Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-18 / 15. szám

Z A R

S Z A M A

(E L B E S Z E l E S)

U A S

Wlceamhrr eleje volt. A 00' tőszállási Szabadság tszcs sokszáz holdas birtoka fölött felhőfoszlányok lebegtek. A felhők alatt hosszú ék alak ban vadítalak húztak délnek. A felkelő ran) bíbor korongja lomhán kapaszkodott, felfelé ■az éa veremén s arányló sugarai szétömlőitek a tájon. A vékám hátakaró alól búzabokrok kandikáltak elő, harmatos kövér levelük sziporkázva csillogott a hideg napién oben.

A tszcs ta'Jjai jókedvűin szorgoskodtak a ■gyorsan évülő sertésfiaztató körül és izgatottan gondoltak a szombat délutánra, amikor maid a tszcs-elnöl; ünnepélyes értekezleten ismerteti a zárszámadást. Mostanában sokai emlegették a közeledő szombat délutánt. Különösen esténként, miután elvégezték g navi munkát. a tágas kultúrteremben órákig tárgyalantták a hamarosan bekövetkező naOu eseményt. Ezeken az összejöveteleken még azoknak is felderült az arcuk, akik egyébként mogorvaságukról voltak közismertek. Kern is csoda, hiszen •gy-két számot, amelyek a, hamarosan szétosztásra, kerülő jövedelemről tanúskodtak, ők is elcsentek már Kiss Marika könyvelőtől. Így aztán nem fOGott már rajtuk Garaboly Péter „felvilágosítása”. hogy no dolgozó társam, a te kamrádba se költöznek ed érek, mert nem lesz benne rágcsálni való. Az igaz, hogy az efféle jósolnatást eddig is csak ketten hallgatták szívesen a cső- vártbelifik közül. Ez a két ember, nevezetesen az 52 esztendős Makai Bálint és a 10 év körűti Tengeri István, egészen a zárszámadás közeledéséig ■váltig bízott a negyvenh, ridas hutákban. Hoáu azért-e. mert. Gßraboly nem egy esetben kedveskedve veregette megr a vállukat, vagy inkább azért, mert az utóbbi időben már odáia faluit a hutákban a "jószívűség”, hoau alkalomadtán rné.7 a kocsmába is behívta őket — ezt persze senki, sem tudta. biztosan.

Különösen kedvelte Gara* boly gazda Mákéi Bálintot, aki nyáron a autaütéstől való félelmében nem iárt a csoportba dolstásni. g hűvösebb időben meg az ebadta. náthára Panaszkodott folyton. Mert « autaütés — d többi tszcs-tagoh legnagyobb csodálkozására, — csak a csoport földién kerülgette Makait. És az a fránya (átha is csak olyankor fészke- ■lődött bele, amikor n közös munkára hívta a tszcs-elnök. Garaboly huták birtokán nem ■ alálkozott ő írma,újával se a rutának, me a a náthafélének. Pedia az esztendő vauy részét ott töltötte el.

Október vége felé. amikor már faluszer te beszélgettek a sooorttagok várható jövedelméről, hirtelen meg változott íz öreg. Hoau miért, avval ugyan senkinek se dicsekedett ■’I, de elég az hozzá, hoyu nem iárt tovább napszámra az ál dott jó hutákhoz. Pedig lett volna méa mit dolgozni Garaboly gazdánál. A kószáló oulykafalkák és egyéb lcuko- -icaszerető állatok legnagyobb nőmére méa töretlen volt u kuldk tísholdni/i, kukoricája.

Vagy szükség lett, volna Makai lolaos kezére. Makett azonban \ ■t.em Wen hederített most már , I. munkától iszonyodó Gara- < bolyra, Szorgalmas csoporttag- iá alakult át és munka köz- i ben a többivel, együtt ö D i ioka,t remélve emlegette a zár.- számadást. i

Az egyik este, amikor a kuf 1 lúrteremben megint a zárszá- 1 madás került szóba. az öreg < Makai jólesően pödörte meg * hosszúra nyúlt kaila bajuszát ás nevetve mondotta a többieknek:

— A szomszéd csoportban l "ár elkészült a zárszámadás. ( At én komámnak- Bar ne La- n

■ jósnak csak kukoricából jutott ' vaOy huszonöt, zsákkal.

— Az öreg Lajos eav kicsit jobbon megfogta ám a dolog végét, mint maga — vetette

■ közbe Hegedűs Józsi, a fiatal munkacsapat vezető. s huncutul kacsintott a mellette álló Barabás Irénkére,

Maka} Bálint újból vieGso- dórin bajszát, aztán kivette szájából az elmaradhat at Ion pinaszárat és bosszúsan mordult a legényre:

— Nem értesz te a ll hó, Jóska öcsém, L’Oy tudom, segít bennünket az állam. Oszt annak is jár tán valami, akinek...

— Hát az igaz — tolta feljebb micisapkáját. Józsi — hoau az állam sokat segít rajtunk. Az államtól nemesített vetőmagot kaptunk az ősszel. Bálint bátyám is úav elgyö- nyörködött. a szép búzatáblánkban. amikor vé.iigbcdlu- gott mellette. De emu i többet nem is csinált a csoportban.

— Azon ne csodálkozz! — kiáltott nevetve a r lenszöke- háiú Som>gyi Fcrkó, az creO tehenész fia. — A náthával párosult guta. nem hagyta Bálint bátyámat a csoportban dolgozni.

Harsány nevetés csattant' a (eremben s mindannyian gúnyosan néztek Makaira. Zavartan köhécsclt az ÖVen és kellemetlen sejtésektől, gyötörve emelkedett fel az aßzWl mellől. Szeretett volna valami meggyőzőt mondani, amivel véglegesen IP fegyverezheti a, többiekét. De hiába erőltette az agyát, semmi különös vem jutott eszébe. Végül, is csak annyit nyögött ki nagynehe- zen:

— Gyerek vagy még, öcs- kos. H92 nélkül járatod « szádat. Ezzel megfordult és ki- sunfordóit a kultúrteremből•

•

tokai Bálint, bármennyire is fúrta az oldalát a kíváncsiság, nem ment cl a. másnap délutáni értekezletre. S amíg a többi tagok az év- végi zárszámadást tárgyalj ók meg, o a szövetkezeti italboltban kadarkával igyekezett búját baját némileg enyhítem. De estefelé mégis _ erőt vett rajta a kíváncsiság. Leeresztette öblös torkán a harmadik pohár bort és megindult a csoport székházához. Útközben Hegedűs Józsival találkozott össze, aki már az értekezletről sietett hazafelé. Bátortalanul szólította meg a, jókedvűen fii- tuörésző fiatalembert:,

—Mi ujsáj. Jé—( fiami —

Megtárgyaltátok?

— Mégpedig alaposan —• nevetett Józsi, — Mindenki örül, csak Tenyeri lógatja dz orrát.

Makai gyanakvó pillantások- sok. mérte végig a, legényt. — Hirtelen olyan érzés futott át testén, mintha fcjbekólintot- iák volna. Akadozó hangon kérdezte. meO;

— Mi a ménkű ütött abba,, az emberbe?

— Téli időben nem kerülgeti az embert a ménkű — mosolygott. Józsi. — Más hiba, van Tengerinél. Nagyon kevés a munkaegysége. Arra bizony vem sokat, kap az Osztalékból.

— Nem sokat? — tört ki Makaiból a kérdés fájdalmas sóhaj kíséretében, s meytán torodott, mintha most már tényleg a oida környékezné.

— Nem bizony. Bálin l bá- | Igám —mondotta komolyan Józsi. -— A csoport gondosba- ; iik szorgalmasan dolgozó tagjairól, de aki a kukákhoz jár ^ napszámra, az madár a vessen. v ha betevő falatja sincsen.

Büszkén csapta félre vado- . ■latúj szürke kalapját, derűs 1 pillantást vetett nemrég vasú- -olt cipőjére, aztán elköszönt i megrökönyödött öregtől , Józsi. • :

* i

fyfakai leverten ballagott tovább az esti szürkü• ( ethe burkolódzott utcán. — ( jly<hi szomorúság lopakodóit r i testéhe hoau tzinte az élet r,

ú>

i magyar film bemutatója Kecskeméten

„VIHAR“

Kecskeméten január 22-től a Városi Mozi Urbán Ernő filmdrámájából készült új. színes magva,. filmet mutat be. A „Vihar” című film képei a termelőszövetkezet földjeit, termését elpusztító viharral kezdődnek. Ez lesz az okorója a termelőszövetkezetben kitörő viharnakA terme] őszövetkenet erabo- náia a vihar következtében víz alá kerül. A vihar kemény harcot eredményez az ellenség ellen, s ebben a kemény harciát szólaltatja meg Árendás Juci. a nárttjtkár szerelmese» akit Pápai Erzsi főiskolai hallgató formál meg.

A szereposztás egyik érdekessége, hogy Kiss Manyi, akit a múltban csak komikus -wereeekben láttunk, itt is — mint először a „tűzkeresztség" ben” ;— komoly drámai szerepet játszik. Ő az öreg Gilicza bácsi örökké zsörtölődő, elma- radott gondolkodású párja. A falu érdekes, jel!esy-ctes figuráit hozzák a nézők elé a tötr

&

is tehernek tűnt fel számán Hosszú ba jászának két végi meg-megrándult, mint ha szel lő kapaszkodott volna bele. - Bár olyan csendes volt az idő hoau az akácfák leOvékonyabl gallyai se rezzentek meg. Ma kai belsejében az mban vtha* dűlt. mely tépdeste, szaggatti s marcangolta minden porci kaját. Eszébe jutott, hogy ó'i világéletében mindig szórnál más embernek tartották dől ü ózó társai. Különösen az elmúlt esztendőben, miután _ < csoportba bekerült, sokáif, nem akadt össze olyan citnbo rával. aki meacsúfoltn volna a munkában. Egyfolytában há rom hónapi a volt kint a nev< a verseny táblán. A fénykép<■ meg ott mosolygott, a, tanács háza melletti kirakatban. — Mily örömmel vitte haza a tavalyi zárszámadás után‘ egész évi mun-há iának dús gyilmöl eset Bőven futotta, belőle ru hűre. lábbelire, mindenre. De. aztán belebotlott n kocsmában abba. a bitang Garabolyba.. ■ Zsebébe csúsztatta pináját í tovább indult. Hirtelen olyan elhatározás érlelődött meg benne. ho'Jy menekülnie kell a faluból. — Menekülni minél mess~eib. hogy soha többé ne mondhassák, szemébe az ismerősök: ez az a hírneves cso- porttaa, aki. ládákhoz jár dől goznú Sietve igyekezett kisurranni a kis házuk közül. A falu szólón, az egyik vúlany- lámva alatt. Fekete Istvánt, a fiolái sertésgondozót pillantotta meg. Nem naavon szerelte ezt. a zömök legényt. mert ő is mindig a niunkafe- Uyelem fontosságát emlegette ha néhanapján egymásba botlottak. Most .azonban mégis örömmel Jcöszöntötte:

— Jóestét, Pisla fiúm!

— .Magának is. Bálint bá tyáin — szorított kezet István az öreggel.

— Hát aztán, hogy éldegélsz mostanában? — kérdezte Makai, csakhogy mondjon nict; valamit.

— Semmi bajom, édes bátyám — mosolygott elő a kalap alól István pozsilás arca.

— Éppen azon, gondolkoztam itt a villany alatt, lioru a jö vő héten megveszem az ezer forintos rádiót. Kerek nyolc ezer forint ütötte nia este a markom— Nem meavet-endő summa

— sóhajtott az öreg, zavartan pislogva Istvánra.

— Nekem is ez n véleményem. Bálint bátyám. Nyolcezer forint, a többivel együtt, szép pénz eav háromtagú családnak. Mert a Pénz*csalt kisebbik része egészévi iövedel műnknek. Ezen kívül húsz má zsa Gabona Van a kamránkban meg ■ tizenöt mása burgonya. másfélhektó bor és ió két má- zsányi cukor. De még tovább is sorolhatnám.

— Hiimni — dünnvögte az ■ öreg és összehúzta„ magát.

mintha hideg vizet öntöttek volna a nualta Itözé. S'óini szeretett volna., de akkora fájdalom nehezedett a vállára. hoau képtelen volt gondolatait értelmes szavakká formálni.

■— Olyan lévertnek láts'ikz bátyám — nevetett István az öreghez lém-e. — mint a csecs nélkül maradt malac.

— Rettenetes az élet — szakadt fel Makai melléből ismét a sóhaj.

— Kinek-kinek . — jegyezte men foahegyröl István, de mindjárt hozzá is tette" A mi csoportunkban mindenki meg van elégedve.

— Nálatok mbs a helyzet• — Tele a kamrátok. Nekem pedig... Szólni se érdemes rólaIstván az öreg vállára tette a kezét és szokatlanul meggyőző hangon kezdett beszélni hozzá

— Maga majdnem mindig a Garaboly háláknál dolgozott. Csak olyankor iött w,hozzánk munkára, amikor a hutáknál nem akadt, tennivaló. Mi haszKiss Alanyi

és IHhari József a magyar filmben.

ijVihar“ omni színes

ban megedződuek a termelőszövetkezet dolgozói, az- ellenség erői peig súlyos vereséget szenvednek. A film min de.ü;v szerepét —• a legna- gv óbbtól a legkisebbig — közismert színészek játsszák. A párttitkár szerepét Molnár Tibor alakítja. Gilieza bácsi a szántóföldi brigád vezetője Bihari .József Kossuth-díjas, érdemes művész. A szövetkezetbe alattomosan befurakodott ellenség. Pörneczv Gáspár elnök szere pót. aki minden erejével azon harcolt, bogv az elázott gabonát beszállt sák. Besenyei Ferenc játssza. A mai fiatalság hangbi szerepek is. Pörneczv föle' gégét —a felbujtó kuláklányt — Oltby Magda eleveníti meg. akinek a felszabadul áa óta ez az első films-;.u-epe. — Csete Istvánt — a falu ka nászét — Szemethv Emir,-, alakítja. Fónai Márta szintén drámai szerepet játszit, az elégedetlenkedő. -te—dat] an na- rasztasszanv személyében.

Kecskemét dolgozói nagy érdeklődéssel vá—ák az ú j ma-—T színesfűm bemutatását. hiszen mindennapi harcaink- legnagyobb problémáját,! a termelőiS-övetke-'“* megerősödését, a. falu úi életét, az ellenség elleni harcot viszi a vá-* szón raKuitúrházat avattak Dávodon

A kultúrforradalom győzelmes állomásához érkezett Dávodon. Elkészülj- és rendeltetésének átadták a kuítűrházat A község dolgozói önként vállalt tár. sadalmi munkával segítették az átalakítás és a még szükséges építkezés gyors elvégzését. A megnyílt kultúrházban újonnan épített színpad és a 250 személyt befogadó nézőterén kívül külön helyiségekben nyert elhelyezést a közkönyvtár olvasó szobával, egy rádió, és sakkszóba ped.g a szórakozni és tanulni vágyókaj- szolgálja.

A kultüijiáz ünnepély«? megnyitóján az MSZT helyi szervezetének kultűrgárdáju szerepek nagy sillerrel. A kuitúrétet to. vábbi lendületét bizonyítja, hogy az úttörők és a helyi spoi’teg.y, let most alakult színjátszó- csoportjai is kultúrbemutalóra készülnek

na lett belőle? Kenyér nélkül maradt. A henye kulak meg jót nevet, a marhába, hogy újból talált euu olyan csoport- tagot, aki dolgozott helyette néhány forintos napszámért. István cigarettára gyújtott és néhány bodor füstöt eresztett a levegőbe. Azután folytatta:

~ Mi > ,gyjn szerettük Bálint bálnámat tavaly. Olyan becsülettel dolgozott a cső portban, hogy mindannyian magát tartottuk példaképünknek. De koratavasszal.. ■

— Mond csak, Pista fiúm — szakította félbe Istvánt* az öreg — lehetnek én még megbecsült. ember a tsz°s-ben?

A legényt meglepte e9y kicsit a nem várt kérdés. Rövid ideig Szótlanul bámult az öregre, de csakhamar elmosolyodott és örömében nagy/' csapott tenyerével Makai a ál iára.

— Nem kell ahhó más, kedves bátyám, csak becsület és tó munka — adta men a választ István.

Makni Bálint zsebébe nyúlt, lövette a pináját és ráavuj- íott. De ekkor már mosoly

vibrált kajla bajusza körül és megcsillantak dús szemöldökkel árnyékolt kék szemei.

— Ha csőin ennyiből áll, akkor visszás.erze-m én még n csoportban a becsületemet — szólalt mca határozottan. —

Foüadni merek, hogy megint oda kerül a nevem a verseny- táblára, Oda bizony, n lep szorgalmasabb csoporttagok neve mellé.

Keményen szorított kezet Istvánnal és megkönnyebbül- len tekintett szét. Már úgy érezte, hoau a széles utcák, a terebélyes akácok, a nagy kiterjedésű közös táblák és n kiskertekkel övezeti há'akban lakó csoporttagok olyan kedvesek neki. hoau soha többé nem bírna elszakadni tőlük. —' Fiatalos lépésekkel indult visz- sza a tszcs-székhazához. Megállóit előtte fis sokáig elgondolkozva hézeaette a bezárat fölött lengedező vörösselyem, zás-lót, amelu a kulákoh elleni keményebb harcra és lendületesebb munkára serkenti a szocialista falu építőit.

BŰ Sí VINCE