Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. június (6. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-10 / 133. szám
Filmismert été» A BENTHIN CSALÁD Uj német filmet mutatnak be filmszínházaink, a „Benthincsalád” címmel. A film két család során keresztül mutatja be a háború után kettészakított Németország sorsát. Az amerikai imperialisták a második világháború után mindent elkövetnek, hogy Németország egészségtelen kettészakítottságát okozzák. Utasításukra a német nagytőkések megkezdték Kelet-Néme;ország kiárusítását és minden fontos áru kicsempészését. Theo és Gusztáv Benthin, a két fivér is résztvesz ebben az aknamunkában. A film egymással párhuzamosan két család életét mulatja be: a Benthin-családét, akik a dolgozók háborúutáni nehéz helyzetét kihasználva, egyre nagyobb hasznot szeretnének húzni — és a Naunan-családét, rajtuk keresztül a német munkásságét. Naunanné szegény özvegyaszszony, gyermekei hajlamosak a könnyű és nem egyenes pénzkereseti lehetőségek kihasználására. Hallgatnak a Benthlnek tetszetős csábításaira — s az ő Dávodon, a DISZ-helyiségében együtt vannak a fiatalok. A beszéd még mindig a kultúrversenyen elért eredményekről szól. A járási falusi kultürverseny során a község színjátszócsoportja és népi táncegyüttese az első helyre került. Kecskeméten, a megyei döntön az eredmények azonban leromlottak. A tánccsoport a harmadik, a színjátszócsoport pedig a hetedik helyre került. Most éppen arra terelődik a szó, ml volt az oka annak, hogy Kecskeméten nem tudták tartani a Baján elért első helyezésüket, A fiatalok megállapítják, hogy népi tánccsoportjuk nem a hagyományok népi táncaival indult a versenyre, nem az ősi népviselet és népszokások életrekeltését mutatta be, hanem abba a hibába esett, hogy megelégedett a köznapiassággal. Amire béloznak, arról Gréczl Lajos tanító beszél, aki most kutatja a község zenében és táncban Bár feledésbe ment ősi hagyományait, hogy azokat újbői életrekeltse. Gréczl Lajos nemcsak a népi táncok zenéjét kutatja, hanem az öregebbek elbeszélései alapján azok koreográfiáját Is, így kelt életre máris az 50 éves „Dávodi gyorscsárdás”, a 40 éves múltra visszatekintő „Dávodi ugróstánc”. A DISZ fiataljainak táncegyüttese már tanulja la ezeket a múlt hagyományain épült népi táncokat. A népi tánccsoport 24 tagjai közül 7 fiatal az állami gazdaságban, 3 a térmelöcsoportban dolgozik. A színjátszócsoport 16 tagjából 5 a termelőcsoport tagja. Horváth Gyula tanító, a színjátszócsoport vezetője, csak nemrégen tanította be a színjátszócsoporttal Fazekas: „Ludas Matyi”-ját. Volt Is nagy siker és a siker nyomán újabb nekigyürközés a még nagyobb munkának. Csak egy az, ami akadályozza a kul túrmunka további kiszélesedését Dávodon, hogy nincsen kultürház. Az eddigi nagyterem, rceiy erre a célra rendelkezésre áll, nem megfelelő. A fiatalok nagyban bizakodnak, hogy 1051-ben, az 5 éves terv nyomán ez az álmuk Is valóra válik. A megyei tanácstól ígéretük van, hegy 20.000 forint költséggel modern kultürház fog épülni. Már el is tervezték a dávodi fiatalok, mi mindent fognak Alctrekelteni az új kultúrházban. Először Is szlnjátszóítrmot színpaddal. A népkönyváldozataikká válnak. így Klausz, az egyik Naumann-flú, belekeveredik a Benthinék sötét embercsempészést üzelmeibe. Egy alkalommal, amikor segítségére volt Teho Benthinnek egyik „szállítmánya” nyugatra csempészésében, visszatértében elfogták. A demokratikus keletnémet kormányzat azonban tekintettel van á fiú fiatal korára és munkát ad neki. Ezzel mintegy lehetőséget nyújtva arra, hogy hibáját jóvátegye. A munkahelyén levő öntudatos fiatalok nevelésének hatására, nagy küzdelem árán megváltozik és részesévé lesz az építő munkának. Benthinéknek terveik megvalósításához aljas, zülött emberekre van szükségük. Zsoldosokra egy harmadik világháborúihoz. Terveik azonban meghiúsulnak, mert a dolgozókban mindennél erősebben él a béke iránti vágy és ez a vágy összefogva hatalmas erővé válik, halomra dönti embertelen szándékaikat. A fűmet Kecskeméten, a Városi Filmszínházban játsszák június 9-től 14-ig. tárat kiegészítik a DISZ, az MNDSZ, a földmüvesszövetkezet könyvtáraival és megnyitják a falusi közkönyvtárat. A könyvtárat olvasószobával is kiegészítik. A kultürházban külön rádiószobát is létesítenek. Miközben folyik a beszélgetés, az egyik sarokban nagy érdeklődéssel vesznek körül valakit. Akinek szavait hallgatják Burány István, a Szabadságtermelőszövetkezeti csoport tagjának fia, aki Szolnokon a repülőmodellezés terén elért eredményeivel arany jelvényt nyert. Most újságolja, hogy az Iskolában levő modellező-szakkör 34 tagja közül 14-en elérték gépük röptetésével az aranyszintet. Ez a siker Is újabb sikerek elérésére buzdítja Dávod fiatal DISZ-tagJalt. A Jalu-folyó partján dolgosom, mint a vasúti állomás mű. helyfőnöke. Egyazon- elindultam megvizsgálni egy útközben elakadt mozdonyt, melyet az amerikai repülőgépeit összelőttek. Még szemügyre se vettem a felfordult tnoedonykatán t, amikor látom: jön Kim Ton Ili, a feleségem. Mi hozta öt lelet Nővé. révei a közeli vasúti kórházban dolgozik. Tudom, hogy napközr ben mindig sok a dolga és nem könnyen jöhet el onnan. — Hát hogy van a sebesült f — kérdeztem, amikor közelebb ért. Két nappal előbb kórházba vittük egy társunkat. Súlyosan megsebesült, mikor az amerikai repülök az állomást lőtték. Válaszul csak fejét rázta és egy sötétkék gyapjúmellényt nyújtott át, félt, hogy megfázom az őszi szélben. — Hansxonbél levél jött az anyámtól — mondta, miközben a megrongált mozdonyt nézegette. — Azt írja, hogy az amerikai repülőgépek csaknem szüntelenül bombázzák a várost. Ton Hi folyékonyabban beszél kínaiul, mint én koreai nyelven. Ez érthető is. O a Jalu. folyó túlsó partján született, de ezen a felén, a kínai parton nőtt fel. — Hogy tudtál ma ilyen korán elszabadulni? -— kérdeztem. Az asszony eltűnődve tapogatta a mozdony sebeit. Valami szomorú, szórakozott mosollyal tekintett rám és nem válaszolt a kérdésre. — Hazameavek és otthon vár-BAJAI UTTÖRÖ PAJTÁS LEVELE KOREÁBA Ismeretlen koreai Pajtások! Országunkban boldog életet élünk ml, úttörő pajtások. Szüléink békében dolgoznak és mi, úttörők szorgalmasan tanulunk. Már hullámzik a vetés, sarjad a növény a végtelen határban. Nekünk nem kell attól félnünk, hogy a repülőgépek romboló bombákat dobnak le szocializmust építő hazánkra. Erős néphadseregünk, van, akik éberen őrködnek eredményeinkre, akik megvédenék bennünket a háborús gyujtogatók és a Titobanda minden provokációja ellen. Tudom, hogy Nálatok, Koreá. ban minden másképpen van. Egy éve már, hogy Nálatok pusztít, rombol és dúl a háború. Tudom, nagyon sokat kell szenvednetek. Fáztok, éheztek, nincsen ruhátok, cipőtök, elvesztitek szülőiteket és nem egyszer az öldöklő pusztítás nyomán nyomorékok maradtok. Ismeretlen koreai Pajtások! Ml, magyar úttörő pajtások elhatároztuk, hogy segítségetekre sietünk. Gyűjtést indítottunk, hogy legyen számotokra elég élelem, ruha és cipő. A Ti hőseiteknek gyógyszer. Tudjuk, hogy szüléitek, testvéreitek értünk is harcolnak. Azt akarjuk, hogy a Ti hősi harcotok eddig elért sikerei meghozzák számotokra a végső győzelmet. Mi, akik békében élünk, úgy harcolunk a békéért, a Ti békétekért is, hogy tanulmányi eredményünket tovább növeljük, hogy a magunk erejével is tovább szilárdíthassuk a béketábor hatalmas és legyőzhetetlen erejét. Ti hős koreaiak, nincs már messze számotokra a győzelem, hogy kivívhatjátok hazátok szabadságát és függetlenségét. Ki fogjátok vemtáat hazátokba betolakodott Mterlkal gyilkosokat és azok cjWfcsait, azokat a hóhérokat, akik ezerszámra gyilkolják a bős koreai népet. If j. Márnmrosl Gyula, a Baja felsővárosi általános Iskola V. osztályú tanulója lak. Beszélnem kell velőd... — És elindult hazafelé. a talpfák mellett botorkálva. Amint a kanyarodéhoz ért, megfordult s visszaintegetett, Mikorra hazaértem, már tel. jesen besötétedett. Az utóbbi időben igen sok munka volt. Az állomáson hazafias verseny folyt, tiltakozásunk jeléül az amerikai légierők garázdálkodása ellen s a munkások úgy dolgoztak, hogy ügyet gém vetettek ag időre. Ton Hi a lámpa mellett ült és fiunk vattakabátkáját javítgatta. .— Hideg kezd lenni. Elő kell készítésű a meleg ruhákat Sziao Lun számára — mondotta. Sziao Lun nyolc éves. Az dllomásmühely munlcásai tréfásan nemzetközi gyerek”-nek hív. ják. Mi Sziao Lun'nak neveztük el, feleségem bátyjának, Kim Lun-nak az emlékére, aki a japánok elleni harcban esett el. — Mindenki a boldog életről álmodozik — szálait meg végre. — De... és gondbamerült, nagy szemeit rámvetette — hát le. het-e boldog az az ember, aki nem érez felelősséget társai sorsáért?. .. Ezeket a szavakat sűrűn hallottam föle, amióta a háborús izgalmak elültek.és a békés életre való áttéréssel életünk egyre nyugodtabbá és kiegyensúlyo. zgttabbá vált. Én pedig éreztem, hogy hízásnak indulok. A fiunkat iskolába küldtük. Eleven és fürge gyerekké nőtt. Úgy látszott, ág élet meghozta azt a bol. Dávodon felkutatják a zenében és táncban feledésbe ment ősi hagyományokat 4 JAO-CIN: BOLDOGSÁG Csoportlátogatás a tataházi Petőfi Sándor-termelőcsoportnál /# tatahdzi petöfi-termelőszö vekezet csoportlátogatásra hívta meg Mélykút dolgozó parasztságát, hogy a nagyüzemi gazdálkodás eredményeit megmutassák és arról minden dolgozó panaszt a valóságban, saját szemével győződjék meg. Feldíszített kocsikon érkeztek o vendégek. Kovács elvtárs a« üzemi pártszervezet titkára ismertette a csoport belső életét, eredményeit és hiányosságait, hogyan küzdött ék le a kezdeti nehézségeket éa hogyan szervezték meg a munkát. De Kovács elvtárs helyett többet beszélnek a földeken, a tanyákon látható eredmények. Borsodi elvtárs, egy tag, útközben elmondotta, hogy múlt évben WO munkaegységet keresett. Ruhát, cipőt vett magának és feleségének S párat is, emellett 600 forintot adott ki lakása javítására. De örömmel mondja, hogy ebben az évben még többet teljesít és még több mindenre telik. Brigádja ezen a héten is 160 százalékot teljesített és Szebelédi elvtárs brigádja csak egy százalékkal múlta felül őket. &zabó elvtárs, állattenyésztési brigádvezető csatlakozik ^ hozzánk és hoidogan ssámol be az eredményekről. Az elmúlt héten 83 kismalaccal szaporodott a csoport vagyona és már 4 apaállatot nevelnek. Két hízott telién már szállításra kész van, mellettük hat hízott göbölyt is elszállítanak ebben a hónapban. — Most már tudjuk törleszteni adósságunkat a munkásosztálynak — mondja Szabó elvtára —, a gépekért élelmet admk. De nem vagyunk megelégedve a tehenek tejhozamával, arra törekszünk, hogy ezt állandóan fokozzuk. Saját szemünkkel látjuk, hogy valóban milyen szép az állatállomány. Lustán hasalnak a hízósertések, egyrészüket az aratásra szánják. A határban kanyarodva, cukorrépalábla felé visz az útiunk. Már több mint egy hete kiegyelték. — Tavaly 232 mázsa volt az átlagtermés holdanként, de az idén sokkal többet várunk. Ezen a héten kapáljuk újra, Kancsár elvtárs, az egyik mélykúti látogató ezt már nem tudja megállni szó nélkül. — Nahát, még ilyen gyönyörű répát a környéken nem láttam! A szépen fejlődő zöldségtáblák mellett a hatalmas búeavelésen akad meg a szemünk. Mindjárt le is mérjük! 170—190 centiméter magas, a szálakon dúsan fejlődő kalász hajladozik. Kiss György mélykúti kisparaszt beismeri: — Hát szép búzám van nekem is, de ilyet csak nagyüzemben lehet termelni. — A látogatók számít gat ják is, hogy hány mázsás átlagtermés vár. ható. Ag óvatosabbak 15 mázsát mondanak, de sokan megesküsznek, hogy legkevesebb 18 mázsa lesz. A csoporttagság meg büszkén mondja el, hogy a bácsalmási gépállomás aratócséplőgépe segít nekik a gabonabetakarításban. A búza mellett különösen szép a csoport ősziárpája és a ■tm. fakormányos területek, a lucernát most kezdik másodszor kaszálni. Készen vannak a kukoricakapálással, a krumplitölti)geléssel és már a 9 hold dinnyeföldet is megkapálták. A látogatók sasszemmel figyelnek, de hírmagja sincs a gaznak. A látogatók így mondják el véleményüket: — Meggyőződtünk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás eredményei nem propaganda, hanem szlnvalóság. És ezt igazolja ez a csoport is. Kiss Péter, Kollár Andrásné és Kancsár elvtársak véleménye mellett a látogatók vezetője, P&tró elvtárs egyebet is mond. — Az itt tapasztaltakait Mélykút községben hasznosítani fogjuk. Az ottlévő csoportokat minden erőnkkel támogatjuk. Osiseel igen sokan lesz. nek nálunk is, akik a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek, hiszen tapasztalhattuk, hogy egyedül ez az út a boldogulás útja-GÖNCZI BÉLA, Bácsalmás. dogságot, amiért annyi éven át küzdöttünk. — Milyen gondolatok járnak a fejedben T — kérdettem, — Az utóbbi időben sok mindenre gondolok... — mondta Ton Hi — valami titkolt nyug. talansággal... —- Azt akarom neked mondani... Egy pillanatra megállt és azután egész testével előrehajolva kimondta: — Én... vissza akarok menni a hazámba! Ránéztem, annyi erőm sem volt, hogy egyetlen szőt is szóljak. .. Ton Hi, az én feleségem, itt akar hagyni engem és a gyereJcet, hogy visszamenjen a ha. tájába? — Ezt komolyan elhatároztadf — kérdeztem komoran. Igenlőleg bólintott. — Én... én... pedig nem egyezem bele! — szakadt ki belőlem akaratom ellenére. Ton Hi tágranyílt szemekül meredt rám, melyekben fájdalom és belső ha.ro látszott. Csak most vettem észre, hogy ezekben a fájdalom és belső haro lát. szott■ Csak most vettem észre, hogy ezekben a napokban menynyire lesoványodott, az álla mennyire megnyúlt, milyen fájdalmas ráncok jelentek meg a szája szögletében. — Hogy t Te nem egyezel bele? — ismételte keserűen. — Nem! Az lehetetlen... Ezek nem a te szavaid. Tudom, te ne,m akarod, hogy elhagyjuk egymást.,. De hát így... csak nem lehetünk együtt... Ilyen időben. .. Felindültan, némán keltem fel az asztal mellől. Csakugyan, az utóbbi napok. bon hallottam, hogy »ok koreai tért vissza a hazájába, hogy résztvegysn a háborúban, Kékem azonban aszom bé som futott, hogy az éa feleségéin te így cselekedhet. Tekintetem a fiam kabátkáján akadt meg. — De mi leee a fiunkkal f — tört ki belőlem. Ton Hi lehajtotta a fejét él idegesen húzogatta kendő}* »tálét, egy szót sem szólt. Némám ültem te szinte fdjé élességgel és világossággal villant ah fel emlékezetemben azok az idők, amelyeket együtt éltem dt a feleségemmel. 1937. telén ismerkedtünk meg. A ködben, mint hattyúpelyhe — hópihék keringtek. A hegyek szakadékait és a földeket be. fújta a hó. A fákat erős északi szél cibálta, süvített a dombtetőkön, zúgott az erdei bozótokban. Heiho Huan környékén 70 főből dllő partizánosztagunk rajtaütött a japán büntetőosztagok rejtekhelyén. A politikai tiszt elhatározta, hogy osztagunk fő. erejének egyesülnie kell a partizán hadsereggel, mely nem nagyon messze, egy hegyszakadékban, a Valjanho pataknál tevékenykedett, míg ö maga egy Ms csoporttal a védőcsapatnál akart maradni, hogy a föerök elvonulását fedezze. Volt közöt. tünk egy koreai legényke. Kim Jón Lun volt a neve. Mindenáron a védőcsapatnál akart maradni- Apját, egy öreg koreai forradalmárt bestiálisán megkínozták a jüpánok. Az anyja rábízta valakire, hogy a fiút és az egy.két évvel idősebb leányt vigye át a Jalu-fohJón a partizánokhoz.
