Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-14 / 80. szám

As elmélet fia r ci tégy ve r Unk Élenjáró homssomolistu Mit feien!, hogy a szegényparasztsáo a munkásosztály legfőbb támasza ? Lenin és Sztálin arra taníta­nak bennünket, hogy a falu szo­cialista átaiakí ásáért folyó har­cot nem vihetjük másként, csak úgy, ha az osztály harcban a le­nini hármas jelszót valósítjuk meg: ,,Támaszkodj a szegénv- paraszlia, egyezz meg a közép- paraszttal, egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a kulák ellen'1. Még ma is előfordul, hogy vi­tatják: melyik elsőrendű, a leg­fontosabb a három közül? E hi­bás kérdés-felvetésnek az a for­rása, hogy nem látjuk világosan, hogy ez a lenini jelszó „egységes és oszthatn i lan“ feladatot je­lent. Nem lehet a három fel- udalot egymástól elválasztani, egyiket a másik után végrehaj­tani, nem lehet „részekre tépni“ és e „részeket elszakítani egy­mástól". Akadnak azonban olyan elv- társak, akik ezt még nem értik, s a kulák elleni, harcot és a kü- zépparaszt megnyerését úgy akart ják megvalósítani, hogy közben nem támaszkodnak- a szegény pa­rasztra, elhanyagolják a vele való törődést, külön szervezését. Ezt a jobboldali, oppor.unista hi­bát követték el azok az elvtár­sak, akik a DÉFOSz megszerve­zésénél elhanyagolták a föld- munkáslagozat kiépítését és ez a jobboldali elhajlás mutatkozik meg olyan elvtársaknál is, akik kijelentik, hogy az ő területük középparaszt vidék és ezért ott „módosított'4 formában kell a lenini jelszót alkalmazni. Az ilyenfajta elhajlások, vagy ferde nézetek igen komoly károkat okoznak építő munkánkban és ezért világosan kell látnunk : miért a szegényparasztság a mun­kásosztály legfőbb támasza, leg- hübb, legmegbízhatóbb szövetsé­gese a harc minden szakaszában, és miért különösen fontos ez a szerepe a szocializmus építésé­nek idején? A szegén.vparasztság — a falusi proleiárok és kisparasztok — a falusi lakosságnak az a része, amely gazdaságilag, tár­sadalmilag és kulturálisan leg­inkább érdekelt a kapitalizmus megdöntésében és a szocializmus felépítésében, ök — a „falu dol­gozó és kizsákmányolt tömegei‘‘ — a kapitalizmusban hallatla­nul megsanyargatott, szétforgá­csol- és elnyomott csoportok. Nálunk is ők szenvedtek legtöb­bet falun az elleDforradalmi Hórtliy-rendszer idején. Ennek a falusi szegénységnek, „a 3 mil­lió magyar koldusának, akit ki­zsákmányoltak a múltban a vá­rosi tőkések, a földesurak és ku- lákok, — csak a munkásosztály élcsapata, a Kommunista Párt mutatott utat a felemelkedéshez. Ok vollak mindig a legfogéko- nyabbak a munkásosztály harca, a*Párt célkitűzései iránt; ez az a réteg „amely nemcsak a fel­szabadulás után, de azelőtt is vállvetve harcolt velünk.“ (Rákosi.) A felszabadulás után a Kom­munista Párt azonnal jelentős szegényparaszt ré.egekre támasz, kodhatott. Falun a szegénypa­rasztok alakították meg a párt- szervezeteket, ők víiték a Párt, a munkásosztály vezetésével és tá­mogatásával a harcot a földosz­tás során a földigénylő bizottsá­gokban, majd szervezeteik — a I’ÉKOSZ és UFOSZ — segf.sé- gével ők harcoltak a föld megvé­déséért az újjáéledő reakció ellen. A Párt kezdeményezésére ők ala­kították meg a földműves szövet­kezeteket, ők fogtak hozzá a ter­melőszövetkezeti csoportok meg­alakításához. A felszabadulás után akadtak „türelmetlen4' elemek — és el­szórtan még ma is akadnak, — kétségbevonva a szegényparaszt­ságnak, dé különösen a kispa- rasztnak ezt a szerepét, azt mondták a 45-ös választás után, vagy azt állítják még ma is, hogy „az újgazdák reakciósok'1, hogy „nem lehet velük bírni'4. Ez helytelen, opportunista nézet. Rákosi elvlárs mutatott rá ta­valy — a márcisi K. V. ülésen mondott beszédben — arra, hogy „támaszunk és szövetségesünk a falun ekkor (19-iS) a földmun- kásság és a szegényyarasztok, új- gazdák voltak. Az a körülmény persze, hogy valaki földmunkás, vagy újgazda volt, magába véve még nem tette őt a Kommunista Párt támogatójává. Ezt mi a: 19'i5-ös válaszásokon, amikor t rétegeknek csak kisebbik fele sza­vazott ránk, tapasztalhattuk. A többséget csak politikai felvilágo­sítással, szívós aprómunkácal és példaadással, valamint minden­napi érdekeik szakadatlan védel­mével tudtuk megnyerni.“ Rákosi elvtársnak ezek a sza­vai rávilágítanak arra, „hogyan vált egyre szilárdabb szőve.«égé­sünkké a szegényparasztság, ho­gyan lett ez a paraszti réteg — a Párt által kitűzött szocialista cé­lokért folytatott harcban — a mnnkásoszály szilárd támasza a falun. Tény az, hogy a szegénypa- rasz.ság a felszabadulás óta, de különösen az utolsó két évben je­lentősen megváltozott. A kulákok alkalmazásában álló mezőgazda- sági munkások ma már nem jog­talan páriák, hiszen a kollektív szerződés, a társadalombiztosítás helyzetükön hatalmasat javított, amellett, hogy ez a ré.eg a ku- lák-korlátozás során egyre csök­ken. A mezőgazdasági munkások jelentős része nem kizsákmányolt többé, hiszen a mezőgazdaság szocialista szektorához tartozó állami gazdaságokban és gépállo­másokon a nép államának — te­hát saját magának — dolgozik. Ugyancsak megszabadullak a ki­zsákmányolástól azok a „félprole- tárok44, akik cukorgyárakban, eset­leg bányákban vagy más állami üzemekben idényseerü munkát vállalnak. Mindezek mellett pedig egyre növekszik a termelőszöve - kőzetbe tömörült — a szocializ­mus útjára lépett — szegénypa­rasztok száma is. A fordulat, népi demokráciánk proletárdiktatúrává fejlődése és a szocializmus épi.ésének megkez­dése falun a felemelkedés szinte beláthatatlan távlatát nyitotta. meg szegényparasz súgunk előtt, amely fő támasza Pártunknak fa­lun, mind a kulák elleni harc­ban, mind a középpariisztsággail való tarlós szövetség megteremté­sében. Mégis előfordulnak olyan nézetek, hogy a földosztás, a bi­zonyos mér.ékü „középparaszto- sodási folyamat“, az iparba való felszívódás következtében a sze­gényparasztság már olyan kisszá­mú réteggé olvadt le, hogy nem játszik döntő szerepet, hogy „el lehet hanyagolni44. Ez a néze- alapvetően helyte­len s rendkívül káros, oporiunisía nézet. A szegényparaszitság — jól­lehet számára nézve az elmúlt <H r-vben valóban jelentősen csökkent — még ma is a parasztság legna­gyobb rétege. De — ezeu ,úl — jelentőségét még külön meg is sokszorozza a proletárdiktatúrá­ban, általa be.öltött szerep. A Párt, a munkásosztály most a szocializmus építésének legbo­nyolultabb feladatát — a falu, a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését — tűzte napirendre é- éppen ezért egyre fontosabbá vá Ük az élesedő falusi osztályharc- ban a legköve kezetesebben har coló paraszti réteg, a munkás paraszt szövetségen belül a „szi­lárd támasz“, — a szegénypn- raáztság — szerepe. Hogyan támaszkodjunk ma a szegényparasztságra és hogyan valósítjuk meg a — Lenin és Sztálin útmutatása nyomán — Rákosi elvtárs által elénk tűzött feladatot? „Gondoskodni kell ró­la, hogy a szegényparasztság, a földmunkásság lépten-nyomon, napröl-napra érezze, hogy az ipari munkásság 01 tartja legmegbíz­hatóbb harcostársának falun és ennek megfelelően bánik vele.“ Sztálin elvlárs — „Lenin három jelszava a paraszikérdésben“. c. cikkében — világosan megmutat­ja számunkra is a következő utat: meg kell k'ülön szervezni a szegényparasztság csoportjait, „hogy nyílt politikai harcot in­díthassunk, a középparaszlság megnyeréséért és a kulákság el­szigeteléséért.44 Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy feltétlenül szükség van a szegény-parasztság külön szervezeteire azért, hogy fokozottan ki lehessen irtani a szegényparasztsáig szétforgácsolt- ságál, hogy ki lehessen irtani a szegényparasztságból az önáMőt- lanság és passzivitás még megma­radt érzését, hogy a szegénypa­rasztság önállló politikai erővé szerveződhessék. „Meg kell ál­lapítani a szegényiparaszlságnak nyújtandó segítség feltételeit, módját és mértékét.44 — (A Szov­jetunió agrárpolitikájából. Szik­ra, 1949. 11—12 old.) A szegény-parasztság önálló szervezése vonalán — kijavítva a DÉFOSz alakulása során elköve­tett súlyos opportunista hibát — egyre nagyobb erővel folyik a LVlFOSz munkástagpzatának szer­vezése, különösen az állami gaz­daságokban és a gépállomásokon. A szegény-parasztságnak nyuj- tott segítség vonalán — Pártunk irányításával — a kormány kü­lönös figyelmet tanúsít a szegény- parasztság irán-t, ami gazdasági téren megnyilvánult minden — a faluval kapcsolatos — akcióban. (Vetőmagakció, termelési szerző­dések, gépáilomási munka, tago­sítás, iege.ökérdés rendezése, la- nyaközpontok kialakítása stb' Politikai és kulturális téren pe­dig nemcsak a Szovjetunióba menő parasztküldöttségek tagjai­nak többsége kerül ki közülük, hanem egyre nagyobb számban kerülnek be mezőgazdasági fel­sőbb iskolákba, egyetemekre, stb. A legnagyobb segítség azonban mindenképpen az, hogy a mun­kásosztály áldozatkész segítsége, Pártunk helyes vezetése és — elsősorban — a Szovjetunió ta­pasztalatai és támogatása megte­remtették számukra -— az egész dolgozó parasztság számára — a szocialista, nagyüzemi gazdálko­dás útjára való rá térés lehetősé­gét. Az önálló szervezés és a foko­zott támogatás nyomán a sze­gény-parasztság egyre inkább be­tölti azt a szerepet, amelyiről Sztálin elvtárs beszélt, amikor fel­lelte a kérdést, hogy „mit jelent a szovjet demokrácia a proleta­riátus vezetésével? Ez azt jelenti, hogy a proletáiriáfusnak ügyvivői keil, hogy tegyenek a faluban. S kik legyenek ezek az ügyvivők? A szegényparasztság képviselői.'' A gépállomások, állami gazda súgok, termelőszövetkezetek és tszcs-k üzemi pártszervezeteiben, a mezőgazdasági igazgatásban és más fontos falusi állami és tár­sadalmi vezető pozíciókban a proleiáriáfus ma már biztosan lámaszkodhatik a szegényparaszt­ságra, mint „ügyvivőjére“, ha nem feledkezünk meg egy percre sem a lenini hármas jelszó egy­ségéről. Ha azonban elvtársaink megfe iedkeznek erről, ha a .szegénvpa rasziságra nem támaszkodnak sőt visszanyomják, tétlenségre kárhoztatják, akkor ezzel szabad teret engednek a kuláknak arra oogy a középparasztot befolyása alá vonja és ott tartsa. „A helyes vonaltól való ezen elhajlások eredménye az — mondja Sztálin elvtárs —, hogy megfeledkeznek arról a marxista tételről, hogy a középparaszság Ingadozó osztály, hogy a középparaszMa! való meg­egyezést csak úgy lehet tarlóssá lenni, ha határozott harcol foly­tatunk a kulákság ellen és fokoz­zuk a szegénytparasrtság közötti .unkát.“ (Lenin és a középpa­raszttal való szövetség kérdése.) Petrov komszomolista ifjúmunkás a moszkvai Kompresszorgyár egyik legjobb munkása. A fiatal sztaháuovisla már 3 év normáját teljesítene. Szecetftílc szakmunkás, ma(d (á munkám alapíátt a Páct tapj-a Unni — írja egy új üzemi munkáslány Néhány nap telt el csak azóta, hogy a Kecskeméti Cipőgyár NV dolgozója iettein, egyenrangú azokkal a dolgozókkal, akik a rombadönlött, háború sújtotta országot az üzemekben építe ték, 1945. április 4., az új éleinek a hajnalán Ezen a napon lett or­szágunk teljesen szabad az el­nyomó, kizsákmányoló fasiszta hadaktól. Akkor még nem tudtam megérteni, hogy mit jelent szá­munkra ez a nap, mert annyira tapasztalatlan, fiatal vol am, hogy csak a szenvedést és nyo­mort éreztem, osztályrészemül ju­tott, de nem tudtam, nem is ke­restem soha az okát. Ebben az időben háztartási al­kalmazott voltam dr. Matolcsiék nál. Hajnaltól késő estékig, de sokszor egész éjszaka is dolgoz­tam, de akármennyi munkát vé­geztem is el, sohasem volt elég. 1949 oklóherében megalakult áj szakszervezetünk. ELSŐK KÖZÖTT VOLTAM ' a beiratkozásnál. Jelentkeztem a megindult alapfokú szakszerve­zeti szemináriumra is. Itt kezd­tem megismerni az előadások- ; bél, hogy mi a Párt, hogy mi a népi demokráciánk. Itt tudtam meg, hogy mit adott az ország­nak a Szovjetunió, a Párt és Rákosi elvtárs, és mi az, amit még adni akar. Legszívesebben minden nap elhallgattam volna egy-egy ilyen előadást. Kis see- : ni móri um-füzetünk minden nap ’ valami újat, előttem eddig isme- [ retient tárt elém. Beszéltünk a hároméves tervről, hogyan tel- : jesítették a magyar dolgozók, beszéltünk arról is, hogyan vál-j lalkoztak ötéves tervünk teljesí­tésére. Szinte láttam, hogy nő­nek kl a földből a munkások keze alatt az új gyárak, iskolák, lázak, kórházak és egyebek. Be­széltünk arről Is, hogyan ajún­lotak fel dolgozóink Sztálin elv- társ születésnapjára több és jobb termelést, hogyan teljesí­tették túl felajánlásaikat. Mikor olvastam az újságokban, hogyan dolgoznak, HOGYAN VERSENYEZNEK az üzemek dolgozói, úgy vágy­tam közéjük. Egyszer ígéretet tettek arra, hogy aki jő ered- taénnyei végzi el a szemináriu­mot, azt elhelyezik majd vala­melyik üzemben. Most még nagyobb igyejpzettel tanultam és most elmondhatom, hogy na- gyon-nagyon boldog vagyok. Bi­zony, nagyon féltem akkor, ami­kor először jöttem jelentkezni az üzembe, hogy vájjon, hogyan, is fogadnak majd. ÍBizony, a múlt­ban egy munkással szőba sem állt a gyárgazgató. Bevezettek az Irodába és azt mondták, hogy várjak egy kicsit, azonnal jön a vállalatvezető. Én még sohasem beszéltem vállalatvezetővel; Na­gyon jól esett nekem ez a köz­vetlen, barátságos szó, ahogy beszélt velem, hogy egyszerre el­múlt minden félelmem. Meg­ígérte, hogy amint lehetséges, azonnal munkába állít. Azóta már heköve kezett az a boldog pillanat. Kagyon sokat akarok tanulni. Szeretnék szakmunkás lenni és ha lehet, akkor majd párttag is. ügy fogok iparkodni, hogy kiérdemeljem ezt a nagy kitüntetést. Az üzemvezető a munkahe­lyemre vezetett, ahol a munkás társaim szívesen és szeretettel magyaráz ák meg, hogy mit kell csinálnom. Mindezt köszönhetem Pártunk­nak, népi demokráciánknak és ígérem, hogy méltő leszek az előlegezett bizalomra. Kustor Ilona, a Cipőgyár KV dolgozója Elméieti színvona’unk emelését seqiti elő az Anyag- és Adatszolgáltatás rendszeres olvasása

Next

/
Oldalképek
Tartalom