Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. július (6. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-24 / 170. szám

A félegyhási Járásba került a medrei fianács versenyé ászig ja A járások közötti begyűjtési versenyben a íélegybázi5 a kiskőrösi és a kecskeméti jár az élen Elmuradtak : a kalocsai, kunssentmitilősl és dunarecsei járások Nap ró! -napra szélesedik a Katymár és Madaras község által elindított versenymozgaIon; megyénk területén. A megyei tanácshoz befutót t legutóbbi ^élentése-k szerint a járások kö­zötti verseny élére a félegyházi járás került, amelynek legutolsó eredménye 18.4 százalék. Utána következik a kiskőrösi járás, majd Kecskéméi város. Ha­tul kullog a versenyben a kalo­csai, a kunszentmiJclósi és a dunav'csci járás. A kiskun­félegyházi járási tanács verseny- zászlaját Jászszenildszló község •nyírié. A kecskeméti járásét pçdig Orgovány. A kiskunfélegyházi járás a legutolsó megyei kiértékelés sze­rint az élre |ört az ezévj ga­bonabeadási kötelezettség telje- Bi'tése szempontjából. A megyei tanács versenyatászlajáf Vasár­nap adln át ünnepélyes hereiek közölt Dobi 1stván elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese Herényi váll járási tanács­elnöknek. Az ünnepélyes átadá­son jelen voltak a helyi tanács tágjai, valamint a járás községi tanácsainak küldöttei. r Berényj István ezekkel a sza­vakkal vette át a vándorzászlót: — A li í törekedünk. hogy a jelszót: „A cséplőgéptől a be- gyüjtöheiyre” a gyakorlatban is meg válási lsük. Járásunk közsé­gei kövessék Kömpöc, Jász- szentldszló, Csolyóspálos és Iiis- kunmajsa példáját. Ezeken a helyeken jól viszik ez/ a kér­dést. Jászszcntlásslón Kiss Jó­zsef kisparaszt £22 százalékban teljesítette beadási kötelezett­ségét. Alpáron Szatmári Péter 1157 százalékban felt eleget ke- nyéi'gabonabcűdásának. Nemedi. Imre elvtárs a járási pártbizottság részéröl foglalko­zott a ltulákok aljasságaival, özv. Tar Andrásáé kulákasz- szony mérgezett húst adott a cséplőn; unk ásolona k. TtsiZaúj- falun Csabai Imre ku]álc patkót és egyéb vasdarabokat tett a kévékbe, hogy rongálja a cséplőgépet* Szikéra Mihályné Kiskun- majsa községi tanácsának nevé­ben szólalt fel. — Begyűjtési kötelezettsé­günk határidő előtt való teljesí­tésével mélió feleletet adunk Grösznck és bandájának -— mondotta többek közt. Pécsi Sándor kiskunfélegy­házi tanácstag, aki maga is 650 százalékban teljesített, felszólí­totta dolgozó paraszt társait, hogy a cséplőgéptől mindjárt vigyék « begyüjtöhclyre felesle­ges gabonájukat. Ezzel is méljó feleletet adhatnak Grösz ösz- szeesküvö bandájának. — Most — mondotta — fel­nyílt minden becsületes dolgozó szeme, merj a tárgyaláson Iciderült, hogy mit akarjak ezek 'a gonosztevők. Pálosszenfkúlon, egészen közel hozzánk, al­jas gyilkosságokat követlek el- Beadási kötelezettségűn7c telje­sítésével méltó feleletet tudunk adni az imperialisták ilyen ügy­nökeinek. Kiss Péter Pál tanácstag, a kiskunmajsai Alkotmány-ter­melőcsoport tagja elmondotta, hogy úgy harcolnak a békéért, hogy ezévi kenyérgabonabeadási kötelezettségüket 250 százalék­ban. tojásbeadási kötelezettsé­güket pedig 300 százalékban- teljesítették. Erezzük a Párt és kormánybatunk szerető gondoskodását, segítségét Beszélgetés Halász Pál és Mészáros Ferenc művezetőkkel a minisztertanács határozatáról A Kecskeméti Gépgyár öntödéjének első rész­legében befejeződött a munka. A munkások már nagyrészt hazamentek. Még csak Halász Pál öntö- mester, az első műszak vezetője van még lft. De ő is' már indulásra készülődik. Mielőtt elmenne, mégegys-zer megnézi a napi munka eredményeit. Áttanulmányozza a mühelyiredi falán kifüggesz­tett terv-táblázatot és hogy a holnapi munka­kezdés előtt helytálló, pontos, utasításokat tudjon adni. Már indulna is, amikor eszébe jut: — még- egysäer me.gnczpm a minisztertanács határozatát. .Visszaül az íróasztal mellé, figyelmesen néze­geti a művezetők jogairól és kötelességeiről szóló pontokat­— pont és minden benne van, — mondja la­pozgatva a legépejt oldalakat. — Nagyon vártuk mi ezt már. Hatalmas segítséget kaptunk azáltal, hogy most tisztán látjuk úgy a jogainkat, mint a kötelességeinket. Tudom biztosan, hogy ennek az iránymutatásnak segítségével hibáinkon most már végleg ki tudjuk javítani, — Itt van mindjárt a rendelet harmadik pontja. Nálunk különösen az lUóbbi időben ugyan megkövetelték as egyszemélyi vezetést. de közben a mi tud[unk és beleegyezésünk néjkül adtak ki technológiai és egyéb utasításokat- Elő­fordult például az te, hogy a műszaki igazgató a formahomok megváltoztatására adott ki utasí­tást, ami nagymennyiségű sclejtei eredménye­zett- Változtatta a különböző gépekhez beosztott munkásokat anélkül, hogy azoknak szakképzett­ségét ismerte volna. Mi tervszerűen akartuk be­osztani az embereket, viszont ő az ilyen utasítá­saival megakadályozza ezt. Az öntömühelyböl el­vitt embereket az udvarra és helyükbe másokat, nem megfelelő embereket, adott áfa műhelynek. De előfordult az is, hogy pontosan azt a szak­munkást, vagy betanított munkást helyezte át más munkára, vagy vitte ki más munkaterületre, akire mi éppen a legjobban számítottunk. Ami­kor a munkát ezeknek ki akartuk adni. azt sem tudtuk, hogy hol találhatók- Amíg kerestük őket, addig állt a munka. Ezeket ugyan már nagyrészt megszüntettük, de még mindig nincs magva ló- eítva az, hogy a műhely dolgozóinak (csoport­vezetők, munkások, mühelyirnokok sfb.) felé BZóló utasításokat csak rajtunk, a művezetőkön keresztül adjanak. Ezt a legjobban bizonyítja az, ami nemrég megtörtént, az üzemrészben. A terv- iroda egyik beosztottja például olyan mintát adott ki megmunkálásra, amelyet nem lett volna szabad arra a gépre adni, anélkül, hogy minket megkérdezett volna. Természetesen ennek az lett a következménye, hogy közel egy órai le- és fel­szereléssel tudtuk csak a munkát továbbfoly­tatni. Ilyen hibák persze nemhogy elősegítenék, hanem gátolják a terv teljesítésér. De Itt van például a .,művezetők jogai és köte­lességei a miihelytetvek kidolgozásában és vég­rehajtásában” szóló törvény néhány pontja. Ez nálunk nemigen valósult még meg. Nem nagyon .pennák hé bennünket a terv elkészítésébe és igen ritkán hallgatlak meg javaslatainkat. Most már hiszem, hogy a jövőben ezen Is komoly változások fognak bekövetkezni. Jogaink és köteleseégeifik között YaU az -Ja­hogy fejlesszük a aaJát és a beosztott dolgozók szakmai képességeit. Ezt az első pillanattól kezd­ve nagyon helyénvalónak találtuk. Nálunk a selejt, legnagyobb részt a szakképzetlenségből adódik. Éppen ennek érdekében a szakmai kép­zetlenség felszámolásáért indítottunk be külön­böző átképző és továbbképző tanfolyamokat, melyen keresztül már sok segéd-és szakmunkás­nak adtuk át tudásunkat- ez sok munkásnál érezteti is a hatását. A törvényrendelet tanulmányozása közben meg­érkezett Mészáros Ferenc, sztahanovista, élmun- kás-müvezető is. O a második müszak vezetője. Meglátva, hogy müvezetö-társa a törvényrende­letet tanulmányozza, nem állhatta meg szó nélkül, hogy közbeszólásával ö is ki ne egészítené a mű­vezető általános véleményét a rendelettel kap­csolatban. —• Most már remélem, meg fog szűnni az a lehetetlen állapot nálunk is, hogy az adminisztrá­ciós munkát, meg uz ellenőrzésit és a vezetést, is egymagám végezzem. A múlt héten is adminiszt­rációs munkaerő hiányában mindent, magamnak kellett elvégezni, ami meglehetősein elvont a ter­melés irányításától. Úgy érzem, hogy ez a tör­vényrendelet úgy a felső müszzki vezetésben, mint a vállalatvezetésben döntő vál|Ozást fog magával hozni. Nem fog majd előfordulni az, hogy a naponta leadott jelentéseket tejesen fi­gyelmen kívül hagyják. Nem fog az előfordulni majd, hogy kérésünket, javaslatainkat íróasztal­fiókba süllyesszék és aztán azt követeljék tö­lünk, hogy ez vagy amaz. miért nincs elvégezve. Ez a rendelet nemcsak kötelességeinket és jo­gainkat mutatja meg nekünk, hanem segítséget ad a munkánk teljes megjavíttísúlto , Segítséget ad majd ahhoz, hogy megszilárdítsuk az üzemen belüli munkafegyelmet, hogy megkö­veteljük a minőségi munkát. Ugyanakkor azon­ban kötelez bennünket arra, hogy szaktudásun­kat átadjuk munkatársainknak, hogy minél több szakmai segítséget adjunk, mert csak ezen ke­resztül követelhetjük mi in meg, hogy jó és pontos munkát adjanak. En magam augusztus 20-í felajánlásomat úgy teljesítem, hogy két ifjú­munkást komoly szakmunkára állítok be és meg­tanítom öltet az összes szakmai fogásokra. Emel­lett egy 13 tagú szakmai szemináriumot szervez­tem meg, amelyet naponta munkakezdés elölt tartunk meg. — Eddig csak a mások képzéséről beszéltünk. — szól közbe Halász Pál. —í- De mint. ahogy a minisztertanács határozata mondja, fontos, hogy a mj képzésünk is biZ|Csitva legyen és ez nálunk nem áll rosszul. Állandóan folyik nálunk a szak­mai önképzés. Ezen kívül a műszaki feisökáderek vezetésével egy 42 tagú vezetői tanfolyamon fejlesszük tovább tudásunkat és ezt a tudást úgy hasznosítom, hogy a két műszak közötti verseny­ből én kerüijek ki győztesen, yv. győzelemben most különösen bízom, mert, lia bár va.nnak ne­hézségeink a munkaerő terén, a minisztertanácsi rendelet ejöreléndítl a munkánkat- Ennek érde­kében vállalom, hogy 25 olyan munkással foga!; foglalkozni, ak?.k 100 százalékon alul teljesítik a normát. Felajánlom, hogy ezek a. dolgozók augusztus 20-ra, elérik, de lelieiségés, hogy 100 százalékon felül túl in teljesítik a normájukat, i Virág Mihátyné paraszthüldötl levele a Szovjetunióból F pár sort a vonatból írom, mert nem tudom magambafojtani, amit érzek és amit már eddig láttam. Úgy szeretném, ha mindenki itt volna, mindenki látná és éreané azt, amit én! Amikor átléptük a határt, kimondhatatlan érz9s fogott el. A nagy Sztálin országába értem és ahogy mindig beljebb megyünk, annál jobban érzem a világ legszabadabb levegőjét. Most Ukrajna vidékén járunk. Már a vonatból látni, hogy mflyen gazdaságok erre a nagyüzemi gazdaságok, gyönyörű búzatáblák, hatalma3 cukor, épalűblák váltják egymást. Egy helyen láttuk, hogy egy háromkerekű traktor 12 répaka­pát húzott, ami egybe volt kapcsolva és csak két ember dolgo­zott vele. Ugyancsak itt, Sztnerinkában lúgunk egy gyönyörű, új kétemeletes házat, már cs(lk a tisztogatás volt hátra és azt nők végezlek. Bármerre nézünk, mindenütt o/t látjuk a nőket dolgozni. Itt megtetszik már az, hogy mennyire egyenjogúak a nők a férfiakkal­Egyes állomásokon a kolhozparasztok tojást, tejet árulnak. Még sültcsirkét is tágam és sok egyebet. Azért jegyzem ezt meg külön, hogy mennyire nem igaz, amit mifelénk a kulákok beszél­nek, hogy erre a kolhozparasztoknak nincs mit enni. Sok egyéb­ről is meggyőződtem már eddig, pedig még rövid úton halad­tunk el, li/fost érkezeink Kievbe. Amíg van egy pár perc időm, meg­irí írom, hogy ahogy Pestre érkeztem, össze gyülekez­tünk ebéd után, megkoszorúztuk a szovjet hősök szobrát. ' Utána Dögéi elvtárs magához Szólított bennünket és elvitt a földművelésügyi minisztériumba. Ott egy kicsit beszélgettünk, majd négy órára a szovjet követségre mentünk, ahol Kiszeljov elvtárs fogadott bennünket. KipiondhagMlan barátsággal és szeretettel. Majd megint autóba ültünk és megálltunk egy gyö­nyörű épület előtt. Kérdezem Dögéi elvtársi ól, hova megyünk f Akkor mondja, hogy Rákosi elvtárshoz. Egypár irodám keresz­tül mentünk, s megláttuk Rákosi elvtársat. Egy pílldntig álltam, mintha földbegyökerezett volna a lábam a meghatottságtól De gyorsan összeszedtem magam, odassaladtam s két kezem­mel megszorítottam, a kesét, mint még soha senkiét, ö is az enyémet. Szavakat kerestem, de csak annyi jutott hirtelen eszembe, hogy megköszöntem, amit értünk szenvedett és hogy most szabadok lehetünk. Egy óráig elbeszélgettünk Rákosi elvtárssal. Ezeket az érzéseket nem tehet kimondani, sem leírni. Most pedig egyre beljebb haladok a Szovjetunióba. Ami so­kat láttam és tapasztaltam, legközelebb megírom. Forró elvtás-si üdvözletem küldöm a világ legszabadabb országából. Virág Mihályné €§éplő-l)rigádok harca UK új kenyérért A kiskunmajsai határ szélén, a csongrádi út mellett már alig látni k.ceépeletlen adagokat- Jolenieg Bulka István ejvtárs tanyája mellett zúg egyenlete­sen a majsai cséplöorigádok legjobb eredményeiket elérő gépe. Az asztagok gazdái a cséplőgép faránál beszélgetnek és jóleső érzéssel dörzsölgetik a kövér gabonaszemeket. — Ez aztán az igazi termés,. Érdemes volt ezért dolgoz­nunk, Van miből beszolgál­tatni államomnak és lesz elegendő kenyere a család­nak, — mondja Batha István egyéni­leg dolgozó kisparaszt, amint a zsákot emeli le a mérlegről. Mint egy fiatal legény, fürgén mozog a zsákok szekérre rakása közben és gyorsan intézkedik: — Legelőször is az állam­mal szembeni kötelességem kell, hogy teljesítsem. Ezért a legelső zsákokkal mielőbb Indulunk a földművesszövet. Uezetbe, — mondja vidám arccal a gépe­lésre y^ró szomszédainak. Addig, mig a többiek Batka elvtárssaj beszélgetnek, Tóik Imre, a cséplőgép felelős veze­tője, a traktor, majd később a cseploszekrény munkáját figyeli nagy szakértelemmel. Néha- néha távolibb néz a kicsépelt szalma kazlak közé. — Versenyben van a brigá­dunk Patyi Ferenc brigádjával, akik tőlünk nem messze csépel­nek — mondja, miközben a Tizenöt és fél mázsás szer tefoszló felhőket figyeli, — Keméljük a délután nem zavar meg az eső. bár arra is szüksége vau még sok növénynek. Igye­keznünk kell, mert nem akarunk lemaradni a versenyben. To­vább akarjuk őrizni a verseny­zászlót, amely azt jelzi trakto­runk melléjt, hogy a tíz majsai brigád közül nii vagyunk az el­sők. — Mutat a versenytáblára és a mellette lengő sz-ép verseny­zászlóra. A versenytáblán messziről olvashatóan látszik a ver­senyfelhívás rövid szövege: „Jó népnevelő munkával a mi­nőségi, mennyiségi munka figye­lembevételével, mely cséplő- brigádtól szállítanak be több ga­bonát a földmüvesszövetkezet terményraktárába.” A verseny megkötése óta Tóth Imréék brigádja 1049 má­zsa gabonát csépelt le, de ezért meg is küzdöttek alaposan. így folyik a munka a majsai szérüskertekben nemcsak Tóth Imréék brigádjánál, hanem Pa- tyiéknál Is, akikkel versenyben vannak. Kemény, kitar|ó mun­kát végez mindegyik. Jói mun­kálkodnak népnevelőik, úgy, ahogy Pártunk és dolgozó né­pünk elvárja azt t°:üK. Igyek­szenek minden csépelteiö gazdá­nak megmagyarázni a ..Cséplő­géptől a begyü-tohe.^ re ’ jeiszó hatalmas jelentőséget, Küzd mindenki, brigádjagok, brigádok, cséplőgépek egy kö­zös ügyért: az új kenyérért, az ötéves tervért és, a taitós, megdönthej etlen békéért. bor-YÓterinébünk leli Csoportunkban a múlt hónap végén befejeztük a borsó esép lését, amely szinte új erőre buzdított bennünket. — Meglátsz:,., hogy jó munkát végeztünk — mondta, Lázár József brigádve­zető. — Még ilyen jó termés nem volt mostanában, A cséplő­gépnél a zsákok gyorsan megteltek. Holdanként lő és fél má­zsás termést adott a borsó. Kilenc holdon összesen 119 mázsa termett Ebből 110 mázsát azonnal az állami raktárba sr4lli tottunk. Ezzel is az ötéves tervünk meggyorsítását segítjük cin. A gépállomásnak köszönhetjük, hogy gabonáink aratását idejében befejeztük. Hatalmas búzatábláinkon a gépállomás két aratógépe gyorsan vágta az érett, dús kalászokat. Ahogy ha­ladtunk az aratással, azonnal friss szántás jelezte, hogy a tarló hántást io elvégeztük. Molnár László, Kiskunhalas , Vörös Október-tsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom