Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-07 / 234. szám

Hlminmertetés MILYEN LEGYEN AZ Ú] OPERE!T? Vita a Pa'.olaszálló előadásairól A DONYECI BÁNYÁSZOK Színházi berkekben évek óta sok szó esik az operettről. Mi­lyen legyen az új operett — er. ről folyik a vita. Magát a kife­jezést ál.itólag Mozart alkotta, aki az akkor ezt a műfajt meg aaarta különböztetni a dalmű­től, annak vidámabb és könnyebb fajtájától: az opera buttó-tól és a mezzostile-töl. De nem akkor a akut ki az új műfaj, hanem sokkal később. Félig-meddig operák voltak az első oporexek, melyeknek jellegét a kabares tetetek és a zeneszámok közt clburjánZó próza adta meg, ugyanazok az érzelmek és ro­mantikus játékok amelyek ké­sőbb jelentkeztek.' Amit később opertitnek neveztünk, az an­golok korcsositOtták el, a világ legzéneiUenebb fajtája, amely a muzsikára való képtelenségét orfcumi ötlettel pótolta. Ke­serűn — furcsa angol szellem­mel fejetetejére állították a tangókat. Az amerikaiak ope • re tjeibe belekerültek a hasbe- szélok és csepürágók, továbbá excentrikus” tánciak sutaságai. Manapság ezeknek az angol- amerikiai opereJteknek leá-do- zott, Felvetődik tehát a kérdés hogy halálra Van-e ítélve maga az operett. A válasz egyszerű, nem! A ,,Paiotaszálló” uj ma­gyar operett kísér.et arra, hogy milyen legyen az új operett. Az Írók megkísérelték az operett újjáteremtését, A kecskeméti színház együt­tese a napokban értekezletet tartott, amelyen kiértékelték a ,,Pa!Otaszá.iö’” előadásait. A vi­tához a bévezeiöt a színház fő­rendezőjének előadása adta, A főrendező beszélt az opere'Jt témaválasztásáról, annak eszmei tartalmáról, az alakításokról a rendezésről, a kosztümökről ’ és * a zenéről, Előadása uián ezek­hez a problémákhoz szóltak hozzá a színház művészei. Álta­lános vélemény volt az, hogy a dairab még kísérlet, ezért figu­rái nincsenek alaposan meg­rajzolva. Pozitívum a darabban maga a témaválasztás, mert dolgozóink vidám derűs üdül­tetését viszi a színpadra. Nega­tívum a darabban sok figurá­jának sablonossága, cselekmény- teiensége, szerkezeti lazasága. A formában üj, hogy nem fel­vonásokban hanem képekben viszi a nézd elé mondanivalóját. Ezzel a szerzők aláhúzzák aZ pperet; revüszerüségét. A néző­nek igen gyakran az a benyo­mása, hogy az operett egyes alakjai .kitalált figúrák”, A Tito kazamatáiban 1948. szeptemberében Merszin Metajt a bel­grádi albán misszió dol­gozóját RaükoVics rend- örügynökei elfogták és minden Vád nélkül börtön, be vetették. A TitO-kllkk Merszin Metajt az albán kormány ismételt sürgeté­sére sem bocsátotta sza­badon. Merszin Metajnak csak ez év elején sikerűit szabadlábra kerülnie és okkor visszatért hazájába. Az alábbiakban közöljük cikkét, amely az albán ,,Basnhimi” című újság- ban jelent meg. / Tifo fasisztái Jugoszláviát (egyetlen nagy börtönné teszik, ahova bezárják mindazokat, okik nem akarnak belenyugodni abba, hogy Jugoszlávia az amerikai Imperialisták gyarmata legyen. Elég ok a börtönbe hurcolásra, ha valaki rokonszenwel nyilat­kozik a Szovjetuniótól, vagy valamelyik népi demokratikus országról, mert az már a ,,Ko- minform híve”. A börtönben nzján nem sokat, teketóriáznak a letartóztatottakkal. Éjjel-nappal folynak a kínvallatások, melyek flz áldozatok „megdolgozásának” jzokott módszerét jelentik. A ráfogó jelen filmje régi operettírók gyakran úgy dolgoztak,-hogy adva volt egy szerelmespár, leginkább egy grófnő, vagy hercegnő, egy komikus pár és ebből szőtték a szines fá'lyolt. A .Palotaszálló”- nál az a benyomásunk, mintha adva volt egy Latabár, egy Bilicsi és erre épült fel ez az új magyar operett, A szövegkönyv lazasága, a szerkezet szilárdtalansága visz. sZatükröződöot a színészek játé­kában. Ezért volt különösen nehéz szerepe Takács Margit­nak. Kultúríelelöst kellett ala­kítania, pedig szerepe erre igen kevés támpontot adott. Ezért hatott úgy, mint egy előkelő szálloda direktrisze. Ha általá­ban vizsgáljuk a színészi játé­kot akkor megállapíthatjuk — és ez az értekezleien is kidom­borodott —, hogy a figurák ke­veset fejlődtek. Nem cseleked­tek. A figurák nem törtek egy cél feé. Itt is nehézséget oko­zol, a szövegkönyv. Persze, több helyen a színész segíthe­tett volna a szövegkönyv laza­ságán. Saját fantáziájával alkot, hatott volna. Az értekezleten a karra vo­natkozóan megállapították, hogy az nem vett részt a cselek­ményben. A kóristák ^statisztál­tak”. Gyakran úgy nézlek ki a jelenetek, mintha a kórus egyes tagjai unatkoznának. Ez abból adódott, hogy nem vettek részt a cselekményben. Több kifogás hangzott el arra vonatkozólag is, hogy nem egy színész csak illusztrált, nem nyújtott művészi alakítást. A kosztümökről megállapí­tották, hogy ezek sem voltak mindig kieiégiiőek. Mucsi Sán­dor jólszabott zakója és élesre, vasalt nadrágja nem mindig azt a benyomást kel lette hogy ö ipari munkás. Hasonlóképp Ta­kács Margit egynéhány ruhája. Nem ilyen ruhában látni általá­ban a kuliúrfelelösöket. Az értekeZet a táncokat is kiértékel.e. Általában megálla­pították, hogy a táncok jók vol- lak. Nehéz probléma az új ope­rettnek a táncai, A két duett- táncostól tíitekintva, ezt a prob.émát szerencsés kézzel ol­dották meg. A karnagy nem mindig erős kézzel fogta a zenekar gyeplő­jét, Néha-néha kiengedte a ke­zéből. Ez adott okot a sok apró fegyelmezetlenségre. Az értkezlet telhozia mind a rendezés, mind a színjátszás hiányosságait. Pozitívuma az értekezletnek az is, hogy a szakmai kérdéseket eszmei síkon tárgyalták meg, így nagyon sok prob'éma merült fel, ame­lyeket a színház és a Filmüvé- szeti Szövetség október 13—15. napjain tár ó második konteren, ciáján megvitatásra kerülhet, A Kecskemét; Katona József Szín- ház művészei felkészültek arra, hogy ezeket a szakmai kérdé­seket az országos értekezleten megvitassák. Boldog országban élünk, ahol van ki[ szerelni és tisztelni. Ná­lunk az ember iránti szeretet al­kotó munkájának elismeréséből fakad., _ — mondotta Gorkij a szocialista hazáról. Ennek a boldog országnak a képe, a szabad munka szépségé­nek ezernyi megnyilvánulása tükröződik az őszi évad egyik legnagyobb szovjet filmjének, « szines, szinkronizált Donyeci bányrisok-Tilx\t minden kockájá­ból. öröm'ől sugárzik Nyedolja, a film egyik főhősének arca, ami" kor szeretett feleségével a kar­ján, a bányában eltöltött mun­kásévek ötvenedik jubileumát ünnepli. Sok-so-k vendég gyűlik össze a nagy napra, az öreg bá­nyász házában és tisztelettel ve­szik öt körül. A házigazda po- hárköszön|öjében visszaemléke­zik a bányászok forradalomelöjti szörnyű sorsára és szavai nyo­mán megelevenednek a múlt gyászos, nyomorúságos képei. Mennyivel más ma, a kommuniz­mus építésének korszakában o czovjct bányász élete. Villamosmozdonyok suhannak a betonozo-t agákban és viszik a fekete aranyat, a régi szerszá­mokkal már csak a bányász­múzeumban találkozunk, a nem­régen még újításnak számító fúrógép is lassan háttérbe szó- rul, mert megérkezik a szén­kombájn, a legújabb nagyszerű vívmány, amely ieveszi az em­ber válláról a fizikai munka terhét. Erről számol be a film szine fesiményhez hasonlítható felvé­telekben. Eleinte nem sikerül a gépet megindítani és a bánya tam teljesiti a tervét. Trofímen- ko ;ervezö hosszú nappalokon és éjszakákon kérésziül jört a fejét a hibán, felesége és az' egész kollektíva segi|f őt munkájáöan, maga a mimszíer is eljön a bá­nyába, a Kremlben Sztálin elv­társ, a i-'árt és ja kormány veze­tőivel együ-t. niéjyrehatóan fog­lalkozik a széntttbmbájn beveze­tése okozta pró'jlékmákkal. A megfeszített munka eredmé­nyeképpen a gép engedelmeske­dik az emberi értelemnek. A gép tehát bevált, db az új technika újabb feladatok elé állítja a bányászt éa Változásokat hoz cle-iükbe. ötszáz kombfj-jn zakatol már a bányában, annyi, amennyit Sztá­lin elvtárs kezdetnek tervbe ve t -— és növeli 4 bányászok, az egésB nép jólétet. Gorbatov ké­szítene a forgatókönyvet, a ren­dezés felelősség eljes feladatát Lukov vállalta. Egész sor kiváló és nálunk is jólismert filmnjüvész játszik a Donyeci bányáitok.ban, élükön a Sztálint alakító Gelovánival, Csirkovval, KJára Lucskóval, Druzsnylkovval. A dusnoKi Mimkas-Pai'aszt Szövetség tagjai jegyzésükkel járatnak a béke vcdelméliez Dusnokon a Munkás-Paraszt Szövetség termelőszövetkezeti Csoport irodája a Fö-út melle.t, a falu közepén van, nem inessze a tanácsházától. Ezelőtt ezen az úton az egy­házi méltóságok, földesurak. gazdatisztek hintói száguldónak végig. A szegényparasztoknak levett süveggel kellett az ilyen „dísz- felvonulást” végignézni, köszön­teni. Azelőtt a községházán a virilisták vitték a szót. a község vezetője, a jegyző, kiszolgálójuk volt. Meg sem ismerték a sze­gény dolgozót. A fölszabadulás után megvál. tozott minden. Dusnokon is. — 1949. őszén megalakult egy cso­port 29 tággá1. Eleinte szokatlan volt, meg kellett tanulni vezet­ni, irányítani, szervezni és nem u:ol5ó sorban csoportosan dol­gozni. De ez is sikerült. A Párt segített, mert ahogyan erősödött az ország, úgy erősödött a cso­port is. Mindig több és több ju­tott a csoport tagjainak. A kö­zös munka egyékovácsolta a ri­portot. A csoport szépen fejlődött, ma már a taglétszám felnöveke­dett 149 főre. a földterület is növekedett. Megszaporodott a tehéntörzs is 30-ról 57-re. A ser­tésállomány 40-röl 254-re emel­kedett, 12 lova is van már a csoportnak, meg három tanyája. A csoport-agok megedzödtek a harcban, megerősödtek gazda­ságilag is. Az egykori kommen- ciós cselédek, napszámosok a maguk földjén alakították meg a szocialista nagyüzemi mező­gazdasági termelést. Ma már többen nagyobb erőt, képvisel­nek, nagyobb eredményeket ér­nek el. Nem nehéz most- 400 fo­rintot jegyezni a békekölcsönnél Berberovics Pálnak, Musza Jó­zsefnek és Fenyvesi Idának, mert a munkásosztálynak a segítsége a gazdaság jó -terméseredményei mindezeket biztosították szá­mukra. De Így van Fenyős Gergely és Szászi Miklós, akik a csopor.ba- [épésük előtt 50 forintot jegyez­tek. Most pedig 200 forintos jegyzéssel járultak a további fejlődéshez. Nincsen gondjuk a fejadagra, hízóra, mert mind­ezeket biztosította számukra a szövetkezeti gazdálkodás Idős Milcó János is 200 forin­tot jegyzett, meg a lánya is, Ró­zsi. Azelőtt még 4 holdas dol­gozó paraszt volt. A föld termé­se sehogy sem futota mindenre, nehéz volt a sorsa. Figyelte a csoport éjetét. látta fejlődését, gyarapodását és elhatározta, hogy belép. A gyerekek is Így Egyszer Glávnyácsába, ebbe aZ óriási és iszonyatos belgrádi börtönbe behoztak egy újabb lakót. Mint kiderült, minden vétke az volt, hogy 1950 feb­ruár 23-án, a Szovjet Hadsereg megalakulásának évfordulója alkalmával meghallgatta a moszkvai rádió ünnepi adását. Jovati Milanovicsnak hívták. Régi kommunista, mint parti­zán az első nap|ói fogva részt- vett Jugoszlávia népeinek sza­badságharcában. Milorad Kosziics fodrászt azért tartóztatták le, mert Belgáid­ban elment a Szovjet Kultúra Háza mellett. Minden alkalommal tömeges letartóztatásokat hajtanak végre május 1. és november 7-e előtt. Emlékszem, hogy egyszer be­hozták a börtönbe a ,,Narodna Mllicin” című ujság szerkesztő­jét, Omer Lakanicsot, A hóhé­rok vadállati módon kínozták és azt követelték tője, hogy árulja et a földalatti mozgalomban dolgozó bajtársait. Miután egyet­len szót sem tudtak belőle ki­húzni, egy világTásné]küli kis cementioduba zárták, meztelen­re veíköZ[ették és szüntelenül kínozták 1950. márciusának utolsó nap­jaiban kihallgatásra vitték a nemzeti felszabadító hadsereg egykori kapitányát, a monte­negrói Perm. Órák múlva hoz­ták vissza a cellába. Arcáról és lábáról csörgött a vér, abg ka­pott levegőt. — Most látjátok magatok Is — mondta —-, hogy mit csinál­tak velem a Utóisták. De vár­ba'unk-e tőlük mást? — A hős kommunista minden erejét ösz- szeszedve, hangosan így kiál­tott: — Éljen Sztálin! Tépjük le láncainkat! Csaknem két éven át rabos­kodtam Glávnyácsa földalat‘i börtöneiben. Ezrével sínylődtek Ut a jugoszláv hazafiak és lát­tam, hogy milyen nagyra tart­ják a kommunista nevet. A tHő- ísták embertelenül bánnak ve­lük, kegyetlenül megkínozzák őket azért, mert hűek maradtak a Szovjetunióhoz és Sztálinhoz. 1950. májusában letartóztat­ták és a Glávnyácsába vetették Vukan Davidovics kommunistá|., a hitleristák ellen vívott szabad, ságharc első ütközeteinek rész­vevőjét. Davidovicsot már 1948- bam elbocsá ották állásából, de ő mégis kijelentette az igazi kom­munistára jellemző merészség­gel: „Soha nem fordulok szem­be Sztálinnal. Számomra Sz-tálin volt és marad is a legnagyobb tekintély... Sohasem fogok le­térni az ö útjáról.” A Tito börtöneiben uralkodó szörnyű helyzet, a szüntelen kín- YaUa-ások. a rossz táplálkozás, a levegő és a fény hiánya alá- ássá a bebörtönzőttek egészsé­gét és idegeit. Az éjszakák bor­zalmasak. Sokan megőrülnek. Akkor különleges földalatti cel­lákba zárják őket, ahonnan szün­telenül hangzanak szíve'tépö kiáltásaik. A banditák ellopnak mindent, amit ,, rokonok és hozzátartozók a rendkívül súlyos élelmezési helyzet ellenére is maguktól megvonva küldenek a hozzátar­tozóiknak. A titkos rendőrök azonban rangúknak tartják meg a raboknak küldött kenyeret, szappant és ruhanemüeket. A hóhérok egyszer halálra kínoz­ták az egyik letartóztatottat — aki azelöit a nemzeti felszaba­dító hadsereg ezredese volt — csak azért, mert, az arcukba ki­áltotta, hogy „Tolvajok”. Tito gengszterei terrorral igyekeznek megfojtani a nép növekvő ellenállását és meg­hosszabbítani sötét uralmuk napjait. A jugoszláv hazafiak erkölcsi ereje azonban most is töretlen, a bebörtönzőttek száz. ezrei viselik el hősiesen Ti{0 Doklának borzalmait. Hisznek a nép erejében, hiszik, hogy nincs már messze a nap, amikor a nép irtózatos gyűlölete hatalmas erővel felszínre tör, széttörve a bilincseket, a börtönök és kaza­matáik ajtajaú, szétzúzva Tito bűnös klikkjét , gondolkodtak, de nem mertek szólni. Egyszer aztán kibökíe otthon, hogy belép a csoportba. — Ma minderfe megvan, gond. tatamii él, nem jjelent nehézséget a. 200 forintos békekölcsön kifi- sctésem így Vannak Karasziék is. — Igen szépen fejlődtek. — Átala­kították a kis nádfedeles kuny­hójukat kétszobás lakásra, a nád­fedél helyére cseréptető került. Beköltözött a lakásba a fény, a villany, ami eddig csak a köz. Bégben egynéhány helyen volt- Uj bútor is fölváltotta a régit és szép rádió került a sarokba a kis asztalára. A szekrényekbe egyre több ruha, meg cipő ke­rült. Emellett azonban ninc3 hiány sem a fejadagból, sem hí­zóból. A békekölcsön összege is nagyobb lett, — Karasziék 200 forintot jegyeztek. így le-t a kisemmizett cseléd földjének saját gazdája, vezető­je. Nem kell neki látástól-vaku- lásig dolgozni, nem kell a gaz­datiszt durva szavait hallgatni, nem kell a kukáknak 4—5 napra napszámba elmenni. Ma gondtalanul élnek. a jegy­zésükkel pedig hozzájárulnak a békéhez, ahhoz, hogy a termelő­szövetkezeti csoport tovább erő. eödjön, fejlődjön így mutatnak példát a dusno- ki Munkás-Paraszt Szövetség­termelőszövetkezeti csoport dol­gozói a béke védelmében. A csoport tagjainak nemcsak példamutatóan kelt előljárni a jegyzésben, hanem be kell kap­csolódni az egyéni dolgozó pa­rasztok megagitálásjfca. Az elért eredményeiket ismer­tessék a dolgozó parasztokkal, a Csoporttagok népnevelő párokba oszlva keressék fej a még nem jegyző dolgozókat, magyarázzák meg a kölcsönjegyzés szüksé­gességét, azt, hogy ők miért Je­gyeztek többet, mit kaptak ed­dig. A sikert, am!t kivívnak, az saját dicsőségükre és az egész nép javára váíity: A hazát gya­rapítja, a békét 'erősíti. Olvasd a "ársödalmiSzemlf V.ULPOt OOtCK rmmiWK TUHmilîvÔ^oÔÔuUt] minden számó». r1' fejlődésedet segíti elől

Next

/
Oldalképek
Tartalom