Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-15 / 81. szám

A P,áct (tifncsaU szabadsavat és UtHtyictt adott, dt tniVHtyitotta számunkba a tudomány, kapufát is Egy most érettségizett üzemi munkéís levele Kedves Elvtársik! 1950. június 28-a nagy nap volt az életemben. Valami kellemes, boldog érzés fogott el. Ezen a napon volt az érettségi vizsga a köz- gazdasági leány gimnázium dolgozó tagozatában. Szinte alig tudom elhinni, hogy ez valóság. Dehogy mertem volna erre a Horlhy-elnyo- múx alatt gondolni. De a múlt lezárult és mi, dolgozók biztosítjuk, hogy nem is jog visszatérni. f#» a kezemben van az érettségi bizonyítvány, a szép eredmény. ™ Szeretném megmutatni mindenkinek, a kishitűeknek, maradiak­nak, de jölcépp szeretném megmutatni azoknak a reakciós elemeknek, akik mindenféleképpen igyekeztek engem is lebeszélni a tanulásról. Szeretném megmutatni azoknak a „hiteseknek“, akik annakidején be­csukták elöltem az iskolák kapuját azért, mert én egy szegénypa­rasztnak voltam a gyereke, mert nem volt szép egyenruhám, mert nem tudtam névnapjukra szép virágot venni, mint a gazdagok, mert nekem, meg az apámnak soha nem volt pénzünk, legszebb vágyamat, hogy a proletár gyerekek tanítója legyek, keresztülhúzták. De felsza­badulásunk, Pártunk segített nekünk. Nemcsak szabadságot és kenye­ret adn'.t, de megnyitotta előttünk a tudományok kapuját is. Népi- kollcgista lettem. A közösség, a ' ritika-i'mkrilika segítségével fejlőd­tem. Megtanultam harcolni, öntudatosan küzdeni Pártunk eszméiért, dolgozni a szocializmusért, a legnagyobb értékért; az emberért. 7 udom, hogy a tanulás, a tudás nem öncél, tovább kell és tovább is fogom adni. Érzem magamban az erőt, amelyet a Párt ön­tött belém és meg fogom állni helyemet a szocializmus építésében. Az a célom, hogy minél többet és minél jobban dolgozzam. Iskolánk, osztálytársaim nevében is köszönöm Pártunk, vezérünk, szeretett Rákosi elvtársunk segítségét, hogy bennünket hozzásegítet­tek a tanuláshoz, hogy a szocializmus építésének hasznos munkásai legyünk. Gyűlölettel szorul ökölbe a kezem, Ka arra gondolok, hogy az imperialisták új háborút akarnak, ha arra gondolok, hogy mindezt, amit a Pártunk nekünk adott, él akarják venni és újra rabszolga­ságba akarnak dönteni bennünket. Nem engedjükl lia kell, utolsó lehelletünkig harcolni fogunk szép, boldog jövönkért. / géretet leszek Pártomnak, dolgozó népemnek, hogy jó munkám­mal további tanulásommal, a marxi lenini elmélet elsajátításá­val védem békénket, szabadságunkat. Szabadsági VARGA ROZSA a Növényolajsajtoló N. V. dolgozója. 11 baial MNDSz asszonyainak távirat? Rákosi elves­hez a koreai imperialista izaztett elleni tiltakozásul A. M. JEGOLIN: SZTÁLIN és a SZOVJET IRODALOM Ml bajai MNDSz asszonyok fel­háborodva tiltakozónk az impe­rialisták újabb gaztette ellen, mellyel a szabad koreai nép bé­kés építőm unkáját orozva hátba támadlák és ezzel a világ dolgo­zóinak békéje ellen törtek. Az MNDSz bajai asszonyai Rákosi elvlárson kérésziül kívánják tol­mácsolni a hős koreai népnek testvéri együttérzésüket. Velük érzünk, ott állunk oldaluk melleit a szabadságukért, függetlenségü­kért folytatóit hősi küzdelmük ben, hogy a béke zászlaját mi­előbb győzelemre vigyék. A bajai MNDSz asszonyok. B kultúra fejlődése a Román Népköztársaságban Az itt összegyűjtött tanulmá­nyokból, beszámolókból az a hatalmas fejlődés bontakozik ki, amelyet a román irodalom, zene, sajtó, könyvkiadás s:b. területén lezajlóit boltúrforradalom ho­zott felszínre. Ez a kultúrforra- dalom felemelte a kis nemzeti­ségeket, kulturális téren is meg­adva nekik azt az egyenjogúsá­got, amelyeket számukra a Ro­mán Népköztársaság alkotmánya biztosított. A múltban a romá­niai dolgozó tömegek * gazdasági és nemzetiségi elnyomástól szen­vedtek, amelyben nem kis része volt a magyar uralkodó osztály­nak. Ma már mély, baráti kap­csolatok fűzik össze a két ország dolgozóit és a felszabadult ma­gyar dolgozók örömmel figyelik, hogy a felszabadult román és a velük ott élő magyarajkú dol­gozók milyen jelen ős lépéseket tettek előre. Ezt az utat termé­szetesen csak harcolva lehetett megtenni. A gazdasági és poli­tikai pozícióból kiszorított bur­zsoázia és csatlósai igyekeztek a kultúra sáncaiba beásni magu­kat. Harcolni kellett a reakció aknamunkája ellen, amelyet a kozmopolitizmus, nacionalizmus és formalizmus mérgezett fegy­vereivel folyta.ott. Ebben a harcban azonban igen hatásos fegyver segítette a harcoló és harc közben fejlődő román kul­túrát — a szovjet kultúra. En­nek köszönhe.ő, hogy sikerült a a reakciót visszaszorítani, át­szervezni az akadémiát, létrehoz­ni az újUpusú könyvkiadást, megteremteni a dolgozó nép saj­tóját, a szocialista-realts.a iro­dalmat és zenét és sikerült meg- 'eremteni az újtípusú iskolákat. Ez a küzdelem számunkra is igen tanulságos. A kultúra fej­lődése a Román Néj^öatársaság- ban azt bizonyítja, hogy csak a Kommunista l’árt vezette fel­szabadult dolgozó nép tudja a szovjet kultúra vívmányaira tá­maszkodva — létrehozni a for­májában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrát A kitűnő szovjet irodalomtör­ténész nagyobb tanulmánya ez évben jelenik meg a Pravda ha­sábjain. Jegolin tanulmányában elsősorban arra világít rá, hogy milyen hatással volt Sztálin a Szovjetunió szépirodalmára, ho­gyan termékenyítette meg Sztá­lin elvtárs ragyogó géniusza a szépirodalom és a szovjet iro­dalom fejlődését, megvizsgálja Sztálin műveinek az Irodalomra vonatkozó tételeit és azok hatá­sát. Külön foglalkozik azzal, ho­gyan hatott Sztálin elvtárs íről stílusa a szovjet írókra. Jegolin továbbá rávilágít arra, hogy mi­lyen nagy szerepe van az iro­dalomnak a Szovjetunióban, hogy a Bolsevik Párt vezetői, a Központi Bizottság milyen nagy A cikkgyűj .emény, amely ki­váló marxista közgazdászok műve, rávilágít a világgazdaság kapitalista rendszerének jelen­legi válságára. Rendkívül gazda­gon dokumentált anyaggal bi­zonyítja, hogyan mélyül el a gazdasági válság a vezető im­perialista országban, az Egye­sült Államokban. Csökkennek a beruházások, felhalmozódnak az eladatlan árukészle.ek, milliónyi tonna gabonát és burgonyát pusztítanak el, vagy tesznek használhatatlanná, miközben nö­vekszik a munkanélküliség és összezsugorodik a belső vásárió- pinc. Az Amerikában jelenleg ki­fejlődő válság erősen hasonlít az 1931). évihez, amely alapjaiban rendítő te meg a világgazdaság kaptalista rendszerét. Világos, hogy a kifejlődő válság nem szorítkozik az Egyesült Álla­mokra, amely a Marshall-terv segítségével igyekszik azt Nyu- gateurőpába importálni. Azon­kívül, hogy óriási fegyrerkezési versennyel ké ségbeesett kísér­leteket tesz a válság leküzdésé­figyelmet szentelt mindig az Iro­dalmi kérdéseknek. — Szántó* párthatározat is szüieíett. nme. lyek utat mutatlak a szovjet íróknak. Tanulmányának során végül kifejti, hogy milyen ha tással van az irodalom az eniho rek nevelésére és hogyan lehet felhasználni a szépirodalmat a népnevelői muukában és az Iro­dalmat más téren. Végül arról beszél Jegolin kitűnő tanú Hiá­nyában, hogy milyennek kell lenni annak az irodaiouiunk, amely a szocialista építést, a Kommunista Párt ügyét, a né­pet szolgálja. Könyve egyúttal népszerű és rövid meghatározá­sát adja a szociális.a realizmus elveinek. re, egymásután kényszeríti a devalvációt a Marshail-államoira, hogy ennek segítségével széle­sítse ki piacalt az utóbbiak ro. vására. Ezzel egyre Jobbau ki­éleződnek az ellentétek a tőkés országok között, ami még Job­ban elmélyíti a válságot. A tőkés iga alatt görnyedő milliók, akiknek* vállára hárul a válság nyomasztó terhe, egyre határozottabban köve.eiik világ­szerte Sztálin elvtárs útmutatá sát: „Alihoz, hogy megsemmisít­sük a válságokat, meg kell sem­misíteni a kapitalizmust!“ Míg a világgazdaság kapita­lista rendszere szörnyű válsággal vajúdik, a szocializmus útján haladó országok a Szovjetunió vezetésével állandóan növelik a ■ermelésüket és termelékenységü­ket, a dolgozó nép életszínvona­lát. Mindez bizonyítja a szocia­lista rendszer fölényét a halálra­ítélt kapitalista rendszer felett. Ezt a könyvet, mint a kapitaliz­mus halálraítéltségének, rothadt. Ságénak dokumentumát adjuk az olvasók kezébe. Jl Kapitalismus gaadasági válsága a második világháború után Mark Bass a béke harcosa I degen emberek Kiskun- felegyháza utcáin. Az odavaló rögtön észreveszi, hogy valahonnan messziről Jö­hettek, mért nemcsak, hogy nem beszélnek az itt szokásos „ö“-vel, de még nem is magyarul, ha­nem valami tengeren úli nyelven. Az első pillanatokban meg sem lehet állapítani. Az idegenek ért hetetien beszéde a fül számára mindig gyorsnak, hadarőnak tű­nik, még akor Is, ha lassú. Nyil­ván az ő fülük számára a mi nyelvünk sem kivétel e szabály ulól. Néhány nálunk Is Ismeretes szóból gyorsan „lelepleződő.t“ a csoport Idegen. Angolok voltak. Nem cilinderes, lakkcipős, szi­vartól füstölgő szájú lordok, vagy azokat utánzó majmok, hanem egyszerű dolgozó embe­rek, nem is bankárok, gyárosok, vagy valamiféle üzletemberek a belső zsebükben vastagon hival­kodó csekkel, hanem tűzoltók huszonö en, a kétféle angol kö­zül azok, akik a szigetországban r.egyvenmilliónyian vannak. A fejüket forgatják elége­detten. Ezt teszik, mló'a átlépték a magyar ba.árt. „Fur­csa" dolgokkal találkoztak. Ang­lia gentlemanjai és nagyétvágyú társuk, a tengerentúli jenkik éve­ken keresztül hajtogatott híre volt rádión, sajtón keresztül, hogy a háborús pusztítás még mindig „tátongó“ sebeket mu at, romok mindenütt, éhező emberek, munkások, nincs mit enni, nincs ruha. „Segélyezni““ kell őket. Ne­kik is adni kell az európai újjá­építési terv dolláraiből. Marshall neve „legyen áldott“ Magyaror­szágon is. — Érdekes! — cikáznak gon­dolatik. — íme a vasfüggöny elniéle te. Világos. Innen látható iga zán, hogy nem keletről hanem nyugatról engedték le. S ha függönynek számít az, hogy Magyarország és a többi népi demokratikus ország szo­cializmust épít, de nem Bevln és Attlee félét Truman receptje szerint, hanem marxista-leninista alapokon a hatalmas Szovjet­unió gyakorla.a, tanácsa és se­gítsége alapján, Rákosi, Gott- svaid, Bierut, Cservenkov és Hodzsa vezetésével, akkor hát legyen függöny. Az imperialis­ták vádja, gyűlölködése nyilván annak „elismerését" jelenti, hogy jól dolgoztunk, sokat tettünk népünkért, a békéért. A föld micsoda különbsége­ket visel a hátán. Ahon­nan jöttek Mark Bass, MaoLee és még huszonhárom társa, kapi­talizmus van, nálunk Is még Jól emlékezetes kizsákmányoló vi­lág, ahol úrnak neveznek min­denkit, de mégis csak néhányan az urak, hol a sztrájkokra sortűz- zel felelnek, a profitéhség miatt enni nem adnak a népnek, hogy ezzel is Igazolják, cáfolhatatlan­ná tegyék az „igazi demokrá- eiáti*. Ahova érkeztek új rend van, nem régen, alig hat éve, de mégis új történelmi fejezet nem­csak egy nép, hanem az egész világ históriájában. A „rakoncát- lankodó“ népet sakkbantartó fegyveresekre költött milliárdok Itt karcsú hidakban, a munkások bir okában lévő új üzemekben ölienek testet. Itt dolgozó teremt, tervez és „végez", ott a munká­sok termelnek és a tőkések vé­geznek. Mark Bass és a többi mind bé­kés emberek. Jól emlékeznek még a londoni bombázásokra, a földalatti villamos sínéi mellett töl.ölt éjszakákra. Ki akarja őzt megismételni? Gyereksírás, jajgatás, halottak, mentés, égig­nyúló tüzlángok oltása, kinek kell mégegyszer? Nyilván csak azoknak, akik nem szenvedték végig a háború borzalmait, akik kényelmes palotákban pihenték a négy esztendőt, melyért „levet- kőzöt." az angol dolgozó nép, mert a „nemzeti háború“ nem jár a nép számára áldozatok nélkül, másodszor pedig azért, mert a lojális demokraták a ma­guk soha nem látott nagy hasz­nát és minden hadikiadást fo­kozottabb kizsákmányolással fe­deztek. Mark Bass sokat lát, hall és tud, de ami fontos, gondolkodik Is. Angliai főnökei biztosan olyan véleménnyel vannak róla, hogy „nem tűzoltó, hanem tűz- szító“ és ettől nekik félni kel­lene. De Mark nemcsak a vas­függönyig lát és így nem Is az orráig, hanem messzebb lát és mintha földgömként lenne előtte minden: az egész világ. Látja, hogy a vörös tér rajta mind nagyobb, látja mind ha- almaskodik a népek győzelme, látja a történelem útját és azt Is, hogy ennek Angliában Is be kell következnie. E gyedül van Mark Angliá­ban? Nem! Sokmillió vau belőle. Egyedül gyűlöli a háborút?? Nem! Tízmillió szám­ra azok, akik gyűlölik. Csak Mark meri felemelni szavát a háború ellen? Nem! Az egész dolgozó nép. így hát két Anglia van a szi­geten. Az egyik a dolgozók, a háború ellen, a békéért harcolók, a másik pedig a tőkések, a béke ellen háborúval fenyegetők Ang­liája. Magyarország csak egy van. A munkások, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek Magyar- országa, ahol éppúgy szeretik a békét, mim Angliában és ha messze Is egymástői, de a dol­gozók Angliájával egyetértve, lelkesen gyűlölettel harcolnak érte. — Hogyne harcolnánk —- mondja Mark Bass, — hiszen a magyar nép boldog és megelé­gedett Biztosan nem akarja a múl. at, a régit Ez megduplázza erejét, harci lendületét. Ez a város is a békéért való harcot példázza. Munkáját nagyszerűen végző nép, alkotás, kövér kalá­szok, munkaverseny és nálunk nem Ismert eredmények és mun­kaviszonyok a Gépgyárban, pillé­rei a békeharcnak. Itt a munkás­ököl lesújt a háborús gyuj oga- tókra és ellenségnek tekinti őket. Nálunkmégcsak megbélyegez ami harcunk, de a tőkés sajtó szinte halhatatlanná avatja a nép gyű­lölőit, az uszítókat. K is papírszeletet ve»* élű grafit lronnal feljegyez valamit. Valamikor eldobták vol- Da a kis lapot. Egyszerű ember betűi, mire Jók azok? Ml őriz­zük, mert az angol dolgozó nép egyik képviselője írta akinek gondolkodása, szava, akarata, hite és békeakarata la népéé. Gyakorlatban betűkkel leírt egyszerű angol szavak. — We hope our visit will help in the establishment of a lasting peace between the nations. Reméljük, hogy látogatásunk erősítője lesz a tartós békének a ké, nép közötL Mi is reméljük, biztosan tud­juk: az angol és magyar nép, de bármilyen nép, a világ minden dolgozójának összefogása erősí­tője, pillére a békének éa már önmagában is fenyegetője a há­borús spekulációnak. Mark Bass, MacLee és hu­szonhárom társuk azóta sem vál­toztak, sőt a magyarországi ta­nulságaik alapján, közvetlen-kö­zeiről látva a békefront egyik szakaszát, még több erőt éreznek magukban, még nagyobb öntu- da tál terjesztik a harcos bék* szavát. M ark Bass most ezekben a napokban egészen biz­tosan velünk együtt tiltakozik s Koreát ért orvtámadázéri, mely vállalkozásban az angol burzsoá zia Is főrészvényes. Az ő hangjuk is belevegyilf a többszázmiliiós nagy kar hang- áradatába : El a kezektrel Koreától J

Next

/
Oldalképek
Tartalom