Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-29 / 196. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI W

NÉPUJSÁ6

Miért maradt Je Kerekegyháza a

szerződéskötésben? — Jobboldali szociáldemokratát lepleztek le a Kecskeméti Épületszerelő Vállalatnál. — A Bajai Kenyérgyár befejezte első tervevét. — A Duna- vecsei DtSz-szervezet verseny- felhívása.

V. évfolyam, 196. szám

Ara SO fillér

1950 november 29, szerda

m

RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA

az Országos Bányíszértekezleten

A bányászok értekezletén felszólalt népünk nagy vezére, Rákosi Mátyás elvtárs is. Rákosi elvtárs felszólalásának bejelentését az értekezlet részvevői hatalmas lelkesedéssel, percekig tartó éljenzéssel és tapssal ío* gadták.

Örömmel állapítom meg, hogy az értekezlet részvevői Pártunknak és a kormánynak a szénbányászat és a szénbányászok érdekében hozott legújabb határozatát egyhangúan helyeslik és alkalmasnak tartják arra, hogy az eddiginél hatalmasabb munkateljesítményekre serkentse a bdnyászságot és ezzel megadja népgazdaságunknak azt a fokozott energiaforrást, melyet népi demokráciánk fejlődése megkíván. Számunkra egy percig sem volt kétséges, hogy ba bányászainkhoz fordulunk, megfelelő választ foguuk kapni, mint ahogyan bányászaink számára sem volt egy pillanatig sem kétséges, hogy Pártunk semmi körülmények között sem feledkezik meg róluk. Mi valóban nem feledkezünk meg bányászainkról. A Magyar Kommunista Párt története a magyar bányászsággal elválaszthatatlanul össze van fűzve. így volt ez már 1919-ben, így volt a Horthy-fasizmus nehéz évtizedeiben és így volt ez 1945- től kezdve szakadatlanul. Különösen 1945-ben teljesített elévülhetetlen szolgálatokat a bányász- ság nemcsak azzal, bogy a széncsata útján segített talpraállítani iparunkat, hanem azzal Is, hogy a Dchéz politikai harcok idején óriási többs '-ében azonnal Pártunk mögé állott.

Mindenki tudja, hogy a nehéz 1345—46-os esztendőkben Pár- tanknak egyik legbiztosabb pillére, amelyre mindig számíthattunk. a bányászság volt- Büszke örömmel állapíthatom meg, hogy az is maradt.

A magyar kommunisták, a

Magyar Dolgozók Pártja

természetesen soha nem feledkezik meg ezekről a tényekről, a magyar forradalmi bán yászsá gnak érdemeiről.

Az elvtársak g jövőben Is biztosak lehetnek o.ffelől, hogy Pártunk megfelelően értékeli és meghálálja a bányászok áldozatait.

A kormány s a Párt határozatának hatása természetesen nemcsak azoknál a bányászoknál jelentkezik, akik lenn a bányában dolgiozak, hanem a külszínieknél és az aknamélyitőknél is, akik kérik, hogy rájuk ts terjedjen ki a határozat. Ami a külszínieket illeti, az ő munkájuk Dfin azonos a bánya mélyén dolgozókéval, ezért az 6 kérésük más elbírálás alá esik. JSIlenbeu az aknamélyítőknek —- akik között tudvalevőleg a legjobb aknászaink, a legjobb szénbányá- i iáink dolgoznak, természetesen részesülniük kell ralndaaoihan e kedvezményekbe»? amelyeket *,

Párt és a kormány közös határozata nyújt. Rajta leszünk, hogy ez rájuk is mielőbb kiterjedjen.

Ml tette szükségessé Pártunk és a kormány közös határozatát? Szocialista iparunk gyors, lendületes fejlődése. A bányászok jő munkája következtében szén- termelésünk is gyorsan növekedett. Az időn a bányászok 13 I százalékkal több szenet adtak a népi demokrácia gazdaságának, mint tavaly. Ez jó teljcsítméuy és ha évente ennyivel nőne szén- termelésük, ágy hat év alatt megduplázódnék. Mindenki tudja, hogy a kapitalista világban ilyen növekedésről szó sem lehetett.

Akármilyen rohamos is azonban ez a fejlődés, akármilyen tekintélyes az évi tizenhárom százalékos emelkedés, ugyanakkor az ipar összfejlődése ennek majdnem háromszorosa, 38 százalék. Ez a nagy emelkedés teszi szükségessé, hogy a 13 százalékon felül többet követeljünk bányászainktól. Bizonyosak vagyunk benne, hogy bányászaink, mint minden eddigi kérésünket, amely népünk érdekébe és az ő érdekükben való, teljesíteni is fogják.

Természetesen ebhez sok a tennivaló. A tennivalók jórészét a határozat már felsorolta. Ez a határozat arra kötelezi gazdasági életünk különböző tényezőit, hogy a maguk részéről szintén mozgósítsanak és könnyítsék meg a bányászatnak a kitűzött célok elérését.

Vonatkozik ez elsősorban a közlekedésre. A legtöbb panasz, különösen ott, ahol bányász-elvándorlásról van szó, azzal kapcsolatos, hogy nincs elég közlekedési eszköz. A bányászok messze laknak a bányától és néha órákig tart, amíg gyalog, biciklivel, vagy a késedelmes atobusszal munkahelyükre tudnak jutni. A közlekedésügyi minisztérium gondoskodjék autóbuszokról, teherautókról. Már kijelöltek hetven teherautót, amely személyszállításra alkalmas és más rendszabályokkal is gondoskodunk róla, bogy ezek a nehézségek megszűnjenek- A belkereskedelem vizsgálja meg, hogyan vannak ellátva a bányavidékek népboltokkal, hogyan irányítják oda a gumicsizmát, a bakancsot, a szalonnát, a zsírt és mindazt, ami a bányász munkájához, no meg feleségének és családjának a jobb élethez szükséges.

Az építési minisztérium, azokon az építkezéseken kívül, amelyeket a Párt és a. kormány közös határozata már kilátásba helyezett, erősítse meg a bányavidékeken a szövetkezeti építkezést s az állam által nyújtott kedvezményes kölcsönöket igyekezzék elsősorban azoknak a bányászok* nak juttatni, akik házat akarok építeni

Felhívtuk a nehézipari minisztériumot. hogy a célbányáknál, melyek csak egyes gyárakat szolgálnak ki. — mint a perecesiek a diósgyőri gyárakat —, vizsgálja meg, nem ]ehetue-e a nehézipar o gyárait jobban összekötni a

célbányákkal. A hőnap elején elmentem a két leggyengébb bányába, Varpalotára és Perecesre. r.iT- .-.en elmondták, bogy azelőtt, amíg a bányájuk a diósgyőri gyárhoz tartozott, Diós. győr minden támogatást megadott, mert érdekelve volt abban, hogy a szenet megkapja. Miőta azonban a szénbánya külön nemzeti vállalat, bizony a kisujját meg nem mozdítja érte a gyár. Ez helytelen, mert hiszen nemcsak a pereces! bányászoknak hanem n diósgyőri gyárnak is érdeke, hogy a Széntermelés jól folyjon.

Harc a munkafegyelemért

Megnéztük a munkaerő elvándorlást is, mert sok helyen azzal érveltek, hogy azért nem tudják a fokozott szénszükségletet kielégíteni, mert a munkások egy része elvándorolt. Valóban 5 szá zalékkal esett a bánya mélyén dolgozók száma. Munkaerő elvándorlás volt azelőtt is. Az

elvtársak, különösen a régebbi bányászok emlékeznek rá, hogy a magyar bányászokat a nyomor nemcsak belső vándorlásra kényszerít ette, hanem ezrével, sőt tízezrével mentek ki Francia- országba. meg Belgiumba, de

még Kanadába, Amerikába is.

Természetesen most, amikor a szocializmust építjük, ez az elvándorlás egészen más természetű. Ez az elvándorlás azzal £ügg össze, hogy ötéves tervünk gyárainak jelentékeny részét az energiaforrások közelében, a

szénbányák közelében telepítjük le. Az a bányász, aki mondjuk Sajóbábonyból járt be Perecesre és naponta s°k kilométert kellett biciklin, vagy teherautón megtennie, most otthon válla! munkát.

Mihelyt ezeknek a bányász elvtársaknak megmondtuk, hogy most a szénre különösen szüksége van a népi demokráciának, és jöjjenek vissza a bányába, a legtöbbjük az első felszólításra hajlandó volt erre. Például Bábony- ba kiment Perecesről a párttitkár elvtárs és az ottlevő halvan vájár azonnal hajlandó volt visszajönni a bányába, csak azt kérték,, hogy biztosítsák nekik az autóbuszt. Nem áll tehát az, hogy a mi vájáraink vagy bányászaink a nehéz bányamunka elől vándorolnak el. A tapasztalat az cllekezőt mutatja- Az igazi vájár, az Igazi bányász nagyon szereti a, maga nehéz mesterségét és szívesen megy vissza a bányába,

hogyha biztosítjuk neki a megfelelő feltételeket. Ebben a tekintetben is újra bebizonyosodott, hogy a népi demokrácia nyugodtan építhet a mi bányászaink munbaszereteléro — és hozzátehetem — szakmaszeretetére is.

Amt a fegyelmet illeti, itt bizony gyengén állunk. Az elvtársik hallottak itt egy-két számot- Sajószeutpéteren előfordult, hogy 25 százalék is volt, a beteg, az igazolt és az igazolatlanul távollevő. Abban a két bányában, amit én meglátogatom, 10—12 százalék tolt állandóan a beteg, az igazoltan s az igazolatlanul távollevő. Jellemző, hogy' ezek as elvtársak folyton út munkaerőt

kértek tőlem és nem akarták megérteni, hogy ott van a munkaerő az orruk előtt, csak nem tudják rendben tartani őket. Amikor megkérdeztem, hogy a véleményük szerint, mennyi a betegek közül az álbeteg, első kapásra bevallották, hogy cgybar- mada nem is beteg. Ugyancsak megmondották, hogy

rendszerint az igazolt távolmaradás is tulajdonképpen igazolatlan távolmaradás, mert minden átlátszó ürügyre már megkapják a távol- maradási engedélyt.

Ha keményebben fognák a fegyelmet, semmi különösebb munkaerőpótlásra nem volna szükségük.

Előfordult, hogy a bányásznak

szüksége van távolmaradásra. Ml már gondoltunk árra, hogy tegyük lehetővé, hogy a bányászok évi szabadságuk egy részét ilyen igazolt távolmaradás fer májában vehessék ki. Még mindig jobb, ha a dolgozó egy-két nappal előbb bejelenti a bányában. hogy távol akar maradni. A vezetőségnek így módjában áll idejekorán helyettesítésről gondoskodni, míg most a munkába- álldsnál veszi észre a vájár cs a segédvájár, hogy hiányzik n csillés, vagy megfordítva. Ilyenkor kezdődik a kapkodás, a vájárt vagy segédvájárt teszik oda Csillét tologatni, ami természetesen elégedetlenséget, terméskiesést okoz.

Mi csak azt kérjük az elvtársaktól, hogy normális, rendes fegyelemmel dolgozzanak. Gyurkó István elvtárs a Btikkaljáról elmondotta itt, hogy nagyszerű teljesítményeit — amikkel sztahanovista lett, és amik lehetővé tették számára, hogy szép házat építhessen —, nem valami különös csodával érte el. Rendesen ledolgozta a nyolc órát. pontosan előkészítette a munkamenetét a legegyszerűbb módszerekkel, szépen sztahanovista lett és az egész dolgozó nép helyeslés»' közben megkapta érte a megfelelő kitüntetéseket. Egyik legnagyobb tartalékunk az. hogy • fegyelem egyszerű megerősítésével el lehet érni mindazt, amit a népi demokrácia jelen esetben megkövetel.

További gépesítés

Szólnom kell itt a géptől való idegenkedésről. Semmi kétség, hogy va® bizonyos idegenkedés a gépesítéssel szemben, s ez megmutatkozik a műszaki értelmiségnél is. Zsofinyecz elvtárs felsorolta itt a számokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a fejtés terén a gépesítés a kezdet kezdetén van. A ml műszaki érte!' miségünk nemigen ismerj a modern gépeket. A felszabadulás előtt nem volt szüksége a magyar tőkének a gépekre: sokkal olcsóbb volt a munkáskéz, mint a gép. A mi műszaki értelmiségeink ezért ma is húzódoznak a gépektől. Itt néha politikai szempontok Is közrejátszanak. A Szovjetunió elévülhetetlen érdeme nemcsak abban áll, hogy felszabadított bennünket, de azóta is minden téren, apró munkával is segít bennünket. És ez az „apró munka“ nem is olyan apró, mert, például rendelkezésünkre bocsátják a legjobb szovjet szakembereket, a legjobb mérnököket, a legjobb tudósokat és a legjobb munkásokat Is. akik megtanítanak bennünket mindarra, amit a szovjet nép 33 esztendő nehéz munkáján keresztül sajátított el.

Ez a segítség nem csupán óriási gazdasági, hanem politikai támogatást is jelent- Jelenti azt, hogy erősödik vele a népi demokrácia, hogy erősödik felszabadítónk. a Szovjetunió és a népi demokrácia között az egészséges viszony. Ezt a tényt az ellenség is ismeri- Nem egyszer tapasztaljuk. hogy az ellenség igyekszik a Szovjetunió segítségét, lekicsinyelni. a szovjet technikát, a szovjet gépeket is lekicsinyel® 1- Elmondották például, hogy « bánya-kombájnnal, amely síi

cm-es rétegre Volt tervezve, a legkülönbözőbb dolgok történtek. 2 méter széles széarétcgen kezdték dolgoztatni, aminek az eredménye az volt, hogy 80 centimétert szépen kivágott, de a megmaradt 120 centimétert azután csákánnyal kellett utánapótolni. Ez módot adott egyeseknek arra, bogy azt mondották: no tessék, ez a szovjet kombájn. Holott, ha a gépet 90 cm-es vagy 1 méter vastag szénrótegre állították volna, akkor nagyszerűen bevált volna. Erről a kombájnról egyébként azt mondják, hogy háromszor annyit hagyják állni, mint amennyit járatják. Hasonlókat hallani néha a szovjet villanyfúrókról és a légnyomásos kalapácsokról is. Nem árt, ha jóindulatú műszaki értelmiségeink és elvtársaink jobban megnézik, hogy mi is történik ezen a téren- Annál is inkább, .mert mindenütt van hasonló húzódozás az új gépekkel szemben. Amikor az építőiparban tavaly elkezdtünk gépeket használni, akkor mérnökeink, sőt bizonyos mértékig munkásaink is idegenkedtek iő- lükA műszaki értelmiségre vonatkozóan meg keil értenünk, hogy az átmenet, a régi világtól a mostanihoz sokuk számára nem könnyű. A régi bányászok emlékeznek rá, hogy mi volt akkor egy bányáfőmérnök. aki kertészt, tehenészt tartott, maga a kapitalista vállalat gondoskodott róla, hogy a mérnök és a munkások között, a szakadék a lehető legnagyobb legyen. És bizony voltak elegen, akik vissza is éltek ezzel » helyzettel és nem egy bányászt, aki egy kicsit keményebben állt s sarkára, vagy ^aSSSfelesrlt nekik, csscdőrkéS-,