Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-10 / 130. szám

A páhi gépállomás dolgozói felkészülnek az őszi feladatokra Hasznosítják a Félegyházán szerzett tapasztalatokat / Hatalmas sürgés-forgás fogad bennünket g páhi gépállomás ud- ívairám. A traktorosok olajtól ma- • zatos arcából csak vidáman csillogó szemeket 1 ebet látni. Az egyik traktor kóré csoportosulva figyelik Mesiveclki Béla elvtársat, »mint éppen az utolsó simításo­kat végzi a traktoron. A többi ■már készen él1, sót már munká­ban is van. Épp az imént ment ki az egyikkel Kutihd István, bngy a tabdi Vörös Csillag ter- melóosoport földjén megkezdje az őszi szántást. Most már csak ez az egy van bent, de rövid idő múlva ez is megindul a kispa- ratsiztok földjeire. A gépál-omás vezetője, Vujnovics elvtárs büsz­kén néz végig a kis csoporton. Nem mindennapi műnkét végez­tek. Hamarosan az utolsó trak­tor javítási munkálatait is befe­jezik és akkor teljes erővel mun­kába álltlatnak. Milyen jó, hogy a Párt uitaisífásait iftvettiiik — gon­dolja. — Az őszi munkáikat jól »1 végezzük és egy lépéssel isimét közelebb vagyunk a szocializmus­hoz. Elindul az utolsó traktor A tőhbiek vidiámao neve Igéi­nél k, amikor hirtelen kiegyenese­dik Medveczki elvtárs. Halálos tesend keletkezik és ebbe a csend­be ujjong bele a hangja: Kész! Egy szó csak az egész, de ez a 'szó megdobogtatja a sziveket, ki- színestti az arcokat. Az utolsó gép útrakószen áll. Fehér Anna 'inár fut is a kannáért és remegő kézzel tölti az üzemanyagot. 'Hogyne lenne izgatott, amikor 'ezzel a géppel Medveczki elvtárs 'és ö mennek szántani. Miajid most megmutatja, hogy lányoknak is illik a traktorvezetés, hiába ne­vettek barátnői, mikor traktoros­aik jelentkezett. I Már készen is van. A többiek taosolyogva figyelik izgatottsá­gát. Ok már tudják, mit jelent lelősnör traktorra ülni, hiszen ők lir* voltaik kezdők. Anna közben tindft. Simán megy, neim lesz sém­im! baj vele. Biztos kézzel fogja la kormánykereket, miközben büszke öntudat tölti el. Most már 16 is építheti az oly rég megil- taodott szocializmust. ( — Vigyázz, bele ne fordulj az árokba — kiáltanak utána társai 'tréfásan. I i— Ne féljetek, *—> kiált vissza, i—i Tudok ágy vezetni, mint ti. I Szavait elnyeli a gép zúgása. Vujnovics elvtár« még egy dara­big néz utána majd megfordul és Vldáknan mondja: „Ez is megvan. Nem is hiszik az elvtársak, mi­lyen örömet okoz egy gép meg­indulása a munkásainknak. De Imenjünk talán aa irodába, ott ■nincs olyam meleg, mint itt.“ Újításokkal, ésszerű­sítésekkel könnyítik meg a munkát Valóban kellemes hűvös van a szobában. Beszélgetésünk soTán elmondja, hogy vasárnap voltak Kiskunfélegyházán tapasztalat- cserén. Büszkén villan a szeme, Imikor észszerűsftéseikre és újí­tásaikra terelődik a szó. — Legjobb munkáisunk Med­veczki, aki most indult ki a traktorral. Neki köszönhetjük négy újításunkat, illetve észsze- rűsítésünket. Keit cséplőmeglrajtás egy Irak tornait, a homoki szán­tásnál az ekekerék megszéle- -sitése, hogy könnyebben menjen a traktor és több munkát tudjon végezni, a veitttilláilornáil rugó hogy a szíj ne csússzon meg, a ki- pnfogócsőre szikrafogó. Ez mind az ö 'munkája. Megtudjuk, hogy Medveczki a szerződéskötésnél is jó munkát végzett, mert másfél óra alatt 8 egyénileg dolgozó paraszttal kö­tött szerződést az egyik népneve­lő kőrútján. De ebben még s ie- főzte BAnczki János, aki ugyan­annyi idő alatt 13 kisparasztlal Ikó'öit szerződést. Jó munkát vé­géz még László Ferenc, aki most az izsáfci Vörös Csillag termelő- csoport 150 holdját szántja. Sok kisparasztihoz nem is kell menni, mert Ők magúik keresik fel a gép­állomást, hogy szerződést kösse­nek. Irányt mutat a Párt Követték a Párt útmutatásait és komolyan felkészültek felada­taikra. Munkájuk lendületét fo­kozza az, hogy hamarosan megkezdődik az új gépállomás építéssé és ki­bőv illése, hogy minél több géppel tudjanak a dolgozó parasztok rendelkezé­sére álluk — Arra törekedünk, hogy Jó munkánkkal elősegítsük dolgozó népünk jövő évi kenyerének biz­tosítását — mondja Vujnovics elvtárs búcsúzóul. Ezt kívánja tő­lünk a Párt, ezt kívánja dolgozó népünk. Becsülettel eleget te­szünk ennek a kívánságnak, mert tudjuk, hogy azon az úton hala­dunk, amely mindannyiunik szebb életéhez, a szocializmushoz vezet bennünket, A szőlőtörköly nagy érték népgazdaságunknak A felszabadulás előtt a szesz­főzdék olcsó árért nagy mennyi­ségben vásárolták a szőlő mdlék termékét, a törkölyt, hogy abból pálinkát főzzenek. A kifőzés után hátra maradt törkölyt mindenütt csak tüzelési célra használták fel. Ma azonban egészen más a helyzet ezen a téren, éppen úgy, mint az ipar minden más ágában. Kiváló szakmabeli újítók és ész- szerűsítők alapjaiban változtatták meg az eddigi előállítási, főzési folyamatot. Következménye ennek, hogy a pálinka, mely eddig fő- nyeredéke volt a törkölynek, mel­léktermékké vált. Ezen új eljárá­sok a törköly töboi részétől meg­tisztítva külön válasszák annak magját, mely újabb következetes gyári munkálatoknak alávetve adja a rendkívül értékes tőterméket. Iparunik részére múlt évig ezeket az igen fontos termékeket kül­földről kellett hazánkba .szállítani ellenszolgálatatás ellenében. Újí­tóink éis észszerűsítőinlk szüntelen lelkes munkájának köszönhetjük, hogy az elért eredményeikkel to­vábbi nagy kiadásoktól mentesí­teni tudják országunkat. Hazánk összes részében, me­gyénkben, így Kecskeméten is kö­telessége most a szüret kezdete­kor minden termelőnek, hogy a préselés után, még édes állapotban azonnal átadja a törkölyt a meg­bízott gyűjtőknek. Nem szabad an­nak előfordulnia, mint az elmúlt évben, hogy semmivé hagyjunk válni hatalmas mennyiségeket gondtalanul, minden ok nélkül. Ta­valy a termelők fgy ezzel az el­járásukká! nemcsak magukat, ha­nem az államot is súlyosan meg­károsították. Küszöböljük ki múlt évi hibáinkat s maradéktalanul ad­junk át minden törkölyt a begyűj­tőknek. A szőlőtörkölyt az egész ország­ban, megyénk területén és Kecs­keméten is, a Bor- és Gyümölcs­szeszfőzde NV, illetve annaik meg­bízottjai vásárolják fel, igen elő­nyös feltételek mellett, azonnali ellenszolgáltatás ellenében. Dollár szaporító gépezet Jack London könyveiben számos oldalt szentéit annak idején az amerikai „aranyláznak". Most egy új kór ütötte jel a fejét — az urán-betegség, amely izgalomban tartja az amerikai nyárspolgárokat. Az amerikai sajtó egyik-másik orgánuma most már rendszeresen foglalkozik azzal, hogy az egyszerű polgár miképpen bukkanhat kellő mennyiségű urániumra, amellyel egyszerűen multimilliomossá válhat. Képes árjegyzékben arról is tudatnak bennünket, hogy az egyik cég már szériában gyártja azokat a zsebben hordozható ké­szülékeket, amelyek segítségével bárki hozzáláthat az urdnéro kuta­tásához. „Tartsa ezt a kis gépet órájának világító mutatója felé. A fül­hallgató recsegni kezd és a zseblámpa kigyúl. Ugyanez történik, ha urántelep közelébe kerül. Ha a fülhallgató recsegni kezd, ez azt je­lenti, hogy ön szerencsés flótás, akinek tízezerdolláros jutalom üti a markát.“ így buzdítja az új készüléket gyártó cég Amerika polgárait, a nagyszerű találmány megvásárlására. Az ügyesen kihajított reklám-horogra ezer és ezer amerikai akadt fel. A tizezerdolláros jutalomról ábrándozva, sokszor utolsó 65 dollár és 50 centjüket számolták le az áruház pénztárában a cso­dálatos készülékért. Az új készülék boldog tulajdonosai most aztán zsebbenhordoz- ható műszerük segítségével kutathatják, mi van mélyebben elrejtve. Az urán-éro-e, vagy a beugrató kapitalisták lelkiismerete. Megjelentek a mezőgazdasági technikumok első tankönyvei Á földművelésügyi minisztérium tanácstermében pénteken Erdei Ferenc miniszter sajtóértekezle­ten ismertette a mezőgazdasági technikumok részére kiadott első tankönyvek jelentőségét és a me- zőgazdasági oktatás kérdéseit. A mezőgazdasági technikumok tankönyveit a rendelkezésre álló szovjet Irodalom alapján gyakor­lati szakemberek írták. Ez az első kísérlet arra, hogy szocialista fejlődésünknek megfelelő tan­könyveket adjunk a mezőgazda­sági technikumok tanulóifjúságá­nak kezébe. VIRÁGZÓ FALVAK A MÚLT RENDSZER TANYÁINAK NYOMORÚSÁGA HELYETT! Vasárnap nyílik a Tanyaközpont-Kiállítás A Tanyai Tanács és a földmű­velésügyi minisztérium rendezésé­ben ma nyílt meg Kecskeméten a Tanyaközpont-kiállítás, hogy dol­gozó népünk szeme elé tárja a múlt rendszer kapitalista elma­radottságát népi demokráciánk fejlődésével szemben. A kiállítás híven tükrözi mindezeket. A ki­állítás anyagát dolgozó parasztsá­gunk ezrei látogatták meg Nyír­egyházán, Debrecenben, Békés­csabán, Hódmezővásárhelyen. A kiállítás most Kecskemétre ke­rült, hogy innen továbbfolytatva körútját, az ország legtávolabbi részén Is bemutassa a most épülő Rákosi Községet. Hatalmas ered­ménye ez népi demokráciánknak és mindezt dolgozó népünk irá­nyítójának, a Pártnak, és annak vezérének, Rákosi elvtársnak kö­szönhetjük. Mert nézzünk csak vissza a múltba. Mi volt akkor, amikor még a grófok, földesurak, nagytő­kések ültek • dolgozók nyakán. Hogy élt akkor a tanyavliág né­pe? Tíz, húsz, sőt harminc kilo­méterre a legközelebbi városhoz, vagy faluhoz. Orákhoissaat kellett .neki gya- . logoiul, ha valamilyen szük­ségletét ki akarta egészíteni. És bizony sokszor kellett neki ezt az útat megtenni, mert any- nyira nem futott a pénzéből, hogy egész évi készletét beszerezze. Jó volt, ha egy hónapra biztosítani tudta a legszükségesebbeket. Új­ságot nem olvasott, még ha tu­dott olvasni, akkor sem. Villany­nak hírét sem hallotta. Rádió, könyv szóba se jöhetett nála. Gyermekeit nem tudta iskolába járatni a nagy távolság miatt. Esetleg csak az, aki négy-öt kilo­méterre lakott a községtől. De el lehet képzelni, mennyi szenvedés­be került a gyerekeknek naponta 10—15 kilométert gyalogolni. Nem beszélve arról, hogy ha valaki a családból megbetegedett, mire a városba, vagy a faluba értek, az orvoshoz, meg is halhatott. Nem egy ilyen eset volt, hogy a késői orvosi beavatkozás végzetessé vált. Ennek megszüntetésére irányúi a Központi Vezetőségnek az a határozata, amely a tanyavilág központosítását tűzte ki. Ezt a célt szolgálja a kiállítás is, ahol világosan láthatjuk a fejlődés fo­lyamatosságát. FéLkör alakban egy képsorozat, középen, a gyepen az épülő új falu tervrajza. A képsorozat fo- konkint tárja elénk a fejlődést. Az első kép hatalmas viharfelleg, a múlt rendszer sötétsége. De Ke­let felől már világosodik. A fel- szabadulás lehetővé tette, hogy a dolgozó parasztok is tanuljanak, képezzék magukat. Majd a mun­kás-paraszt szövetséget jelképező építés. Az ötödik a régi egészség­telen gémeskút helyett mélyfú­rású kút- Ez az öntözés szempont­jából igen fontos mezőgazdasá­gunkban. Eljut az orvos a legtá­volabbi tanyára is. Üdülés, sport, tanulás. Mind biztosítva van a tanyaközpontokban élő dolgozó parasztoknak. A kiállítás megmutatja, hogy mennyivel szebb élet vár nép! demokráciánk dolgozó l pár áralj a ina, mint »z elmúlt rendszer korhadt»ágában. Nem kell attól félni, hogy a gye­rek beleesik a kútba. Nem kell attól félni, hogy nem tanulhatnak a gyerekeik. Iskolát, napközi ott- hont, kultúrházat, villanyvilágí­tást és Jő Ivóvizet kapnak a ta­nyaközpontokba, majd később az áj falvakba tömörült dolgozók. i f Keserű Sándor orgoványi úttörő jegyzetei \ A csillebérci nagytáborból súgót kötöttünk yelük. A mi altáborun-kban görög pajtások voltak, ök egy olyan országból jöttek, ahol még a fasiszta terror pusztítja a nép legjobbjait. Magyarul Is tudnak beszélni, hisz két év óta Ma­gyarországon járnak iskolába. Én egy kedves kis pajtással barátkoz­tam, neve: Georges Karol. Elmondta, hogy édesanyját megölték a fasiszták, atyja és bátyja partizán. Küzdenek népük szabadságáért. Várják ők is szabadságuk meghozóját, a Vörös Hadsereget. Volt olyan köztük, aki már partizán is volt. Büszkék is voltunk erre. Az ének Szaval jutnak eszembe: „rajtás, Sztálin nevével, munkára késsen Indulj előre, hát előre! Zengje büszkén az ajkunk Sztálin boldog új dalát" Egyet éreztünk velük és boldogan mentünk végignézni a foglal­kozásukat. Az úttörök' 12. pontja kimondja, hogy az úttörő ismeri és sze­reti a természetet. Mi igazodtunk is ehhez. Kirándultunk a János- hegyre. Reggeli után indultunk. Miután hátizsákba raktuk a napi élelmet, elindultunk a budai hegyek legmagasabb részére. Egy óra múlva már célhoz értünk. Boldogan néztük a bogarakat milyen szor­galmasan dolgoznak. Sétáltunk az árnyas lombok alatt énekszóval. „Az úttörő ifjúság egy szebb jövőre néz, lágy szebb világért harcol és érte meghalni kész. Illőre, előre, ez a jelszavunk, mi nem hátrálunk. Mert mi úttörők vagyunk, azok vagyunk, előre hát!" Játszottunk is. Rugtuk a labdát, táncoltunk és boldogan meri Ilink haza, mert tudtuk azt, hogy mi vagyunk a jövő reménysége. Együtt énekeltük a bolgár pajtásokkal: ,,Fényes napsütötte úton jár az úttörőcsapat, hajrá, Háta csendül minden ajkon most, az életünk szabad, •löt tanuljunk, munka vár ránk, harcos népünk karju ár, Így mutattál hősi példát nagy tanítónk, Dimitrov 5 Július 30-án két boldog úttörővel gördült ki a vonat az orgo- f.ványi állomásról. Boldog vagyok, hogy a két úttörő közül az egyik ién voltam. t, Kecskemétre, a gyülekezés helyére mentünk. Itt megismerked- ítem három kiskunfélegyházi pajtással, űk is, meg mi is a gyülekező fhelyet megjelölő zászlót kerestük. Úgy 10 óra felé egy úttörő paj­tásra lettünk figyelmesek, aki egy örsi zászlót tűzött a homokba, s Nemsokára megérkezett a vezetőpajtás is, s vele jött több táborozó ?pajtás. Kimentünk az állomásra és a 32 pajtást számláló rajunk {beszállt a vonatba. Vidám énekszóval érkeztünk meg Budapestre 'délután 6 órakor, í Milyen sokat épült, amióta nem láttam! Az állomásról villaroos- rsal mentünk a fogaskerekűig. Innen vasúttal mentünk föl az úttörő- tvasúiig. Itt láttuk azt, hogy úttörő pajtásaink nemcsak szórakoz- 'nak, hanem komoly munkával készülnek a jövő életre. Az Úttörő 'Köztársaság hivatalait felelősséggel és pontosan látják el. Minden p úttörő tudja azt, hogy boldog életét a Pártnak és az úttörők tegna- igyobb barátjának: Sztálin és Rákosi elvtársaiknak köszönheli. Az ^úttörő vasúton daloltunk; 5 „Hegyek, völgyek között zakatol a vonat, ' Csillebérci nagytáborba hoz fiatalokat, D Egy a jelszónk: a tartós béke, < Állj közénk és harcolj értet" j Énekszóval vonultunk be az Úttörő Köztársaság ifjú polgárai ?közé. Az „Ifjú Gárda“ altáborbun tértünk nyugovóra este 10 órakor. < Mennyi külföldi pajtás van itt a mi Csillebércünkön! Görögök, jbolgárok, csehszlovákok, keletnémetek, osztrákok, lengyelek. Barát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom