Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. augusztus (6. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-12 / 187. szám
A begyűjtésért folyó bare a tárnicsok na « y iskolája A Tito-banda nem tudja igazolni bűneit Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az amerikaiak gazdasági blokáddal akarják megakadályoz ai a Kínai Népköztársaság gazdasági újjáépítését Ezt bizonyít - ja az a tény is, hogy az ENSZ engedelmes többsége eltiltotta a „stratégiai nyersanyagok” bevitelét Knába; Amikor az ENSZ ben tárgyal, ták ezt a javaslatot, a Tito-banda újabb árulást követett el a béketábor gyengülésére. Bebler, Tito képviselője ugyanis elsőnek szavazott a javaslat elfogadása melle't, ami mély felháborodást váltót ki a jugoszláv dolgozók soraiban, amikor erről értesültek. Minthogy ez az újabb áru lás a jugoszláv dolgozó nép kö eött nagy visszatetszést szült. Titóék kénytelenek voltak foglalkozni a kérdéssel a szkupsti- nában is, Neoricsics, a jugoszláv BZkupsiina külpolitikai bizottságának tagja és Ueo Matesz helyettes külügyminiszier „megmagyarázta” a dolgokat. Matesz szemiclenül azt hazud. ta, hogy ,,a kínai kormány minden erőfeszítést elkövetett azoknak a tárgyalásoknak a meghiúsítására, amelyek a koreai háború megszüntetésére irányul, tak és ezzel a cselekedetével a kínai kormány hozzájárult a koreai háború folytatásához”. Azt állította, hogy „más államok katonai segítséget nyújtanak Kínának”. amiről az ENSZ határozata semmit sem szól, sőt még « reakciós amerikai sajtó sem ir erről, A tények meghamisítása már hozzátartozik a Tiio banda módszereihez. Nem válogatnak az eszközökben, amikor arról van szó, hogy megvédjék ök is az amerikai-angol monopolkapitalisták és háborús gyujtogatók érdekeit. Azt hiszik, még most is be lehet csapni a jugoszláv népet, amely jól látja, hogy nem a koreai és kínai harcosok öldö- eik halomra az amerikai asszonyokat és gyermekeket, hanem az amerikaiak pusztítanak tüz- zel-vassal Koreában. A szkups'.nában Tomasics képviselő megkérdezte: mit tett a i^rmány azért, hogy a hadsereg számára biztosítsa a szüksé- g(13 anyagok külföldről történő behozatalát? Tomasics nagyon jól tudja, hogy Truman, Bradley és Eisenhower Tito 32 hadosztályát a török reakciósok és a görög monarchofasiszták hadosztályaival együtt bekapcsolták a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni agresszív amerikai tervekbe. Ezért fegyverzik fel Tito fasiszta hadseregét Tomasics csak azért tette fel a kérdést, hogy ezzel alkalmat adjon Matesznek szovjetellenes rágalmainak elmondására. Matesz ezt az alkalmat ki is használta: a ..veszélyről” beszélt, amely állítólag Jugoszláviát fenyegeti a Szovjetunió és a népi demokráciák részéről. A többi között azzal vádolta a népi demokráciákat. hogy megszegték a béke- szerződést és felfegyverkeztek. Egy másik „népi képviselő” az Uraim! amerikai „segéllyel” kapcsolatban tett fej kérdést, de ez a kérdés is csak arra szolgált, hogy M. Popovics külügyminiszter ..megmagyarázhassa” az „amerikai segély jótékony hatását” a jugoszláv gazdasági életre, s hogy úgy, állítsa be a „segélyt”, mint amely az amerikai tőkések önzetlenségét bizonyítja. M. Popovics beismerte: a Szovjetunió, val és a népi demokráciákkal való gazdasági kapcsolatok megszűnése következtében a jugoszláv költségvetésben deficit mutatkozik. Ennek fedezésére Tito kormánya — mint Popovics mondotta — „kénytelen volt dől. lársegélyért fordulni az USA- hoz” <1 Célok és remények nélküli ország A fasiszta hóhérok legfőbb pat- rónusa, Truman a napokban magára vette az emberi jogok bajnokának köntösét. A grófok, bárók bankárok, gyárosok, volj, horthysta tábornokok, miniszterek és államtitkárok Budapestről való kitelepítése nyilatkozat, ra ihlette az Egyesülj Államok elnökét. Szokás szerint az emberi jogokat emlegette és azzal fenyegetőző,t, hogy az USA az ,,ügyet” az ENSZ e'é viszi. Felháborító szemérmetlenség kell ahhoz, hogy Truman az emberi jogok védelmezőjének sze. repében próbáljon fellépni. Truman titkos rendőrsége 118 millió ,,A békevédelmi kongresszus ujjlenyomatot őriz. Országában meghurcolják a demokrácia védelmezőit, mondvacsinált, nevetséges rágalmak alapján börtönbe zárják a munkásmozgalom vezetőit. Ha söpörni akar, söpörjön a maga portája előtt- Van, mit söpörni. Hogy van mit söpörnie a milliomosok portáján, arról a következő levél számol be. Hogy milyen az Egyesült Államok országa, azt Josef Bedriek levele bizonyítja. Az USA a dolgozók részére célok és remények nélküli ország. Erről ír Josef Bednek. Szovjet Küldöttségének. Az Egyesült Államok politikai fényezői azt állítják, hogy Amerikában magas az életszínvonal. Hazudnak. Mogrös Életszínvonal távolról sincs mindenki számára. Hogyan clnclc a munka- nélküliek millióif Hogyan étnek az öregek? Hogyan élek cn magam ? fin teljesen munkaképes ipari munkás vagyok. A háború alatt és azután 1948 júniusáig, min/ rádióvevökészülék- és hang- szórószerelö dolgoztam. Múlt év júniusában a gyárat bezártak. Más gyárakban kezdtem munkát keresni, de eredménytelenül. Ezután vidéki városokba utaztam és igyekeztem munkát ta~ lálni, bármilyen legyen is az, de mindenütt egy és ugyanaz volt a válasz: vagy nem kellett munkás, vagy én voltami túl öreg (elmúltam ötvenéves). Rádió- és elektrotechnikán ki vül dolgoztam a textil- és a cipőiparban és különféle más munkákat is végeztem. Kaptam munkanélküli segélyt, de most már nem kapok. Minden megtakarított pénzemet kiadtam az utazgatásokra és a munkakeresésekre. Nyomor és éhség áll előttem. íme, milyen magas az élet- színvonal az Egyesült Államokban. Tessék meglátogatni a munkanélküli munkásokat, látogassanak meg engem, ne üljenek csak a ,Walldorf-Astoriában’ és akkor meglátha/ják az igazi Amerikát. 384 Queensey Street Brooklyn, New-York. Josef Bedriek” Parasztküldötteink Szovjetunióban Augusztus 5-én megkezdődött a MI. VIT Az amerikai barbárság eredménye Koreában Táslári békeharcosok FELHŐTLEN ÉGRŐL tűz le a nyárt nap. Ontja melegét s barnahátú férfiak, bamakarú le. átiyok s asszonyok hajladoznak alatta. Nyár van. Dologidő van s kinn, a határban zakatol a cséplőgép. így megy ez minden nap. Emift elcsépeltek és a Oép megy tovább. Dübörgő traktor vontatja keresztül a dülöutakon, kicsiny tanyákon s valahol megáll. Ott ujra kezdődik minden és egymásután telnek a zsákok élettel, maggal, kenyérrel. Szekér indul s levegőben csattan al ostor. Két kesely ló patája felvert a port. Országúton, köves- útón gurul már a szekér a falu felé, a be gyűjtőhely felé. Horváth. István hétholdas dolgozó paraszt viszi gabonáját a jöld- müvesssövefkezet raktárába, ül a zsákok tetején és arcán elégedettség sugárzik, ügy tdt> ahogy látta a többiektől, Halász Sándortól, Dudás Jánostól, meg Sza- meredi Fcrcnctöl. Mindjárt a géptől adja be gabonáját: így tett Szemerédi Ferenc is, a békebizottság elnöke. Meg aztán sok szó cseft mfir erről o;t, a cséplőgépnél is. Hogy minél gyorsabban teljesítse beadásj kötelezettségét minden dolgozó paraszt, mert nagy dolgokat müvei cz- eeL — Gondolj csak a két kicsi gyerekedre. Ugye, nem szeretnéd, ha bomba oltaná ki az életüket? — csengenek fülében Szemerédi szavai. — Ha azt akarod, hogy boldog életet éljenek a gyerekeid, akkor teljesítsed hazafias kötelességedet. Ha időben adod be gabonádat, erősebb lesz a-z ország, erősebbek lesznek azok, akik a békéért harcolnak. Harcolj te is a békéért! így mondta Szemerédi Ec.renc, aki a béke,bizottság elnöke és igen gyakran tart beszédeket ar. ról, hogyan lehet és hogyun kell megvédeni a békét. Igaza van r.eki, annyi bizonyos ■— gondolja Horváth István, amint végighajt os úton. Meg aztán nc.mcsak a levegőbe beszél. A cséplőgéptől vitte be gabonáját, hogy példái mutasson. Neve ott. áll n községi verseny táblán : Szemerédi Ferenc négyholdas dolgozó paraszt- 136 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Vájjon, ö hány százalékra teljesíti? — tépelödik magában. Úgy volna szép, ha túlteljesítené ő is, akárcsak Halász Sándor. Negyszázkilenc százalékra. Halász Sándor is jó példát mutat. Nemhiába kommunista. Tagja a Párinuk, úgy illik liât, hogy az elsők közölt legyen. Mármint Halász Sándor, mert ő bizony nem párttag. De azért ért ö is a szóból, HORVÁTH ISTVÁN szekere ott üli már a begyüj tőr akiár előtt. Hordják a gabonát, írják, hogy ez ennyi meg ennyi s azután összeadják. Megcsóválják a fejüket. — Ez igen — hallja, amint mondogatják egymás között a begyüftöraktár dolgozói. Aztán az egyikük fehér Icrété-'Val a kezében elindul a versenytábla felé. Horváth István csak elmenőbe látja, hogy az ö nevét írták ki s neve mellett nagy, kövér számok: 767 százalék, — Hiszen ez több, mint Halász Sándoré, meg Szemerédi Ferencé — mondja clcsodálkozva. — Hát ha egyszer többet adott be — mondják nevetve, akik ott állanak a táblánál. Horváth István nem szól, mcgcsattintja az ostort és indul hazafelé. Olyan keményen fogja a gyeplőt, olyan büszkén ül a szekéren s olyan melegség árad szét benne, mint még soha. 767 százalék. Nagy szó ez. Érzi és tudja, hogy jói csele, kedoif, hogy jól harcolt a békéért. SZEMERÉDI FERENC, meg Dudé.'s János, a nyolcholdas dolgozó paraszt, gyakran összetalálkoznak egy kis beszélgetésre. Dudás Jáncs pártonkíuüli, de eljár a gyűlésekre és maga is eljár a többiekkel népnevelő munkáira. Egyszóval, olyan ember, aki minden alkalmit megragad, csakhogy segíthessen, hogy a békéért harcoljon. Beáll most közéjük harmadiknak Horváth István is. — Most nyugodtibb a lelkiismereted? — kérdi Szemerédi Ferenc. — Valamennyire, de nem égé. szén — feleli Horváth István.— Még úgy érzem, sok a tennivalónk. Nekem is, neked is, Dudásnak is. Mindhárman teljesítettük be,adási kötelezettségünket-■ Egyikünk így, másikunk úgy. Te, Dudás, kétszázkét százalékra, én hétszazhitvunhét százalékra. Ez számban több, min/ a {léd, mégis úgy érzem, te többet adtál, én kevesebbet. ELGONDOLKOZNAK EZEN. Nem tudják, mire gondolhat ’most Horváth István. — A ti példátokat követtem a beadásban, a (i példátokat szerelném követni ezután is — •mondja Horváth István. — Ti kommunisták Vagytok, igaz, Dudás nem pár/taV, de mégis többet ér, mint én. Többet ér, mert nemcsak a beadását teljesíti, hanem megtesz egyebet is. Hái én is ezt szeretném tenni — magyarázza társainak. Szemc- rédi meg Dudás értik már miről is van szó tulajdonképpan. Horváth István a. gyerekeire gondol, azután azokra, akik a jó példát mutatták neki, azokra, akik beszélték vele a békéről, a boldog jövőről, az imperialistákról, Koreáról■ Sok minden megfordult Horváth István fejében és úgy gondolta, valami nincs rendben. Hogy valami nem jól Van, hogy változtatni kc.ll i/t valamin. Mégpedig saját magán. Eddig is elvégezte a dolgát. Beszéltek róla a faluban a múlt esztendőben is, az idén is. Jóleső érzés qs, de aztán el is szégycnli mayát az ember. Mert vannak itt mások, akik inkább megérdemlik, hogy beszéljenek róla, mint ö. Hát olyan ember akar lenni, mint amazok. Olyan ember akar lenni, mint a kommunisták. Hát ezért szólt ö most Szemerédinekl — Lehet ezen segíteni —1 mondja Szemerédi Ferenc. — Vegyél részt ci népnevelő munkában. Magyarázd meg te is, minden dolgozó parasztnak, hogy beadási kötelezettségének teljesítésével hazáját erősíti, a békét védi. És ha epí teszed, akkor is úgy érzed májd, hogy nem teltél eleget. Ezt azok az emberek érzik, akik ázere/ik hazánkat, akik a békét akarják, akik szereti a Pártot I— így mondta Sze. meredi s Horváth István rábólin- 'to-lt. Azután kc.zet fogtak ők hárman. Megegyeztek. Tázlári dolgozó parasztok határozták el, hogy harcolnak a békéért.
