Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-02 / 70. szám

Devecseri Gábor Á béke katonái A IV-IK BE (Athenaeum) A Szovjet írószövetség hatá. rozata Oszejeva A IV.-IK BÉ című könyvéről öícséroleg em­lékezik meg. Rámutat arra, hogy egyike azon könyveknek, amelyek kitűnően mutatják be a szovjet iskola életét. 1941 januárjában ünnepség­re készül az iskola- Nyugaton már javában dúl a háború, a finn határon a Szovjetunió vé­delmi harcot folytat Manner, heimék fasiszta klikkje ellen. A Moszkva melletti kisváros­ban még béke van, csupán a harctérről hazatérő három fia­tal katona megjelenése utal háborúra. A három fiatal ka­tonát, az iskola volt növendé­keit ünnepélyesen fogadják. Beszámolnak harci élményeik­ről, a gyerekek lelkesen hall­gatják őket, magatartásukból, kérdéseikből érezzük és látjuk, hogy ezek a fiatal szovjet gyerekek, idősebb társaikhoz hasonlóan, megállják helyüket nemcsak a tanulásban és mun­kában, de a harcban is, ha majd a haza azt kívánja tőlük. Uj tanítót kap az osztály, Szergej Nikolájevicsben, az új tanítóban a jó szovjet pe­dagógusok típusát ismerjük meg. Már első óráján határo. zott fellépésével, nyugodt, egyenletes beszédével és nem utolsósorban tudásával elnye­ri a gyerekek becsülését és szeretetét. Szergej Nikoláje. vies nemcsak tanítja, de ne­veli Í9 tanítványait. Elsőrendű kötelességének tartja, hogy is­merje diákjainak családi kö­rülményeit, személyes problé­máit. Vaszjok Trubacsev az osz­tály úttörőcsapatának vezető­je. Értelmes, okos fiú, a gye­rekek szeretik és tisztelik, hallgatnak a szavára. Truba­csev a jó úttörő mintaképe. Nemcsak jól tanul, de segít a gyengébbeknek is. A táboro­záson olyan jól fegyelmezi ra­ját, hogy a többieket megelőz­ve, elsőnek érkezik célba. Az iskola nyugolt életét vá­ratlanul konfliktus zavarja meg. Az egyik fiú zsebreteszi Ara előtt a krétát, hogy társát. aki nem készült, a tanító ne feleltethesse. Trubacsevet, aki történetesen napos aznap, tár­sai gondatlansággal vádolják meg. Sőt a faliújságra is ki­szerkesztik. A legjobb barátok összevesznek, az osztály olyan, mint egy megbolygatott méh­kas. Az ellentétek azonban ha­mar elsimulnak, a raj gyűlésen minden tisztázódik, Trubacsev ártatlansága bebizonyosodik. A IV-IK BÉ hasznos, szép írás. Megismerjük belőle a szovjet iskola életét, a szovjet úttörők munkáját. A könyv rengeteg problémát vet fel, egyben pedig példát mutat arra. hogy miként lehet elevenen, színesen ábrázolni egy iskola életét. űzetni UuUucátU éaftas&tataUeecc A kecskeméti és a kiskun­félegyházi gépgyári dolgozók munkaversenyben vannak. En­nek szerves részét képezi a kultúrverseny is. A kecskemé­ti Gépgyár üzemi kultúrcso. portja legutóbb Kiskunfélegy­házán szerepelt, viszonzásául a félegyházi kuMrcsoport 5 héttel előbbi látogatásának. Nyúlás István elvtárs meg­nyitó beszédében kihangsú­lyozta, hogy a verseny ered­ményeinek fokozása érdeké­ben nagy szükség van a kul- túrmunka kiszélesítésére. — örömmel emlékezett meg ar­ról, hogy a kultúrcso-portot mi. lyen szeretettel fogadták a félegyházi dolgozók. Az ezután sorrakerülö kul­túrműsor igazi közönségre ta­lált. A szék és padsorok közt ott ültek és figyelemmel kí­sérték az előadás minden egyes számát a Félegyházi Gépgyár kultúrgárdájának tag­jai is. Mint egyikük megje­gyezte: sokat tanulhatunk a példákból, a hibákból egy­aránt. Maga a műsor kifeje­zésre juttatta új kultúránk lé­nyegét; tartalmában szocialis­ta, formájában nemzeti. Az ének és zenekar.mozgalmi da. lai mellett orosz népitárcok és dalok, 8 a női tánccsoport ál­tal előadott híres és nehéz ,,tükörcsárdás” is szerepeit a műsorban. Különösen nagy si­kert aratott a „Villa a mellék- utcában‘‘ c. színmű zárójele­nete. A félegyházi színjátszók ezt a számot fokozott figye­lemmel kísérték, minden egyes mozdulatot, hangsúlyt gondo­san megfigyeltek, hogy sze­repléseik során hasznosíthas­sák. A két szomszéd város két üzemi kultúrcsoportjának ta­pasztalatcseréje példa kell, hogy legyen a megye vala­mennyi kultúrcsoportja részé­re. Egymás tapasztalataiból és példáiból tanulva tudjuk csak győzelemre vinni a kultúra frontján is azt a harcot, me­lyet dolgozó népünk felemelke­déséért folytatunk. VASZILIJ TKACSENKO kombájnvezetőt pacsirtaszó ébresz­tette. Az ablakhoz lépett, félrehúzta a könnyű fehér függönyt ét fel­nézett az égre. Nem, ma sem lesz eső. Hiszen nem is maga miatt aggályoskodott. A bőséges termés miatt kívánta a jó időjárást, amely most érik a Fekete-tenger part­vidékének földjeim Még talán soha nem volt itt ilyen gabonavetés, ilyen sokat ígérő búzatábla. A rozs már elvirdgsott. Magasra nőtt, egyenletesen fejlett, győzelmesen nyomta el a gyomnövények marad­ványait. A búza, is beérőfélben volt. Visszaemlékezett a forró na­pokra, tavaly, — amikor kombájnját csak késő éjjel állította le, néha már a hajnali harmat is ellepte a gabonaszárat. Pucentov és Dimov traktoristák akárcsak ő és segédje, felváltva aludtak. De az alvásra sjsánt időt is inkább azzal töltötték el, hogy ismételten megvizsgálják gépeiket. Türelmetlenül tapingattdk a kalászokat és várták, hogy a felkelő nap leszárltsa\ róluk a harmatcseppeket. S mennyire felvidul­lak, amikor a gyorsmozgású, feketeszemű Dimov végre felemelte a kesét és odakiáltotta: — Fel, emberek! Az ország várja a gabonát! Ezek voltak Mihail Dimovnak, a Szocialista Munka Hősének és barátainak kedvenc szavai. * i MOST IS, ma KITEKINTETT a pompás tanyahdz ablakán, e szavakra várt Vaszilij Tkacsenko, a rendjellel kitüntetett kombájn- vezető. Erős barátság szálai kötötték Dimovhoz, a traktoristához, de Makar Poszmitnijhoi, a „Bugyonnij“-kolhoz elnökéhez is. A kolhoz fiz odesszai területen, Berezovo körzetében van. Tka­csenko, Dimov. és Pucentov már hosszú esztendők óta> ide vezették a mezei munkálatokra gépeiket a Sevcsenko-gépállomdsról. A kolhoz tagjaival nemcsak a barátság szálai, de a közös érdekek is összefűz­ték őket. S a közös érdekeket pompásan fejezték ki ezek a szavak: „Az ország várja a gabonát!“ E nyáron a tavalyinál sokkal jobb lesz a termés a kolhozokban és legszívesebben mast is mind megállás nélkül, éjjel-nappal dol­goznak, hogy mielőbb végezzenek a betakarítással. De éppen Tkacsenko volt, aki megszervezte az őragrafikonos munkát, lla tavaly hajnaltól éjszakáig dolgoztak, arra törekedtek, hogy minél jobban kihasznájdk az időt, minél több gabonát arassa­nak. Most, az óragrafikon alkalmazásával ez törvénnyé lesz, keve­sebb fáradsággal. Amikor a nap fényes sugártengere elöntötte a tanya nagy udva­rát, már készen, álltak az aratáshoz a hatalmas gépcsoportok. A „Szta- linyec—C“ típusú kombájn ét az új, kéle fényben osillogó autokom- bdjnok. Kulturális élet a Szovjetunióban Igor Grab ár, a Szovjetunió Művészet! Akadémiájának tagja, (balra) látogatóban Kárpát-Ukrajma művészeinél. Igor Grabár mesél kollé­gáinak a Szovjetunió képzőművészeti életéről Kárpátalja tanintézetei nagyszámú könyvet, tanszert kaptáik Moszk­vából, Lcningrádból, Kievből és a Szovjetunió más városaiból. A képen: a munkácsi mezőgazdasági technikum hallgatói az Intézet több mint 10.000 kötelet számláló könyvtárában. címmel a Magyar-Szovjet Tár­saság e hónapban a Szovjet­unió szocialista mezőgazdaságá­ról Kecskeméten, Kiskunfélegy­házán, Kalocsán, Kiskőrösön, Baján, Solt vadkerten, Bácsalmá­son, Jánoshalmán és Kunszent- miklóson képkiállítást rendez — mert mint minden téren, ágy a mezőgazdaság terén Is a Szov­jetunió példáját kell követnünk, hogy a parasztság élete boldog éa biztos legyen. Tehát a magyar pa­rasztságnak is szovjet kolhozok példájára kell végeznie mező­gazdasági munkáját, amihez komoly tapasztalatokat szerez­het a „Világ legfejlettebb me­zőgazdasága“ c. képkiállításból. KÉT ÉLÉT -£ Vaszilij Tkacsenko feszült figyelemmel dolgozott ffépén. üj fel­szereléssel látta él. Azt akarta, hogy a pelyva ne hatoljon be a hütő belsejébe. A KAPUNÁL MOTORBERREOÉS hallatszott. Mihail Dimon érkezett meg motorkerékpárjával. — Minden rendben van? — kérdezte. — Ne segítsekf — Nem, Misa, itt minden a legnagyobb rendben van. De ti úgy készítsétek elő a traktort, hogy meg ne álljon! — Ne félj, úgy dolgozik az, akár egy óramű! — Jó, majd elmegyek a tralctorbrigád-szállásra és ellenőrzőm. Tkacsenko mosolyogva nézett a Dimowal elberregő gép után. Minden úgy megy majd az aratásnál, mint a karikacsapás. Gondosan válogatták ki a kombájnt kiszolgáló személyzetet is. Tkacsetikomaga ellenőrizte a kocsisokat, jól állltják-e oda a szekeret a kombájn ürítöcsigája alá, hogy megállás nélkül lehessen a tartályt üríteni. MÉG AZ IS ÉRDEKELTE, milyenek lesznek a lovak, mert as állatot minél jobban hozzá kell szoktatni a géphez. Arra az időre, míg a lovakat etetik és itatják, a koboz teherautót ad a szállításhoz: A nap minden óráját, minden percét beoszthatják tehát. S Tkacsenko most elindult, hogy Poszmitnijjal, a kolhozelnökkel még egyszer megszemlélje a gabonatáblából, az aratás megkezdése előtt. A kolhoz embere és a gépállomás embere nagyszerűen megta­nulták az alkotó munka folyamán kialakuló csodálatos íratlan sza­bályokat. Pihenés, alvás, ebéd — mindez pontosan ki van számítva a nyári munkálatok idején. Do ahhoz, hogy teljesíthessék munka- tervüket és eleget tehessenek az állam követélményeinek, amely „várja tőlük a gabonát“ — pontos munkára és feszült figyelem rt van szükség. HALKAN HULLÁMZOTT körülöttük a gabona az érett földe­ken. A roppantmérctü sárga táblákat szép zöld erdősávok keresz­tezték. — Tehát holnap kezdjük, aratunk! — mondta halkan PoszmitTj. S Tkacsenko kombájnvezető ifjú hévvel gondolt a holnapra, amikor nekivág a kedvelt munkának. Ez évben is 6 lógja learatni e kolhoz végtelen földjén a gabonát. Mig szeme bejárta a vidéket, az latolgatta, miként lehetne még jobban kihasználni az időt, hegy gyorsabban szállíthassák a mag- tárba, a gazdag lérmést. Kérdező, meg a virágot, ha szétbontotta szirmút s fölserdül karcsú szárán a nap felé nevet, hogy összezsugorodva bújnék-e földbe újra, tanulni új sötétet, feledni az eget. És kérdezd meg az embert, ki bújt sötét hegyekben, lapult a fenyvesekben, harcolt a föld alatt, hogy újra gyilkos éjbe, pincék, gödrök vizébe bújnék-e, fölcserélve kínnal a sugarat. Kik vérrel üzletelnek, békés munkára törnek, békét hazudva ölneu, sandán ezt tervezik. De építő kezekkel, élő emlékezettel és fényes fegyverekkel adunk választ nekik. Négy éve, hogy e népet kivezették a fényre nehéz harcok tüzében a Szovjet fiai. Ok állítottak lábra: ma már mellettük állva tudjuk, láneuk lerázva, a zászlót tartani. A béke zászlajához sereglenek a bátor dolgozó férfiakkal a férfilelkü nők: és harci kürtjét fújják a békének, ha sírnak, mert mind élni akarnak, a féltett csecsemők. A béke katonája minden fa, mely az Alföld homokján lombosodra varázsol kerteket: a béke katonája mind, ki a tárnát vájja, gyógyít, tervez, követ hord, csépel, traktort vezet. S a béke katonája, lei fegyverét bemártja az álnok oldalába, nem kíméli a vért. Szabad föld szép virága, népünk Köztársasága, vérzünk, ha kell, te drága édes gyümöcsödért l Irtsuk hát buzgalommal, ki vésővel, ki tollal, s ha ránktámad, szuronnyal a tőke vadonátl öntözzük kertjeinket. Szeressük fegyverünket. ördög sem ver le minket. Előre'katonák 1 OSZEJEVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom