Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-04 / 103. szám

Szovjet tapasztalatok segítségével 4—5 helyett 14*6 literes íejési átlagot értek el a garai állami gazdaságban Egy rövid jelentés beszámol arról, hogy a garai állami gazda­ság tehenészete 81 ezer liter he­lyett 106 ezer liter tejet adó t he. Nézzük meg e rövid hír mö­gött milyen munkamódszerek­kel érte el a gazdaság ezt a kiváló eredményét. A garai állami gazdaságban korán felismerték azt, hogy a munkafegyelem megszilárdítása nélkül nem tudnak sikert elérni, így tehát az első lépés az volt, hogy pontos beosztást készítettek az etetésről és a fejesről. Az ögSzel még pontatlanul etet­tek és akkor fejtek, ha ez a fejögulyásnak eszébe ju.ott. Ma már percnyi pontossággal történnek e fontos munkamozza natok. A dolgozók maguk zár­ják ki soraikból azokat, akik megbontják a rendet. A következő lépés a helyes takarmányozás bevezetése volt. Eddig a takarmány összetétele nem volt megfelelő. Nem tar­tották szemelött azt, hogy a tehén tulajdonképpen egy tej­gyár, amelynek zavartalan mű­ködéséhez naponta meg kell adni a takarmányon keresztül a szükséges keményítömennyi- séget. A takarmány összetéte­lének megjavítására a vezetőség Igen gyakran összeül a dolgo­zókkal és közösen tárgyalják meg a tennivalókat. A fejőgu­lyások igen gyakran hasznos tapasztalatokkal egészítenék ki a vezetőség kezdeményezéseit. Az egyik fejögulyás javaslatára a ;akarmányt 48 órával az etetés előtt készítik elő. Füliesztik, ami által növekszik a takarmáuy tápértéke. Sereg János és Pákái Márton a siló-, pelyva-, répasze- let-takarmány összeállí.ásánál nyújtott nçm egy értékes ta­pasztalatot. így 131 liter he­lyett 168 Jitert fejnek. Horváth Józsefnek sikerült 97 literes elő­irányzatát 125 literre felemelni. Horváth József ée Sereg János a moslékolássai is kísérletez­nek. Az egyik szecskává', a má­sik szecska nélkül moslékol. Eddig mindkét mód bevált. Ara­nyos Mihály Is nagy gondot for­dít a (tisztaságra, pontosságra és a takarmány jó összetételére. 110 literről 168-ra emelte tehe­neinek tejhozamát. A garai tehenészet a szovjet módszerek alkalma, zásával ugrásszerűen emelte a tejmennyiséget. Szakmai vonalon Márkus Ká­roly agronómus ismertette eze­ket az új szovjet eljárásokat. Purák PéteT segédállatorvos állategészségügyi vonalon ma­gyarázta meg az új eljárásokat, így a fejőgulyások már alkal­mazzák a tögymasszási és be­vezették a napi háromszori, fe- jést. Áttértek továbbá a jó ta- karmányösszetétellel az egyedi t akarmány oz ásra. A magasabb tejhozamot elő­segítette az állatokkal való helyes bánásmód is. Csend van az istállókban. Meg­szűnt minden gorombaság és így az állatok nyugodtak. Tilos az állatok ütlegelése, azok kín­zása. De nemcsak megjavították a takarmányozást, hanem annak előkészítését Is. Ezzel elérték azt, hogy a leg­több tehénnek emelkedett a tej­hozama. A 4—5 literes tejhoza­mot felemelték kétszeresére, háromszorosára. Van már 18 te­hén. amely 20 literen felül ad tejet. A napokban bevezették az egyik istállóban a géppel való fejést. A tej. a tehén tőgyétől egyene­sen a kannákba kerül. Egyszer­re 10 tehenet tudnak géppel fejni. Ennek a fejésl ideje 10 perc. Azelőtt egy-egy tehén fe­jőséhez negyedóra kellett. Ezekkel a módszerekkel sike­rült a garai állami gazdaság tehenészetének fejési álagát négy-öt literről 14.6 literre emelni. Míg tavaly az istállóát­lag 1.5 liter volt, ez ma már 10.8 liter. A garai állami gazda­ság dolgozói így példát mutat­nak abban, hogyan kell helyesen megszervezni a tehenészetet, hogy az jövedelmező legyen és a dolgozó parasztságnak példát mutasson. Miért nem javítják a cséplőgépekéi a bácsalmási gépállomáson Aki a bácsalmási gipáilo" más udvarába bemegy, elő­ször azt gondolná^ hogy ta* Ián megyénk 30 gépállomása közül az elsők között van a cséplőgépek kijavítása szem­pontjából. Ugyanis az udva­ron majdnem minden csép­lőgép ki van sorakoztatva. Azonban, ha közelebbről vizsgáljuk a gépeket, azt lát­juk, bogy a 33 cséplőgép kő. zül mindössze 5 van kijavít­va. illetve 7 javítás alatt. A javításnál csak két szak. ember dolgozik. Molnár Fe­renc és Verbászi László. Tég lás János, mint körzeti sze­relő, ő is a cséplőgép javítá­sán dolgozik, azonban neki a munkaköre csak a sima csapágyak öntésére korláto. zódik. így tehát lényegében a cséplőgépek javításánál két szakember van. > A javítást nemcsak a szak­emberek és a segédmunkások hiánya akadályozza* hanem az is, hogy a szétszedett gé­pekhez nem kaptak eddig csapágyat. Jelenleg 12 cséplő­gép van szétszedve- amelyből 7 gépet azért nem tudnak to* vábbjavítani- mert csapágy­ra várnak. Egy cséplőgép ja­vítását az év elején elkezd­ték. Annak egyik alkatrészét: a csapágyat felküldték; Buda. pestre a Csapágy javító Vál­lalathoz- de még a mai napig sem küldték vi-ssza. A gépál­lomás vezetősége már több­szörösen járt személyesen is a javító vállalatnál, sőt leve­leket is írt. azonban még most is azt a választ kapták, hogy nincs kész. majd körül, belül május közepére meg­kapják. Ha egy cséplőgépnek a csapágy javítására ennyit kell várni, akkor vájjon mi lesz a többi 20 cséplőgép al­katrészének kijavításával? Elég szomorú, hogy a gép­állomások megyei alközpont­ija ezt a kérdést a mai napig 'is csak _ távolról szemlélt, i 1A javítási munkálatokat nagyban akadályozza az, hogy a gépállomás egyik kör­zeti szerelője, Mester Mátyás úgy nyilatkozik: majd ki fogjuk még javítani, rendben lesz itt minden, mire a csép* tés kezdődik- De vájjon, le­heti-« erre számítani, amikor á- > >* - v ■ ' ' .1' ezideig csak 5 cséplőgépet ja. vítottak ki- Hiszen a hátra­lévő egy hónap igen szűk lesz arra, hogy 28 cséplőgépet tegyenek üzemképessé. A gépállomás vezetői: Szi~ kora Jenő igazgató- Tarczati Zoltán politikai vezető, Rózsa Ferenc íögépész arra sem számítanak, hogy a cséplő^ gépek kijavítása nem elég ahhoz, hogy megkezdjék a cséplést. Szükséges még az is, hogy a munkálatokhoz szükséges eszközöket is rend­behozzák. A mai napig mind. össze 13 fecskendő van ki­javítva. Az elevátorok- a tö- rekhordók, a mázsák- a ros­ták és az egyéb szükséges eszközök javítása még egy. általán nem történt meg. Nem beszélve arról, hogy a tűzren­dészet szempontjából védő­eszközöket sem szerezték be. A főgépész, Rózsa Ferenc elvtárs erről úgy beszél, hogy az nem nagy valami, nem sokból áll beszerezni, illetve kijavítani. Az eddigi tények mindenesetre azt igazolják, hogy Mészáros Károly anyag- feieíő'S nem valami gyors­mozgású ember, hiszen a csa. págy kijavítása is az ő kezén került a javító központba. Ha a ponyvákat, a tűzi csapókat, a fecskendőket, a mérlegekhez való súlyokat is ilyen nehe­zen fogják biztosítani, akkor még decemberre sem lesz a cséplésből semmi. Emellett, hogy a cséplőgé­pek javítása egészen vontatot­tan halad a gépállomáson, igen nagy felelőtlenség mu. tatkozik. Ugyanis, ha valaki a gépállomás hátsó felében szétnéz, azt tapasztalja, mint­ha ott emberek talán évek óta nem jártak volna. Azok a gévi eszközök, amelyeket az idén nem használtak még- vagy amit használtaik is, úgy áll ott az udvar hátulján, mintha senki sem volna. A tárcsákra máskép talán rá sem lehetne Ismerni, ha nem volna föl éje írva, hogy ..tár­csák*’. /A gaz és a rozsda már egészen belepte, alig látszik ki. De szomorúbb a helyzete a magtakarónak. Ahogy be. húzatták a földekről még kö­rülbelül két-három héttel ko. i'ábban, úgy sárosán, leápo* latlanul hever a földön. Néha. néha az eső mos le róla bizo­nyos mennyiségű rászáradt földet. Ha véletlenül valaki nem ismerné a magkeverőt, bizony ebből nem tudná kivenni, hogy ez micsoda. Ilyen felelőtlenül, gondatlanul van öeszehányva n cséplőgé­pek különböző alkatrésze. Ki. sebb kupacokban lehet talál* ui súlyokat, mérlegeket, ros­tákat, tengelyeket, törekhor- dókat. fecskendőaikatrésze- kat, deszkadarabokat. tört faaikatrészeket és még ki tudná elmondani, hogy mi­ket. Mester Mátvás erre azt mondja: .-Nem nagy valami. Kicsi a helyünk.“ De vájjon, kérdezzük, ha így felforgatva van minden a gépállomás te. rületén, vájjon lehet-e mon­dani azt, hogy szűk a hely. A gépállomás területén majd­nem minden anyag úgy néz ki, mintha ott valami vásár történt volna. Semmi sincs a helyén! Ilyen „rend’1 mellett jellemző, hogy az üzemanyag­tároló üresen áll, a kerítésen kívül pedig a hordók meg­töltve petróleummal és egyéb üzemanyaggal szanaszét van. nak az udvaron. Itt meg kér­dezhetjük, hogy miért van az elkerített rész a gépállomás területén» ha a hordókat nem a tárolóban, hanem gyúlé­kony helyen tartják. A gépállomás vezetősége haladéktalanul számolja fel ezeket a súlyos hibákat. Tart. ea első feladatának, azt, hogy a cséplőgépek javítása idő­ben, vagyis egy hónapon be­lül meglegyen. Arról is gon­doskodjanak, hogy a tűzvédő- szereket is biztosítsák. Ez nemcsak a gépállomás dolgo­zóinak a feladata. Elsőrendű kötelessége a gépállomások megyei központjának, bogy a cséplőgépekhez szükséges al. katrészeket beszerezzék. Hi­szen azért van a megyei köz­pont, hogy a fölmerült kérdé. «eket megoldják- A gépállo­más vezetői, de különösen a megyei központ gazdasági fe­lelőse, nagyobb gondot kell, hogy fordítson a gének javí. fására, mert elsősorban őket terheli g felelősség, hogy * ja, vitás időben megtörtén ik-e, vagy sem. Megyénk begyűjtési helyzeté Az állami terménvbegyüj- tés 1952. I. félévi teljesítmé­nyeit vizsgálva, megállapít­ható. hogy ezen a téren ered­ményeink messze emaradtak az ipari munkásság eredmé­nyei mögött. Hol van a hiba, mi az oka annak, hogy megyénk a be­gyűjtésben ennyire elma. radt Az elmaradás döntő oka az, hogy tanácsaink egy része nem tartja elsődleges feladatának a begyűjtési ter­vek teljesítését, ehelyet — akarva vagy akaratlanul — az ellenséget szolgálja meg­alkuvó magatartáséval, ille­tőleg meghátrál a nehézsé­gek elől. Tanácsainknak egy másik része megelégszik jó- akaratú igyekezettel és nem törekedik arra. hogy a ren­delkezésekre álló törvényes eszközökkel szilárdítsa meg a beadási fegyelmet. Mind a két esetben a tervek teljesí. tése forog veszélyben. Tanácsainknak oéldát kell venniök Rém. Jánoshalma, Dávod községektől, akik a hízottsertés- és vágómarha­beadási tervüket jóval száz százalék felett teljesítették- de a tej, tojás, barimfi be­gyűjtésében is szép eredmé­nyeket értek el. Példát kell venniök az élenjáró közsé­gektől, ha nem akarnak a szégyenletesen lemaradt kun- adaosi, tabdi, pirtói eredmé­nyekhez hasonló gyenge munkát végezni. Tanácsaink nem foglalkoz­nak kellően a dolgozó pa­rasztság által kezdeménye­zett begyűjtési verseny ki- szélesítésével. népszerűsíté­sével. Nem ismerték fel a verseny mozgósító erejét, nem értékelték eléggé a ver­senymozgalmat, nem irányí­tották a közhangulatot olyan irányba, hogy a beadási kö­telezettség elmulasztása szé. gyen, szabotálása pedig egyenlő a hazaárulással. A gyenge eredmények má­sik oka, hogy tanácsi szer­veink nem támaszkodtak elég­gé a párt segítségére. Az élenjáró községekben a jó eredményeket ,a párt segítsé­gével érték el, ezt bizonyítja a kunszentmiklósi, kiskőrösi és kecskeméti járások, vagy Kecskemét város helyzete, ahol a sertésbegyüjtés 1. fél­évi tervét — bár még itt is van elég hiányosság — vi­szonylag jó eredményekkel közelítették meg. Viszont Baja város, a bajai, bácsal­mási» kalocsai járások hí- zottsertésibegyüjtési eredmé­nyei azt igazo-l.iák, hogy eze­ken a helyeken pártszerveze­teink nem fogadták meg Rákosi elvtárs begyűjtésre vonatkozó tanácsait, és ezért van az, hogy pl. Baja városa féléves sertósbegyüjtési ter­vét 24 százalékra, a a bajai járás pedig mindössze 48 szá­zalékra teljesítette. de a soronkövetkező járásoknak sincs okuk megelégedésre es főleg nincs okuk elbizako­dottságra. Begyűjtő Vállalataink és felvásárló szerveink munkája sem üti meg a kívánt mérté­ket. Ezen a vonalon is a hiá­nyosságok egész sorai mutat­koznak meg. A begyűjtő vál­lalatok részéről a rendszerte­len kapkodás és sok esetben elcsüggedós a jellemző, ho­lott éppen a gyenge eredmé­nyek következtében kellene fokozottabb határozottsággal és tervszerű munkával törni az eredmények felé. A felvá­sárló szervek vonalán ismé­telten felüti a fejét az üzleti szellem, amikor nem az or­szágos érdekeket tartják szem előtt, hanem az egyéni hasz­not. Nem gondoskodnak a beadásra szánt termények gyors átvételéről, az átvétel pontosságáról, a termények azonnali kifizetéséről. Nem a begyűjtési készséget segí­tik elő, hanem inkább a he­lyenként megmutatkozó ne­hézségekkel takarják saját felületességüket. Ezért vau az, hogy a beadott tej árát csak megkésve fizetik ki a termelőknek, vagy a beadott, tojást nem adják át egyes helyeken a begyűjtő vállalat­nak, hanem azt spekulációs célokra tartogatják. Az eredménytelenségek oka­it keresve elég sűrűn buk­kanunk az ellenség jelenlé­tére és ugyanakkor nem lát­juk; az osztályharcnak azt a fokát, amely nélkül nem tud. juk az ellenség káros tevé­kenységét megfékezni. Ku* lák. spekuláns, kupeo elemek igyekeznek minden lehető módon akadályozni begyűj­tési terveink elérését. Ezek. kel a törekvésekkel szem­ben nem lépünk fel kérlelhe­tetlen szigorral, nem ragaszt­juk le a dühödt szájat, amely a beadási kötelezettség ellen lázit, nem verjük bilincsbe a kezet, amely szabotálással fenyegeti népi demokrácián­kat. Amikor a begyűjtési mun­kánkat mérlegeljük és a megmutatkozó eredmények­ről és hiányosságokról be­szélünk, feltétlen fel kell vet­ni a felelősség kérdését. Az 1951. évi 10. sz. és az 1952. évi 2. számú törvényerejű rende­let világosan kimondja, hogy a begyűjtési terv maradékta­lan végrehajtásáért a me­gyei, járási, városi és köz­ségi tanács elnöke felelős. Eb­ből eredően most már végér­vényesen szakítani keil az eddig oly sok helyen és gyasran megnyilvánuló fe­lelőtlen magatartással és ígérgetésekkel. Nem ígérni, hanem teljesíteni kelJL a be­gyűjtési feladatokat — min­denkinek a maga posztján. Nem beszólni, értekezni kell a begyűjtésről, hanem csele­kedni, a beszédet hagyjuk a számokra. ­Tennivalónk tehát az, bogy feltétlenül szerezzünk érvényt a törvények és rendeletek be­tartásának és betartatásának. Kötelességünk a jólteljesítő dolgozó parasztokat dicsérni, népszerűsíteni. Buzdítan, a lemaradókat a jó példa köv«- fésére. Ugyanakkor a köta lezettség felemelésével, kár. térítéssel és a kártérítési ősz. szegek behajtásával kell suj tani _ azokat, aJkik hanyag- ságbóL nemtörődömségből vagy éppen az ellenség befo­lyása révén nem tesznek ele­get hazafias kötelességüknek. Nem könnyű feladat, de annál szebb. Végrehajtása be. osület, dicsőség, hősiesség dol­ga, eredménye pedig a bé­kés, biztonságos, boldog jö­vő. Ennek eléréséhez az kell, hogy tanácsaink felelősségük tel ies tudatában számolják fel az opportunizmus, az ol­csó népszerűség, a gyávaság és tehetetlenség nyavalyáját. Az kell, hogy pártszerveze­teinkre támaszikodva bátran, győzniakarással lássanak a begyűjtési tervek maradék­talan teljesítéséhez. Az álla­mi begyűjtés elsősorban fe gyelem kérdése és ezt kell alátámasztani a begyűjtési verseny mozgósító erejével. A tanács irányítson, vezes­sen, oktasson, nevelie saját apparátusát, szorítsa a be­gyűjtő vállalatokat és fel­vásárló szerveket feladataik maradéktalan és pontos el­végzésére és keményen ellen­őrizze' a kötelességek teljesí­tését. A dolgozó parasztság tudja meg, hogy a beadási kötele­zettség, önhibából történő elmulasztása szégyen, amely 5 évig terjedhető börtönbün­tetéssel járhat. A jólteljesí- tpkre pedig 4 millió forint és szabadpiaci értékesítés ju­talma vár. A begyűjtési tervek telje­sítése békét, biztonságot, jó­létet jelept. Selmeczl József a begyűjtési miniszter megyei mégha talmazotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom