Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-14 / 11. szám

A VÁROSI TANÁCS KULTÜRCSOPORTJA FELKÉSZÜLT A TAVASZI KULTÚRVERSENYRE az érdeklődést a kultúrszemináriumi előadások iránt ismételve, hol & rendező utasítá sast követve, hol a két művésznő észrevételeit mérlegelve, igyekez iok tudásuk és szemléltető tanítá­suk legjavát nyújtani. Tanulhatták volna ebből a bemutatóból nem­csak azok a kulfúrcsoportok ren­dezői akik atz ..így akarom, így csiináljátok’‘.rendszerrel dolgoz­nak, hanem a magukat ,,sztár“-ctk- naik érzők is, akik egy-két próba után már nem hajlandók a rendező utasításait követni, mivel ..kívül­ről tudják“ a jelenetet. SajnálalOs tény, hogy akkor, amikor demokráciánk olyan utat nyit meg a színjátszó kultúra fej­lődése előtt, amiiyenro a magyar nép történetében még nem volt példa — elsőrendű szakemberek előadássorozata a dolgozók szá­mára —■ ezen előadásokkal kap­csolatban mégsem nyilvánul meg az az érdeklődés, amely egy közel kilencvenezer lakosú város kullúr- munkásajtól várható volna. Pedig a mai kultúrmunka a békeharc egyiik igen fontos része, s nép­nevelő hatása is elvitathatatlan. Üzemi pártszervezeteink is fi­gyeljenek fel ezekre az előadások­ra és segítsék, ösztönözzék ku'túr- g^rdáikat, hogy e most megin­duló kultúrverseny-döntőkön is mi. nél mélyebb szoc'alista tartalmú és magas művészi színvonalú elő­adás kerülhessem a dolgozók eü. Kultúr felelőseink; szín játszóink pedig fogadják készségesen a ta­nulási lehetőséget és azt az irány­mutatást, amelyet a Katona Jó- zsef Színház művészei oly önzel­let jóindulattal nyújtanak nekik. Január 15-én, hétfőn délután (él 5 órakor ugyancsak a tanácsháza üléstermében, a Katona Józsel Színház majd minden művészének tészvételével, valamint az üzemi kuliúrfeielgsök és színjátszók be­vonásával nagyszabású aiiké!ot tartanak, amelynek vitaanyag! előreláthatólag döntően fogja oe- foly,ásóin; népj kullúrcsoportjaink további fejlődésének útját. Erezze minden kuli úri slelős. valamint kullúrcsóporltag sz'v- ügyének, hogy a ,,Tanulj, hogy taníthass’’ elv alapján megjelenjen ezen az ankéten, mert, ha kuUúr- csoportjaink tagjai a fentebbi elvet magukévá teszik, nemcsak népünk kulturális felvjlágositása tétén tesznek jó Szolgálatot hazánknak, hanem saját szellem; értéküket is növelik. ^ Csűri László. A takarékossági rendelet végrehajtására a kecskeméti ÁMG-javítóműhe!y versenyre hívta ki a bajai javítóműhelyt A kecskeméti városháza dolgo­zóinak kultúrcsoportja 1946-ban alakult meg. Az első időszakban cgyfelvonásos színdarabokat ját­szottak és köztük bizony olyano­kat, melyek csak az öncélú szóra­koztatást szolgálták. Még az első háromfeivonásos darau is olyan volt, melyet a kultúrcsoport ma már nem vállana magáénak. Dré­gely Gábor; ,,Kisasszony férje’’ című darabja ugyanis egy földbir­tokos család bonyodalmait tár­gyalta. Ehhez a témához a dolgo­zóknak nem volt semmi köze. Pártunk kulturális téren való útmutatása gyökeresen megvál­toztatta a színjátszócsoport műkö­deiét. Giccsck helyett komoly mű­vészeti darabokra tértek át. Az egyfdvonásosok már Móricz Zsig- rnond művei voltak. Az újabb há- romíelvonásos pedig Maxim Gor- ki j: „Éjjeli menedékhely“ című müve. 1948-ban mutatta be a sziínját- szóegyüttes Gergely Sándor; . Vi­tézek és hősök“ című művét. Jel­lemző az akkori magánszínházi viszonyokra, hogy ezt a színmű­vet, mely azóta a népi demokráciák összes nagy színpadait bejárta, nem hivatásos színjátszóknak kel­lett bemutatnia, mert a tőkés szín- igazgatók, a kommunisták Horthy- rezsim alatti szenvedéseit tárgyaló darabban nem láttak üzletet. A darab kecskeméti bemutatója kirobbanó sjkert aratott. Az akkori kecskemtéi viszonylatban teljesen szokatlanul 5-ször került színre telt házak előtt. A siker híre el­jutott Budapestre is. A színjátszó- együttes a darabbal országos kör. útra indult. Játszottak tanyaköz" ségekbein mint pl.; Bócsán, reszt­vettek faiunapokoct (Csólyospálos). de eljutottak a gyárimunikások meghívására Csepe&e is. Ea a meghívás rendkívül lelkest gieg hatott és fokozta a jó munkát, mert abban az időben még Diós­győr színjátszói mellett a kecské­nél; városházi kultúrcsoport volt az egyetlen vidéki csoport, amely Csepelen vendégszerepeit. Az ot­tani előadásnak is nagy sikere volt. Drahos Lajos elvtárs, ,a gyár akkor; CB-elnöke megjegyezte; Csepel dolgozói akkor látták elő­ször tisztán, hogy nemcsak Buda­pesten de Vidéken is megtörtént kulturális vonalon a frontáttörés. Egyébként a ..Vitézek, és hösök“­ktrl a kultúrcsoport összesen 18 alkalommal szerepelt. A színjátszóegyüttes felújította Maxim Gorkij: „EjjeÜ menedék­hely’’ c. darabját. Ez a vidéki ma. gánszínházaknál egyáltalán nem szerepelt. Az együttes a régebbi bemutató tapasztalatain okulva, a szereposztási hibáikat kiküszöbölve indult neki a felújításnak. Ezzel a művel szerepelt a csoport Vácott, a Kecskemét—Vác kuüúrcsere al­kalmával. 1950-ben Budapesttel egy időben Tur-testvérek: „Villa a mellék-ut­cában” című színmüvét mutatta be az együttes. Ez a darab könyör­telenül leleplezi az amerikai im­perialisták és bérenceik gálád cselszövéseit és bemutatja a Szov­jetunió vezelte báketábor becsüle­tes bókeharcát. Megérdemelt siker volt. A háromfeivonásos darabok mellett nem hanyagolta el a kul­túrcsoport az egyfelvonásosok. az aktuális, rövid jelenetek színre- hozatalát sem. Szerepelt a honvéd­ségnél, a Párt választás; harcai­ban. így legutóbb is jelentősen kj. vette részéta tanács válásé tási agi- lációban. A csoport munkaprogramján a februárban meginduló tavaszi kul- túrversényen való réaz'vétel szere­pel. Erre az előkészületeik máris megtörténtek. A színjáíszócsoport jó szovjet és magyar egyféívoná- sosokkal fog a versenyre benevez ni. Ugyanakkor rövidesen meg- ketzdődinetk áz előkészületek az új háromfeivonásos bemutatására js. Feladatának tekinti a kultúrcso­port azt is, hogy példamutatásával a többi üzemi, tömegszervezeti kultúrcsoportokat. minél többszöri és minél felkészültebb szereplésre serkentse. Ennek a feladatnak azonban csak úgy tud a városi tanács kultúrcso- portja eleget tenni, ha szélesebb kuitúraiktíva-háiózatöt épít ki. Gon­doskodik arról, hogy á kultúrcsopor ton Délül erősebb legyen a munka­fegyelem és minden színjátszó hasznosítsa azokat az érkétes kul­túr szeminárium; előadásokat, me­lyeket a mull evben éppen ennek a kultúrcsoportnak kezdeményezé­sére indított e! az Állami Katona József Színház és amely a városi tanács rendezésében az üzemek, tömegszervezetek kuUúrfelelősei részére ma is nagy sikerrel folyik. Fokozzuk Kíváncsiságtól hajtva tértem be az egyik este a kecskeméti tanácsháza üléstermébe, hogy lás­sam és halljam, hogyan is folyik le egy színjátszást-ismertető elő­adás. Mivel nem vagyok üzemi kullúrfelelős. mégcsak valamilyen népi együttes szereplője sem, elő­ször azt gondoltam — tekintettel a kecskeméti üzemek nagy­számú kultúrfelelőseiro és színjá I - szóira —, talán hely sem akad számomra az eléggé kicsiny te­remben. Meglepődve vettem azon­ban észre, hogy bizony még ez a kicsiny terem is alíg.alig népe­sedik be. Üt óra után pár perccel meg­kezdődött az előadás. Dr. Székely György, a Katona József Szutiház rendezője, egyszerű, érthető sza­vakkal magyarázta meg a. hallga­tóságnak, hogy milyen jelentősé­gűek a különböző próbák mjni például az olvasó-, rendelkező-, emlék-, ossz- és főpróbáik, va­lamint az azokon való fokozatos végighaladás. Részletesen is­mertette a« egyes próbák fogal­mát is. Rámutatott továbbá a szereplő személyek térbeni mozgá­sának, mozdulatainak fontosságá­ra, valamint a mondott szöveg lényegének hangsúlyozására. Különösen emelte az előadás ér­tékét az, hogy Kelemen Éva és Kelemen Judit? a Katona József Sz.nház két művésznője a ,,Bánk- bán“ című színmű negyedik fel­vonásának azt a jelenetét elevení­tették fel, amikor Melinda meg akarja átkozni Gertrud kiránynőt, s amikor nemcsak a hanglejiés-’ nek, hanem a mozdulatoknak is oly kifejező dráma; ereje van, hogy a néző annak lenyűgöző hatása alá kerül. A „gyakorlat; bemuta­tónak’’ külön érdekessége volt még az iá hogy a rendezővel együtt mindkét művésamő rámu­tatott arra, hogy ennek a jelenet- nek a színházi előadáson sem volt olyan tökéletes kivitele nünt a mostani bemutatón, ahol azt apró részleteire bontották fel. A jövő­ben a színházi előadáson is Így fogják eljátszani. Kedves kuHúrfelelős elvtársak, kedves színjátszó elvtársak! Higy- jék el, sokai, nagyon sokat vesz­tettek azzal, hogy nem hallották éis nem látták ezt az előadást. Pe­dig jó dkulásul szolgálhatott volna mind a rendezőknek, mind a sze­replőknek. Az állami színház mű­vészei majd egy órán keresztül, egyegy jelenetet ötször-hat&zor is A minisztertanács nemrég ha. tározatot hozott a takarékos­ságról. Dolgozóink harcba len­dültek a rendelet végrehajtásá­ért. Sorra hangzanak el a fel­ajánlások, amelyeknek az a cél­juk, hogy leszorítsák a termelé­si költségeket, jobban használ­ják ki az anyagot. Az AMG kecskeméti javítóműhelye a ta­karékossági rendelet végrehaj­tására versenyre hívta ki a ba­jai javítóműhelyt. A versenyki. hívás feltételeit a következők­ben közölték velünk levélben. Ezek: Csökkentjük az erőgépek tisztításához kiadott mosó- és tisz­títóanyagot 20 százalékkal. Szén- és tüzelőanyagfeXUasználás terén 40 százalékkal, UL 10 százalékkal csökkentjük az anyagfelhasználást. A villanyenergia fogyasztásánál 15 százalékos csökkentésre törekszünk. Az üzem területén gyűjtjük az anyagot és ahol te­het, hasznosítsuk. Helyesen alkalmazzak a férnek fajtáját. Szerelésnél minden méretű csavarhoz a hozzá szükséges nyílású kulcsot alkalmazzuk. így szerszámot és anyagot taka­rítunk meg. Ellenőrizzük a minőségi munka végrehajtását. Az irodában a minimálisra csökkentjük a papír és Írószer fogyasz­tását. FAZEKAS TERÉZ, NAGY GYULA, ERDŐS FERENC. Kant ári ja türelmetlenségében minduntalan órájára pillantott. Az idő délután két órához köze­ledett, ahhoz a perchez, amikor meg kellett kezdődnie a Reichs- tasr ostromának. A hatalmas épületet lövő tüzérség megket­tőzte a tüzelést. A magas fala­kat és oszlopokat beburkolta a füst és a por. Egy vörös rakéta repüli, fel, jelezve a támadás kezdetét. Zjanov szakaszvezetö harcosai rohamra indultak. Ve­lük együtt tört előre a Reichs- tagba vezető széles lépcsőkön Jegorov és Kantarija. Pár mé­ternyi rohanás után egy grá­náttölcsérbe feküdtek. A levegő a valószínűtlen forróságtól sű­rűnek tűnt, melyet a fasiszták tüzelése árasztott. A föld re­megett s fülük zúgott az aknák, lövedékek és páncéltörők ezrei­nek robbanásától. — Már kezdik! — kiáltotta Kantarija Jegorov fülébe. Az csak fejével intett, Néhány perc telt el. A felderitők a huzatba göngyölt zászlóra tekintettek, s mintha friss erőt merítettek vol­na, szó nélkül is megértve egy­mást, újra előretörtek. Még öt­ven, negyven, harminc lépés — és a szovjet harcosok csizmái a fasiszta Németország legfőbb kormány épületének gránitlép. csőin kopogtak. Ekkor Zjanov katonái az oszlopcsarnokban már kézitusát vívtak a. nácikkal s agyba-főbe verték őket. A magas oszlopok fölött két­szeres erővel hangzott a robba­nások és lövések zaja. De » két Vörös zászló a Reichstag fölött Irta: JV. Gordejev (Ueliion Kántorijáról, a Szovjetunió hőséről szól az alábbi történet, Kantarija Grúziából származik. Éppen akkor töltötte katonaidejét, amikor a fasiszta rablóhorda megrohanta hazáját. Kantarija végigküzdötte a lidborút, s a legkiválóbb szovjet felderitők egyike lett■ Kántorijának ju­tott osztályrészül az a dicsőség, hogy kitűzhette a szovjet győzelmet hirdető vörös zászlót a fa­siszta birodalom fellegvárának, a Reichsfagnak a kupolájára. felderítő ügyet sem vetett rá. Már a Reichstagban voltak — és ez azt jelentette, hogy fel­adatukat rövidesen végrehajt­ják, kitűzhetik a dicső vörös lo­bogót a Reichstag ormára. Meliton éles szeme felfedezett egy falnak támasztott magas létrát. Éppen erre volt szüksé­gük! A felderitők azonnal a főbejárat jobboldalán lévő osz­lopnak támasztották. Most már csak fel kellett kúszni reá és megerősíteni a zászlót. Ekkor azonban kiderült, hogy nem tud­ják megerősíteni, mert nincs zsinegük. Add ide a huzatot! — kiál­totta Kantarija. Kihúzta borot­vaéléé tőrét, széles csíkokra szabdalta a huzat ponyváját és összekötözte. Az így nyert hosz" szú szalagot a zászlórúdhoz kö­tötték, s az oszlop fejéhez erősí­tették. A vérvörös vászon lobog­ni kezdett a tavaszi szélben. Az épület belsejében egyre to. kozottabban dúlt a harc, A íel- derítők berohantak az előcsar­nokba, s a széles márványlép­csőkön felszaladtak a második emeletre. — Tudod, Mihail — kiáltotta Kantarija Jegorovnak, miután aá utolsó gránátot is az Itt har­coló nácik közé vetette —, mire gyalogságunk felér, a zászlónak is fenn kell lennie. Gyere, húz­zuk a magasba! A felderitők visszafutottak, le­vették a zászlót és kidugták a második emelet egyik lőrésén. Később felvitték és megerősítet­ték a harmadik emeleten. A vö­rös zászló mindig ott volt, ahol legerősebben folyt a harc. Mind magasabbra emelkedett a Reichstag fölött. * Kantarija és Jegorov Igyekez­tek feljutni a félig lerombolt lépcsőkön, kirohantak a lyukak, tói tátongó tetőre, kimásztak a párkányra, amely körbe futott az épületen s embernagyságú középkori lovagszobrokkal volt díszítve. A felderitők a bronz lovagon kapaszkodva, nehogy a robbaná­sok hullámai elsodorják őket, azon tanakodtak, hogyan tűzzék ki a zászlót. Fontos, hogy min. denünnen kivehető legyen, hogy egész Berlinből látni lehessen. A hatalmas kupola csúcsa felé kúsztak, amely a Reichsta- got díszítette. * Kantarija, anélkül, hogy egy szót szólt volna, megragadta a zászlót, gerendákon felkapasz­kodott és a kupola tetejére má­szott. Jegorov követte. Köröskörül lövedékek zápo­roznak. A kupola át- meg át- lyuggatott vasgerendái recseg­tek, hajladoztak. A légörvény az alant lobogó tüzek füstjét a magasba sodorta. De Kantariját és Jegorovot semmi sem állíthatta meg. Egy. re feljebb kúsztak, míg elérték a legmagasabb pontot. Ott tűz­ték ki a lobogót, a Reichstag te. tetején, kupolájának csúcsán. * Kantarija és Jegorov lenyű­gözve szemlélték a fasiszta bi- rocjalom fővárosáért vívott harc hatalmas, félelmetes látványát. Meliton felidézte emlékezetében az utat, amelyet harcolva tett meg Litvániától Kufcánig és vissza Nyugat felé, Berlinig, a Relclistagig, a Reichstag kupo­lájának legfelső csúcsáig- S egész lényét betöltő diadalmas büszkeséggel gondolt a hatalmas szovjet országra, amely kiállta a titánt erőpróbát, acéllá ková- csolódott és felszabadította egész Európát a fasiszta besttalltáe alól. A szovjet népre gondolt, amely hősiesen szállt harcba függetlenségéért, s határtalan hálaérzet töltötte el Lenin és Sztálin pártja lránt, amely ösz- szefogta a szovjet embereket és a szabadságukért vívott harcra buzdította őket... Ilyen érzések töltötték el. — Goumardzsosz amhanag Sztallnsz! Madloba am harag Sztalinsz! — suttogta anya­nyelvén Kantarija. — Ilit mormogsz magadban, Meliton? — kérdezte Jegorov. — Azt mondtam: Éljen Sztá­lin elvtársi Köszönöm, Sztálin elvtársi — mondta halk, megin­dult hangon Kantarija. — Éljen Sztálin elvtársi Él­jen a Haza! Éljen a Vörös Had­sereg! — mondta Jegorov Is megilletödve. Fényszórók ragyogó sugarai cikáztak az égen. Az egyik fény­sugár elökúszott a sötétségből, rávilágított a vörös zászlóra, s mintha megtorpant volna rajta, beragyogta a győzelem jelét, Azután a többi fényszóró keresz­tezte sorra sugaraival a Reichs­tag felett lengő vörös zászlót, amely büszkén lobogott a ma­gasban, mindenki szemeláttára A győzelem vörös zászlója lengett a Reichstag felett, Ber­lin felett, a fasiszta birodalom pusztulása felett,.,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom