Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-24 / 142. szám

Az államügyészség: vádiratot adott ki a Miisértékesíto A. V* volt vezetőinek a közellátás ellen elkövetett bűnügyében 'A budapesti államiig yészség megküldte a vádiratot a munkás- blióság eiDőkéniek a Húsértéke- sí‘ő NV. veit vezetőinek a kőzei- 'álás e'íen elkövetett bűnügyével kjpcsoiatban. A vádirat hangsúlyozza, hogy a n\o'.c vádlott — Szita Pál, Im­rén János, Hizsnyai Pál, Solti István, Koncz József, Sipos Jó­zsef, Márta András, Draskóczy László, mint a Húsértékesítő NV volt vezetői — „Budapest dolgo­zói elől az alább bizonyított tény­állás szerint több minf ötezer mé- lerniázsa húsárát elvont. Ebhez a félmillió kiló grammot meghala­dó mennyiségű húshoz úgy jutot­tak hozzá, hogy a vásárló dolgo­zó közönséget a legkülönfélébb inődou becsapva, uncgtkárosítot- ták, részére kevesebb húst mér­lek. Ezzel a bűncselekménnyel a népköztársaság gazdasági és köz- e'.iáítisi érdekeit súlyosan sértet­tek. Sajátmaguk részére négymil­liót meghaladó hasznot húztak Eit ai összeget a vásárló dolgo­zók zsebéből húzták Id. Nagyvágőlt, spekulánsok. A vádirat hangsúlyozza, hogy a vádlottak oéája az építő munka akadályozása volt. „A vádlottak abban a nemzet­közi helyzetben —> folytatja az áiiamügyészség vádiirata, — ame­lyet az jellemez, hogy az imperia­listák és különböző csatlósaik a háborús uszításról és pánikkel­tésről a közvetlen támadás és há­ború kiprovokálásának útjára léplek, azt a eélt szolgálták és tűzték maguk elé, hogy a béke frontját erősítő dolgozó nép építő munkáját a közellátás megzava­rásával súlyosan akadályozzák. I A HUSÉRT NV legfelső vezeté­sébe a dolgozó uép ellenségei: nagyvágók, spekulánsok, jobbol­dali szociáldemokratáik cs más ellenséges elemek furakodtak be. Szita Pál vádlott a felszabadulás előlit a peyerlsta vezetés alatt működött ÁFOSa keretén belül Bötiui Arthur. Vészt Sándor és a Bechfer Péter klikkjéhez tartozó Hedsz Móric környezetének volt tagja, A legfontosabb HUSÉRT- árudáik élére, amikor igazgató lett, az ÁFOSz többi jellegzetes jobbot da li szociálde m ok r a Iá t, ic agyvágókat, rovott múltú spika- lánso&at helyezett. A legszigovúbb büntetést! A vádiirat a megokolásban (hang­súlyozza: „A dolgozó népnek ezek az ellenségei a fekete zéssel ello­pott áiriít készségesen szolgálták ki a „pult alatt“, hogyha azt bu­sásan tnilfizették. A dolgozó nép­nek a tudatos és gálád megkáro­sítása miatt az államügyészség a legszigorúbb és elrettentő bünte­tés kiszabása végeit a vádloita- kat a m mink ásb íróság Iáin ácsa elé állítja. Salla.v Mihály kecskeméti Tolt nagykereskedő háborúra spekulált és sok élelmiszert ront el a €lolgozók elől Az ellenség nem nyugszik, A sorozatos vereség után itt-ott új­ból felüti a fejéi, hogy kárt okoz­zon, hogy a do gozó tömegekben aljas mesterkedésével elégedet­lenséget szítson, hogy háborúira uszítson, pánikot keltsen, sebezze építésünket, jövőnket, késleltesse feladataink elvégzését. A legális lehetőségeket már jóideje kiütöt­tük a kezükbö'. Most minden mó­don, arcátlanul, az eszközökben nem vá'.ogaiva, azon igyekeznek, hogy az áruellátás vonalán hi­ányt teremtsenek, felfokozzák a vásárlási iázt és ilyen körülmé­nyiek között azután három-négy­szeres áron tudják eifeketézni a maguk összeharácsolt cikkeit. Az ellenség eme garázdálkodását le. het-e másnak minősíteni, mint annak, hogy ez az amerikai im­perialisták egyenes utasítására történik, hogy ez nem más, mint háborús spekuláció. Népgazdasá­gunkat szipolyozó elemek nem mások, mint az imperialisták megbízottai, háború» ussítók, dolgozó népünk halálos el­lenségei. Kik ezek a gazemberek? Ugyanazok, akiket eddig ismer­tünk népeílenes tevékenységük­ről, arról, hogy minden izükben gyűlölik népi demokratikus ren­dünket, arról, hogy háborút akar­nák, bogyi saját uralmukat, a nép- elnyiomást, a kizsákmányolást, a fasizmust sóvárogják vissza. Kolákok, volt katonatisztek, vállailkorúk, földbirtokos ma­radványok, nagykereskedők, k upecek, jobboldali szociál­demokraták, valamennyien ások, akik bélkés építésünk­re törnek, akik veszélyeztet­ni akarják azokat a hatalmas eredményeket, melyeket Pár­tunk és Rákost elvtárs veze­tésével elértünk, akik gátat akarnak emelni to­vábbi fejlődésünk, az ötéves terv nagyszerű beruházásainak sikere elé, akik a imaguk szűk osztály­érdekeikért egész dolgozó népünk szabadsága, jóléte árán, háborút akarnak a nyakunkba zúdítani. Ez az ellenség volt az, aki nagyhangúan „kán-ált“ egy évve1 ezelőtt, de most is, a tervkölcsön- soirso-Iás elölt is, hogyi senki egy fillért nem fog látni a pénzéből, hogyha lesz is nyeremény, az csak a munkásoknak van „kicsi- ná’va“, a parasztok egy „vasat" sem látnak. Erre az aljas hazug­ságra la sorsolás és maguk a té­nyek adlak meg a választ. Dolgo­zó parasztjaink tömegesen nyer­tek a sorsolás alkalmával s csak­nem hétszázezer forinlot veitek kézhez a nyertesek. Itt nem sikerült nekik rendet bontani, más megoldást terveztek. A városi burzsoé-elemek, a 'evi- lézlett nagykereskedőkkel össze­I fogva, akciószerűén megkezdték a felvásárlást, egyes fontos, — a dolgozó tömegek számára nélkü­lözhetetlen — árucikkeknek az eltüntetését. Ezek közé a bánátiak kosé tartozott Sallay Mihály, volt fű­szer- és gyarmatárú nagykereske­dő. Ez a népeílenes speku.áns a teketézésben, az árué.vonásban már meglehetősen nagy gyakor­lattal rendelkezett. A felszabadu­lás mán minden gondja az vo 1, hogy miként baszná.hatja ki leg­jobban, — a do.gorók számára — olyan nehéz ini'.áoiós időkéi. A vagyoni eredmények arra mu­tatnak, hogy „jói élt“ az inflá­ciós lehetőségekkel. Népünk ve­rejtékéből, kisz po yozásaból hir- leienjében szinte egyik honapró. a másikra, komoly, nagy vagyont „gyűjtögetett“ össze magának. Az összerakott pénzbőL öt hold szőlőt vásárolt és egy házat. Különböző üzlet mani­pulálásokkal, nagyobb vállal­kozásokkal, arcátlan lopás­sal, a „szerzeményt“ sikerült miég hét hold földdel meg­tol dania. A hatóságok még annakidején felfigyeltek kirívóan nagy, fekete vállalkozásaira. Négyizben eljárást /indítottak ellene. Ám akkor még a bíróságon és a feketézési ügyek­kel foglalkozó szervekben talait egyivású emberekre, így hát meg­lehetős anyiagi áldozatokkal sike­rült valahogy mindig „kikecme­regni“ a bajból. Akárhogy feke- tézett, akármennyit keresett, akár­hogy gazdagodott, mind a négy esetben neki lett igaza. Egyszer 30 napra elítélték, de ezt is sike­rűn szárazon megúsznia. Sallay látva, hogy gának és azzal j«írogatott fel Pestre. A helyi kiskereskedőktől össze, szedte a KLSOSz-igazolványokat és azok nevével sikerüli nagy árumennyiséget összevásárolnia. Sallaynak igen „fontos“ megbíza­tása volt. Kecskemét külön eges- ségek.hez szokott burzsoá elemei­nek az igényéi kellett kielégí­tenie. Ez volt Sallay! „hivatása“. Ennek így ékezett minél jobban megfelelni. Jobboldali fasiszta üzletfelei, barátai meglehetősen el vol­tak látva olyan cikkekkel, amit a dolgozók még csak nem is láttak. A lakásán talált élelmiszer és egyéb árucikkek bizonyítják, hogy Sallay nagymennyiségű áru: juttatón fekete piacira. Mi volt a lakusán elrejtve ? 15 kilogramm kristálycukor, 70 kg cukorka és csokoládé, 4 kg kakaó, 15 liter ecet, ami szintén csak maradék, 20 li­ter tisztaszesz, 2 kg tea, 15 kvadrád finom felsőrészbőr. nagymennyiségű likőr és pá­linka. De Sallay nemcsak odahaza rak­tározott, hanem apósánál js elhe­lyezett egyet-mást. A kamrában 5 mázsa tavalyi őrlésű liszt volt beraktározva a „rossz időkre". Ugyanakkor a kenyeret csak a péktől vásárolta. Az üzlet olyan jól jövedelmezett, hogy pénzét nem tudta már mire költeni, vásárolt egy ötször ölméteres keleti perzsiaszőnyeget, amit szintén apósánál rejlett el.. «sorul a hurok, mint nagykereskedő megszűnt és kiskereskedőként dolgozott. Ez azonban, mint később kiderült; rosszul sikerült fedezéke volt gazemberségeinek. Nem sokkal később beadta az iparengedé­lyét s ezzel hivatalosan, „meg­szűnt“ a Sallay-oég. De csak hi­vatalosan. Az üzérkedés, a feke- lézés továbbfolyit. Olyan jól ment az üzlet, hogy egy személygépkocsit vásárolt ma­Sallay gazságai lelepleződtek, ügye azt mutatja, hogy a szük­séges árucikkekből az áruhiáuy oka elsősorban az ellenség ma­nipulációja, tömeges, nagymennyi­ségű felvásárlása. A dolgozók ökle lecsap ezekre a spekulánsokra, megtisztítja az áru útját ezektől a láncolóktól és kemény választ ad uszításukra, háborús rémhí­reikre, az áruk elvonására. Sallay meg fogja kapni a nép ellenségei­nek kijáró, súlyos büntetést A Pénzügyminisztérium felhívása az ötéves tervkölcsön kötvény­tulajdonosaihoz A Pénzügyminisztérium felhívja az ötéves tervkölcsön kötvény­tulajdonosainak figyelmét, hogy a kötvényeket gondosan őrizzék meg. Az első sorsoláson kihúzott kötvények 5 éven belül még 9 nye­reménysorsoláson vesznek részt, melyeken ugyanolyan nyeremények kerülnek sorsolásra, mint az első sorsoláson. A legközelebbi húzás 1951 márciusában lesz. Emellett 5 éven belül mindenki megkapja az államnak kölcsönadó*! összeget is. | A kaskantyúi pártszervezet felkészült az esti agitációs tanfolyamra A kerítés alacsony, ritka-lé­ces, olyan, mint egy oldalára fektetett létra. — Itt lakik? 1— Ott, ott, menjenek csak nyugodtan, ott lakik a Pista bácsi, a ipiárttitkár. Az udvaron csak „jó es- tét“-tel fogadnak, a csuda tud­ja, kik vagyunk. De hogy a szo­bába érve kommunista módra köszönünk, Pista bácsi, Gál elvtárs, ,,8zabadság‘‘-gal, vála­szol. Idősebb, csontos ember. A be­széde lassú, a. mozdulata ki­mért. A papírjainkból már lát­ja, hogy mi járatban vagyunk. Gyorsan szék kerül alánk. Gál elvtárs elrendezgeli az elölte levő frissen írt irkalapokat és beszélgetünk ... Az egyik szomszéd is átlépett, ö volt Kaskantyún az első párttag. Hűvös van, de mezítláb szaladt át. A szövet­kezetben terményfelvásárló. Hogy a cipőjébe ne menjen a búza, hát meg kellett «zokni a meztelenlábon szaladgálást. Négyen vagyunk, de Gál elv­társ többet beszél, mint mi hár­man. Van miről. Lebet-e más­ról szó, mint a választási mun­káról. Öreg ember, fiatalos hév­vel, olyan kézenfekvőén, mintha mesélne, mondja el, hogyan is szervezték meg a választási agi­táció!, melyek is azok az ered­mények, amelyek a községbeli- nek nap mint nap szemébe öt­lenek, de mégis tudatosítani kell, hogy emlékezetükben le­gyen: ezt a Pártnak és Rákosi elvtársnak köszönheted. — Hány népnevelő van a községben, Gál elvtárs? A toll vakírásra készen vár­ja a feleletet. — A választásokra harmin­cat mozgósítunk, de nemeik akárhogyan, hanem megfelelő temeti beosztás alapján. — Hogyan osztották be, mi­lyen módszerrel, Gál elvtárs? — A községet három részre, körzetre bontottuk, minden körzetbe adunk tíz népnevelőt, akik maguk mellé vesznek jó, már az elmúlt választásokban is résztvett, tömegszervezeti, pártonkívüli aktívákat. — Még nem látjuk egészen világosan, Gál elvtárs, helyes-e a beosztás, mert a ta­nyavilág nincs bevonva a mun­kába. A kérdés alatt látszik a sze­mein, hogy ezt sem hagyta fi­gyelmen kívül. Gondoltak rá. A tanyavilágra is tíz népne­velő megy, mindegyik zártabb csoporthoz keltö-ketlő. Jut az „igazmondókból', ahogy itt hív­ják a népnevelőket, a Tóth- földre, a Hemzö-sorra, a Kis- bócsai-sorra, Felsőbéresre, a Tanya-sorra, de adunk erősítést a Kossuth-termelöcsoporthoz is. Az eső közben újra megin­dult. Minlha a forró „plnlni- rn“ víz folyna, olyan siste-gís­sel. csendesen esik. Bolondos áprilisi idő szeptemberijei). Holdvilág és esőfelhők, mint a haragosok, úgy kergetik egy­mást. A hirtelen kerekedett szél friss levegőt lop a tisztára me­szelt szobába. A beszélgetés to- vébbfolyik. — Még ma megindul a tan­folyam. Én vezetem. Már eiő van készítve, csak az a fontos, hogy szorgalmasak legyenek, egyetlen estéről se hiányozza­nak és megtanulják azt, hogyan kell és mit kell a nagy eredmé­nyeink közül népszerűsíteni, a bekéért való harcra mozgósí­tani. — A'ézziik a névsort! Helyes, Gál elvtárs. Mindenho­vá lesz, ki elmenjen. Van itten kis- és középparaszt, nő, fiatal és jócskán pártonkívüli. Érdem szerint. Mert népnevelőnek len­ni kitüntetés. A Párt szavát a tömegekhez vinni a legszebb feladat. Ezt nem végezheti akár­ki, csak becsületes, jó munkát végző dolgozók. Hogy Lukács Károly, középparaszt hogyan lehetett népnevelő? Azért, mert 200 százalékot adott be és mert díszoklevelet is kapott. Kisber- dó József és Czakó József meg azért, hogy 600 és 1000 száza­lékon felül teljesítettek. Aki pél­damutató munkát végez, az le­het csak népnevelő. A Párt ilyen nagy feladatot nem bízhat más­ra. A helyes összetétel, a párton- ldviiliek, a Békebizottság be­vonása, a letnorzs '.Adás veszé­lyének a kiküszöbölése a leg- for.tosobb ahhoz, hogy az esti agitációs tanfolyam fellendítse a választást harcot. De az agitációs munka csak úgy erhet el eredményeké’, na jói feikészül és nemcsak az or­szágos eredményeinkről beszé , hanem azokat összeköti a he­lyiekkel. Gál elvfárs erre is felkészült. Jó erről be­szélni, hiszen az ö munkája, a pártszervezet munkája is benne van. Ki hitte volna a Vatai gróf, meg Peacsovics Tivadar idejé­ben, hogy Kaskantyú önálló község lesz. Még a madár se járt erre. Kultúrát még a város se ka,polt, hát még az ilyen la- myaviiág. Egy éve ez a zárt ta­nyatelepülés önálló lett. Saját községházával. Minden ügyet itt lehet elintézni, nem kell szalad­ni be Kiskőrösre — oda-vissza húsz kilómétert — egy passzus­ügyben. Az is előfordult annak idején, hogy ha rossz kedve volt a tisztviselőnek, meg se látott és az ember szégyenletibe dühö­sen visszafordult. Ma már ilyes­mi nincs, a tanácsválasztások után ezeknek még az irmagja is kivesz. De nemcsak' községházát ka­pott az új község, hanem egye­bet is. Telefonjuk is van. Ha beteg valaki, nem kell a halált tehetetlenül bevárni, mint vala­mikor, azonnal van segítség. Hosszú sora van még az ered­ményeknek. Zöldkeresztes Ta­nácsadó. Két jóvizű Norton. Ilyen még nem volt a község­ben, csak ásott kút vizét itták. A bócsai rész felé. három kiló­méteren a tenger-homokot meg- ag5Tagolták, hogy necsak az üres kocsit húzhassa a ló. Köz­legelőt alakítottak, megalakult a termelőcsoport, mely utat mutat a boldogulás felé és itt van a közelben a páhi gépállomás. A földeken a „gyi“-t, meg a „nye“-t felváltotta máir jódara­bon a traktorok dübörgése. De hol Tan a vége ezeknek az eredményeknek? Le­het-e elmondani néhány óra alatt mindazt, amit Kaskantyú népe köszönhet a felszabadulás óta a Pártnak és Rákosi elv- társnak. Nem. Ahhoz több idő­re van szükség. Az óra mutatója nagyon elS- rekúszott. Az utcákon már csönd. A lámpák kialudtak. Gyorsan telik az idő, ha a győ­zelmeink soiráról beszélgetünk. Szabadság, Gál elvtársi „Minden erőnket a tanácsvá- lasztások győzelméért!“ Kértük a ItirdeHünket, hogy az újságba szánt hirdetéseiket mindig a megjelenés e ott való nao Ú2S-Í2 szíveskedjenek te -dni. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom