Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1951-04-01 / 76. szám
A,SZOVJET KÖNYV A BEKEHARC FEGYVERE Gátér és Kompöc községekben / Jól emlékszünk még, hogy a felszabadulás előtt dolgozóink milyen nehezen éa milyen vészé, delmes módon tudtak csak a szovjet irodalom egy-egy reme. Jiéhéz hozzájutni. Solohov „Csendes Dón” című müvének egy. egy példánya kézröl-kézre járt. 'AZ illegális úton Magyarország, ra eljuttatott könyvek magyar fordításait becses kincsként őrizték, dugva adták tovább az olvasókhoz. Egye3 kiadók vállal, koztak rá ugyan, hogy időnktnt kinyomassák egy-egy szovjet iró müvét, de csak megcsonkít, va, eredeti értelmükből kiforgatva adták ki. Bizony veszedelmes vállalkozás volt a szovjet Írók alkotásait olvasni, hiszen Horthy pribékei, rendőrei, zsandárai, besúgói, nyo. mozói nagyon ügyeltek rá, hogy a felvilágosítás e hatalmas fegy. véréi ne juthassanak el a mun. kásokhoz és a dolgozó parasztokhoz. I? elszabadulásunk ezen a F téren is döntő változást hozott. A szovjet könyv ma már minden dolgozó ember közklncse és dolgozóink tudják, hogy ml. lyen értéket jelent munkájuk, fejlődésük, felemelkedésük szempontjából. Egyedülálló a magyar kultúra történetében az a hatalmas érdeklődés, amellyel dolgozóink a szovjet irodalom remekeit fogadják. Fagyejev „Ifjúgárda”, Oaztrov. •zldj „Az acélt megedzik” clmü regény« minden második-har- madik hónapban új kiadást ér el és még Így ja szinte kielégít, heteden az olvasóink egyre nö. vekvö igénye. A természettudományos kiskönyvtárból az elmúlt két hónap alatt nyolcvanezer példány fogyott él, de van olyan könyv is, mint Kozsedu „A ha. zártiat szolgálom” című regénye, «mely egy hét leforgása alatt teljes egészében elfogyott. V7 aj jón mivel magyarázha. ’ tó ez a hatalmas siker? Mindenekelőtt azzal, hogy az oh vasóink tudják, érzik, hogy a szovjet lró Igazat mond! Tud. ják, hogy a szovjet írók a ml küzdelmeink, a nil építésünk, a mi békeharcunk legfontosabb kérdéseire irányítják rá a figyelmet. Uj olvasóközönségünk, * dolgozók széles tömege tudja, hogy a szovjet író a dolgozó em. bérről, a szocialista építés hősé. röl ír. De tudatában vannak olvasóink annak Is, hogy a szovjet irodalom nagyszerű tanácsokat ad a mindennapi élet egész területén. A termelőszövetkezeti mozgalom fellendüléséhez jelen, tékenyen hozzájárult Solohov lránytmutató könyve, az ,,Uj barázdát szánt az eke”. Sok dolgozó paraszt e könyv hasábjain ismerte meg a szovjet paraszto. kát és azt a hatalmas küzdelmet, melyet a szovjet dolgozók vívtak a kizsákmányolók, a ku- íákok ellen. Solohov olvasói ma, guk is lelkes agitátorai és kéz. deményezői lettek a tszcs-k meg. alakításának. D e ugyanezt mondhatjuk el Volosln „Kuznyeckl föld” c. regényéről is. Az úgynevezett ciklusos munkamódszer új fejezetet nyitott a magyar bányászat történetében. Volosin könyve a regény érdekességével, vonzó előadás módjával mutatja be: a ciklusos módszer valóban hatalmas mértékben lendíti előre a széntermelést. Bányászaink Volosln könyvének elolvasása után még lelkesebben, még har. cosabban csatlakoztak a bányász dolgozók szocialista versenyéhez, a Sztahanov-mozgalomhoz. S zámtalan példát sorolhat, nánk fel, de úgy véljük, elegendő lesz, ha befejezésül egy könyvankét egyik felszólalóját Idézzük: Egyik jeles Írónk Osztrov. szkij „Az acélt megedzik” clmü regényéről tartott előadást Pesterzsébeten. A hozzászólások során felállt az egyik Ifjú olvasó és az alábbiakat mondotta: „Én csak annyit mondhatok, hogy miután a könyvet elolvastam, úgy éreztem: hogy nekem is kell valamit tennem. Olyasva. lamit, ami megmutatja ország, világ élőt, hogy nem gépiesen, kényszerből végzem el a munkám, hanem ügy, ahogy azt a szovjet emberek teszik! Mikor a könyvet elolvastam, éreztem, olyasvalamit kell cselekednem, ami már becsület és dicsőség dolga. Versehyre hívtam ki egyik öreg és nagyon gyakorlott szaktársamat. Két álló hónapig mindig alul maradtam a verseny, ben. A harmadik hónapban be. hoztam a hátrányt, s alig műit el egy félesztendö, bizony túltettem az öregen. En ezt Osztrov. ezkij könyvének köszönhetem.” Ezer és ezer olvasó levele tanúskodik róla, hogy a pesterzsébeti Ifjú dolgozó esete nem egye. dülálló. Ezért szeretjük & szov. jét Írók regényeit. Tudjuk, hogy a szovjet könyvek nemcsak szó. rakoztatnak, hanem nevelnek is, Igazabbá, emberibbé tesznek bennünket, a méltóvá, hogy el. mondhassuk: a békeharc igazi katonái vagyunk! 4. " — Katymáron a főutcán egy szép saroképületen ez a felírás látható: Magyar-Szovjet Társaság Katymári SzervezeteAz egyik szürkére festett ablak felett lévő hangszóróból zene hallatszik, amely betölti a csendes falut. A rádió vasárnap éa piaci napon egész nap be van kapcsolva a hangszóróba és szórakoztatja a falu lakóit. Azonban hétköznapon is, ha a rádióban szovjettárgyú előadás van, esténként gyakran csoportokba verődve hallgatják a hangszóróból kiszűrődő hangokat a falu dolgozó parasztjai. Ahogy benyitunk a kapun, felírás tekint ránk: „Karikatúra- kiállítás'1 — hirdeti a tábla, — Benn a teremben mindenütt művészi színes képek láthatók, amelyek a szovjet karikatúraművé- szek alkotásait ábrázolják. Az ajtó melletti asztalon egy füzetei látni, amelyben mindazoknak az aláírása ezerepei, akik megtekintették ezt a kiállítást, Lapozgassunk csak a füzetben. A megnyílás napján, március hó 11-ém, valamint 12-én 575-en írták be a nevüket ebbe a naplóba. A látogatók ökölbeszorított kézzel nézték az imperialista zsarnokok, valamint azok csatlósainak karikatúráit. Vad gyűlölet csapott Tito felé. Ezt a balkáni diktátort számtalanszor ábrázolták a szovjet karikátúramŰvészek árról az oldaláról, hogyan árulja el júdás- pénzért a jugoszláv népet. A következő szobában találju^ meg a Magyar-Szovjet Társaság titkárát, Kandik Ferenc elvtársat, Gondolataiba merülve ül az íróasztal mellett. Az eddigi eredményeket értékeli. Nagy örömmel vállról lábhoz tették a fegyvert. A tanács és « begyűjtés, sei foglalkozó szervek már csak visszaemlékeznek a be. gyűjtési munkálatokra, leradl- •rozták teljesen az utóbbi hetek napirendjéről. Az elmúlt héten például egyetlen kiló termény nem gyűlt össze. Mintha csak beszél a taglétszám rohamos növekedéséről. — A Magyar-Szovjet Barátsági Hónap megindulásakor iOS-an voltunk — mondja. — azóta már SOO'on is Jelül van a taglétszámunkA villanyfény ráveiődik a szembeniévé falra, ahol he van keretezve a bizonyíték arról, hogy Bandik Ferenc kongresszusi vállalását teljesítette. A helyi Magyar-Szovjet Társaságba 150 uj tagot szervezett be. Bandik elvtárs büszke is eddigi eredményeire. — Bizony a kezdet nehéz volt. Csajt a párt- és a tömegszervezetek segítségének köszönhetjük azt, hogy ma már ilyen szép számmal vagyunk. A helyi operatív bizottság a legnagyobb támogatást megadta. Munkánkat- tervszerűen végeztük és ennek köszönhetjük az eddigi eredményeket. — A tömegszervezetek 11-én, 15-én és 18'án ku! túr el őfl d 01 o k a / rendeztek. Ugyanakkor tartottunk előadást „Ismerd meg a Bzovjét- uniól“ című füzetből is. Minden alkalommal alig fértek be a kultúrterembe a Vend égek. Most papírlapot vesz elő. —■ Ezek az aktíváink — mondja csillogó szemmel. — Egymásután sorolja a neveket: I’etres Szaniszló és felesége. Csonka László, Horváth tiúndorné, Nacsn József, Krékity Miklósáé. Kortesek Lajosáé, Aradi Julia, Borbély Lg- josné, Ivánkovics Ecrenc, Ilovúcz Rozália és így tovább. Számos név szerepet még ezeken kívül az aktívák között, akik jó szervezeti munkával tettek hitet a Magyar-Szovjet Barátiág mellett. az ellenség kívánsága teljesül, ne ezzel. Ne*n? Erre még nem gondoltak Gátéren és Kömpö. cön? Jó lett volna! Jól körül kell nézni, kinek .köszönhető” az, hogy Gátér és Kömpöc kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a begyűjtéssel foglalkozzon. Vannak köztük délszlávok is szép számmal. A katymári délszlávok ÜU Titóék szomszédságában hitet tesznek a két nép közötti barátság mellett, ezt bizonyítja az, hogy a tagságunk fele délsxldvokból tevődik össze — mondja lelkesen Bandik elvtárs. — Vannak még nehézségeink a tagtoborzás terén. Az 500 tagból csak 5 a középparaszt. Kulhir- vezetőnk és elnökünk szintén közülük való. Arra fogunk törekedni a jövőben, hogy több középparasztot bevonjunk a tagság soraiba. A katymári Magyar-Szovjet Társaság délszláv kuitúroeoport- ja elment, hogy az egész országban a Barátsági Hónapban 20 napon keresztül kuttúrelőadásokat tartson. Ezzel is elősegíti hogy a délszláv kultúrával megismerkedjenek országunk dolgozói. — A legbelső teremben, — folytatja a beszélgetést Bandik elv- itárs — tartjuk az orosz nyelvtanfolyamot. Harminckét állandó hallgatónk van. Tanfolyamunkon nincs lemorzsolódás, sőt létszámunk állandóan növekedik. Tagjaink lelkesedését legjobban az bizonyltja, hogy mikor megindultunk, még nc’h Volt bútorunk a termekben. Tagjaink felajánlottak minden nélkülözhető bútordarabot és ezzel bútoroztuk be székházunkat — folytalja Bandik elvtárs, büszkén mulatva a székház berendezését— Bízom abban, hogy további eredményes munkával, taglétszámunkat rövidesen megkétszerezzük. Április 1-én és h-én tagtoborzást napokat és kultúrelöadásokat rendezünk — fejezi be a beszélgetést Bandik elvtárs. f" j ■ : ■ i> Országos körúton mélyíti el a katymári Magyar-Szovjet Társaság délszláv kultúrcsoportja a két- nép közötti barátságot OROSZ SÁNDOR ÚJ ÚTJA Jó két «rtendeje. hogy a faluiban megjelent az eled traktor, d« meg is csodálták «okán. Körül- járták, megnézegették, megtapogatták. Mert nagy dolog ám a* ilyesmi. Hiszen, ha Csak a dübörgését hallja ft* ember, már e* mag* ia csudálatos. Hogy tud egy ilyen traktor ennyire dübörögni. Még nagyobb lett a csodálkozás, amikor azt figyelték, hogyan szántja a földet. Kedvet ia kaptak a fiatalok nyomban, hogy felüljenek a traktorra, fogják a kormányt, vezessék, irányítsák ezt a nagy szerkezetet. Ment a gépállomásra Tóth Ferke, Balázs Mihály, Varga József, de mentek velük még lányok is. Hogy ők jrakioristák szeretnének lenni. Ment volna Orosz Sándor is, csak hát addigra betelt a létszám. Azt mondták, várja meg, majd hívják egyszer. Fel is írták a inevét, csak éppen a hívásból nem lejt semmi. Orosz Sándor, a tizennyolc esztendős parasztfiú ott siindörgött mindig a gépállomás körül * irigykedve leste a gépállomáson dolgozó társait. A traktorokra gondolt, amikor belevágta kapáját a földbe, a traktor járt az eszében, amikor a szénát hordták he, de a traktorra gondolt még késő esi« is. — Hej, ha én egyszer megismerhetném ennek a szerkezetét — súha.it07,ta. — Nem is traktorosnak mennék, hanem oda, ahol ezeket a csuda-gépeket csinálják. Traktorgyárba. így szőtte az álmokat ifjabb Orosz Sándor, * hétholdat Orosz Sándor dolgozó paraszt fia. Tér. veiről beszélt már apjával Is, az öregnek azonban nem tetszett a dolog.. — Itthon maradsz, nem mégy sehova — parancsolt rá az apja. — Még az volna ezép. Itthagyná a* apját, hogy kínlódjon egyedül. Tudhatnád, hogy *ok a dolog. JEgry szóval nem mehet, nem engedik. Hát ez baj, nagy baj. De ő nem mond le erről. Ha törik, ha szakad, ő gyárba megy. Az apja meg csináljon a földdel, amit akar. Lépjen be a termelőcsoportba. Igazán megtehetné. Nem egymagában lenne ott, belépett a csoportba Balázs Mihály apja is, pedig nekik 14 hold földjük volt. — Édesapám, hlgyje el, jobb lenne a termelőcsoportban, Tóthék'is szépen boldogulnak. Megnézheti őket — pengette otthon a dolgot. Felfortyant ilyenkor az apja. Hogy ő belépjen? Olyan nincs. Ez nem volt benne az egyezségben, amikor a földet adták. Azt mondták, hogy az övé lesz az, míg csak él. — Sem nipsryek én a közösbe, jól van nekem így is. Te meg ne agitálj itt nekem, hallod-e. mert képen váglak — förmedt a gyerekre dühösen. Ifjabb Orosz Sándor már szökésen törte a fejét, de azján meggondolta a dolgot. így nem megy el hazulról. Majd csak meggondolja magát az apja, aztán elengedi. * Lassan teltek a hónapok. Az öreg Orosz Sándor hallani sem •kart arról, hogy a fi* gyárba menjen. Legalábbis egy Jó darabig. De azóta éa azután la, sok minden történt a faluban. Nem agy, hanem három termelőcsoport alakult és egyik dolgozó pa- raszt a másik után lépett be. Láttái, hogy a nyáron milyen termése volt az Előre-termélő- csoportnak. Meg aztán ez a Balázs Mihály is hogy klruházko- dott. Dicsekedett ie mindenkinek, nem rejtette véka alá a munka gyümölcsét. Hát még Cseresék. Uj csizma, új ruha, meg rádió. Cseres Eszter azonfelül még iskolába is ment. Azt beszélik, mérnök lesz- Igaz, ez a Cseres Eszter mindig olyan tanulós volt. Sokat veszekedett vele az «Pia annak idején mert hogy mindig a könyveket bújja. Nagyot Változóit, azóta a világ, mert az öreg Cseres János is éjfélig a betűket „számolja”. — Tán csakugyan jobb lenne a csoportban — bizonytalankodott az ember. Ifjabb Orosz Sándor meg csak ezt leste, ezt várta. — Gondolkodik már az öreg — diinnyögte elégedetten. Egy napon népnevelők jár. lak a házban s ott volt az öreg Balázs Mihály, meg Cseres János a csoportból. — Komám, ha én bele mertem adni a 14 holdamat, már pedig tudod, micsoda 14 hold volt az? Hát akkor te sem tétovázz. mert magadnak vagy ellensége — bizonygatta az öreg Balázs Mihály. így történt, azután, hogy Orosz Sándor belecsapott a szomszédok tenyerébe. — Közétek megyek, na. Látom,, csakugyan jobb a közösben. Figyel tele benneteket már egy esztendeje — mondta,, - ' '' Általában nyugodtak az embereik a falúban. Legalábbis a járásuk. Nem igen szokott dtt futkosni senki. Ezért csodálkoznak most az emberek, atmiut ifjabb Orosz Sándor után néznek. Mert ügy viharzott el mellettük, hogy ssinie porzott a járda a lába nyomán. Köziében meg úgy lobog az újság, mint valami fehér zászló. — Hát ezt meg mii lelte, — riadozott az öreg Smhó Mari néni. Mert ilyet még 8 sem látott. Hogy valatoi. Így rohanjonYalásAgrgral beesett az ajtón és sokálig Lihegett, mire szó- boiz jutott. — Itt van, — lihegj s alig jön ki száján a szó. — Itt van az újságban. Olvassák már el. no. Toooroznak. Összenéz ez ember meg ez asv- szony. Nem értik a dolgot. Tán meghibbant ez a gyerek. Aztán miit toboroznak, te gyerek? — kérdi áz ember gyanakodva. — Llát munkaerőt. Ertj apám? Munkaerőt toboroznak. így, ahogy mondom — feleli Sándor műst már nyugodtabhan. Volt ideje, hogy kifújja magát. — Hát ez meg mire jó? — kérdi az ember és már veszi is ki a gyerek kezéből az újságot. Hadd lássa már ő is ezt * toborzást, — Itt van, ezen az oldalon — mutatja Sándor a cikket s úgy nevet a szeme, hogy öröm nézni. — Hát lássuk csak — dünnyö- gi az öreg Orosz Sándor e rámereszti szemét az újságra. Olvassa a felhívást. Csóválgatja a fejét s „közben olyan a csend, hogy a légy zümmögését ie meg lőhető.« hallani, de hát nincsenek ilyen" kor legyek. Sándor izeg-mozog, nem fér meg a helyében, áll egyik lábáról a másikra, forgatja * kU kalapot a kezében « gyűri, míg az anyja rá nein oinP a kezére. — Ne gyűrd már azt a kalapot, pénzéit vettük azt — utasítja rendre a fiút s közben, a* emberre néz, azt figyeli, vájjon, mit is «zól hát. — Na, hit így áfl a dolog. Tg meg menni akarsz, igaz-e? — ezólal meg az öreg és nézi a fiát eró" sen. Mosolyog. Látja, úgy futn* a gyerek, hogy meg sem állna * gyárig. S ki tudja, hol van az a, gyár? Azt mondják, Pestem. Hát csak mejen a gyerek. Most már mehet. Miért Is nem engedte előbb? Persze, a föld. De most már az Is rendben van. Most már több van neki. mint hét hold. Nem is tudja hirtelen kimondani, hogy mennyivel van több. Osak a gyereket nézi. A fiát, akt munkás akar lenni. Szerelő, vagy Ilyesféle. — Mennék, ha engednének —* mondja zavartan a gyerek. Aztán összenéz a két öreg. Az ember, meg az asszony. Bólintanak. — menj fiam. Legyél Jó munkás. Tanulj és dolgozz, hogy igaz ember legyél — mondja öregebb Orosz Sándor. Ifjabb Orosz Sándor jelentkezett. Ipari munkára. Azóta elrobogott vele a vonat s ott dolgozik abban a gyárban, ahol a traktorokat készítik. Útjára elkísérte az egész falu boldog, mosolygó ezeretete. Orosz Sándor boldog és elégedett, mert új’útra lépett, a munkásosztály tagja letti
