Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. december (7. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-28 / 304. szám

PETŐFI SÁNDOR ES SZABADSZÂLLAS Petőfi haramia engesztelhe­tetlen volt. Július 17"én röpcé­dulát helyezett e] a nemzet­gyűlési követek asztalkáin- libben a következőket írta: .^Figyelmeztetem és kérem a nemzetgyűlési követeket, hogy ft megbélyegzett emberrel sen­ki, közülük egy sorban ne ül­jön, nem az én irántam i szí­vesség vagy barátságnál, ha­nem azon tiszteletnél fogva- mellyel e testület magának tartozik.’’ Miiven tragikus, hogv Pe­tőfi. n uéu vezére,' akinek je­lentős szerepe volt szabadsá­trunk kivívásában, a népkép­viseleti alapon összeült nem zetgy ülésnek nem lehetett latna, nem lehetett ott., ahol a nép sorsáról tanácskoztak „A nemzetgyűléshez” e. ver­sében hasznos tanácsokat adott a nemzetgyűlés meg­nyitására összejött képvise­lőknek.. Tanácsai hozzánk is. a szocializmust építő magyar néphez is szólnak: Vf járási és községi kidtúrvVhonok megyénkben ,.ILn eaykor rfz emberiség­nek, lesz erkölcsi 1ereje, hogy az ősök vitézi tetteinek szín­helye vtán okulásul n gyalá­zat helyén is emlékművet emel, gz országban az egyik legmagasabb oszIjd — Sza­badszállásnál; jut.” — Ezt írta nívó« Gyula Petőfiről szóló híres könyvében, utal­va arra, hogv Petőfi szabad szá 1 lás i kép viselője! öltsége müven gyalázatos kudarccal végződött. 1848 március 15-e után, mi­kor a magyar nemzet az új. demokratikus alapokon nyug­vó országgyűlés összehívásá­ra készült, országszerte meg­történtek a képviselőválasztá­sok- Petőfi, a nagy népforra­dalmár is fellépett szülőföld .ión. a KisTvun ságon, a sza­badszállási kerületben, mely­hez Fül előszállás, K uiiszoiit- miklós és Lacháza is tarto­zót t. Petőfi június 11-én felkeres­te kerületét és röpiratot ősz tutt szét. amelyben hangoz­tatta: „Ha engem megválasz­totok. követnek, én azt dicső­ségnek fogom tartani, ti vedig, úgy hiszem, nem váltotok ve­lem kárt, sem szégyent” Utá­na visszament Pestre. Amíg Pesten volt, a. másik jelölt. .Vagy Károly, a szabadszállá­si református pap fia fellází tóttá , ellene a népet azzal, bog y Petőfi lazító és haza* *, áruló. így történt, hogy a nagy költő a június 35-i vá­lasztáson csúfosan megbu­kott. A felbőszített nép vas- villákkal akarta agyonverni, még élete is veszélyben for­gott. ^ Petőfi nagy haragra ser je üt, hírlapi cikkeket írt, de haragja nem a félrevezetett nép, hanem a reakciós felbuj­tok elleti irányult. „És ennek ma kellelt történnie, hogy engem agyon akart verni a magyar név. ma, június 15-én, ma három hónflpja, liogu már- ci-un 15-e volt, midőn, első va- lék azok közt, akik a magyar hód szabadságáért szót emel­tek. síkra szálltak. De én azért nem a névet kárhozta- . tóm, hanem ámítúit, félreveze­tőit. kiket egykor törvény és <sten egyaránt mealakoltat. A név énélőttem szenti mert gyönge, mint az asszony mint a gyermek. Dicsértessék a név neve most. és mindörök­ké.” Ezt olvashatjuk- június 19-én megjelent nyilatkozató bau. Petőfi ebben az időbon. a kudarc hatás« alatt írta . Az ipostol” című nagv elbeszélő költeményét. tennék hősét. Szilvesztert a, fiatal jegyzőt is elkergette a fö'ldesúr és, a nap által felbújtatott nép. Akárcsak Petőfi. Szilveszter sem csüggedt ed. Elhatározta, hogv ezután kétszeres erővel küzd a. népért, hogv öntudat­ra ébressze. Petőfi kudarcával hírlapi cikkek özöne foglalkozott., so­kan kiálltak mellette. Nyilat­kozott. Nagv Károly is, Petőfi .lieu,föle. Már-már párbajra került a fcor. de Nagy Károly gyáván meghátrált a pi«z- t.olvpárbaj elől. „Hogy föl nem pofoztam, annak köszön­heti, mert. nem ajzarom tenye­remet bemocskolni piszkos nó­tájával” — így- nyilatkozott Petőfi Bacsó János uevü fiilÖDSzállási barátjához írt levelében, amelynek eredetije megyei levéltárunkban olvas­ható. Ugyancsak ott olvasható annak a beadványnak a fogal­mazványa, >s, amelyet Petőfi a hozzá hű kunszeri tmiklósi es laeházji választók nevében aZ igazságügyminisztériumhoz intézett. Az összeült nemzet- gyűlés július 10-én foglalko­zott is a beadvánnyal, bizott­ságot küldött kij az ügy ki: vizsgálására, de egyéb nem történt. Pedig Petőfi június végén a szabadszállási néphez 'ntézett rő’piratban azzal biz­tatta polgártársait, hogv ké­szüljenek az ú.i követválasz- tásra, mely egy hónap múlva bizonyosan meglesz... „Ott álltok a teremnek küszöbén, Melyből a nemzet sorsa jö>< , ki majd. Megállj átok, ne légietek be- még. Hallgassátok ki intő szózatom... Egy ember szól, de milliók nevében. H°zát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy fii hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kévéin nagy tornyai, Sötét barlangok, denervér- tauyák, EOy új hazát, hol minden szögletig "Eljusson a nav s tiszta levegő. Hogy minden ember lásson s év legyen.” K. I. Az ötéves terv végére min den községben kultúrotthon lesz Államunk nemcsak jogot, ds tehetőséget is nyújt a müv kö­döshez. December 21 én me­gyénkben a bajai és a bács­almási járás dolgozói járási kultúrotthont avattak. Kun­szálláson és Szalkszentmártonon és még 7 községben épült fel a kultúrotthon Sztálin elvtárs születésnapjára, A kultúratthonok építésében aktívan résztvettek a községek dolgozói. Drágáéi apraja-nagy- ja társadalmi munkával segí­tett, hogy három hét alatt készüljön el az új kultúrotthon, A lakosság egyharnxada jelent meg az avatáson. Az ünnepi műsor keretében a DISZ- fiatalolc szerepelték. Bácsalmá­son a kőmüvesj KSZT dol­gozói végeztek lelkes munkálj versenyben építették a kuttúia járási székházát, fiz ünnepi mű soron a honvédség és az úttörő kultúrcscport szelepeit nagy­számú közönség előtt. Kun­szálláson 500-an vettek részt. Ba­ján lelkeshangutajtú dolgozók­kal zsúfolásig megtelt az új kultúrotthon. Az avatáson fellé, pett a hercegszántói dé'szláv kultúrcsoport, a vaskúti zene­kar, a nagybara|cskai tánccso­port. Megalakul Baján a múzeumi bizottság gyűlésen a város Üzemeinek; élenjáró dolgozjoi mellett ott voltak a dolgozó purasztsá' trunk és haladó értél-misé*. fiúink képviselőj is- A iuagala- kult múzeumi bizottság lelkei fogadalmát tett, how minden­kor résztvesz a múzeumügy fejlesztésében, hogv a Tűri István Múzeum megfelelhes­sen kultúrforrádalmi és nép- uevelő hivatásának- A mú­zeumi bizottság etrvben ígére­tet tett arra is. hogy- lehető' sége'k szerint bekapcsolódnak a múzeáiis értékű anyag fel­kutatásába, és gyűjtésébe is. Nyolcvan éves « moszkvai l*o í iieeh n i ka i Múse u m Baján is megünnepelték, a Nemzeti Múzeum 150 éves fennállását. Ebből az alka­lomból a Dunakiállítác és a Magyar Festészet Mesterei vándorkiállítás mellett n Tiirr István Múzeum történetére s a múzeumi munkára vonatko­zó képk-iállítást rendezték. A város dolgozói átérezve az év­forduló jelentőségét és csak az ünnepség napján 3148 láto­gatója volt a kiállításnak. Az üninepséfi'gel kapcsolato­san megalakult a városban a múzeumi bizottság- Az alakuló Kik kaptak könyvjutalmai az elmúlt héten íSz'álin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című történelmi jelentőségű művében megjelölte a szoeiuli/ipusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet fo- í el tételei közt a politechnikai oktatást, A politechnikai okta­tás marxista, értelmezése szerint minden szovjet ifjú és lány köteles lesz egyrészt elsajátítani a modern termelés általános teehnológiai és szervezési elveit, másrészt pedig a termelés négy főágának: az energiatermelésnek, a gépgyártásnak, a vegyé­szeti iparnak és a mezőgazdaságnak legegyszerűbb folyamatait. Az ötödik ötéves terv-ben a Szovjetunió közoktatása már határozott lépésekkel közeledik a kitűzött cél felé. Az is- kojánkívüli oktatással is elősegítik a szovjet, emberek politechni­kai képzését. Ezt a célt szo.gáija többek közt a nyolcvanadik évfordulóját ünneplő moszkvai politechnikai Múzeum. Képünk V. R, Viljamszot, a műszaki tudományok doktorát mutatja be, mint több fiatal látogatóval együtt megtekinti az új. kiállítási tárgyakat. Megyénk munkás-paraszt le- velezői az elmúlt héten érté­kes soraikkal gazdagította^ a megyei párts ajtót. Szocialista szektoraink levelezői örömmel számoltak b© Sztálin elvtárs 73. születésnapjára tett válla­lásokról. o döntő tervév sike­réért vívott harcról és az el­ért eredményekről. Jó levelező munkájuk .ered’ menyeként a szerkesztőségünk könyvjutalomban részesítette a legjobb levelezőket. Molnár István né Kecskemét. Hűtő­ipari Vállalat dolgozói" Bakanek Jánosné. a. Bajai Gyapjúszövetgvár muníkaér- demrendes kétszeres sztaha­novistája. Prelsinger .Teréz fonodabizalmi , és Prelsinger Béla levelezőink az ijzsmben megtartott levelező ankéten kapták meg eddigi jó levele­zői munkájuk elismeréséül a i utalómkor y veket. Mi n dany- nyian ígéretet tettek, hogv 8 következő idődben még hűsé­gesebb levelezői lesznek a Népújságnak. Legjobb termelőszövetke­zeti levelezőnk közé tartozik Tóth Károlyié, a kisszállást Petőfi tsz könyvelője. — Nagv öröm fogott ej. amikor a szét" kesztő elvtáréak könvva.ián- dekát kézhez kaptam. A múlt- bau ■ egv esc led ember leány:* még ahhoz sem igen fért hozzá, hogv újságot, olvasson) nem pedig, hogv ő maga, is részt vegvon tollal a kéjben a lap szerkesztési munkájában, — írta 1‘iveiében Tóth Ká- rolyné. j irodalmi hír A Kecskeméti Irodalmi Kör pályázati felhívásának ered. ményét az anyag torlódása következtében1 nem tudták de cember 21-én ! közzétenni, A» eredményt 1053 január 11J számunkban közöljük. 11 f. i wt p A DOLGOZAT lenne, gyakran ellátoaat hoz­zánk és a nagymamát marná nak nevezi. Most valószínűleg 13 évei vagyok,. Iskolába járok, szor­galmasan tanulok, nvároat ve­dig a kolhoz méhészének $etH- tek a méhek, j gondozásában, — Ha elvégzem az iskolákat, be­iratkozom ai egyetemre, mert szeretnék minél többet, tudni. Nagymama azt mondja, ha so­kat, tanulok, talán fel tudop* kutatni az atkám. Sokszor mon­dogatja. a nagymamg, azt is, hogy mindeknek a háború: a2 oka s azért kell erőseknek len­nünk, azért, kell, harcolnunk <t békéért, hogy ne legyen, többé háború. ANYÁMAT IS A HÁBÓ- BU ÖLTE MEG, a háború mi­att. maradtam anyátlanul ék óvatlanul• • J Pedig apám ta­lán éh de hogyan találjuk meg egymást'? Ha tudnánk mi az igazi nevem, könnyeb ben menne.Ide így — ki. tudja, megtalálóimé valaha? Hiszen én Pjotr Dubravin vagyok és lehet, hogy ő egy — lvan Puszil jövet j keres.. Az osztályban mély csenő volt. Mindönki Pjotrra nézett akinek szeme könnyesen fény lett. A tanító lassan letette r füzetet és halkan ennyit mon doit­— F el i/o, i vagyon szén dol­gozatot írtál. ■, Petya Dubravin szorongva ült az iskola vadjában és ag­godalmaskodva figyelte- Ivan Szemjonovicsot, a tanítót, aki­nek asztalán füzethalmaz tor­it yosodott. Most egy hete, hogy megírták az első iskolai dolgozatot, amelynek a tanító ezt. a címet adta: „Elbeszélés magamról.” — Magatokról, szüléitekről, otthonotokról írjatok — ma­gyarázta a tgnító — hogyan éltek, hogyan vesztek részt a2 ottho-ni munkában, Petya nehezen látott a, dol­gozat írásához. Míg körülötte sercegtek a, sebesen sikló tol­lak. a, füzet <'isö la nia előtte még mindig üresen fehérlett. A többinek könnyű írni, de milyen nehéz nekem — gon­dolta Petya, —Avisze.n alig In­dok magamról valamit, csak amit a nagymama <’lmondott. És eszébe int olt az is, hogy va­lahányszor a, nuauimma be­szélni kezdett a múltról, az emlékekről, mindjárt könny öntötte cl a szemét. Aztán mégis .megkezdte a dolgozat írását. Lesz,. ahogy lesz — gondolta, <• amikor te­tette a tollat, érezte, hogy erre aligha kav kettesnél jobb osztályzatot. Ezért ült most olyan szorongva, mert tudta, eren az órán kerül sor a dol­gozatok ismertetésére, A tanító már m*a is szólal? meleg, baráti hangján:- JÓL VAN GYEREKEK, elég jó dolgozatot írtatok-. — Mondhatom tetszett az első munkátok-.. Sok. jó dolgozat van és a jók között is van egy, amely... de különben mit be­széljek róla, — inkább fcl'd- vasomt Levette a legfelső füzetet, mafa elé tette. Az osztály el- csendesedett és a tanító meg­kezdte az olvasást: • A uwívmamával élünk ket­tesben." Petya meghallotta üz első mondatot és a, szíve összeszo- rnlt, a feje zúgott és a szí me előtt s‘ inas s:ivár-oángkarikák láncoltak. Hiszen ez <iz ö mon­dáin, dolgozata első vár sza­va! A TANÍTÓ OLVASTA TO­VÁBB: ..A nagymamát Dar ja Ro- manovnának lií "iák, engem Pjotr Dub rav innak. De lehet, hoov nem is Dubravin és nem is Pjotr vagyok. Ezt nem tu­dom, de nem tudja a nagyma­ma sem. És senki az edész kolhozban. 1912 júliusában — ahogy nagymama elmondta — amikor a fasiszták Voronyezs- hez értek és mindenki elhagyta a várost, a nagymama is elin­dult kelet felé. Két asszony csatlakozott hozzá, az egyik bőröndöt cincit, és nagy ba­tyut a hátán, a másik euu kis gyermeket, aki ‘a karjaiban aludt. Ez a nyírinek én vol­tam. Rengeteg név vándorolt Iíz útun s uhoav a nagymama mondta, a. fasiszták repülőgéi- peikről, lőttek ránk ős bombá­kat dobtak le. .-. Amikor N.o- raja Vszmaiiy falu halárába értünk, megint bombázott egy repülő lén. A nagymama ke- és fején me a sebes-ült, s ami­kor mPuáhrz tért, fehér kór­házi áduban feküdt. Hu is ott voltam mellette, mindkét lá­bamon megsebesültem.,. Az <iss~onvnak, akinek a karján a ludtam. nyomét veszett és nyomtalanul eltűnt társnője is, aki a bőröndöt és a batyut cipelte. Amikor a nagymama felavóavult. magához vett. elesett fia után Pjotmák ne­vezett és a Dubravin is a nagymama fiának neve. A nagymama, ha kicsit han­gos is. igen ló asszony. Min­denben segítek neki az otthoni munkában. még padlót is mo­sok. Jól élünk a nagymamával, mindenki gondoskodik rólunk, a kolhoz is, a falusi szovjet is. Anton Grigorjevics. a part- titkár oly SA. mintha rokonunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom