Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-01 / 95. szám

A tömegek támogatják a minisztertanács határozatának végrehajtását A minisztertanács határozata az alapbéremelés és normarendezés kérdéséről, minden üzemünkben, munkahelyen ismeretessé vált Ás általánosságban a dogozók, mun­kásak, nők, fiatalok nagy lelkese­désé! vallotta ki. A tömegek raeg- crleliékt hogy a laza normák ren­dezésére múlhatatlanul szükség van, aruknak további tűrése meg- engeiihejetlen luxus lenne sza- inufikra és a jövő terveink meg­valósít ha ta Hanságéval fizetnénk érte. Megértették, hogy a szocia­lizmus minden erővel való épí­tése a legdöntőbb feladat, amj nemcsak annyit jelent, hogy így saját népünk, a határainkon be­lül élő dolgozók Ügyét szolgáljuk legjobban, hanem azt is, hogy egében te je sí t j ü k kötelezettsége­inket a nemzetközi munkásosz­tály felé is, hiszen a béke védel­méért vaió harc nálunk: harc g szocializmusért, a tiltakozás a koreai vandalizmus ellen: foko­zottabb kcjt élesség vállalás, elítél: tni az imperializmus gazságait: kimé.étién harG az imperialisták iigy^í szolgáló helső erők ellen, szilárdítani gazdaságilag, poli­tikailag a békefront magyaror­szági árcvonalát. Üa egy-egy jelentősebb tizem ■éleiét összesítve, mint prizmát, odaállítottuk. Gerő elviárs beszé­de és a minisztertanács határoza­tának fényébe, akkor azok meg­lehetősen sok színben alkotóele­meire hullottak és mintegy indo­kul, érvekül adódlak ahhoz, hagy bizonyos legyen: a laza normák népgazdaságunk fejlődé­sének kerékkötői, bággyasztja ■erőnket, akadályozza nagyszerűi munkásosztályunk alkotókészsé- ■ gének további kibontakozását, aj „rejtett tartalékok“ fokozottabb fels'zlnrejutásál. Nem előremenni annyi, mint elmaradni. Márpedig mi nyilvánvalóan nem akarunk elmaradni- — Ha a laza normák1 elkerülik a figyelmünket, az nem más, mint az, hogy a fejlődésünk további alakulása kerü te el a figyelmünket. — Ám Pártunk fel-, tárta a valóságos helyzetet és dol­gozók elé vitte annak részteleit. Pártunk történelmi fe-èiôssége tudatában mulatta ki a veszélyt: hogy megess zük a jövőnket. Ez az útmutatás mozgósította az üzemek dolgozóit, figyelmüket a többszál százalékos teljesítmé­nyek tarthatatlanságára irányí­totta, — apelláltunk a munkásság legjobbjainak szocialista öntuda­tára, hazaszeretetére, önfeláldo­zására és szorgalmára. A normák fellazulása sziikség- szçrü volt, a fejlődésünk, az ] előbbrejulásunk törvényként hoz­ta magával. Nem arról van szó,1 hogy már eleve helytelenül leltek megállapítva -akkor, amikor az adott körülményeknek megfele­lően rendeztük. „Szó sincsen ar­ról, hogy ezeket a normákat an­nak idején szándékosan úgy álla­pították volna meg, hogy túlsá­gosan alacsonyak legyenek“ — mondotta Sztálin elviárs, akkor, amikor a Szovjetunióban a szo- calizmus építésének adott sza­kaszában a miénkhez hasonló kér­dések vetődtek fel. De az is két­ségtelen, hogy az általános tech­nikai előrehaladás és a dolgozók éhhez mért raagasabbfokú kép­zettsége' csak egyrésze annak, hogy a normák fellazultak. A la­za normákat ,az ellenség tudatos tevékenysége tovább lazította, amiből azután következeit a dol­gozók komoly megkárosítása és népgazdaságunk eredményeinek veszélyeztetése. Általánosságban kimutatható, hogy olyan üzemekben, ahol az ellenség, a jobboldali szociálde­mokraták „dolgoztak“, ott a laza normák kérdése sokkal veszélye­sebben, mélyebben jelentkezett. — Bizonyítja ezt a kiskunfélegy­házi Gépgyár példája, ahol a dogozók felszólalásai elmondták, hogy a laza norma hogyan csök­kentette a termelékenység alaku­lását. Éhben nagy szçrepe volt a héttagú leleplezett jobboldali szo- ciáldemokraia bandának. Mivel á dolgozók széles töme­gei előtt tisztázódott,' világossá, érthetővé vált, hogy, a Dormaren-J dezés az ő közvetlen ügyük, éle­tük további javulásának feltétele, általában mindenütt határozott, szilárd álláspont alakult ki. A kommunista aktíva, majd az üze­mi értekezletek után mind vilá­gosabbá vált, hogy nem kis do­logról van szó, hogy előbbre csak ennek megoldása után léphetünk. A dolgozó tömegek véleménye: ez a legdöntőbb kérdés .s egyben legfumosabb eszköze annak, hogy a normarendezési sikeresen vég­re tudjuk hajtani. A tömegek megértése, akcióink harcos támo­gatása, a tömegeknek a Párt kez­deményezésével való egyetértése, a tömegek hite, bizalma Pártunk­ban az alapja sikerünknek, győ­zelmeinknek. A Dormareqdezés megoldása is Pártunk és a töme­gek szilárd kapcsolatának kér­dése. A levelek és nyilatkozatok szá­zai tükrözik, hogy Pártunk a tö­megekben él. Újabb bizonyítékai ezek annak, hogy Rákosi elylgrs február lft-i beszéde történelmi lépés volt a szocializmus felé, hogy mindannak megvalósítása,” amrl'Kákosi elytárs akkor felada­tunkul aqőtt, alapja lejt és lesz hosszú éveken keresztül fejlődé­sünknek. — Egy-két példa a tö: megek véleményéből, a Párt iránti bizalmukból: Fqrgács Mihá.y a félegyházj Gépgyárból, mondja: „Eddigi si­kereinket n Pártunk és a nagy Szovjetunió segítségévei értük e., nem engedhetjük, hogy most jó munkánk eredményeit a jobbol­dali szociáldemokraták megsetU: misítsék.“ Vagy Makk Ferenc, a bajai Gyapjúszöveigyárból azt írja: „így segítjük a koreai sza­badsághős testvéreinket is. Tél­iekkel harcolunk értük, mert ez­zel magunkért, a magunk boldog jövőjéért is harcolunk. Előre az új normákkal a békelábor meg­erősítéséért Pártunk útmutatása és Rákosi elvtárs bölcs tanítása szerint.*' Pártunk szeretető, a bé­ke megvédése és a laza normák cllcul harc természetes összefüg­gésként jelentkezik a dolgozó tömegekben. Ha a kérdés megoldásának be­indulása máris sok pozitív jó eredményt mulat, ha üzemeink mindegyike dolgozóinak tudatá­ban helyesen alakult ki a porma- rendezés szükségessége, ez még távolról sem jelenti azt, hogy a munkát elvégeztük, hogy most már majd műdén „mehet a ma­ga útján“. Hamis álláspont lenne ez és indokolatlanul ringatnánk magukat rózsás álmokban. A kezdeti eredmények csak akkor adják egy nagy kérdés megoldá­sának alapját, ha bebiztosítjuk az azonnali sikert, ha azt szívós munkával továbbfejlesztjük. Az osztályharc kié’ ez el t körülményei között semmiképpen sem helyez- kedlhetünk olyan álláspontra, mely azt mondja, hogy „pihen­hetünk habárainkon“, „menni fog az magától js.‘ A kecskeméti Magasépílő NV magatartása, hanyag munkája ilyeq álláspontból táplálkozik. A kérdés lebecsülése az építőmun­kások között elsikkasztotta a mi­nisztertanács határozatának je­lentőségét, ennek lett azután a következménye az, hogy a dol­gozók csak félig tudnak minden­ről, hogy mégmagyárázat’lanul áll előttünk egy- olyan kérdés, ami másutt már tisztázódott. A Magasépítő NV pártszervezetének és vezetőségének felelőssége nem csekély ebben a kérdésben. A kérdés szinte szándékos elhallga­tása a do gozók előtt, jelenti a minisztertanács határozatának a leértékelését és a Párt Központi Vezetősége határozatának a sem­mibevételét. Á Párt és a tömegek kapcsola­tának és állandó szilárdításának döntő kérdése a kommunista fel­világosító munka, melyire Rákosi elvtárs február 10-i beszédében hathatósan figyelmeztetett ben­nünket. Az eddigi mulasztások kijavításári.áli, az eredmények bíz-1 tosílásáuah egyetlen e.szkőze a fel világosiid murika ' fokozása, a népnevelők, agitációs csoportok mozgásba hozatala. Azonban nem mindegy az, hogy a népnevelőki A kecskeméti Gépgyár vezetfiségének megalkuvó álláspontja: szabadságra küldték a szabotáló jobboldali szociáldemokrata Hafászt Már főbb mint négy hete fel­háborító esemény történt a kecs­keméti Gépgyárban, liyen eset­ről még a legidősebb munkások sem tudnak beszámolni. Arról van szó, hogy az ontitfjei kohó kilyukadt az alsó fenékrészen és 4íW-50 milliméteres sugárban kezdett ötnleni a magas hőfokú vas. Csak a kivételes szerencsé­nek volt köszönhető, hogy em­beréletben nem esett kár. Ezért a szabotázs-számba me­nő esetért felelős Halász Pál ön- tőmester. A lukadás és egyben a súlyos kár okozója az vpít, hogy a kupolába történő koksz- b«adagolást a szokásosnál és az érvényben lévő adagnál sakkal magasabban állapította meg. Er­re a helyszínen, a szintén jól hozzáértők figyeim ez (ették, de az ő „szaktiidgsa“ nem engedte meg, hogy tanácsokat fogadjon el. A tú'adagplás és énnek kö­vetkeztében előállott kohóluka- dás nem véletlen, nem akaratla­nul előállott esemény. Mögötte az ellenség aljassága, alávaló próbálkozása, szabotázsra váltó törekvése húzódik meg. Ha job­ban sz'emügyre vesszük, hogy ki volt ez a Halász, akkor nyom­ban tisztábban látjuk az össze­függést a „véletlen“ ós Halász személye közön. A gépgyáriaknak uerp kell kü­lön bemutatni Halász Pált. Is­merik már régről. A felszabadu­lás után közvetlenül „nagy embei“ lett Míg a tőkés kezében volt a gyár, ő vojR az üzemi bizottság elnöke és egyben a Szociálde­mokrata Párt oszlopos, jobbol­dali tagja. Miben merült ki a munkája? Minden igyekezetével a tőkés kezére játszp(t. Ahol lehetett, ott ártott a munkások­nak. Jói meg is fért az üb. és tulajdonos, nem volt semmiféle .^nézeteltérés“ közöttük. Addig, amíg az üzemeink nagyrészének az üzemi bizottságai súlyos harcban voltak a tőkésekkel és késhegyig menően vívták a mun­kásosztály igazát a gazemberek­kel szemben, addig éz a selion- nai lepaktált a tőkéssel és nem átadottá elkenni, elsimítani a do gozók harcát, követeléseit. Típusa volt a jobboldali szociáldemokratáknak és hűen követte azok nijndeu utasítását, komm u n is t a elle­nes nyílt vagy burkolt ak­cióit. Kiépítette a haver-koma rend­szert, aki ebbe nem tartozott bele, annak „jaj“ volt, aki bele­tartozott, annak nyaralás volt a munka. Az egyesülés előtt jobboldali magatartása miatt kizárták a szoedem. pártból. Halász bosz- szúja, kommunista- és munkás- gyűlölete és mindaz, ami tulaj­donságuk a jobboldali szociáil- deniokratáknak, nem aludt cl, hanem mind jobhan dühöngött. Ki tudja, mennyi disznóságot kártevést végzett el ezen a lelep- (etzelf eselcn kívül. A mpn.kához és a puinkgspk- liQz való viszonya úíáóatra mél­tó volt. A jó, szakszerű taná­csot pem tűrte. Görcsösen ra­gaszkodott a régihez, az el­avulthoz és ezt megkövetelte egész környezetétől. A kritikái! nem tűrte, azokkal szemben, akik ellenőrizték a munkáját, szemteOenül és kihívóan visel­kedett. A szaktudására hivat­kozva akart mindenkit leszerel­ni és úgy beállítani magát, hogy „mindenkinek káli magyarázni és tanácsot adni, csak nekem nem“. De most kibu;t a szög a zsákból Bebizonyosodott, hogy az ilyen magatartás nem áll meg a sza­vaknál, hanem azon túlmegy s akadályozójává, szabotál ójává válik a termelésnek, a szocjáciz-. mus építésének. A jobboldali szociái! demokrata gondolkodás és magatartás: ellenséges szem­benállás mindennel, ami a szo- gialdzmust ppíü Ós ez egyben aknamunka is. Rombol nyíltan vagy burkoltan, de nem tudja megtagadni önmagát. Nézzük meg, mi lelt Halász büntetése ezért a szabotázs cse­lekményért? A vállalatvczelőség úgy „döntött“ és úgy „torolta“ meg ezt a bűncselekményt, hogy Halászt, ahelyett, hogy leleplezte volna az összes dolgozók előtt és kisöpörtc vplpa, min| a szemetet az üzem területéről, egyhónapi fizetéses szabadságra küld te, hogy élvezze, pihenje ki ,,munkáját*'. Nem tudjuk, Rogy az eivlár- sak gondolkodtak-e már pzen az „elintézésen". De meg kell mondjuk, hogy lehetetlen iibe- faíizmqs, megalkuvás az, ahpgy eljártak ezzel a bűnözővel szem­ben. Szaboíáinj és mintegy jp- lalmuil utána szabadságra men­ni, ez nem jelent mást, mipt azt, hogy ösztönzést adni az ellenség munkájának, ipely !át,jg, hogy büntet énül, majdnem „ikilünle- íéssel“ úíjsza meg a kártevést. Mi más ez ,min! szemethunyás az ellenség munkája felett, az ellenség szabotázsát ezzel mint­egy fárasztó „jótéteménynek“ (télik, ami után pihenésre kell menni, híem fogadható cl az iib. titkár álláspont ja, hogy azért nem teltek semmit sem, mert még nem alakult meg az elv­társi bíróság. Á leleplezed, $za- boláló jobboldali szociáldemo­kraták ügye nem tartozik az elv­társi bíróság elé. Az elvtársi bí­róság feladata más, a nevében, benne van: elvtársak hibái feleit ítélkezik, hogy megadja sza­mukra a kijavítás lehetőségéi. Halász és a hozzá hasonlók ügye a Magyar Népköztársaság bíró­ságához tartozik. Oda lessék utalni A Gépgyár vezetősége, a párt- szervezet, a szakszervezet, a vál­lalat vezetőség nem értékelte jói át Gerő eivtars beszédét. Bár va­lamennyien különféle álláspon­tot foglaljak e-l és a felelősséget próbálják egyik a másikra áthá­rítani, egy dologban azonban közös nevezőn voltak, hogy ed­dig Halász simán ászjiattg meg a? öntő-kphó kiiukadásáí. Tudni kell, hogy a Központi Vezetőség határozata végrehaj­tásának egy fontos, döntő elő­feltétele az, hogy kíméletlen harcot folytassunk az üzemeken belül, a szocializmus építésének bástyáin a jpbhoIp|,a]*i szociálde­mokraták ellen. A Gépgyárban nem gz történt, itt visszájára fordították ezt a fontos követel- mányit. így állt ejő az a furcsa hely­zet, hogy Halász azonkívül, hogy megkapta a gyártól a fizetést, saját öntőbiühelyé- ben zavartalanul dolgozott és így többszörös pénzt vá­gott zsebre. Halász Pál „szakképzett“ sza­botáló jobboldali szociáldemo­kratának fellelnie kell a dolgo­zók közös iu'ajdon.a elleni tá­madásáért. A Gépgyárban pedig fel kell számolni a liberaliz­must, a megalkuvás szellemit. le keíl leplezni és el keli távolítani a jobboldali szociáldemokratákat és a többi beépített ügynököket is. Pirié dolgozó parasztsága meglátogatta a bácsalmási Táncsics“ termelöcsoporlot »f A közös, szervezett szocialista nagyüzemi termelés nálunk is kézzelfogható eredménnyel jár. A több termelés nyomában ma­gasabb életszínvonal jelentkezik. Ez nem csupán a termelőszövet­kezet tagságát erősíti meg abban, hogy a felemelkedés útját jár­ja, hanem a kívülálló, még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is mind nagyobb számban (alják be, győződnek meg róla, hogy a szpcialisla nagyüzemi lernyelég fölénye a parcelIa-gazdálkodássai! szem­ben nein szóbeszéd, hanem na- gyón is látható, kövér keresztek­ben és telt bnzászsákokban je­lentkező — valóság. Egyénileg teemelp parasztságunk kpréböl egyre többen jelentkeznek, (ípgy belépjenek a rpeglévő termelő- csoportokba, vagy új csoportot alapítsanak. • Jjok ■ dolgozó paraszt mielőtt véglegesen elhatározná magát, fölkerekedk, hogy meglátogassa a termelőcsopo.rt gazdaságút, olt tgnu’má-nyozza a csoport éleiét, a gazdálkodás mpdját. Igyi a bácsalmási Táncsics termelőoso- porlot meglát'ogai'ta Pártó köz ség dolgozó parasztsága. A kpz- ,ég dolgozóit a tszcs tagok reg­gelivel fogadták, majd vqlatneny- riyi csoportlag és család kiment a " tanyára, végigkísérték a láto­gatókat az egész gazdaságban Minden -látogató mellé egy-két csoportlag szegődött és ismer­tette a cáop.ort fejlődését és azt, hogyan érték el kiváló eredmé­nyeiket. Például « IS mázsás búzatermést, g 180 pm. ípiagos kendert, az elsőrendű konyha* kertészetei és hogyan száj) prí ■ tolták fei'. a kiváló tenyészmarb.i törzsüket. A látogatás befejezé­se előtt a termelöcsopopt kuliúr* gárdája saját kuMprtefmükhvn a látogatók" tiszte le teff előadást [.tartott. A iáfogaták mind a 1 csoport heils’ő szeryezeitségélő', mind az eredményektől úgy el voltak ragadtatva, hogy többen azt hangoztatták, ’„bár itt laknék én is a közelben, boldog ember lennék". A látogatók a ■tefmelöespRor! benderéhöl, gyapotjától és konyhakerti véleményeiből vit­tek magnkkai és hazaérve Pirtó- ra, bemutatták a község ftjkos- ságinak, hogy a csoportnak mi- (ven terményei vannak. A terme- lőszPvP>kezeti mozgalom me­gyénkben megsziiiigrduf, megérő SÖŰib- á termelócsoportok " fej- 1 íesztése terén ezidáíg g legszebb eredménvek a bácsalmási járás­ban születtek, ahol 13 újbelépő csoport van 129 családdal, tőt laggail. Négy előkészítő buottsá- I ga van 90 családnak. A legrpsz- sz'abb felvilágosító munkát a dunaVecjei járás végezte. Ebb«n a járásban sem egy új belépő j csoport, sem egy előkészítő bi- ' zotlság még nem alakult meg. A dunávecsei .járásban sem a Járá­si Pártbizottság, sem a járási mezőgazdasági osztály nem fek­tetett kellő sútlyt a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztésére. hogyan vélik fel, hogyan magya­rázzák ezt a kérdést. Nekünk har­cos riépnevélő munkára van’szüik- ■ségünk és éppen ezért a munka elvi szempontjait és meggyőző ér­veit a népnevelőknek tudniok kell. Ez legyen a párt-szerveze­teink azonnali feladata', természe­tesen úgy feldolgozva-, hogy azok az üzem konkrét vonatkozásait, adott helyzetét magukban foglal­ják. A népnevelő munka 8 módszer és egyben fegyver is" "ahhoz, hogy a nórmarendezés és az alapbér­emelés megoldásának kérdés? eddigi győzelmeinkhez sorakoz­zék fel. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom