Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-09 / 58. szám

4 MI FALUNK - mint , ■+ nők más alfö di közséf, és mezőváros — már régió lopva el volt jegyezve a for radalommat. Mar 1897-ben közé lő' tek a népnek a csend őrök, mert a fclúzadt néj. megrohanta u faautüút, Epí, ember — Tóth Gábor nap számos — meghalt.

A Lázadás oka — ahogy hí öregebbek beszélték —- nem közvetlenül politikai ügy vo t Vasárnap délelőtt az emberpiacon — különösen nagy munkanéiküUség idején — rengeteg szegényember volt együtt. Munkára, munkaalkalomra vártak, mert ott le- betett elszegődni.

Azon a. napon nagy sár volt a piacon és az emberek, akik közül jó csizmája kevésnek voltx de mea a.t is kimúlni kell’ s kifrönben is senki se szeret a sárban álldogálni — felhúzódtak a keskeny gyalogjáróra a községháza előtti téren.

A csendőrök oit-t mentek el a esendőrlaktanyából jövet, a községházára menet és 'leszó- longatlák az embereket a jár• dóról> bele a --árba. Aki nehezen mozdul, azt meg talán a puska előrelendített tusá- javai is megbillentették, mert így szokták.

Ezen sokan — különösen a katonaviselt emberek — felháborodtak es nagy zúgás- morgás keletkezett a c end' őrök háta mögött, ahogy megint visszafolyt a járdára a nép.

Hogy azután mi történt tovább és hogy robbant ki az indulat, azt már senki se tudja, csak arra emlékszik mindenki, hogy a nép, mint a darázsraj, megrohanta a csendőröket és azok beszaladtak a már közel lévő községházára.

T)E EZZEL mon már nem telt vége, mert az egész emberpiac összeszaladt, csakugyan úgy, mint a darázsraj és ki akarták húzni a csendőröket. Mert az igaz, hogy n szepényember itt is ette-marta upyan egymást a nagy nyomorúságban, irigyelte egymástól neme ah a szebb hátat, jobb ruhát, de még a falat kenyeret> sőt még a munkahelyet is, de ha valami közös baj, vagy gyalázat érte, akkor együttfogtak és az egész nép nekizúdult az ellenségnek, s mint az öntudatlan tömegek általában, abban a pillanatban nem bánta> ha a feje beleszakad is.

A csendőrök az ostromra — paranc uk és szabályzatuk szerint — sortüzzel válaszoltak és pedig nemcsak a levegőbe, hanem a nép közé is: igy esett el Tóth Gábor.

A nép erre szokás szerint széjjelszdíOdt és lehűlt, de a halottat magáénak tekintette és sokáig> nagyon sokáig emlegette,

A /iff, a kis Tóth Gabri velem járt elemi iskolába és még mink, a? apró gyerekek is szdmontartoltuk> hogy Tóth Gabri nem közönséges árva, mint má ok, nem is olyan, mint a lelencgyerekek (sokat neveltek nálunk a néhány forintokért), hanem az 6 apját a csendőrök lőtték agyon. És még mi, a gyere, kék is me gillet ődütt tisztelettel néztünk néha Tóth Gabri- ra, pedig a Játékban és verekedésben élő gyerekek nem nagyon hajlamosak a megil- letődésre s akkor még — első és md odik elemiben — nemigen hallottunk a hősökről és a hősök árváiról sem. A csendőröktől való félelmünk s a csendőrök iránti fojtott gyűlöletünk• amelyet a felnőttektől szívtunk magunkba —- vezetődött itt le.

ITALMAZUJVAROS köz- ^ fég régebben mezőváros volt, de az uradalom faluvá kényszerítette vissza, Határa 45,000 hőid és abból 38.400 hold a Semsey grófi családé> ezer hold pedig a Fáy, később i a Steinfeld'családé volt. A ' község egész lakosságának' amely a századelején már is

e-er volt. összesen kétezer

hold szántó s a falun kívül ’ vagy háromezer hold hosszú 1 legelő maradt, amely nagyrészében bárányürmös és kopogó . szík> aztán sós szikmocsár '' volt, amelyben még a csel- 1 káka és a háromé,ü sás sent tudott gyökeret verni.

A birtokot, amely eredetileg a Rákóczi-csaAdé vetít « méa Ferenc császár adomá nyoita hitbizamányképpen a kálvinista lalcossáa meg fékező érc egy Semsey nevű tid~ .vari kancellistának.

Ennek a földesúrnak az utcaai aztán a jobbágyfel.

1 szabudításkor, illetve « sza- bruiságharc ieveretése >Adn,

1 amikor a tényleges to'idosztá- lyozás megtörtént, úgy ki- sommizték a falu népét> hogy a jobbág y korban ha znáR 11 ezer hold föld helyett csak valami ötezeregynéhányuzáz holdat hagytak, s még abból is — mint az előbb említettem, csak kétezer hóid voit a szántó.

Erre a telkes jobbágyok» meg a zselléreket semmizték ki, úgyhogy a falu lakosságának kétharmadát jelentő z ellérség még gulya'egelőt se, sőt még csürhe- és hbme- gelőt is alig kapott. He'ven évig folyt a per az uradalom ellen, hasztalan, végül is ab- bamaradl, mert ahogy 'a nép mondja, a vezetőket, a bírót és a megbízottakat a gróf ék Lekenyerezték, b rlokot adtak nekik és eltűntek> meg zok. tek. a faluból, a nép gyűlölete elől.

Volt hát ok — természetes ok — a forradalmi indulatra és csakugyan, már az agrár- szocialista mozgalmak sem csak egyszerűen bérharcos, vagy szakszervezeti mozgolódások, hanem forradalmi jellegű népmozgalmuk, tüntetések, aro'tósztrájkok és cselédsztrájkok voltak.

A mi fanmk népének — mint a többi szegényparaszti tömegeknek is — ff-.s 1918— 19-es forrada.om valóban for- raduloni és felszabadulós volt. És ezt'a nép úgy is értelmezte, meri a harcterekről haza. kerül férfiak• élükön a megmaradt siocio- istákkal — ámbár a két legharcosabb vezető, E zeuyi Lajos és Ecsedi István elpusztultak « háborúban — nem is várták meg a Károlyi kormány hirdetett földreformját, hanem még 1918 novemberének első napjaiban elfoglaloák és ellenőrzés alá vették az összes uradalmi tanyákat és a községi Nemzeti Tanács fegyveres nemzetőrökkel őriztette a rablók esen is, de a volt tulajdonos> illetve bét lök ellen is.

Ez a földfoglalás annyira ritka eset volt még akkor, hogy hírére Móricz Xsigmond is eljött hozzánk, épp úgy> mint Somogyba Latinkáék- híz, megnézni azokat a szegényparasztokat, akik nem várták meg a kormány földreformtörvényét, hanem úgy 1 őrzik a határt, mint a jussukat és nem engedik meg a bérlőknek' hogy minden értéket, gépeket, jó záaot, vető- ; magot ethoráltassanak és el- ' adogassanak a tanyákról — ! mint kezdték —, hogy aztán a népnek csak a puszta föld ■ maradjon.

E BBŐL megint érthető> i

^ hogy nálunk a kim- ; műn sem néhány buzgó sze- i gényparaszt és földmunkás próbálkozása, hanem a sze- Ï gényparaszti többség szív. r ügye nőit. Nem is várta meg , a helyi munkástanács, n köz- t ségi direktórium és a községi < földigénylő bizottság a rende- t leteket, hanem mivel a tava- szí vetés szorongatott, 1919 I áprilisában megkezdték a 1 földosztást, enyelőre 3-4—5 —6 holdjával és ugyanakkor, I a nagyháti Fiirst-uradalom- t ban Siép-Szabó Sándor ura- s dalmi kocsis vezetésével meg. t alakult az el ő termeiöszövet- > kezet is. A halár többi — fel r

IGAZ TÖRTÉNET EGY FALURÓL

Irta: VERES PETER

nem osztott — részét pedii mint állami tulajdont karma dós művelésre akarta kiadn a hbyi munkástanács.

Sajnos, az etjész /orradalm munkát derékbakapta a ro mán ellenforradalmi hadsereg támadása. 1919 április fit 25-én a Tiszántúlnak erre í vidékére már nagy érőkké, bevonult Mar dare cu tábor ttok- Természetesen első dolga volt, hogy mindent vissza adott az elókeiő föulbirtoko soknak és benőknek. Mind össze párezer hold föld ma radt a nép kezén, az is csak azért> mert nem került elő i bérlője és különben is mái bevetette a nép.

Ebből szmién érthető, milyen súlyos ellehf orradalm megtartás következett a falu ra. Nemcsak a huszonöt bot formájában, hanem abban is hogy a. ,'bűnösöket körülbelül 180—200 embert elvittek fogságba, a brassói Fellegvárba és a vulpesti fogo.ytá borba. Amikor pedig — ide csak 1920 tava zára — bejöttek a „fehérek’’ (orosz példára így nevezték őket, hiszen TIyrthynak addig még a híréi is alig hallották) nundenk'á elfogtak, megvertek és bezár tak, elítéltek, aki va.a-milyen formában részt vett a fórra• dalomban és a földosztásban.

TJE A NÉP — $ nemcsak a szocialisták, hanem az egész szegényparasztság — még Horthy ék bejövetele után sem nyugodott bele, hogy elbukott a forradalom. 1926 novemberében, amikor a 19-es vezetők még a börtönben vagy Romániában voltak' megint fedobbant a lázadás Abból eredt a dolog, hogy Nagyatádi Szabó Istvánék• hogy a szegényparasztságot

magukhoz csábítsák, szintén földet ígértek. El is rendelték, hogy — egyelőre ideiglenesen kishal zonbérletbe — as uradalom nagyságához és a c aládok számához viszonyúvá, néhány hold földet- ki kell osztani minden igénylőnek.

Az egyeztető tárgyaláson azonban n bérlők és a nép nem tudtak megegyezni. A nagybérlők kevés és rósz földet akartak a népnek adni s azt is a legtávolabbi határrészeken, hogy hagyják ott s menjen vissza az uradalom kezébe> ahogyan sok helyen meg is történt, a nép pedig természetesen jó főidet akart és köze ebb a faluhoz, hiszen a jó uradalmi földek a fahl alá, sői a kertek alá nyúltak.

A tárgyalás izgalma, a jö~ vö menő embereken át, végighullámzott a faiun és délután már az egész nép a községháza folyosóin s kinn a téren szorong itt.

A csendőrök nem voltak éberek és előrelátók (ki gondolt volna arra, hogy az ellenforradalom terrorja alatt nyögő nép fel merje emelni a fejét) és mialatt a tárgyalóterem ajtaját őrizték, nem gond Utak a folyosókra és a kapukra. Ké őbb már estefelé, amikor a folyosókra bezsúfolódott emberek közt, akik a tárgyalás elhúzódása miatt nagyon türelmetlenek voltak, felcsapott a lázadás hangja és fenyegetni kezdték i bérlőket, mozdulni sem tudtak a fegyvereikkel, de már nem is igen mertek, mert széctéphette volna őket a nép.

így történt, híg y a telietet. '.enné vált csendörök előtt ákényszeritették Lieh tschein Dezsőt> a. bérlők vezetőjét (20 tzer holdnyl bérlet s néhány- zzer hold saját tulajdon gaztáját), hogy fogadja el és irta alá azt a szerződést> ame- pet a nép részéről fogalmazok meg.

A nép erre eloszlott, a bőrök és a csendőrök kissaba- lultak. Ámde másnapra a zerződést érvénytelenítették i megye urai, a falut meg- szádták a o endőrök és a kiteríthető bűnösöket. nsszefotJ7 dosták. (De soksznr megtör• ’ tént már ez a népek történel- I méhen, Budai Nagy Antalék- kal csakúgy, mint az angoi i paraszlforradaiom vezetöi- vei.)

így történt, hogy még az i 1919 es forradalom emberei 1 ki sem szabadultak, amikor l újabb csapat balmazújvárosi- tzegényparaszt — Jenes Józsi- bácsiék — vonultak be a deb~ ' receni börtönbe.

• A nép lelkében és gin dől• kodásában azonban az ellen- ’ forradalom még ekkor sem " győzött. Mert csak így ért• he tő meg az az egész ország- " ban egyedü á ló jelenség,

hogy az 1922~es választáson■ ' ny ílt szavazás méh et t Bal- l mazújvárox választóinak 80 ' százaléka — pedig a szorna- ‘ listáknak, a nagyon szegé• nyéknek és írástudatlanaknak ' nem volt választójoguk — « : szociáldemokrata párt jelölt■ jére, Vági Istvánra siava■ zott. Arra a Vági Istvánra, > aki a szöciáldemokratff párt’

■ ban is az ellenzékhez tartó■ zott és aki később — sokad- i magával — ki is vált onnan ' és a baloldali munkás mozgok

mai szervező Magyarországi Szocialista Munkáspárt veze- 1 tője lett. És akit később ifAar• tóitattak és nyolc évre ítél- , tek, mint kommunistát.

A választást ennek ellenére elbukiuk, mert a kerület többi köz-égei nem tartottak velünk, hanem a kigazdapárl- hoz húztak és különben is I Vágit jóelőre kitiltották a . kerületből, csak a mi falunk- ' ban tarthatott egyetlen gyű' ‘ lést, de még azt is évtizedekig emlegették.

\ Még utoljára, 1932 április

hetedikén megint felforrott egyszer a nép. Közélőttek a tömegnek: újra egy hal,itt: Pap György hadirokkant.

*

. MINDEZEKET pedig

1 x nem a falum forradalmi dicsőségére mondtam eh hanem arra, hogy érzékeltessem: itt tudták, ml a forradalom, érezték, mi az ellen- ï forradalom és iga ián várták — és bokán várták — a felszabadulást. Nem tévesztették össze sem a Horthykor- szak keresztény nemzeti és parasztfigó demagógiájával, sem a nyilasmozgalommal. Néhány kótyago , ücödött emberen és néhány bukott kereskedőn nem terjedt túl a nyilasság, hiába hasogatta gyűlölködő szólamaival az eget a tajtékzó nagyszájúság.

De ebből érthető az is, hogy a szegényparasztság, de különösen a földmunká ság nagyon el volt keseredve és valósággal megszállás alatt érezte magát, különösen a Bethlen-rendszer első éveiben. Hiszen a földosztás is semmibe ment. Az 1919-ben és 1920- ban kioszt itt kishaszonbérle- teket visszavették és helyette 1925-ben kevesebb é, rosszabb földet adtak, de családonként már csak egykét holdat, —

Csak a nagyezüsiösök kaptak három holdat és az aranyérmes ;vitézek" 10 15 holdat.

Ennél nagyobb baj lett — eleven mindennapi baj —, hogy munka sem volt, ezrével ácsrrogtak a piacon a munkanélkül ek, mert se külföldi kivándorlás, se hazai vándormunka, se távoli ku~ bikolás nem akadt. Az aratási részt is lejjebb szállították az uradalmak. 1922 ben még — a - elmúlt forradalom hatása alatt — a tizenkettedik részi kaptuk és négy százalékért csépeltünk. 1923-ban már és azután minden esztendőben csak a tizennegyedik ré zt kaptuk és három száza1 ékért csépeltünk. A holdankénti

biztosíték is- leszólott 00 kilóról 10 kilóra, sőt a gyengébb gabonák vágásáért már, mint a Semsey grófnál, mind a Lichtsch ei ti, bér gazdaságban, esték 30 kilót, fizettek. Es már

alig több, mint a közönséges napszám, mert ahhoz, hoay egy családapa — akinek még nincs is tizenegy családja — khenc mázsa búzát, vagyis újiyvaló kenyeret keressen,

. 30 -35 hold gabonát keile'í learatnia, ami messze túl van ' az emberi teljesítőképes ég minden határán. A gyakorlatban nem is adtak 10—12 holdnál több vágnivalót. A kommenció is kevesebb lett egy harmadrésszel, a harmados tengeriföld is megszűnt, sőt negyedest is alig adtak. A debreceni nagy gazdáknál pedig kezdett szoká ba jönni az ölödén és hatidan való tenge) tkapálás is, ha ekekapával meghúzatták.

A SZEGÉNYPARASZT- ** SaG, de különösen d fffldmunkásság ekkor mát, szabadulást egyedül a forradalomtól, vagyis a Szovjetuniótól és a kommunistáktól várt, mert sehol máshonnan nem csillant reménysugár.

Sajnos, mi, a faluba rekesztett szegényparasztok nem ismerhettük méa akkor Lenint, Hogy a felszabadulás előőrsei már 1921—1925-ben itt vannak közöttünk, arról mu a falun és « tanyák in nem igen tudtunk. Minlcet hs meglepett hát, de egyben fel is lelkesített az a hír, amit az újságokból és a továbbhutr lámzó beszélgetésekből megtudtunk, hogy van már itt Magyarországon egy — egyelőre titkos — forradalmi párt és annak a vezetőjét vagy egyik vezetőjét (nálunk a Tanácskormány tagjait névsze- rínt csak kevesen ismerhettük meg a román megszállás miatt), Rákosi Mátyást, aki halálos UéleUel n fején hazajött a forradalmi harc szervezésére és irányítására, elfogták Budapesten.

Az agrárszocialista romantika és a vallásos szektáriá' nizmus, ami Achim és Vár' konyi idejében nagyon erős volt, ekkorra már kiszorult a mozgalomból és már 1919 óta a földmunkásság eleje s nagy több éae az ipari munkásságtól várta az útmutatást és az ipari munkásság és a földmunkáság (még nem az egész dolgozó parasztság!) szövetségében és közös harcában látta a követendő utat, tehát sokkal nagyobb figyelemmel nézte, hogy mi történik az ipari munkásság mozgalmában, mint azelőtt. (Annyira, hogy néhá-ny év múlva> a. következő mozgalmi fellendülés idején, néhány hónap alatt 1500 tagja lett a szociáldemokrata pártnak. De ez a tömeg nem nyugati s még csak néni is pesti értelemben vett szociáldemokráciát,, hanem tel jes forradalmat akart. Ezért is tűzött össze a hatalommal 1932 április 7-én.)

így válik egészen érthetővé, hogy mit jelentett nekünk az a hír, hogy Rákosi Mátyás hazajött Oroszországból és szervezik már az új forradaf mi pártot.

Túlzás vohia azt állítani’ hogy ezek a tömegek teljes egészükben <kommunisták,

vagy akárcsak szocialisták lettek volna. Nem, Csak elégedetlen —• és sok okkal elégedetlen —> keseredett szívű és lázadó lelkületű szegény- para ztok és földmunkások voltak, de egyben megegyeztek: az akkori úri rendel csendőreivel szolgabíróival’ végrehajtóival és kasznárai- val együtt gyűlölték, útádák. Ezért tudta mozgósítani; együvé hozni és egyiittartani, minden terror ellenére az itt nem túlnagy szocialista élcsapat.

És ezért volt felvillanyozó reménység az a hír, hogy Rákos' Múlná- megkezdte a forradalmi harcot.

Nyilvánosan persze nem lehetett a dologról beszélgetni sem. Idegenek közt, vonaton, piacon, boltban, hivatalban, még a sz-içiaUsta földmunkások is Összeszorííot f fogakkal hallgattak, de kinn a munkán, a mezőn, a kuli'