Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-16 / 216. szám

A tervgazdálkodás liatalni»» ereje Gero Ernő elvtárs cikke a Pravdában Dalnokiak, akik példát mutatnak a gabonafelesleg beadásában A Pravda közli Gerö Ernő elv- társnak: „A tervgazdálkodás ha­talmas ereje” című cikkét, amely foglalkozik n népi demokratikus országok népgazdaságának sike­res fejlődésével. Gerő elv társ megállapítja, hogy a népi demo. kratikus országok gazdasági ere­jének növekedését elsősorban az jellemzi, hogy ezek az országok a IX. világháború befejezése óta eltelt, néhány év alatt elérték gazdaságuk háború előtti szín­vonalát, majd iiovább haladva, »nesszé maguk mögött hagyták cz( a színvonalat. Magyarországon a reakció az; állította, hogy a népgazdaság újjáélesztéséhez legalább 30 év­re van szükség és ennyi idő alatt, is Csak akkor sikerülhet, ha az ország amerikai kölcsönt kap. A magyar nép bebizonyította, hogy az ellenség jóslatai az új rendszer ellesi gyűlöletből fa­kadnak és homokra épültek. A népi demokratikus rendszer fel­tétele; között a gyakorlóiban csupán két és fél évre volt szűk. ség a háború előtti gazdasági színvonal eléréséhez. A népgazdaság újjáépítése Úján országunk és az összes többi népi demokratikus ország hozzákezdett a többéves nép- gazdasági tervek teljesítéséhez Ezeket a terveket a szovjet ta­pasztatok alapján alkották meg és céljuk az egész gazdasági élet gyökeres átépítése. Gerő elvtárs cikkében foglal, kozott ajkkal a tényezőkkel, amelyek meggyorsítják a nép­gazdaság fejlődését és fellendü. lését. A legfontosabb tényező, amely h népgazdaság fejlődését meg­gyorsította az, hogy a közép- es déikeieteurópai országokat a di­csőséges szovjet, hadsereg szaba­dította fel és ezek az országok * Szovjetunió segítségével el­nyerték nemze-ti függetlenségü. két. A népgazdaság gyors fejlődő­iét előmozdító, a szocializmus építésében jelentékeny szerepet látszó fontos tényezők egyike a tépi demokratikus országokban i dolgozók életszínvonalának tyors emelkedése. Itt azonban nem egyszerűen arról Van szó, hogy a népi de­mokratikus országokban emel­kedik a dolgozó nép életszinvo. na'a. Az új, a sajátos abban rejlik, hogy ezekben az orszá­gokban — noha a háború el. pusztította -a népgazdaságot — a dolgozók életszínvonala arány­lag rövid idő alatt, hét-három évvel a háború befejezése úján, elérte a háborúelötti színvona. lat. Ës a kővetkező években túl­szárnyalta azt. Az életszínvonal emelkedése sokkal gyorsabb volt mint eredetileg fel lehetett té­telezni. Erdei Károlyné kéregbera. gasztónö a Kecskeméti Cipő­gyárban. Munkáját lelkiismere­tesen elvégz;. Munkaidő után persze van még dolga e'ég Otthon kilencesztendős kis­leánya várja, a kis Mártuska. Aki éppen most járja a har­madik általánost. *----­A z utóbbi napokban különös dolog történt Erdeiéknél. Nem számított! erre, dehogy számí­tott, de azért mégis csak külö­nös dolog, ha kihúzzák az em­ber szerencséjét. *- A kötvény sorozatszácna: CS17 száma pedig: 0915. Ötezer forintot nyert. Erdeiné nem akart hinni a szemeinek, amikor meglátta. El is nézte. Azt hitte 200 fo­rintot nyert Ebben a hitben volt jónéhány napig. Az Üzem­ben tudta meg a valót: nem 300 forint a nyereménye, hanem ötezer. — Amikor a tiervkö'.csont je­gyeztem, nem is gondoltam hogy ilyen szerencse ér majd. Ilyesmihez soha nem volt sza. rencsém hiszen megértik, ugye ? Csak arra gondoltam, hogy azzal a kétszáz forin­tommal ötéves tervünk végrehajtását segítem elő. — mondja Erdei Károlyné. Erdei Károlyné nemcsak az Döntő feltétel, amely előmoz. ditja a szocializnius építését az, hogy a dolgozó nép milliói sa­játjuknak érzik az országot, ők országuk gazdái. Gerö elv-iára cikkében rámu­tat -arra, hogy az- új tartalékok, amelyek elősegítik: Magyaror­szág és a többi népi demokra­tikus ország népgazdaságának gyors fejlődését, nem önmaguk- tól váhnak valósággá, hanem a komunista és munkáspártok ál. tál vezetett és lelkesített nép­tömegek szívós alkotó munkájá­nak eredményei. z i : . államnak adott kétszáz forint­jával akarta győzelemre segí- teni a tervet, hanem jó munká­jával is. Augusztus 20-ra, az alkot­mány ünnepének tiszteletére például vállalta hogy tel­jesítményét öt százalékkal emeli. Vállalását teljesítette is és augusztus hónapban 158 szá­zalékos teljesítményt ért el. Büszke erre Erdeiné, mert' tudja, hogy ez az eredmény is tégla a szocializmus építéséhez tudja, hogy ez hatásos fegyver a béke ellenségei ellen, A há­borút gyűlöli s gyűlöli -azokat is, akik a háborúkat tervezik, ö tudja, hogy miéri. Életét ke. gyetl-enul megrabolta a háború. Márta, a kisleánya árva ma­radt. — Csak -azt sajná’om, hogy az elmúlt évben csak 100 forint békekölcsönt jegyeztem. Iga-z, beteg voltam, de mégis — mondja sajnálkozva. De tudja, hogy azzal a 1-00 forrni tál is hozzájárult békénk megvédé­séhez, hazánk megerősítéséhez. Hogy mit vásárol a nyeremény, bői? Hát sok mindenre szükség van. Nem számított ennyi pénz­re, ezért nem is gondolkodott azon, hogy mit is kellene ven­nie. Persze, első a kisleány, A Máriuslta. Cipőt, ruhát és Dusnok községben nagy len­dületei folyik a harc minden szem felesleges gabona begyüj. léséért- A népnevelők jó felvilá­gosító munkája -nyomán egyre több dolgozó paraszt érti meg, hogy gabonnfeleslegének beadá­sával hazafias kötelességét tel­jesíti, hogy feleslegének beadá­sával a békét védi, hazáját erő­síti. Ebben a küzdelemben egyre többen kerülnek az élre: Idős Botka Lajos hatholdas dolgozó paraszt 21 mázsa és 57 kiló felesleges gabonájával sie. tett államunk segítségére. könyveket kap. ö maga is sze­reti a könyveket. — Tudtam, hogy visszaka­pom a Pénzem többszörösen is. Hiszen mennyi mindent kaptunk már eddig is. Uj gyárak épültek, lakóháza):. Nagyon gyönyörű lesz a mi hazánk, a mi életünk — így vélekedik Erdeiné. Társai, akikk-el együtt do’t gozi-k, együtt örülnek vele a nyereménynek. — Igaz ugyan, hogy Er­deiné kötvényét húzták ki. de úgy érzem, én is nyerte­sek között vagyok — mondja Horváth Hona, Tud­ják valamennyien, hogy Pártunk szava nem falrahányt borsó, hanem gyönyörű igazság. Bíz­nak a Pártban, mert tudják, hogy Pártunk be is váltja ígé­retét. így van ezzel Erdei Ká­rolyné is, a boldog nyertes, aki csak egy a sok közül, de annyi bizonyos, hogy ezután még na gyobb lelkesedéssel végzi mun­káját, még többet termel. Erre bíztatja társait is, akik követik példáját a munkában. Látják valamennyien, hogyan szépül, hogyan épül az ország, a dol­gozó nép hazája. Azit akarják valamennyien, hogy megvalósul­jon a terv Hjszen ezért dol­goznak, ezért adták forintjaikat az államnak kölcsönbe. Varga I. Péter négyholdas dolgozó paraszt 500 kiló tiszta­búzát, Ollóst Lajos ké{holdas dolgozó parasz t 500 kiló tiszt a - búzát, Illés László három-holdas dolgozó paraszt pedig 602 kiló kenyérgabonafeleslegét adta be. Beadták összes gabonafélédé, güket a kővetkező dolgozó pa­rasztok is: Facskó Vince 15 holdas kö­zépparaszt 400 kiló gabonái, Pajtás Jánosné 5 holda3 dolgozó Parasz^aaszony 225 kiló, Illés József 2 holdas dolgozó paraszt 272 kiló, id. Kovács József 4 holdas dolgozó paraszt 508 kiló kenyérgabona feleslegük beadá. sával védik békénket. Az élen­járók között vannak még -főb­ben is: Sántha Péter 7 holdas dolgozó parasz-t 470 kiló, Kará­szi János 6 holdas dolgozó pa- rasZ| 742 kiló, id. Tamás Pé(er 3 holdas dolgozó paraszt 173 ki­lő; Varga II. Péter 3 holdas dől. gozó paraszt 375 kiló, Szudár Jánosné 4 holdas dolgozó pa- rasztasszony 250 kiló, JaOicza János 2 holdas dolgozó paraszt 533 kiló, Hévízi Márk 5 holdas dolgozó paraszt 318 kiló, Jáksó József 4 holdas dolgozó paraszt 442 kiló, Fotoódi István 4 hol­das dolgozó paraszt pedig 325 kiló gabonafeleslegének beadá­sával járult hozzá béke-tábor megerősítéséhez és ötéves ter­vünk sikeres teljesítéséhez. I Uj gyiimölcskonzerválási módszer A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumának Vitamtnku- tató Intézetében A. V, Likov Sztálin-díjas professzor munkái aíapján bevezették a gyümöl­csök, zöldségfélék és egyéb élel­miszerek új konzerválás! mód­szerét, A különleges, magas- ritkítású készülékbe helyezett élelmiszerek fagypont alatti hő­mérsékleten adják át nedvesség, tartalmukat, úgy nem vesztik1 el természetes formájukat meg­őrzik ízüket, zamatiukat és tel­jes táperejüket. A szárított gyü­mölcsöket elég rövid időre víz- bebelyeznl, hogy visszanyerjék összes eredeti tulajdonságukat. Erdei Károlyné a Kecskeméti Cipőgyár dolgozója ötezer forintot nyert kötvényével Ezután még nagyobb lendülettel harcol tervünk végrehajtásáért és a békéért Konc János esete a bérelszámolással Alig több mint huszonnégy órával vagyunk nyolcadika előtt. Az este már jócskán az éjsza­kába kapaszkodott- Minden sö­tét. Az éjjelt őr cirkál, lépked, várva a reggelt De nem...! a bé. elszámoló néhány ablaka vi­lágít. Az éjibogarak lebegve ve­szik körül a fényt. Belül pislogó szemű emberek ülnek, előttük papírhalom, kezükben írószer, szám, nyilvánvaló bizonyságául annak, hogy dolgoznak. Néha egy.egy hazakívánkozó ásítás szakítja meg a csendet. Az ille- delmesebbek kezüket szájuk elé emelik, majd mikor homályos szemmel visszanéznek az előttük tornyosodó munkalapokra, óva­tosan a fejüket vakarják. Kis csapat. Alig fölözi számuk a ti­zet, Érdekes emberek. Nappal munkaszervezésről, helyes mód­szerekről csevegnek, éjszakán­ként aztán hősiesen állják a túl. órát. Noha, Erzsi beszél is, számol is. Egyenlőre még nem tudni, hogy Jeliből avagy harmadából végzi-e a munkáját. „Pokoli, mikor álmos as ember” — só­hajtja a plafonra nézve és köz­ben alázatosan ropognak kezé­ben g százforintosok és csörög­nek ulumíniumjompasággal a forintosok. A főhelyen Hóka, a csoport vezetője ül. Az MHK-tól és min. denféle testgyakorlástól meg- edzve tűri a plusz-fáradalmakat. O js szolidáris a pislogásban és szelíd szemmel figyeli társait az áldozatvállalás közben. Ez a mély együttérzés tudata boldog. Sággal tölti el vajiamennyiöjüket. A lassú kotorászó csendet, halk zümmögés váltja fel. • Konc János kőműves a jól. végzett munka tudatában tért pihenőre, Elálvás előtt, mélyen a sötétségbe nézett - és közben majdnem fillérre kiszámította, mennyi is lesz holnap a, Zacskó­ban. Hatszázötven körül jött ÄI- Nyomban el is költötte, gyorsan szé/rendezte javarészét. Annát is inkább szükség volt erre, mert szombati napra esik nyolcadika, így aztán még a vasárnapot is bele kellett kalkulálni a kiadási oldalba. Nyugodtan aludt el. — Gondolta „holnap pénzzé válik a jó munkám”. • ‘ A zümmögök egyik sarka — miközben /ovább számfejti a bé­reket, áttért néhány nélkülözhe­tetlen fontosságú kérdés megtár­gyalására. Láthatóan nagy gya­korlatiul tettek ezt, mert a mun. kát abba sem kellett hagyni. A nyálazott ujjak nyomán egymás­ra púposodnak a papírok és a pénz ördögi gyors számolással kerül a zacskóba*. — Egy ember megint kész. Mehetünk tovább. Ez természetesen újabb téma kezdetét jelenj, vagy legalábbis a megkezdett mese mosolyra okotadó fordulatot vesz. Noha elemében van. — Képzeld, mi történt velem. Uj harisnyát vettem fel és a tér­demen leszaladt n szem. A Nép­bolt segédje figyelmeztetett rá. .— Egészen belepirultam — és hamiskásan oldalra néz a má­sikra. — Én ennél többet mondok. — Feleli halk kacagással. — Pompás volt szombat este a Beretvásban — és szélnyuj- tózza karjait. — Bár most is oíj; lehetnék. Sohti még olyan jól nem esett a swing. — És rit. mikus swingdallam keveredik a zümmögéssel. * Szómba/ délben fél egykor a kalapáccsai ütői/ síndarab éies csengése jelezte a munka végét és ugyanakkor a fizetés kezde­tét. Konc fürgén szedte lábát és a fizetés helyére igyekezett. — Szölősi szaktárs, adja hát gyorsan nekem, mert sietek, — mondja annak tudatában, hogy a dolgok rendjén vannak. — A maga fizetése nincs itt, szaktárs, menjen n központi bér­elszámolóba, biztosan o/t találja -— válaszolja mit sem sejtve Szö- lösi. — A nemjóját neki! Most még oda elmásszak f Az fél napba kerül. — Da mégis vette a ka­bátját, lecsapkodta nadrágját és elindult. Beérve, csak úgy megbiccen, tette a portás felé a Sapkáját és két lépcsőt egyszerre lépve egye. nesen a hivatalos helyiségbe lé- patt be. — Jó napot! Leplezetlen ide­gesség vol/ a hangjában. A benflévök csnk félszemmel san­dítottak rá. Látszott, hogy nincs ínyükre ez n bizonyára követe­lőző személy. — Szaktársak! — magái erői. tetve csendesebbre vette, a szót. — Nem kaptam meg a fizetést. Tegyenek már róla vajamif, hogy gyorsan a zsebemben le­gyen. Hárman három kupac papírt túrtuk hatfcié. összedugják a fejüket, mintha valami nagy ti­tokról tenne szó, s a végén egy­öntetű megelégedéssel, no meg arckifejezéssd is közöljék a ku­tatás végeredményét. — Szaktárs, maya fölöslegesen jött Me. A nevét ugyan megta­láltuk, de a pénze kint, Van az Izsáki III.on. Ott fogja meg­kapni a fizetését. — A ke,servit neki, ne tegye­nek bolonddá! Sarkon fordulva elindul kifelé hat km-re, hogy végérvényesen megtudja fizetése hiteles történetét. A reáliskolánál a hazafelé igyekvő Főzővei találkozott, — Mondd, komám, van még kin/ valaki? Mert a pénzemért megyek. — Egy lélek se. Kár „ fáradt­ságért, fordulj vissza — adt'i meg Főző a helyzetjelentést. — Konc csak nem nyugodott, öklével dühösen a levegőbe vá­gott és visszafelé indult. •— Nem hagyom! Nem bánom, ha azok ott bent elátkozzák az őseimet is. Ennek csakazértis a végére járok. — Hát, szaktársak, maguk jócskán lóvátettelc engem, — mondja visszaérkezve. Nincs ott senki már. Mégis csak tűrhetet­len, hogy órák hossza óia rnüsz. kálók a fizetésem után, és még mindig pénz nélkül vagyok. Úgy gondolják maguk, hogy ez he­lyes ? Noha meg a többi látják, hogy nem „lődd ki hadd hűljön em­berrel” van dolguk, hát össze­dugták a 'fejüket. — Valamit csinálni kell. En­nek pénzt kell adni — mondják —, mert képes lesz elmenni a pártszervezethez vagy az ii. b.- hez. Néluinyperces sustorgás után megszületett a döntés. Mint akik nagyon jót tel/ek, emeljék fel a tejüket és kedves, jóindulatú mosolyt erőltetve az arcuicra, közölték: — Konc szaktárs. adunk ma. gdnak ácontó 300 forin/ot. A többiért jöjjön hétfőn. — Ennyi hempegés után az összesét is ideadhatták volna — fejelte. De az egyik eröstermetü azt Igér/e, hogy legyen nyu­godt, majd hétfőn minden el lesz boronáivá. Hétfőn azután minden erélyes fellépés nélkül 60 forintot utána küldtek, bizonyítékául a beígért elintézésnek. — A jézusát — dühösen mar­kolja kesébe a borítékot — hol­nap újra, tiszteletemet teszem náluk és megkérdezem, miért őrzik olyan féltve a pénzemet. Kedden újra bentjárt. Kiss Bandi állt elébe. Régi is- meröse. Lakitelekiek mind a ket­ten. Konc annyit pontosan tud róla, hogy harangozó volt, de annak is olyan ügyetlen, hogy még a kötelet sem tudta rán. ga/ni . — Na, ml járatban vagy egy komám? — — Ne szószolj annyi/, adjátok ide a pénzemet, meddig kop­tassam a cipőmet ide hozzátok? — Mennyi hiányzik mégÎ — Éppen kétszázkilencven! Konc az összeget meglehetősen dühös hangsúllyal ejtette ki. — Na-na, lassabban, földim. Majd jó lesz neked még kevesebb is. A hét derekán újabb negyven forint ütő/te a markát. Azán hosszabb idő múlva megkapta az egészet, tizennégy forint ki. vételével. Ezt az összeget minden bi­zonnyal kezelési költségekre tartották vissza- « Többe került mindez tizennégy forintnál. De azért nem ártana már ponjőt tenni Konc János bérelszámolási ügyére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom