Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. október (5. évfolyam, 148-173. szám)
1950-10-22 / 166. szám
\ y'X á. r VA C4 BÁCSKISKUNMEGYEI '^y NÉPUJSÁ6 A szavazás; mi iifi nyájuuk foga és hazafias kötelessége V. évfolyam, 166. szám „Az október 22-én megtartandó ta niS.cs válás zt á sok a népi dem ok rácsa alko tm anyának megteremtése Óta a legfontosabb lépésit jelentik abbain a*z irányban, hogy államunk hatalmának minden forrása és birtokosa még inkább és még teljesebben a dolgozó nép legyen.“* — írta Rákosi el'Y'társ vasárnapi cikkében. Ezért örömünnep ez a mai map, minden hazáját szereftő, dolgozó magyar ember számára, ezért ünnepel a mai naipon megyénk dolgozó népe, ezért járulunk kivétel nélkül uyindái) ny iám az urnáikhoz. Szavazatunkkal elősegítjük népi demokratikus államunk további hatalmas arányú megerősödését. Alkotmányunknak csakúgy, mint minden eddigi eredményeinknek megteremtője, a Párt, Rákosi elvtiáre. A Párt. Rákosi elvlárs ígérte meg, hogg a bürokratikus és népellenes horthgs- ta-államgépezet utolsó maradványait is felszámoljuk s helyette megteremtjük a nép érdekeit szolgáló, a rté/fért való helyi tanácsokat, melyek a nép széles tömegeit közvetlenül is bevonják az ál'liaim igazgatás szervezetébe. Elég egy pilllaintást vetni a falu, a járás, a megye tanács-, tagjelöltjokiek listájára, máris láthatjuk, hogy itt. valóban a dolgozók legszélesebb tömege —- orra érdemes -— képviselői lettek jelölve azzal, 'hogy a tanácsokban a nép ügyét szolgálják. Jelöltjeink mindenekelőtt megyénk üzemeinek élenjáró munkásaiból, sztahánooist álból, a dolgozó kis- és középparasztok érdemes tagjaiból, az értelmiségiek, a dolgozó kisemberek legjobb jaiból tevődnek össze. A jelöllek soraiban, eddig soha nem tapasztalt nagy sziámiban találjuk a nőket, s szocialista hazánkért lelkesen küzdő fiatalok tömegeit. A párttagok mellett, akit a megyénkben mintegy 2000 főt tesznek ki a jelöltek között, négyezerre rúg a pártonkíviili dolgozók száma. Többek között ez is Pártunk, népi demokráciánk erejének növekedését és azt a bizalmat mutatja, mely- üyel Pártunk viseltet a dolgozók széles tömegei, a pá ntonk ívüiiek, más pártbeliek felé. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a dolgozó kiis- és közép- parasztok között abszolút Jöbb- sógben egyénileg gazdálkodók vannak. Meggyőződésünk, és hitünk, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó tanácstagok •mellett az egyénileg gazdálkodók részvételével jó kezekben lesz a szocializmus felé haladó községeink sorsa. Azért fogadta megyénk dolgozó népe meleg szeretettel a jelölteket. mert mindannyian látjuk, tudjuk, hogy azok közülük valók, a dolgozó nép érdekeit fogják képviselni. Ezért mondta az egyik bajai para szít-asszony, hogy „ebben a Tanácsban a mi MtiiOairiiitr rkAra 50 fillér ELŐRE A NÉPFRONT VÁLASZTÁSI GYŐZELMÉÉRT Irta: lílMITI JÓZSEF, a Megyei Pártbizottság titkára I fiaink fognak ülni, nem kell j attól félni, hogg eltévesszük a ! rangot s méltóságos helyett nagyságosnak mondjuk őkel". A dolgozók emlékezetében még élénken él a mulit rendszer ' népellenes, jogtipró, öürokrati- ! kus közigazgatásának emléke. | Megyénkben is, mint másutt, ; a nép nyakán terpeszkedtek az j eldenitörradauom véreskez ü hiá- I náii: a -bankárok, kuiákok, ku- peoek, oépemyomó, ügyvédek isiserahaba. kiknek eszményképük és vezetőjük a horibyk, az end retesz, ók, héjjaisok, firam- ciakissmiháiyok voltak. Nem csoda, ha a munkásember irtózott a községházától, általában a hava tantól, mert a néptől küiönéüó, a nép fölé emelt, népellenes bürokrácia, I olt sújbotte, ott ártott a sze- ! gény embernek, ahol tehette. A : szegény ember ügyes-bajos dolgát hónapokon, év-ekeu kereisz- tiil búzták-haúaszitotuák, s végül is az ő ellenére, az ő kárára döntöttek, azt «L Niem 'véle kénül beszélt a dolgozó nép — a közigazgatást jeiaemezve, -— arról, hogy „úgy forog a kerék, ha kenik“1, A dolgoz óknak azonban kevés pénzük volt a „kenésre““ s így aztán nem nekik, hanem a tehetősebbnek forgott. Ez az oka annak, hogy a mai napon, amikor a horthysta államgépezet utolsó maradványait zúzzuk széjjel és teremtjük meg a népet szolgáló helyi tanácsokat, ünnepel dolgozó népünk. A felszabadulás óta Bács- Kiskun megye hatalmas fejlődést tett meg hazánk újjáépítése, szocialista átszervezése, a dolgozó nép életszínvonalának emelése terén, — hogy csak az elimuiit év eredményeiről beszéljünk, -— mindenekeilőtt a mezőgazdaság szocialista továbbfejlesztésére. A itermelöszővetkezeti tagok számát mintegy 200 százalékkal növeltük, a nemrégiben lezajlott békekölcsönjegyzés — a múltévá 13 millió forinttal szemben — 29 imllldós végeredménnyel zárult. Megyénk dolgozói harcukkal, eredményeikkel igazolják, hogy egyszer s mindenkorra szakítottak a múlttal s ma már nemcsak Raján, Kecskeméten, hanem Izsóikon, Orgoványon és Dnnaipatajon is a szocializmust építő jelenre, ragyogó jövőnkre büszkék a dolgozók és gyűlölik az ellenforradalom gyászosmui- tó emlékeit és elvetemült utódait. A megcáfolhatatlan tények sorozata mutatja megyénk dolgozói öntudatának fejlődését azt, hogy magukénak érzik, tá meglátják népi demokráciánkat, amely vatamennyiünfcnek munkát, jobb életet, megbecsülést, biztos jövőt ad. Kecskemét az elmúlt rendszerben elmamdotitiságárőí, a sivár bugaci homokról, niaiplopó nagy urak, a kiváncsi idegenek mulatozásairól volt „hírős*“. — Ma: az élenjáró dolgozók szorgalmáról, fejlődő termelőszövetkezeti csoportjairól, gyönyörű, új, modern OTI-épületé- ről, a Gépgyár nagyarányú kibővítéséről és azzal büszkélkedik, hogy egyszer s mindenkorra megszűnt a dolgozók jövőjét fenyegető munkanélküliség. Az ötéves terv megyénket fe hatalmas létesítményekkel gaz dagítja. Épül a hajai, a duna földvári Duna-híd. Kiskunfélegyházán új iközépmehéz vas- szerkezeti gyár létesül, mintegy 40 millió forint költséggel, meglévő gépállomásaink még ezév- bn öttel szaporodnak. Közvetlen szomszédságunkban, Dunapentelén, épül büszkeségünk, a Dunai Vasmű, mélye* az egész országunk figyelnie, szeretető övez. A mi megyénk dolgozói is mindent meg fognak tenni, hogy kivegyék részüket az ötéves terv leghatalmasabb alkotása, a Dunai Vasmű építési munkájából, amely — mint tudjuk, — már 1951-ben mintegy 35.000 dolgozót fog foglalkoztatni. Rövid öt esztendő alatt, egy pusztító háború után,—amelybe a gyilkos Horthy-fasizmus kónyszerítelte országunkat, — a Szovjetunió, Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével, hatalmas utat tettünk meg. Ezért mondta Rákosi elvtárs, hogy a „mi elemünk a tar emlő béke, az ellenségé a pusztító háború. Az imperialisták a pusztító háborút akarják. Hazánkban a statisztika új gyárak, új utak, hidak, vasutak, duzzasztómüvek alkotásáról, az életszínvonal emelkedéséről számol be. Az imperialistáknál a bankok, a bányák, a monopóliumok urainak szédületes jövedelméről, a dolgozóik elképesztően nyomorúságos helyzetéről. Nálunk az épülő iskolák, napközi otthonok, bölcsődék, üdülőhelyek ezrei védik a dolgozók egészségét, biztosítják a pihenést; az imperialistáknál a J csökkenő életszínvonal, a korlátozott szabadságjogok, a brutális rendőr terror, a kapitális- j fák leplezetlen, cinikus pöffesz-, kedése jellemzi az emberek életét. Az imperialisták szemérmetlen nyíltsággal háborút folytatnak a dolgozók szabadságmozgalma, 0 kis népek függetlensége, békéje ellen. Koreában az amerikai katonák, a német fasizmus hóhérlegényeiit is .túlszárnyaló, barbár kegyetlenkedéssel akarják meggátolni egy nép szabadságmozgalmát. Polgári lakóépületek, iskolák, kórházak bombázása, a polgári lakosság bebörtönzése s kegyetlen. megkínozása, a nők meg- becstelenítése. csokoládéért, rágógumiért való cserélgetése: ez az amerikai katonák „hőstette“. Tudjuk, hogy az imperialisták nekünk is ilyen sorsot szánnak. Tudjuk, hogy déli határainkon ugrásra készen áll az imperialisták elvetemült, mindenre kész kiszolgálója: Tito és bandája. Szemünk dőlt folyik a jugoszláv nép tragédiája, árúbabo- csátása Titóék és az angol-amerikai imperialisták egyéb ügynökei segítségével. Jugoszláviában ma a dolgozók a szó szoros értelmében, éhínségben élnek. Közismert, hogy pl. a legelemibb közszükségleti cikkek, mint pamutiárú, bőr, kenyér, hiányzanak. A jugoszláv falu a kulákok járma alatt nyög. A jugoszláv paraszt sokkal inkább, mint a múltban, kiszolgáltatott a kuiá- kok kén ye -ked vé nek. A jugoszláv hazafiakat és kommunistákat a német gestapó legényeket is megszégyenítő kínzásokkal, büntetésekkel próbálják megfélemlíteni, üldözni. A napokban jelent meg Tito legújabb rendeleté a Jugoszláviában élő nemzetiségiek eiemi jogainak megnyirbálásával kapcsolatosan. Ez a rendelet a Vajdaságban éiő más nemzetiségüe- •ket, így pl. többek között a magyarokat, arra kötelezi, hogy naponként jelentkezzenek a r en d ő rs ég en, s zig o rúan korlátozzák a 'nemzetiségiek belföldi utazását ® utasítás van arra, hogy aki engedély nélkül elutazik pl. Szabadkáról Beigmdba, azt azonnal le kell tartóztatni. A Titó-fasizmus rémuralmat teremtett a nemzetiségeknek, ugyanakkor, amikor a jugoszláv népet is nyomorba és szolgaságba döntötte. Boldogok lehetnek és boldogok is a mi szabid hazánkban élő más nemzetiségű dolgozók, akik a lenini-sztálini tanításoknak megfelelően, a legteljesebb egyenjogúságban, szabadon élnek és dolgoznak. Nálunk a délszláv dolgozók egyenrangú tagjai a társadalmunknak. Kormányzatunk a délszláv iskolák és kollégiumok széles hálózatát 1950 október 22, vasárnap teremtette meg. Défsziáv-lakta községeinkben virágzó népi kultúra műveli, szórakoztatja a dolgozókat. A tanács jelöltjei között ott fataljuk, a délszláv dolgozókat, így pl. a megyei tanácsban Tribti Józsefinél, aki egyben a bácsalmási já nás végrehajtó bizottságának titkára is. De sorolhatnánk tucatszám, a járása és a helyi tanácsba jelölteket, a délszláv dolgozók legjobbjait, akik személyes részvételükkel is tanúsítják, hogy hazánkban — szakítva a régi rendszer nacionalista, politikájával, — megvalósult a különböző nemzetiségű dolgozók testvéri együtt működése és harca a közös ellenség, a íkii'Z'sáíkmányö!ók, az imperialisták ellen. Népünk soha nem volt olya« egységes és eltökélt a békéért vívott harcban, mint éppen napjainkban. Ez az eltökéltség megmutatkozik abban is, hogy áldozatot és fáradságot nem kímélve, növeljük és erősítjük békénk védelmezőjét, Néphadseregünket. Honvédségünket, amely a tanács választás harcából is becsülettel kivette részét, a dolgozók osztat illan szeretettel, meg becsüléssel fogadták, mert tudják, hogy honvédeink, tisztikarunk a népből, munkásokból, ixrrasztokból vannak, a népért harcolnak. Honvédségünk a béke honvédsége. A békéért vívott harcban erősek, megingaithatatlainok vagyunk, mert tudjuk, hogy ve- ; lünk együtt sok száz millió em- j bér haliad ezen az ú ton és min - ' denekelőtt erősek vagyunk azért, mert a béketábort, a harcokban megedzett nagy szovjet nép vezeti, akinek következetes békepoliitikája egyben biztosítéka annak, hogy 'a mi népünk harca is eredménnyel jár. A mai választáson megyénk dolgozói nem tévesztik szem elől Rákosi elviáns figyelmeztetését, tudják, hogy „az ellenség feszülten figyel bennünket és arról, hogy milyen egységesen szavaz le népünk jelöltjeire, úgy fog olvasni, mint a nyitott könyvből". Megyénk dolgozói részéről nem lehet kétséges a válasz. An ötéves terv meggyorsításáért, tartós béke biztosításáért, a be-j íyd tanácsok megalkotásaérti egyértelműen a Népfrontra sza-t j váznak. j Ez a választás a dolgozó népi ■ hatannas győzelmét, az imperil alisták újabb vereségét fogja jelenteni. i Előre Rákosi elvtárs vezt- ' lésével a Népfront győzelméért4
