Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. május (6. évfolyam, 100-124. szám)
1951-05-06 / 104. szám
Mil tanult két dolgozó paraszf Solohov: „ Uj barázdát szánt az eke" című könyvéből A felszabadulás utdn mindig közelebb került dolgozó parasztságunk is a könyvhöz, tudományhoz. Napjainkban már kevés olyan parasztember van, aki nem olvas, Megismerkedett dolgozó parasztságunk a szovjet irodalommal is ezen keresztül magával a szov' jet néppel is. A szovjet szépirodalmi könyvek hatalmas példány- számban jelentek meg eddig hazánkban, A sok közül legnagyobb sikert Holohov: „Uj barázdát szánt az eke“ című regénye jelentette dolgozó parasztságunk körében, amely hét kiadásban, százezer pé.dányban fogyott el• Megyénkből a százezer olvasó között van paraszt és Klimkó István termelöFr a ne o vezér, Trum an kebelbarátja Ínoka János egyénileg dolgozó szövetkezeti tag is. Kunpeszéren eddig még nem alakult termelőcsoport, de Inoka bácsi és a többi tanácstag a párt- szervezet tagjaival együtt azon vannak, hogy náluk is létrejöjjön. Inoka János a Frigyesben lakik már régen A muitban is ők művelték a frigyesl határt., mint királyi birtokot, 1945. óla pedig mint a föld gazdái dolgoznak rajta. Inoka bácsi szívesen beszél a könyvekről. — Én mindig szerettem olvasni szabad időmben. De azelőtt nemigen Jutott magunkfajta emberhez a jó könyv. Uraink azt tartották, hogy a bérességhez, meg a földtúráshoz nem kell olvasni, Minél butább a paraszt, annál jobb. Sokszor rágondolok, hogy ebben is mennyire megváltozott a helyzet. Napjainkban az a jó paraszt, aki tanul, olvas. Államunk biztosítja a tanulást, löt megköveteli minden dolgozó" tói, hogy képezze magát. — Olvastam, hogyne olvastam volna az „UJ barázdát szánt az eke“ című könyvet. Sói a sok közül ez tetszett a legjobban Javasoltam js másoknak, hogy vegyék Csak kézbe, mennyit lehet belőle okulni. Aki ezt a könyvet elöl. vassa, az tisztábban látja a közös gazdálkodás nagy jelentőségét. Aztán nálunk is úgy van, mint abban a kozák faluban volt Az ellenség igyekszik útjába állni a lermelőcsoport megalakításának. Ez a regény mindenféle tekintetben tanácsot ad a szövetkezet megteremtésében, lelkesedést önt az emberekbe at akadályok le* küzdéséhez. Mint engem, ez a könyv másokat ii harcra, éberségre, helytállásra nevel, úgy gondolom A könyv elolvasása óta Jobban tudom, hogyan kell viselkednem az ellenséggel szemben. * Kunbaracson két éve működik a Sarló-Kalapács-termelőcsoport. Nevezetes csoport ez a kecskeméti Járásban, mert a tagok folyton kísérleteznek az új. Szovjet, unióban bevált termelési módszerekkel- Ez persze nem megy anélkül, hogy ne tanulnának, olvasnának. — Nálunk ez muszáj — így mondja az egyik asszony —, mert Klimkó elvtárs, a csoport- elnök igen megköveteli. Igaza is van, nem juthatunk előbbre, ha nem keressük mindig a jobbat, az újabbat; a bölcsesség, a tudás meg leginkább a könyvekben található. Az természetes, hogy az olvasásban, tanulásban a Cjoportelnök akar élenjárni. Solohov könyvéről megfontoltan beszél, látszik, hogy sokat tanúit belőle, sokat gondolkozott rajta. — Én ezt a könyvet miDden dolgozó parasztnak ajánlóm, mert tele van olyan tapasztalatokkal, amik helyes irányba vezetik a falu népét- Nálunk a csoportban A bajai járás dolgozói a bácsalmási járással versenyben az április 28'i kiértékelés alapján, 95 százalékra teljesítették a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat A 100 százalékos teljesítés, hez hátra van még 900 holdon a paprika elültetése és 780 holdon a konyhakerti növényféleségek kipalántázása. A községek egymás közötti versenyében Bácsbokod halad az élen 100 százalékos időn belüli teljesítésével. Szorosan felzárAz állami gazdaságok is becsülettel t®U«sítették vállalásaikat. A bugacputztai gazdaság április 24-re 136 holdon elvégezték a vetést, 60 holdon a dohányföld előkészítését és megmunkálását május 1 helyett április 26.ra befejezték. Az ágasegyházi gazdaság csatlakozott a 4000 literes íe- jési-mozgalomhoz és versenyre hívta Tompát ennek túlteljesítésére- 82 hold újtelepftésü szőlő ültetését május 1 helyett április 19-re befejezték. A szőlőültetésben ez a gazdaság és a helvécia* jár élen. Az állami gazdaságok a gyapotvetést az egész megye te. közösen olvasgatjuk esténként. Fgy-egy rész felolvasása után el. beszélgetünk. Megnézzük, vájjon a mi csoportunknál nem állanak-e Cent ezek a hibák? Ha igen, ezen még idejében javítani tudunk a könyv segítségével. Sokszor azt gondolom, hogy éppen a uii csoportunk számára írták ezt a könyvet. Mindenütt találkozunk olyan hibákkal, nehézségekkel, amik nálunk ls megvannak, ugyanúgy, mint abban a kis kozák faluban. • Nemcsak két ember látja ezt fgy. Megyénk területén a falu dolgozó parasztjai mindenütt így beszélnek Solohov könyvéről. S fel is használják harci eszközül ezt a regényt, amely a valóság hiteles ábrázolásával mutat rá a kozák falu szocialista építésé, nek nehéz harcaira és ezen ke. resztül megvilágítja a ml pro. Némáinkat is. I-alusi dolgozóink ebből a könyvből megismerik a ml mostani építő munkánk kér. déseit és segítséget kapnak azok megoldásához. kóznak mögéje Naggbaracska ős Dara. A községek közötti verseny során Szerem'e mutatta a legnagyobb lemaradást. A dolgozó parasztok közölt egyro fokozódó versenyszellem lendülete a lemaradást azonban behozta és a község a tavaszi munkák teljest, lésót 100 százalékig befejezte. Érsekcsanád 85 százalékos teljesítésével a sereghajtók soraiban van. Leghátul kullog Csávóig 05 százalékkal. rületén egy nappal a határidő «lőtt befejeziék. A bácsalmási gazdaság 300 ezer facsemeteerdősáv ültetését vállalta és ezt május 1 helyett április 25-re elvégezte- Nagyfejő János tehenész is teljesítette vállalását, fejési átlaga 15,5 liter. A garai gazdaság a gyapotve- tést két nappal előbb befejezte és a borsókapálást április 27-re teljesítette- Bdcsborsód a tervét 115 százalékban teljesítette, a gya. potvetést 500 holdon 3 nap alatt befejezte és két géppel segítséget adott a bácsbokodt gazdaságnak i*. A butaságáról, elhamarkodott kijelentéseiről, valamint a zenekritikusok iránt tanúsított ellenséges indulatairól nevezetes Harry 8. Truman az ősz folyamán a kö. vetttcező rövidlejáratú kinyilatkoztatást tette: „Hosszú idő fog eltelni addig, amíg az Egyesült Államok követet küld Francéhoz.“ Néhány hét múlva, november hó 16-án ugyancsak a fentnevezett H. S. Truman ismét belenyilatkozott a külpolitikába. Ilyenképpen : ,,Ma még habozom egy követ kinevezésével, de hajlamos vagyok arra, hogy engedjek a meggyőzésnek.“ Ez az engedékeny úriember azulán utasította a külügyminisztériumot, hogy a szavazógép segítségével erőszakolja ki a döntést az ENSZ-ben : Vehesse fel minden állam a diplomáciai kapcsoiatot az Ibériai-félsziget mindenható Oaudillójával. A döntés megtörtént. Ezt köveiően a Fehér Ház engedékeny, csupán zenekritikusokkal szemben kérlelhetetlen főnöke, a fent nevezett nemeslelkű Truman magához rendelte Sanion Griffist (aki egyébként 62 éves, jó egészségnek örvend, foglalkozása: bankár a Wall Streetcn, kedvenc olvasmánya Hitler: Mein lvömjif és Eisenhower professzor: Hogyan cstom Delirium Trumansba című müve) és kinevezte madridi kö. vetteA fenti tények ugyebár arról tanúskodnak, hogy a már [öbb ízben említett H. S Truman nevű úriember meglepően ragaszkodik saját régebbi kijelentéseihez és minden cselekedete hűen lük- rözi beszédeit. Igazság, nemcslel- kilség és mélységes emberszere- tel jellemzi ezt a Truman nevű államférfiül. Igazság abban az értelemben, ahogy azt Nyugaton használják. Az ottani szótárban ugyanis az igazság egyenlő a hazugsággal. Nemeslelküsélg a vol: és meglévő fasiszta gyilkosok iránt. Emberszerelet: szeretni azt, hogy minői több ember vérét kiontsák, de ezek közölt leheiőleg ne legyen egyetlen ban. kár, nagykereskedő vagy gyáros Vagy talán azt jelentik ezek a tények, hogy egyik fasiszta nem élhet muzsikaszó, illetve a másik barátsága nélkül? Ez a valószínűbb. Mr. Truman és Mr Caudillo, más nevén Franco (köznyelven: szörnyeteg, hóhér, tökfejü stb-) elválaszthatatlan jóbarátok. Ma ismét zavartalanul egymás kebelére borulhatnak és elzokoghatják kölcsönösen, milyen eredményeket értek el a népeik megnyomorgatásában. Franco, amikor a diplomáciai kapcsolatok újraíeivételéről szóló örömhírt meghallotta, majd kibújt fasizmusából és a következő levelet küldte Trumanhoz: „Kedves Harry Bátyám! örömmel értesültem arról, hogy nemrégiben 500 millió dolláros segítséget szavaztattál meg szá. momra. A dollárokat köszönöm a fasizmus nevében s engedd meg, hogy az alábbiakban felsoroljam, mit tettem azért, hogy ezt a ne- meslelkü ajándékot kiérdemeljem. A múlt év első két hónapjában 28 parasztot lövetem agyon indoklás nélkül. Bijbaóban 30 munkást elevenen máglyára rakattam, mert sztrájkolni merészel, lek és mert középkori elődeim, az inkvizitorok is sikerrel alkalmazták a múglyás eljárási. Koncentrációs táboromban 200 ezer ember sínylődik, 70 százalékuk beteg. Barcelona „Modele“ böriö- nében V- Batle nevű fogoly 75 napi sötéizúrka után terpentinolaj- injekciót kapóit az ereibe — megőrült Lepez Itecvena, akit öt hónapon át különleges hideg/.ár- kában larlottunk, s akit naponta ütÍPgeltettem, csontvelőgyulladást kopott- Egyébként nálunk dühöng a szabadság: szabad irtani a kommunistákat és általában mindenféle dolgozót, aki gyanús, szabad törni a nyomorgást (per. sze szó nélkül), szabad éhezni. Az éhezés feltételeit is biztosítottuk: 15 dkg nz egy Dapi ke- Uyúrfejadag. Feketén 18 pezela egy kilogramm kenyér, a jő erőben lévő fiatal munkás napi keresete pedig 16 pezela. Most már azonban sürgősen szükségem van Harry bátyám segítségére, mert minduntalan akasztófákkal, sztrájkokkal ijesztgetnek holmi röpcédulaosztogatók Még álmomban is akasztóiakat látok- Pedig“ hát Harry bátyám, Pius pápa a megmondhatója, hogy éh milyen rendes ember vagyok. Naponként imádkozom a kivégzettek lelki üdvéért és mindig hajlandó vagyok James A. Farlev úr, g Va. tikán coca-cola ügynökének követeléseit teljesíteni. Én nem vagyok babonás ember, Harry bátyám, de az a sok akasztőfa álmomban és a sok sztrájk, úgy hiszem, mégsem egészséges dolog és különösen nyugtalanítólag hat ai idegrendszerre A dollár, Harry bátyám és • kegyelmes Pius pápa kezébe ajánlva gyarló életem, maradok régi fasiszta üdvözlettel: Franco-" A bajai járás a bácsalmási járással párosversenyben 95%-ra teljesítette a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat Állami gazdaságaink egy nappal a határidő előtt befejezték a gyapotvetést A% őrszem Irta: LJESZKOV 1S39. telén, a Háromkirályok ünnepe idején Pétervdrott erős olvadás indult meg. A Téli Palota Őrségét az Izmai- lov ezred egyik szdzada látta el, A kitűnően képzett katonák par rancsnoka egy fiatal tiszt: Nyi- koláj Ivanovies Miller volt Éppen olvasott, mikor belépett az a'.tiszf és haldlsdpadtan, rémülten dadogta: — Szerencsétlenség történt, nagyságos uram!. . • Szerencsétlenség! ... — Jíi történte — Szörnyű szerencsétlenség! •.. Mil/er kapitány Izgatottan felugrott karosszékébói és nagyne- hezen megtudta, hogy mi is az a „szörnyű szerencsétlenség“ ... Ez történt: Posztnikov, az Izmailov . ezred gyalogosa, aki a Jorddn.kapunál állt őrségen, kétségbeesett segélykiáltásokat hallott a Néva jegén keletkezett hatalmas víztócsa felől. Posztnikovban, amikor már percek óta hallotta a fuldokló távoli kiáltozását és kétségbeesett jajgatását, valósággal meghűlt a vér. Izgatott m tekingetett jobb- ra-balra, de sehol sem látott senkit sem... Senki sincs, aki segítsen a szerencsétlenen, aki nemsokára menthetetlenül megfullad!... Közben a fuldokló szívósan csatázott az életéért. Pár pillanatnyi csend lett... Talán feladta a harcot. •. De nem/... Az őrszem úgy hallotta, hogy a bajbajutott ember mind közelebb kerül a Téli Palota előtti partrészhez.-. Tehát nem tévesztette el az irányt és rendületlenül a lámpa fénye felé halad. .. De ez nem jelentett menekülést, mert a lámpafénnyel pontosan egyirányban, a Jorddn.kapu c olt a Néva jegébe léket vágtak, melybe feltétlenül beleesik és akkor véget ... ... Most megint néma csend,.. De egy perc múlva újra felhangzik a kiáltás: — Segítség!. • Segítség!... — és most már olyan közelről, hogy a víz csobbanását is hal'ani le" hetett, amint a bajba került ember a karjával hadonászott.. . Posztnikov gyalogos azon gondolkozott, hogy milyen könnyű lenne megmenteni ezt az embertI Csak le kellene szaladni a jégre és máris kihúzhatná a fuldoklót. Egy knte'et, egy botot, vagy akár a puskáját kellene csak felé nyújtani és megmenthetné!... Hiszen olyan közel van már, hogy úgyszólván csak a kezét kellene kinyújtani felé... De Posztnikov szolgálatban volt és nem feledte el katonai esküiét! Tudta, hogy őrségen áll és őrhelyét semmi szín alatt, semmiért a. világon el nem hagyhatja... És mégis rettenetesen szenvedett, Szive hevesen, görcsösen do. bogott, mert arra gondolt, hogy egy embertársa vívódik a halállal és nem siethet a segítségére, pedig alapjában véve könnyen megtehetné... Utóvégre az őrbódé nem szalad el és úgysem történik közben semmi baj. ., — Kiszaladjak hozzá?... — töprengett magában — Hiszen senki sem látna meg... Istenem, csak már vége lenne ennek a szörnyűségnek/. •, Jaj, már megint hallom a hangját!... Az alatt a félóra alatt, amíg mindez lejátszódott. Posztnikov gyalogos teljesen megzavarodott. Okos, megbízható katona volt, józanul gondolkodott és tisztában volf azzal, hogy őrhelyének elhagyása olyan súlyos cselekmény, nmit vesszőfutás, kényszermunka, sőt, talán főbelövetés követ.,. De a víz felől mind közelebbről és köze'ebbről hallatszott a kétség- beesett jajgatás és most már azt is tisztán hajtotta, hogy a fuldokló erőtlenül paskolja a vizet... — Megfulladok!.. • Segítség!:.. Megfulladok.. Most mindjárt odaér a szerencsében a Jorddn.kapu előtti lék. hez és beleesikPosztnikov még egyszer körül" nézett.. Sehol senki, csak a. lámpák lobogtak a szélben.. • És újra kétségbeesett kiáltás .., Tar Ián az utolsó!-.. A víz csobbant ét magasra fröcskölt... Fuldokló gurgulázás és csend.. • Az őrszem nem bírta tovább: otthagyta őrhelyét! ... Posztnikov a partra rohant, dobogó szívvel rálépett a jégre, belegázolt a jég fölötti víztócsába és csakhamar megpillantotta a karjaival hadonászó fuldoklót• Feléje nyújtotta puskája agyát. Az ismeretlen ember utána nyúlt és ekkor Posztnikov, jól megmarkolva szuronyai, kihúzta a fuldoklót a jégre. A mentó is, a megmentett is csuromvizes volt... A kihalá,- tzolt szerencsétlen flótás teljesen kimerültén, remegve hevert a jé. gen és Posztnikovnak nem volt szíve otthagyni-.. KidpeUe a parira és körű nézett, kinek a gondjaira bizhatná? Mialatt mindez lejátszódott, egy szán közeledett a parton A szánban az akkor még létezett hadirokkantparancsnokság egy tisztje ült. A viselkedése után ítélve, ez a rossz időben felbukkanó tiszt könnyelmű, felületes, gyenge jellemű ember lehetett, ezenkívül nehéz felfogású, pökhendi fráter. Kiugrott a szánból és megkezdte a „kihallgatást". — Ki ez az ember?.. Mi ez az ember?... — Belesett a lékbe, majdnem megfulladt... — kezdte Posztnú kov, de o tiszt közbevágott: — Ki fulladt be? Te befullad/- tál? És miért éppen itt... A vízből kifogott ember azon, ban még nem tudott értelmes választ adni, csak hápogott... Posztnikou a vállára kapta « puskáját és visszasietett az őrbódéjához. Nem tudni, vájjon megértette-e a tiszt, hogy mi történt, de nem is törődött vele. Felültel te a megmentett embert a szánra is elhajtatott a legközelebbi rendőrőrszobához. Otf bejelentette az őrmesternek, hogy a magával hozott em* bért a, Téli Palota előtti tócsából mentette ki — természetesen „élete kockáztatásával".-.. A kimentett ember csuromvizes volt, kimerült és félig megfagyott, A kiállott ijedtség és a szörnyű erőfeszítés teljesen elvette ae eszét és igazán mindegg volt neki, ki mondta, hogy megmentette. Egy álmos rendőrfelcser gondjaiba vette, az irodában pedig a tiszt vallomását jegyzőkönyvbe foglalták, miközben a rendörök azon csodálkoztak, hogyan lehet az, hogy az „életmentő‘‘ teljesen száraz? A tiszt azonban ragaszkodott ahhoz, hogy felterjesszék az életmentési éremre és elkezdte magyarázgatni, hogy milyen s:e> rencsés véletlenek folytán maradi száraz.. •
