Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)
1950-09-10 / 130. szám
„A TISZTELETBELI RENDŐR" Mit olvassunk? VIKÁRIUSOK JÁTÉKA Nemrégiben — mint ismeretes — amerikai rendőrküldöttség látogatott el a Vatikánba, ahol átnyújtotta, XII. Pius pápának New- York és Csikágó tiszteletbeli rendőrének jelvényét. A pápa addig is a legnagyobb igyekezettel látta el a rendőri funkciókat. Most aztán, úgy is, mint New-York és Csikágó tiszteletleli rendőre, elhatározta, hogy a gondolkodási szabadságot is megszünteti. Újabban dekrétumot adott ki, amelyben ezúttal az összes demokratikus gyermekszervezeteket és elsősorban az Olasz Úttörők Szövetségét kizárja az egyházból. A dekrétum kitagadással fenyeget mindenkit, aki a gyermekeket „a kommunizmus és materializmus szellemében" neveli. XII. Pius pápa tehát, aki olvasó helyett amerikai dollárokat forgat, megkezdte a hadjáratot a gyermekek ellen is. Az amerikai rendörküldöttség nem hiába nyújtotta át XII. Pius pópának a jelvényt, aki meghatva óceánontúli gazdáinak figyelmességétől és bizalmától, elhatározta, hogy nem marad adós és hamarosan még inkább bebizonyítja, hogy méltó arra a „megtisztelő“ címre, amellyel amerikai kollégái jutalmazták. Jorge Amado a Magyar írók Szövetsége klubnapján A Magyar írók Szövetségének heti klubestjét különösen ünnepélyes megnyilvánulássá avatta Jorge Amadénak, a Budapesten időző nagy brazil írónak a látogatása. Az, est jelentőségét fokozta még annak bejelentése is, hogy decemberben sor kerül a magyar írók első kongresszusára. Gergely Sándor, az írószövetség elnöke üdvözölte minden magyar író nevében a harcos barátot, az imperializmus által hontalanná tett nagy írót, akinek Prestesről, a brazil kommunisták hős vezéröl alkotott müve „Keménység lovagja" címmel a napokban kerül a magyar olvasók kezébe. Az üdvözlés után, melyet több lzben is fergeteges taps szakított meg, Jorge Am-ado emelkedett szólásra. — Néhány napja még a Világ- békebizottság békedíjának odaítélésén dolgoztam, mint zsűritag ■— mondotta. — Meg kellett állapítanom, hogy az irodalmi díjra benyújtott müvek száma nem volt nagy, s ez azt az érzést keltette bennem, hogy íróink jól dolgoznak ugyan a béke ügyéért, mini állampolgárok, de nem adják eléggé hozzá a legjobbat, az írói munkásságot, fin általában a kapitalista országok íróiról szólok. Tudom, hogy ti többet végeztek. De vajjon a legtöbbet tettétek-e, amit lehet? — Tudnotok kell, hogy a ti példátok rendkívüli jelentőségű a mi számunkra. Ahogyan népeink felétek, szabad népek felé fordítják a szemüket, ugyanúgy kísérik figyelemmel nagy íróink a Szovjetunió és a népi demokráciák íróinak munkásságát. Azzal a fegyverrel, amelyet ti az irodalomból kovácsoltok, a mi íróink is sokat nyernek. Nem írhatunk — mondotta végezetül Jorge Amado — egyetlen oldalt, verset, cikket sem, amelyben ne volna benne a béke követelése. Irőtársak, evtársak, ez a mi kötelességünk! Elutazott Budapestről Gábriel d’Arboussier és Jorge Amado Pénteken délután elutazott Budapestről Gábriel d‘Arboussier, a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának alelnöke és Jorge Amado brazíliai író. Búcsúztatásukra a ferihegyi repülőtéren megjelent Mester Erzsébet elvtársnő, a „Megvédjük a békét"-mozgalom Országos Tanácsának titkára, Mihály fi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke és az Országos Béketanáes számos tagja. A megjelentek meleg szeretettel búcsúztatták a békefront élvonalbeli harcosait. Sztálin elvtárs műveinek XI. kötetét Sztálin elvtáirs müveinek tizenegyedik kötete nemrég jelent meg, soron klívuil, a harmadik kötet után. A központi szerkesztő bizottság ezt a sorrendbontást azért tartotta szükségesnek, mert a kötet Sztálin elvtáisnak olyan müvét tartalmazza, melyet 1928. január és 1929 márciusban irt, amelyek Pártunk, népi demokráciánk mai legfontosabb problémái szempontjából különösen fontosak és időszerűek. Ugylátszik a hollywoodi filmgyárosok üzleti könyvei azt mutatják, amit minden józan ember egyékbént már amúgy is tud, hogy a mozijdró közönség megundorodott azoktól a szennyes giccs-filmek- től, amelyekkel ezek az amerikai „filmszakemberek" elárasztják a jobbsorsra érdemes közönséget. Az amerikai filmszakemberek azonban, úgylátszik, még mindig keveslik mindazt a gyalázatot, amit az amerikai filmekben kiagyalnak. Erre mutat a több imperialista lapban megjelent híradás, amely szerint két londoni vikárius, M. Patty és C. Morris napi 2 font és 2 shillingért beleegyeztek abba, hogy felvételeket készítsenek róluk a „Gyilkosság a székesegyházban“ c. filmhez. Naponta két font és két shilling üti a két tiszteletreméltó vikárius markát, ha segédkezik a székesegyházban elkövetett gyilkosság filmrevételében és elmondja azt a szerepet, amit nem a teológus professzoroktól, hanem a filmgyárosoktól tanult. Miért időszerű Sztálin elvtárs XI. kötete? Mi ez évben k'eztdt'ük meg 5 éves lerviiin.k végrehajtását, a szocializmus alapjainak lerakását, $ most indul meg nálunk új erősebb lendülettel a mezőgazdasági A gyilkosság bűn, viszont, ha két font és két shillinget kap az ember naponta ennek tiszteletreméltó dicséretéért, akkor igazán senki nem veheti rossznéven, hogy egy vikárius félszemét behúnyja a bűnnek dicsőítése felett. Végső esetben talán meg lehet a kérdést úgy oldani, hogy a film felvételek befejezése után egy másik vikárius elé járulnak, aki egy fontért bűnbocsánatot nyújt két színészkedő társának. termelőszövetkezetek alakítása, a szocializmus építése a falun. A tizenegyedik kötetet „A ga- bonabegyüjtésről és a mezőgazdaság fejlődésének távlatairól" cím alatt nyiitj.a meg. Tanulásunkkal segítjük ötéves tervünk sikerét Sztálin elvtárs klasszikus formáiban fejti ki a mezőgazdaság kulié kit iív iz ál ásón ak e lan é 1 et ét. Rámutat arra, hotgy amíg a Szovjet renid két külön alapon nyugszik, az egyesített szocialista iparon és az egyéni kis parasztgazdaságon, melynek alapja a termelési eszköz miagán tulajdona, addig fentátl a kapitalizmus visz- szaállításánnk veszélye. Ahhoz, hogy a szocialista építés győzelemre jussom az országban, át kell térni az ipari társadalmasításról az egész mezőgazdaság tár. sada lmaisítására is. Kedves NópujságI örömmel indultunk iskolába, hogy tanulásunkkal munkánkat megkezdjük. Mi úttörők már alig vártuk a napot. Egész nyáron tanultunk, képeztük magunkat, hogy felkészülve indulhassunk neki az új tanévnek. Nyaraltunk, meg kirándultunk, hogy a nyári vakáció örömeit is kiélvezhessük. Most, hogy az új tanévvel megkezdjük munkánkat, jó tanulásunkkal az elmúlt év tanulmányi eredményeinek tovább fokozására törekedünk, így segítve ötéves tervünk szocializmust építő munkáját. Azt akarjuk, hogy munkánkkal iskoláinkat erősítve nagyobbá tegyük és az életbe kikerülve felkészülten állhassuk meg helyünket mindenkor. Mindnyájunk előtt egy cél lebeg: jó tanulással mindent elérhetünk és ezzel segíthetjük országunkat, nemzetünket a magunk szebb és boldogabb jövőjét. Matia 1tandity, a hercegszántói délszláv iskola VIII. oszt. növendéke Rendelet a cukorrépa szedéséről, fejeléséről és szállításáról Sztálin elvtárs e művében kifejtett tételei alapján mozgósította a Bolsevitk Pártot, a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot a Szovjetunió szocialista újjáalakítására, ötéves terveinek végrehajtására alakította ki az önkritika és a szocialista verseny útján a munkához való áj viszonyt, a tudatos szocialista munkafegyelmet és készítette elő gazdaságilag, politikailag a kö- z épparasztság fordulatát a kolího zok felé. Sztálin elvtárs foglalkozik továbbá a XI. kötetben a nemzetiségi kérdés, a leninizmus kérdéseivel. Hatalmas eszihei fegyvert ad a Kommunista Pártok kezébe az imperialisták és ügynökségük a jobboldali szociáldemokraták által dédelgetett kozmopolitiz- mus és burzsoá nacionalizmus elleni harcunkhoz s a munkás-, osztálynak a szocializmus széllé- j mében való neveléséhez. Országszerte megkezdődött a cukorrépaszedés. A cukorgyárak zavartalan munkája biztosítása érdekében a földművelésügyi miniszter legújabb rendelet« előírja, hogy amennyiben ezt a cukorgyárak ütemterve szükségessé teszi, a megyei tanács végrehajtóbizottsága köteles a cukorrépa kiszedésére megállapított határidőt 1950 szeptember 15-ig meghosszabbítani. A rendelet intézkedik a szállításról is: előírja, hogy a termelő a kiszedett cukorrépát a szántóföldről közvetlenül a kijelölt átvevőhelyre szállítsa. A cukorrépát más helyre (házhoz, tanyára stb.) átmenetileg sem szabad szállítani. Népgazdasági szempontból igen fontos, hogy a cukorrépát maradéktalanul felhasználjuk úgy, hogy abból semmi se vesszen kárba. Ezért a rendelet előírja, hogy a földtől megtisztított cukorrépa fejelését (koronázását) fokozott gonddal úgy kell végezni, hogy a répafejet, vagyis a répának a földből kinőtt részét a levélrtt- gyek alatt egyenes vágással kell leszelni. A répából a levélkoronán, illetőleg a répafej zöld , részén alul semmit sem szabad levágni, A rendelet megszegése, vagy kijátszása hat hónapig terjedhető elzárással és a cukorréx>a elkobzásával büntetendő. ORLOV, a kőműves Egysner, régen tavasszal így szól Péty- kához az apja: — Holnap velem együtt Moszkvába utazol. Ideje már, hogy munkába állj, mert még egészen ellustulsz idehaza. Az elindulás előtti napon az útra készülő gyerekek már elkülönültek a többiektől, nem vettek részt a játékaikban és mindenre közönyös szemmel nézlek. Este Pétyka és néhány pajtása összeölelkezve ment végig az utcán. A felnőtteket utánozva részegeknek tetették magukat és rikoltozó hangon énekelték: Szivbétt pajtásaim — isten veletek, Én már többet nem beszélek veletek. Oldalamon világjáró tarisznya, Apám-anyám sírva kísér az útra. — Belüled ember lesz, Pétyka fiam! — mondta az öreg, mikor már kissé be- szeszeit. — Jó szemed van, ügyes a kezed... Sok palotát fogsz felépíteni, de magad csak mindig kalyibába fogsz lakni. A nagyapád híres mester volt, párját nem lehetett találni. És mire ment vele? Sérvet szerzett magának, meg trahomát... * Nagy kár, hogy Pétyka apja nem érte meg a mai napot. Most nézné meg a fia lakását Árpáton. Fürdőszoba, telefon, lift. — Miniszternek való lakás! — jellemzi röviden Orlov elvtárs... 1928-ban kinevezték brigádvezetOnek. összeszedett egy pár helyre legényt (nagyobbrészt Vlagyimir kormányzóságbclic- ket) és csakhamar országszerte híre. ment ..Orlov brigádjának". Minden szocialista, versenyben az ő brigádja jött, be elsőnek. Mikor a 72-cs számú iskolát éDÜették. Orlov brigádja a 24-es gyár iskolájának az építőivel kötött versenyszerződést. Már-már úgy volt, hogy a huszonnégyesek győznek, de a végén mégis Orlov. brigádja, lett az első. Pedig a 24-es gyáriskola építésénél ötven kőműves dolgozott, Orlovnál pedig csak tizennyolc. Ez nagy győzelem volt. Tizenhatezer rubel jutalmat osztottak ki az Orlov-brigád tagjai között. Az építésvezető mérnök automobilt kapott jutalmul, Orlov. pedig lakást, i teljes felszereléssel. Orlov nem fukarkodott a tudásával. Munkamódszerét készségesen átadta, mindenkinek, aki hozzáfordult. Gyertek, tanuljatok, örülök, hogy segíthetek nektek, hiszen egy célért dolgosunk valamennyien! Egyszer a Zeneakadémia nagytermében összegyűltek Moszkva építőmunkásai. Nem közönséges gyűlés volt ez. Orlov tartott előadást munkamódszeréről. De nemcsak elmondta, hogyan dolgozik, hanem mindjárt be is mutatta ott a helyszínen. Hogy úgy mondjam: építő-koncertet tartott. Onyiscsik professzor volt az elnök. A gyűlést azért rendezték, hogy tisztázzák, kinek a módszere jobb: Orlo- vé-e, vagy a híres Szükové, avagy talán mégis jobb megmaradni Onyiscsik profesz- szór módszere mellett. Orlov munkamódszere élesen különbözött valamennyi többitől. ■— ők minden egyes téglára külön öntik rá a maltert, én a kész sor tetejére ön- töm, abba rakom bele a téglákat. Öle kézzel dolgoznak, én maiteres kanállal; Ok spagát nélkül, én spagdttal. Ott a gyűlésen megmutattam nekik, hogy csinálom. Olyan teli volt a nagy terem, mint a színházban is csak ritkán. És olyan csönd volt, mint a temetőkben. Elkezdtem rakni. Csak úgy röpködtek a téglák. Fölraktam négy sort. Megnézték az órát — minden rekordot vertem. Megállapították a minőséget: jó. A végén Szamárin is tapsolt, Szülcov is tapsolt, még Onyiscsik professzor is elismerte az én módszeremet. Minden kőműves és épitömunkás nekem adott igazat. 1935 őszén Orlov résztvett a Sztahánov- munkások első össz-szövetségi értekezletén, a Kremlben. Lélekzetét visszafojtva hallgatta Sztálin beszédét a Sztahánov- mozgalomról. — Axí a beszédet el nem felejtem soha, amíg élek! Megvallva az igazat, azóta én is merészebb lettem. Azóta, ha kell magam is fellépek. Azelőtt — öt-hatezer téglát hamarabb fölraktam, mintsem egy pár szót szóltam volna valami gyűlésen. De most — ha beszélni kell, hát megmondom a magamét, nem szégyelem magam. 193S-ban a Moszkvai Szovjet Lakásépítő Igazgatóság kinevezte Oriovot a Sztahánov-munkamódszerek instruktorává. .4 hivatali helyiségben azonban Oriovot hiába keresi az ember. Kint van mindig valamelyik építkezésnél. Most, nemrégiben: ez év tavaszán, a moszkvai Gór- kij-utcában, a Művész Színház-utca és a. Moszkvai-szovjet tere között mesebeli gyorsasággal bújtak ki a főidből a nagy, új házak. Mind Orion tanítványainak a kezemunkája. — Legtöbbet a kerületi szovjetben dolgozom. Természetesen, az építkezési osztályon. Tanácsolcat adok, az értekezleteken megmondom a véleményemet, akinek keli, vitatkozom, veszekszem... Mert ravasz emberek vannak ám a világon. Tál akarnak járni az eszünkön. De nekünk is megvannak a magunk sütnivalóit — fejezte be Pjotr Szemjonovtcs és hamisan hunyorított a, szemével. 1936-ban a kormány Lenin-érdemrend- dél tüntette ki. Most pedig a Vörös Pro• letdrról elnevezett könyvgydr (nyomda* intézet) mérnökeinek, technikusainak és alkalmazottainak választógyűtésének képviselőjévé jelölték az Oroszországi Szovjet Föderativ Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Szovjetjébe. — Csak győzzem a munkát, elvtársaim... Pjotr Szemjonovics fényképes levelezőlapot húz elő a zsebéből és büszkén mutatja nekünk. Égszínkék tenger. Napsütés. Tengerpart. Napbarnított fiú és lángka, úszónadrágban. Átölelve tartják egymást és mosolyognak. — Ez itt a fiam, ez meg a harmadik lányom — magyarázza Orlov. — Az Artek- táborban nyaralnak. Éppen tízéves a fiam — teszi hozzá elgondolkozva. — Ha meggondolom, mi mindent kellett nekem át- szenvednem már tízéves koromban. A mi gyermekeink nem tudják, mi a nélkülözés. De nem is fogják megtudni sohaI
