Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-13 / 79. szám

BACSKISKUNMEGYEI NtPUJSÁG Antal István és a többi tiszaúifalusi paraszt teljesítette hazafias kötelességét: a géptől a raktárba szállítanak minden gabonát V. évfolyam, 79. szám Ara 50 fillér 1950 július 13, csütörtök Számoljuk fel az elbizakodottságot ás gyorsítsuk a munka ütemét ! Az aratás, behordás, cséplés csatájának első szakaszát lé­nyegében sikerrel megvívtuk. Termelőszövetkezeti csoportja­ink, állami gazdaságaink dolgo­zói, egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztjaink megyénkben is megfogták a munka végét. Ennek eredményeképpen na­gyobb szemveszteség nélkül • megvívtuk az első szakaszt és megvertük az ellenséget. Az elsq szakasz győzelmes megvívása után azonban rend­kívül veszélyes jelenség kezdi felütni a fejét. Arról van szó, hogy Népfront Bizottságaink pártszervezeteink, nem egy he­lyen maguk a pártfunkcioná- riusok is úgy gondolják, hogy „ha eddig minden ment simán, ezután a doloq mór mayától fog menüi'' és semmit, vagy csak nagyon keveset tesznek a második, a nehezebb szakasz győzelmes megvívása érdeké­ben. Ilyen indokolatlan elbizako­dottság tapasztalható a Kiskun­félegyházi járásban például, ehol az efső szakasz sikerei után elvtársaiuk nem tulajdo­nítottak jelentőséget többé a kisgyüléseknek, a felvilágosító munkának. De az elbizakodott­ság jelentkezik megyénk más részén is. Népfront bizottságaink, párt- szervezeteink, pártfunkcionáriu­saink, akik a „most már min­den magától fog menni“ elv •lapján nyugodtan ülnek a ba­bérokon, lényegében az ellen­ségnek engednek teret. Elfeled­keznek arról, hogy minden na­gyobb akció csakis szívós és állandó felvilágosító munka eredményeképpen lehet győzel­mes. Elfeledkeznek arról, hogy az ellenség, amely az aratásban, Äz első szakaszban vereséget szenvedett, most annál fokozot­tabb dühvei támad, Felsőszent- Jvánon például elvtársaink elbi- eakodottságát kihasználva azt mondja a munkásoknak, „hogy nem érdemes csak a fejadag megkereséséig dolgozni, a töb­bit úgyis elviszik a kummunis- lák.“ Nemcsak mi tudjuk, hanem az ellenség is tudja, hogy most • cséplőgépeknél folyik a csata. Éppen ezért a cséplőmunkáso­kon igyekszik befolyást szerezni. Eajosmizsén például arra uszít a kulák, hogy ne használják a gépeknél az osztályozó hengert, »agy ha már használják, nyis­sák jól szét. A kulák „jó taná­csa“ azzal az eredménnyel jár­na, hogy a homokon termett gabona 30—40 százaléka minő­sülne ocsunak, esne ki a nyil­vántartásból és így egyszer- smind a dolgozók szájából is. Tudja az ellenség azt is, hogy jövőévi kenyerünk biztosítéka a helyes, időben elvégzett tarló­hántás. Ezért az ellenség támad • tarlóhántás ellen is. Azt mondja: „Száraz a föld, nem lehet a tarlót buktatni.“ De nem kevésbbé igyekszik megza­varni a dolgozók hangulatát is, hogy háborús rémhíreket ter­jeszt és azt mondja a dolgozók­nak, hogy vásároljanak. Nyil­vánvaló, hogy a kulák, a kleri­kális reakció ezzel is a munkát akarja megzavarni. ^átni kell Népfront Bizottsá­gainknak, pártszervezeteinknek, ölvtársainknak, hogy az elbi­zakodottság az ellenség mun­káját könnyíti meg. Arra vezel, hogy az ellenség beszél, ha mi hallgatunk, a béke ellenségeinek adjuk át a szót, ha mi babérain- kon ülünk és veszélyeztetjük eddigi sikereinket is. Népfront Bizottságaink, pár!- szenezeteink, pártfunkclonáíiu- saink, akik az első szakasz si­kerei után elbizakodnak, lábhoz teszik a fegyvert, elfeledkeznek arról, hogy az aratás, behordás és cséplés nem három különbö­ző tennivaló, hanem egyetlen harci feladat, amelyet folyama­tosan, késedelem nélkül kell el­végezni. Feladatunk, hogy felszámol juk az elbizakodottságot és minden erővel ráálliunk a fel­adat végrehajtására. Pártfunk­cionáriusaink vegyenek példa! Bíró Lászlóné elvtárs, szabad- szállási párttitkárról, aki nap mint nap térképpel a kezében irányította a munkát és oda tö­mörítetté az erőket, oda össz­pontosította a felvilágosító mun­kát, ahol lemaradás mutatko­zott a határban. Népnevelőink vegyenek példát a szabadszál­lási és kunaflacsi népnevelőkről, akik a gabonalapok kiosztásá­nál jólszervezett felvilágosító munkát végeztek és ennek ered­ményeképpen a község jó ered­ményeket ért el. Községeink kövessék Ladány- bene és Csólyospálos községek ■példáját, gyorsítsák a munká­latokat és közben ne feledkez­zenek meg a taTlóhántás mun­kájáról. Ladánybene határidő előtt befejezte a tarlóhántást. Megyénk valamennyi községe kövesse példájátl Pártszervezeteink, pártfunk­cionáriusaink legyenek rajta, hogy az elbizakodottság helyére a tervszerű és gyors munka, az ellenség elleni kíméletlen harc lépjen. Minden járásban és köz­ségben arra a feladatra menje­nek rá, amelyik a legdöntőbb, legfontosabb. Ahol a behordás áll a leggyengébben, mint pél­dául a dunavecsei járásban, ez leeyen a központi feladat. A Kiskunfélegyházi járásban, ahol a behordásban ió eredmények vannak, a cséplés és terménybe- gyüjtés feladatát kell szorgal­mazni. Verjék vissza elvtársa­ink, pártszervezeteink az ellen­ség támadásait és kommunista példaadással, a jó felvilágosító munka fokozásával vigyük győ­zelemre az aratás, behordás és begyűjtés csatáját. Ducios elvlárs nagyhatású beszédben leplezte le a jobboldali szocialistáktól a gaulleistákig terjedő háborús klikket 4 francia nemzetgyűlés elfogadta Pleven miniszterelnökké jelölését A francia nemzetgyűlés kedd délelőtti ülésén Pleven kijelölt jninisz.erelnök ismertette a kor­mány programwját. A Pleven be­széd után megindult vitában a Kommunista Párt részéről Duclos elvtárs szólalt fel. Hangozta ta, hogy Pleven alig álcázott gaulle- ista, aki már 1948-ban javasolta a gauUeistdk és az úgynevezett Háromutasok Szövetségét. Akkor a jobboldali szocialisták képmutatóan .illatoztak ez el­len. ma azonban a párt főtitkára, ijay Mollet maga készítet le elő Pleven minisz. er elnökségét. A jobboldali szocialisták segítségé­vel folytatódik a nyomor-politika. Ducios elvtárs czOtán rámuta­tó;!, hogy a jobboldali Szociális­ak azok után . a „követelések“ után, amelyeket Bldault-val szem­űén támasztó, tak, most ismét be­hódoltak a jobboldali pártok előtt. Jellemző, hogy Guy Mollet tár­gyalásai során megbeszéléseket folytatott a francia Gyáriparosok Szövetségének képviselőivel, de meg se hallgatta a CGT szak- szervezet megbízottait. — Pleven programmjában sem az ezé^i államháztartási hiányok­ról nem beszél , amely legalább 200 milliárd frank lesz, — foly­tatta ezután a Kommunista Párt szónoka, — sem a jövőéviről, amely legalább 400 milliárd lesz. A miniszterelnök úr jól tudja ugyan, hogy az infláció elkerülé­sének egye.len módja a katonai hitelek lényeges csökkentése vol­na, de Pleven rabszolgája saját külpolitikájának, a Marsbatl- lervnek, a Scbuman-tervnek, az Atlanti Szövetségnek, a vietnámi háborúnak, a koreai háborúnak. Ebben a kérdésben a jobboldali szocialistáktól a gaulleistákig az egész jobboldal egyetért. — Ml azonban, — kiáltott fel Ducios elvtárs, — szolidaritásunkról biztosítjuk a koreai népet és üdvözöljük hatalmas győzelmeit. Korea a koreaiaké, és ha a jobb­oldali szocialisták erről mást is gondolnak, a fraucia nép nem en­gedi magát mészárszékre vitetni Li-Szin-Manért. A reakció Korea ban japán háborús bűnösöké használ fel a nép ellen. Önök pe­dig a náciknak lesznek szövetsé­gesei! — kiáltotta Ducios a jobb­oldal felé. — önöket csak a kom­munizmus, a Szovjetunió és a népek gyűlölete egyesíti. Ebbe azonban mások már bele.örték u fogukat, önök szövetségesei lettet azoknak, akik Hitler háborúját akarják folytatni, de önök is ér­zik, hogy ezt a népek nem fogják tűrni — fejezte be nagyhatású beszédét -Jacques Ducios elvtárs. *A vita után megejtett szava­zásban a nemzetgyűlés jobbol­dali többsége, — az AFP jelen­tése szerint — 373 szavazattal 1S5 ellenében jóváhagyta Pleven jelölését. A> tömegek tiltakozása változatlanul tart. A szovjet kormány válasza Trygve Lie közlésére: fl Biztonsági Tanács határozata a koreai nép elleni fegyveres agresszió közvetlen támogatását jelenti Trygve Lie, az Egyesült Nem' zetek főtitkára a következő köz­lést intézte a Szovjetunió külügy­minisztériumához a Biztonsági Tanácsnak a koreai kérdésben hozott határozatáról: Van szerencsém közölni a Biztonsági Tanácsnak 1950 július 7-én tartott 476. ülésén elfogadott határozat szövegét:. „A Biztonsági Tanács, miután úgy döntött, hogy a Koreai Köz­társaságot Észak-Koreáiből ért fegyveres támadás a béke meg­sértését jelenti, ajánlotta, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének tagjai nyújtsanak a Koreai Köztársaságnak olyan segítséget; amilyen szükséges lehet a fegy­veres támadás elhárítására, vala­mint a nemzetközi béke és biz­tonság visszaállítására ebben a körzetben. 1. Üdvözli a gyors és energikus támogatást, melyben az Egyesült Nemzetek kormányai és népei a Biztonsági Tanács 1950 június 25-i és 27-i határozatát részesí­tették, hogy megsegítsék a Koreai Köztársaságot a fegyveres táma­dás elleni védekezésében és ily- módon visszaállítsák a nemzet­közi békét és biztonságot ebben a körzetben. 2. Megállapítja, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetének tag­jai javaslatokat nyújtottak át az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek, a Koreai Köztársaság meg­segítését illetően. 3. Ajánlja, hogy valamennyi tag, amely a Biztonsági Tanács fentemlített határozatainak értel­mében katonai erőket és egyéb segítséget ad, ilyen erőket és más segítséget bocsásson az Egyesült Államok vezetése alatt álló egye­süli parancsnokság rendelkezésé­re. 4. Kéri az Egyesült Államokat, nevezzen ki parancsnokot ezek fölé az erői fölé. 6. Felhatalmazza az egyesült parancsnokságot, hogy belátása szerint az északkoreai erők ellen folytato-tt hadműveletek során a különféle részvevő nemzetek zászlaival együtt használja az Egyesült Nemzetek zászlaját. 6. Kéri az Egyesült Államokat, terjesszen a Biztonsági Tanács elé jelentéseket az egyesült parancs­nokság irányítása alatt folytatott műveletekről. A szovjet kormány válasza Trygve Lie közlésére: „Trygve Lie úrnak, az Egyesül! Nemzetek Szervezete főtitkárá­nak, Newyork. A szovjet kormány megkapta táviratát, melyben idézi a Bizton­sági Tanács július 7-i határoza­tának szövegét arról, hogy fegy­veres erőket és egyéb eszközöket bocsátanak az úgynevezett „Egye­sült Államok irányítása alatt álló egyesült parancsnokság“ rendel­kezésére, hogy felkérik az Egye­sült Államokat, nevezzen ki pa­rancsnokot az említett erők fölé és hogy az Egyesült Nemzetek zászlaját felhasználják a koreai hadműveletek során. A szovjet kormány megállapít­ja, hogy az említett határozatot az ENSz alapokmányának ugyan­olyan durva megsértéseivel fo­gadták el, mint a Biztonsági Ta­nácsnak a koreai kérdésben jú­nius 27-én hozott határozatát. A határozatot a Biztonsági Tanács két állandó tagjának — a Szov­jetuniónak és Kínának — távol- létében, méghozzá mindössze hal szavazattal hozták, a hetediknek, ■ Kuomintang képviselőjének részvételével, akinek nincs semmi jogalapja Kina képviseletére. Tekintettel az említett körülmé­nyekre, szeramellálható, hogy « Biztonsági Tanácsnak ez a hatá­rozata sem lehet jogérvényes. Emellett a szovjet kormány szük­ségesnek tartja felhívni a figyel­met a következőkre: A Biztonsági Tanács említett határozata arra irányul, hogy ai ENSz zászlaját jogsértő módon felhasználják az Amerikai Egye­sült Államok koreai hadművele­teinek fedezésére. Ezek a hadmű­veletek az USA részéről közvetlen agressziót jelentenek a koreai néppel szemben. Mindez alapul szolgál a szov­jet kormánynak annak kijelenté­sére, hogy a Biztonsági Tanács július 7 1 határozata először Is nem jogérvényes, másodszo- pe dig a koreai nép ellen irányuló fegyveres agresszió közvetlen tá­mogatását jelenti.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom