Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-25 / 21. szám

B^íiírakmíüíl dieiif»t*g vezette íiouagíokon át a pátmonostori Rákosi termelöesoportot Az osztóivh-'u-c jelenlegi sza­kaszán n falusi kulúksásr eary k legádázabb ellenségünk. Rom­boló munkája sokrétű. Tévé* keuysége nem csuuán abban merül k', liozv szabotálna a begviiitést. terményt, élelmi­szert veiteeet. uarlasrom hagy ja a földiét, vagv nyíltan uszít államunk ellen. Kör­mönfont módszer:, hegy ma­gát álcázva én meri azokra a területekre furakodiv be, ahol legtöbbet árthat fe jlődésünk - aek. Falun.ilyen terület most a termelőszövetkezet. A. dolgo­zó parasztság tömegei lépnek nauról-napra a nagyüzemi gazdálkodás útiam. A trillák már nemcsak az olcsó cselé­det. napszámost veszti el. d? :> -fo'vasát is. nem . eszik már ■igénybe uzsorakölesöneit, ta­kácsait a. dolgozó parasztok. -> a ku!ák. aki egykor a falu ban szinte élet halál ura volt, a k nek kegyétől a nincstele­nek kenyere függött, akinek földéhségétől kénytelen volt reszketni a kis- és középya­raszt. — ma egyre kisebb te* rületre szőrül vissza. S a ku- lákot ez. a visszaszorulás, a tehet tlensé.g kétségbeesett vé­dekezésre sarkalja s mint »a rokbaszorított -'hit — véde kezesében egyre dü.hödtebb. Egyrészt kívülről acsarkodók a tirmclőszövetk zeti. mozga­lom ellen, másrészt igyekszik beépüliii- S lia s'került bejut­nia. belülről bomlaszt, for­gácsolja a szövetkezet erőjét. Mí célja ezzel? Egyrészt ádáz bosszújának kielégítése azok felé, akik az úi útra lép­tek, akik felett már elveszí­tette • befolyását, másrészt a kártevő munkák sorozatával lejáratni a szövetkezetét a még kintiévé egyénileg dolgo­zó parasztok felé. Bebizonyí tani: látjátok, ilyen egy sző vetkezet, n_m érdeme» belép­netek. így és ilyen céllal épült be az ellenség a púimonostori Rákosi termel «csoportba Sza­bó István volt elnök személyé­ben. :t!Ht hold bériét, sa fát esépliígéji Szabó István a Horthy rendszerbe,! 300 holdon volt bérlő. Ezenfelül saját- cséplő­gépe volt. amellyel magas szá zalékért dolgozott. Többször Hangoztatta, akkoriban a. csép iőmuukások felé: ..Nekem kö­szönhetitek, hogy kenyeretek lesz, ha én nem adnék mun­kát, fcükppna az állatok!” D olyan kijelentéseket is tett: r.Lehet a parasztnak százszor igaza, de éu még akkor sem adok neki igazat.” Ezt persze a munkásaira értette. Szabó *á felszabadulás után „szegény dolgozóvá” vedlett. Olyan jói álcázta magát, hogv a vártba <k- befurakodott. 1949-ben pe­dig belépett a termelőcsoport­ba. Eleinte ió munkát yégz:tt, sőt annyira igyekezett, hogy I i-élkülözhetetl en sza kém bér nek tekintette a csoporttagság. — ’ füzért a múlt év őszén elnökké is választották. Kártevések sorozata a közős vagyon ellen Szabó István csak erre várt és rögtön kimutatta, fogafehé- .rét. Alig pár hónapig volt el­nök. de ez idő alatt minden tevékenysége a’ szövetkezet cr- ••deko ellen irányult.- A csoport például a múlt év tavaszán különböző növények­re szerződött. Az elnök a szer­ződést nem vette figyelembe» a szerződéses terményt eladta és az árából sokat egyéni cé­lokra fordított. Ugyanakkor a szövetkezet a szerződéses ter- melvények leszállításának a iiemteijesítésc matt ezer fo­rinton felüli kötbért fizetett ki. S’iabó az állatállomány át­telelt et ősét is tudatosan sza­botálta. Működébe során több ma1 ne. bárátív és borjú pusz tűit el takurmánvhiány miatt. Mert a csoport az utóbbi év­negyedben cokezer forintos állami segítséget kapott Ugyan takarmányvásárlásra, de Szabó ezt nem használta jel- A felsőbb szervek dől el­titkolta a csoport nehézségeit, arra hivatkozott, hogy ..nekik nem kell segítség”, megoldják maguk is. Ez a »,megoldás ’ azonban annyit jelentett, hogy tétlenül nézte a bajokat, a súlyos átteleltetési gondokat. A volt elnök az ősszel hasz­navehetetlen aévet vásárolt, amellyel visszaesett » vetés üteme. Állítása szerint a gé­pet dolgozó paraszttól vette, de kiderült, hogv Kiss Antid 300 holdas kulákcimborajatol vásárolta­.4 várt- és kormányhatáro­zatokat tudatosan semmibe se vette. A csoport központi épii lete körül nagymeunyisegü. többéves trágya rothadt, ahe­lyett. hogv kihordatta és be- .«zántatta volna, a terméskő aam fokozására- Szabó hZ utóbbi időben folyton részerieskedeti Mí> gánélete felháborító volt, többször okozott botrányt , a csoportban dolgozó házastár' sak között. A bírálat it durva módon elfojtotta. Az intéző- bkottsági tagokat már ülésre sem hívta össze, eltitkolta a vezetőség többi tagja előtt a felsőbb szervektől kapott- uta­sításokat. Azokat az intéző bizottsági tagokat pedig, kis bírálni merték munkáját, ma­gatartását. leváltatta, a veze­tőségből- Az i« célja, volt, h-ygy a szövetkezetbe kuláko- kat lopjon be,. így tagnak vet­te fel Kiss István kulákcse- metét. ISugyobh éberséget ! A csoport üzemi pártszerve­zete későn ébredt fél, míg végre- a_ sorozatos szabotáló sok láttán napiregidre tűzte Sza hó István l'c lel ősség-rc vo­nását. Addig, alig pár hónap alatt komoly károkat okozott a volt elnök. A tagság vak­sága mellett felelős a járási tanács és pártbizottság is. hi­szen ellenőrzésük során, köte­lességük lett volna a, súlyos íi.bák mögött az ellenséget ke­resni, segíteni. a. leleplezésben. A pálmonostori pé.dn, arra inti valamennyi termelősor vetkezetünk tagságát, üzemi uártszr vezetet, de a járási szerveket is, hogv nagyobb éberséggel figyeljék a csopor tok belső életét. Ahol ilyen sorozatos és súlyos hibák vannak, ott közvetlenül. v;jgy közvetve mindig az ellenség keze dolgozik. Hogv ezt ide jéfoen fej smerjék és, leleplez­zék, az egész tagságnak, de el­sősorban a csoport kommunis­táinak éles fegyverként kell alkalmazniuk a bírálatot, ön­bír álátót. A kommunisták fe­lelősek mindazért, ami a. cso­portban történik. Joguk és kötelességük ellenőrizni a ve­zetést, számonként! az elnök munkáját. Japán munkások harca az élethez való íoaért A japán munkások Nemzeti Szövetségének 120 000 tagja 1932. szeptember óta többízben Sztrájkolt bérkövetelésért. A képen: a. Tokió környéki curuaii vil'aiiyerőraű dolgozói leál­lítják a dinamókat és megindítják a sztrájkot. EGY ÖREG NEVELŐ VALLOMaSA A, folyosón a csengő élet hang ja sír fel. • • Eyh 7.V lár- á villádat. szinté minden mának, duruzsolásnak vége. kis pajtások kipirult, arccal csillogó szemekkel tódulnak a tanterembe. Kelten maradtunk az öreg Cserjést. Andrással. Őt már nem hívja a esendő figyelmez­tető. berregő hangja• Negyven évi szolgálat után — még c felszabadulás előtti esztendő• peter hipp: Az ember, aki a kulcsot őrizte Hatalmas, szürke kő­lapokkal kirakott híd közepetáján fékezett a jeep. A folyó szürkés­zöld vize egyhangúan mosta a vaskos pillére két. A sziklás part lej­tője11 a hegyestetejfl házak közömbösen bá­multak az ismeretlen autóra. Az amerikai tiszt ceruzát, noteszt vett elő a térképtáská­jából és valamit be­jegyzett. Tekintete egy­kéd! ű volt, hiszen hánj liidat kellett meg­néznie és hány jegyze­tet kellett csinálnia. Ez volt a feladata. — AU Right ! — mon­dotta és intett a veze­tőnek, hogy mehetnek tovább, a jeep felbú­gott, dudált és tovább guruik Letért a hídról és a városka kanyar­gós utcáin át egy ene­sen a városháza felé tartott, A városháza ablakai- ból emberek bámultak kifelé, a tavaszi napsu­gárban gyerekek for­gatták a pörgettyű1, más látnivaló nem volt a kis városban. Jó har­minc évvel ezelőtt a tiszt is pörgettyűt for­gatott otthon, Ameri­kában és amíg a gye­rekeket nézte, arca elégedett volt. Arra nem is gondolt, hogy jegyzetei milyen ha­lálos ítéletet jelentenek ennek a városkának és ezeknek a gyerekek nek Pedig a polgármes­ter, aki a városháza vörös téglával burkolt épületében a második emeleti irodájában ült, éppen ezen gondolko­dott. A sovány, töpren­gő arcú, idős polgár- mester nem volt va­lami bátor ember. Józan volt, óvatos és számító. Almatjan éj­szakákon gondolkodott döntésein és úgy érezte, hagy azok mindig he­lyesek Fel vette a telefon­kagylót és valakit fel* hívott. ,,ltt az ideje’* — csalj ennyit mondott. Egy percig még ke­zében tartotta a te­lefonkagylót, aztán az ablakhoz me"t és ki- bárnult a folyóra. A folyosón az ame­rikai tiszt hangja hal­latszott. Néhány pere múlva ott ültek egymással szemben, de ezt a kis távolságot semmiféle Iáddal nem lehetett volna összekötni. A tiszt türelmetlenül játszott a táskájával és így szólt: — Én nagyon szere­tem a kis német vá­roskákat. A polgármester nem akart gúnyos pil­lantást vetni a tisztre: valóban, nagyon sok amerikai szereti a kis német városkákat, — Azt elhiszem le­mondotta a polgármes­ter. — Már a iádnál láttam önöket, ott áll­tak meg. Gyönyörű on­nan a kilátás, ugyebár? — Igen, a iád... — a tiszt táskájából egy térképet vett elő és a térdére teregette. — Ez nagyon fontos... ez a híd... aziü fontossá válhat... azt hiszem ért engem. Kissé gyorsan távolítottak ei onnan mindent, még a rob­banóanyagok céljára Szolgáló kis kamrács­kákat is. Újukat kell csináltatnia. És ide kel) adnia a híd tervrajzát. A tiszt üzletember módjára beszólt. A pör gettyíí gyermekkori évei elmúltak, most- már nincs ideje ahhoz, hogy bis német vá­rosnál: szépségében gyönyörködjék. A polgárin isler fel­állt és kiegycuesede1!. — Nem adhatom oda a híd tervrajzát mondotta —. mert >» tervet szigorú zár alatt őrzik. A robbanóanyag számára szolgáló kam­rácskák sem készül­hetnek cl. A polgármester hang­ja nyugodt volt. IIoSz. szó álmatlan éjszakák során határozta el, hogy ilyen nyugodt hangon fog- beszélni. Az amerikai tiszt fel­állt, Néhány centimé­terrel magasabb volt a polgármesternél s most, hogy lábujjhegyre emelkedett, még ma­gasabbnak lű»f-— Nem értem — mondotta és arcáról le lehetett olvasni, hogy valóban nem érti a dolgot. — Zár alatt őrzik? .Mit jelent ez? ön most parancsot ka­pott és köteles átadni a tervrajzot. Mit jelent az, hogy , zár alatt?“ — Azt jelenti, hogy el van.zárva. A polgármester ma. ga is csodálkozott, hogy ilyen döntő pilla­natban még mosolyog­ni is képes, — El van zárva és nekem nincs kulcsom, — De hát akkor Itt van az, alá a kulcsot őrzi.. Hói van az az ember? Látni akarom. A tiszt éles hangon beszélt és remegett a dühtől. Az egész ügyet nem értette. Azelőtt a főparanesOok segéd­tisztje volt és Peters- bergben nem látott mást, mint alázatosan meghajló hátakat, — Az ördög vigye el magát — kiáltotta dühösen, — Hol van az az ember a kulccsal ? A polgármester még. fordult és kezével az ablakul* át mutatott ki. —- Nézze, ott vau. A tiszt gyorsan az ablakhoz lépett, elő­ször a távolba nézett majd hosszan a, hidra. Hos8zú euiberoSzlopot látott, amely a túlsó partról a városba igye­kezett, A városháza előtti tér valósággal bugyborékolt. Min­denütt sapkák, fejek és feliratok jelentei* meg, A jelszavak ezt követették. „Béké*!“’, „Agyú helyett húst ad­jatok!’*, „Le az ameri­kai háborús gyujto- gatókkal!*“ és újból „Békét!“- „Békét!“ .Békét!*’’ Az ablakban meg. jelenő amerikai Mszt, mintha jeladás lett volna. Felbőgtek a gyá­rak és üzemek szíré nái. Újabb és újabb tüntetőit özönlöttek a térre. A mellékutcák sötétjéből új transzpa­rensek tűntek elő, Lenyűgözö látvány volt. A tiszt elhúzódott az ablakból... Elsápadt. —■' Mit jelent ez? — Ön az iránt ér. deklődött, hogy ki őrzi a kulcsot. — Igen... Na és melyik az? A polgármester újra kimutatott az ablakon. — Ott van. egyik ezek közül... Ez mind.., Mi mindnyájan... Most már értette a tiszt, A térképet be­tette a táskájába, de nem tudta çltitkolni, hogy remeg a keze. — Ezért még fizetni fog! Lázitól — Nem, nem éu szer­veztem — egyenese­dett ki a polgármester. — Ezt a tüntetést íjoük szervezték, A tiszt már nem né­zett a polgármesterre. — Ön köteles engem megvédeni ezektől az emberektől. Hiszen én... A polgármester ta­gadókig intett a fejé vei. Az őszhajú ember ott állt az íróasztal mellett. — Nem önt kell meg védeni —- kiáltotta háu. gosan. — A mi liíd.jaiu- kat kell megvédeni. És a békét 5 ben — nyugdíjba ment s az­óta csupán „vendég’1-ként jár vissza réai. otthonába... .ai iskolába. Türelmetlenül és vára­kozóan nézünk az idős Cserjé­st Andrásra. Arról a 10 évről szeretnénk hallani. A sorsát kérjük számon... fagy szerre me acre d a szó belőle. Móa remeg. fi hangja,-de mind jobban, mind vádolúbbun mondja. — A nemzet napszámosai közül is a legutolsó voltaim Felekezeti tanító. Az apát plé­bános iMucnrovona. ö volt a mindenható iskolaszék elnök-e, de velem csak cselédjei vad!) az iskolaszék tag iái után ren­delkezett. Segítséget sohasem adott, legfeljebb akkor beszél­hettem vele személyesen, ha dorgálás végett — rapportra hivatott. Az ö világa más ti­bia roll. Az érsek és a teleki- grófok világa- Velük együtt élt igazi — dór-időst — cimbo- raságban. Meg a kulák. iskola széki tanokkal. Ezeket uszítot­ta. rám iskola vizsgálatra. „E lékszem, egy ilyen látogatás” után az egyik zsíros kulák ez­zel lépett ki a tanteremből­— Te tanító! Az anyád is­tenit! Jól viselkedjél, meri nagy baj lesz belőle. Az 50 fillér napszámokról és az ér­sek úr birtokainak adataiból adtain fel akkor °z azno.pt számtanpéldát. •. .íhOfc mindent tudna -még ^ mondani 10 esztendő keserű tapasztalatából. De... különben másra tere­lődött a szó. 19í5-re. A fel* szabadulásra. Szürke szemei­ben piciny fények gyúlnak. ■ » És öreg Cserjést kartárs to­vább mondta- •• — A niai pedagógus demo­kráciánk. megbecsült szakmun­kása. A. szívem fáj> hogy elő­rehaladott korom miatt már. nem taníthatok, nem leheteti én is szabad életünk tevékeny. építő munkára. *• faser jési Andrással méJ sokat beszélgettünk, — Szóba került a nevelők soha nem tapasztalt anyagi megbe­csülése a jó munkás pedagó­gusok bőkezű meg jutalmazása, pedagógusaink kiváló s?okr mai továbbképzése, a, szülői munkaközösség önzetlen tfigit- iége. Ma már nem kell félni a.z apátplébánosok zsarnokoskodá­sátóL Minden ped(i3óaus a szabad élet. a szocializmus építésé net önálló munkása. Művész! Ma­karenko szaval szerint: „Az új ember kovácsa.” , Elbúcsúzunk. A kis ajtóból visszanézve látjuk még. hogy az utánunk kocogó érdemes öreg tanítót milyen szeretet­tel veszi, körül az iskola lep' fiatalabb nemzedéke... Az4 »U világ. a. szebb, ijjoSabb vibi” ifjú Hetié- boldog iéményséh' -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom