Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén A pártunk II. kongresszusa óta eltelt ötneS'ved év alatt hatalmas előrehaladást értünk el szocializmus alapjainak építésében országunkban. — Gazdasági, politikai és kultu­rális sikereinkben döntő ré­sze van népünk öntudatának, szélesedő műveltségének, gya­rapodó szakismereteinek. A szocializmus építése egyúttal egész dolgozó népünk nagy iskolája, amelynek nevelő ha­tását világnézeti és szakmai téren nem lehet túlbecsülni. Ahogy népünk évszázadokon keresztül saját bőrén tanulta a kizsákmányolás, az idegen elnyomás-, szolgaság gyűlö­letét, ú S y tanulta meg most rövid hét év alatt saját hely­Ssélesedik a A muukaverscnv nálunk is magával ragadta már a mun­kások nagy többségét és kezd behatolni a mezőgazdasági termelés területére. A munka termelékenysége, mely a szo­cialista termelés fölényének -eSdöutőbb kifejezése a kapi­talizmus felett — a háború előtti százhatvauöt százalékra emelkedett. A mezőgazdaság­ban a fejlődés hasonló ütemét íz jelzi, hogy közel ötezer a -sz-ek száma, 400.000 tag­gal. A szocialista szektorhoz tartozik immár az ország szántóterületének mintegy 28 százaléka. A tömegek fejlődése meg­mutatkozik az állam tekinté­lyének gyarapodására nem utolsósorban a beszolgáltatás és adófizetés emelkedésében. A. helyi tanácsok munkája milliókat tanít meg arra, hogy állapunk törvényei és rendelkezései a mén töTvényei is rendelkezései. Népünk fejlődése meginu- iatkozik a kulturális forrada- om győzelmein. A háború előtti évekhez viszonyítva, több mint megkétszereződött az általános iskola nyolcadik Agitációnk Horváth elvtárs felvetette i kérdést: mi magyarázza szembetűnőbb eredményeink mellett is agitációink gyenge­ségét? Először: az önelégült­ség. az eredményeken való megpihenés. Horváth elvtárs idézte Rákosi elvtárs 1950 feb­ruár lü-i beszédében elhang. :ott figyelmeztetést, amely szerint, ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodott­ság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a d >1- gozó töme(Jek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a várt és a tömegek "gészséges kapcsolata. Pár­tunk elszigetelődik a dolgozó négtől. A tömegfelvilágosító mun­ka lebecsülésének másik oka — folytatta Horváth elvtárs — a várt mono-gólhelyzetével kapcsolatos. Vaunak, akik úgy képzelik, hogy a hatul* mon lévő osztály és párt szá­mára nincs olyan jelentősége a meggyőzés éa tömegmozgó­sítás erőfeszítéseinek, mint a hatalomért vívott harc sza­kaszában. „ , A politikai nevelőmuuka le­becsülésének. a megnyugvás hangulatának egyik legsúlyo­sabb következménye: az el­lenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. Utána rámutatott Horváth elvtárs arra az általános je­lenségre. bogy lebecsüljük a izociáldemokratXzmus veszé­lyességét. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szer­vezetekbe nem ütközünk töb­bé. Tudnunk kell: ha kiizde- uiink kell egyes munkásréte­gek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vet­jük fel a munka- és bérfegye- lem ügyét, ha munkaverSeny zetén át szocializmust építő demokratikus rendszerünk szeretetét. Építőmunkánk korszakos eredményeit műid számba véve, legjelentősebb győzelmünk: dolgozó népünk öntudatának fejlődése. A tömegek fejlődése min­denekelőtt megmutatkozik a termelőmunka eredményein, a szocialista termelési mód­szerek tömegméretű elterje­désén. Ipari termelésünk az ötéves terv folyamán — tehát nem a helyreállítás, hanem a teljes, ipari úUáalakítás idő­szakában is — évről évre 25- 30 százalékkal növekszik és ezt az ütemet előreláthatóan az ötpves terv befejező évei alatt is tartani fogja. munkaversvny Osztályút végzők és az összes középiskolások száma; meg­négyszereződött az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. Ezt a fejlődést forradalmivá teszi az a tény. hogy ezen be­lül a munkás és parasztdiá­kok száma huszonötszörösére emelkedett a középiskolákban és ötvennyolcszorosára egye­temeinken és főiskoláinkon. Magyarország útban van afe­lé, hogy nem csupán a vas és acél, hanem a könyvek orszá­gává váljék. A könyvtárak szúrna egy esztendő alatt hetvennégy egész négytized százalékkal, könyvállománya száztizenki- tenc százalékkal emelkedett. E könyvtáx-ak havi könyvfor­galma átlag egymillió kötet. Még hatalmasabb az ugrás^ a film és a színház területén. Tízezrekre rúg a kultúrcso- portok, százezrekre a részve­vők és milliókra a nézők szá­ma. Népünk fejlődése talán leg­erősebben mutatkozik meg a hazaszeretet és nemzetközi Bzolidaritá.s elmélyülésén, pár­tunk és a nagy Szovjetunió iránti határtalan ragaszko­dásban. gyengesége itt-ott formálissá, válik, ha felüti fejét a demagógia, ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben, ak­kor nemcsak, általában >,pol­gári maradványokkal”, ha­nem konkrétan szociáldemo­krata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szem­ben. Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása arra en­ged következtetni, hogy egyik-másikban bizonyára szervezett ellenséges szoedem. tevékenység folyik. A szoc*ál- demokratizmue elvi és gya­korlati leküzdése a kapitaliZ- mos befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb felada ta üzemeinkben. A klerikális reakcióról Nem kisebb hibái hogy párt- és állami szervezeteink elhanyagOï.iák a klerikális re akció elleni harcot és újra téri hódítanak az egyházi reakció ,.ártalmatlanságáról” szóló Il­lúziók. A Miudszeuty- és Gr ősz pex\ a Wall Street és a Vatikán magyarországi meg­bízottá ira mért csapások per. szó az ellenség számára súlyos vereséget jelentettek, az egy­házak és az állam között lét­rejött megegyezések porszu népi demokratikus rendsze­rünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a pap) békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra; hogy most már azt higgyük: M'ndezentv és Grősz embereiből, a tegnapi farka­sokból mára ártalmatlan bá­rányok lettek. Megenged hetet en; hogy pártfunkcionáriusa ink és tag­ságunk egV része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharenak ezen a front, ján- Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken párt- fuukciouárixxsok résztvesznek egyházi megnyilvánulásokon. Hogyan neveli népét; no- Oyan végzi maid vártmunká­ját, amelynek elválaszthatat­lan része a klerikális reakció elleni harc, aki saját gyerme­kének nevelésébe olyanoknak enged beleszólást, akik a lelki terror, minden eszközét fel­használják arra. hogy szem­befordítsák a gyerekeket az állammal, az iskolával. a ta. Hutással és nem utolsó sorbayi « kommunista szülőkkel isi A mi elvtársainkat gyakran megtéveszti az, hogy az egy­házi reakció, amely Mind- Bzenty év Grősz példájából megtanulta, bogy a mai erő­viszonyok mellett merev el­lenállással elsősorban ő jár pó­rul — taktikát változtatott és kényszerűségből részben „demokratának” álcázza ma­gát. A mi álláspontunk min­dig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mel'etp tá­mogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos Ikeretek között be is kell vonni őket a ibékemozga- iomba, bár ugyanakkor óva­kodni kell a politikai vagy vallási tevékenységükkel kap­csolatos illúzióktól. Sok he­lyen n-emcsak a béke hívének ismerik el az ilyen papot, ha­nem mindjárt be is vonják a tszcs-be, mint Kuncsorba köz­ségben történt (Szolnok me­gye), sőt felkérik, hogy a tszcs-vezetőségben lássa el^ a gazdasági vezetést, mint Ne- mesbükk községben (Veszp­rém megye). A klerikális reakció mód­szerei rendkívül változato­sak, méltóak az alkalmazko­dás és szemforgatás évezrede« jezsuita hagyományaihoz. Fe( kell számolnunk az egyházi reakció állítólagos „békés” szándékaival kapcsolatos ha­mis elképzeléseket. Rendsze­res propagandamunkával vi­lágossá kell tenni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek- Funkcioná­riusainktól, öntudatosabb párttagjainktól meg kell kö­vetelni, hogy ezen a téren is, egyénileg is mutassanak pél­dát a párttagság egészének, sőt ezt pártszerű formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik i-észtvesznek (vagy más­kép segédkeznek) egyházi rendezvényeken, vagy gyer­mekeiket hittanra járatják. Figyelmeztetni kell párttag­jainkat is a helves kommu­nista magatartásra; s ahol szükséges, -alapos nevelő, fel- világosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kom­munista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot le­küzdjék magukban. Nem ki­sebb aktivitást kell kifejte­nünk a kevésbbe öntudatos elemek, a párton kívüli hívők tömegei közi. Nem szabad megengedni, hogy olhalvá- uynijou az az éles fény, amé- lyet Grősz és cinkosainak le­leplezése a klerikális reakeió földalatti, sötét tevékenysé- gére vetett és sokkal tervsze­rűbben és intenzívebben kel! felhasználni a népnevelő munkában ennek a pernek a tanulságait. Tovább kell szé­lesíteni az olőadásos termé­szettudományos és világné­zeti felvilágosító munkát. Kü­lönös figyelmet kell fordítani olyan politikailag és gazdasá­gilag fontos rétegre, mint à bányászság —* a nők jelentős tömege're és az ifjúságra- amely a klerikális reakció erkölc«- és fegyelem rontó te­véken y-ségének központjában álL Az MDP Központi Vezef őségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952. június 27.én és 28-án ülést tartott. Az ijjés napirendje a köveil»ező volt: 1. A párt felvüágosltó munkája a 1öm?gck között (előadó Horváth Márton elvtárs), 2. A párt munkája, az ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs). A Központi Vezclöség beható vita után. melyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irány­vonalát egyhangúlag jóváhagyta. A kulákok aknamunkájáról Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyílván u- lásí formája az a megenged­hetetlen liberalizmus, umelpet falusi párt- és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szem­ben tanúsít. A falusi osztály. harc első vonalában harcoló e-lvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől- Megfeledkeznek: ~ról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok leg­erősebb és utolsó képviselője a kuhík. Nem nevezhető más­nak, mint az osztályérzék el- tompulásának az a gyakorlat, hogy gyakran a kit lük beadá­si terheit hárítják át a dol­gozó parasztok váltóira, ahe­lyett, hogy érvényt szerezné­nek államunk rendelkezései­nek. amelyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot védik a ku~ lákkal szemben és nem meg­fordítva. A sertésbeadási kö­telezettség ehzámoltatúsa so­rán a hátralékban lévő kulá- kok közül oi-szágosan mind­össze 19 százalékúéi történt igénybevétel. Miközben egyes tanácsaink a kulákokkal különbékét köt­nek. a hiányt jogtalanul ki- vetik a dolgozó parasztokra. Például a seregélyesi kulákok 07 sertéssel tartoznak, de ahe­lyett, hogy rajtuk keresték volna, egyszerűen kivetették azokra a dolgozó parasztokra, akik inár detljesítették köte­lezettségüket. Vaunak párt­ós tanácsszerveiuk. például a mátészalkai járási begyűjtési osztály, amelyek azt válaszol­ják erre, hogy a kulákok sze­gények. Természetesen: a ki­zsákmányolás „jogában” kor­látozott kulák. különösen, ha nem nagyon fülik a foga a munkához, remélhetőleg va­lóban „szegényebb” mint volt. S az is természetes, hogy a becsületesen dolgozó pax-asz- tok egyetlen kategóriájára sem illik ma már a ,.szegény” jelző. Vájjon tud.iák-e egyes falusi párt- és tanácsszerve­ink, hogy az ilyen. „vedd, ahol éred” begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztály­politikáját helyettesítik ész­revétlenül ellenséges osztáb/- poUtikávat? A tények azt bi­zonyítják. hogy tanáesszer­veiuk a kulákok nagy-részére nem vetettek ki hízottsertés beadási kötelezettséget a fél­évi külöuki vetés keretébe n. Nem követelik meg a föld­jüknek megfelelő számú ál­lat tartását és eltűrik, hogy a kulákok az állatállomány le­csökkentésével szabotálják beadási kötelezettségüket. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint egy év alatt kerek százezer kát. holdra fő­hető az a kuhíkföldterület, amelyet u fennálló rendelke­zések megsértésével a heíyi tanácsok különböző címen nem kulák földdé minősítet­tek. Eltűnik a kulákföld. sok­szor u kulák é® az állatállomá­nya — később a kulák meg­kerül. mint ,.ú:i belépő dolgo­zó paraszt a tszcs-be”. a föld­je ped'g valamelyik sógor vagy koma „dolgozó paraszti tulajdonaként”. Elég lesz egyetlen szégyenletes példa erre- A csongrádmegyei Csor- vás község Kiss Imre terme- lős/.övetikezetc arról az elv- társról van - elnevezve, akit két éve a kulákok állatiasun meggyilkoltak. Euuek a szö­vetkezetnek a vezető tisztsé­geibe kulákok épültek be és kiüldözték a dolgozó parasz­tokat. Kulák volt, a tsz ehiök, a tanácselnök és a tsz párt­titkár, akinek a múltban 26 hold földié és íüszerüzlete volt; Minderről tudott a já- ráM bizottság, de mindaddig szemet hányt, amíg a sajtó ós a felsőbb páptszervek közbe nem léptek. Amint mondták, attól féltek, hogy. a szövetkezet felbomlik,, ha a kulákokat kizárják. Fel kell vetni elvtársaik : mU az alapja az ilyen uem egye­dül álló. rothadt opportunista magatartásnak ? Az éberség és az osztályérzék eltompu-- lása és sjh es-etbcii ciimbofa­las az ellenséggel. Fel keli .ép ni a falusi felvilágosító munkában a kulák veszélyes­ségének lebecsülésével, a „szétvert ellenség” hangulatá­val szembe!!. Fel kell tárni a fal i népe előtt a mai meghú- uyászkodó kulák múltbeli te­vékenységét. Meg kell szólal­tatni azokat, akiket közvetle­nül kizsákmányolt, volt cse­lédeit, napszámosokat, igu- kölcsönvevőket. A falusi agí- táoióban a kulálpágot nem­csak személy szerint, hauem mint ellenséges osztályt is le kell leplezni, amely a nagy­birtok-rendszer utóvédje, az imperialistáik háborús tervei­nek szövetségese. Háború árán szeretné visszanyerni régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok-rendszerrel, a csendőrterrorral.’ a dolgozó parasztok nyomorával együtt. A kulák ..passzivitása” — ha ugyan ezt az elbú.iást passzi­vitásnak lehet nevezni — csapda, amellyé) a dolgozó parasztságot akarja megté­veszteni. A t°rvénv teljes szi­gorával kell lesújtani a feke- tevágó, adócsaló, a beadást ós a föí<3megmüvelést szabo­táló, a rémhírterjesztő. a szö­vetkezetbe csalárd módon be­furakodó ikulákra. Egészségvédelem Horváth elvtárs a továbbiak­ban rátért az egészségvédelem kérdéseire. Rámutatott arra, hogy sűrűn jelentkeznek a napi munka gyakorlatában olyan jobboldali opportunista jelek, amelyek azt tanúsítják, hogy sok helyen a munkavédelmi intézke­déseket elhanyagolják. Hasonló nemtörődömség mutatkozik » túlóráztatások területén Is. A munkálok pihenési jogának egyik legdurvább magsértése, ha az igazgatók nem biztosítják a dolgozóknak a heti rendszeres szabadnapot. Ez nem egyéb, mint a dolgozóknak a kollektív szerződésre, a munka biztonság gára, a pihenésije vonatkozó' elemi jogainak semmibevétele, Horváth elvlárs beszélt még a vezetés színvonaiáró1 is. Rámutatott arra, hogy párt­bizottságainak nagy részénél a tömegmozgósítás és politikai nevelöniunka helyett »z állami feladatok közvetlen végzése ke­rül előtérbe A vezc-és színvonatín-jk pro­blémái után Horváth clvtárá tálén népnevelőmunkánk feladataira. Hangsúlyozta, hogy meg nem hát­ráló, harcos és szívós tömeg- munkára van szükség, amely­ben megtalálja a maga, napi harci feladatát mindenegyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sorakozó ro- konszenvezök óriási tömege is. Politikai nevelőmúnkánk szín­vonalát és állandóságát min­denekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcba visszük a tömegeket a második kongresszus határozatainak meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom