Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-27 / 175. szám

Kis János ielsőszentiván; dolgozó paraszt A világ legjobb tornásza Szégyenkezhet az, aki nem a cséplőgéptől tesz eleget begyűjtési kötelezettségének Szépen; egyenletesen búg a cséplőgép a felső s zen ti vá ni határban. A iborotai gépállo­más gépe, Ali János felelős vezető irányításával dolgo­zik. A közös szérűn sorba ve­szik az egyénileg dolgozó pa­rasztok összehordott gabouá- dát. Jól halad a eséolés. Kis Já­nos kisparaszt elcsépelt ga­bonája ömlik a zsákokba. — Másfél holdon termett búzá' jáuak 17 keresztje gyors egy­másután került Simít y Péter és Mándity József etetők len­dületes munkája során a dob­ba. A megtelt zsákok már a mázsán pihennek. Asztalos István népnevelő noteszébe ígv kerül be Kis János neve. Békeharcos. Mert a kocsirúd már a szövetke­zeti raktár felé van irányít­va. Az államnak szánt gabo­na elsőnek oda kerül. — Szégyenkeznék is na­gyon az ipari munkásság élőt., ha előbb haza vinném a gabonámat. Valahogyan ez úgy lenne, mintha bemeunék egv ruhára valót venni és azt » választ kannám, niucs ké­rem. mert az ipari dolgozók a legyártott szövetet hazavit- ték. Hallja ezt Romsich József is. Az ő keresztjei kerülnek sorba. Nem akar szégyenben maradni, gyorsan elkezd szá­molni. 5.67 mázsa kenyérga­bona a beadási előírása. Erre ttt van 3 holdon termett bú­zája. Na meg részaratást is végzett,, onnan is kerül majd kereset, meg a cséplőgép mel­lett is dolgozni fog. Meglesz » fejadag, még vetőmagra is marad és az előírást is tűi fogja tudni teljesíteni. Oda is szól Kis Jánosnak: — János bácsi, szóljon betin a raktárban, hogy várjanak, mert rövidesen én is jövök. Murkó István szalmahordó előjön egy pohár vizet inni. ü is a népnevelő csoporthoz tartozik, akárcsak Spányik József. — Helyes, amit mondasz; Jóska. Éppen arról volt szó az ebéd'-'»ötben is. hogy aki a cséplőgéptől közvetle­nül a begyüjtőhelyre viszi fe­lesleges gabonáját, a békét védi, a békehareot erősíti. — Koreában fegyverrel harcol­nak. mi a begyűjtés e»*dmé- uyeivel és látod, mind a'kettő cgv célért küzd. Friedrich Tamásné is erre gondolt, amikor tele zsákok­kal megrakott kocsijával egyenesen a gyűjtőhelyre in­dult. Biztosan Nagy Imre be­gyűjtési miniszter elvtárs szavai is ott csengtek fülében: i,a szavaknál ékesebbek a kö; élességteljesítés mindennapi •selekedetei.” Vaunak azonban, akik nem gy cselekednek. Akik meg­feledkeznek arról,' hogy aka­ratlanul is az ellenséget se­gítik. a kulákok ezekértolóivá válnak. Mint, Oláh Ferenc, Morvát Sándor, Szálai Ist­ván. PáiTcsics Máténé, Akik nem követik a mindenkire érvényes törvényt. Akik megfeledkeztek arról, hogy a dolgozó nép által hozott tör­vényt ők maguk hozták, a magúk számára, mert így látták helyesnek, jónak, hogy jólétük, felemelkedésük ito- vábbi biztosítását elősegít­hessék. Mert lám a községben nem egy kuiák ellenük tör. Ered­ményeik lerombolására törek­szik- Varga Menyhértué 40 holdas kulákasszohy annak ellenére, hogy már elcsépeh, 5 mázsa 88 kg gabonával még adós maradt. Meg 500 tolás­sal is, az első félév begyűj­téséből. Ifi. Csibri Péter sem különb. Elcsépelt gabonáját hazavitte és 11.15 mázsa be adási kötelezettségére még egy szem gabonát sem vitt beadásra. Pedig volna neki miből. Pestalitv Miklós volt kon zervgyáros sem vitte a begyüjtőhelyre 4.78 kg gabo­náját és 100 kg zab előírását. Ali János gépe rövidesen végez itt a munkával. Elhú* zat a másik szérűre, abol már lelkesen várják, hogy a csép- lés megindulásával tovább növekedhessenek a begyűjtés eredményei,- a béke további megerősítésére, népgazdasá­gunk erejének további meg- szilái’dítására. Viktor €s akar in az eddigi olimpiák legeredményesebb férfi tornásza. A Budapesten megcsodált ! képességű’ kiváló szovjet versenyző hat ízben állt fel Helsinkiben az olimpiai emelvényre. Csukán n az első lelt lóugrásban, ló­lengésben, megnyerte az egyéni összetett bajnokságot tag­ja, az olimpiai bajnokságot nyert szovjet férfi tornász- csapatnak, második helyezést ért el gyűrűn, valamint a korláton. Hogy régészetünk ne a l’art pour l’art berkeiben kössön ki, szüksége van arra, hogy minden egyes ásatás végén kiértékelje az eredményeket kultúrtörténeti szempontból is. Neesak a holt leieteket lás­sa meg, hanem ezekből kö­vetkeztetni tudjon arra is, hogyan éltek, hogyan gondol­koztak az illető kultúra kép­viselői. Ezt az értékelést szeretnem elvégezni a katyinári ásatás­sal kapcsolatban. Mint ismeretes, Katymá* ron két korszak temetőjét sikerült feltárnunk. Az első. a régibb (1800—1900 éves) a szarmata-jazygok temetkezési helye. Erre temetkeztek rá 100 évvel később a magya­rok. A szarmaták sírjai igen gazdagok. Feltűnő a sok gyöngy. Nagyon sajnálatos, hogy éppen ebből a kevés is­mert korból csak egy sírt ta­láltunk eddig, de bizonyos észrevételek arra engednek következtetni, hogy kerül még több is elő. Joggal felmerül az a kér­dés, kik voltak ezek a szar- mata-jazygok? Mikor időszámításunk kez­dete körül a római világbiro­dalom hazánk dunántúli te­rületeire is kiterjeszti hatal­mát. ' hazánk területén már tarka népkeverék lakik. Nyugati germánok bírják a felső vidéket^ a 'Dunáig, az Alföld nagyrésze a szarmaták kezén van. Erdélyben a géták birodalma virágzik, nyuga­ton pedig a kelták zöme és az illvrek egyes ágai tanyáznak. A rómaiak a második szá­zad közepétől kezdve a ger­mán és a szarmata népekkel mérik össze erejüket, de eze­ket nem tudják hódolásra kényszeríteni. Eze.n háborúk alatt ismerték meg az akkori írók és történészek (Ptole- maeus, Dio Cassius Marcus Aurelius stb.) a szarmatákat. Ettől az időtől kezdve már többé-kevésbé megbízható adataink vannak róluk. Há­borúikról pedig egészen rész­letesen vagyunk értesülve, éppen az előbb említett törté­netírók révén. Viseletűkről és harci felszereléseikről a ró­mai Trajanusz-oszloo, oldalán található domborművek tájé­koztatnak. A harcosok testét teljesen pikkeiypáncél borít­ja. Ugyanilyen pikkelyek bo­rították a lovaikat is. Ez az öltözet védi meg viselőjét a nyilak ellen. Lóval vágtatva hátrafelé is biztosan lőnek nyíllal, pontosan úgy, mint a magyarok. Vad kinézésű, sas­orrú emberek. Tudtak ezek a harcosok bé­kés életet is élni. Foglalkoz­tak földműveléssel is. Ezt bi­zonyítja az a két őrlőkőtörc- dék és egy fenőkő, melyet a bánya fenekén találtunk. Bi­zonyítja ez a lelet azt is, hogy ismerték már a búzát. Az őrlőkerék a búza megőr- lésére szolgáltak. A földmű­velésen kívül halászattal is foglalkoztak. Erre vonatko­zólag ugyan a katymári sírból nem került elő semmi; de emellett bizonyít az a körül­mény, hogy temetőjük alig 500—600 méterre fekszik a Kígyós-patak partjától, mely valamikor igen bővizű és szé­les patak volt a régi térké­pek tamíbizonysága szerint. Ismerték a vasat,' amit a csontváz bal csuklóján talált kés bizonyít. Úgy látszik, igen komoly technikájuk le­hetett, mert a kés feltűnően jó kivitelű. Kereskedelmük élénksége mellett bizonyít, hogy a nya­kon e°v komtgvötigv került elő, abból a fajtából; melyet csak az Északi Jeges-tenger partjain találnak. A jazygok földjén Partiseumtói észak­nyugat lfeló egy kereskedelmi útvonal húzódott- ennek ki­indulópontja valamelyik dá- ciumi város volt, valószínű­leg Tjbiscum (Karánaebes közelében). Erejük gyöngülésére mutat talán az a körülmény, hogy 175 elején Márcus-tól békét kérnek és kapnak azzal a fel­tétellel. bogy a Dunától 7*1 stádiumra, visszahúzódnak. A nagy népvándorlás azu­tán őket is elsöpri. Jönnek helyettük a hunok. S utáuük a többi népek, köztük a ma­gyarok ősei. Kőhegyi Mihály, Jakab néni fia tiszt tesz 4 kopogásra otthona ajtajában megjelenik Jakab-1 néni alacsony, zömök alakja. Szigorú arcán, mely egy munkás, kemény élet emlékeit őrzi, mosoly suhan át és boldogan öleli magához akadémikus fiát. — Tessék, üljenek le — fordul azután hozzánk és za­vart, nyilvánossághoz nem szokott mozdulattal kínálja az egyszerű székeket. JL megilletődés átragad ránk is. A vHádJ^sfakí tiszta, konyhában két embert látunk egymás mellett. Anya és fia. Tulajdonképpen már beszélgetni sem kellene, csak nézné Jakab néni dolgos. ■munkás kezét, ahogyan tartja a hor­golást és közben elfogni ragyogó« büszke tekintetét, amint fiára, pilant. Arra a fiúra, aki még nemrég egyszerű mun kás, vasesztergályos volt. É* alig pár hét múlva tiszt lesz. Jakab néni nem beszél, arról-, hogy milyen csodálatos dolog ez, hogy a múltban üvmodni sem merte volna, hogy a muv- kásfiúból tiszt legyen nem beszél, az íí egész kemény éle­te tanúskodik arról, hogy így vaH ez rendjén, ennek el kel­lett érkeznie. ]\ehezen indul a beszélgetés. Jakab néni a múltra em. 1 ’ lékezik. — Nagyon sokat dolgoztunk mindig. Mikor fiatal vol­tam, cselcdeskedtem egy grófi birtokon. Én tudom igazán, mi az, gazdasági cselédnek lenni. Most a lányom, a Sá­rika, úttörőiskolán van, oktató lesz belőle, neki már sok­kal szebb lesz az élete. A fiam meg... hiszen láthatják. Pillanatra abbahagyja a munkát. Szemüvege mögW csakúgy sugárzik a büszkeség. Aztán a férjéről beszél, aki bányász volt; és a nehéz bányászsorsról. Belép a szomszéd fia. Annakidején ő hozta a hírt, hogy mostmár a munkásnép is lehet tiszt, men minden. Kezet, fognak, összeölelkeznek. A szomszéd a tanulás felől ér­deklődik. Az akadérnista ehnosolyodik. — Hát azért eleinte nehezen ment a tanulás, hiszen csak 8 elemit véaezteni. Eleinte nagy volt bennem a kisebb­rendűségi érzés. Ez azonban lassan elmúlt. Az akadémiám mindent megadnak ahhoz, hogy fejlődhessünkJ Édesanyám tudja, hisz volt már nádunfc látogatóban... Jakab néni, szeme felcsillant. Mindent megnéztem ám< ■' hol él, hol tanul az év fiam. Tanul, készül, de még­sem szakad el a dolgozóktól, ha ezt a szép egyenruhát vi­seli is. Valahányszor hazajön, mindig átmegy a nyárba a szaktársak közé. Ha látnák, hogy örülnek neki! Még a régi gépéhez is leültetik, meg ahányszor velem találkoznak, mindig kérdik: — Ho9y van a Karcsi, Jakab néni, mikor jön megint szabadságra... Levelezőink postájából súlygyarapodásnál 110 száza­lékot érnek el. Kelemen József igazgató Hildpuszta, állami gazdaság. A lajosmizsei Sallai Imre termelőcsoportban a sertés- gondozók jó munkájukkal elérték, hogy az általuk fel­etetett eleséggel a sertések magasabb hízósúlyt értek el, amiért az állattenyésztési bri­gád két legjobb tagja prémi­umban részesült. A prémium összeg 1383.20 forint. A ju­talmat Csókás Dezső és Sza­bó János sertésbrigád tagjai kapták meg 691.00 forint egyenlő részben. Fasz kő Sándor kecskeméti járási tanács * A hildpusztai állami gazda­ság sükösdi üzemegységében Sauer Károly munkacsapat­vezető az üzemegység összes munkacsapatát versenyre hívta ki. A verseny pontokban vállalta, hogy az összes me­zőgazdasági munkáknál 120 százalékot fognak teljesíteni. Szigorúan feliépnek a mun­kafegyelem lazítói és az iga­zolatlanul hiányzók ellen. A mesterséges borjúnevelésnél Szeits Teréz és Háberbusch Erzsébet versenyre hívják ki BittgásZer Antalt és Stubiún Gvörgynét, Ígérték, hogy, a Építkezésünkön vannak olyat! dolgozók, akik hátul kullognak, nemi teljesítik a normát, mert rosszul szerve­zik a munkát. Ezek a dolgo­zók nem igyekeznek pártunk politikáját végrehajtani, nem segítik békés ébítő munkán­kat. Nálunk különösen nagy hiba a munkafegyelem laza­sága. A fegyelmi bizottság az elmúlt napokban határoza­tot hozott, hogy Nyiri Ele­mér kőműves szaktársat és Bánoczki Ilona szaktársnőt egy napi fizetett szabadság- megvonásban részesíti és egy* hónapi ebédidő-hozzájárulás elvonására bünl|eti, mert iga­zolatlanul mulasztott és ezzel hátráltatta az építkezés be­csületes dolgozóinak tervért vívott harcát. TAKÁCS ISTVÁN munkavédelmi felelős, 23/3. építőipari Vállalat Kecskemét, p A katymári leletmentés kultúrtörténeti adatai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom