Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. március (6. évfolyam, 51-74. szám)

1951-03-21 / 67. szám

Termelőszövetkezeti csoportja ink in ég sz iS a r d í i a sa er t, jo kl» terméseredményért

Irta: Hegedűs András

Az «'I in lilt liefen a kedvező időjárás következtében az egész országban megindult a tavaszi szánt áyvetéí. Már eddig is több kü'fcutgWu született kimagasló eredmény; elvetették a tavasziár- l>át, zabot,. inegfogasolták es tej- trágyázták az őszi vetéseketa kezdeti eredmények mellett azonban már az első papokban is több olyan liiba bukkan fel, mely- ív pártszervezeteinknek és tanácsainknak fel kell figyelniük.

Különösen sok a tanácstalanság és a zavar az új termelőszövetkezeti csoportoknál; főként azért, mert sem vezetőiknek, sem tagságuknak még nincs tapasztalata a társas gazdálkodásban és mert földjük legtöbbször szétszórt parcellákban van. Az, a tapasztalat, bogy sóik új termelőszövetkezeti csoport tagsága — jóllehet, akar közösen dolgozni, — konkrét gyakorlati segítség híján már-már arra gondol, hogy csak az ősszel kezdi a közös munkát. Ideje, hogy ^felfigyeljünk erre és megadjunk minden segítséget az új termelőszövetkezeti csoportoknak a Szán tás-vetési munkák közös elvégzéséhez, különben veszélyeztetjük azokat az eredményeket'is, amelyeket az elmúlt kefékben termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésében elértünk.

,,Vártunk és államunk egyik fontos feladata — mondotta Rákosi elvtárs a kongresszusi záróbeszédében —, hoyy őszig segítsék megszilárdítani az új szövetkezeinket, lássák el őket megfelelő párt" káderekkel, szakemberekkel, gépekkel és így biztosítsák, hogy utána egészségesen folytatódjék a falu szocialista átépítése.“

Pártszervezeteink és tanácsaink tagjai 'tehát komoly hibát követnének el, ha úgy gondolnák, bogy a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért eleget tettek azzal, hogy felvilágosító munkál folytatták az. egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között.

Az új termelőszörcíKezeteK megszilárdításához a tavaszi száh'tás-vetésl munkáljatok, elvégzésének biztosításához nem elég általánosan vezetni, nem elég „’élére állítani a kérdési“- Országunkban a fejlődésnek már abban a szakaszában vagyunk, mikor pártszervezeteink és tanácsaink tagjaitól — de különösen a vezetőktől — már gazdasági kérdésekben is gyakorlati vezetést kell követelni: azt, hogy kiemeljék a jó tapasztalatokat, bírálják a helytelen gyakorlatot. Tehát érteniük kell a gazdálkodás kérdéseihez is.

Különösen nagy szükség van az ilyen gyakorlati segítségre az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportjainknál. Ismeretes, hogy az elmúlt évben mind párt-, mind állami szerveink elhanyagolták támogatásukat. Pártunk Központi Vezetősége — elsősorban Rákosi .elvtárs —■ idejében felfigyelt erre és jelenleg termelőszö- vetkozefeiiik nagy része, mintogv 1S00 termelőszövetkezeti csoport az I. vagy II. típus szerint dolgozik. Minthogy az elmúlt évben nem sok Ilyen termelőszövetkezeti csoport működött, a közös szán- 'lásJve|ési munkák megkezdését nehezíti az is, hogy ezen a téren kevés a gyakorlati tapasztalatunk.

Az I tfpus szerint dolgozó tor- melőszövetkezeii csoportjaink tagjai és vezetői között különösen két kérdésben van tanácstalanság:

,,Hogyan szervezzék meg a közös szántás-vetési munkákat?1*

„Hogyan történjék a közös szántás és vetés után a föld elosztása egymás között.“

Meg keli jegyezni, hogy az első kérdés a II. tipusű termelőszövetkezeti csoportokban épúgy felmerül, minit az I.-ben- Érthető, hogy termelőszövetkezeti csoportjaink tagjai és vezetői nem elégednek meg olyanféle válaszokkal, hogy „szervezzétek csak meg“, „fogjatok hozzá’*, „majd kialakul minden magától’* — mint ahogy egyes funkcionáriusaink gondolják.

Ezekre a kérdésekre gyakorlati választ úgy lehet adni. ha ismer* teljük azoknak az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportoknak tapasztalatait, amelyek az alapszabály alapján helyesen fogtak hozzá ezen kérdések megoldásához.

A/, I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportokban a közös szántás-vetési munkák megszervezésének legfontosabb ejve, hogy a közös munkából mindenki igazságosan vegye ki a részét és egy tagot se érjen károsodás. Ezt az elvet azonban a termelőszövetkezeti csoportoknál különböző módon valósítják meg. Kél példát említek erre:

A karcagi „Harcos“ I. típusú termelőszövetkezeti csoport vezetősége minden tag munkáját, aki a közös munkában résztvesz, forintban megállapított díjak szerint papíron, összeírja. Az év végén kiszámítja, hogy egy klrra mennyi költség jutót. Ha valaki több munkát végzett, mint amennyi költség az általa bevitt földre esik, az a külöttbüzetet megkapja, fia kevesebb munkát végzett, a különbüzetet meg kell neki fizetni.

A diósberényi I- típusú termelőszövetkezeti csoportban — amelyik kevesebb taglétszámmal ren. deUezik, mint a karcagi „Harcos*1 — máskép szervezik meg a közös szántás-vetést: pontosan előre kiszámítják, hogy a bevitt földje arányában kinek mennyi munkát kell végezni. Akinek lova, vagy ökre van, az a fogattal járul hozzá a közös munkához, akinek nincs igaereje, az gyalogos munkával. Mindkét eljárás igazságos és megfelel a fentebb felvetett alapelvnek.

A másik kérdésre sem lehel mindenütt ugyanazt a választ adui, itt is két, kezdeményezést említek meg példaként. A mező- csáti/ „Petőfi’’ I. típusú termelőszövetkezeti csoportban — ahol a földek egymástól nem nagyon különböznek és a tagok a bevitt földjüket általában egyformán művelték — a közös szán (ás-vetés után további művelésre sorshúzás alapján, jelölik ki az egyes tagok

parcelláit.

A szomszéd község ben, delejen, a „Rákóczi“ I, típusú termelőszövetkezeti csoportnál viszont már nem tudják így megoldani a kérdést. Itt nagy a különbség a tagok által bevitt földek között; várinak, akik mélyszánlott, jól trágyázott földet vittek be, míg mások nem, vagy csak sekélyen szántották meg földjüket. Itt úgy akarják a közös vetés után szétosztani a földeket, hogy aki mélyszántásos földet vitt, annak lehetőleg mélyszántásos föld kerüljön, sőt a tagok — ahol ez lehetséges — abból a földből kapják meg a parcellájukat, amelyet idáig maguk müveitek.

Jelenleg ez a két kérdés a legégetőbb, de termelőszövetkezeteink nemcsak két-bárom hétre gondolkoznak előre, hanem mesz- szebbre néznek — az 1. és II. típusúak sem, kivételek ez alól — és így egyre többször vetődik fel a közös állatteuyésztés kérdése Az 1- és 11. típusú alapszabály nem mondja ki, hogy a háztáji gazdálkodáson felül az állatokul be kell vinni a közös gazdálkodásba, de természetesen az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportjainknak is módot és segítséget kell nyújtani a nagy jövedelmet biztosító közös állattenyésztés és hizlalás megszervezéséhez. Csak helyeselni lehet azt, hogy sok I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportban már most gondolnak arra, hogy amikor betakarítják az idei takarmányukat, gyorsan be tudjanak állítani közös hizlalást, esetleg tehenészetet, vagy sertéstenyésztést és már most hozzákezdenének — követve a III. típusúak példáját — közös istállók átalakításához és építéséhezSok kérdés merült fel I. és II- típusú termelőszövetkezeti csoportjainkban- Pártszervezeteinknek, tanácsainknak és gépállomásainknak az elkövetkező hetekben tehát sokat kelj foglalkozniok velük és elsősorban is mindent el kell küvetniök azért, hogy a kezdeti nehézségeket legyőzve, kivétel nélkül minden engedélyezett termelőszövetkezeti csoportban megkezdjék a közös szán'ás- vetést.

A 'közös szántás-vetési munkákat nem akadályozza meg a szétszórt parcella sem. Jóllehet sok nehézséget okoz, de így is sok könnyebbséget jelent, ha közösen szervezik meg a szántás-velést, ha egyegy parcellán nem 4—5 féle terményt, hanem egyféléi termelnek. Minden termelőszövetkezeti tag, lí>a gyakorlatilag megmagyarázzák neki a közös szántás-vetés előnyét és módjár, megérti ennek helyességéi.

Az I- és II. típusú termelőszövetkezeti csoportok mellett azonban korántsem szabad elhanyagolni a Hl. típusú termelőszövetkezetekkel és csoportokkal való foglalkozást.

JIegtörtéíiliet az, hogy egyes eivtársaink, talán éppen azok, akik két-bárom hónappal ezelőtt hallani sem akartak az I és II. típusról, most egyszerre a nyereg másik oldalára billennek és elhanyagolják a III. típusú termelőszövetkezeteket és csoportokat. Pártunk sohasem rejtette véka alá, hogy a III- típusú termelőszövetkezeti csoportok fejlettebbek, a tagoknak nagyobb jövedelmet biztosítanak és-a jövedelemelosztás itt egyszerűbb és igazságosabb.

Ezért az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportokkal való foglalkozás mellett, mindent el kell követnünk azért, hogy a III. típusú termelőszövetkezeteink és csoportjaink a megnövekedett te- rületükön jói megállják a helyüket és az elmúlt évinél is nagyobb eredményeket érjenek el.

A III. típusú termelőszövetkezetekben és csoportokban a jó munka feltétele továbbra is az, amit az elmuJt évben megtartott termelőszövetkezeti tanácskozás megállapított:

a) munkaegységekben kell értékelni á tagok által végzett munkát,

b) meg kell szervezni az állandó brigádokat,

c) gondoskodni kelj a nők és ifjak bevonásáról a termelőszövetkezetek tagsága közé és munkájába.

Azonban itt sem elégedhetünk meg a kérdések egyszerű felvetésével. Pártszervezeteink és a tanácsok tagjai — különösen a ve-, zetők — nem szorítkozhatnak arra, hogy csak általában beszéljenek á munkaegységgel vajó számolásról, vagy az állandó brigád megszervezésének helyességéről. Azoknak, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezését élő akar. jók segíteni, ma már érieniök kell a munkaegységgel való számoláshoz, ismerniük kejl a brigád beosztásának és munkarendjének legfontosabb kérdéseit és a termelőszövetkezeteinknek ezekben a kérdésekben is gyakorlati módon kell segítséget adui.

Tcrmclősiörctk czcícink

megszilárdítása, nagy feladatot ró pártszervezeteinkre, tanácsainkra és gépállomásainkra, »zárt is, mert termelőszövetke-eternk a tavasai munkák, előtti fejlődés következtében, területileg is, a mezőgazdaság jelentős szektorává nőttek. Az elmúlt hét végéig — a tavaszi munkák megkezdéséig — a termelőszövetkezetekhez tartozó családok száma elérte a 186.000-et, szántóterülete pedig az

1,230.000, holdat, vagyis az ország szántóterületének közel 13 százalékát.

De bármennyire hangsúlyozzuk is a termelőszövetkezetek jelentőségét és fontosságát, továbbra sem feledkezhetünk meg arról, hogy szánlóterüleiünik többsége, közel 70 százaléka, egyénileg

A Megyei Pártbizottság zászlaja még nagyobb teljesítményekre ösztönöz...

Kedves Elvtársakl

Mi, a Kiskunfélegyházi Gydrépítő Vállalat dolgozói munkaver- scnnycl készültünk Váriunk II, kongresszusára, hogy ezzel bizonyítsuk be a Várthoz való szeretetünket és ragaszkodásunkat. Tud. juk, hogy többtermeléssel erősítjük a béketábort, hogy a béketábor erősödése azt jelenti, hogy békében építhetjük a szocializmust.

Á kongresszus tiszteletére felajánlottuk, hogy teljesítményünkéi; IW százalékról 1T0 százalékra emeljük. Vállalásunk teljesítése lehetséges volt, mert brigádunk minden tágja odaadással dolgozott és biztosították számunkra a munka zavartalan menetit is. Jó munkával Í100 százalékra teljesítettük felajánlásunkat, de jó munkát végeztek a többi brigádok is. Ilgen körülmények között étt bennünket az a kitüntetés, hogy elnyertük a Hegyei Vdrtbizoítsúj kongresszusi zászlaját. Ehhez azonban szükség -volt minden dolgozónk elszánt akarata és munkalendülete.

A kiértékelés napján valamennyien nagy lelkesedéssel fogadtuk azt a hírt, hogy a zászló a miénk, de még nagyobb örömmel véltem tudomásul, hogy a zászlóátvevők közölt én is óit leszek, lwgg a párttitkár elvtárssal együtt veszem út a zászlót. A zászló átvételekor jelen voltak a külföldi teslvcrpúrtok küldöttei is, akikről látszott, hogy a nemzetközi munkásosztálynak közös a célja, hogy ük is a szocializmusért és a békéért küzdenek. Tudjuk, hogy jó munkánkkal mi is elősegítjük az imperialista országok elnyomott munkásosztályának felszabadítását. Ezért elhatároztuk, hoyy a verseny lendületét tovább fokozzuk, még több, még jobb eredmények eléréséért. Hi a munkaverseny tovübbfokozásávai akarjuk ünnepelni felszabadulásunk évfordulóját, április ó-ét. Előre a munkaverseny további okozásának sikeréértBARÁTII ISTVÁN, vasbetonszerelő,

Kiskunfélegyházi GyárCpllö V.

gazdálkodó dolgozó paraszlok művelésében van, termelésük, elősegítése tehát, az egész ország és az egész nép fontos érdeke, mert anélkül ez évben nem tudjuk kielégíteni növekvő szükségleteinket. De támogatná és segíteni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat más szempontból is. Pártunk a meziígaizdaságöan a szocializmust a dolgozó parasztsággal szövetségben építi, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok elhanyagolása gyengítené őzt a szövetséget és végeredményben akadályozná a szocializmus építését is a mezőgazdaságban, Nem feledkezhetünk, meg arról sem, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között a termelés kérdésében meg kell küzdeni a kuiákság és a különböző reakciós elemek ellenállásával, akik ebben az évben talán még fokozottabban mint az elmúlt években, megkísérlik megakadályozni a tavaszi szántás-vetési munkák időben való elvégzését- Itt is fontos, hogy pártszerveze- teómk és tanácsaink tagjai ne általános szavakkal, „frázisokkal’’ akarjanak eredményeket elérni. A tavaszt szántás-vetés sikerét így nem lehet biztosítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak gyakorlatilag kell megmagyarázni: miért és miit tegyenek a magasabb terméseredmények elérése érdekében.

Most az egyik legfontosabb kérdésünk, hogy idejében elvessük a tavasziíárpát és zabot. De elég-e egyszerűen csak azt mondani, hogy „ekkorra és akkorra el kell vetni a tavasziárpát és zabot”, vagy, hogy „erre mozgósítani kell az összes erőket”? Nyilvánvalóan nem elég. Arra van szükség, hogy tanácsaink és pártszervezetetek tagjai megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak, hogy saját érdekükben — amely egyben az ország érdeke is —, miért kelt és miért helyes a tavasziárpát és zabot e héten elvetni. Arra kell hivatkozni, amit dolgozó parasztjaink nagy része saját tapasztalatából is tud, hogy a késői vetésű árpa és zab gyorsan elgyomosodik es akkor éri a szokásos nyári hőség, amikor még a szem nem fejlődött- ki megfelelően és így kevés lesz a termés.

A tavaszi inunk ák iiál

azonban ma már nem elégedhetünk meg azizal, hogy időben vessünk — jóllehet -továbbra iis ez az egyik legfontos-abb követelmény, <je már a vetés időszakában — különönsen az állami gazdaságokban és tér- melőszövetkezeteknen — bátrabban, merészebben kell felhasználnunk a mezőgazdasági termelés legjobb módszereit és javasolni kell ezeknek a m lőszereknek az alkalmazását az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is,

A mezőgazdasági termelés olyan feilet» módszerei állnak a rendelkezésünkre, amelyek segítségevei terméseredményeinket már ebben a,z évben is- lényegesen eni-ziisi tudjuk. Elsősorban segítségünkre vannak a szovjet módszert«. Ma már sok könyv és cikk 'ismerteti, hogyan érnek el a Szovjetunióban a koJhozperaszlok kimagasló termésátlagokat. Ezeket a tapaszl-ala- toikat szélesen ismertették a Szovjetunióban járt parasztdelegácié és a nálunk járt kolhozparasztde- legáció tagjaj ás.

A szovjet tapasztalatok segítettek bennünket abban, hogy az elmúlt évben már nálunk is sok dolgozó paraszt kiváló tcr. méseredményt ért el és igy kormányunk az elmúlt évben n.ár 150 dolgozó parasztot tüntetett ki magas terméseredmé. nyért. Élenjáró dolgozó paraszt, jaink módszerét szélesen ismertetni kell. Párt. és állami funk, cionáriusaink ne sajnálják az időt: kérdezzék ki élenjáró dolgozó parasztjainkat módszereik, röl és gondoskodjanak arról, hogy ezek a módszerek szélesen elterjedjenek.

Csak két ilyen, a vetéssel kap. csolatos fontos tapasztalatot szeretnék példaként leírni.

Az egyik tapasztaluk hogy tavasszal éppen ebben az időben a jő termés elérése érdekében nagy segítséget ad, ha megfoga. solják a búza, és a nem túl gaz. dag rozsvetéseket. Még jobb az eredmény, ha a fogasolással együtt fejtrágyát is szórnak a vetésre.

Ifj. Sebestyén Ferenc, a nagy révl ,,HaJadás”-tszcs elnöke pél. dául a következőket írja: „1950. ben, tavasszal holdanként 50 ki. ló péti sót adtunk fejtrágyának, utána megfogasoltuk; Időben acatoltunk és gyomláltunk: így értünk el 16 mázsa 77 kilós hói. dankénti átlagtermést.”

Másik ilyen, országunkban sok tapasztalattal megerősített helyes gyakorlat, a kukorica, a burgonya és napraforgó — 3 Szovjetunióban már általánossá vált —, négyzetes vetése. Alin. den járásban van már olyan dől. gozó paraszt, aki kísérletezett a négyzetes vetéssel és jó eredményt ért el. Ha tapasztalataikat megismertetjük a dolgozó pa. rasztok tömegeivel, nem lehet kétséges, hogy követik őket.

Országunkban megvan a feltétele annak, hogy a termelöszö vetkezeteinket gyorsan megszi. lárdítsuk és mezőgazdaságunk, ban — az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban is — az elmúlt évinél lénye gesen jobb terméseket érjünk el. Ehhez azonban nem utolsó sorban az kell, hogy pártszerve. zeteink és tanácsaink tagjai — különösen pedig a vezetők — ne általános, hanem gyakorlati segítséget adjanak a falunak, a jobb munkához, a felmerült hl bák kiküszöböléséhez.