Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. október (5. évfolyam, 148-173. szám)

1950-10-22 / 166. szám

KÉT VÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN 1935 1950 Nyomor, éhínség, BOLDOG, SZABAD ELET, 21.390 névjegyzékbe vett választó jó munkcval harc a békéért 1935-ben választottak Kecskeméten. Hogy kiket? A kérdésre nevekkel felelünk. Valamennyien ismerik a városban és a környé­ken a múlt zsarnokait. Zsitvai Tibor, Sárközi Jenő, Szabó Iván, Héjjas Iván. Elég ennek a nébánynak említése, hogy a kecskeméti dolgozóknak eszükbe jusson a mult, a 20-as évek tömeggyilkolása, a terror, az éhezés. Mit mondott akkor a választási felhívás: ,,.V Nemzeti Egység programja, Magyar Testvéreink, a ti égető bajaitokon valő könnyítés...'' Könnyítés, gyógyítás csak jól hang­zott szavak voltak, mögöttük a valóság: csökkent a napszám, nö­vekedett az éhségtől a betegek száma, mind több lett a tüdőbajos gyermek. Akkor, a választások előtt, a Szegénygondozó igazgatója a sajtónak így nyilatkozott: „A Szegónygondozó ötéves fennállása óta ez a tél volt a legnehezebb, ez a tél Hozta a legnagyobb nyo­mort. A munkanélküliség növekedésére jellemző, hogy az idén fordult meg a legtöbb segélyt kérő a Gondozóban. Az idén télen menetoszlopban jöttek a szegények a Gondozóba. Az elmúlt télnek egyetlen tanulsága van a társadalom részére, nem lehet csak alka­lomszerűen adakozni, hanem rendszeres támogatásra szorulunkA koldulás volt az éhezés gyógymódja. Sokezer ember rettenetes sor­sán adakozással akartak segíteni. Az egyik hivatalos jelölt és hivatalai „Sárközi Jenő dr., a Nemzeti Egység Pártja második hivatalos jelöltje, fiatal kora ellenére is gazdag közéleti múltra tekinthet vissza. Sárközi Jenő dr. Kecskeméten született 1887-ben. Kecs­keméten, majd Kolozsváron és külföldön tanult. 1915-ben lett ügy­véd. évek sora óta tagja a th. bizottságnak. .1 Nemzeti Egység Vártjának ügyvezető elnöke. Tevékeny szerepet vállalt a Gazdasági Egyesületben. Elnöke a Népbanknak, KTE-nek s a Sertéshizlalók Gőzmalmi Részvénytársaságának. Jelentős az a szerep, amelyet a Mezőgazdasági Kamara szakbizottságaiban — részint mint elnök, részint mint tag — kifejt. A baromfi kiviteli szakbizottságnak el­nöke, a Mezőgazdasági Hitelvédő Egyletnek pedig alelnöke, ugyan­csak mint elnök fejt ki megértő munkát az adófclssőtamlási bizott­ságban. Élénk közéleti szereplésének méltánylásaként, a kormányzó kormány főtanácsossá nevezte ki. Sárközy Jenő dr. minden tevé­kenységét valóban a közért való fáradhatatlan munka jellemzi, tudását, rátermettségét mindig szívesen adja mások javára. Hiva- tottságának ezer tanujelét adta. A Nemzeti Egység nagyszerű kecskéméi szervezetét évek fáradhatatlan, áldozatos munkájával építette ki. Ajtaja mindenki' előtt tárva van és nincs igazságos ügy, amelyet fel ne karolna.““ Ez szószerinti idézet a Kecskeméti Közlöny 1035. évi március 31-iki számából. Horváth Ödön, a későbbi nyilas főispán, a lap akkori főszerkesztője, jól íeldtcsérte gazdáját, de Kecskemét a választás után következő csaknem tíz esztendeje Sárközi ,.nagy­szerű“ tulajdonságaiból semmit sem látott meg. A valóság az, hogy nem volt igazságos ügy, amelyet felkarolt volna, hogy agilitása a város knJáktársadahnáért volt, akik az ügyvédtől nem sajnálták a pénzt, hogy önzetlensége, mérhetetlen önzés volt. A mai napon űjra választ Kecskemét dolgozó népe. úgy mint az egész megye és az ország. Eszébe jutnak az ,,emlékek'“. Leg­többje a maya bőrén érezte a Héjjasok, meg a Francia Kisstk uralmát. Nem bolt munka, negyven fiitérért is elmentek, csak égy darab kenyérre jusson. Ebből dagadtak vastagra ezek a parazita férgek, kiket rendszerükkel együtt milliók gyűlöltek meg. Ezek és csatlósaik szeretnék ma újra kirobbantani a háborút. Azok, akik 1935-ben hűsógesküt tettek Gömbösre és a berlin—római tengelyt támogató, háborús politikájára. Kémhíreket terjesztenek, háborúra izgatnak, mint Tóth és Lednicki, árut rejtegetnek, a mi bőrünkre spekulálnak, mint Ballal nagykereskedő. Kemény ökölcsapás mind­erre népünk felelete. 1935-ben és még később is gúzsba volt kötve népünk. Gyűlölettel telve tűrték a tömegek az arcátlan rablást, a modern rabszolgaságot. A békeharcunk erős. Mindent megteszünk érte. Erősítjük nép­hadseregünket, megvalósítjuk az ötéves terv feladatait, építjük az országot. Aki kezét meri emelni ránk, arra kíméletlenül lesújtunk. A cél, amiért hurcolunk, magabiztossá tesz bennünket, mert van Szovjetunió, a népek békéjének hatalmas őre, van Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak nagy vezetője, van Pártunk és Rákosi elvtár­sunk, akinek mindenünket, szabad, boldog életünket köszönhetjük. Ez leik- sít ma mi,idea választót újabb győzelmekre. Ezért ázavaz a mai napon mindenki kivétel nélkül a Népfront jelöltjeire. Kusztor Ilona tanácstagjelölt cneietrajza 1029-ben születtem Csákváron. Apám cserépkályliás volt, üzemi munkás. Nagyapóméit agrárproletárok. Nagy szó volt, hogy a fiúknak szakmát adhattak a kezébe. Pedig keserves kenyér volt, öttagú családnak kellett keresni. A gyermekkorom olyan volt, mint a többi proletárgyereké a Horihy-M agyarország éveiben. Iskola, amelyben már kicsi korunktól fogva megtanultuk, hogy mit jelent a szegénység, a lemondás, a bizonytalanság. Apám birkózott az élet­tel. Gsákvánól Bicskére, majd onnan Hajdúnánásra költöztünk. A szegénység mindenhova kísért bennünket. 1942-ben apám bevonult. A háború mind közelebb dörgöit. Egy napon bonibatámadást kapott a város és egy a házunkat rombolta szét. Hajléktalanok lettünk. Még akkor nem tudtuk, hogy árvák is. Néhány hónapra rá kaptuk az értesítést, hogy apám hőst halált halt „a haza védelmében“. A felszabadulással új élet virradt ránk. 1949 szeptemberében beléptem a helyi háztartási alkalmazottak szakszervezetébe és el­végeztem a kilenchónapos alapfokú szemináriumot. Az előadásokon keresztül megismertem, hogy mit ad a Párt és a szakszervezet a dolgozóknak, hogy a munkásosztály a munkaversennyel hogyan építi a szocializmust. Vágyam hamarabb teljesült, mint gondoltam. Ez év júliusában felvettek a Kecskeméti Cipőgyárba. Mintha haza­jöttem volna. Bekapcsolódtam azonnal az ifjúsági munkába és a termelésen keresztül igyekeztem mind többet és többet meghálálni a Pártnak. A?t, hogy ma már állandóan 100 százalékon felül tel­jesítek és a multheti átlagom 159 százalék volt, annak köszönhe­tem, hogy a Párt megtanított örülni az életnek. Dolgozó társaim bizalmából én is tanácstag-jelölt vagyok. Úgy érzem, ennél nagyobb kitüntetés nem érhetett volna. Miért volt hétköznap, szerdán a választás? A Kecskeméti Közlöny erre is pontos feleletet ad. választást azért kellett hétköznapra kitűzni, mert a rövid határidő miatt Összelőni örüld választási időpontok melleit a kar­hatalom beosztásúi nem tehet másképpen megoldani.“ Nagy ..lelkesedést'“ tapasztalhattak Zsitvaiért, Héjjasért, meg Sárköziért.’ A karhatalmat el kellett osztani, hogy az üzleti szá­mításokba nehogy valami váratlan hiba csússzon bele. Volt féléim lüknek alapja. Fáy, az akkori főispán, miikor az egyik válastzlási natgygyülésen Zsliívayt üdvözölte, azt mond a: „Dü­börög alattunk a föld és ezerszer jobb, ha a reformokat a Gömbö­sök és a Zsitvayk valósítják meg, minthogy a vezetésre nem alkal­masok kezébe kerüljön sorsunk.“ A vezetésre pem alkalmasok azok voltak, akik dübörgették a földet, akik ellen a harhatalmat be kellett osztani, akiknek a vá­lasztás után ezerszer rosszabb volt. Féltek a dolgozó millióktól. Mennyibe került a választás? , Ezer pengőért tele lehet ragasztani a várost plakáttal. Egész hadseregek kapták a plakátragasztó parancsokat a pártok udvarán falragaszok és csirizes vödrök tömege állt csatasorban. Négyezerrel ki lehet tapétázni tíz napra minden Oszlopot és táblát. Ha a házfalakat és a kerítéseket akarom telirag ni, úgy ez 110 pengőbe kerül. Mindent egybevetve, 1000 pengőből --.ár- nagymérvű ragasztós vihető véghez, hogy a város nem látszik ki a csirizből." A vendéglősök sokra számítanak , Lehet-« keresni? Eehet szerényen. Egész sereg fiatalember kap az egyes pártoktól 2—3 pengős napidijat, cgy-egy ügyesebb, élelmesebb kortes 10 pODgőt beinkasszál naponta. Mindannyian megdolgoznak érte, de szívesen csinálják, nem bánnák, ha egy évig tartana a választás és azután újra kezdődne. A szavazástól sokat várnak a konflisok is. A vendéglők még nem nagyon érzik a fellendülést. A Nemzeti Egység melletti bor­mérésben azt mondják, hogy egy hajszálnyit javult a fogyasztás, a Dómján vendéglőéé is. ügy két hajszálnyit.“' A választást és a körülötte sürgő siserehadat a-z üzlet érde­kelte, hogy a nép bőrén mit lehet újra zsebrevágni. A Kecskeméti Közlöny ezt hűen visszatükrözte, minden szót megírt, így „moz­gósított“. Aki sokallta as emberi életkor határát Bornemissza miniszter előadást tartott Kecskemétien a fiatalok sorsáról. Ezeket mondta: „A fiatal értemteég munkanélküliségének oka: legeteö'sorbain arra vezethetők vissza, hogy az emberiség mű­velődési foka emelkedett és túl sokan törekszenek értelmiségi pá­lyákra. Egy másik oka az, hogy az emberi élet meghosszabbodott. >ía már 35—íl> év helyett 50—55 év az átlagos életkor. Ez azt je­lenti, hogy az emberek mindig tovább ülnek az íróasztal mellett.“ Ebből már akkor sokat érthetett a magyar fiatalság, ma még többet. Képek a Néofront-naaygyűlesről Mint a végeláthatatlan folyam, úgy ömlik a tömeg a Szé- chenyi-térre, ahol a Magyar Függetlenségi Népfront tartotta meg választási nagygyűlését. A vörös zászlók erdeje alatt jönnek a kecs­keméti dolgozók ezrei a térre, többen, mint amennyien 1935-ben sza­vazatukat adták. A téren a házak vörös drapériába öltöztek. Az emelvényt Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképei díszítik. Jelszavak hangzanak: ,,Szavazz a tanácsokra — a békére sza­vazol !“* DoDáth Ferenc elvtárs, az Elnöki Tanác$ Tagja beszél: ,,A régi közigazgatásnál a jegyző, a főbíró fogheggröt beszélt a dolgozó nép­pel. így volt ez Kecskeméten is, ahol a Héjjas-család és annak retye-rutyája tartotta a kezében a város közügyeinek intézését. Még a felszabadulás után it a városházán maradtak a régi idők emberei, kik kiforgatták a kormány helyes Intézkedéseit. Amikor a dolgozó nép kezébe vette a hatalmat, akkor ezeket az elemeket U n és fokozatosan ki eb ru daliák. A tanácsok megválasztáséval Kecskemét dolgozói is véglegesen birtokba veszik a városházát. A nagygyűlésen hatalmas tüntetés volt a béke, az ötéves terv, a szocializmus építése mellett. ÜNNEP A VÁLASZTÁS NAfJA A dolgozók nagy lelkesedéssé! készülitek erre a napira. A földek dolgozói, a parasztok befejezték az őszi munkálatokat. A jövőévi kenyérnek való már a földben van. Az üzemekben a választási bar cot egybekötik a nagy termelési eredmények elérésével. Mindenütt feliiiijámásiEkat valósiSják meg a dolgozóik november 7-re, a dicsősé­ges Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára. A Kecs­keméti Gépgyárban Kiss K. Ernciné vállalta, hogy 127 százalékos tel jesítmiérnyéii 130 százalékra emeli fel. Eddig a 153 százaléknál tart. A jő munka mindenütt, a falvakban, üzemekben, hivatalokban a legfőbb jellemzője annak, hogy egész népünk lelkesedik a vá­lasztási győzelemért, hogy minden fronton, a termelés, a szavazás vonalán teljesíti kötelességét. Ha a termelésben mindenki kivette a részét hiánytalanul, akkor a mai napon ugyanúgy kivétel nélkül adják le szavazatukat saját jelöltjeikre, önönmagukra. A fiatalok boldogan készülnek Nagy, fáklyás felvonulás köszönti, harangozza be a válasz­tások napját. A fiatalok minden erejüket a választási harcba ad­ták. A választást külsőségében is széppé teszik. A válasz tőhelyisé­geket feldíszítették. Reggel hat órakor zenekar és éneklőcsoportok járják a vá­rost és adják hírül a tanácsválasztás napját. Harminc koltúrcso- port készült fel, hogy szórakoztassa műsorával a dolgozókat. Népi játékok, népi táncok fogják gyönyörködtetni nemcsak a városi, hanem a tanyai dolgozókat Is. Üzemi dolgozók szavazatuk leadása után azonnal járműre ülnek és mint mindig, most is, kimennek a falvakra, tanyavilágba, hogy munkát végezzenek, hogy mozgósítsák népünket a választási győzelemre. Jgy választ Kecskemét 1950-ben, Boldogan, örömtelién szavaz­nak és választják meg a n-P jelöltjeit és bízzák meg olyan fel­adatokkal, amely boldog jövőnket, a szocializmust építi. Nem felejtünk, visszaemlékezünk... A Kecskeméti Közlöny 1934 szeptember 22-i számában a következőket olvashatjuk: • ,,Március óta nem ad hirt magáról egy 5 gyermekes nap­számos. Munkakeresés céljából indult vándorútra. Kisivúzemü, kétségbeesett fiatalasszony járt ma délelőtt a rendőrségen. ötgyermekes anya, aki több mint félév, óta semmit sem tud a férjéről..Az­óta egyedül nyomorog és éhe­zik. Öt gyermekével együtt, mióta férje azzal búcsúzott el a családtagoktól, hogy vándorútra kél, munkát keresni. Mint any- nyi sok más — írja a Kecske­méti Közlöny, — akinek vonat- költségre sem volt pénze, gya­logosan indult útnak. Telt, múlt az idő, de Sándor István­ról semmi hír nem érkezett. Mór egy féléve nyomorog ron­gyosan, éhesem várja a csaló t az apát, aki gyermekeiért gya­logosan indult munkát keres­ni.“ * Mit mond á Közlöny október 19-i száma? * Adakozzon a város gaihoma- nemüt, burgonyát és ruháin-ni üt a szegényeknek. A szegényig« n- dozó hivatal — írja a Közlöny — kéri, hogy a belterület la­kossága gabonán cm üt, búbot, burgonyat, használt alsó- és felső fehérneműi és kijavít ha ló rossz cipőket adományozzon. • A város urai a dolgozó nép pénzén dorbézolva, a nép, a munkanélküliek ezrein „segí­teni‘ csak adakozással tudtak Ahelyett, hogy megszüntették volna a munkanélküliséget, sze­génylaktanyákat állítottak fel és adományokból összejött fil­lérekkel akarták betömni a szá­ját. * A nyomorról, munka nélküliség­ről beszélt a Kecskeméti Közlöny 1934 március 8-1 száma Is. * Budapestről Kecskemétre gya logoit egy 13 éves fiú. Art mondta, hogy szülői engedély­ijei munkáit keres. Tegnap délután a Jókai-utcád rendőr­őrs zeni igazodásra szólított fel egy fáradtain bandukoló fiút. A kérdésre akt mondta a rend­őrnek, hogy Budapesten lakik a Márta Valéria telepen és szü­lei beleegyezésével indult útnak a Fővárosból munkát keresni. * A Kecskeméti Közlöny novem­ber 18-i száma iffy ir: „— Hol a bajt — A gazdasszonyok nagyon le­mentek a bérekkel, a lányok pe­dig tartani akarják az eddigit. Szóval ,,bérharc'“ folyik. Ma délelőtt is ácsorgóit vagy ötven láng a kapubejárót áfatt. Nincs- egy előszoba, ahol meghúzhatnák magukat, amíg jönnek a gazdasz- Szonyok. Kevés jön. Inkább beje­lentik igényüket az intézetnél, > házhoz küldik a lányi, de egymás­után jönnek vissza az intézetbe:, azzal, hogy nem sikerült «z alku. Csikós Rózsi (a szillei Alsószék- lón laknak) elmondja, hogy öt pengőért akarták felfogadni, de 6 17 éves létére, 12 pengő havibéren alul nem akar elszegődni. Nagy Zsuzsa is visszajött szerződés nél­kül, mert még ,,nem perfekt szo­balány • — Nyolc pengőért akartak ott tartani — mondja indignálódva. — Engemet, aki 16 pengő havi fizetésért alább sose szolgáltam! Nagy Judit Talfdjdból jött be, hogy elszegődjön■ — Húsz pengőt szeretnék ha­vonta — mondja. — Mit tud? — Jól mosogatok, kenyeret da­gasztok, a legszükségesebbet meg tudom főzni. Nyolc pengő elég lesz? Nem! * Pálinkás Lászlóné az ötéves kis­lányát, az Ilonkát havi 5 pen­gőért szerződtette el/

Next

/
Oldalképek
Tartalom