Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)

1950-12-29 / 220. szám

Friss levegő áramlik Tíszaújfalu kuli úr áléi ében Kerékugyigévű, vendégmarasHó sarat dagaszt a tiszaujfnlusi ut­cákon a lábnyom. A székár, ai autó mély barázdákat vág bele, cuppognak a cipők, csizmák. Jú- néhány évtizede szoktatják már ehhez lábukat a tiszaujíaiusiuk de már nem sokáig tart. Az öt­éves terv során a tiszaujfalusi poros, sáros járdák is tégla alá bújnak. A fáin külső képe is át­alakul ahhoz a nagy belső vál­tozáshoz,-amely 1945 éta for- málgatja mlndeu magyar falu életét­llj élet építői A nádtetős házacskák sorában 111 a tornácos nagy iskola. A még friss vakolás elárulja, hogy nem a Horthy-rend szerben csi­nosították ki. Ez a/, iskola is amilyen büntetőhely-féle volt ré­gen a többi falusi iskolával együtt, ahova életükre száműz­ték ti tanítékat, hogy a mezítlá­bas paraszt gyerekekből a kuldk- nak bérest, az urak hazájának jé honpolgárokat neveljenek, olya­nokat, akik nyomorúságos életü­ket is odaadják majd azért az ,,édes anyaföldért'1, ami sohasem volt a hazájuk. Ignác Antal, Hegedűs Etelka és Székely Ilonka tanítók más gyermekeket nevelnek most a tiszaujfalusl iskolában. Itt is épül a szocialista jövő és ezek gyermekek ennek az új életnek építői és élvezői lesznek­Az egyik teremből a Katyusa friss dallamai szűrődnek ki. A dobogóra épített színpadon két másodikos szőke kislány táncol. Varga Margitkán hetyke kozák- öltöny, olyan ügyes, mint egy kis mókus. A zsivajgó gyerek­sereg túláradó örömmel kavarog Seékely Ilonka körül, aki tangó- harmonikán kíséri a próbát­Ünnepi kultúrelőadásra készül­nek a gyermekek, olyan az egész iskola, mint egy hangyából». Hagyjuk most őket és keressük fel Ignác Antalt, a szabadmüve- lődés ügyvezetőjét, aki elmond­ja majd, hogy milyen kulturális élet folyik a faluban­Az irodában éppen átirat ké­szül a járás; népművelési ősz- tályra, vetítőgép ügyében, öt Szabad Eöld Téli Este zajlott le már idáig és az a tapasztalat, hogy amikor keskenyfilm-vetítés- sel is Szemléltetővé tették az elő­adást, sokkal nagyobb volt az ér­deklődés- De a faluban sem vil­lany, sem gép. Pedig Tiszaujfalu népe szívesen jár ezekre az elő­adásokra. A 2500-as lélekszámú falunak csak egyharmada él a faluban, a többit a tanyavilág öleli fel. De a falu vonzza a ta­nyát ée éppen a Szabad -Föld Téli Esték azok, amelyek a ■ felszaba­dulás óta egy-egy lépéssel min­dig közelebb hozzák őket egy­máshoz­Töredezik a kulákok szarva Tiszaujfalunak kulturális téren kötelességei vannak önmagává i és taoyavilágával szemben. De most még csak a hiányai nagyok. Ezért nem ő a bűnös, hanem az elmúlt 25 esztendő, amely a ku- lákság és a klerikális reakció kettős harapófogójában foj'ott el miudsn törekvést. A Hátai I-Ivánok, Major Sándorok, Ülés dánosok és a többi hetvenöt ka ál; még két évvel ezelőtt az asztalon táncollak, „ne- vii.iböz fűződik'' az EI’OSz szét- '•-'bbun-úsa Is. Tiszíiujfaluban ma sincs még Ifjúsági szervezet A kulákok szarva már 1 örede/.ik, do a 1 lefolyásuk úgy ül még a f;ilu fölött, mint mérget terjesztő fiistgomoiyag. Mit csinál ebben a faluban az MS'DSz. az asszonyok. Semmit. Kékük is gondoskodott az a 72 ipáca akiknek anyaházuk volt a községben- Sötétséget, babonát ültettek el n világtól elzárt kicgi faluban és munkájuk gyökeres, eredményes volt. • A gaz; 1045 óta szaggatja itt a Párt és azok. akiknek már ki­nyílt n szemük- Megalakult a lörmelőcseport, de nyilogatják az ablakokat 3 kultúra szélének !?. s? ez a szél egyelőre még az isko­lából áramlik legerősebben. Ignác Károly megmutatja az elsőszámú fegyvertárat, a 147 kötetes könyvtárat. Pár számadat és máris lemérhető az olvasó­mozgalom eredménye- Gyenge még, de csirájában hordja a ki­fejlődést. Eássuk csak. Egy hónap alatt 102 kötet forgott kézen, de­cemberben 70—80. Kik olvasnak? Főleg a falubeli kevésszámú ér­telmiség, az alkalmazottak. A dolgozó parasztok közül is bele­kóstoltak már többen az olva­sásba, főleg a leányfiatalság. Kiss Júlia állandó olvasója a könyvtárnak, a fiatal lány tu­dásszomja kielégíthetetlen- ő és leánytársai azok, akik úttörői az olvasóm ozgalom kifejlődésének, akik Ady, Petőfi. Gorkij, Solohov szavát és örök igazságait terjesz­tik, továbbadják a tanyák petró­leumlámpái mellett. No meg aztán az iskolások! — Ha hat könyvtárunk lenne, ak­kor sem lenne elég — mondja Hegedűs Etelka. — Az Ifjú Gár­da és egyéb ifjúsági könyvek, de uem kevésbbé a mesekönyvek már vagy szÚ2 kézen átmentek. Otthon azután a szülők is bele­lapoznak egy-egy könyvbe és tá­gul, gzélosedik a fény. Megalakult az MSzT Éledezik, mozgolódik a falu- Lám, megalakult már 50 taggal a Magyar-Szovjet Társaság is. Seres József mezőőr, DÉFOSz- titkér az elnöke, 14 dolgozó pa­raszt a gerince. Kongresszusi felajánlásként született és ha jól gondozzák, ha erősítik, akkor fejlett tömegszervezet lesz, példa az alvó fiatalság és az alvó asz- szonyek számára. A teremben sok csengő fiatal hang énekel Sztálinról, akinek nevével Tiszaujfalu csillogósze- mü gyermekeinek is épül a világ. Akinek Szepesi Marika,, az okos, tehetséges kislány is köszönheti, hogy ma tankönyvsegéllyel tanul­hat ég hatéves korában, uem a kólák ostora verte, mint az édes­anyját és a sok régi gyermekei. Akiket csak arra tanítottak sokszor nádpálcával a hittanórá­kon, hogy aki kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel és örök törvény az, hogy a szegény sze­gényen is haljon meg. O vigyáz mindenre... A Szepesi Marikák előtt más élet. más jövő áll. Horváth István éleseszü, ko­moly gyerek. Szülei tszcs-tagok. A fiú úttörőkitüntetésí kapott. »Q&COCCSWC\>^COS>CX«XÄCCOS%r riszt;i, rendes dolgozatfüzete itt vau ük usztaloii. Lapozzunk bele. Sztálin clrtúrs születésnapjára írt dolgozatában ezt olvassuk: ..Olyan ő, mint egy óriás csősz, ő vigyáz mindenre.. A tiszaujfalusi gyermekek sem az iskolának tanulnak, hanem az életűek. De az élet, a valóságos élet. kicsinyített mása liüeu meg­találnak az Iskola négy fala kö­zött- Mert ott is folyik osztály- harc. S a győzelem a dolgozók öntudatos gyermekeié. Mert amíg a kulákasszony fia eszköz a klerikális reakció kezében arra, hogy zavarja, bujtogassa az osz­tályt, a gyermekek öntudatos összefogással kovácsolják szi­lárddá az egységet. A beteg Bar- dóezi Évát is a közösségi szeretet hozta el arra az előadásra, ame­lyet december 21-én rendeztek, hogy egy sem hiányozzék közü­lük, akik a nagy Sztálint ünnep­ük gyermekszívük minden szere- tetével. övéké a Jövő. nekik épül Ti- szaujfalun is az új élet. Neve­lőik vezetésével, akik mindent megtesznek értük, ráléptek arra az útra, amely a szocialista em­ber kialakulásához vezet- S ezek a gyermekek megfogják szüleik kezét. Az ő kezük még gj'euge, segítsenek még most a szülők a Pártnak. S azok a 1 iszaujfalusi anyák, akik meg tudják érteni a koreai anyák könnyeit gyerme­keik holttestei felett, azok meg­értik saját gyermekeik kérését is. Rázzuk le a közönyt Ébredjenek fel Tlszáujfalu asz- gzonyai is! Üzenjenek hadat a múltnak, a kulákok és az apáca anya ház rossz szellemének. Fog­janak össze szervezetten a béke védelmében, gyermekeik boldog, derűs jövője érdekében. Rázza le magáról a közönyt a falu, har­coljon együtt öreg, fiatal, asszony és gyermek- Az utat megmutatja és a fegyvert is kézbaadja a I’árf. S a cél a béke. a szocialista Jö­vő. Az új utak, az egészségház, a jómódú élet. A békés ébredés, az eredményes munka és a nyugodt álom. Nyugatról mást szánnak nekünk és ezt a mást akarják Ti- szaujfalun azok is, akik befolyá­sukkal még mindig gúzsban tart­ják a falut. Harc a békéért, a jövőért! — ezt kiáltja, ezt akarja a világon 800 millió ember, és Tiszaujfa.lu dolgozó népe sem kiálthat és nem akr.rha, mástt Könyvismertetés! Ignatov; j^y parilzdn feljegyzései Ignatov nem hivatásos író,. Könyve előszavában a szovjet ember szerénységével, ezt őmaga vallja be- Ignatov, a krasznodari kémiai technológiai intézet igaz­gatója, aki a németek közeledésé­re nem a visszavonulást vá­lasztja, hanem feleségével. Je­lene Ivanova orvosnővel és Jev- genyij, valamint Genya, fiával a krasznodari margarinkombinát fi* * Sikál és értei mis égi dolgozóiból PartizdnkiUönitmengt szervez, a Kaukázus előhegyeinek irdatlan ősrengetegeibe vonul és ott hős- költeménynek is beillő harcot folytat a német megszállók ellen. Ezeket a harcokat írja le Igna­tov. Az elsö rész címe — ,,-i Kauká­zus előhegyeiben“. Ebben el­mondja, hogyan szervezkedtek, hogyan rendezkedtek be a renge­tegbe, hogyan és milyen akció­kat hajlottak végre a német vo natok, teherautó-karavánok, me­netoszlopok, tankok és általában az egész előrenyomuló német had­erő ellen• Könyvének második részez ,,A fölé alatti munka Krasznodar- ban‘. Ebben azt beszéli el, hogy mig különítményük a hegyekben harcol, hogyan folyt a hazafiak titkos küzdelme a városban, mi­képpen szabotálták, gátolták minden elképzelhető módon a fasiszták intézkedéseit. Megemlé­kezik az áldozatokról, akiket '« németek bebörtönöztek. meg ki noztak és kivégeztek­A harmadik résznek a Címe: „.V kék vonal“, Ezt a nevet adták'a németek annak a- erődláneólai­nak, amelyet visszavonulásuk fe­dezésére és új támadás kiinduló pontjául építettek, tiok hős szov­jet, ember képét állítja , elénk, akik étijüket adták a felszaba­dulásért. Ignatov könyve érdékfeszilO, sőt izgalmas vállalkozások hossza sor.ozata. Célja azonban . nem u szórakozás. Célja sokkal főbb, sokkal nagyobb• Emléket akar állítani két fiának, a mérnök Jev- genyijnek és a diák Genydnak. A két fiú saját fiatyt élete tudatos feláldozásával robbantott fel egy német lőszerszállító vonatot. Ez a két fivér a regény hőse. Mind­kettőt haláluk után a „Szovjet­unió Hőse" címévei Hintenél-, ki. A bajaszentishtani úttörők 50 kötetes könyvtárért kaptak Bajaszentistvánon az iskolá­ban lelkes ünnepség közepette ünnepelték meg az iskola növen­dékei Sztálin elvtárs 71. szüle­tésnapját. Az ünnepség az út­törők jelentésével kezdődött. Tisztelgésre hajoltak meg a zászlók és az úttörő csapat ve­zetője üdvözölte a kis úttörő pajtásokat. Helfmann László út­törő pajtás üdvözölte ezután az ünnepségen megjelent szülőket, küldötteket és a honvéd bajtár­sakat. A jól sikerült ünnepség során Jerkovics Mária szavalt. Berger Ferenc pedig felolvasta a „Béke győzni fog” című beszé­dét. A beszéd után énekszám kö. vetkezett, melyet a Toldi Mik- lós-úttörö csapat első rajának tanulmányi beszámolója köve­tett. Büszkén és boldogan hal­lottuk, hogy a legjobb tanulók Suszter Ferenc és Berger Fe­renc VII. osztályú tanulók, Isto- kovits László, Jeaei László és Romslcs Károly VIH. osztályú tanulók. De a tanulmányi be­számoló azokra az úttörő pajtá­sokra Is rámutatott, akik ta­nulmányi eredményeik elmara­dásával bizony hátul kullognak. Mint Horváth József a VTT. osz­tályból és Petróci, Török és Ve. réb. A raj átlagos tanulmányi eredménye ennek ellenére mé­gis 3.70 százalékról december 21-re, Sztálin elvtárs születés­napjára 3.73 százalékra emel­kedett. Hasonlóak az eredmé­nyek a többi úttörő rajoknál is. Ezután sor került a jutalmak kiösztására, mely egy az úttörő csapat részére átadott jutalom­ból és a kis úttörő pajtások ne­vére szóló dicsérő oklevelekből állott. Az ünnepség legszebb pillana­ta következett ezután. A hon­véd bajtársak intéztek beszédet az úttörő pajtásokhoz. Jutalmul és megemlékezésül pedig a hon­véd bajtársak agy ötven kötete r könyvtárral ajándékozták meg az iskola úttörőit. A szép kis ünnepség a DISz-induló elén őr­lésével ért véget. Oláh t ercieré, Br.i X. kér. MNDSz-tag. Móricz Zsigmondi A kis állami (A Horthy-korszak „szociál. politikájára” jellemző, hogy a lelencgyerekeket a kulá- koknak szolgáltatták ki. Er­ről szól a nagy író regény- részlete.) ... Sose volt sehol a tanyából, mint a kis malac. A templom­nak még a tornyát se látta hét­éves koráig. Egyszer rokonok jöttek, sze. körrel, azon nagyon csodálko­zott: rokon is van a világon? Neki nem volt se anyja, se apja, se semmiféléje, rokonja se volt, ezeknek a gyerekeknek volt apjuk is, anyjuk is és még ro- konjuk is. Nagyon igazságtalan­nak találta. Nem is hitte el, úgy gondolta, csak hazudnak neki. Elveszik tőle, ami az övé is és ha jó em­ber volt a rokon, úgy oda bújt hozzá... — Hát te ki bornya-fia vagy ? — kérdezte a rokon. — Nekem senki, rokonbácsi. — Nincs anyád? — Nekem nincs, csak kedves- anyám. — Hát akkor hun termettéi ? — En csak állami vagyok. A jó rokon nevetett, megnézte 3. gyereket a rongyokban. De rém törődött vele, tudomásul vette, bogy ez is van. ■— -7o ezeknek a Dudásékna.k. rei«echjek a piszokból egy álla- i mit, három hónapig etetik, ak­kor kapnak érte egy malac árát, azután meg a gyerek fizetésibül mindig kitelik a disznóhízlalás... Hány esztendős vagy, fiam ? — Nem tudom. — Még azt se tudod? Mán olyan oskolásforma vagy... Hát ahány disznó van az udvaron, az mind ebbill szaporodott. — Jobb, mintha ütet sózzák le, mint Tatáréknál — mesélte a másik rokon. — Hogy? — Hát mindenki elment ha- zúról, csak a kilencéves maradt otthon a kis államival. Azt mondja a kilencéves a'kis álla­minak mikor magukban voltak: Gyere csak, lesózlak. Avval fogta a gyereket, le­vágta, mint az apja a disznót. Leszúrta, azután elvágta kezét, lábát, kihasította és az egészet, úgy, ahogy volt, lesózta. Jönnek haza este a szülök, kérdik osztán, hogy hun az állami? Aszongya a kilencéves, hogy: — A teknöben van, lesóztam. De hogy egy kilencévesnek annyi esze nem volt, hogy az ott sivalkodott és neki nem fájt, hogy annak fájt. Csőre csak hallgatta bámé­szan: az is lehet, hogy ötét le­sózzák ? Azért megnyugodott, mert ö már nem hagyná, magát. In­kább ö sózna be egyet, biztosan a Rózsit, aki az ö ruháját hord­ja. De azt se úgy, hogy fájjon neki. Oda is ment hozzá és megsl- mogatta a gyereket, aki nem is volt nála öregebb, de már isko­lába járt. Igaz, hogy csak egy ing van, mert a felügyelőné nem ad többet csak egy Inget, azt is papírból, akkor ketten egy ingben nem járhatnak, az biz­tos. — Szebb inged van neked, fiam — mondták a mezőn az asszonyok, — neked van a leg­szebb inged, igaz-e? De éccalca jó volt. Télen a kuckóban, a kemencezugban, mikor jó meleg vöt a kemence, de ha hideg volt, akkor a sub­lót mellett a széles deszkaágyon négyen. Bancuroztak, míg csak el nem aludtak, a beteg asszony csak zörgött, morgott, vert. — Mit csináltok te, mikor lesz már vége, t'e ? Eccer meg egy alma leesett a sublótról és az ágyba gurult, no megmozdult az egész han­gyaboly, mint a kukacok kezd­tek nyüzsögni, mint a kis csir­kék, ha valamit jót talál egy, nem eszi meg, hanem szalad, mig a má3ik el nem kapja, ak­kor az szalad, szalad, elejti, most a. harmadtk rohan vele, ök is hozzáfogtak eszeveszetten nyüzsögni, kt kapja meg az al­mát: — Mar megbolondullak, már megbolondultak, hogy a íene- ett véna apróra benneteket, te kutyák. Csak már be is kapta valame­lyik az almát, a másik elcsi- kárta, az is harapott, egyszer mindnyájan rágták, hallatszott a setéiben a hersegés, közben a nevetéstől majd megfúltak. Hi, almát nem volt szabad en­ni, az alma ott volt kirakva dísznek a sublóton, de nem mert ahhoz nyúlni senki a világ min­den kincséért, csak most az al­ma száüott. le hozzájuk, az más. Felkelt a kedves anyám, meg­nézte, mi a nyavalyát csinálnak ezek, egyiknél'se látott semmit, hasba nem látni, megverte va­lamennyit: hogy igazán elalud­janak, teljes erőből akkorákat csapott a dagadó cipójukra, hogy még húsz év múlva is zsi- bog, ha eszükbe jut. Erre aztán mégis csak elcsen, desedtek a gyerekek, lassan el­aludtak, ha valamelyik felviho­gott, rögtön panaszkodott: na, mit csinálsz... — A fene egye meg a büdös kőikéit, mtt. csináltatok az éc- caka? Mit rágtatok? Odamegy a sublóthoz s fel­kiált: — Innen meg hiányzik egy alma. Megettétek? Csak nem ettétek meg? Mék vette le, hadd vágom le az ujját. Te vol­tál, te tolvaj? Csőre mentette magát: — Magától jött le, kedves anyám, igazán senki se bántotta, ö meg leszállóit. — Ki az az ő? Melyik szál­lott le ? — Az alma. — Szóval, te. csináltad? No várj. most végiek veled...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom