Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. augusztus (7. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-10 / 187. szám
Kiskőrösi jeg y se te h: TÁMADÁS SZOCIALISTA KÚLTÚRÁNK ELLEN A bajai képzőművészek kiállítása A közelmúltban a kiskőrösi KTSZ «Vidám est a békéért” cím alatt műsoros estet rendezett. A községben nagyméretű plakátok jelentek meg. Már jó öt méter távolságból két név volt olvasható rajtuk: Zimonyi Márta és Szent- ivátnyi Béla neve, akik a plakát szerint „személyesen fellépnek”. Kicsit furcsának találták a dolgozók, hogy két szereplőnek a nevét ilyen aránytalanul kiemelte a plakát rajzolója. A felületes szemlélő azt gondolhatta volna* hogy bizonyára, mindenki által jólismert, kiváló, helybeli kultúraktívák fellépéséről van szó. A KTSZ műsora eléggé nívós volt, különösen az énekkar számai tűntek ki. Szépen, lendületesen csendült fel az énekkari tagok aikáról Mu* radeli: „Ifjú békeharcosok da,a” és Sárközi: „Arató da" la”. Nagy tetszéssel fogadta a közönség Kudron László csasztuskáját is. Hangos nevetés és taps kísérte a szövetkezet életéről szóló talpraesett rigmusokat. Az előadás első részét 10 perc szünet követte. A szünet után a műsorközlő ünnepélyesen bejelentette,! hogy most következik az est fénypontja Szentiványi Béla és Zimonyi Márta „művészek” személyes fellépése. Szentiványi Béla és Zimonyi Márta a „Három a kislány” című operettből játszott részleteket. A két színész munkája az első percektől kezdve kivá.tóttá a közönség visszatetszését. Giccses, formalista ízű, az értelmetlenségig eltorzított módon szólaltatták meg ennek a régi operettnek, amúgyls elkoptatott, poros mondatait. Szentiványi ripacskodásdval és hatásvQdászó vózmval a lep ízléstelenebb támadást intézte a dolpozók kulturális érdeklődése ellen. A helyi szervek felé intézett „bemondásokkal” próbálta színesebbé tenni és aktualizálni az általuk játszott operettrészlete- k«t. Játékmodora arról tett bizonyságot^ hogy leg telje sebb mértékben lebecsüli a közönséget, amely előtt áll. Emellett ízléstelenségig túljátszott kispolgári stílusával Zimonyi Márta sem tudott túlságosan 6ok tapsot kicsi- íkárni a közönségből. Amikor érdeklődtünk, . hogyan történhetik ez Kiskőrösön; azt a választ kaptuk, hogy Szentiványi Béla pesti színész, rendszeresen jár le Kiskőrösre és a kultúrcsoportokat „patronálja”. Rövid kérdezősködés után az is ki iderült. hogy működésük nem Képzőművészetünk fejlődésében Baja, a Rudnai művésztelep és a telep által vezetett •,Bajai képzőművész kör” mind jelentősebb szerepet tölt be. Bátran mondhatjuk, hogy vidéki képzőművészetünkben az elsők között találjuk jelentőségben, az elért eredményeiben a bajai szabad iskolát. Ezt bizonyítja a most megrendezett évzáróval kapcsolatos kiállítás is. A Türr István múzeum nagytermében rendezett kiállítás igényes elrendezésével fővárosi színvonalat ér el. A bajai művészek élén Rudnay mester mutatja be a „Bábo- nyi faluszél” című képével a magyar falu valódi arcát. A képek között kiemelkedik Kun István Rákosi elvtársról festett arcképe, amely népünk nagy vezérét magas művészi igénnyel. szeretetteljes, vonzó ábrázolásmóddal eleveníti meg. Megtaláljuk a kiállításon Bak János gazdag színezésű tájképeit. •, Krumpliszedői”, „Muzsikusai” nagy vászonra kívánkozó kompozíciók. Mikii Ferenc sztahanovista arcképét állította ki. A bajai művészek közül Éber Sándor Kerektó című, színekben gazdag tájképe. Iványi Ödön „Gordonkás”-a jó formaérzékével, Miskolci Ferenc „Ipari tanulólány”-a jellemző vonásaival, életszerűségével tűnik ki. A képzőművészeti kör növendékei külön összeállított tárlaton mutatják be alkotásaikat. A kiállított anyag igen tanulságos. Jó példái vaunak az önazonosítható azzal a mozgalommal. melyet népüket szerető, vidéki és fővárosi színészeink indítottak a vidéki kultúrmunka színvonalának emelése érdekében. A színész házaspár „támogató“ munkája egyáltalán nem mondható önzetlennek, annál kevésbbé, mert ebben az esetben is a bevétel 20 százalékát kérték a maguk részére. Zimonyi Márta, Szentiványi felesége, ezen felül még külön 500 forint tiszteletdíjat is kapott „művészi” teljesítményéért. A műsor ntán a megyei tanács népművelési osztályának vezetője beszédbe elegyedett az „önzetlen” házaspárral. Amikor jogosan. megbírálta a fórmalieta^ régi stílusú szímészkedést, a legdurvább visszautasítás hangján kapta meg rá a választ. A válaszból kiderült, hogy ők bosszú színészi munkájuk után nem kérnek sen. kitől sem tanácsot^ ha rá kerül a sor, akkor úgy játszanak, ahogyan „dirigálják”. de amíg ők vidéken járnak. azt teszik, ami nekik te* szik. Ilyen kijelentések után világos, hogy egyszerű, Üzleti vállalkozás, ről van itt szó, A Szentiványi házaspár így jutott nem megvetendő kerefi KÖNYVE Az Uj Magyar Könyvkiadó most jelentette meg Gorkij válogatott művei második kötetét. A szépkiállítású kötet a nagy író újabb 12 ifjúkori elbeszélését és két elbeszélő költeményét tartalmazza. A második kötet elbeszéléseiben már a forradalom érlelődő, sorsán töprengő, láSPOLC zadozó orosz embert-ábrázol* ja az író. Az elbeszélések közül kiemelkedik „A lejtő alján” című, amely tartalmában rokon a nagy író később alkotott „éjjeli menekókhely” című világhírű drámájával. A kötet leghosszabb elbeszélése a „Valenyka Oleszova”, mely mély ezatírávai jellemzi az orosz társadalom fonákságait. álló képszerkesztésnek. Meglátszik a szigorú kritikai nevelés, a jó irányítás. Az elsőévesek közül kiemelkedik Tarai Teri levegős, szépen megoldott csendélete, 'Tarai Flóra lágy színekben festett rózsaszínruhás kislánva valamint Csehi Ottó rózsacsendélete. A felsőbb évesek munkái közül Bencsik Gáspár pa- rasztesaládja kiemelkedő megjelenítése mai _ parasztságunk életének. Weintráger Adolf „Bányászok” című képe, Ko~ vács Tibor szép csendéletei} Solymosné Göldner Márta halászfeje a legjobban jellemzett alkotások. Kitűnő szén- rajzokat láttunk. Jó grafikusoknak ígérkeznek Bozsic* Simon és Kulik Teréz. Az úttörők rajzai is helyet kaptak a kiállításon. Bukovácz Lajosi Fejes István és Simon József pajtások rajzai igen tehetségesek és komoly ígéretet tartalmaznak. A kiállítás jelszava: „Művé- szettel a népért és a. békéért ’. Valóban, a bajai képzőművészek egész évi munkájának eredményei a béke nagy ügyét szolgálják és azt mir tatiák; hogy szocializmust építő népünk alkotókészsége kimeríthetetlen rorrás. melyből olyan tehetségek emelkednek ki, mint a bajai képző- művészkör tanárai és hallgatói. Az ország minden részéből összesereglett müvésze‘ek iránt lelkesedő, tehetséges fiatalok új szocialista képzőművészetünk nagyszerű reménységei. Szigorú művészi mértékkel mérve is megállapíthatjuk, hogy a komoly művészeti nevelésnek ió eredményei vannak. A kiállításon szárnyát bontogatja a Szovjetunió realista festészetének nyomdokain haladó űj, magyar realista képzőművészet. Megszületett néhány egészen kiváló kép- amely népünk mai életét■ munkáját, harcát tükrözi. Közvetlen realisztikus megfogalmazásban. Megyénk minden dolgozója busz. ke lehet a fiatat bajai képzőművészekre. MAJORSAG írta ; Galina Nyikolajeva si ovó-ni/1 n^pbarnitotta ember lépett a tágas udvar közepére. Különös, vildgossán- Pás szemévei hunyor gat ott, felemelte kezét és csöndesen fütyörészni kezdett. Az udvar minden sarkából egyszerre — mintha hógymolyaaok gördültek volna ki — fehér tyúkok siettek elő gazdájuk hívására. Esetlen tyúkmódra Igyekeztek, etőrenyujtották nyakukat és csapkodtak szárnyaikkal, mintha ki tudja, micsoda fontos dolog várna rájuk. Emberünk újra fütyült és ide-oda ment az udvaron. 232 fehér tyúk egymást taszigál- va, süröave, sietve követte. A Pazda abbahagyta a fütyülést és így szólt hozzám: — Látja ott azt a tyúkot, a teknő mellett f Ez « huszon- ötös számú. Ez tojja a legnagyobb tojásokat: 7.5 dekásak. Ez meg, lám, itt a, harminc iegyes számú: kotlós tyúk. A iLeghorn-tyúkok keveset kot. kodácsolnak, ez azonban nem 'fajtyúk és sokat kotkodácsol — Hogy különbözteti meg löket egymástól? Hiszen any. ]nyira hasonlítanak egymásra, imint két tojás! |; — Szó sincs róla, mind- íegyik más. Vn -pontosan meg- \Jcülör,böztetem őket. Megvailo-m• kételkedtem iDmitrij Rszenofynto aies jszavaiban, ő azonban megfognia a kottásts és én megláthattam a lábacskájára húzott gyűrűt, amelyen rajta volt « 31-e’s számDmitríj Kszenofontovics elmosolyodott. — A a, most meggyőződött ? Nem tévedek. Ismerem mindnyájukat. Ez itt. a legtisztább fajú• Igazi Leghorn, — Látjaf — Egyáltalán semmit sem látok. — Hogy-hogyf A többi mind keverék, de ez tisztafajúGyöngéden megfogta a tyúkot és ezt mondta: — Nézze e^ak meg ezt a kicsi, hófehér, sárgalábút. A legfőbb pedig a taraja. Látjat Milyen nagy. húsos tara- ja van. Most láttam mra, hogy a 232 tyúkból egyiknek sem volt ilyen taraja. Súlyosan- szokatlan nagyságban, oldalt, világos málnaszínűen csüngött le és himbálódzott ide- oda minden mozdulatára. — S nézze, az az én rekordverőm- Novembertől augusztusig 203 tojást tojt s most sem hagyta abbaA ,,rekordverő” legnagyobb meglepetésemre kicsi, sovány tyúk volt. bekötött lábú, pisz- koskás nyakú. — Elég szerencsétlenkének fest! — Viszont „dolgozik”. Megfájdult a lába. Tegnap elvittem az állatgyógyászhoz. Dmitríj Kszenofontovics büszkén végigtekint gazdaságán: —1 Szeretem a szárnyast. — Apámtól örököltem ezt a, szenvedélyt. Vaszilij Mihajtovics tudomást szerzett erről a „betegségemről”. És áthurcolt ide magához. Hisz ismeri a közmondást. „Halász a halászt messziről megismeri.” őmaga is szenvedélyesen szereti munkáját s a magamfajta ember- nek élvezet vele dolgozni. — ,,Tanítsd me a — mondja —í a mi kolhozistáinkat a baromfitenyésztésre. Mi — mondja —. megadjuk nakcd a lehetőséget rá!” Na, és aztán igazából nincs meg nála az, ami egyes elnököknél hogy húszszor kelljen tőle valamit kérni. Ma megmondom neki. mi lccll a majorságban és másnap meg is van minden. Drjáhlov átvette a majorságot, amely akkoriban semmi hasznot nem hajtott. — Munkáját, azzal kezdte, hogy minden tyúkról egyenként megállapította, mennyit tojik, ifi eredetien elgondolt, ketrecet ácsolt. Minde9yiknek két ajtaja volt. Amikor a tyúk a ketrecbe bemegy, az alsó csapóajtó mindjárt be is zárul mögötte. Ilymódon a tinik nem lúd a ketrecből kijönni, Ott ül mihdaddig, amin Drjáhlov ki nem veszi. Ekkor megnézi, milyen számú és ezt a számot ráírja a, tojásra. Este a számokat bevezeti egy könyvbe és ilymódon megállapít ja, hogy melyik tyúk hány tojást hozott. A ketreceket november hó most eV ellátogattak a majorba, hogy megismerjék a „tyúk titkot”. Május 5-én az utolsó tyúk is megtojt s tojása a 232. számot kapta. Az új ketrecekbe szívesen mentek be a tyúkok és júniusban-júliusban ajtóik előtt olykor „tyúksorbaállás” volt látható. Az egyéni statisztika lehe tővé tette, hogy a .dolgozók”- at az -,in g yenélők”-tői megkülönböztessék- Az „ingyenélők” a gyermekkertek kis növendékeinek asztaláru kerültek ízes táplálékul, a. munkaszeretőket viszont búzából és vízikagylóból készült fogásokkal etették, amelyeket a tyúkok is ínyenc falatnak tartanak. Ezt a gyerekek gyűjtötték, amiért Vaszilij Mihaj- levies munkaegységeket számított be a ii’vukraDrjáhlov egyidejűleg hozzáfogott a ftfinemesítéshez is, Gorkijból tisktafajú Leghorn- csirkét hoztak- E célra újonnan felszerelt kötőgéppel _ és mesterséges napf éjig szóró rAi ellátott csirkeólba helyezték el őket. Ezenkívül a kotlóslyúk alá a major legjobb tojásait tettékA munka eredménye már egy év múlva megmutatkozott: a tyúkok két és félszer annyit tojtak. 1947-hen a major 3000 tojással többet kapott, mint amennyit, a tervben előirányoztak- Ugyanez év júliusában a kolhoz már teljesen etezámolt az állammal, szeptemberben pedig á terven felül 1000 tojást adota* sethez és emellett eddig zavartalanul fertőzhette a vidéki doigozók ízlését. Szentiványi igyekezett beférkőzni a község vezetőinek bizalmába ás elfojtott a kultúraktívák -észéről megnyilvánuló egészséges kezdeményezéseket és azokra az ő saját ripacskodó stílusát akarta ráerőszakolni. Sajnos, meg kell mondanunk, Kiskőrösön nem egy tömegszervezeti vezetőt vezetett félre sikerrel Szentiványi Béla. Ezt mutatja az.is, bogy hosszú hónapok óta, majd minden kulturális megnyilvánulás az ő „rendezésében” került színre Kiskőrösön. Intő példa legyen Szentivá- nyiék tevékenysége vidéki kultúrfunkcionáriusok számára. Helyesnek tartjuk, ha alaposan utána néznek az ilyen természetű kalózkodásnak. Természetesen fogadják szívesen a segítő kezet, melyet kulturális feilődésünk iránt lelkesedő vidéki és fővárosi színészeink nyújtanak számukra, de éberen leplezzenek le minden íz.ésromboló támadást, amely igyekszik aláásni kultúrforradalmunk eredményeit. Szentiványi Bélát és Zimonyi Mártát azóta eltanácsolták megyénk területéről. Reméljük, a kiskőrösi kultúráiét további fejlődése elől ezzel a legnagyobb akadály elhárult. A kiskőrösieken vau a sor, hogy egészséges kezdeménvezeseket felkarolva olyan tettekkel vigyék e.őbbre kultúrforradalmunk ügyét, melyek valóban színvonalas szórakozást nyújtanak a dolgozóknak és nevelik őket legfontosabb feladataink végrehajtására. 8-án építették, kibélelték szalmával és várták a tyúkokat, A t-'ukok azonban nem jöttek! hideg volt az idő. — No- a tyúkjaidnak eszük ágában sincs tojni — inger- kedtek a koihozisták, — Majd tojnak — felelte DrjáhlovA tyúkólon még néhány ablakot nyittatott s napos időben kiengedte sétára a tyúkokat. A tyúkok ételébe mesz- port, zöldséget és kftgylócská- kát kevert- A céklát és répát Idusé magasabbra akasztotta fel, hogy a tyúkoknak fel kelljen ágaskodniok értük s hogy ilymódon kicsit „sportoljanak”. Mindezen intézkedések után, december 20án nagy esahény történt: a majorban az egyik tyúk nyugtalankodni kezdett, kotltodácsolt és bement a ketrecbe. Az ajtócska becsapódott mögötte. Dmitri} Kszenofontovics volt. a szolgálatos a ketrecnél. Amikor a tyúk elégedett kotkodácsolásn felhangzott, bmitrij Kszenofonto-vics _ kivette a meleg tojást, majd a tyúkot. Ennek lábacskájára egyessel megszámozott gyűrűt húzott s a tojásra is ráírta az 1-es számot, este pedig bevezette a könyvébe. ,-December 20- 1. számú tyúk, 1- számú tojás.” Nemsokára méa néhány tyúk -tojni kezdett. Ez ritkaság volt Urenyhén: az urenyi tyúkok rendszerint márciusban kezdtek tojni. Az urenyi háziasszonyok
