Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-10 / 7. szám

It OROSZ KÉRDÉS" Magyarra szinkronizált szovjet film Amikor Konstantin Szimonov „Orosz kérdés” c. színdarabját és később a belőle készült filmet bemutatták, az amerikai sajtó felháborodottan tiltakozott és tajtékozva állapította meg-, hogy az „Amerika-cllenes”. Valójában a darab egy be­csületes amerikairól szól, aki összeütközésbe került a hábo­rúra uszító, hazug és lelkiisme­retlen üzletemberek Amerikájá. val. Az események újra és újra igazolják, hogy két Amerika van: a háborús uszítók, az agresszorok, a tőkések Ameri­kája és a dolgozó kisemberek Amerikája/ akik napról-napra világosabban látják, hogy jelen, légi vezetőik kalandorpolitikáját nekik kell megfizetniük. Az „Orosz kérdés” c. film 1957-ben készült el. Az iró már ekkor rámutatott, mi lesz a sorsa Amerikában azoknak, akik kiállnak a béke Ugye mellett. Üldöztetés, állásvesztés, börtön: ez ma a sorsa annak, aki nem hajlandó becsületét dollá­rokért. eladni. Szimonov már ekkor következtetni tudott az amerikai imperializmus további fejlődésére — és következtetései szemünk előtt bizonyosodnak be. Az amerikai imperialisták börtönbüntetéssel sújtják az Amerikai Kommunista Párt ve­zetőit, Forsteft és Dennist, be- börtönzik Howard Fas tot, az egész világon ismert írót, Ring Lardner Jr, Alvak Bessie, Law- son Trumbo színészeket, Edward Dmytryk rendezőt és mindazo­kat, akik nem hajlandók kiszól, gólul az amerikai monopoltöke háborús terveit. A közelmúltban láttuk az imperialisták újabt gyalázatos eljárását. Attlee, az angol miniszterelnök, amerikai gazdáinak utasítására megaka­dályozta a H. Békeviiágkon- gresszus angliai megtartását. Az „Orosz kérdés” c. film, amely szinkronizálva még sok­kal nagyobb erővel, közvetleneb bül szól a dolgozó tömegekhez, meggyőzően mutatja a békéért küzdők igazságát. A film tartalma: A newyorki repülőtéren hatal-, más gépmadár ereszkedik a föld­re. Ezzel a repülőgéppel érkezik meg Harry Smith újságíró. Még nem volt itthon a háború befe­jezése óta. örömmel szemléli a régen látott otthoni környezetet és boldogan üdvözli Jessiet, menyasszonyát, aki a repülőté­ren várt rá. Harry Smitlire nagy munka vár. Könyvet kell Írnia a Szovjetunióról. Egyszer már megtette a háború alatt. Könyvé­ben az igazat írta meg, az olva­sok hisznek neki. Most örömmel vállalkozik az újabb munkára, amelyért harmincezer dollár honoráriumot kínál neki Mac- Pherson, harminchét újság gazdája. Rövidesen azonban rá­jön, hogy a harmincezer dollá­rért nemcsak egy könyvet kér­nek tőle. A becsületéről is szó van. Azt akarják, hogy megrá­galmazza a Szovjetuniót. Az első pillanatban gondolkodóba 'esik. Jessie azonban sürgeti. Fe. leségü! akar menni hozzá, családi .fészket akar cs mindent, amit csak harmincezer dollárból meg lehet venni.. Smith elhatározta, bogy igyekszik .becsületes ma­radni, de .&ggifja a könyvet is, Harmadik . tit^s imegoldást keres, hogy becsületes maradhasson, de könyve isi megfeleljen az „idők szel!ebiének”. Hogy tapasztalatokat szerez­zen, három hónapra elutazik a Szovjetunióba. Amit látott, meg­erősítette benne, a tiszteletét a szovjet emberik és a Szovjetunió iránt. így még nehezebb megírni a könyvet, amelyben azt kellene bizonyítania, hogy a »Szovjetunió háborút akar. Nem, ők nem akar­nak háborút, békét akarnak, építeni akarnak. Harry Smith nehéz harcot vív magával. Itt van a ház..., a bútorok... Jessie, aki boldogságot akar... csak meg kell írni, amit MacPherson kí­ván. De visszaemlékezik az orosz parasztra, aki a hatalmas búzatáblák szélén megkérdezte tőle: „Ugye nem fog hazudni rólunk?” Harry Smith, a becsületes amerikai újságíró, dönt. Nem fog hazudni! A könyvben csak az igazságot írja meg. A soltvadkerti föld m űvessző vetkezet kultúrmun kaja A téli hónapok kezdetével ko­moly kultúrmunka indult meg a soltvadkerti földmüvesszö- vétkezetben, amelyből minden alkalmazott kiveszi a részét. Ének-, szavaló, és színjátszó­csoportok alakultak, hogy min­denki megtalálja a neki legmeg­felelőbb helyet a kultúrmunká- ban. A kultúrcsoport első bemu­tatkozása december 10-én, a szö­vetkezeti közgyűlésen volt. Gondoskodtak megfelelő he­lyiségről is. A szövetkezet dol­gozói együttes rohammunkával takarították ki a kuitúrházban tárolt gabonát, hogy minél előbb .saját otthonukban működhesse­nek. Az asztalitenisz máris fo­lyik. Természetesen nem ma­radt el a terem méltó feldíszítő. se sem, ami szintén'közös mun­ka eredménye. A soltvadkerti pártszervezet is támogatja a szövetkezet munkáját, zongorát adott a kultúrcsoportnak. Szűcs Antal, szövetkezeti ellenőr. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának határozata A Szovjetunió Tudományos Aka” démiája elnökségének határozata értelmében V dga—Ivaapi-tengeri expedíciót Szerveznek, amelynek feladata, hogy a kujbisevj és a sztálingrádi vízierőművek körzeté­ben kutatómunkát végezzen. Az: expedíció vezetőjévé Vladimír Szukaosev akadémikust nevezték kj, A munkában több, mint ezer különféle tudományos területen működő tudós vesz réazt. Az ex­pedíció kutatási területe a Volga partjaitól a középáisiai hocnofei- vatagokig terjed. A kaposvári honvédek harcos üdvözlettel köszöntik a Bajai Gyapjússovetgyár dolgozóit Kedves Bajai Gyapjúszövetgyárban dolgozó elvtársak! Mi, a kaposvári kommunista honvédek harcos jókívánságain­kat küldjük tz Bajai Gyapjúszövetgyár valamennyi dolgozójának az újesztendő alkalmával. Azt kívánjak, hogy idei terveteket is sike­reién fejezzétek he. Mi őrt állunk a békefront azon szakaszán, mely biztosítja számotokra a zavartalan termeléshez szükséges békét, 'ki pedig munkával, növekvő eredményeitekkel azon legyetek, hogy a béke front rátok eső szakaszán szebb és jobb jövönkért harcoljatok. Mi fegyverrel a kézben, ti pedig a munkapadok melleit egy gon- áoMért haroolunk: a békéért így kéz a kézben, váll a váll mellett fonjuk megvalósítani békénk megvédésén keresztül a szocializmust. Elvtársi üdvözlettel: Koós Aladár alhadnagy, Mészáros Lajos őrmester, Hám József honvéd, Bácsteleki Lajos őrm.- MDF-titkár Az „ARANYCSILLAG“ bemutatója a Katona József Színházban Az ,,Aranycsillag” újtlpusú színpadi műfaj, melyre az ope­rett elnevezés nem is egészen ta­láló, Jellege szerint inkább $ends népi színmű. Az ^Aranycsillag1 szín­padán, operettirodalwöinkhan el- xöizben. a dolgozó nép jelenik meg s a szocialista építés problé­mái vetődnek fel. Valóságos hő­sök és valóságos problémák teszik elevenné a színpadot. Ezért jelent az „ArangcsUlag“ egy lépést előre az operett leghaladottabb forrná jóhoz, a szatirikus, társadalom­kritikai operetthez viszonyítva is. Milyen kérdésekre ad feleletet, újuló társadalmunk milyen jelen­ségeit vetíti elénk az „Aranycsil- lag,‘l Rávilágít a munkás-paraszt szövetség értelmére, amikor a munkások fényt kosnak a faluba, s ezzel os babona sötétségéből is kiszabadítják. Rámutat a kulák- és klerikális reakció kapcsolatára, s általában, az újfalui tszcsén és annak kemény és vidám kis elnök- nőjén keresztül, a falusi osztály­ba: a mai szakaszára. S ami a leg­lényegesebb: felszabadult színpa­dunkon elsűfzitín mutatja be bé­kénk őrzőjét, szocialista építésünk védelmezőiét: honvédségünket. A honvédség ebben az operett­ben mint szocialista társadal­munk egyik legfontosabb tényező­je jelentkezik: mint olyan testü­let és szervezet, melyen keresztül a Párt nevelő, embertformáló ereje a legközvetlenebbül s a leg­hatásosabban érvényesül. A darab bemutatja honvédéiül.- elszakítha­tatlan kapcsolatát a néppel, mely a maga, sorából állította fegyver- be őket. Bemutatja öntudatra s a szocalista haza, szeretetére épült fegyelmüket, felszabadult, vidám katonaéletüket. Bemutatja, hogy a honvédség nagy családjában, eb­ben a tökéletesen egybeforrt, min­den kasztszellemet a szemétre ve­tő, pompás kollektívában , kemény próbákon és hősies helytállásokon keresztül mint formálódik az út­típusa ember, a jövő embere, a szocialista, ember. A szocializmus építése mindun­talan megtenni a maga gázárig, nemes romantikáját. Romantikus lettek és romantikus hősök tá­madnak lépten-nyomon. A szociá­lisig romantika — ellentétben a polgári álromantikával — nem kalandokra, a közösségből minden áron való kitünésre lelkesíti a né­zőt, hanem nagy tettekre, a közös­ség érdekében va\ő teltekre mutat példát. Az „Aranycsillag'' roman­tikája ilyen szocialista romanti­ka. Ebben « légkörben máskép vi­rágzik a szerelem is. A közös mun­ka, a közös nagy cél: a gyermekek boldogabb világának megteremte se, operett színpadon eddig elkép­zelhetetlenül jelentős, mélysége­sen emberi tartalmat ad férfi cs nő knjKsolatúnak. S ahogy a romantikát, a szerel­met és az operett műfajának egyéb nélkülözhetetlen elemeit nemhogy elsorvasztja, hanem ói, élő, gazdag tartalommal tölti, meg ez a szocialista típusú operett ugyanúgy a humornak is új, bő­séges forrásait nyitja, meg. At egyik: a szinte kiapadhatatlan i.-'pi humor, melyet a nép vidám f iai magukkal visznek a honvéd ség be, a mely könny űvé és ked­vessé teszi a, katonaélet minden kemény próbáját. A másik, a cél­tudatos, az eile .séget leleplező, nevetségessé tevő, harcos humor. Ugyanezekből az . elemekből épült az operett zenéje is, A népi dal'írnok gazdagsága, a lelkesítő s a darab mondanivalóját híven tükröző tömegdalok, indulók elvá­laszthatatlan egységet alkotnak az „iIranyc.sillag“ szövegével. Sző. veg és zene együtt tükrözik né­pünknek és honvédségünknek engyéiorrdsdf. szabod, holdon éle­tét és törhetetlen elszántságát urnáén erősei szemben, mely erre a ss ■bad, és boldog életre rá akarna tör ni. Az ,. Arany csilla g“-ot a Katona. Jé séf Színház január 9-én, ked­den, este mutatja be. Készülünk a pártkongresszusra A bolotai állami gazdaság a napokban megtartott röpgyíilé- sén a dolgozók elhatározták, hogy a Pártkongresszusra a kö­vetkező felajánlásisal készülünk: A gazdasági gépeket teljesen üzemképes állapotba helyezzük, hogy a tavasszal a munkálato­kat zavartalanul megkezdhessük. Átszervezzük az irodai mun­kát. Ecélból egyhónapos ütem­tervet készítettünk, A téli hónapokban a tanulás érdekében harcolunk minden percért, hogy ezek kárba ne vesszenek. Heti két órában bővítjük Is­mereteinket a növénytermesztés és állattenyésztés terén. A pártonkivüliek között széles felvilágosító munkát végzünk. Felkaroljuk a DlSz-szerveze- tét, megszilárdítjuk annak mun­káját A lemorzsolódott MNDSz-t újjászervezzük. Nagy Jj. Vendel, Bolota Ilonka Irta: Alekszandr Goncsar Ezen a vasárnapi reggelen Ilonka boldogan szaladt ki a házból. A templomtér Jelöl ének­szó hallatszott. Losakov őrmes­ter a kAz előtt kefével és rongy- gyal tisztogatta csizmáját. Társa, a vidám és jólelkü Lukics a hát­nál vödőrszdm öntötte magára a vizet, mosakodott. — Zdravsztvuj, Losakovt Zárav- sztvui, LukicsJ — köszöntötte őket vidám hangon Ilonka. Rámpás dolog, ha az embernek ilyen komoly ismerősei vannak. Szent Istvánban mindenki kissé iriggli, hogy éppen Ilonkáéinál lakik a parancsnok, hogy éppen Ilonka, édesanyja főzi neki a reg­gelit és az ebédet és hogy Ilonka, apja, az eröskezii kovács minden este a parancsnok emberei társa­ságában pipázik. A leány odafut a kúthoz, se­gít vizet húzni és akármeddig ön­tené Lukics fejére a friss, tiszta vizet. Arra gondol, milyen jó tenne, ha lemoshatná a csúf seb­helyeket az orosz katona mellé­ről- De ezeket nem lehet bemos­ni... Ilonka még egy vödör vizet húz neki és megkérdi; — Jói van, Lv,kicsi «>» Earasó, kisláng. Posztara.- tymh _ S Lukics megveregeti a, leány arcát. Délután a kastély kertjében táno less. Lukics nem táncol. Hi­szen már nem éppen fiatal, vala­hol a, Volga mentőn neki is van egy Ilonkája, igaz, hogy csak S éves, Jelenkának hívják. Szabad idejében a házigazdának segít a kovácsműhelyben, mindketten szótlanul ütik a kalapáccsal az izzó vasakat. Munka után meg a földről és a szőlőről beszélgetnek, amely azelőtt a~ grófé volt, most meg az övék. Mikor kiosztották, Ilonka édesanyja nem akarta el­fogadni a földet, attól tartop, ha elmennek a szovjet katonák, minden úgy lesz, mint régen volt­Lukics csak nevetett ezen. A kovács meg ezt mondta a felesé­gének: — Ugyan, ki kényszeríthet vissza, bennünket a régi rendbe, mikor mindnyájan az újat akar­juk? Ne tarts semmit te a gróf­tól. Majd, ha arra kerülne a sor, a magunk nyelvén beszélünk vele. Azóta egyrg jobban megy min­dem A pincéből az új bor illata száll. Ma jónéhány hordó kerül belőle csapra. Szüreti mulatság lesz. Ilonka — kiáltja Losakov, míg összeszedi a kefét és « ron­gyokat, «=> Gyere, énekeljük el a ^KatyjusA’-t. — Halkan vagy hangosan? — Hogy au egész világ hallja/ De az énekre mégsem kerül st>r. Losakov és Lukics kihúzta magát, a hadnagy lépett az ud­varba. Vecserko hadnagy, ez a kerek- képű, gömbölyüállú, hatalmas- termetű fiatalember még ünne­pen is szigorúan néz. Ilonka kö­zel sem tudott úgy összebarát­kozni vele, mint Lukiccsal, vagy Losakovval, pedig a tiszt, a pa­rancsnok sokkal jobban beszél magyarul, mint az emberei. Ren­geteg látogatója van, akik külön­böző kéréssel és panasszal áraszt­ják el, íróasztalán halaszthatat­lan ügyek tornyosulnak és ezek falként zárják el a leánytól. Ilon­ka minden nap látja, de mindig úgy tűnik fel, hogy először. Vecserko most sem vet ügyet a- ünneplőbe öltözött Ilonkára. Átnéz a feje fölött, és utasítást ad Losakovnak. Az őrmesternek el kell mennie valahova. Már ve­szi is a puskát és kerékpárját. Tő., az erdőbe megy, ahol sok­sok Lukics és Losakov állomá­sozik tankok, gépfegyverek és lovak társaságában. Ha. valaki felkapaszkodik a dombra, lát­hatjai, hogyan gyakorlatoznak- Ám lehet, hogy Losakovtiak; a vá­rosbeli parancsnokságra kell mennie és ha. ez igaz, akkor, csak estére tér hasa. Egy táncossal kevesebb lesz délután. Lukics számára is talál mun­kát a hadnagy, fegyvert kell tisz­togatnia. Vecserko azután besiet a szobába, asztalához ül és el­mélyed az iratokba. Ebédig elő sem kerül. Ebéd alatt Ilonka, apja elme­sélte a hadnagynak a szomszéd helységekből érkező híreket. Mó­ron túl egy tangón a rendőrség nyilas banditát fogott el. Azt mondják, ezeket a nyilasokat az­zal a feladattal küldik vidékre, hogy elhagyott mezei utakon gyilkolják a szovjet katonákat, el­vegyék tőlük irataikat, kitünteté­seiket és az egyenruhát. Az ünnepre való tekintettel sok vendége volt a kovácsék há­zának. A rokonok körbe ülték az asztalt és mikor a kovács el­mondta, amit a banditákról tu­dott, felháborodtak. Már megint pusztulást akarnak a. nyilas gaz­éin berek­Ilonka apja feliállt, a poha- lát emelte: — Igyunk a békére! —- Azoknak az egészségére, akik békét akarnakt A Szovjet­unióra! —> koccantak össze a po­harak. Lassan aztán szedelőzködni, kezdtek, hogy a mulatságba men­jenek. A szölöskertek alatt vitt az út és mire kiértek, egész $ze- kérsorral találkoztak. A legelsőn hatalmas, borral tele tölgyfakor dó. A hordó tetején koszorús, sza­lagos hajú leányok. Ilonka féllé pett a szekérre a többi lány kö­zé, szőlőfürtöt vett a kezébe. Zeneszó kísérte a menetet, A legények fekete pörgekalapja ott táncolt a szekér körül és felettük meseszerűen kék volt az ég. Hon- ka úgy érezte, mintha nem is a kocsi vinné, hanem valahol « magosban úszna, -repülne a ker­tek, a sárga tarló felett. A távol­ban magas hegy nyúlik fék De jó lenne felszaladni a tetejére. Szeme átfutott a tömegen, Megpillantotta Lukicsof és Lu­kics mellett, vidáman, ahogy Ilonka még soha nem látta a. hadnagyot. Vecserko lába a ze­nére igazodik és akkorát kacag, hogy túlharsogja a» éneklő legé­nyek hangját is. — Gyere ide, lityinantt — s Ilonka a hadnagy felé integet- A hordón, kéznél ott vannak a poharak is. A leány felemelt egyet és teletöltő!te. Ekkor a tiszt már oft lépdelt a szekér ol­dalánál, elvette az új borral tel1 p.hirat. Kiürítette, aztán újra elvegyült a tömegben, átölelte va- l elyik legény vállát, A zene szólt, Ilonka dalba ke: dett. Felszabadítottak és felsza­badítók hangja egybefonódva zengte <S barátság dalát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom