Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-05 / 99. szám

LENIN ÉS SZTÁLIN: A MUNKÁRÓLl

Tartalmára nézve rendkívül gazdag, elméleti, politikai és gyakorlati jelentőségét tekintve, szinte felbecsülhetetlen értékű az a gyűjteményes mű, amely közel félezer oldal terjedelemben most jelent meg a Szikra kiadásában, Lenin és Sztálin: „A munkáról" címmel.

Alig valamivel több, mint félévszázadra terjed ennek a kötetnek anyaga, de ez a fél évszázad a kapitalista rend végvonaglásá- nak és az előretörő szocialista eszme világtörténelmi győzelmeinek évszázada volt.

Lenin és Sztálin, e kötetbe felvett első írásai azzal foglalkoznak, hogy mily megalázó a munka osztályrésze, mily nyomorúságos a munkás helyzete a tőkés társadalomban. A munkásság s ugyanígy a dolgozó parasztság, a városi és falusi proletár, a Iát-» szólag önálló kistermelő egyaránt be vannak fogva a tőke igájába. A proletár és a félproletár sorsa a tőkés társadalomban egyaránt bizonytalan. Számukra csak a fokozódó elnyomatás, a korai halál, vagy a teljesen bizonytalan öregkor kilátása bizonyos.

Lenin és Sztálin

ebből az időből származó írásainak alaptónusát annak a marxi igazságnak hangsúlyozása adja meg, hogy a munka, a tőkés társadalomban egyedül a tőkés haszonforrása, nyomasztó nyűg a dolgozó embernek, amire az éhség korbácsa kényszeríti rá, amiben nem telhet öröme, aminek eredményében nem lehet érdekelve. — A kapitalizmus elkerülhetetlen velejárója a termelési

anarchia. A termelési anarchia nyomában viszont állandóan ott ólálkodik a gazdasági válság, amely a munkások millióit fosztja tneg a legelemibb megélhetési lehetőségtől. „A tőke megszervezi és szabályozza a munkát a gyáron belül — mondja Lenin — a munkások fokozottabb elnyomása, sasát hasznának növelése érdekében. Az egész társadalmi termelésben viszont megmarad és növekszik a zűrzavar, ami válságot idéz elő, amikor is a felhalmozott javak nem találnak vevőre, míg a munkások milliószámra pusztulnak cl és éheznek, mert nem találnak munkát.“

A kapitalizmus

megdöntése és a munka felszabadítása önmagában véve még nem jelenti a munkásosztály előtt álló feladatok teljes megoldását, A kapitalizmusnál magasabbrendü társadalmi alakulatot kell létrehozni, vagyis: emelni kell a munka termelékenységét és e célból a munkát magasabb színvonalon kelt megszervezni. Fel kell építeni a tervgazdaságot, fel kell építeni azt a társadalmat, amelynek jeligéje: aki nem dolgozik, az ne is egyék, amelynek elve; mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint. Ez a munka új módszereit követeli meg, s ez az új módszer, — a munka- verseny.

,,A munkaversenyben, — hangoztatja Sztálin — az a legjelentősebb, hogy az embereknek a munkáról vallott nézeteiben gyökeres fordulatot idéz elő, mert a munkát szégyelnivaló és súlyos teherből, aminek ezelőtt tekintet.

ték, a becsület dolgává, dicsőség dolgává, érdem és hősiesség dől. gává változtatja. Ehhez hasonló valami a kapitalista országokban nincs és nem is lehet/' .

A legigazságosabb bérezést Lenin a teljesítményoérben látja. Már röviddel a Nagy Októberi Forradalom győzelme után hangoztatja, hogy „napirendre kell tűzni, a gyakorlatban alkalmazni és kipróbálni a teljesítménybért..,*'

Ennek legtökéletesebb tormája, mint tudjuk, a nálunk jelenleg oly általános lelkesedéssel fogadott darabbér.

A szocialista társadalomban

a dolgozó „nem kizsákmányolónak dolgozjk, hanem önmagának, saját osztályának, a társadalomnak. Itt a dolgozó ember nem érezheti magát elhagyottnak és egyedülállónak. Fordítva, nálunk a dolgozó ember országa szabad polgárának érzi magát... és ha jól dolgozik és megadja a társadalomnak azt, amire képes, — a munka hősének számít, dicsőség övezi*’. (Sztálin.)

A Szikra kiadásában most megjelent gyűjteményes kötet tanulmányozása során nyomon követhetjük mindazokat a feladatokat, amelyeket Lenin és Sztálin a fejlődés egyes szakaszaiban a proletariátus, és ennek vezetésével az egész dolgozó nép elé állított. Ennek a harcnak felbecsülhetetlen tapasztalatai eleven erővé válnak a mi országunkban is, amelyet a Szovjetunió fegyveres erői szabadítottak fel, s amely a Magyar Dolgozók Pártjával az élén, Rákosi elvtárs bölcs irányítása alatt indult el a szocializmus megvalósításának útján. •

Fjodor Linykov üdülése

NAGY IGAZSÁG AZ, hogyi jól végzett munka után jobban esik a pihenés. Ezt érezte Fjodor Prohorovics Linykov is, a moszkvai Karburátor gyár munkása, amikor megkapta üdülésre szóló beutalását.

A gvár üzemi bizottsága az ország legszebb üdülőhelyemé küldi dolgozóit. Gorki-Lenyinszkije, Hoszta, Odessza, Szocsi, Zseleznovodszk, Pjarnu, Alusta és a szebbnél-szebb nyaralók egész sora várja az üdülésre érkező szovjet dolgozókat. Linykov, mint a gyár sztahánovistája, Krim egyik legszebb helyére, Álusta-ba kapott beutalást.

Az örömhírt boldogan fogadta az egész Linv- kov-család Indulás előtti estén valamennyiét resztvettek a csomagolásban. Marija Iljinyicsna — Linykov felesége — a ruhákat szedte elő_ e szekrényből. Ljuba lánya, meg a kis Misa, szám' bavettek m:nden darabot és utánagondoitak, hogy mit kell még vinni az útra. Az idősebb fiú. Torja a térképet tanulmányozta. Ponitosan akarta tudni hol fekszik a gyönyörű krimi nyaralóhely.

LINYKOV szorgalmasan dolgozott és bár maga is aug várta az indulás percét, munkahelyétől mégis nehezen vált el, még néhány hétre is. A munka öröme és az „új* várásának izgalma összekeveredett benne. Nagyon jó kedve voll Linykovnak.

Üdülés... Ezt a szót vélte hallani a gépek zakatolásában, hazatérőben az utcai zajokban, a táborozásra induló úttörők vidám énekében., mindenben.

A következő nap reggelén elindult Linvkov Délre, az egyik legszebb szovjet táj felé. Azon a napon még 19 dolgozó érkezett a Szovjetunió különböző vidékeiről. A „Krasznoje Krivojrog* nevű szakszervezeti szanatóriumban helyezték el őket. Az összes üdülök száma akkor 275 volt.

Az üdülésre érkező dolgozók ismerkedése az orvosi rendelőben kezdődött el. A szanatóriumoknak ugyanis külön üdülőbizottsága van, mely megállapítja, bogy a dolgozók tökéletesen egészségesek-e. Tizennégy különféle szakorvos ügyel állandóan az üdülök egészségére.

Az orvosi vizsgálat után az újonnan érkezettek, legelőször is a dús, délszaki növényekkel körülvett hatalmas, fehér szanatóriumi épületet csodálták meg. Alig tudtak belelni az eléjük táruló gyönyörű színekkel.

A verőfényes ég hatalmas, kék kupolaként borult a fehér épület fölé. Az erős napfényben a aagyranőtt szinpompás virágok valósággal kápráztatták a szemet. A parkban padokon olvastak, vagy beszélgetlek az üdülök. Mások csoportokba verődve, társasjátékokkal szórakoztak.

LENN A TENGERPARTON nyugágyakon he verészve napozlak a pihenő munkások. A táj szépsége és a parthoz verődő hullámok zúgása harmonikusan olvadt összeA szanatórium belseje hasonló elragadtatást váltott ki az újonnan érkezőkből. A szobák egész falat'betöltő ablakai a tengerre néztek és a hatalmas üvegláb.ákon szikrázva tört meg a hullámokról viszaverödő napfény.

Bármerre nézlek a tisztaság ragyogását, fények villanását itta magába szemük. Fehérre lakkozott falak, fényes csempék, csillogó fémcsapok és rudak beszéltek arról a gondos szere- tetröi, amellyel a szovjet ország árasztja el a dolgozókat. Linyikov nem tudott eltelni mindazzal a mérhelet en szépséggel, amely minduntalan feltáru.t a szeme előtt. H-ol a parkban barangolt többi üdülötársaival, hol a tengerpartot járta. Gyakran indultak kollektív-kirándulásra hatalmas autóbuszokon.

Szobatársával, Alekszandr Fagyimenko krivojrog! bányásszal különösen összebarátkozott. Együtt gyönyörködtek a csodá’atos tájakban. Egy-egy kirándulásnál félórás séta után, már kanyargós hegyi utakon jártak. Ha útközben megálltak, nézhették a végtelenségbe tűnő tengert.

EZEK AZ UTAK, a közös étkezések, családias hangulatot teremtettek az üdülő munkások között. Olyankor pedig, amikor alaposan végiggondolták, mennyé szépségben, kényelemben van részük, önkéntelenül felvetődött bennük, hogyan jutottak mindehhez a széphez.

Linykovnak a társadalombiztosítási tanács utalta ki a szanatóriumi üdülést. Ennek az üdülésnek értéke 1200 rubel. Az öszeg 70 százalékát a társadalombiztosító fizeti. Linykovra 30 hárulna. Csak „háruhta“, mert a krimi parividék egyik legjobb, legszebb és legegészségesebb helyén egyhónapi tökéletes üdülést biztosító beutalásnak ezt a részét a gyár fizette ki az igazgatói alapból. A gyár többi sztahánovistája is teljesen ingyen kapta beutalását.

A gondtalan, örömteli hetek alatt és a kitűnő ellátás mellett még jobban megerősödött | Linykov. Mikor visszatért Moszkvába, alig ismer- ! tek rá a csokoládébarnára lesiilt Linykovra. Ha ' megkérdezték lőle, milyen volt az üdülés, fel- j csillant a szeme, arca örömtől sugárzott és csak j a.nnyiit felelt:

— NÉZZETEK RÁM és mindent megtudtok!

Jó munkámért nagy erőt, sok őrömet kaptam cserébe. És ezenkívül minden eddiginél büszkébb vagyok az én csodálatosan szép és gazdag Ha- i zámral * i

I I

Megjöttek az új tankönyvek

Kecskemét az Alföld egyik legnagyobb iskolavárosa. Tíz hónapon át reggel és délben elözönlik az utcákat a diákok. Sietve tartanak az iskolába, a tanulókörökre, a sportpályákra. Most. nyár közepén alig látni belőlük párat. Tízhónapos munka után gyermekeink élvezik a nyár örömeit.- *

A FORRÓ AUGUSZTUSI KAP izzón verődik vissza a Budai utca kövezetéről. A házak árnyékába húzódva szapora léptekkel sietnek a háziasszonyok haza a piacról. A sárga-iskola egyik nyitott ablakából élénk beszélgetés hallatszik ki. Szünet van, s az iskola mégsem népi élen.

Az igazgatói szoba az első pillanatban könyvkereskedésre emlékeztet. A szekrények, székek, asztalok, a padló, az állványok valósággal be vannak borítva könyvekkel.

— A Vll-ikes nyelvtant, ami ma érkezett, berakom a szekrénybe — pillant szemüvege mögül az igazgatóra Törleli Péter tanító.

Három tanítónő nagy szorgalommal ir valamit egy hosszú asztal mellett, Hatvani Pál igazgató pedig az órabeosztást tatamiimányozza. Lázas munka folyik az egész helyiségben.

Mee;érke»tek a% új tankönyvek

— Megjöttek bizony, — mondja nagy örömmel az igazgató

— A felső tagozat könyvei már 6ö százalékban itt vannak. Az alsó tagozaté pedig 26 százalékban. A beiratkozásnál már minden gyermek megkapja az összes tankönyvet erre az iskolai évre.

— AZ ÉVZÁRÓN felhívtuk a gyermekek és szülők figyelmét arra, hogy új tankönyvek jelennek meg és mindenki beszerezheti az iskolában. így olcsóbban is kapják meg a könyveket, mert jtéldául a VI. osztályos számtankönyv bolti ára 7.50, az iskolai ára pedig csak 5.— forint.

— Felkértek bennünket, hogy minden tankönyvről írjunk bírálatot, — kapcsolódik a beszélgetésbe Szappanos József né, — s amint nézegettem a már megérkezett könyveket, látlum, hogy észrevételeinket figyelembe vették. az újak elkészítésénél.

— Én a természetrajzot tanítom, s így különösen a természetrajz könyvet néztem át nagy figyelemmel. Az a megállapításom, hogy sokkal könnyebb és kevesebb az anyag, stílusa, tartalma megfelelő a gyerekeknek — nyilatkozik az igazgató.

Tompa Lászlóné is hozzászól:

— Nagy örömmel fogadtuk a magyar nyelvtan könyvet. Tavaly még nem volt. Különösen helyesnek tartom, hogy az új könyv a helyesírással külön foglalkozik, mert az elmúlt évben a VII. és Vili. osztályban úgy kellett elspórolnunk az időből, hogy azt is tanítsuk.

— Ez bizony nagyon jó — mondja Szappanos Józsefné. —- Különösen a felsőbb osztályosoknál kell nagy gondot fordítani a helyesírásra, hiszen a Vili. általános után már középiskolába kerülnek.

— Nagy előnye a nyelvtankönyvnek még az is, hogy bőven tárgyalja a nyelvészet kérdéseit is. Eddig erről nem sok szó esett

— fűzi még hozzá Tompáné.

— Az egyik legérdekesebb új könyv, az „Alkotmánytan a: általános iskolák Vili. osztálya számára“, amely a Magyar Nép- köztársaság alkotmányát ismerteti, — megmagyarázva, a mindennapi élet kérdéseivel összekapcsolva, szemléltető, szép képekkel színesítve.

— Ez talán képeskönyv?

— Nem. Ez is tankönyv. AU. osztályosoké. Egymást követik benne a szebbnél szebb rajzok. így majd őrömmel és köny- nyebben tanulnak a kicsik.

A FELVILÁGOSÍTÁS után tovább folyik a szorgalmas munka. Tanítóink készítik a jövő tanév munkatervét, órabeosztását.

A városban már szélfutott a hír: megérkeztek az új tankönyvek. Kelő Imrévé is nagyon örül ennek a többi szülővel együtt, hiszen ősszel már két gyermeke jár iskolába.

— Nem is lehet elmondani, mennyi baj volt a múlt évben a könyvekkel. Mikor kisfiam hazahozta a félévi bizonyítványt és én szomorúan kérdeztem: mi az oka, hogy nem a legjobb, azt panaszolta: „Hát hogy lenne jobb jegyem oroszból és történelemből, hiszen a könyvet csak februárban kaptuk meg".

Kislánya, Erzsiké, amikor hallja, hogy az iskoláról van szó, közbeszól:

— Ugy-e én is kapok majd szép olvasókönyvet, hiszen őszre már iskolás leszek?

— Én is örülök, hogy már megjöttek a könyvek, — mondja a kis Imre, — de még jobban örülök annak, hogy két nap mnlva mehetek Gyöngyösre az úttörőkkel. Tavaly nyáron a Balatonon voltam. Az iskola vitt el.

BIZONY, A MÚLTBAN még álmodni sem mertünk arról, hogy gyermekeink nyaralni mehetnek az ország legszebb helyeire — jegyzi meg örömmel Kelővé.

— Um gondoskodik a nép állama gyermekeinkről. Sok-sok és leány fordul meg az idén is hazánk különböző táján,

hogy jó levegőn, játszva, gondtalanul erőt gyűjtsön a jövő tanévre. Sok jó tankönyv érkezik nap mint nap iskoláinkba, hogy időben megkaphassa tanuló ifjúságunk a tanév anyagát. A muH évben az ellenség munkája következtében gyermekeink késve kapták meg a sokszor érthetetlen, túlzsúfolt, „egyetemi stílusban*‘ irt könyveket. A hibákat felismertük és máris megtörtén! minden intézkedés, hogy ősszel zökkenőmentesen kezdődjék meg az új iskolai év'