Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. február (7. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-07 / 31. szám
EGY NEVELŐ TAPASZTALATAI Egyévi tanyai működésem uián az oktatási osztály azzal a nehéz feladatta! bízott meg, hogy veszessem a kiskunfélegyházi tanítónőképzö gyakorló iskolájának III osztályát. A feladat bizony megretten, tett, mert tudtam, hogy az én felkészültségem kevés ahhoz, amit. a gyakorló iskola nevelői, töl várnak. Ereztem a felelősséget, amellyel népi demokrá. ciánknak tartozom, de az elhatározás szi árdan élt bennem, hogy minden körülmények kö_ eött meg akarom állni a helyemet Hogy fegyelmezési nehéz, ségeim lesznek, arra nem is gondoltam, hisz azt hittem, mindenütt olyan csendes, kedves gyermekekké! fogok ta|á kozni, mint az én kedves aranyhegyi iskolámban. Az első nehézségem akkor mutatkozott meg. mikor megkaptam az osztályt. Fegyelmezetlen osztály Egy fecsegő, nevetgélő, ban. gos megjegyzéseket tevő gyermekhad állt előttem. Egyáltalán nem láttam arcukon sem meg- ilietődést, sem várakozást az új tanítójukkal szemben. Beszéltek, nevettek és láthatólag nem akar. tak rólam tudomást szerezni. Próbáltam eré'yesen csendre in. feni őket, de nem használt. Csak egy arc fordult komolyan felem és egy tekintet nézett a szemembe kuiatóan, a kis Szabó Magdáé. Tudtam, hogy nagyon sok fordul meg az első napon Egész munkám eredményessége most fog eldőlni. Kicsit elkeseredtem, aztán arra gondoltam, hogy most kejl va'amit tennem, ami vagy felkelti a gyermekek érdeklődését, vagy minden to. vábbi erőlködésem hiábavaló (esz Kihívtam a kis Magdát és megkérdeztem. hogy hívják, milyen tanuló? Az osztály fi. gyelme kezdett felénk fordulni. Mikor megtudtam, hogy kitűnő tanuló, nagy örömet mutattam és halkan elkezdtem vele beszélgetni. Elmondtam, hogy milyen jó gyermekeim voltak nekem is Aranyhegyen. Hogy milyen csendesek, illedelmesek voltak ott a gyermekek Közben az osztály teljesen elcsendesedett és figyelt. Minden arc felém fordult, s egy kisfiú arra kért, meséljek tovább az én régi iskolámról. Felém fordul az érdeklődés i Boldog voltam, mert éreztem, hogy az aranyhegyi gyerekeken keresztül az érdeklődés felém fordult. Most már hivatkozhat. tam arra, hogy ha nincs csend, nem mondhatom tovább, mert aki rám hallgatna, nem érti mesémet a zajongásban. A fe. gyelmezetlen gyerekeknek azt mondtam, hogy ilyet nem tapasztaltam Aranyhegyen, hogy ott mindenki csendes, illedelmes volt. Aki nem tudta az egyszeregyet, azzal mindig szejnbállí. totlam Aranyhegyet Lassan már magam is e hittem, hogy az aranyhegyi tanulók mindenben tökéletesek voltak. Javuló 1 egyelem Az eredmény naponta mutat, kozott. Minden nap nyugalmasabb volt a légkör. A kis Szabó Magdára tudtam igazán Számítani. Sokszor megbeszéltem vele uz osztály dolgát, ö is akart segíteni, de ketten még mindig kevesen voltunk. Az egyik kiránduláson az épülő gépgyárat néztük meg. Két fiú me'lém húzódott és élénken érdeklődött mindenről. Hazafelé jövet is mellettem maradtak. Gondol, tam, itt az alkalom. Megkérdez, tem őket, segitenének-e nekem? „Hogyne, taniló néni, mit csináljunk?” Megmondtam, hogy szeretném, ha beszélnének az osztállyal, hogy az órák előtt csendben várjanak. Nem szóltak semmit, de másnap halálos csend fogadóit. Megdicsértem az osztályt, s azt mondtam, hogy ma úgy érzem magam, mintha Aranyhegyen lennék. Láthatólag megörültek. Az órákat nem za. varta senki sem. A három segí. töm naponta kérdezte tőlem, vájjon, ezt vagy azt, hogy csináltuk mi Aranyhegyen. Másnapra megvolt. De egyszer én is kifogytam az aranyhegyi pél. dákból. Éppen akkor olvastam Pecsemyikova: Kamaszok című regényét és örömmel fedeztem fej benne azokat a dolgokat, amiket itt is meg lehet valósi, tani. Pajtásgyüléseken részleteket kezdtem olvasni be’őle. Megismerkedtünk azokkal az ideálokkal, akiket követnünk kellett. A gyűléseken aztán beszámoltak arról, hogy ölt mit tettek ma. gukévá. Udvariasak lettek, segítettek szüleiknek, testve, reiknek. Elvégezték a feladatot. Persze, nem mindenki, csalt 8—10 gyermek. A dicséretem nem maradt ej, sőt a jutalom, az ötágú csillag, a jótanulási érem sem. Forr az osztály Most következett a legnéhe. zebb lépés. A 8—10 gyermek mögé felsorakoztatni a többit. A gyengékből jó tanulókat nevelni. Ha rossz feleletet kaptam, láthatólag elkeseredtem. Hivatkoztam arra, hogy ha szüleik és a munkások így dolgoztak volna, ma nem lenne iskolánk, gyárunk stb. Valami forrt az Osztályban, de nem tudtam, mi. Néha élénk vitákat hallottam a tízpercben, amely azonnal megszűnt, ha közéjük léptem. Egyik délután konferenciára mentem a tanáriba. Kartársaim 'arra figyelmeztettek, hogy s»k gyerekem itt van az osztályom, ban. Nem tudtam, mi oka lehet Benyitottam. Két gyerek a táblánál számolt, vagy nyolc a padokban ült párosával és élénken beszélgeted. A kja Szabó Magdi pipacsvörös arccal nézett rám és mint aki vétkezett, lesütötte a szemét. „Mi van itt, gyerekeim?” Néma csend, miig végre Fazekas Jancsi bevallja, hogy ők, a jobb tanulók naponta tanítják a gyengébbeket, hogy ne okozzanak nekem szomorú, ságot. Bizony, nagyot kellett nyelnem, hogy a könny ki ne csorduljon szememből, amíg megdicsérjem ökef. Boldogan siettem 3 tanáriba s elmondtam az eseményeket és mindazt, ami ezt megelőzte. A kartársaktól tudtam meg, akkor sok olyan dolgot, amit eddig nem hallottam, hogy ;,z én csemetéim kinyírják nekik az ajtót, hogy elkérik tőlük a csomagomat a lépcsőn, segítenek nekik a tanáriig vinni, hogy a folyo. són milyen illedelmesen köszön, tik ókét. Egymásnak segítenek Boldog voltam és úgy éreztem, minden sikerült. hisz az én gyerekeim segítik, szeretik egymást és komolyan akarnak dolgozni és akkor történt a baj. Másnap egy kislány sírva jön hozzám, hogy a többiek nem beszélgetnek és játszanak vele. Megdöbbentem. Hát mi ez? Fel. háborodva szidom az osztályt, hogy én ezt nem tűrhetem. Itt mindenki egyforma, hogy én mindenkit egyformán szeretek, de nekik is egyformán kell szeretniük osztálytársaikat. Erre Nyika Miska elmondja, hogy a kjslány édesanyja panaszkodott rá, hogy ők addig nem játszanak vele, míg meg nem javul. — ,,Ki engedje meg ezt nektek?” — kérdeztem. „Mi, a közösség határoztuk el!” — hangzott a kemény válasz, melyben kicsit az is benne volt, hogy „nélküled”. “Ahogy az első pillanatban megörültem, úgy megrettentem a másikban. Ezek a gyerekek komoly büntetéseket adnak társaiknak az én megkérdezésem nélkül. Mi lesz, ha a gyermeki káros indulatok elragadják őket éa ezzel elkeserítik a szegény kis bűnözőt és makacs, konok gyerekké válik? „Ez nem lehet Így, gyerekek. Jói es;k. hogy ti javítani akartok társaitokon, de a büntetést együtt beszéljük meg, hisz én is közétek tartó, zom.” Most sült ki aztán, hogy azért Csinálták titokban, mert nem akartak szomoritani. Átéljük az órák anyagát Azóta nem sok bajom van a gyerekekkel. Minden órán jesik a mondanivalómat. Atveszik gondolataimat, sőt. érzéseimet, hisz nem egyszer megtörtént, hogy az olvasmányok vagy költemények tárgyalása közben bizony nemcsak az én szememből bugy- gyant ki a könny, hanem ők is elpiryeredtek. Igen, mi átéljük az órák anyagát. A hössel sírunk vagy nevetünk. És ez az átélés jelenti szememben a Iegfonío. sabb fegyelmező erö(. Az eröj, amely új tettek megszületésére képes, az erőt, 'amely az új szocialista jellemet kialakítja! Baj és fegyelmezetlenség még ma is sokszor előfordul. Nincs még minden probléma megoldva. Még sokan vannak, akik nem érzik a felelősséget, akik nem ismerik az igazi fegyelmet, annak lényegé, és értelmét, da úgy hiszem, amit elmondtam, már valami. A mag el van vetve, de a munka lényege, a tudatos fegyelem kialakítása még hosz- szú jdöt vesz igénybe. Meg. \ nyugodtam, mert munkámban vannak segítőim. Az a tizenkét gyermek, aki szeretettel segített eddig, ezután is mellettem marad és remélem, magukkal hoznak még egyei-kettöf. év végéig. Mellettem lesznek azok a szov. jer pedagógusok, kiknek a munkái eddig is segítettek és segíteni fognak az ón magyar peda. gógu sít á rsa irama 1 együtt, hogy olyan ifjú nemzedéket nevelhes. sünk fel, amilyenre n szociális musnak szüksége van! BORD V LASZLONÉ. gyakorló isk. nevelő. A magyar sajtó napja Egyik levelezőnk, Leitermann Károly elvtárs a csátnljai Budai Nagy Antal tszcs dolgozója írta az alábbi versét a Magyar Sajtó Napja alkalmából. Versében azt az örömet fejezi ki, amit számára a szabad magyar saj|óban való közreműködés jelent. A szép és őszinte verset ftz alábbiakban közöljük: MÁV TÍZÉVES VOLTAM. Már tízéves voltam. Amikor ábécét tanultam. A sertések között ülve, A naptól feketét0 sülve, Porba írtam kusza sort. Nem tudom, hogy minél fogva írtam sokat csak a porba? Nem is látták, nem olvasták! így sírt a, magyar szabadság és virult a szolgaság. Most, amikor szabad, vagyok, Már nem porba írogatok. Nappal kapát, éjjei tpUat forgatom, Mert tudom, hogy a jövőben Érdem, hogyha dolgosom. Poshadf hasú grófok, bárók! Most a toll a kezemben ran! Gyilkolok, mert gyilkoltatok. Keservesen robotoltunk, Ti pedig csak híztatok, A mi sajtónk szabad most mdr, Oda sokat írhatunk. A nép írja, és forgatja, Sztálin elvtárs fanítgatja. Leitermann elviárs bevallotta, amikor beszéltünk vele, hogy már régóta írogat, de eddig nem igen hozta nyilvánosságra azt, hogy költészettel foglalkozik Ez a vers őszinte hangjával, világos mondanivalójával, kézzelfogha. tóan bizonyítja, hogy Leitermann elvtárs tehetsége bontakozóban van. A jövőben költői fejlődésében minden eszközzel támogatni fogjuk Leitermann elvtársat és várjuk új versei). Szerkesstôsé!7. Megalakult Soltvadkerteii a Szabadságharcos Szövetség helyi szervezete Lenin elvtárs halálának 28. évfordulójának alkalmából alakult meg Soitvadikértén a Szabadságharcos Szövetség helyi szerve. Gáspár Benő párt titkár megnyitójában ismertette és mé'. tatta Lenin életét és munkálko. dását. Hódi Lajos, megyei küldött elvtárs tájékoztatót adott a Szabadságharcos Szövetség céljairól és feladatairól. A tájékoz, tató után került sor az első ve. zetöség megválasztására. A gyűlésen nyomban megalakult az első szakkör, a lövészszakosztályé, egyelőre 22 taggal. A kör vezetésének és elméleti oktatásának munkáját Kiss Albert igazgató.tanító vezeti. A kör munkája január 25.én megkezdődött. A szabad élet védelmére...-----Péter, azt akarod, hogy J újra cseléd legyél a küldte föld. I jón ? , Molnárné szavai elűzték az álmot férje szeméből. Molnár Péter garai gazda nagyot nyújtózkodott az ágyban, majd nézte feleségét, aki gyorsan magára kapta ruháját és kisietett a konyhába, hogy a gyerkeknek elkészítse „ reggelit. Márton ma utazik vissza Pestre, ahol ipari tanuló. — Újra cseléd legyek... — morfondíroz ember, — Hogy érti ezt as asszony ? Közben kimászik a meleg ágyból. öltözködés közben eszébe jut, hogy I9't5.ben ö is 7 hold földet kapott. Addig c$elédsor- ban hányódott. Az utolsó esztendőkben Dara Imre bdcsszént- györgyi kutaknál. De Zuck Se. be3lyén garai kulúlc is szívig az ő véré(. Kiment a konyhába. Felesége, Veronika, már elkészítene a kávét. Az asztalhoz ült. Majd oda- fisói az asszonyhoz: — Hogy gondolod azt a csc- lédsorsot ? Veronika a3 asztalhoz jön. Megák. Majd így válaszol: — Ne hagyjuk_ szerteszét kti. szólni a mi szénánkat, csapjuk t>da valamelyik rakott szekérhez. — H-ara-a.kott szekérhez — csodálkozik Péter. —• Ahhoz — nyelvel vissza Veronika. — Vak vagy. Nem Iá. tód odaát a műveletlen földeket. Nem látod, amint 15—20 ember kijön dolgozni — kéfhárom hajcsárral. Akárcsak valamikor nálunk a grófi-, meg a kulák- birtokon. — Bíz az így van — állapítja meg Péter. A faluba ritkán ér. kezilc levél Jugoszláviából, de az asszony jól látja a helyzetet. Közben arra gondol, hogy csupa öreget, meg gyerkőcöt lát. A 25, 30 és 40 évesek zsoldos seregben szolgálnak, vagy börtönben ülnek, vagy kényszermunkára hurcolták Tito pribékjei, — Tito csak arra vár, hogy rendetlen legyen a szénánk, mert akkor gyengék vagyunk. Könnyebben bánhat el vetünk. S akkor újra sebesült vállunkra rakják az urasági széket. Újra a kulákiga nyomná a m* elcsigázott gerincünket... — A rossz szomszéd, amely karvalyszemekkel nézi a mi erő. södésünkc/, arra kényszcrít, hogy itt a déli határszélen még erősebb bástyát képezzünk. Erőt pedig az összefogás és a több- termelés ad. Az erős még az erdőt is szánthatja, a gyenge még qS ugart sem,. A szabad élet védelmére tehát itt a béketábor szélén össze keli fogni... — Nem erßek Veronika, ma csu-pa találós kérdést teszel fel nekem. — Nincs itt semmiféle találós kérdés — szólt csendesen az asszony. — Egyszerűen elhatároztam, hogy belépünk a terme, löcsoportba. Még pedig a Vörös Csillagba, Péter felugrott. Homlokán ® ráncok, amelyeket a kulák-zsar- nokság vasekéje szántott, sűrűbbre vonulnak. ■— A teremburádat! Abból bi. zony nem eszel. És ezzei kifutott az isiállóba. Sokáig töpr6ngetf ott. Eo/í két ökre, de azoktól meg kellett válni. Most iga nélkül van. — Mennyi kínlódás, míg idejében igát kap. És mennyi gyalognap- sZánvO't keU helyette dolgozni. S még sincs mindig munkája. — Erről beszéltek a napokban To. mu y Mihállyal. Azt se foglalja le egészen az öt hold földje. Bizony irigyelték a Fürst Sándor és n Vörös Csillag tagjai1. — Azoknak egész éven üt van munkájuk. Pár napig nem beszélt az asz- tzonnyal. Közben hallotta, hogy Kricskovity Gergely a Vörös Csillagnál 283 munkaegység után í/,40 kg búzát, 87 kg rozsot, 51,8 kg zabot, 3400 kg kukoricát, 67 kg cukrot, 8500 ka tákarmányré. pút és közel 1,000 forintot kapott. Pedig ez még nem is a végleges elszámolás. Tomii,y Mihály pedig egy napon arról panaszkodott, biz igen gyakran fáj már a háta. Orvosra nem jut. Drága, a patika, A ter* melőszövetkesefnél az orvosról a csoport gondoskodik. Van tehát OTI, kórház, gyógyszer, hq a gazda beteg, nem megy minden pénz orvosra, patikára... És ha megbetegszik valamelyik állat, akkor nyomban eljön az állat, orvos.,, — Te Péter! — szól egyik este Veronka —, még nem gondoltál arra, hogy csak mi szaporodunk, de a föld nem. Mi lesz a gyerekekkel? Rozikával és Mártonnal! Miből fognak azok megélni, Nem gondoltál-e még a jövőre? És Péter sokáig gondolkodott. Nap nap után jobban ér0ft az el. határozása, hogy így nem maradhat. Nem tud megkapaszkodni a 1 hold földön, Oÿak tengődik. Máskép alakúi a helyzet, ha közösen vetik neki a. vállu. kát az akadályoknak. Est látja a Vörös Csillagnál. Aludtak rá egyet-kettőt. Még mindig nem határozott. Fero. iiika pedig nem sürgette. Tudta, hogy nem olyan dologról dönt « férje, amit egy perc aia>tt el het végezni, A gyerekek sorsáról, no meg a rnaüuk életéről van s~ó. Többről: az ország szabad életéröl, Péter tudta, ha beadja a maga, 7 holdját, akkor a. jövőben már nem hét holdról beszél, hanem a csoport 300 holdjáról. Egy reggel Péter aztán Így szólt as asszonyhoz;-— Tét Veronika» döntöttem! fídacsafoljuk a mi 7 holdunkat a csoport földjéhez, ne lapuljon a2 úgy, mint. a kisgyerek anyja szoknyája mögött. Oda, csapjuk szénánkat mi js a rakott szekérhez.,. Reggeli után elment a csoport irodájába. Miközben végigment a Fö-úfon, eszébe jutott, hogy bizony ebben qz utcában azelőtt csak a 100 holdas kulákolc laktak. Itt terpeszkedtek a Gáti. fivérek, József, Antal, Péter és Miska. A négtl testvéré volt a községi határ egyharmada. II* páváskodott Zomborcsevity An. tai is. Ö volt a község teljhatalmú ura. Évszázadok óta halálosan csip- ked/G a szegény embert es a da, rázsfajzal. Alig száradt meg a nép homlokán as izzadtság csepp- je. — Nem kell nekünk újra az « világ — könnyebbül meg, Péter, Veronikának igaza van. Aláírom a belépési nyila Utálatot, Az irodában Tomity Mihállyal találkozott. Ö már aláírta a belépést. Most tudta meg, hogy egy hónap alatt. 150 család 1393 hold. daf lépőit a csoportba. Ezek mind rájöttek, hogy a szabad ólet védelmére Ut a békelábor szélén ősze kell fogni. Senfcj só akar újra cseléd lenni a kuldk földjén,.. Molnár Péter sem!
