Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)

1950-12-24 / 218. szám

Hogyan vigyük színpadra az iránytmutató szovjet műveket A magyar aainházi élet álla­mod tása óta színházaink müso. rán egyre rendszeresebben ta­lálkozunk szovjet darabokkal, elsősorban olyanokkal, amelyek mondanivalóikban rendkívül ak­tuálisak. Ezek a darabok új ké­pet mutatnak a szocializmus út­ján még csak első lépéseket megtevő népünknek. Minden művészet feladata s tgy a szinmüvészeté is, a való­ság minél teljesebb megismeré­se a minél hűségesebb vissza- tükrözés módján. Hogy színmű- vészetünk ezt a célt elérhesse, egyre mélyebben és alaposabban meg kell Ismernie azt a valósá­got, Illetve a valóságnak azt a szakaszát, melyet tükröznie, db. rá.zolnia kell. Azok az új szovjet színdara­bok, amelyekkel színházaink, rendezőink és színészeink az el­múlt másfél év folyamán össze­kerültek, szinte kivétel nélkül űj és új feladat elé állított benntin két. Uj mindenekelőtt a dara­bok mondanivalója, amely a fej­lett szocialista társadalomban élő emberek életét ábrázolja, az ő problémáikat harcoltatja vé­gig a három felvonás során a kommunista jövőért, a béke megvédéséért, vagy a kózmopo- lítizmus ellen folytatott küzde­lem legaktuálisabb szakaszait mutatja be. Ilyen volt a Szabad a pálya clmü, amey a maga­sabb vasútforgalom-teljesít. ményért; Ilyen a Házasság ho­zománnyal című, mely az északi földek magasabb termelékeny­ségéért vívott, a természet és az emberek ellen erős akarattal eredményt elérő szovjet hősök munkáját hozta nézőink szeme elé. Ezekre a darabokra való ké szüléskor az előadás minder részvevőjének elsősorban töké­letesen tisztában kell lennie az eljátszandó darab mondanivaló­jának politikai és társadalmi je­lentőségével, amelyet hosszas és komoly előzetes megbeszélések .során, az úgynevezett értelme­zőpróbákon tisztázunk. így ezek a darabok számunkra már nemcsak a megszokott szakmai munkát Jelentik, hanem eszkö­zül szolgálnak eszmei képzett­ségünk fejlesztésére, haladá­sunkra. Az új tartalom megjelenítésé­hez azonban új eszközök Is kel­lenek. Nem elegendő a művé­szetben az értelmi előkészítés, a szakcikkek, kép- és vitaanyagok vagy akár lexikonok előzetes használata, ha a megjelenítés eszközei elavultak, régimódiak. El kell hagyni egy csomó jól bevált „fogást”, sikeres szí­nészi trükköt, a hang, vagy a mozgás öncáú kihasználását, mert ezek a fejlődő élet őszinte, formalizmustól mentes megele- venltésénél hamis képet nyújta­nának arról a valóságról, ame­lyet pedig csak az igazságnak megfelelően szabad ábrázolnunk. Egyszerűen, hittel, s ezáltal hi­telesen kell közvetítenünk a mondanivalót és ábrázolni a szovjet élet számunkra egyre ismerősebbé váló alakjait. Az új eszközök megszerzése Terménybegyiíjtéssel a békéért A kunbajai Rózsa Ferenc ter­melőcsoport tagjai, megértve Pártunk és kormányzatunk fel­hívását, egyöntetüieg elhatároz­ták, hogy meglévő gabonakész­letükből 60 ej bpzát és 30 q ro­zsot adnak át C vételijegyre, hogy kifejezzék hálájukat az Ipari munkásság iránt, amely mari ka versennyel igyekszik a dol­gozó parasztság részére, így a tarmelőcsoport részére is, mező­gazdasági gépeket, valamint köz­szükségleti cikkeket gyártani. Ezer. felajánlásukká], mint ha- '■áitrvent! község tszcs-dolgorói, erősíteni kívánják a munkás* paraszt-szövetséget és ezen ke­resztül a béketábor erejét. azonban nem jár minden harc nélkül. Mint minden ember, aki még erős szálakkal van kötözve a múlthoz; úgy a ml művésze­ink Is sokszor biztonságosabban érzik magukat (ez az első pró­bák szinte állandó tapasztalata) régi típusú figurák alakításá­ban, vagy az új figurák sema­tikus megoldási kísérleteiben. Ilyenkor aztán önmagukkal 18, társaikkal is komoly harcot kell vívniuk az újért, a Jobbért, elsősorban önmaguknak az új emberekkel való teljes azonosu­lásért. Mert jól tudjuk, hogy a szo­cializmust a művészet területén Is építeni kell. Az alakuló társa­dalomban nem maradhat elzárt sziget a színház sem. Mi Is esz­közei vagyunk az emberiség bé­kés jövőjéért folytatott hatal­mas harcnak. Csak természetes, hogy pél­daképül azokat a müveket vá­lasztjuk, melyek a megvalósult szocializmus országában szület­tek, s amelyekkel ml magunk Is tanítva tanulunk, saját tudatun. kát megváltoztatva, a másokét Is megváltoztatjuk és egyre biz­tosabb kézzel nyúlunk hozzá a természetet és az életet átala­kító szocialista ember ábrázolá­sának nagy feladatához. I»r. Székely György A hídavatás bizonyítja békés építő munkánkat Kedves Asszonytársaim! Uj győzelmet arattunk. Hi­dat avattunk, átadtuk a for­galomnak az új bajai Duna. hidat. A fasiszta hordák fékte­len dühükben rombadöntötték. 5 éves tervünk első tervévében azonban a magyar dolgozó nép lelkes akarata, építő lendülete felépítette, hogy szolgálhassa vele az összekötő kapcsot Kelet és Nyugat között. Ilyen lelkes, üyen szívből jövő, üyen 3zívbemarkolőan lenyűgöző ün­nepünk még kevés adatott itt, Baján. Az örömkönnyek ott csillog­tak mindnyájunk szemeiben. Szívünk nagyobbakat dobbant, íme, mi, a dolgozó nép, mun­kánkkal Ismét bebizonyítottuk: ml építünk, alkotunk, terem­tünk, mi nem háborúra készü­lünk. Ml, asszonyok most a hid átadása után azt üzenjük a há­borúra uszító fenevadaknak, hogy mi saját életünk árán is meg fogjuk védeni hidjainkat, gyárainkat, földjeinket, mind­azokat az eredményeinket, me­lyek ma már a miénk, dolgo­zóké. Mi békét akarunk, békés építő munkát, és eddigi j Is zártságunkat továbbfokozva haladunk a legyőzhetetlen oéketábor soraiban azon az úton, melyet számunkra Sztálin és Rákosi elvtársak mutatnak. Babalty Forencné, Baja, MN'DSz-népnevelő Az Országos Néprajzi Múzeum gyarmati kiállítása a kecskeméti múzeum épületében A gyarmati népek élete ina minden öntudatos dolgozót kö' zelről érdekel. Sztálin elvtár« írja: „... <j forradalom győzel­méhez Nyugaton a, gyarmatok ér a függd országok, imperializmus­ellenes felszabadító mozgalmával való forradalmi szövetségen ke­resztül vezet az út" A kínai nép óriási tömege hosszú harc után felszabadította hazáját az ide' gén elnyomás alól s ma szabadon munkálkodik a népi demokrácia építésén: Korea népe fegyvere­sen védi függetlenségét s Dél-Ko reá öntudatos dolgozói is bebi­zonyítják, hogy nem törik to­vább a gyarmati Jármot. Indo­néziában, Vietnamban, Malájföl­dön. Indiában U inognak az im­perializmus pillérei. Ázsia év­százados rabságban élt, népei harcra kelnek elnyomóik ellen s az ő harcuk a béke, a baladás táborának erősödését Jelenti. Szabaddá vált, gzoclalizmust építő népünk szeretettel fordul e távol: küzdő társai felé s szá­mos megnyilatkozásból láthat­juk, hogy nőttön nő az érdeklő- ués a gyarmati népek múltja, élete és harcai iránt. A kecskeméti múzeum kiállí­tása ezt az érdeklődést szolgál­ja­Ot nagy teremben, változa­tos és gazdag anyagon mu­tatja be a Melanézia, Afri­ka, Latin-Amerika, Indo­nézia és India népeinek éle­tét és harcát. AZ ALKOIO Irtat L. Korobov Amikor J94S-bajt egy németek által megszállt területen működd partizáncsoportnál tartózkod­tam, véletlenül egg fiatal, vidám harcossal kerültem össze. . — ßzemjon Tutucsenko, harcos és térkép- másoló“ — mutatkozott be, kezét nyújtva. A törzskari szobában ült és hatalmas térképen rajzolgatott, amelyen vastag fekete vonal húzódott végig, kezdve Putivtjától a brjanszkl er­dőkig, onnan a Dnyeperig és tovább a bjelorusszial Poleszjáig. Tutucsenko a vonal mentén hitlerista katonákat, ágyúkat és tankokat rajzolt. — Milyen térkép ez f — Ez, kérem, Kovpak útja a Dnyeperen ke­resztül Bjelorussziáig. Most a jobbparti Ukrajna jobbpartja felé tartunk, — válaszolta Tutucsenko. — És mit ábrázolnak a katonák, tankok, vo­natok? — Ez az egész csoport harci tevékenységének számadása, — válaszolta Tutucsenko — most még beírom a számokat és mindjárt látható lesz, mit végeztek partizánjaink a német vonalak mögött. 'I utuesenko mindig talált magának valami > munkát, de ha jutott néhány szabad perce, akkor téli tájképet rajzolt, — a partizánélet egyes jelenete átörökítette meg. — Tehetséges rajzolótok van, — mondtam egg alkalommal Szidor Artemjevics Korpáknak. — A háború után, — jegyezte meg Kovpak, — Tutucsenko a legelfoglaltabb ember lesz. — Miértf — Hogy miért? — felelte Kovpak. —* Hát mennyi nagy épületet és kis házacskát romboltak szét a fasiszták nálunk Ukrajnában, mennyit kell majd újból felépltenil — ö építész? — Tervezd építész, — válaszolta Kovpak. ... Éjszakánként meleg bundáinkba bújva, suhanó szántalpaink csikorgása közben gyakran ábrándoztunk háborúutáni munkánkról s feleleve­nítettük háborúelötti tevékenységünk mozzanatait. Tutucsenko az építészet szerelmese volt — és arról a napról álmodozott, amikor ismét visszatérhet majd rajzasztalához. — Mond, szereted te Majakovszkijt? — kér­dezte tőlem egyszer váratlanul Tutucsenko. — Szeretem, miért kérded? jkfajakovszkij nevéhez fűződik tanulmányaim befejezése az építészeti intézetben, — felelte Tutucsenko. Diplomám vizsgamunkája. a Maja­kovszkij Múzeum tervezete volt. ... Félév múlva találkoztunk újból. Megint németek álfái megszállt területen. — de már más helyen. Katonai ügyekről, szokása szerint, nem­igen beszélt és elhalmozott kérdéseivel arról, hogy miket építenek most Moszkvában, nem szenved- tek-e kárt a főváros pompás épületei, és a kiéi t építészek dolgoznak-e már az újjáépítési terveken, Az egyik ütközetben Számion Tutucsenko Idblövésf kapott. Együtt repültünk a hátországba. A repülőgép közeledett Kiev fölé. Ttftucsenko, túltéve magát sebesülésinek fájdalmain, egészen az ablakhoz simult. A repülőgép szárnyai alatt láthatók voltak as elpusztított épületek füslös romjai. Amikor Krescsatik fölött szállt el a gép, Tutucsenko belerogyott karosszékébe és a párnába fúrta arcát. Vállai megremegtek. Tutuvsenkót, kórházban helyezték el, ahol ha­marosan felgyógyult. A hitleristák elleni harcok­ban tanúsított hősiességéért a kormány a Szovjet­unió Hőse címével tüntette ki, • P's ime, most Kievben él, a Zolotovórotszkaja *-é utcában lakik. Dolgozószobájában minden arra mutat, hogy megőrizte szeretedét az építészet irdpt. Az ablaknál hatalmas, rajzeszközökkel fel­szerelt rajztábla áll. Egy asztalon rajzeszközök, a könyvszekrényekben építészeti $zakkönyvek. A fa lakon lévő képeken »Sz. Tutucsenko“ aláírás ol­vasható. A lakás gazdájának saját müvei. — üj tervrajzot fejezek be most, — mondotta Szemjon Pavlovics, szétteregetve ét a tábldra he­lyezve egy rajzot. Tulajdonképpen már készen is van. Ez a munkás-lakótelep a üonyec-médencé- ben, Makajevben fog állni. Amikor ezt a tervet elgondoltam, mindenekelőtt gondolatban saját magamat képzeltem el a ház jövendő lakójaként Képzeletben szobdról-szobdra jártam, emeletről- emeletre, elmentem az áruházba, a moziba, a ven­déglőbe, sétálgattam a hatalmas kiterjedésű udvar terén és ellátogattam a gyermekotthonba. Alapo­san megfontoltam a hdes minden részletét, hogy lakói számára a lehető legnagyobb kényelmet biz­tosítsam. És kitűnt még egyéb is. Makajév városa szá­mára — mint általában a Donyec-medence összes városai számára — különös jelentőséggel bír a szénpor-lerakodás elleni küzdelem. Füst és por piszkitja a házakat• A Tutucsenko által tervezett összes házak épületeit különleges festésű anyaggal fedik — amelynek felületét híg űvegoldaftai von­ják be. És az üveg — mint ismeretes — könnyen mosható. C semjon Pavlovics odalép szobája ablakához, ^ Innen fenséges kilátás nyílik Kievre. Tutu­csenko elgondolkozva nézi az utcákat, ahol épít­kezési munkák folynak. Ezekben nem kis mértékben ez ő, Tutucsenko munkája is benne van• Az ő müve a konzervató­rium és a Krescsatikon lévő föpostahivatai épüle­tének terve. Szemjon Pavlovics nagy lakóházat tervezett és épített fel, helyreállította a város központjában fekvő épületeket és parkokat, ki­dolgozta azt a tervet, mely a Fagy Vaxzilkovszkij- utcát kőrúttá alakítja és vlziparkot létesít Truha- nov szigetén a Dnyeperen — megalkotta azokat a terveket, amelyek alapján a Puskin- és Szverdlov- utcdkban nagy házak épülnek. Tutuosenko tervei alapján tizenöt új fülű épült fel Ukrajnában. A háború után Tutucsenko veit Romániában és Csehszlovákiában is. Prágát ®z ukrán iffűedgt küldöttség tagjaként látogatta meg­A kiállítás anyaga valóban megdöbbentő; a vitrinek régi tárgyai megmutatják e héptúi ősi, magasfejlettségű civilizá­cióját, a dokumentációs kép­anyag pedig érzékelteti azf gz úliati sorsot, amelybe az impe­rializmus a gyarmati népekei döntötte. A gyarmatosítók irgal­matlanok vol;ak: nem kímélték India bdmulatraméltó régebbi művészetének alkotásait s az indiai kultúrát létrehozó indus népéi, nyomorba, rabságba, mii- velotlensegbe taszították. De az emberélet sem volt drága: egy tizenhatodik századi spanyol rajz bemutatja, amint egy. a keresztro tekintő spanyol nemes agyonver egy indiánt, a délafrikai busman nép szinte egészében kibalt, Taszmánia bennszülötteit pedig néhány év­tized alatt utolsó szálig kiirtot­ták az angol gyarmatosítók. Az elnyomásnak e brutális formák mellett, vannak ,,emberségesebb”, valójában körmönfontabb formái is- Sokfelé a gyarmati kormány­zat minden erővel Igyekszik visszaállítani a törzsfők te­kintélyéit s törekvése arra irányul, hogy kineveljen egy bennszülött arisz­tokráciát, amelyet azután ö tar; a kezében. Am a gyarmatok dolgozó népe megelégelte az elnyomás és áru­lás mestereinek szövetkezését: pl Latln-Amerikában a napról-napra erősödő mun­kásosztály maga köré tö­möríti a dolgozók minden ré­tegét a egyre nagyobb erő­vel száll szembe elnyomói­val. A kiállítás anyaga bemutatja 8 délafrikai bányászok, az indiai kulik, az indonéziai kulik, az indonéziai ültetvények munká­sainak életét. — a nyomort és erőszakot, amely rájuk neheze­dik. De a gyarmati terror vér- lázltó dokumentumai mellett ott látjuk azokat a jelenségeket is. amelyek már a jövő árnyékát vetik előre: arankán Indiánok május elsejei felvonulása, tüu- tető indiai tömegek. Az Igazsá­gért, a béke ügyéért bátran siU- raszálló latinamerikai Írók kül­dik harcos életűk üzenetét. Bá­torítanak a magunk harcában, amely az ő harcuk is, A kecskeméti múzeumnak * gyarmati népek életét és szabad­ságharcát bemutató kiállítása néger, indonéz, indián munkások és parasztok múltjával, életével* ismertet meg. Ezeket a népeket a fajgyűlölet gőgjétől fűtött pol­gári szemlélet „vad”, ,,a!acso- nyabbrendü” fájóként emlegeti, A kiállítás figyelmes szemlélője meggyőződhet e reakciós burzsod tanok hazugságáról és bizongos- íd válhat afféléi, hogy „egyik ember annyi, minf a másik, bár a bőre barna, vagy fehér." Külön meg kell emlékeznünk annak a fénynek- a Jelentőségé­ről, hogy ilyen, valóban országos érdeklődésre számot tartő impozáns kiállítás, nem a fő­városban, hanem a magyar vidék egyik városában nyí­lik meg. A népi demokrácia kultúrpoliti­kája ilymódon is elősegíti a fő­város éj a vidék között fennálló kulturális különbségek eltünte­tését., A nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás 23-án. szombaton délután 4 órakor nyílik meg a kecskeméti várost múzeumban. A megnyitó beszédet Ortufay Gyu­la, a Múzeumok és MGom.ékek Országos Bizottságának elnöke ttartja..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom