Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-04 / 176. szám

Megérkezett Finnország küldötte a Békekongresszusra Szerdán este Budapestre érke­zett Veikko Lehtosa'.o író a Finn Békebizottság titkára, Finnország körötte a Magyar Béke<cc>ngte;z­szusra. A finn küldöttet a pálya­udvaron a „Megvédjük a békét4í- mozgalom Országos T iríácsáeak képviselői fogadták. Á jugoszláv nép le fogja rázni bilincseit és el fogja űzni rabtartóit Levél Garáról Ane Aszitytóí Végtelen boldogságot jeleit számomra a mai nap. Min) a köz­ségi tanács tagja, résztvehetek ab­ban a munkában, mely népem to. vábbi felemelkedését, boldogulá­sát fogja szolgálni. Otthon lesz számunkra a tanácsliáz, ahová úgy fogunk járni ezután, mintha Jiazamennéuk. Milyen más világot építünk D1i dolgozók magunknak, mint ami­lyen világ van odaát, tőlünk pát kilométerre. Titoék elnyomó, nép- nyúzó rendszere nap mint nap újabb bilincseket ver a dolgozó nép kezeire. Könny és vér © dol­gozó nép napi bére. Csakhogy u hatalom bitorlói készséges kiszól, gálói lehessenek az amerikai im­perialistáknak. Míg ml, délszláv anyanyelvű dolgozók, magyar testvére- inkkel békés egyetértésben a/.ou vagyunk, lingy a terme­lés tokozásával, a magunk gy a rapod ásá v a I, ga zd agodáfá­val erősítsük altom unká t, odaát Tfloék börtönében pusztul a dolgozó nép, nyo­morog és küszködik s még a napi kenyerének csökkentéséi is el keil viselnie, csakhogy minél több jusson a nyakau élősködőknek. De nem fog ez soká tartani. El fog jön,ni olt is a győzelem napja. A nép le fogja rázni bi­lincseit és el fogja fizni rabtar­tóit. Erősödik a tábor, mely ttisz. tán látja Titoék gálád terveit. Mert Ti tóék fasiszta bandái azt a világot akadják elsöpörni. — mint az imperialisták dühödt vérebei, — mely a dolgozó népnek boldog, szabad életet adott. Ez a szabad élet jutott számunkra, délszláv anyianyelvűek számára is­iit vannak a beszédes példák («aráról. Aniuu Kricskovics és Andrea Malus, akik ma Budapesten lauítóki pzü fő­iskolába járnak. Svrak-a Ro­zália, aki óvónőképzőt végez. Mikor juthatott a múltban a dolgozó oép gyermeke fel­sőbb iskolába, mikor kövei­ben« szíve vágyát? Vagy ilt vagyok én magam, aki mint délszláv anyanyelvű dolgozó parasztszölők gyermeke, a helybeli mozi vezetője lehet­tem. Tanulhatunk, képezhetjük magun­kat ás nyitva az út számunkra a felemelkedés felé. Ez a mi szabad és boldog éle­tünk. Nem ia Titoék kegyeÜe,tl ki­zsákmányoló, elnyomó világa. Ahol a kulákok az urak, ahol a nagy. birtok, a tőkések robotos világa pusztítja, sorvasztja a dolgozó né­pei. Ezt a boldog és elégedett vilá­got akarják az imperialisták és Titoék romhadönteni. Ezért kell, hogy még fokozoitahban harcol­junk a hékécrt. Saját magunkat védjük vele, otthonainkat, csalá. duókat, gyermekeinket. Mi, dél« szláv anyanyelvű dolgozók, mun­kánkkal, eredményeink fokozásá­val, ahogyan eddig is ott állot­tunk a béke frontján, a jövőben még fokozottabban kivesszük ré­szünket a béke 1) arcos meg vödé. sében, boldog jövőnk továbbépíté­sében, szocializmusunk megvalósí- ‘tásában. A kiváló eredményeket elért pedagógusok jutalmazása Népi demokráciánk ez év jú­liusában jutái ómban részesítette a k-ivató -eredményt étiért peda-gó-! guvo'k-a't. M'ég félév sem tót el azóla és munkálj ulkikűl kitűnt óvodai, általános isikol-aii, közép* iskolai, lip air-os «a nulói-sik ólai és k-oiKiégi-umi nevelők á-s-mét juta­lomba részesütoelk. Ugy-amcsaik ma jutalmazzák minden áskolia­t'ípus 'hiivatailsegiídie-it és az egyéb liskotlai: segédiszeméi'yzeleí is. A j utialtnla-zóis ö-S'S zeige személyen- kén>t 200—600 fori-néig terjed. Azok a nevelők, akik kivágó mó-dsizentoiná és technikai újító sokait vezettek -be, küóön 1000 fo­rintos jut atomiban részesüiln-ek. A jutaflim'ak-at novembeír 8-án ősz- jálk ki. Kellemetlen „egyhangúság44 1934 október 31-én írta a Kecskeméti Köxlöny 1934. október 31-én írta a Kecs­keméti Közlöny; A város közgyűlése elfogadta Kiss Endre dr, polgármeitcr első költségvetését. Aligha volt még kínosabb jele­net a közgyűlési teremben, mint amilyennel' Pulius István beszéde végződött. A 110 százalékos pót­adó ellen, az árverések ejlen be­szélt. — A terheket azok viseljék, akik el'opják a nemzet vagyonát — mondotta. — 50 fillér a pulyka kilója! Sárközy Jenő dr.: •— Nincs tisztában a helyzettel. Pulius olyan íühsértö hangon, s olyan váiogatott szavakkal beszélt tovább, hogy a főispán rácsenge- telt: — Ne feledjo e! a bizottsági tag úr, hogy a közgyűlésen van <s rém künn, itt nem sehet ily ea hangot használni. Pulius kissé elcsendesedve, de rövid percek múlva újra végsőkig nekiszonvedélyesedve árrá' szólt, hogy az egyik gazdának az utolsó párnáját is elvitte a feje alól a vá­rosi végrehajtó, Fáy főispán: Ez nem történhe­tett meg. Töoben: Lizítl... Puüus; Fctóősséggel mondom. Főispán: Vállalja a felelősseget, hogy igazat mond? Mit csinál, ha a főügyész úr rábizonyítja Ohre, hogy nincs igaza? Sándor József dr. tisztiiöügyész elmondotta, hogy az említett gaz. da ügyében va'óban járt nála Pu­lius a főügyészi hivatalban s akkor örömét fejezte ki, hogy milyen nagy megértéssel intézték el a gazda ügyét, haladékot kapott. Heves kifakadások hangzottak el ekkor Puliusra, akitől a közgyű­lés megkérdezése után a főispán megvonta a szók Bencsik Sándor vo't az utolsó felszólaló, majd a polgármester válaszolt az általános vita szóno­kainak. Munka felaj ánlással, eredményeink fokozásával készülduk november 7 méltó megünneplésére Harminchárom éve annak. hogy a világ- ■ jybaiiodán megdőlt a kizsákmányolás, az elnyomatás. A dolgozó nép lerázta bilincseit. A Szovjetunió Kommunista (bolse. vik) Pártja,Lenin és Sztálin elv­társnak vezetésével megvívta győzelmes harcát. < Eunek a győzelemnek köszön, belliik uii. magyar dolgozók, hogy a győzelmes Szovjet Hadsereg felszabadító harcával meghozta számunkra is a szabadságot. Fel­szabadultunk az évszázados ki­zsákmányolás iglól és a2 elnyo­matás Pabmunkája után saját magunknak dolgozhatunk, A mun. ka — melyet azelőtt megvetettek, — ma becsület és dicsőség dolga lelt. De a háborúra izgató és bujtogatö imperialisták elleni harcban nem Cilée az, hogy dol­gozunk és termelünk, — hanem a munkánkkal,' mint katonának fegyverrel a kezében, harcolnunk is kell. Ez n. harc nem más, mint a termelékenység fokozása, a munkaverseny kiszélesítése, mun. kiaíelajánlások, hogy minél erő sebbé, minél gazdagabbá tegyük népgazdaságunkat. Ez a tudat hatotta- át dolgo- zóinkat is á Bajai Konfckclóiizem AT-ben, amikor mnnk)afelajánlá­saikkal készülnek megüimepe'ni november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. év­fordulóját. Dolgozóink egyéni és párosversenyben készülnek válla- Hsaik maradéktalan teljesítésére. Átlagteljesítményük 5—10 száza­lékos túlteljesítését vállalták, a világ dolgozóinak nagy ünnepére Mészáros József vattatűző öt másik társát hívta ki versenyre. Miklós István zsebező pedig vala­mennyi dolgozótársát párosver­senyre hívta, megtett felajánlásaik túlteljesítésére. A párosverseny azonban nem. csak a futószalagon belül dolgo­zók között folyik. A Vörös Csillag- brigád például versenyre hívta ki a Szabadság-brigádnak a futó. szalagon Izeiül, hasonló rnuukát végző tagjait. Sőt a futószalagon dolgozók egymást is versenyre hívták, melyik csoport tud maga- sabb termeiésj eredményt elérti; november 7-re. így készülnek a Bajai Kon fék. cióüzem AT dolgozói a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom méljó megünneplésére. LovasI Gyula, a Bajai Konfátcióüzem dolgozója. Az Országos Népművelési Bizottság felhívása az országos kultúrverscnyre A tömegek kulturális tevékeny-, ségében elért eredmények megszi- lárdítására és továbbfejlesztésére az Országos Népművelési Bizott­ság téli falusi országos kullúrver- seny megrendezését határozta el. A téli falusi kultúryerscny folytatásaként tavasszal sor ke­rül majd a városok, üzemek és főiskolások kult árverseny éré. A versenynek mindenekelőtt ne­vünknek a bőke megvédése érde­kében folyó harcát kell szolgál­nia. Erősítse népünk erkölcsi és politikai egységét, a Magyar Dol­gozók Pártja iránti ragaszkodá­sát! Mozgósítson a verseny jobb és több munkára, fegyelemre, áldozatkészségre ötéves tervünk megvalósítása érdekében. Fej­lessze a verseny népünkben a bá­torságnak, hazafiságnqk, a háza megvédésére irányuló kemény el­határozottságnak, a nehézségek­kel való bátor szembeszáldsnak és az ellenséggel szembeni gyűlölet­nek szellemét. Erősítse a verseny a Szovjetunió iránti hűséget és szeretedet, a szolidaritást a. világ békeszerető népeivel! Segítse a verseny az új és a klasszikus magyar kultúra alko­tásainak elterjedését minél szé­lesebb körben, a Szovjetunió szó. cialista kultúrájának népszerűsí­tését, ismertesse meg a népi de mokratikus országok kulturális eredményeit. Szolgálja a verseny ®épl kul­túránk további fejlődését, segítse új népi alkotások megszületését­Szélesítse a verseny a kultu­rális tömegmozgalom szervezeti kereteit, segítse újabb kultúráló, portok alakulását, a működő csoportok politikai és művészi színvonalának emelését. Erősítse meg a hivatásos művészek és az öntevékeny kultúrcsoporlok kö- zötti kapcsolatot. Legyen a versen? kemény fegy. ver a kulturális fronton támadó ellenséggel szemben is. Éjszakai ülés Részlet L. Száveljev , Roham a Téli Palota ellen" című mü­véből A vonat befutott Pétervárra. Amikor az utasok leszálltak a kocsikból, a cári katonaiskolák tisztjelöltjei, a junkerek, megle­petésszerűen körülvették az utaso­kat. Vizsgálták az okmányaikat. Lenint keresték. Közben a mozdonyt lekapcsol­ták és nemsokára a pöfögő gőz- masina agy másik vágányon már meg is indult a fütöház felé. Egyszeresük lelassított és a moz­dony feljárójáról egy alacsony, szemüveges ember Ugrott le. Fe­kete sapkáját mélyen a szemére házta és sietős léptekkel vágott keresztül a síneken. Lenin volt. Szapora léptekkel vágott át az utcákon és hamaro­san a Számpszonyevszki-körát 4. szórná házához ért. A sötét lépcsőházon keresztül jel sietett az emeletre. .1 Párt már jóelöre kiszemelte Leninnek ezt a lakást, ahol majd illegálisan tartózkod­hat. .4 lakás erkélye mellett csa­torna húzódott, úgy, hogy veszély esetén leereszkedhetett a: udvar­ra. Av udvart körülvevő kerítésen ■pedig kitörtek egy deszkát. L'z volt c vészkijárat. Ebbe a lakásba költözött be Lenin lát7 október 7-én. Másnap találkozott Sztálinnal. Sztálin beszámolt a felkelés elő­készületeinek állásáról. Október 10-én Lenin három hónap után először ment el a Párt Központi liizottsügának ülésére. Viharos, barátságtalan este volt. Az cső ágy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna- és a. szél vadul rázta az ablakokat. Szinte áthatolhatatlan sötétség borult a kihalt utcákra. Akik még az ut­cán siettek hazafelé, nem gon­dolhatlak arra, hogy a Karpov ki­folyótól nem messze, egy házban bolsevik gyűlés folyik, ahol éppen most fogadtak el egy határoza­tot, amelynek végrehajtása meg­változtatja az emberiség egész történelmét. Lenin a szoba sarkában ült. Ősz parókát viselt, mint mindig ezekben a napokban. Mellette Sztálin és Szvcrdlov ült. Lenin beszólt. Mint hadvezér a döntő ütközet előtt., úgy mérte fel azo­kat az erőket, amelyekre a bolse­vikok támaszkodhatnak. Elmond­ta, hogyan kell felhasználni eze­ket az erőket a győzelem bizto­sítására. A forradalmár, a had­vezér és a tanító beszéde volt ez. Egy sokmilliós nép legmélyebb vágyai, legszebb elképzelései, re­ményei Csendül ink ki beszédjéből. A Központi Bizottság cgyet- érielt Leninnel, ütött a fegyveres felkelés órája. Mégis akadtak letten, akik a fegyveres felkelés lenini terve ellen szólaltak fel. Zinovjev és Kamenyev. volt e hét gyáva áruló. Csupán mutatták, hogy forradalmárok, valójában a kapitalisták kiszolgálói voltak. Halogatni akarlak a fegyveres felkelést, de Lenin és Sztálin érvelése porrdsúzla az árulók ellenvetéseit és a Központi Bi­zottság Lenin javaslatát fogadta el. Már éjszaka volt, mjkor az ülést bezárták és a Központi Bi­zottság tagjai egyenként hagyták el a házat. Lenki sem tudta a kihalt vá­rosban, hogy a bolsevikok az éj­jel elhatározták a fegyveres fel­kelést és megindították az emberi- seg történelmének legdöntőbb fe­jezetét. * A lenini terv szerint a fegyve­res felkelésben részt kellett ven­niük munkásoknak' katonáknak és matrózoknak is. Péterváron azonban alig voltak matrózok — ezek Krovsladtban állomásoztak. Felmerült a kérdés, hogyan érte­sítsék a kroUst'idti matrózokat a felkelés kezdetéről, hogyan hívják őket Pétervárra, Erre már a rádiót sem lehetett használni. Hadititkokat nem leheteti rádión leadni, mert az ellenség könnyen felfoghatja. Ez pedig hadititok volt. Mást kellept kitalálni. A város­ra már alkony borult, amikor a Szmolnijbót két tenfferésznihás férfi lépett ki. A Név a irányába mentek. Olt már egy telierbárka. várt rájuk és a bárka hamaro­san eindult a partról. Az idősebb vette óit a vezetést, a fiatalab­bik pedig a kormúnykercket mar­kolta meg. A két bolsevik mat­rózt a forradalmi harci bizottság hízta, meg azzal a feladattal, hogy jussanak el valahogyan Kronstadt- ha, vigyék el a parancsot a Mat­rózoknak, hogy haladéktalanul lépjenek akcióba. A bárka teljes sötétben és hangtalanul úszott a■ folyón. A parancsnok és a kormányos fe­szülten figyeltek a távolba. Lityejnij-hiáon szerencsésen túl­haladtak, sót már a Trocktj-hid is mögöttük volt. Két hid: a Dvorcovij- és a Nyikolajcvszkij- hid külön-külön nehéz akadályt, jelentett. Csak le ne állüsúK a hajót- A Üvorcovij-hídon is sze­rencsésen túljutottak. A távol­ban, a ködön át már feltűnt a Nyilokajevszki-hid körvonala. De a következő pillanatban a pa­rancsnok észrevette, hogy a hi­dat szélszcrelték. Hát ez nagy baj. — ugyanis csak a junkerek szerelhették szét. Ez pedig azt jelenti, hogy itt állnak őrségen; feltartóztatják őket. — ide figyelj, — szólt halkan a parancsnok — akármi történ­jék is, nem állunk meg. Ha engem megölnek, a parancsot te add át. Zsebéből összehajtott papirt sze­dett elő. a forradalmi bizottság parancsát. A kormányos csak bólintott. A hid egyre közeledett. Hirte­len felülről, a hidrái kiáltás hal­latszott. — Alljl Ki a’-t — Jóbarút! — kiáltott vissza a parancsnok. Tudta, hogy nem hisznek majd a szavában, de időt akart nyerni. A hajó, mint c nyíl úszóit előre. — Állj! Hangzott még fenyege­tőbben a kiáltás, — jelszó! Válasz helyett a parancsnok kiadta az utasítást.- „Teljes gőz­zel előre!1' .4 hajó egész testében, megremegett. Máris durrogUik a lövések, de a junkerek golyói a hajó mögött csapódtak a vízbe. Az öreg hajó pedig szinte kiemelke­dett a folyóból., úgy szökött előre, A lövések lassan elhalkultak; hi­szen a sötétben gyorsan ászé bárka alig adott célpontot. A parancsnok elővette zsebken­dőiéi és letörő te verejtékező hont­tokát. — Átjutottunk, — mondta bol­dog mosollyal. .4 hajó még éjsza­ka Kronstadlba érkezett és ót i> adták a forradalmi harci bizott­ság parancséit a kronstadii tanács, uak. .1 matrózok megkezdték n munkát, előkészítő tik a hajót a' hOoli Pelei várta induljanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom