Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-20 / 85. szám

Zadonszkíj: Épül a szövget falu Munkaterv heveit utasításra daiprtah a feácsalmésl építkezésen 9 tervszerutleiiség és lazaság hátráltatja az építkezés határidőre való befejezését Hatalmas szélvihar nyomán porfelhőbe burkolóznak a bács­almási utcák. Amint egy kissé elül a por, már messziről feltű­nik a gépállomás újonnan emelt hatalmas gépszíne és tizenöt mé­ter hosszú szelektáló és daráló üzeme. Mellettük emeletes épület áll tető nélkül. Fenn az emeleti tartófalakon kelten dolgoznak. Vasbeszerelést végeznek. A ha­talmas udvaron alig lézeng egy­két munkás. Egy helyen meszel oltanak. Másutt deszkákat válo­gatnak. Gion Ferenc, a munka, vezető benn ül az irodában. Élőt. te papír és egy hatalmas karton­lap. Halvány vonalak tükröznek löla. Ez az építkezés terve. Gion Ferenc homlokán gondba- vcnt redők. Először csak azt mondja: baj van, — de még nem részletezi. Csak sejteti. Mert aká ezt az építkezést megnézi, vizs­gálni kezdi a munkamenetét, rög­tön megállapítja, nagy a lervsierütlonség, nagy az irányításban fellelhető lazaság. — Úgy Is van — erősiti meg az építésvezető a gondolatot. Anyaghiány miatt még a kőmű­vesek is a felső tariógerendák és a födém vasbeszerelését végzik. De milyen huza-vona után jutót, tak odáig, hogy ezt a munkát is végezhetik. Úgyhogy Várnái Fe­renc építésvezető betelefonált Bajára, a Magasépítő NV-hez, hogy nincsen megfelelő vas a vasbeszerelésekhez. Miután nem történt semmi­féle intézkedés, Gion Ferenc személyesen kereste fel Kó­bor Ferencet, a tervezőépí­tészt. El is érte, hogy amennyiben : annyi súlyú vasat tud Ba jára be. ezálíítani, amennyi« Bácsalmá­son szüksége van, í.gy szó lehet a kiutalásról. így szállítóit a bácsalmási építkezés 30 millimé­ter vastagságú vasat a Magas­építő NV-nak Bajára, aminek ei- lenében megkapta a munkálatok­hoz szükséges 6—22 millimétei méretű vasat. Súlyosabb hibák Is hátrálhat­ják az építkezés folyamatossá­gát és menetét. Június lT-ig nem kapták kézhez az építési tervet. Május elsejétől kezdve, amikor* megkezdték az emeleti falazást, terv helyett utasításra dolgoztak, De ezek az utasítások is körül­ményesen születtek meg. Gion Ferenc, a munkaveze.ő felhívta Várudi építésvezetőt, hogy továb. bi utasításra van szüksége, meri az előbbi utasításra végzett mun­ka befejezéshez közeledik. Vá- radi, terv hiányában, betelefo­nált Bajára. További utasítást kért. Kapott is, de csak 2—3 napra elvégzendő munkamenetre. Ha az letelt, akkor újbői kellett, az egészet kezdeni. — Bizony az, hogy a terv nem Tolt időben a birtokomban, nagyon hátráltatta a munkát — mondja a munkavezető. — Nem voltam tisztában az anyag fehasználásával és a munka rész Vetes kivitelezésével. Most mór megvan a terv. De nincs meg a költségvetés. Ez ha! ki most a munkamenetre. Meg. lassítja, hátráltatja. — Ha későn is — folytatja Gion Ferenc, — de a tervvel együtt költségvetés is megjött volna, meg tultuk volna gyorsí­tani a lemaradt munkamenetet. Költségvetés hiányában nem lu­.dunk több munkást beállítani Magam sem tudom terveimet élő­vé elkészíteni. Mutatja is a munkauíalványo. kát. Ezen vannak feltüntetve az építkezéseken dolgozóknak a kö­vetező munkahétre előirányzott munkája. — Meg kell mondanom, hogy tervszerütlenül, csak úgy találom, ra készítem el. így igyekszem a munkát előbbre vinni. Köller István, a Bajai Magas­építő NV vállalatvezetője, körül­belül egy hónappal ezelőtt volt megtekinteni az építkezést. Vá- radi Ferenc és Gion Ferenc fel­hívták a figyelmét, hogy a költ­ségvetés még mindig nem érke­zett meg és ez hátrál alja, kés­lelteti az építkezést. líöller Ist­ván akkor meg is jegyezte: — Kóbort azonnal utasítani fo­gom a költségvetés elkészítésére és megküldésére. Kóbor azonban mind a mai na­pig nem készítette el. Szikon* Jenő elvtárs, a bácsalmási gép­állomás vezetője úgy látja, I eladminisztrálja Baján a dol­gozókat. Ha van terv, nines anyag. Ha anyag van, nincs terv. Az építkezés pedig nem tud eljutni befejezéséhez. — Kóbor háromnapos részlet­terveket adott a munka tovább- vi.elére — rnonlja Szikora elv­társ. — Ha kijött, akkor sem szabta meg a munkamenetet hosszabb időtartamra. Aztán he­tekig nem lehetett látni az épít­kezésnél. Az épületnek már május első felében készen kellett volna len ni. Hiszen ebben lesznek a gép állomás irodái szerelőműhelyei, a kovácsmühely és az anyagraktár. Emeletén pedig a kultúrterem színpaddal, könyvtár, olvasóte­rem, fürdő és pihenőszobák. A gépállomás az épület építé­sének elhúzásával nem tud ren­det tartani az állomás területén. A műhelyek hiánya miatt min­den csak úgy szükségből kapott helyet. Az építkezéssel össze van kapcsolva a gépállomás területe és szanaszét hevernek az építés­hez szükséges anyagok, a gép­állomás felszerelésével. A hanyagság, gondatlanság, tervszerütlenség fényt vet a Ba­jai Magasépítő NV munkájára, nemtörődömségére. Felelősségre kell vonni az épít­kezések késleltetőit. Kikdolgozó népünk ellenségei — Marosi Lajos 28 holdas mai- kói kulák, Kád Imréné Kiilső- nylr 58. szám alatti kulák nem irtják a szövőlepkét. Gero József liülsönyir szám alatti lakos vedig 1 hold napraforgóját tehe­neivel legeltette le. A mezőőr­nek azt hazudta, hogy a nyulak ettek le. Bereute Benedek 50 hol­das kecskeméti kulák jószágaival 'ett kárt az osztagokban. Szabó Gergely 1)5 holdas kulák pedig csak a mezőőr feljelentésére volt hajlandó a rakodást megkezdeni. • — Acél István kunszentmik- lósi kulák szabotálta az aratást, behordás'. őrizetbe vették, « most a kalocsai fogházban gon­dolkodhat rosszul sikerült szaba­tosának következményeiről. Leo Nyikolajevics Tolsztoj gróf, a híres író, a múlt szá­zad 80-as éveiben gyakran megfordult a Volgántúli fal­vakban. Mint aféle „faluku- tató‘‘ ismerkedett az orosz pa­rasztsággal. Szinte házról- házra járva figyelte a kis- és középparasztok életét, tanul­mányozta életkörülményei­ket, följegyzéseket készített, valóságos szociográfiai tanul­mányokat végzett. Megdöb­bentő kép tárult elő; a kuk­koknak kiszolgáltatott kispa- rasztok menthetetlenül tönk- remenve, béres vagy koldus sorba jutnak. A régi faluban pusztulás várt a parasztság nagy tömegeire, amelyet ezen kivül a jogfosztottság, az írás. tudatlanság, a holnaptól való félelem sújtott. Persze Tolsztoj nem tudott, a cári rendszer pedig nem akart segíteni. A parasztság hiába lázongott, minden meg­mozdulását vérbefojtották. Ezek a véres tapasztalatok győzték meg arról, hogy csak a munkásosztállyal együtt, a munkásosztály vezetésével ta­lálhatja meg a boldogulást. Az Októberi Forradalom hoz­ta meg a fordulatot a paraszt­WIIHELM PIECK: Wilhelm Fleck elvtárs, a De­mokratikus Német Köztársaság elnöke válogatott írásait és be­szédeit tartalmazza ez a követ. Fieck elvtárs, amikor beszédei­ben rámutatott azokra a felada­tokra, melyeket Németországnak demokratikus fejlődése és a béke megvédése érdekében meg kell oldania, gyakran hivatkozik a múltra, hogy az elkövetet} sú­lyos hibák tanulságul szolgálja­nak a békére, a szebb és boldo­gabb jövőre vágyó német nép­nek. Wilhelm Pieck ebben a kö­tetben kiadásra kerülő írásainak legjellemzőbb — és egyúttal kö­zös — vonása a szüntelen és kö­vetkezetes harc a z egysé­ság életében, földhöz jutott, adósságait törölték. A mun. kásosztály a munkás paraszt szövetség jegyében továbbra is segítette. Zadonszkij szovjet író 1949- ben ellátogatott ugyanezekbe a volgántúli falvakba, ame­lyekben annak idején Tolsztoj megfordult. Tolsztoj följegy­zéseivel kezében, az ő nyom­dokán haladva, fölkereste ugyanazokat a parasztcsaládo. kát. De míg Tolsztoj az el­szegényedő, nyomorúságban vergődő parasztságról tudott csak szólni, Zadoszkij már a fölszabadult új nemzedék, a szovjet parasztság boldog éle­téről számolt be- Bemutatja, hogy milyen mélyreható vál- tozá’s történt a falu életében. A kolhozban dolgozó paraszt­ság a gazdasági és kulturális fejlődés útjára lépett. A régi falu helyét az új falu fog­lalta el. Nem jogfosztott, írástudat­lan, koldussorba taszított, ki­zsákmányolt parasztok, hauem szabad, egyenjogú, öntudatos, •anult, a korszerű technikát felhasználó magabiztos pa­rasztság él az épülő szovjet faluban. ges Németország megterem é sóért. Sztálin elvtárs rátnura- tc11 arra, hogy a békeszerető, d'-’- irokraikus Németország fenn­állása a békeszerető Szovjetunió fennállása mellett kizárja az új európai háborúk lehetőségét, vé­get vet a vérontásnak Európá­ban és lehete.lenné teszi, hogy a világ kapitalistái bilincsbe ver­jék az európai országokat. Ma, amikor a Demokratikus Német Köztársaság széleskörű gazdasági és kulturális együtt­működési megállapí ásókat kötött a népi demokráciákkal és így Magyarországgal is — különös jelentősége van a könyv megje­lenésének. A Német Kommunista Párt 30 éves harca jj határból kévékkel meg- rakott kocsik gördülnek a dávodi utcákon keresztül. Mintha iparkodóbb volna az osztagok gyűjtése a szérűkben. A házak szobáinak mélyén csi- kordulnak a szekrények ajtajai, felnyílnak a sifonérok. ünneplő ruha kerül ki belőle. — Útnak indul a Jóska, — kiált át a szomszédba Veres Lidi néni, mert hogy eljött a községháza előtt, ahol már gyülekeznek a falu dolgozó parasztjai, hogy búcsút vehessenek Keresztes Jó­zseftől, akit nemrégiben ők vár lasztottak a Szovjetunióba in­duló 200 tagú parasztküldött­ségbe. A Keresztes házban már min­den útra Készen áll. Épp a bú­csúzkodás folyik. Az asszonytól, aki útravalóul mégegyszer a lel­kére köti: — „jól nézzen kee széjjel abban a nagy országban, hogy itthon taníthassa, oktat­hassa a népet szebb és boldo­gabb jövőjére. Keresztes József mosolyog. Megcsókolja az asz- szonyt, aki két napon keresztül féltő gonddal csomagolt min­dent abba a nagy bőröndbe, mely most ott áll az ajtó szög­letében. — „Api, engem is vi­gyen el", — pityeredik el a kis négyéves Anti gyerek. Ráül a bőröndre, hátha így sikerül neki H terve. A községháza udvarán köz­ben gyülekeznek a falu dolgozó gyan veszik ki részüket a vasúti szolgálatból. Keresztes József megindul. A falu népének hatalmas gyűrűje kíséri. Künn a Bácskiskunme- gyei Népújság gépkocsija várja, hogy a bajai állomásra repítse. __faagy on megköszönöm Sztá­lin és Rákosi elvtársak­nak, azt a kitüntető szeretetét, mellyel lehetővé tették számom­ra, hogy a világ legelső emberei között pár hetet eltölthetek. Megígérem, hogy ezt a kitünte­tést azzal hálálom meg, hogy mindent, amit a nagy szovjet hazában látni és tapasztalni fo­gok, dolgozó parasztársaim leg­szélesebb tömegeiben ismertet­ni fogom — mondja. M ikor már belép a gépkocsi­ba, még akkor is szorongatják a kezét, ölelgetik. Kis négyéves Anti fia is ott szorong a gépko­csi ajtajában. Még egyszer nya­ka köré kulcsolódnak az apró kis kezek. — Api, aztán mondja ám meg Sztálin ebtársnak, hogy a képekről már ismerem őt. Ha felnövök, én is ott leszek a bé­kéért harcolók soraiban, — de el ne felejtse ám megmondani. Már megindult a gépkocsi. De még messzire kíséri száz és száz torok ünneplő hangjának vissz­hangja.- — „Éljen Sztálin elv­társ! — Éljen Rákosi elvtársi Keresztes József elindult a Szovjetunióba. Keresztes Jóssef elindult a Szovjetunióba parasztjai. Fiatalok, öregek. Asszonyok, lányok. Gyerekek kapaszkodnak fel a vizes laj- tokra, hogy mindent láthassa­nak. hallhassanak. ßeresztes József ott áll a községháza ámbitusán és a boldogságtól könnyeket mor­zsol a szemeiben. Egy pillanatra visszaemlékezik elmúlt életére, küzdelmeire, harcaira. Most 44 éves. Két gyermeke van. A na­gyobbik traktoros a csátaljai gépállomáson. „Dolgozó né­pünket segíti életszínvonalának emelésében mondja erről, ő maga apró pár holdján vergő­dött, küzködött, hogy családját eltarthassa. Szemtől-szembe lát­ta az érsekuradalom püspök­pusztai földjén dolgozó nép sa­nyarú helyzetét. Kizsákmányo­lását, erejének megrablását, ki­fosztását. A kasznárok, botos­ispánok világát. A kakast oil at, mely így aratás és cséplés idején töltött fegyverrel ügyelt az éh- bérért dolgozó nép munkájára és a jajra, a panaszra puskatus­sal felelt. Keresztes József most indulni készül a Szovjetunióba. Annak idején őrá esett a falu dolgo­zóinak választása^ Keresztes Jó­zsef elsőnek lépett a Szabadság termelőszövetkezeti csoportba, hogy irányt és utat mutasson dolgozó paraszttársainak a fel- emelkedés útján, a szocializmus építésében. Élén járt a harcnak, mely a klerikális reakció és a kulákok ellen folyt a faluban. Mindig azon volt, hogy segítse, támogassa a dolgozó népet. Le­leplezte kizsákmányol óit, a ku- lálckupeceket és többi vérszo- póit. Ifi őst a búcsúztatás pillana- ¥ tában válaszolni szeretne a szavakra, melyeket Radetzki Imre elvtárs. a Járási Pártbi­zottság részéről mond feléje. Szabari János elvtársnak is illő volna megköszönni a gépállo­más dolgozóinak szerető útra- valóját, — de az örömtől és a megilletődéstől alig tör fel a hunyja. Kétszeresen most érzi át, ebben a lelkes ünnepségben, hogy milyen felelősség hárul rá azért a bizalomért, amelyet megválasztásakor beléhelyeztek a dávodiak. Érzi dolgozó paraszttársai­nak feléje áradó szeretetét. Vi­gyázva veszi át és szorosan a szivére zárja Dózsa Jánosné ke­zéből az MNDSz helyi szerveze­tének gyönyörű ajándékát, egy kézzel hímzett asztalterítőt. — Mondja meg odakünn a szovjet asszonyoknak, amikor átadja ajándékunkat, hogy ve­lük harcolunk a béke megvédé­sében. Varga Ilona a DISz fia­taljainak ajándékát, — egy dí­szes kis kulacsot — féltő gond­dal nyújt át. — A Komszomol fiataljaihoz méltóak akarunk lenni. Mun­kánkban, tanulásunkban az ö példájukat követjük. Horváth József né virágcsokorral kedves­kedik. Keresztes József meg csak áll, miközben kezeit szorongat­ják, csókolják arcát, ahol érik. Egyik kezében még ott van fü­zete, melybe sorba feljegyezte a kérdéseket, hogy különösen miket is nézzen meg, hogyha hazajön, el tudja mondani. Var­ga Mihály arra kíváncsi, hogyan élnek a szovhozok és a kolho­zok mellett az egyéni kisgaz­daságok. Varga István meg ar­ra, hogy a szovhozok és kolho­zok mellett hogyan működnek a Napközi Otthonok, Horváth József né a Szülői Munkaközös­ségek munkájára kiváncsi. Len­gyel István meg azt köti lelké­re, jól nézzen körül, hogy az életszínvonal emelkedéséről is számot tudjon adni. Urbán Mi­hály vasutasnak meg külön ké­rése, — hogyan szervezik a szovjet vasutasok az 500 kilo­méteres mozgalmat és a nők ho­

Next

/
Oldalképek
Tartalom