Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-14 / 133. szám

Ismerjük meg a Szovjetunió élenjáró mezőgazdaságát A LENIN-KOLHOZ BOLDOG ÉLETE Dolgozó parasztságunk a Szov­jetunióban járt parasztküldőttek beszámolói nyomán egyre nagyobb számban jelentkezik a termelő- csoportokban. Vájjon miért indult meg dolgozó parasztságunk ilyen tömegesen a termelőcsoportok, a társasgazdálkodás jelét Azért, mert a Jcolhozparasztok, gazdag, gondtalan életében saját jövőjét látja. Azért, mert egyre többen látják meg a dolgozó parasztok közül: a tár sasgazdálkodás olyan jólétet biztosít a dolgozó paraszt­nak, amilyenre az egyéni gazdál­kodásban gondolni sem leket. Tény, hogy á faluban most min­denki erről beszél. Arról, hogy ér­demes belépni a csoportba. Egy­szóval, dolgozó parasztságunk ér­deklődése a társas-, nagyüzemi gazdálkodás felé fordult. Éppen ezért rengeteg a kérdés, amire vá­lasz várnak a dolgozó parasztok. Népnevelőink, pártmunkásaink fel­adata, hogy megválaszolják ezeket a kérdéseket'.) Legyenek rajta, nép­nevelőink. hogy minél több dol­gozó paraszt ismerje meg a Szov­jetunió diadalmas mezőgazdaságát. Itondják el parasztküldötteink be­számolóik nyomán, hogyan él a kol­hozparaszt, milyen eredményeket érnek el a szovjet kolhozokban. Egyszóval: ne felejtsék el, hogy sok-sok dolgozó paraszt rengeteg kérdésre vár választ és népneve­lőink jó munkáján múlik, hogy tovább erősödjék a termelőszövet­kezeti mozgalom és a már boldo­gulás útjára lépett kis- és közép- parasztokat társaik is kövessék. * Nézzük meg például, hogyan dolgoznak és milyen eredménye­ket értek el az őreit körzetben lévő I-etiin-koihoz parasztjai. A kolhoznak 1700 hektár szántó­földje van. Nagy és bonyolult gazdaság ez. Az 1700 hektár kö­rülbelül 2500 holdnak felel meg, amelyet búzával, rozzsal, kölessel, egyéb gabonával és dohánnyal vetnek be. A kolhoznak hatalmas konyhakertje Is van, ahol káposztát, uborkát, paradicsomot és egyéb zöldségfé­lét termelnek. Azonkívül ott van még a fejlett állattenyésztő telep is. A Lenin-kolhoz évente legalább ezer métermázsa gabonát, 15—17 ezer liter tejet és sok egyebet szol­gáltat be az államnak. Az elvégzendő munka évről-évre Szaporodik. 1940-ban minden egyes kolhozparasztra 15 hektár meg­munkálandó vetésterület esett. Ez 1948-ban 35 hektárra, ma pedig több mint 60 hektárra, azaz 90 holdra elmélkedett. 1946-hoz viszonyítva, a szarvas­marha-állomány száma háromszo­rosára emelkedett, a sertésállo­mány négyszeresére, a juhok szá­ma két és félszeresére nőtt. A ba­romfitenyészet pedig az 1946-os évhez viszonyítva hatszorosára szaporodott. Ez az óriási gyarapodás természetesen megnövelte a mun­ka mennyiségét. A kolhoz dolgozói azonban meg­birkóznak a feladatokkal. Állan­dóan újabb és újabb gépeket állí­tanak be, amelyekkel lényegesen növelik a munka termelékenysé­gét A termelési folyamat gépesíté­sében döntő szerepe van a gép- és traktorállomásoknak. A Lenin- kolhozban a szántás 90 százalé­kát, a vetés 25 százalékát, a beta­karítás 80 százalékát végzi a gép­állomás. A kolhoz vezetősége a pártszer­vezet tanácsára gyakran tart ér­tekezleteket a traktorvezetőkkel, megvitatja, miképpen lehet a legjobban kihasználni a traktorokat és a gépifelszere­lést, hogyan lehet biztosítani a folyamatos géperejű munkát. — Igyekszünk a traktoros­brigád számára olyan körülmé­nyeket biztosítani — mondják a I.enin-kolhoz dolgozói, — hogy ne csak teljesítsék, hanem túltel­jesítsék a tervet. Természetesen, a kolhoz nem elégszik meg a gép- és traktor- állomás által nyújtott segítséggel. Állandóan folyik a munkaterüle­tek folyamatos gépesítése. így például nem régen fejezték be az öntözőállomás építését. Ennek segítségével öntözik a hatalmas konyhakertészetet, amely­nek területe meghaladja a negy­ven hektárt, vagyis hatvan holdat. A konyhakert brigádvezetje, Mi­hail Negyelin kiszámította, hogy az öntözőállomásra fordított ki­adások a legrövidebb időn belül megtérülnek, mert a gépesített ön­tözés nemcsak sok munkáskezet szabadít felt, hanem jóval maga­sabb lesz a terméshozam is. Az öntözés gépesítése módot nyújt majd a brigádnak ar­ra, — mondotta Negyelin, — hogy nagyobb gondot fordítson a minő­ségi termelésre. A motort pedig, ami az öntözőművet h3jtja, csép- iés idején fel lehet használni a mag tisztításához és osztályozásá­hoz. Érdekes újítást vezettek be a dolgozók a trágya szórásai a fász- szel igen sok embert kellett fog­lalkoztatni azzal, hogy a trágyát a fagyos föld egész felületén el­teregessék. Most ezt a munkát két ember is elvégezheti Leszerelték a tehergépkocsi hátsó falát s a rak­felület deszkáit ferdén állították fel és a végére forgó hengert erő­sítettek. A trágya végigcsúszik a deszkán és a henger sakktáblasze- rűen elhelyezett fogazata össze­zúzva szórja le a földre. A hen­gert a hátsó kerékről odavezetett hajtószíj hozza mozgásba. így oldották meg a Lenin-kolhozban a legnehezebb kérdéseket és egészen egyszerű újításokkal hatalmas munkaerő- meglakarftást értek el. A munka egyre több lesz — mondják a Le- nin-kolhoz dolgozói, — de a nehéz­ségek arra valók, hogy leküzdjük őket. Az a hatalmas munka, ame­lyet a Szovjetunió kolhozparasztsá­ga a Párt vezetésével a munka termelékenységének fokozásáért végez, a Szovjetunió mezőgazda­ságát a világ élenjáró mezőgazda­ságává emelte. Művészeti kiállítás a Városi Múzeumban Rövid szünet után a Városi Mú­zeum kapui ismét megnyílnak a dolgozók előtt. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja rendezésében ezúttal a magyar karikatúra-művészet alkotásait mu­tatja be a dolgozóknak. A kiállítást Szilágyi Jolán Mun- Ikácsy-díjas elvtársnő, a Képzőmű­vészek és Iparművészek Szövet­ségének osztályvezetője fogja megnyitni f. hó 17-cn, vasárnap déli 12 órakor. Vaszilij Filipovics Gorbunov esztergályos Vaszilij Filipovics Gorbunov esztergályos volt a Vorosilov-gyárban és első, aki ötéves tervét határidő előtt befejezte. A gyár munkásai, mű­vezetői és technikusai elhalmozták szerencse- ki varrataik kai. Jevgenij Vásziljevics Szinjukov mülielyfő- nök egyre ismételgette: — Nagyon örülök, büszke vagyok rád! Kö­szönöm, barátom, kitettél magadért... VaszUij Filipovics kissé zavarba iött: — Mi van abban olyan különös, hogy teljesí­tettem a felajánlásomat.., A jövőben még job­ban igyekszem dolgozni. — Odament gépéhez és elmerült munkájában. Minden mozdulata kiszámitottan pontos. Gorbunov a legbonyolultabb alkatrészeket munkálja meg. Minden kész alkatrészre saját bélyegzőjét teszi rá. Ez áll rajta: ,,Kiváló minő­ségű munkás." Mikor a gyártmányeUenőrzö fi­gyelmesen vizsgálni kezdi az alkatrészeket, az ellenőrző művezető odaszól neki: — Ezen ugyan nem találsz hibát! Hiszen Gorbunov pecsétje van rajta Gépét olyan szeretettel gondozza, hogy ma, hét évi használat után olyan állapotban van. mintha most került volna ki gyárból. — Nem elég gép jó gondozása ahhoz, hogy az ember kiváló minőségű, nagy teljesítményű munkát végezzen — mondja Gorbunov. — Tö­kéletesíteni kell a műszaki eljárásokat. A tech­nológia nem egyszersmindenkorra megállapított törvény. Régebien arról beszéltek, hogy vannak bizonyos határok... Én a maga.n részéről külön- féle segédeszközöket alkalmazok, melyek sok­szorosára emelik a termelékenységet. Egyizben a műhely sürgős megbízást kapóit egy bizonyos, traktorokhoz szükséges fogaske­rék gyártására. Gorbunov vállalta, hogy a kitűzött határidő előtt szállítani fogják a fogaskerekeket. A fogaskerék készítéséhez né"-’ műveletet szervezett meg. Az előzetes lenagyolást és bc- esztergálást, a konusz-esztergálást és felületle- munkálást, a nájatmarást és az indikátor sze­rinti megmunkálási, a komisz ledolgozását a fogazathoz. Gorbunov elérte, hogy ezen a munkán az elő­írt norma négyszeresét teljesítette. Vaszilij Fi­lipovics Gorbunov alkalmazta először a gyárban a traktor-fogaskerekek megmunkálásánál a gyorsvágást. Állandóan képezi magát és munka- módszerét igen sok munkásnak adta már át. Sztahanovista iskolát szervezett, ahol az újon­cokat és lemaradóit munkásokat oktatja. Vaszilij Filipovicsot egyizben megbízták, hogy ellenőrizze egy másik műszak esztergályosainak munkáját. Látta, hogy az esztergályosoknak ki­adott rajzban pontatlanságok vannak és a mű­szaki folyamatot sem dolgozták ki pontosan. Ilymódon a munkások nem tudták, hogy végez­zék el a műveletet. Vaszilij Filipovics segített nekik, hogy kiismerjél; magukat a rajzokban és ő maga készítette el az első mintadarabokat. Azután már minden rendben ment. Ezért fordult hát Jevgenij Vásziljevics Szin­jukov mühelyfönök ezekkel a szavakkal Gor- bimovhoz: „Köszönöm, barátom, kiteltél magadért''. Va- szilij Filipovics nemcsak saját mayáért tett ki, hanem segített dolgozó társainak is, és számos szaktársát emelte a sztahánovis/ák sorába. A szovjet haza érdekét tartja sze i előtt, ami­kor erejét megfeszítve dolgozik és amint ígéri, a jövőben még jobban és többet fog dolgozni. A kecskeméti közkórház dolgozói is kiveszik részüket a békeharcból Orvos, egészségügyi dolgozó számára, aki nap mint nap csatát vív a halálthozó kórral, akár a laboratórium csendjében, akár a műtő idegfeszültséggel telt levegőjében, és akinek min­den porcikáját áthatja az embe­reken való segítenivágyás aka­rata, az egyéni gyógyító mun­káján túl nem feledkezhetik meg arról sem, hogy munká já­val a dolgozók összességét szol­gálja: nincs borzalmasabb tu­dat, amikor azt látja, hogy tu­dományának vívmányait a há­ború, a pusztítás szolgálatába állítják. Az ország népének megdöbbenésével egyidőben ál­lott meg nálunk, a kecskeméti közkórházban is egy pillanatra a munka, amikor június utolsó hetében a phönjangi rádió hi­vatalos közleményben a délko­reai bábkormány támadáséiról adott hírt: hogy a kórházban az osztályokon, a munkahelyeken tartott röpgyűléseken kifejezést adhassanak a mi dolgozóink is, az egész világot hatalmas hul­lámként elhangzó jelszónak: „El a kezekkel Koreától!“ Amikor ipedig az Egyesült Álla­mok az ENSz törvénytelen ha­tározatát kiprovokál'va, annak lobogójával takarózva, megin­dította embertelen támadásait a koreai békés lakosság ellen, el­pusztítva és felégetve a békés otthonokat, amelyeket a szov­jet hadsereg által kiűzött japán imperialisták kitakarodása után épített fel a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság kormá­nya: egyszeriben felvillant ben­nünk az a borzalmas lehető­ség: hogy a mi otthonainkat, a mi óvodáinkat, iskoláinkat, a mi szeretett munkahelyünket, az állandóan fejlődő, csinoso­dó, korszerűsödő kórházunkat is érheti hasonló sors. akkor, ha nem állunk a vártán és nem harcolunk a magunk frontján a béke megvédéséért. Jól tudtuk, hogy amikor a magyar kor­mány elhatározta, hogy egy tel­jesen felszerelt tábori kórházat küld a harcbanállók megsegí­tésére, a mi munkánk eredmé­nyeit védi, a mi gyermekeink jövőjét oltalmazza, a mi betegeink, ápoltjaink sor­sáért is harcol. Büszke öröm töltötte el néhány napig a kecs­keméti kórház dolgozóinak szi­vét, mert úgy hírlett, hogy egyik kiváló sebészorvosunk, aki egy ideig a kórházban dol­gozott, a Koreába küldendő tá­bori kórházba nyer beosztást. A hír tévesnek bizonyult, de az a majdnem 1000 forintnyi ösz- szeg, mellyel dolgozóink né­hány óra alatt a tábori kórház felszerelésének költségeihez hozzájárultak, ékes bizonyítéka annak, hogy ennek a kis, alig 130 dolgozót fog'.aikozlaló üzgmnek minden egyes tagja átérezte, miről van szó. Július közepén elérkezett a koreai műszak ideje. A termelő üzem dolgozóinak legjobbjai egy héten keresztül nap min! nap túlszárnyalták saját ered­ményeiket és a termelés front­ján újabb és újabb nagyszerű teljesítmények születtek. Él­munkások, sztahánovisták, bri­gádok versenyeztek és lendüle­tük magukkal ragadta az or­szág dolgozó parasztságát az aratás és behordás lázas mun­kájával. Mi, a kecskeméti kór­ház dolgozói, ekkor határoztuk el, hogy a kórház kicsinosítá­sával és a koreai héthez méltó feldíszítésével vesszük ki ré­szünket az országszerte folyó munkából. Értelmiségi és fizi­kai dolgozók vállvetve dolgoz­tak: dekorációk tervezése, tér­képek rajzolása, a park csino­sítása, a kórtermek meszelése, a konyha, a gépház kitakarítá­sa, ablaktisztítás, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a kór. ház képe egy hét alatt megvál­tozott: ragyogó kórtermek, virágdíszes folyosók, ízléses de­korációk, felgereblyézett, ki­gyomlált park fogadták a belé­pőt. Az osztályos főorvosok osztályértekezleteken ismertet­ték Korea történelmét, földraj­zát és a polgárháború igazi indítóokait. A kórház igazgató­sága és az üzemi szakszervezet a koreai héten leginkább ki­tűnt dolgozók számára könyv- jutalmakat adományozott és a kórház az ellenőrzés során leg­tisztábbnak bizonyult osztályát, a fertőző osztályt vándorzászló­val jutalmazta. Nap-nap után ott állunk a kórházban kifüggesztett koreai térképek előtt és jelezzük a ki­csiny zászlócskákkal a Néphad­sereg győzelmeinek útját. Fi­gyeljük, mint zsugorodik nap- ról-napra az imperialista hídfő. Hiába zuhannak a bombák a békés lakosokra, Korea népe tudja, miért harcol: harcol a földért, a gyárért, az iskoláért és mi, sokezeír kilométerre tő­lük, tudjuk, érezzük, hogy har­cunk közös, mert amikor erő­feszítésünk nyomán, a beteg dolgozó ismét visszatér család­jához és beáll a munkahelyére, úgy érezzük, mi is csatát nyer­tünk, csatát a halál, a pusztu­lás felett, melyet ellenségeink hiába akarnak ránkzúdítani. Dr Benedict János, osztály?. főorvos. közkórházi A dunavecsei földm űvesszövetkezet vendéglőjében nem tudja a jobbkéz, mit csinál a balkéz. Ha valaki Dunaveesén át­utazva betér a földművesszövetke­zet vendéglőjébe és ebédet kér, a konyhába utasítják, hogy beszélje meg ezt a konyhavezetővcl, Né­mák Sándornévat. Természetesen a konyhavezető kijelenti, hogy nincs ebéd. Ez így megy már hó­napok óta. Az átutazó ebből meg­tudja, hogy a dunavecsei földmil- vcss:ö vetkezel vendéglője külön van választva a konyhától, még pedig azért, mert a vendéglőveze- tő, Fábián János és a konyhave­zető egymással haragos viszony­ban vannak. Tekintettel arra, hogy az országban számos olyan cinbe/ I ván, akinek foglalkozásánál fogva vidéken van dolga, nem számíthat arra, hogy a dunavecsei földmű­vcsszövetkezet vendéglőjének kony­havezetője megszánja és ebédet ad neki, így a dunavecsei Járási Ta­nácsnak kell ezen az állapoton ha­ladéktalanul segíteni. Dunaveesén sok az átutazó, autóbuszmegálló is van. A dolgozók rettegve utaz­nak keresztül Dunaveesén, mert tudják, Némáimé megint koplal- tatja őket. Mi úgy tudjuk, hogy a konyha része a vendéglőnek és tűrhetetlen az, hogy q konyhqvc- zető szeszélyességén múljon qz ét­kezni akaró átutazók kiszolgálása. Sürgősen változtassák még ezt a helyzetet az átutazó dolgozók ér­dekében, intézkedjenek, hogy a vendéglőnek egy felelős vezetője legyen, aki arról is gondoskodik, hogy az étteremben — enni is te­hessen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom