Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. július (6. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-29 / 175. szám

Ügyeljünk az átvételre, a beraktározott gabonára, nehogy nedves legyen és megromoljék ! A esti ef ő a d ó k é p % ő t an f oly a m o k beindulásának tapasztalatai A Politikai Bizottság május 10-i határozata az 1951—52-es pártoktaiás további kiszélesíté­séről és színvonalának emelé­séről nagy lendületet adott me­gyénkben is az új oktatási év előkészítéséhez. Az előkészítés munkájának egyik legfontosabb felada­tát: a propagandisták kivá­logatását megyénkben befe­jeztük. Július lG-ával kez­dődő héten valamennyi já­rásunkban, városunkban be­indultak az esti elöadóképzö tanfolyamok, A Politikai Bizottság emiretj. határozatában kihangsúlyozza, hogy a „pártoktatás színvonala alapvetően a propagandista ká­derek összetételé ő!, az elméleti, politikai és módszertani fel­készültségétől függ”. Az esti elöadóképzö tanfolya­mok rendkívül nagy jelentőség­gel bírnak a propagandisták to­vábbképzése terén. Közel 400 propagandis;át készítenek fel arra, hogy az oktatási év folya­mán Pártunk tagságának egy részével megtárgyalják a marxizmus-leninizmus' alapvető elvi kérdéseit, azokból harcos, következetes, a nehézségekben keményen helytálló kommunis­tákat neveljenek. Az esti tanfolyamok felada­tát pártbizottságaink több­sége megértette és jól elő­készítette. egész pártoktatásunkban to­vább kell fejlesztenünk az elmélet és gyakorlat össze­kapcsolását. Megyei pártbizottságunk ennek elősegítésére a tanfolyamokon mcgjárgyalásia kerülő elvi kér. désekhez feldolgozza zz oda- vonatkozó gyakorlati feladató- kát, hogy az oktatás megyénk­ben is egyre inkább az elvi kérdések tisztázásán túl az előttünk álló gyakorlati felada­tok megoldására készítse íeJ az elvtársakat. Szükséges azonban, hogy a járási, városi pártbizottsá" gok is adjanak teriiietükről gyakorlati problémákat a tanfolyamok vezetőinek, hogy ezzel még közelebb hozzák az oktatást az eleven élethez. E nagyjelentőségű kérdést azon. ban nem minden pártbizottsá­gunk te;te magáévá. A kiskun­halasi járási pártbizottság pél­dául a tanfolyanrvezetö elv­társaknak többszöri kérésére sem adott segítséget a gyakor­ta à példák feldolgozásában. A Politikai Bizottság hatá­rozata leszögezi: „az 1951— 52 es oktatási év feladatait csak akkor lehet sikeresen megvalósítani, ha a pártbi­zottságok és pártszervezetek még a nyár folyamán nagy gonddal készítik elő az új tanévet és elsősorban, a pro- pagandisták kiválogatását és kiképzését”. Pártbizotiságaink tehát való- eitrák meg a PB határozatát, adjanak meg minden segítséget az esti tanfolyamok vezetőinek ahhoz, hogy ők minél ered­ményesebb munkát tudjanak végezni. hogy olyan előadókat nevel­jenek, akik az oktatási év folyamán ferdítések nélkül tudják átadni Pártunk poli­tikáját a tagság széles tö­megeinek, akik rendületlenül hisznek ügyünk győzelmé­ben, akik szilárdan követik Pártunkat és Rákosi elvtár­sat, akik mélyen szeretik a Szovjetuniót és Sztálin elv­társat, gyűlölik az ellensé­get. Sziklai Judit, a megyei bizottság oktatás-felelőse Apró elvl-árs a SZOT teljes ülésén beszámolt- a szakszervezetek feladateiról a tervért- vívóit harcban A bajai járásban már az első foglalkozáson egészséges versenyszellem alakult ki két tanfolyam hallgatói között, bogy hogyan fognak harcolni azért, hogy a Párt nyújtotta lehetősé­geket minél jobban kihasznál­ják elméleti tovúbbképzetiségük érdekében. Megértette az e]ő- adóképzö tanfolyamok jelentő­ségét J. Kovács Gergely elv­társ is, a Kecskeméti Barnevál dolgozója, aki az első foglalko­záson a következőket mon­dotta: fagyon örülök, hogy részfvehetek ezen az e-s// elöadóképzö tanfolyamon, célom az, hogy a marxizmus-leninizmus alapvető elvi kérdéseit elsajátít­sam, hogy ezt a tudást mennél jobban át tudjam adni a párt- oktatási év folyamán.” Hasonló­képpen nyilatkozott Nyámádi Gábor elv[árs, az AMG-javító. műhely dolgozója, aki azt mon­dotta, hogy tanulásán túl min­den erejével azon lesz, hogy a tanfolyam munkájának sikeré hez azzal is hozzájáruljon, hogy a lemorzsolódott hallgatókat fel­keresi és meggyőzi őket az okta pis fontosságáról. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy ahoj a pártbizottságok jól előkészítették a tanfolya­mok beindítását, foglalkoztak előzőleg a hallgatókkal, olt zökkenőmentesen beindult a tan - folyamok munkája. Ahol azon­ban nem viselték gondját ennek a munkának, ott komoly hiá­nyosságok Vannak, mint pél dául Baja városban, ahol az elvtársak valamennyi pro Pagandlstát. akiknek az okta­tási év folyamán más-más okta­tási formában kell majd pro­paganda munkát végezni, tehát ennek megfelelően az elöadó­képzö anyaga is különböző — összevonták és csak a megyei pártbizottság agit.-prop. osztá­lyának ellenőrzése után osz­tották el helyesen az elv;ársa- kap Vagy Kiskunfélegyháza városban, ahol a hiányos elő­készítés miatt az egyik tanfo­lyam hallgatóinak csak a fele jelent meg és az[ sem tud ák, hogy miért kell megjelenniük. Az előkészítés hiányos mun­kájának azután az a következ­ménye, mint például Kiskun- majsán, hogy a második foglal­kozáson a hallgatók fele elma­radt, mert nem beszélték á| velük megfelelően az oktatás jelentőségét. A Politikai Bizottság hatá­rozata hangsúlyozza, hogy A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken reggel kezd­te meg V. teljes ülését, amely a szakszervezetek >• feladatait tárgyalta meg a felemelt öt­éves terv végrehajtásában és a szocialista munkaverseny to­vábbfejlesztésében. Harusíyák elvtárs elnöki megnyitója után Apró Antal elvtárs, a SZOT főtitkára tartotta meg beszá­molóját. A nemzetközi helyzet ismertetése után rátért a szak- szervezeti munka kérdéseinek tárgyalására. Rámutatott ar­ra, hogy a szakszervezetek az­zal segítik elő legeredménye­sebben a szocializmus építésé­nek meggyorsítását, a munkás- osztály hatalmának erősítését, ha figyelmüket a termelés, a szocialista munkaverseny felé fordítják é? szívós harcot, ál­landó ■ felvilágosító munkát folytatnak a munkafegyelem erősítéséért. Hangsúlyozta, hogy a terv sikerének feltéte­le: a munkafegyelem erősítése. — Azt hiszem — mondotta Ap­ró elvtárs — helyesen jár el « Szakszervezeti Tanács, ha az üzemek, gyárak dolgozóinak kérésére javaslattal fordul a kormányhoz, amelyben kéri, hogy erélyesebb rendszabályo­kat léptessen életbe a lógósok­kal, csavargókkal, munkakerü­lőkkel szemben. ■, Apró elvtárs i'ámutatott még arra, hogy a takarékosságot népmozgalommá kell fejleszte. ni s a szocialista verseny egyik fő célkitűzésévé kell tenni.. Majd beszélt az alkotmány tisz. teletére indított versenyről és a Sztahanovmiozgalomról. A döntő kérdés itt az. hogy a sztahanovistákat rendszeres ne­velésben, oktatásban részesít­sük. Beszélt még a szakszerve­zetek és a műszaki értelmiség problémáiról, majd a nők kérdé­séről megállapította azt, hogy munkaerőszükséglet ünkst csak a nők fokozottabb bevonásával tudjuk biztosítani. Apró Antal eltár3 beszámolója után hozzá­szólások következtek. A kecskeméti vasutasok készülnek a Vasutas Napra Kecskemét vasutas dolgozói munkafelajáolásokkal, kultúr­műsorral készülnek a Vasutas Napra. A felajánlások teljesíté­sében a mozdonyvezetők járnak az élen. A vállalt napi öt százalékos szénmegtakarítással szemben húsz százalékot értek cl. A mozdonyvezetők közül ki. emelkedő eredményt ér el Bakó Mihály, Szigetvári Mihály fütö- munkással, akik a szén. jó elő­készítésével s a mozdony tel­jes kihasználásával a ,,mosástól a mosásig”-moz.galomban 58.610 kilométeres átlagteljesítménnyel országosan elérték a harmadik helyezést.. Ezt az átlagot augusz­tus 21-re 10.000 km-rel túl akar­ják teljesíteni. A fütöház dolgozói a Vasutas Nap tiszteletére irányvonatot in­dítanak Kecskemétről Bájaszélí- re, hogy megfelelő számú vagont biztosítsanak a szénbányák ré­szére. Szénből 404 mázsás meg­takarítást vállalták. Felajánlá. suk értéke mintegy 56.000 fo­rint. A füjöház dolgozói ezen­kívül vállalták, hogy az ájlagos 150 kilométeres napi teljesítmé­nyüket 178 kilométerre emelik. Ezt úgy érik el, hogy a megen- jjedeft időnél aem tarÜák' tovább a vonatot a megállás helyén. A kecskéméit MÁV dolgozói felajánlásukban vállalták, hogy a Pähl—Kiskörös közötti keskenyvágányú vasút épí­tését augusztus 20. helyett augusztus 12-re befejezik A talpfák és a rézsű gyors le­rakásával eddig már 60 szá­zalékra teljesítették felajánlá­sukat. A forgalmi dolgozók közül Sánta András tolatásvezető, — aki vállalja, hogy 121.4 száza­lékos átlagteljesítményét augusz­tus 12-re 123 százalékra emeli, — július 22-re már 335 szá­zalékot teljesített. Varga László szolgálattevő a fehervonajok terhelési tervéj 120 százalékra teljesítette. A kocsi tarjozko- dási egységidönél 110 százalékot érj el. A munkafelajánlásokon kívül Kecskemét vasutas dolgozói és Ifjúmunkásai kultúrműsorral készülnek augusztus 12-re. A Vasutas Napot zenés felvonulás­sal és a szovjet hősök emlékmű­vének megkoszorúzásával kezdik. Délután a Szabadság-téren — szabadtér] színpadon — a DISZ- fiatalol: kultúrműsort adnak, majd este a Katona József-szín. ház.ban a MÁV-kuJtúrcsoportja ünnepi esjet tart. NEMZETKÖZI SZEMLE A legutóbbi néhány nap nem zetküzl eseményei — a napnál is világosabban — ismét arról adnak számot, hogy a bé­ke erőinek tábora — mint a te- levény talajban szerteágazó gyö­kerű fa — növekszik, erőtől duz­zad, újabb milliókkal izmosodik, melyet úttörhetetlen fallá köt a népek háborút, vért, szenvedést, éhséget, kínos halált megvető szenvedélyes gyűlölete, melyen megtörik az imperialisták hábo­rút megismételni akaró, aljas, az embertelenség jelzővel Is elég gé el nem ítélhető szándéka. De vájjon a béketábor erősödése jeleníheti-e a háborús veszély felfüggesztését, vagy csökkené­sét, vájjon a józan békeharcos ringathatja e magát olyan illu-, zióban, hogy a háború kirobba­násának veszélye lekerült a na­pirendről így feltenni a, kérdést nem jelenthet mást, mint lefegy­verezni a békaharcos tömegeket, passzívvá tenni a mozgalmat, csökkenteni a tömegek ébersé­gét, elterelni figyelmét történel­münk legfontosabb kérdéséről: a békeharcról és ezzel egyidejűleg megkönnyíteni az ellenség pró­bálkozásának, szabotázs és egyéb kísérleteinek lehetőségét. Szuszlov elvtárs a Tájékoztató iroda 1948-as magyarországi ülésén az| mondotta: „A demo­krácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetnie, hogy a béke igaz harcosai megnyu­godjanak. Mélységes, megbo­csáthatatlan tévedés volna azt hinni, hogy a háborús vészedé, lem csökkent. A történelmi ta­pasztalat azt tanítja, hogy minél reménytelenebb az imperialista reakció ügye, annál düliüdtebb ez a reakció, annál jobban n(j a háborús kalandok veszedelme,” A Szovjetunió vezette nemzet­közi béketábor helyes következ­tetéseket vont és von le a nem­zetközi helyzet alakulásából, ma. vadéktalamil magáévé tette a Tá­jékoztató Iroda útmutatásait. olotov elvtárs, varsói be­széde és a Béke Világ-a nács legújabb helsinki! határoza. ta lájékozódást adott minden kékeharcosnak a nemzetközi po­litika szövődményeiben, de fegy­vert is, melyekkel a további nagy diadalokat vívhatja meg. Molotov elvtárs százmilliókat figyelmeztet arra, hogy „egy percre sem szabad elfeledkezni arról, hogy az imperialista ha­talmak kormányai készek min. den cselszövényre és minden al­jasságra, hogy minél több bé­lelt ügynöküket küldjék orszá­gainkba, nem sajnálják a pénzt kémek, kártevők és provokáto­rok elküldésére” A legszigorúbb éberségre figyelmeztet az idé zett mondat minden szava. Az éberség az, amelyen kicsorbul az imperialisták élesre fent tőre, az éberség az, mely észreveszi és leleplezi a népeket félrevezető próbálkozásokat és leleplezi a cselszövéseket. Az éberség te. hát nem jelszó kell legyen, nem állandóan ismétlődő és sokat hangoztatott kifejezés, hanem munkánk, életünk állandó kísé­rője. Az éberség tehát szüksé­gesség, az adott helyzet fontos fegyvere, a rájiklörni készülő imperialista veszélyt elhárító, megsemmisítő döntő eszköz. Ezt bizonyítja a Grősz-per, a tiíóisia kémek bulgáriai diverziós, mun. kajának felszámolása az iráni olaj körüli kapitalista csürés- csavarás, az elkövetett politikai gyilkosságok sorozata. Eber, nyi­tott szemünk elsősorban a hatá­rainkon ólálkodó Titót és bandá­ját figyeli, akikről mosmár — minden kísérletezés ellenére — nyilvánvaló, hogy nem mások, min; az imperialisták dolláron vett láncos kutyái. Tito és a kő. rülötte lévő pribékhad háborúra készül cs nyilvánvaló, hogy első­sorban a népi demokratikus or­szágok ellen. Az amerikai hadi­anyag folyamatosan ömlik az országba, Tito újabb és, újabb dollármcunyiségjekct vesz fel éle., tet hosszabbító pirulaként, a fémjelzett „munkáspárti” árulók egész sora tesz tisztelgő látoga­tást a fényűzően berendezett titó villákban. Valósággal csodá­jára járnak, szemtöf-szembo akarják látni a-z imperialisták leghűségesebb, taipnjaló ölébe;. A hűsége mellett még olcsó is. Néhány miliió dollárért eladta az egés,z jugoszláv hadsereget, a természet; kincseket és fontos stratégiai nyersanyagokat. Ez a csodálattal látogatott „rend” azonban már megszámlált na. pókból él A Béke Világtanács határo­zd zata nyomén a koreai béketárgyaíásojt az eddiginél még nagyobb érdeklődésre jarta. nak számot „Iliit kell tennünk a jelenlegi helyzetben ? tcs./.l lel a kérdést a Béke Világtanács határozata. — Mindenekelőtt meg kell tennünk mindent a ko­reai békekötésre irányuló erőfe­szítések támogatására. A közvé­lemény támogatása nélkül a há­ború elhúzódhat és a népek re­ményei meghiúsulhatnak, „Tisz­tán kell látni azt, hogy a tűzszü­netet megtárgyalni az amerikai imperialisták nem önszántukból, hirtelen fakadt jóindulatukból, hanem a kényszertö körülmé­nyeit folytán Ilitek le. Malik elv- társ javaslata olyan széles kör­ben váltotta ki a tömegek véle. menyét és béUevágyát, hogy ez elöl — mivel á fronton is előny­telen helyzetben voltak — az amerikai imperialisták sem tér. hettek ki. Ebből vitathatatlanul következik az, hogy békevágyuk nem őszinte. Ez nemcsak felte­vés, hanem egyrészt a kpre.d tűz züneti tárgyalások meneie, másrészt a párhuzamosan futó imperialista politika a bizonyíté­kok. Hallani sem akarnak arról, hogy kivonják csapataiba] Ko­reából Mit mutat ez? Azt, hogy nem mondtak le a koreai, vagy a Távol Keleti agressziójukról, nem békét akarnak, hanem há­borút, a világ«! lázban tarló ha. bonts pszihózisit, nem nyugal­mat, hanem tartósított válságot Az amerikai hátország tőkés ré­tegét teljesen megzavarta a ko­reai fordulat A Kansas City Star című lap ezt írja: „ligy iránytsák a helyzetet, hogyha netán mégis bekövetkeznék a szörnyűség és Koreában meg­szűnne a háború, legalább a re­mény maradjon meg, hogy ez a háború a világ valamely más pontján mégii kitör.” eszketnék a békétől az ame­rikai trösztvczérck Ed­ward Rubin, egy társaság elnö­ke az mondotta: „Ha a béke fennmarad, ej! se tudjuk képzel­ni, mi fogja a védelmi progra­mot helyettesíteni a gazdasági életben.” De egyes tőkés lapok derűlátóbbak, „optimistábbak” és nem adják fel a reményt, hogy a koreai háború megszűn­tével marad még háborús tűz­fészek, hogy nem kell talán még végleg elbúcsúzni a „haszonnye. rés lehetőségétől”. Az amerikai tömegek mind szélesebb milliói­ban azonban növekszik a béke- vágy és tisztázódik az „amerikai demokrácia” fogalma, amelyről az egyik amerikai író szelleme­sen jegyezte meg, hogy: „Ame­rika annyira demokratikus ál­lam, hogy az embert azért is könnyen bebörtönözhetik, hogy nyilvános helyen az amerikai al- Uoimányból idéz részleteket.” A béke hívei Chikágóban ötezer delegátus részvételével ülést tar- tottais, amelyen az elfogadott határozat azt mondja: „Tudjuk, hogy Amerikának leginkább bé­kére van szüksége. Meg vagyunk győződve arról, hogy az ameri­kai nép többsége békére vá- gyil£..’* W either Dániel. R

Next

/
Oldalképek
Tartalom