Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. december (6. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-30 / 303. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI Megjavult a tanács munkája Soiton. — Január 13-án lesz a megyei Ieve!ezőkonferencia. — Tapasztalatok a DISZ.tagkönyv_ csere munkájáról. —- Megyei SZöVOSZ-értekezlet. AZ 1»1* BÁ€SKISKUKHEO¥EI PÁHTBIZOTTSÁoÁ AT AK LAPJA VI. évfolyam, 303. szám 4rn üti filter 1951. december 30, vasárnap Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásán A (ermelőszövejkezetek és gépállomások országos tanács­kozásának második napján, pén­teken délelőti megjeien, és viha­ros, hosszas iaps, éljenzés köze­pette feiszóaili népünk szere.ett vezére, Ráko-si Mátyás elv;árs. Kedves Elvtársak ! A tanácskozás eddigi menője mutatja, hegy a termelőszövet­kezeti mozgalom nálunk milyen mély gyökeret ven,. Hozzá keli tennem, hogy az a kép, am; ib a jzövC[kezeti mozgalomról kiala, kult, kicsit rózsás, mert Íriszen L;t a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képvisel­ve. A fegyelemre vonatkozóan: alig volt olyan hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává a fegyelmezetlenséget és nem mond a voina el, hogyan Igye­keznek a maguk terme:én ezzel a bajjal szembeszállni. Meg­ígérhetem, hogy sokkal kémé. nyebben fogjuk kezelni azokat, akjk önkényesen el ávoznak és azokat is, akik az ilyen önké­nyesen ejtávozókat felveszik (taps), mert eljö t az ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyón ismédéin, hogy a legjobb fegyelmezés an­nak a légkörnek a kialakí­tása, amelyben a napló. pas, a lógás, a fegyelme­zetlenség szégyen és gyálá. zat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos fokig javitha- ita;lanok, akikre a jó példa, a jó szó nem hat. Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást : nemakarásnak nyö. gés a vége. Az ilyenekkel szem­ben a törvény, fogjuk alkalmaz­ni (lelkes t,aps) és az elV[ársak (tapasztalni fogjál:, hogy' ezúttal is a szó egybe esik a tend. Ta­pasztalni fogak ezt azok a ló. gósok is, akik szocialista építé­sünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vagy nem egyszer tudatos rossz- akaratukkal károsítják. Nem egy elvtárs felvetette it; aZt a kérdést, hogy a mostani (kötelező munkaegységet 80.ró] ne 120.ra, hanem 150-re emeljük fel. Bármennyire jó a szándék, amely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársaknak mégis szem előtt kell taraniok, hogy nem­csak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szőve1 kezetet, amely nem is bír. na még a mostani fejlődés mel­lett 150 munkaegységnyi mun­kát biz.osítani tagjainak. Ha az elvtársak mo-f 80.rói egyszerre 150-re mennek fel lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetbe belépni szándékozók egy részét. Ezért azt javasolnám, hogy egyelőre maradjunk meg 120. nál, illetve menjünk át a 120-ra. Ez természe esen nem zárja ki hogy Qit, ahoi a fegyelem, a kö. zösségl szellem jó. ott akár 180 1« legyen az átlagos munkaegy­ség. de kőtelezőnek maradjunk csak 120-nál. Azr hiszem, ez egészségesebb. (T)'ps.) Felmerült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag^ hanem munkaegység alap. ján adják ki. Szerintem ez a javaslat nagyon helyes. Ez serkenteni fogja a lus.ákat, vagy azokat, akik a legnagyobb doicgi-dö idején elmennek kulák. hoz napszámba, hogy munkaide­jüké^ csak a szövetkezeten beiül használják fel. Ez a javaslat he­gyes és egészséges. Biztos, hogy a szövetkeze,! tagok egészséges jogérzéke helyesli és támogatja. Itt sok szó eseijt a fegyelem­ről, az egyes dolgozók fegyel­méről. De nagyon keveset hal­lottunk arról, ami a szövetke­zetek kötelezettségeit, és fegyel, mét illeti az állammal szemben Én november 30-i beszédemben felsoroltam egy sor jó szövetke ze;et, amely messze túl; eijesí et­te kö.élességét, elsősorban be. adási kö,élességét, az állammal Szemben. De erős kísérőiben is voltam, h:gy elretten ö például felsoroljak egy sor olyan szö­vetkezetét is, amely bizony jól el van maradva a beadás terén és egyáltalán nem töri magát, hogy az állammal szemben fenn­álló kötelezet,.ségét teljes! se. — Szeretném, hogy az elvtársak, amikor fegyelemről beszélnek, az ál’ampolgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hoz­zátartozik, hogy a szövetke­zet is jól, pontosan telje, sitse az állammal szembeni fennálló kötelességeit. (HossZantartó lelkes taps.) Kevés szó esen itt a mi sző. vetkeze-eink fejlődésének egyik gyengeségéről, uz állattartásról, a közös állattartásról. Az a kö­rülmény, hogy a szőve kezetek legöbbje jogis büszkeséggel emlékezik meg arról, hogy mi­lyen istállókat, fiazta ókat épít mutatja, hogy az elv.;ársak ma­guk is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva. Hozzát&he. tem, nagyon alaposan ]e vannak maradva. A ezöve keze ek állat- állománya számosállatra átszá­mítva körülbelül egyharmada, de leg.öbbszöf egynegyede az or. szágos átlagnak. Egy ilyen ér e- kezle;en nem kell magyaráz­nom hagy intenzív, belterjes állattar­tás nélkül nincsen belterjes , mezőgazdaság. És minél hamarabb számolják fel az elvtársak az állattartás terén az elmaradás;, annál gyor­sabban fognak fejlődni Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövetkezetek képvise­lői alaposan megmosták a gép­állomások fejéi és a gépállomá­sok képviselői is jól odamondo­gatok az ittiévö szöveikezcti ve- z(vöknek. így az elvtársak végre megismerek mindkéi fél bána­tát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy rengeteg hiba van a gépáílomá- soknái. Náluk is retten,ö gyen- gs a fegyelem, a szervezésben is nagyon sok a haj. A télen az egyik folada.unk az lesz, hogy megpróbálunk gzcxi lényegeden javítani. De nem kevésbbé ko. moly baj az, hogy eddig 6zövet- keze,Leink sem találták meg az egészséges viszony,, a gépállo­másokhoz. örömmel hullom most iti a felszólalóktól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a sző. vetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a Szőve (Kezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépái;o. más legtöbb do-gozója. Ezek a szövetkezetekből kiké rült traktorosok, akik leh&jöieg a saját szőve,keze.ükben do»- goznak k-ra tavasztól késé uszig s cda lesznek erösí.ve a brigádjukkal, érdekelve lesznek ubuan, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, mert íjzeié- sük a terméssel lesz arányos, szemben a mosiani helyzetiéi, amikor a traktoros a munka, úgy.ahogy eivégzi. Mire kiderül, hpgy 22 cm helyett csak 17 cm mélyen szun.;oti, már a hetedik határban jár s nem lehet felelős­ségre vonni. Ennek a mostani tanácsko­zásnak az egyik jó eredménye az lesz, hogy az elwársak mind. két oldalról, a gépáUomásiak csakúgy, minit a szőve .kezelek megértik, hogy ez a két szerve­zet egymásra van umlva, egy­mást kiegészíti. száz éa száz egészséges szállat van egymás­hoz kötve. Ennek a2 lesz a kö. vetlrezménye, hogy megjavul a gépállomások munkáéi és meg­javul a szövetkezetek termésé ■s. Néhányszor bejelentetnék itt, hogy egész falvak, községek nemsokára, fermelöszöveikezejj községekké válnak. Sö, az egyik felszólaló elvtárs még a dátumú is megmondóa, amikorra az ő községe termelőszövetkezei|i köz­séggé válik. Az ember csak örömmel üdvözölheti. ha ez an­nak következménye, hogy op. a községben a fermelőszöveikeze-; működése és eredményei a ké­telkedőket is arra bírják, hogy belépnek. Tartok jőie azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkeze.i községgé vá­lásban van egy jó adag eröpe- tetí agi.ació, talán még egy l:is nyomás is. Azért beszélek errö: ilyen bátran, mert a tavasszal láttam a szolnokmegyej és egyéb szövetkezeti községek lé. fésülését. Már akkor figyelmez­tettem az elv ársakai, hogy ne nyomják, ne erőltessék a szövetkezeibe való belé­pést, de még túlságosan ne is agitáljanak mellette, mert az olyan embernél, akit ilyen tlzenöl_hűszSzo. ros agitáció után, úgyszól­ván köté.lei húzunk be a szövetkezetbe, azt fogjuk ta. pasztáiul, hogy a legna­gyobb munkaidőben egyszer hiányzik máskor nem ta­lálják és csak akkor jelen*, kézi!:, amikor a zárszáma­dásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a rá,jutó muu- kacgység. Egyszóval az ilyen emberen úgy sincs áldás Kérem azokat az elvtársakat, akik itt bejelentet,ék, hogy köz­ségük termelöszöve;kezeji köz. ÿéggé alakul át, különösen akik a da.umoi is megmondták, hogy a szavaim nyomán nézzék meg, nem okosabb-e talán a jövendő agság egy részét még érni Hagyni. 33,jenek csuk odak;n;, nézzék még csak a kerítésen á>, nogyan fejlődik a szövetkezei. Várjuk ki, míg maguktól önszántukból bejönnek. Különben úgy járnak, mint egy csomó szövetkezeti községünk, amely a nyáron nem győzött csodálkozni és panaszkodni, hogy néha a .agság 30—40 százaléka hiányzott a legnagyobb dolog­időben. Világos, nogy ezek azok az emberek, akik Vagy a sodrás­sal kerül,ek a szövegezőbe, vagy pedig túlságosan agitálták’ néha még [alán meg is fenyeget­ték őket. Az ilyesmitől őrizked­jenek az elv.ársak, nekünk erre egyáltalán njnes szükségünk. Az egyik felszólaló elvtárs elmondotta, hogy náluk vannak olyan parasztok, akik kiléptek a szövetkezetből. Most már megbánták, hogy kiléptek és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen most már nem ve­szik .ö^et vissza, hanem hagy­ják topogni a kapu előtt, vár. janak egy darabig. Elvtársaim, megértem, hogy édes a bosszú, meg az elégtétel, különösen ha a3 illető, mikor otthagyta a sző. vetkezetet, nem takarékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegy­zésekkel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más Komoly kifo­gás nincs ellene, vegyék vissza a szövetkezetbe Az üyen em­ber, aki már megpróbálta mind­két oldalt és a végén újra a szövetkezetei választotta, olyan, mint aki már megégette száját a tejje. (nagy tetszés és taps) és most már jobban fog ma­guknál dolgozni, jobban meg fogja becsülni a szövetkezetét. Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a mi sze­retett vezérünk, Sztálin elvtárs (hosszantartó lelkes éljenzés és taps) 1933 februárjában beszé t a szovjet koihozparasztokkal. Bár akkor már a szovjet parasz­tok több mint 90 Százaléka rá­tért a közös kollektív gazdaság­ra. még őket is külön figyelmeztette Sztálin elvtárs, hogy az az egyéni parasztokat, akik sokáig tépelődtek. nehezen határozták el magukat a belépésre, vegyél: fel. Hozzátette: ne felejsétek el, hogy közületek a legtöbb 3— 4 évvel ezeött még maga is té- pelödött, hogy belépjen.e ne lép. jen.e be. és most már ott tarto­tok, hogy nem akarjátok fel­vonni azokat* akik most jöttek rá, hogy helyes belépni Én te. hát az ilyen egyéni parasztodat, akik kiléptek és most vissza akarnak lépni, bevenném. Meg vagyok győződve, hogy az ilye­nek a szövetkezés, a közös tor- mêlés eszméjének legjobb kép. viselőjévé válnak. Szólnom kell a szövetkezeiéit gazdagodásáról. Mi most rnra vettünk irányt, hogy megszilár­dítsuk mindazt, amit eddig elér. tünk megerősítsük a szövetke. zetek vezetését, poitikai vezető- sót gazdasági vezetését. Isko­lára küldjük a szövetkezetek vezetőit, hogy megtanulják, elsajátítsák azj a szaktudást, amellyel még jobban tudják a szövetkezet gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk minden lehető­ségét annak hogy a szövetkeze­tek erősödjenek, virágozzanak, vonzókká legyenek. Olyan von­zókká, hogy a dolgozó parasz. tol: kopogtassanak az ajtaján, mint hogy kopogtatnak azok, akik kt-épteik és most kérik, hogy vegyék vissza őket. A legjobb agitáció, elvtársak, a legjobb propaganda az, ha a szövetkezet jól mű­ködik, mintaszerű, ha a ter' me'-ése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszté. , mik, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a legjobb termelési forma. Ml rajta leszünk, hogy a szövetkezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyúj­tani tud. Minden támoga­tást megadunk, gépeket, traktort, kombájnt, jó vető­magot, műtrágyát, minden nel segíteni fogjuk a szö­vetkezeteket abban, hogy jómódúak legyenek. A napokban egy elvtárs köz­benjárt nálam egy szegény em­berért, akinek 4 hold földje van és 4 családja hozzá. Kérdeztem: van. e a községben szövetkezet. Azt mondta.: van. — Tagja ez a szegény ember a szövetkezet­nek? Azt mondta: nem tagja. Hát — mondtam — akkor a szegénységének maga az oka, mert ha a 4 holdjával bemegy a szövetkezetbe és a feleségéveí együtt 400—500 munkaegysé­get kido'goz, akkor már annyi a jövedelme, mint egy középpa­rasztnak. (Nagy taps.) Amellett mindjárt hozzá tehe­tem hogy nem is kell úgy dol­goznia, mint régen, amikor haj­nali 3 órakor már a botcs- ispán zörgetett az ablakán, vagy ha napszámba ment, .átástól.va. kulásig kellett túrnia a földet. Most egyszerű, rendes munká­val a szövetkezeién belül egy házaspár 400—500 munkaegysé­get ki tud dolgozni és jövedelme már olyan, lehet, joint ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom