓGUSNAP ELŐTT NÉHÁNY KÉP fekszik előttem. Az effyiken mosolygót beszélgető nevelők cs°vortia ■vonul le az Országház légcsőién. A kiváló tanárok én tanítók. A másikon ezernyi tö­meg, a szülők, dolgozók tömege és az emelvényen nz ünnep­iéa középpontiában ott ül « szocialista magyar tanítói Kissné még félszegen, csodálkozva azon, ami most körülötte történik. A múlt ilyen eseményekhez nem szoktatta hozzá. Valljuk meg őszintén, nem igen ünnepeltek bennünket. Tekintélyünk sem sok volt. Vigyáztak arra, hoffy'ne is le­gyen. Már mikor azt mondták: „Magos, mint prepának a lo- gaßitmus.” Mefffelelő mennyiségű zupa elfogyasztása után kimentünk az életbe. A mi évfolyamunk különösen r iól ki­fogta■ Minket mindjárd katonának vittek. Méghozzá egyé ve * „önkéntesnek”. A jobbmódú gyerekek, — akik közé mi nem számítottunk — szabadidejüket extraruhában feszelegték* learatva előlünk a kínálkozó babérokat. Mi a komiszruhában magunk őayeleatiink. Tisztjeinknek sem, volt nagy véleménye felőlünk. Egyik­másik megkérdezte, hogy „Mi maga civilben?” Ha felvilá­gosítottuk, lesújtó pillantással végiemért bennünket eme ékest szavakkal: „Na meg is látszik magán!” Minket csak akkor vittek katonának, ha nehezebb napok következtek. De akkor aztán vittek. Mi sem voltunk itthon nélkülözhetetlenek. A megfelelő viszontagságok után hazakeveredtiínk és beleolvad­tunk a „polgári társadalomba-” ASZTRENDSZER volt. Ez nem sókban különbözött a hinduk kasztrendszerétől- A kis városka: társadalma különösen magánviselte a tagoltság ieileyét. „Jobb” körök­be bejutni igen nehéz volt, de messzemenő gondolátokkáh holmi komoly udvarlással nem jx merészeltünk volna előjön­ni. Hiszen a mamák előtt „csők egy tanító” voltunk. Őszin­tén megvallva n. leánykák álmaiban sem tudtunk nagyobb tért hódítani- Nem volt bennünk fantázia. De hogy is lehe­tett volna. A fiatal tanító, ha állásba került, vaav tanyán* vagy falun kezdte. Oda pedig nem szívesen jöttek volna. Nem mondom, eav fényes Eszti atilla, vaav egy doktori címmel felruházott miniszteri segédfogalmazó gyakornok; egy hajlékony-vasait főispánt titkár a jövőnek ragyogóbb képét tudta elővarázsolni- Ha az előszobában lakkcipőjük kopogása hallatszott; a mamák lenyűgöző mosollyal siettek eléjük. De nem is tudtunk velük lépést tartani. Sem fralikunk; sem fekete, vagy fehér szmokingunk nem kellett féltem a molytól, mert sosem volt. Ha sorsunk nagyobb hivatalok­ba vezetett, a símamodorú főnöktől hiába várluk volna. „Szehvusz, kehiek ahás8an; pahancsolj. foglaló helyet. Pa4 háncsotj kehiek rágyújtani!” Amikor mi kértünk valamit> mindig meg akartak szakadni a munkában. Hidea szemek és „Tanító úr” járt ki nekünk. JjpRAKKOM. szmokingom ugyan nem volt, de egyszer kölcsönkértem eav kaszinói bálra. A bál vége az lett; hogy meghívtak az egyik családhoz. El is mentem. Elmen­tem egyszer, elmentem kétszer. Harmadszor komoly arcok fo­gadnak. Félrehív az egyik családtag és nagy rejtélyesen elő­adja, hogy egu ismerős „jóakarójuk” megbotránkozását fe­jezte ki azon, hogy egy tanítót; me0 egy -másik állástalan senkit hogy lehet a házba beengedni. „Mikor ti úgy meg szoktátok válogatni a társasagtokat-” Az illető jóakaró Í3en nagy úr volt. Az eh6 világháború alatt falusi jegyzőként működött és íau nélkülözhetetlenné vált. Jót sáfárkodott; mert náav házat vett. Szőlőre, pillára tellett. Persze az ilyen embert hiába süvegettük. Már ameddig Süveaeltük. Jó köz­mondás: „Ha van borod, van barátod.” Ebből következik: „Ha nincs borod, nincQ barátod ” A múltban íau volt. Rep­rezentálni kellett volna. De miből. A tanyai nép nem volt ilyen húzódozó- Disznótorokba; lakodalmakba el-elhívták a tanítót. „Önzetlenül”. Csak éppen a gyerekkel kellett volna az iskolában egy kis megkülön­böztetést tenni. Ez vedig nem tanítói gyomornak való­De azért nekem megmaradtak a jóbarátaim: a .gyerekek; a könyv, a hegedű, az ecset és a toll. — Elsősorban a csa­lád. MIKOR 1915 nyarán a Szovjetunióba kerültem; odajött hozzánk a körzeti főtolmács. Elbeszélgetett velünk. János bácsinak hívtuk és már néhány évtizede élt ott. Ma­gyar ember volt. Megkérdeztem tőle, hogy milyen sorsuk van a Szovjetunióban a tanítóknak, tanároknak. Tőle tudtam meg, hogy ott a nevelő nz első. Miután megtudta, hogy én is tanító vagyok, magatartásából, megváltozott modorából egy parányi szikra rám is jutott abból a tiszteletből, ami a szov­jet nevelőket illeti. Később P sokat elbeszélgettem vele. Tőle hallottam először, h'xni mi a szocializmus- Sokat beszéli egy nyári kaukázusi üdülésről. Akkor még különösnek tűni felt hogy ö, az egyszerű dolgozó eav szobában lakott eav egye­tem '■ tanárral, meg egy főmérnökkel. Hol voltunk mi még attól. Mikor 1916-ban hazajöttem, kezdtem éreeni; hogy meg­változott a világ. A „csak” szócska elmaradt és -..tanító” lettem. Eleinte hallottam, dolgokat. Rendkívüli elő lépés lesz, Fizetni fogják a túlórákat■ Beszámítják n helyettes éveket a szolgálatba. Csak huszonöt lesz a kötelező óraszám. U) tantermeket kapunk. Nem tagadom; jókat derültünk és Iß" ayintgettUHk ezekre a hírekre. A múltból hozzászoktunk ah­hoz, hogy nincs rá fedezel. Akkor a kultúrára bizony nem sok fedezet volt. Mostmár nßm mosolygunk. Mostmár ige-* nyesek lettünk. Szeretnénk méa gyorsabbá tenni a tempót* szeretnénk ha minden kis tanyai gyermek birtokába jutna a tudomány virágos kertjében minél több virágnak, szeret­nénk a szívünkből, az agyunkból mén többet adni, hogy vi­A megyei könyvtár 1952 ok­tóber 26‘án nőtt lét^e. A me­gyei könyvtár megalakulása után a könyvtár dogozói előtt nagy feladatok állottak. Fon­tos feladat volt, hogy a vidéki könyvtárosok szakmai neve­lést kao.ianak. Ezért még 1952 decemberében a vidéki könyv­tárosok részére 6 napos tanfo­lyamokat szerveztek; E hat­napos tanfolyamokon a nép- könyvtárosok elsajátították a k ön v v tlá rt u d om á.n y ai,a pv e tő elemeit. Ily módon 80 dolgo­zót képeztek ki népkönyvtá­rosnak. Hogy mit jelentettek e hat nanos tanfolyamok, arra , leg­jobb bizonyíték a kiskőrösi könyvtáros példája, aki ezév januárjában a tanfolyam _ el­végzése után olyan könyvtárai vett át, melynek 14—20 olva­sója. volt. A kikölcsönzött könyvek száma Pedig alig ha­ladta meg a havi 30 kötetet. Ma már a könyvtárnak 325 új olvasója van és a kikölcsön­zött kötetek száma, havonta meghaladja a 400-at. A fiüöjr szállási Vörös Csillag könyv­tára januárig egyáltalán nem működött. Ma Lucó Istvánná könyvtáros munkája, révén a tsz kulturális központja. _ A könyvtárnak ma már í-özeí félszáz állandó olvasója van. Felailat volt, hogy a könyvtár dolgozói emeljék az olvasók számát. E feladat végrehajtása sikerrel járt, mert 1952-ben az egész évben beiratkozott olvasók száma nem bíd-dm meg a két­ezret, addig ma már az új kartonok fairfektetése alapján ez évben áprilisig 2500 új olvasóról írhatunk. Ez a szám átlagosan napi ÍO új olvasóval növekszik. Megyénk terünkén 1953 ja­nuárjában a, beiratkozott olva­sók száma 21.385, a kikölcsön­zött kötetek «zárna 49-535. Ez­zel szemben ugyanez év máju­sig a bt iratkozott olvasók szá • ma 26.907, a kikölcsönzött kötetek száma, 35.513 darab volt. — A kikölcsönzött kö­tetek számában a visszaesés oka: a tavaszi mezőgazdasági munkák megindulása,- mely­nek következtében a dolgozók kevesebb könyvet kölcsönöz­tek, mint a téli hónapokban. A megyei könyvtár ax ifjúsági olvasók részére külön ifjúsági részle­get rendezőit be. Az ifjúság el'kios és buzjgó Látogatója., a ; ön y v tárai nkn ak- A 700 ifjú­sági olvasó részére hetenként négy alkalommal a megyei könyvtár külön kölcsönzési időt állapított meg. Az ifjú­ság részére havonta két alka­lommal a megyei könyv ár olvasótermében előadással egy. bekötött diafilmvetítést ren dez. A megyei könyvtár olvasói­nak emelése érdekében könyvkiállitásokat és anké- tokat rendez. A megyei könyvtár a tava­szi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban a vidéki nép- könyvtárosok bevonásával me­zőgazdasági isrtierettefjesz-ő előadásokat szprvezett- Példá­ul FülöPszálláson két_ alka­lommal volt ilyen mezőgazda- sági könyvismertetés. Ciháic József iZtsáki népkönvvtáros «2 izsáki Vörös Csillag tsz-ben tartóit mezőgazdasági könyv- ismertetést. A csátaliai rnező- gazdaisági könyvismertetésen 150 dolgozó jelent meg. A inadarasi, „ vaskúti, a bajor szentistvání és a kiskunfél­egyházi járási könyvtár szin­tén rendezett mezőgazdasági kö n y v i sm er te léseket.. ; A megyei könyvtár könyvkiállítást rendezett az imrchegyi; soil- vadkerti, izsáki, fü\öu*zállási, keceli, külső-bullószöai. ordasí, vaskúti, érsekcsanádi, mély­kúti; garai és bátmonostori könyvtárosok segítségével, A megyei könyvtár továbbá ankétokat is szervezett. _ így áprilisban és májusban két-két a.nkétot, amelyen átlagosan 50- 60 dolgozó vett részt. A megyei könyvtárhoz köz­vetlenül tartozó népkönyvtá­rak száma már 86. A bajai cs bácsalmási járások népkönyv­tárainak száma 62, a kiskun­halasi járásban 32, a kiskun; félegyháziiban 15, a. kalocsai járásban 22, megyénk terüle­tén tehát össze-en 223 nép­könyvtár működik. Ez azt je­lenti. hogy ma már minden faluban van népkönyvtár. De könyvtár van már 39 tszcs- ben, 16 gépállomáson és 2 ál­lami gazdaságban. Termelő­szövetkezeti csoportjainkban és állami gazdaságainkban azonban a könyvtárak csati igen gyenge fejlő lést mutat­nak. Sok tsz-könyvtár a nem­törődöm, ség miatt alig műkö­dik. Népkönyvtáraink nagy része jól működik- Pél­dául nz izsáki népkönyvtárban a beiratkozott olvasók száma 1250. A kikölcsönzött kötetek száma 2773 volt az elmúlt hó­napban. A tassi n,épkönyv'-'ár- ban 327 dolgozó iratkozott be. Szód eredményről számolhat be a. jakabszállási. a csátalja’.. a garai éc a vaskúti nép könyvtár. A kiskunhalasi járásban a könyvtáros Sóstón havonta 300—400 könyvet kölcsönöz ki. Jelentős eredményről számol­hat be a jánoshalmi könyvtá­ros is, ahol a januári 150 ol­vasóból márciusban már 313 olvasó lett. Sok helyütt azonban meg mindig könyvtárosaink meg­Náluk tragédia Az Egyesült Államokban a mezó'gazdaságban évente ezer és ezer gyermekmunkás rokkan meg, száz és száz gyermek veszt j életét munkabalesetek következtében. Az újságok be­ismerései szerint 1952. májustöi decemberig 27 gyermek halt meg, mezőgazdasági szeren­csétlenségek következtében. A legfiatalabb közülük 6 éves volt, * Még siralmasabb a gyermekek helyzete a gyarmati és a fél­gyarmati országokban. Kenyá­ban 40.000 gyermek dolgozik az ültetvényeken. Bérük a leg­több esetben nem éri el a férfi- munkaerők bérének még a fe­lét sem. A munkanap 10—14 óra. egy hónapban 30 napot kell dolgozniok. A törvény egyálta­lán nem tiltja a gyermekmun­kát. * Törökországban évente 800.000 újszülött közül 400.000 meghal, mielőtt betöltené első életévét. Indiában, Bombay vidékén 194i-től 1950-ig 328.973 szüle­tést jegyeztek be. Ezek közül az újszülöttek közül 220.842, tehát több mint 50 százalékú eJSő életévében meghalt. neméntés3©I találkoznak. A ta­nácselnökök ezeken a helyeken nem támogatják kellőlcénnen a könyvtárosok munkáját-. Pél­dául Ágasegyházán a. tanács­elnök a mai napig nem rent dez-'.e a könyvtár ügyét. A könyvállomány nagy része . a gondatlan kezelés miatt elve­szett. Hasonló a helyzet Or- goványon. Szabadszálláson, Vr solton. A kiskunfélegyházi já­rásban például a gátéri tanács vb.-titkára nem hajlandó , a járási könyvtártól a nép­könyvtár részére kiküldött künyvszálíjítmámvt elfogadni. Nem ad megfelelő helyiséget a könyvtárnak. A szánkig ta­nácselnök sem tesz semmit a könyvtár érdekében. Ha-on’ó a helyzet P álmonostorán, a kiskunmaésai gépállomáson. Bogotán, a bajai járásban a tanácselnökök igen rosszul vi­szonylatiak a. könyvtárügyhöz. A megyei könyvár egyik hiányossága, hogy nem tudja kellőképpen ellenőrizni a rosz- szul dolgozó könyvtárak mun­káját. Megyénkben a könyvtár­ügyet akkor tudjuk még ma­gasabb fokra emelni, ka min­den végrehajtó bizottság tár­gyalja, a könyvtár ügyét A végrehajtó bizottságok mu­tassanak rá a hibákra, hozza­nak határozatot annak kija­vítására és ellenőrizzék a vég­rehajtást. A népművelési bi­zottságok legalább negyed­évenként számoltassák be mun­kájáról a népkönyvtárak veze­tőit. A községi könyvtárak­ban elkallódott könyveket igyekezzen a községi taináe? a könyvtár számára visszasze­rezni. A járási tanácsok elnö­kei pedig többet foglalkozza­nak a könyvtárak munkájá­val. NÁLUNK 4 SZEMŰN Kl ÉNYE A Román Népköztársaság­ban a szülőotthonok száma már 1951-ben elérte az 1100-al. Az egészségügyi szervezet, szé­leskörű hálózata lehetővé telte, hogy „ gyermekhalandóság már 1950-ben a felszabadulás előttinek a felére csökkenjen. * A Szovjetunióban Bios a gyermekmunka. A gyermekek boldogan élik ,gyermekkorukat. Nem ismerik a nyomort és a nélkülözést, mimten iskola ka púja nyitva áll előttük. A Szovjetunióban a gyermekek olyan kiváltságos helyzetet él­veznek. amilyen egyetlen más országban sem jut osztályré­szül a gyermekeknek. ( * Az Albán Népköztársaság ban az ötéves terv végére a bölcsődék száma 15-ről 80-ra, a férőhelyek száma pedig 3600-ra emelkedik• 1955-ben 3í8 óvoda, 2158 elemi, 361 hat­osztályos és 30 középiskola Várja az albán gyermekeket. Az üzemek és gyárak mellett a termelőszövetkezetekben kor. szerűen felszerelt napközi ott­honok varnak, szonozsuk dolgozó népünk szeretetét. és kormányunk megbecsülését* MAJOR SÁNDOR. Helvécia, A kiskőrösi járás MISDSZ-asszonyai a gyermeknapra készülnek Szervezünk gyermek- liállítást, több falun ledagDgusokkal karölt­ve pedig fényképkiálll- ást. Az asszonyok ré- izére orvosok egészség- Igyi előadásokat tarta­lak. Ifjúsági könyv- smertetéseket és min­ién községben kisgytílé- eket tartunk. A kis- jyűléseken a szülőkkel itbeszéljük a nevelési Lérdéseket. Ugyanitt smertetjük a tőkésor- zágokban az anyák, gyermekek helyzetét. Az MNDSZ harcos :ékeasszonyai a dolgo­zó parasztokkal békevé­delmi szerződést köt­nek, amelyben a dolgo­zó parasztok vállalják, hogy időben eleget tesz­nek a növényápolási munkáknak és a be­gyűjtéssel mutatnak pél­dát a békeliareban. Az MNDSZ asszonyok a békeversenyben élenjáró békeházat és békeutcát avatnaki Akasztón 9 békeházat. Császártöl­tésen egy békeházat, egy békeutcát. Kiskőrö­sön pedig négy békehá- eat avatnak. Május hó 80-án a bölcsődékben rendeznek fiíinepdlye- ket. 31-én a községek­ben zenés ébresztők lesznek, a mozikban pe­dig mesefilmeket, báb­játékokat adnak elő. Kiskőrösön délután ma­jálist rendeznek. Az MNDSZ asszonyok úgy ünnepük meg a gyermeknapot, hogy minden gyermek érez­ze: a mi hazánk a béke földje. Asszonyaink harcoljanak a legdrá­gább kincsünk, gyerme­künk boldog, napsuga­ras jövőjéért. SOLTÉSZ JÔZSEFNÉ, Kiskőrös. A GYERMEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom