Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)

1950-12-08 / 204. szám

Bánk bán a Kecskeméti Színházban

Százhúsz hhl1 meg Katona Jó'Set. Százharminc évvei ezelőtt, 1820-ban jelen meg nyomtatásban Bánk bánig- Szmpjdra vitelét nem engedélyezte a haladószellemű előadásokat elgáncsoló császári cenzúra, mert megállapította, hogy „Bánk bán nagysága meghomá- lyositja a kjrályí házi“. Bánk bán ettől kezdve vörös posztó volt a magygr nemzed függetlenséget aobat tipró Habsburg-udvar hiva- lalnokai, cenzorai szemében.

De nem kevésbbé félt a Bánk bántól és küzdött ellene több mint 1 DO esztendőn keresztül &z úrj Magyarország. Evizedeken kér resztül arra törekedtek, hogy kj- iorgassák Katona drámáját hala- dószellcinű tartalmából, mondanivalóját megS'zeh'dí.sék, nehogy megsérts^ a HaDsburg-ház, a házai kizsákmányoló osztályok, az ellenforradalom urainak érdekeit.

A darabot csak három évvel az író halála után vitték színpadra. Udvarhelyi Miklós, Egressy Gábor, Déryné és Lendvai Már'on érdeme, hogy a darab színre ke- i ütheted. A Bánk bán első előadásait kitörő lelkesedéssel fogadta 3 karzat közönsége. A pá- nolyok közönsége inkább esek a szép kosztümöknek tapsolt. A hallgatóság a Bánk bánban a magyar nemzet függő, lenségi vágyának kifejezését ünnepelte. Lelkesedett Petur bán s Tincrc kjfakadäsaiban. Ezekben látta a nép keserű elégedetlenségének megszólalta.óit.

Jókai Mór kecskeméti tartózkodása évében megírta, hogy a Habsburg-ház a közvélemény erős nyomása miatt a darabot nem merte beoltani, de a veres plaj- básznak volt rá gondja, hogy ij- metszék a darab forradalmi tartalmát.

1848 után sokáig szunnyadt Katona József daraoja kriptájában. A darabo; egyidőre betiltották. Később csak úgy adhatták újra ölő, hogy erősen megnyirbálták, különösen Petur és Tiborc mondanivalóját. Tiborcot jóformán leseperték ft Színpadról. Ez a Bánk bán az eredetinek csak árnyéka volt, A közönség nem lelkesedett a meghamisított, lényegéből kiforgatott Bánk bánért és m előadásokat közönyösen fogadták.

Erkel Ferenc operája megint a Bágk bá& felé fordílótfa a közvélemény figyelmét. Amit a cenzúra a azövegkönyvből kihúzott, azt elmondta, kifejezte Erkel lüktető zenéje.

A Horthy-rendszerben évrpi- évre oljá ezották egyszer-kélszer a Bánk bánt, de inkább csak kötelességszerű, akadémikus kegyeletből. A hangsúly főleg az egyes színészi aja-k.lásekra tolódott át- A Horthy-korSzaknan Bánk bán mondanivalóját egyre szemérme-i. ienebbül szűkítenék le a ,,cSa<ládj konfliktus" kifejezésére- El akarták sikkasztani azt, hogy Bánk személyes sérelme ugyanabból a forrásból fakad, mint a nemzet, nép sérelme. A rendezők a dráma egyedüli és dön.ő mondanivalóját Bánk bán „családi érzéseiben’- látták.

A felszabadulás Katona Jó?seí drámáját is méltó helyére állította. A felszabadulás óta a Bánk Dánt már több ízben játszották fővárosi színpadon. Vidéken a kecskeméti bemutató az első. Ebben a bemutatásban már felkorbácsolja a szenvedélyeiket az elnyomók, a harácsolok ellen. Ma már tisztán látni azt a kettős elnyomatást, amit Katona József színpadra vitt- A darab hősei hurcolnak nemcsak a belső elnyomás, hanem a külső ellen is- A kecskeméti színház együttese híven tolmácsolta Katona József szellemét.

Az együttes jó munkát végzett, tud ák szerepüket, csiszolták ahu kilósukat. A szereposztás élén Duiniss Győző, Kelemen Éva, Ker- pely JudH, Viktor Gedeon, Jánoky

Sándor, Korándy Dénes, Juhász János, Solymosi Imre és, Pethes Ferenc állottak. A többi szereplő is a helyén volt.

Azelőtt vidéken lenni színésznek, annyit jelentett; mind. örökre feladni a művészi igényeiket. A társulatok évről-évre álfák össze, hukásról-tönkro tántoroglak. A Bánik bán előadása azt is bizonyítja, hogy kultúrpolitikánk ni. vidéki társulatokat az erkölcstelenség, a dilettantizmus fertőző melegágyából kiemel,o. A kecskeméti Katona József Bzínház együttese hirdeti egy felszabadult nép kultúráját. A Katona József Színház előadását a nézők már nem lefokozod igénnyel, mint afféle „vidéki" produkciót szemlélték. Az első jelenet meggyőzi az embert, hogy a színészek a darab mondanivalóját következetesen végiggondolják, a mű tendenciáját

mindenütt aláhúzzák. Érzik a

jeleneteken az alapos kidolgozás. A kecskeméti Katona

József Színház bemutatói Bánk bánnal együtt, arról győznek meg, bogy a vidéki színészek ma már nem pionirok, nem a kultúra magános harcosai, hanem szervezett csapat: javuló munkájukkal U szocialista jövő' építik olyan területen, amely a múltban szabad prédája volt a Burzsoázia nyomasztó, butító kultúrpolitikájának. A Katona József Színház együttesének el kell érniök és a jelek azt mutatják, hogy el is érik, hogy a vidéki színjátszás soha többé ne legyen ,,vidéki“ színjátszás.

A Békevilágkongresszuson részt veit magyar katolikus papok papi értekezleteken ismertetik

a varsói határozatokat

A Katolikus Papok Országos Békebizotfsága Beresztóczy Miklós esztergomi kanonok elnökletével ülést tarto tt. Dr. Horváth Richard, 3 papi békobizoltság titkárának megnyitó beszéde után Bere&zióczy Miklós beszámolt o varsói Békevilágkongresszus eseményeiről és a magyar békédéin»- gációban résztvelt papküldöttek

tevékenységéről. Beresztóczy Miklós ismerteke a varsói határozatokat és rámutatott arna, hogy a

püspöki kar és a kormány megállapodásának megfelelően a magyar katolikus papságnak teljes erejével sikna kell szállnia ezeknek a halé. rovatoknak a megvalósításáért. Beresztóczy Miklós Beszéde után a papi békebizottság elhatározta,

hogy a varsói Bákcvjlágkangresz- (szuson résztvoit papkiildöltek papi értekezleteken számolnak be a varsói kongresszus lefolyásán^ és a világbéke megszilárdítása érdekében hozott határozatokról.

Vídáman étnek a szovjet bányászok. Munkaidő után a bányász- klubban, öregek és fiatalok együtt szórakoznak. — Képünkön vígan dúl a bilMrd-csata,

A jó tanulás mellett nem szabad megfeledkeznünk a fegyelem fokozásáról

A Rádió ifjúsági osztálya pályázatot hirdéiett ezzat a címmel; „Jó tanulással a békéért.“ A bajai központi általános iskola növendékei közül 22-cn küldölték el pályázataikéi'. UfDán Pé'er a Y'U/a- ból, pályamunkájában ezeket írta;

— Édesapám a múltban rossz anyag}, helyzetben élt. Nagyanyám ápolónő volt nagyapám az első világháború vérözönében pusztult el. Édesapám, amikor elvégezte az elemi iskolát, a gimnáziumba iratkozott be. Bár jó tanuló volt, mégsem mehetett egyelőmre. Nem tudott továDbtanulní, mert nem vök pénze. Az elmúlt világban csak azok tanulhattak, akiknek pénz-e, vagyona volt.

— Azelőtt a tanárok tőlünk, diákoktól az.i kívánták, hogy úgy tudjuk a leckét, mint a vízfolyás. Ma már nem így van. Természetesen akadnak még iskoláinkban olyan pajtások, akik nem tudják, mj a kötelességteljeshés. Ezért őrsi gyűléseken, táguló délutánokon, lecke ismétléseken tanulnak, hogy így minden pajtás megértse a tanulás főni.osságát és a feladott leckét meg is tanulja. En úgy érzem, hogy kötelességem js a gyengébb tanulókon segíteni, mert tudom, hogy: a szoejdizmus országában erős, tanul; emberekre van szükség. így mondotta őzt Rákosi pajtás, és, nekem ez a jelmondat 'mindig ott lebeg szemeim előtt. Tudom, hogy nemcsak magamnak tanulok és építek, hamm; újjászületett hazámnak is.

— A jó tanulás mellet' nem szabad azonban elfctej.keznüpk a

! fegyelemről sem. Tudjuk, fr-gy J fegyelem nélkül nem tudunk elérni semmit sem. Azért arra ke l törekednünk, hagy a fegyelmei megszjlárditsuk amivel liaszn., sabb tagjai lehelünk a társadalomnak. Példaképünk q hős Jenin: Komszomal, anvely számunkra megmutatja az utas q tanulásban, a tanulás eredményeinek fokozásában.

— Elég nagyok vagyunk már ahhoz, hogy lássuk és értékelni tudjuk testvérbátyájnkai, akjk az egyetemeket) lanukiaík és készülnek vizsgájukra és eszünkbe ötlik a gondolat: milyen pályára menjek, ha iskolámat ulvégeztem- Hát én már tudom, hogy mi leszek. Orvos. Nincs s?ebD, nincs mágaszto- sabb hivatás a világon, mint embereket gyógyítani. A legfőbb ér- '!ék a-z ember, — ez fog serkenteni tanulásomban mindvégig- És ha elvégeztem majd áz egyetemet, ki szeretnék menni a nagy Szovjetunióba. Szereméin megismerni az ottani életet, hogy hazatérve; bol- dogajj adhassam tovább az ott látóttqkai és tapasztaltakat. Tudom, ezt csak egyféleképpen fogom elérni,' ha továbbra is és mindvégig jól tanulók, mert ezzel is segíteni hazámat és hazám is csak így segíthet majd rajíiam, hogy ami után vágyom, ki Js elégelhessen.

Csapatunk elhagyni késiült Koreát. A szovjet csapatokat 194$ szeptember 18-tól decemberig vonták ki Koreából. Kató- fiák és tisztek közt élénk beszélgetés folyt a küszöbönálló eseményről és bár nagyon megszerettük « koreaiakat, mindnyájan türelmetlenül vártuk, hogy megpillanthassuk végre szülöjöl- ilünket, — ax erdő szélért megrengő nyírfákat, a keáves fehér házakat a faluban.

Elhatároztam, hogy az elutazásunk előtt meglátogatom öreg barátomat, Ei V Ént, aki a tengerparton lakott, nem messze állomáshelyünktől.

Li JJ En, hosszúszárú pipával m szájúban kunyhója előtt üldögélt. Felhúzolt térden ébenfából készült kis dobog pihent.

ZtebéblH fekete,, színes virágokkal hímzett dohányzacskót vett elő és megtömte pipáját.

Szomorúan nézett rám.

ifiért vagy ilyen lehangolt, LI V En? -m kérdeztem topinta- iosciti, nehogy megbántsam barátom érzékeny lelkét.

Lt V En szeméhez emelte az elhamvadt gyufaszálat, ujjat között morzsol gáttá, majd másikat gyűjtött.

*= Már itthagyjófok Koreát? -» kérdezte, nagyot szívott pipáján és hosszú, kérdő tekintetet vetett rám.

— Ki mondott neked ilyet?...-*■ Ke akarj félrevezetni egy öreg embert. Tudok mindent. .1 szivem megsúgta.

Soká üldögéltünk az öreg

Az ébenfeidoboz

Irta: Nylkoláj Pecserszkij

kunyhója előtt, »zó nélkül is jól megértettük egymást, hallgatott a köztünk ide-oda járó pipa is.

Tegnap este megérkezett a fiam Szöulból —. mondja csendesen Li U En. Hangjából valami tompa, nyilván régikelefü szívfájdalom csendült ki.

Kém fejezte be a mondatot, kivette kezemből a pipát, hosszan, mélyen szívta.

Bizony, a városban rosszul állnak a dolgok — folytatja aztán. Köhögött, beesett mellére szorítva tenyerét. — Rosszul, ti agyon rosszul- 4z amerikai nőm szereli a koreai embert, nagyon nem szereti. • >

Elhallgatott, gondosan kiszórta a hamut a pipájából, felsóhajtott.

— A szovjet ember a mosolygó örömei hozta országunkba, az amerikai pedig a bánatot« Mondd meg, barátom, miért akarják ezek kitörölni a koreaiak szivéből az örömet? Miért hintik el a gonoszság, a boldogtalanság magvait földünkön? kérdezte.

Szótlanul hallgatom Li V Enf. Fájdalmas látnom, hogyan adja át magát keserű érzéseinek. Meg akartam nyugtatni az öreget> de ö csak legyintett kézé- vei»

— Azt hiszed, Li U En fél? — mondta keményen, diadalmaaan és felállt. — Nem, Li V En nem fél senkitől!

A koreai kihúzta Övéből

éles kését, amelynek oly művészies nyelet faragott fából és csontból, gyönyörű, finom díszítéseket vésve rá. Elszánt Volt a tekintete, ahogy most szemüoyre vette.

— Nem, senkitől sem fél! —* ismételte Lt V En és hirtelen eélba vette az udvaron sétálgató kendennagos tyúkot; egy s;em- piUantás és a kés fényes Ivet írva le a levegőben, mint a villám vágott bele a itták testébe.

— Látod! — csillant fel q szeme, én pedig önkéntelenül megcsodáltam q bátor. haragos hangot és a;t a belső erőt-, amely ebből qz öreg emberből áradt. — Hadd tudja meg az ellenség, milyen céllövők a koreaiak; a szív kellős közepébe találnak.

Iá V En tiszta, büszke szemmel nézett rám és vállpántomra tette kezét.

— Bocsáss ngpg — mondta s újra letilt mellém. Ebből a tyúkbál ma pecsenyét készítünk és megisszgk együtt az utolsó pohár szakit" (rizspálinkát). Úgy bizony, qz utolsö poharat...

Eélóra muiva mindenféle csípős fűszerrel ízesített tyúk- peesenye sistergett a téglakc- mencébe épített kis vasüstben;

a föld színénél alig magasabb asztalkán rizspálinkával teli üveg állt, mellette kis porcellán- (■sészek fapálcikákkal.

Nem tagadtam meg barátom utolsó kérését, orosz szokás szerint koccintok vele és kihürpin- tem a pálinkás poharat.

— Sok sikert, Li V En! — mondom.

— A Hajnali Harmat Országának boldog jövőjére! — emeli poharát az öreg.

Li V En elkísért a tengerig, a homályba merült végtelen Viz lábainknál nyújtózott, el fenséges nagyságában. A hullámokon vígan liintáztqk a, parthoz kő főtt bárkák. Testvéri búcsút veffem Iá U Entöl, Szeme megint elborult, nyilván érezte, hogy ez volt utolsó taiálkozásunk.

De tévedtem, amikor azt hittem, hogy nem látom többé Li V Ént. Heggel, mikor autóink elhagytál; g dombok szegélyét és már a. tengermenti műúton haladtak, egyszerre csak az öreg alakja bukkant föl az úton. Magasra emelte kezét, hagy megállítsa a gépkocsioszlopot.

— ügy-e igaza volt Li U En.

vek, elhagyjátok a Hajnali Harmat országát, mondta ■—

szírem jól sejtette.

Mast is mély bánatot éregtam az öreg koreai szavaiból és barátion kezet nyújtottam neki.

— Minden ját, drága LI V En

— mondtam, a- Mi hiszünk népei szép jövőjében.

Li V En erőt kézszoritdssal felelt• Aztán visszahajtotta kabátja szegélyét és fekete fából faragott gyönyörű dobozt nyújtott felém.

Elvettem tőle. Némán szemléltem. A doboz fényes ébenfa fedelét kékes gyöngyházból beillesztett mo-aik díszítette, annak a férfinek a portréja, akit Li U En soha életében nem látott. .1 koreai miív(sz keze sajátos, eredeti módon, de mégis találóan örökítette meg Sztálin oly drága és rokonszenves arcvonásait.

— Add ezt át Sztálin elvtúis- nak — mondta Li V En. — A't a szeretetot és bizalmai zárja magába ez a munka, amit iránta érzek,

...Azóta sokszor eszembe jut öreg barátom, Li V En, Ma is látom a távoli tengerpartot, a kis parasztkuyyhót és qz előtte kuporgó öreget, hosszú pipával a szájában.

Az emlékezés és ábrándozás perceiben tekintetem végigjárja az éjszakai Moszkva elcsendesült utcáit; egyenletes, töld fényt, látok kiszűrődni egy nagy ablakból a Kreml bástyái fölött.

Ilyenkor úgy tűnik, Ez tátin elvtárs asztala, fölé hajolva szeretettel nézi az ébenfaiabozt és 6 is a távoli Korea egy kis tenger.,arti falujában élő öreg Li V Énre gondol.

Urbán Péter a bajai általános iskola VII-a osztályúból: