Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-29 / 99. szám

Testvéri üdvözlet a békét védelmező, a népi demokráciát győzelmesen építő nagy kínai népnek! Párt és pártépftés A tagdíj fizetése — niiudeu párttag alapvető kötetessége Pártunk Szervezeti Sza­bályzata leszögezi: ,,A párt tárj.ja az, aki magáévá testi a párt célkitűzéseit» elfogadja Programmnyilatkozatát és po­litikai irányvonalát, részt. vesz valameiy alap*tervezeté­nek munkájában, aláveti ma­yát a páirtfegyetemnek és rendszeresen fizeti a tagsági járulékot.” A pártfegyelemhez, a ha­tározatok végrehajtásához elengedhetetlenül hozzátar. rozik a rendszeres tagdíjfize­tés. a part anyagi támogatá­sa. Megyénk partszervezetei­nek tagjai és tagjelöltjei túl­nyomó többségben tudatában vannak ennek és hűséggel, pontosan és rendszeresen tel­jesítik tagdíjfizetési kötele zettségiiket. A tagdíj fizetési kimutatá­sok — mint érzékeny műsze­rek — jelzik, melyik párt- szervezet erős, melyik szer­vezet tölti be feladatát a po­litikai és termelési munkák vezetésében, irányításában A Kecskeméti Bameválbnn csaknem 100 százalékos a tag­díjfizetés. Ez az üzem első negyedévi termelési tervét 12b százalékra teljesítette. A politikai oktatásban is jó eredményeket érnek el. Me* gyeszerte tapasztalható, hogy a munkásosztály a tagdíjfi­zetésben élenjár. Városaink­ban. üzemeinkben legjobb a tagdíjfizetési százalék és az egy főre eső átlag. Egész se­reg falusi pártszervezetünk le példásan tesz eleget o téren pártkötelességéuek. Mi ia jelentősége a pontos tagdíjfizetésnek ? Első és leg­fontosabb n politikai jelentő­sége. Kalinin elvtárs így jel­lemezte ezt: „önök is megér­tik> hogy ha el is halasztják egy-két hónapra a párttagsá­gi díj fizetését, a párt számá­ra ez nem lényeges jelentősé­gű, azt még nem szenvedi meg pártunk kasszája. Pár­tunk most nem szegény párti de nem is erről van szó, ha­nem arról, hogyha önök nem fizetik be idejében a párttag­sági díjakat, ez annyit jelent, hogy nem törődnek a párttal, hogy a párt iránti kötelessé­geiket f élválról veszik. £s az, aki a párt iránti kötéles­ségeit, méghozzá- ilyen egy­szerű, szigorúan szervezeti jellegű kötelességét, mint a párttag ági díj befizetése, ekként fogja fel — az bizony nem fogadta szívébe a pár­tot. Hiszen- aki törődik a párttal, annak számára a párttagsági díjak fizetése jó érzés, mert így szinte anyagi kapcsolatot létesít a párttal, ■mintegy tapintható közelség­be kerül vßie.H Aki tehát el­marad a tagdíjfizetésben, az akarva, akaratlanul, lazítja a párthoz való viszonyát, ami előbb-utóbb más vonatkozás­ban is feltétlenül kifejezésre jut munkájában. Mindezen' túl a Szervezeti Szabályzat értelmében, aki három hóna. pon keresztül indokolatlanul nem fizet tagdíjat, ezen idő elteltével felszólítás ellenére sem tesz eleget kötelességé­nek, a taggyűlés kizárhatja !l pártból, A mi pártunk, a Magyar Dolgozók pártja a hatalmon lévő munkásosztály pártja, amely a felszabadulás óta el­telt időben a magyar dolgo­zók történelme során eddig nem ismert magas gazdasági kulturális és szociális élet­színvonalra vezette népünket. Eltűnt a munkanélküliség ré­me. Nem okoz gondot a gyer­mekek iskoláztatása, az üdü­lés, gyógykezelés, stb. Pár tunk tagjainak, tagjelöltjei- uek túlnyomó többsége meg­érti mindezt és ezért igyek­szik a tagdíjfizetéssel is szó roeabbra vonni kapcsolatát a párttal. Tóth József né elv társnő, a helvéciai pártszer­vezet tagja, akinek 6 gyér- meke van, a kötelező tagdíj- járulék kétszeresét fizeti. Pártunk eredményeinek nö­vekedésével _ párttagságunk tagdíjfizetési készsége állati dó emelkedésben vau. Kccs méten a párttagság 89.8 szá zaléka tesz eleget fizetési kö tclezettségének, s az egy főre eső átlag 7.19 forint. A tagjárulék fizetésben egyes helyeken tapasztal­hat hiányosságok legfőbb oka az, hogy pártszerveze­teink nem végeznek meg­felelő poli ,iliai fe,világosító munkái a tagdijfize,és ér. deliében. Pár, Szervezet cink egyrésze ezt a kérdést min­den po|iikai jelentőséget nélkülöző gazdasági ügy­ként kezelik. Solt községben például -a tagdíjfizetéssel kapcsolatos munkákat teljes egészében a gazdasági felelősre bíztak é? az ő munkája csak arra kor­látozódik, hogy kiadja a bé­lyegeket és elszámoltatja a bizalmiakat. Farkas elvtárs párttitkárnak fogalma sincs ■arról, hogyan állnak a tag­díjfizetéssel. Hasonló hibák miatt több más alaoszervezot tagsága csak kis százalékban fizeti a tagdíjat. Kömpö- cön a párttagság 29 százalé­ka, Foktön 39 százaléka, Sze. Közel 2 millió forintot1 takarít meg az Állami Gazdaságok Általános Trösztje A Bácskiskuumegyei Álla­mi Gazdaságok Általános Trösztje csatlakozott a Győri Vagongyár dolgozóinak kéz. doményezéséhez: a beruházá­si terv megtakarításához. A megyénk területén lévő állami gazdaságok az 1952. évi beru­házási tervből 1920 ezer fo­rintot adnak vissza népgaz. daságunknak. Április hónap első feléig már több mint 1,100.000 forin­tot takarítottak meg. A meg­takarítás jelentős részét az útépítésnél érték el. Megálla­pították, hogy felesleges az 5 és fél kilométer hosszú bekö­tőutat betonból építeni. Hasz­nosabb erre a célra a maka­dámút. Ezzel a megoldással az Állami Gazdaságok Általá­nos Trösztje több mint 1 mil­lió forinttal járul hozzá öt­éves tervünk nagy alkotásai építésének meggyorsításához. ötvennyolcezer forintot az ásott kutak építésénél takarí­tanak meg. A dolgozók vállal­ták, hogy a kutak fai ázását sajátégetésű téglával készítik el. Így minden kút megépí­tésénél 2000 forintot adnak vissza néügazdaságunkuak. Az istállók és az ólak építésé­nél 252.000 forintot ajánlottak fel. A megtakarítást úgy érik el, hogy a régi épületek szét­bontásánál! az anyagokra gon­dosabban vigyáznak és min­denegyes téglát, vagy egyéb alkatrészt úgy helyeznek el az építkezésnél, hogy az mi­nél gazdaságosabb legyen. Nagymennyiségű összeget ad­nak vissza a különböző állat- állomány gondosabb, lelkiis­meretesebb kezelése által. A gyümölcs-. a| szőlőtelep és a fásítás, valamint az öntözés terén több mitvt 400 ezer forin­tot takarítanak meg. remién 43 százaléka tesz ele­get tagdíjfizetési kötelességé n ck. A tagjáru!ékfize;és a párt­hoz vajó far,ozás egyik fon­tos ismérve. Abból, hogy ki, hogyan í'izeii a tagdiját kö. ve,kezte.nl lehet arra, hogy mennyire áll közel a párt­hoz, mennyire érzi azt ma­gáénak. Aki elmarad a tagdíjfizetés­sel, elárulja azt, hogy nem sokat törődik á párttal, uem érzi: milyen megtiszteltetés párttaguak leírni. Einhoff er Ferenc, aki a helvéciai álla­mi gazdaságnál szerződött munkás, 1 hold földje is van* hosszú ideje nem fizet tag­sági díjat. Az alapszervezetek döntő feladata a tagdíjfizetés poli­tikai jelentőségének tudatosí­A harmincas években küW' nősen szomorú élete voit a munkásoknak. Unu emlék- sz°m rá, mintha az a ször­nyű élet, tegnap történt vol­na. Az lÙ3ïes év tavaszán Kiskunfél egyhazán éppen nem lehetett, munkát kapni. De hozzálehetem, máshol méy rosszabb volt a helyset. Ékkor vént az úgynevezett balettá» világ, amikor a dolgozó pa. rasztok terményükért csak félárat kaptak. Én abban az időben min­dent csináltam volna csak' hogy munkát kapjak. Már akkor a kútfúrásnak, a ki­sebb házépítésnek, a aazdasá. gi munkának különböző for­télyaival tisztában voltam. Társaimmal eügütt: Estik Istvánnal. Bátori Józseffel» Ti nyeri Andrással, Kukeda Sándorral, Sikár Józseffel, Poór Gergellyel, meg a töb­biekkel menkanaritottuk a egkisebb munkalehetőséget is. A harmincegyes év tava­szán már jóformán betevő fa. lat sem volt a munkás ember családjának. De bezzeg dus- kálkodlak az urak a jobbnái- jobb ételekben. Nagy öröm vó<t számunkra, hogy 40 fil­lére# napszám mellett bubik- munkát kaptunk. Félegyhá­zán a strandfürdő gödrét ás­tuk, többedmagamonal. Hord­tuk a földet látás tól-vakulá- siO. Amikor fizetésre került a sor, a városházán az urak ki­jelentették, ,.örüljetek, büdös parasztok, hogy dolgozhat­tok”. És bizony csak féiig- meddig fizették ki kerese­tünket. Hogy jó embereknek látszanak, az úgynevezett élel- nűakció ,.segélyt” adtak a munkásoknak. Az élelmiszer értéke tulajdonképpen kere­setünk negyedrésze volt. Az. tán megkaptuk fizetésünk másik negyedét pénzben. így a valóságban csak felét fizet­ték ki a munkabérnek. Szá­moltak a hivatalnok urak. Mire összeadták, kivonták bé­rünket, ú9y jártunk, mint az egyszeri ember: Egy dinár, két dinár, neked semmi sem jár. Szólni nem lehetett. Ezen túlmenően a munkásember­nek csoportosulni sem volt szabad. A nyomorúságot, te­tőzte, hogy minden héten minden nap jöttek a foglalók és a becsületes, dolaos ember az árverezés rémétől már aludni sem tudott. Csak an­nak volt valahogy tűrhető az élete, akinek rokona ügyvéd» csendőr, vagy egyéb gazem­ber voit. Mi, akik már nem bírtuk türelemmel ezt a keserves nyomort és az éhséget, szer­vezkedtünk. Abban az időben> sajnos, munkásotthon még nem volt) ahol Oyűléseztünk volna. Mindentől megfosztot­ták a dolgozó népet. Hogy mégis összejöttünk gyűlések­re, az csak annak tudható be, hogy jól álcáztuk magunkat. Titokban tartottunk minden pártügyet. Egyszer Farsang F éter lakásán, az Hiédidzi- utcában> máskor a város déli felében, a régi lőréidében, az erdős területen jöttünk össze megbeszélésre. Ezeken a he- Igékén röpcédulát kaptunk, amit május 1-re, „ munkás- osztály nemzetközi ünnepére oszlottunk szét a város dol­gozóinak. I9y készültünk péi. dóul 1933. -májusi, ünnepre. Az 1933-as év május első Papján komor, hideg időre virradtunk. Az éabo t be volt borulva, mintha az idő is ki­fejezte volna, hogy n magyar népre sötét felhők” nehezed­tek. A természet is velünk érzett a mi nagy májusi Un­nepünkön. Az után járó-ke­lők lesütött fejjel bandukol­tak. Nem tehetett, megállni, csoportosan beszélgetni. CL vilruhába és más gúnyéiba öl­tözött rendőrspiclik, Bálint, Bzokolyvics és cinkosai laví­roztak, az emberek között. A munkásosztály ünnepét külső formában csak az jel­képezte, hogy sárgdspiros vio­lát tűztek a mell ükre, a gomb­lyukba. De már ez is eléd voit ahhoz, h y.1 y belekötöttek a munkásokba. Nem is sokáig járkáltunk szabadon. Május 9-én. úgy n.z esti. órákban, de­tektívek és csendőrök jöttek hozzám is a lakásomra. Le. tartóztattak. S mint egy álla­tot, a lovakhoz kötöttek és úgy kellett- rohanni, a lovak­kal. Majsajakabia kellett sza­ladni, amCiu a váristól ti ki- tóméierre van. Ott dolgozó­társaimmal: Eszik I tvánnal, Farsang Péterrel, Poór Ger, gellyel, Tengeri Andrással> Bakodi Bélával, Bátori Jó­zseffel, Kukéba Sándorral a Gyöngyösijéig tanyán istál­lóba zártak bennünket. Min­den bűn nélkül, kéfkét évre Ítéltek bennünket, (unit Sze­geden, Vácott és méa jó né- hány h'-lycn töltöttünk. Csu­pán az, volt a ,.hibánk", hogy a jobblétért, az emberiesség iedeiem bb erkölcséért: a sza­badságért. harcolt u^k. A fe zahndulás után, ami­je ír elérkezett az első szabad május 1, örömujjongással ün. ncpeltünk. A májusi ünne­pünk tízezrek szivét dobog­tatta meg. Nemzeti színű és vörös zászlók alatt, májusi dallal, forradalmi tűzzel a szivükben vonultak fel az üzemek, gyárak, dolgozó pa­rasztok és irodák munkásai s köztük ott ujjongott, lelkese, dett, s csodálkozott a jövendő munkássága: az ifjúság. Fel­ragyogtak tegnap még köny nyező szemek, s öröm hatotta ót és a naOyszerűséa jóleső érzése a felvonulás hatahpiás tömegeit. A jövendő kápráza­tos útját mutatta a hatalmas tömeg: Mi, idősebbek tudtuk azt, hogy az ifjúság szívéből semmi sem törli ki a ragyogó napot, feléjük már a szocia­lizmus napja ragyog. A mun­kás nép erőinek, s elszántsá­gának nyilvánulása is volt a nagyszerű ünnep. A jövendő bátor harcosaink ragyogó napja volt. melyen áiérezték> mennyi ezer és ezer fétegyhá­zi doidozó néz bizalommal a jövendő felé. Ragyogó, ritka, szép ünnep volt, mely felejt­hetetlen lesz mindannyiunk számára. És most méa boldogabban készülünk május 1-re, hLzen az első szabad ünnep után, nap mint, nap, szebb, ragyo­góbb, emberibb lesz az éle­tünk. Valóra váltak mindazok u vágyak s elgondolások,ame­lyek méa néhány évvel ko­rábban csak álmok, voltak. Épül országunk: az. új erő­művek> a házak, a gyárak, Ht, Félegyházán is felépült az új gyár attól az erdős résztől néhányszáz lépésre, ahol a harmincas években mi illegálisan szervezkedtünk. Nap, mint nap javul dolgozó­ink élete. Nem kell. már sor­ban ádni, napokig várni az ételemre, ruhára. A dolgozó nép alkotása nyomán min­den megterem Magyarorszá­gon. Most a kiskunfélegyházi Fejlődés termelőé sopor tnnk vagyok tagja. Munkám után most becsületesen megkapom n részesedést, nem úgy, mait a harmincas években. Nem éhezek már családommal, de a többi dolgozótársam sem. Megbecsülést nyert a felza- bodu ás óta n munkás és a munka. Nem mondják már az urak többé a maaas hiva­talból: „elég, ha annyit tud a paraszt, hu cMk az cső. az eresz alá álljon’'. A továbbta­nulás. a fejlődés mindenhová behatolt. A fiám a néphadse­regben tesz szblaálatot, mint hadnagy. Valaha azt mondták nck a papok: »elég erős vagy, menj cl kunástnok“. A csoportunkban jelenleg brigádvezető és egyben üze­mi párt titkár vagyok. Azon dolgozunk, hogy minél töb­bet termeljünk, Május 1 mél­tó megünneplésére felajánlót- tűk április 10-én. hogy e hó­nap 20-ra az összes kapásnö­vények magvait elvetjük. A csoporton belül a felajánlás túlteljesítéséért nemes ver­senyt szerveztünk. Ennek so. tán április 23-ra elvégeztük az összes vetést. Sőt. 24-én 'már meg is kapáltuk a hét hold korai borsót. A csoporttagpk előtt sok­szor felhoztam p bolettás vilá­got. Gyűléseken vitattuk meg a begyűjtés fontosságát. Cso­portunkon bélül minden tag megértette, hogy a beadási terv teljesítésé és túlteljesít tése. a falun, városon a köz­ellátás zavartalan biztosítéka. Ennek során a?, elmúlt évben 100 százalékban teljesítettük a beadási kötelezettséget. Jó munkával, n többterme­léssel, a beadás túlteljesítésé­vel mutatjuk meg, hogy mi, szabad emberek dolgozni, al­kotni akarunk ‘és iaazi ün népiesben részesülni a 8-ik szá bad május elsején. A nagy öröm ünnepén pii. a tszcs tág­jai, is ott vonulunk fel Kis­kunfélegyházán az üzemek* gyárak, intézetek dolgozóival és lelkes fiataljaival. A sok­ezres felvonuló tömeg most nyolcadszor gyönyörködhet szabadon saját ereiében. Elmondotta; Kürtösi F t van a a kiskunfélegyházi Fejlődés tszcs tagja így készültünk régen és ma május 1-re tása. A páítbizottságoknak meg- kell vizjsg^lniok azokat a pártszervezeteket, ahol a tagdíjfizetési morál nem ki­elégítő. A tapasztalat szerint ilyen helyekejn legtöbbször a politikai munkában van a bi­bit: a partszeg vezet vezetősé gének nem elég szoros a kap- esolata a párttagokkal és a dolgozó tömegekkel, s a párt. tagok ezért távolodnak el a párttól. Nagy tisztesség a párt tag­jának lenni, az élcsapathoz tartozni, amely a legjobbakat, az öntudatos, harcos embere­ket tömöríti Soraiba. A párt­tagság dicsőséget és egyben kötelességeket,: jelent. Bármi­lyen körülmények között él­jen, dolgozzék a kommunista, a párt megköveteli tőle, hogy mindig liívenj teljesítse eze­ket a kötelességeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom