Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-08 / 57. szám

AZ MDP BÂCSKISKUNMBGYBl PXkTBU077SKGANAK LAPJA VITT. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM Jrn ~Q 1953. MABCIÜS 8. VASARNAP Eltávozott tolunk korunk legnagyobb embere, a beke legelső harcosa, legjobb barátunk, tanítónk, Jossif l ísssurioHories Sztálin 4MSm Sztálin öráknége Március 5-én reggel az egész haladó világon vil'ámként futott végig a hír, hogy a szovjet nép lánglelkü vezére,- a világ első oéke- harcosa örökre lehunyta szemét. Szive, amely első dobbanásától kezdve a világ minden dolgozójáért élt, - megszűnt dobogni. A vi­lág minden munkása, dolgozó parasztja, békéért és haladásért küzdő értelmiségije ■— akár a szocializmust építő szabad népek táborá­ban él, akár a tőke rablánca alatt sínylőd-k, — lelkében mérhetetlen, fájdalmat érzett, Ez a fájdalom azonban nem oltotta el a harcok tüzót. Sztálin elvtárs, akinek ravatala eiótt rója le gyászát ak egész- haladó világ, arra tanította a világ minden dolgozóját, a narcban nincs megállás. Szilárdan és következetesen, acélos hittel kell halad, mink tovább azon az úton, amelyet ő jelölt meg számunkra. Táviratok ezrei érkeznek naponta a Szovjetun ó Kommunista, Pártja Központi Bizottságához, a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­hoz. A béketábor országainak kommunista és munkás pártjai a gyászj a fájdalom szavai mellett arról is* írnak távirataikban, hogy még keményebben, még erősebben fogják kezükbe azt a zászlót, melyet a nagy Sztálin aa SZKP XXX. kongresszusán adott a kezükbe. Kifeje­zik ezek a táviratok, liogy a felszabadult népek megszázsaorozott akarattal tömörülnek a nagy Szovjetunió és annak Kommunista Pártja köré. Aa eitéphetetlea, .örök időkre szőlő barátság jelképei ezek a táviratok. Egyúttal azonban a mérhetetlen hála szavait sugározzák, amely Sztálin ravatala felé száíl a béketábor országaiból. Mérhe­tetlen hálát érez a haladó világ tninden dolgozója azért hogy Sztálin hadserege felszabadította országaikat az imperializmus járma alól és a szabad, virágzó élet útjára vezette. A román, a bolgár, ar albán, a csehszlovák nép, a lengyel munkásosztály, a magyar nép azzal rója le mérhetetlen háláját, hogy még nagyobb harci lendület, tel, még keményebb helytállással építi országában a szocialista jövőt, A Szovjetunió felé száll ma a Kínad Népköztársaság minden dolgozójának, a vérző Korea minden katonájának harci üdvözlete, A Szovjetunió felé szállnak a kapitalista és gyarmati országok emyo. inott népeinek, békéért, szabadságért, függetlenségért harcoló hős dolgozóinak üzenetei. Egyre nagyobb erővel, egyre céltudatosabb hittel tömörülnek a kapitalista országok dolgozói, kommunista és munkáspártja- mögé, hogy kivívják a szabadságot, a békét, a munká­hoz, a jobb élethez való jogot. Ennek adott hangot a Francia Kom­munista Párt távirata, amikor arról beszél; „Sztáún neve, amely egyet jelent a szabadsággal, a nemzeti függetlenséggel, a bol­dogsággal, a szocializmussal és a pékével, kitörölhetetlenül bevéső­dött minden becsületes ember szivébe, s ezek az emberek most ünnepélyesen esküt tesznek: a franc.a nép soha nem fog hadat viselni a Szovjetunió ellen.“ A szocializmust építő tervek munkásai, a szabadságukért, függetlenségükért harcoló elnyomott gyarmati milliók, az impe-’ rializrous sötét mélységéből kivezetöutat kereső, kizsákmányolt százmilliók azzal a kemény akarattal szorítják kezükbe az épitő- munlta és a harc fegyvereit, hogy győzelemre viszik yz egész emberi­ség álmát. Elsöprik az útból a maroknyi kizsákmányoló, háborúra uszító sakálhadat, amely a maximális profit biztosítása érdekében egy harmadik világháború minden pusztítását akarja rászabadítania világ dolgozóira. A nagy Sztálin müve halhatatlan. Élni fog és még nagyszerűbb c£ok felé Irányítja a felszabadult népeket a hatalmas Szovjetunió Élni fog és még jobban megszilárdul a szabad országok örökké tartó szövetsége. Élni fog az ő nagy müve az egész világot átfogó legyőzhetetlen béke­tábor egyre erősödő küzdelmében, az elnyomott népek harcaiban. Sztálin elvtárs tanítása és hatalmas útmutatása él tovább a ml orszá­gunk, a mi megyénk dolgozóiban, akik most a jövöévi kenyércsatá­ját vívják a földeken, s a nagy tervek teljesülésének ütközetét vívják az üzemek, a műhelyek falai között, a nagy építkezések állványzatain, a természet igábahajtó tervek minden munkahelyén, minden őrhelyén. A világ dolgozói, — köztük a mi országunk dolgozói tó — még keményebb éberséggel veszik fel a harcot a külső és belső ellenség sötét tervei ellen és a végső győzelem biztos hitévei haladnak a Sz.áiJr! által megjelölt utón. az 6 eszméinek birtokában^ az ő tettei példáján tanulva, dolgozva és harcolva^ Moszkva népe búcsúzik a nagy vezértől Moszkva. (TASZSZ) Mérhe­tetlen veszteség érte . a Kom­mun sta Pártot, a szovjet népet, az egész világ dolgozóit: március 5-én utolsót dobbant Sztálin elv- társ szíve. J. V. Sztálin koporsóját a Szakszervezetek Házának Oszlop­csarnokában állították fel. A kristáiycsillárokat gyászfá­tyol vonja be. A márványosz.opo- kon vörös drapéria, a tizenhat testvéri szovjet köztársaság címerével. Páimák és élővirá­gok között, magas emelvé­nyen feksz-k. V. J. Sztálin vö­rös bársonnyal. bevpnt koporsója. Az egész emberiség számára jóhsmert vonásokat nem változ­tatta meg a haiá-. A koporsó fe­lett fekete szegélyei bevont ha- ' la.más vörös z&szio, rajta a nagy jelszó: „Világ proletárjai egyel­jetek !*’ A koporsó lábánál selyematla. szon ragyognak azok a renüje.ek és érmek, ame.yekkel a haza tüntette lei Sztálin e.viársat, A koporsónál koszorúk tömege. Az egyik koszorú vörös szalagján ez olvasható: „A Kommu-üsta Párt és a szovjet nép vezé­rének és tanitómea terének, Joszif V-sszárionovics Sztálinnak. Az SZKP Központi Bizottságától.’* Dö.után 4 óra; kitárulnak az Osz.opcsarnok kapui. A szovjet nép búcsúzik elhúnyt vezérétől. Vége.áthatatlan emberáradat őzönlik az Oszlopcsar-okba. J. V. Sztálin koporsójánál harco.távsal állnak, díszörséget: az SZKP Központi Bizottságának tagjai, a kormány tagjai.. G. M. Ma ea- kov, L. P. Benja, V. M. Mo,OjOv, K. J. Vorosiiov, N. Sz, Hruscsov, N„ A. Bulganyin, L. M. Ka-’ ganovics. A, I. Mrkojan, N. M, Svemyik. A szimfonikus zenekarok Csajkovszkij, Beethoven, Chopin., Grieg gyászindulóit játsszák. Szomorú, fájdalmas némaság­ban vonul el J, V. Sztálin ko­porsója e.ött a végtelen emoerára­dat. Jönnek a „Szcálin-gyár“ munkásai, a ..Trjohgorka"’ szövői, tudósok, a Szovjet Hadsereg és Haa-tengerészet harcosai, a, moszkvai iskolásgyermekek, a moszkvakörnyéki kolhozparasz­tok. Moszkva, a haza, az egész haladó emberiség búcsúzik J. V, Sztálintól. Forró szeretet, az elhúnyt vezér és tanító iránt ér­zett mély tisztelet és fájdalom olvasható le a lassan haladó emberek arcáról. A mérhetetlen fájdalom, a sú­lyos veszteség még jobban ösz- szeforrasztotta és összeforrasztja a szovjet népet. A főváros dől. gozóinak számtalan küldöttsége érkezik az Oszlopcsarnokba, hogy elhelyezze koszorúját a vezér koporsójánál. ötpercenk.nt váltják a díszőr­séget. Dítzőrséget áll M. Z. Szaburov, M, G. Peryuhin, M. A. Szusz ov, N. A. Mihajlov, P. K. Ponoma­renko, Sa. D. Ignatyev, P. N, Poszpjslov, N. M. Sataùn, M. F, Skirjatov. (Folytatás a %, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom