Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-13 / 79. szám

BACSKISKUNMEGYEI

NtPUJSÁG

Antal István és a többi tiszaúifalusi paraszt teljesítette

hazafias kötelességét:

a géptől a raktárba szállítanak minden gabonát

V. évfolyam, 79. szám

Ara 50 fillér

1950 július 13, csütörtök

Számoljuk fel az elbizakodottságot ás gyorsítsuk a munka ütemét !

Az aratás, behordás, cséplés csatájának első szakaszát lényegében sikerrel megvívtuk. Termelőszövetkezeti csoportjaink, állami gazdaságaink dolgozói, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink megyénkben is megfogták a munka végét. Ennek eredményeképpen nagyobb szemveszteség nélkül

• megvívtuk az első szakaszt és megvertük az ellenséget.

Az elsq szakasz győzelmes megvívása után azonban rendkívül veszélyes jelenség kezdi felütni a fejét. Arról van szó, hogy Népfront Bizottságaink pártszervezeteink, nem egy helyen maguk a pártfunkcioná- riusok is úgy gondolják, hogy „ha eddig minden ment simán, ezután a doloq mór mayától fog menüi'' és semmit, vagy csak nagyon keveset tesznek a második, a nehezebb szakasz győzelmes megvívása érdekében.

Ilyen indokolatlan elbizakodottság tapasztalható a Kiskunfélegyházi járásban például, ehol az efső szakasz sikerei után elvtársaiuk nem tulajdonítottak jelentőséget többé a kisgyüléseknek, a felvilágosító munkának. De az elbizakodottság jelentkezik megyénk más részén is.

Népfront bizottságaink, párt- szervezeteink, pártfunkcionáriusaink, akik a „most már minden magától fog menni“ elv •lapján nyugodtan ülnek a babérokon, lényegében az ellenségnek engednek teret. Elfeledkeznek arról, hogy minden nagyobb akció csakis szívós és állandó felvilágosító munka eredményeképpen lehet győzelmes. Elfeledkeznek arról, hogy az ellenség, amely az aratásban, Äz első szakaszban vereséget szenvedett, most annál fokozottabb dühvei támad, Felsőszent- Jvánon például elvtársaink elbi- eakodottságát kihasználva azt mondja a munkásoknak, „hogy nem érdemes csak a fejadag megkereséséig dolgozni, a többit úgyis elviszik a kummunis- lák.“

Nemcsak mi tudjuk, hanem az ellenség is tudja, hogy most

• cséplőgépeknél folyik a csata. Éppen ezért a cséplőmunkásokon igyekszik befolyást szerezni. Eajosmizsén például arra uszít a kulák, hogy ne használják a gépeknél az osztályozó hengert, »agy ha már használják, nyissák jól szét. A kulák „jó tanácsa“ azzal az eredménnyel járna, hogy a homokon termett gabona 30—40 százaléka minősülne ocsunak, esne ki a nyilvántartásból és így egyszer- smind a dolgozók szájából is.

Tudja az ellenség azt is, hogy jövőévi kenyerünk biztosítéka a helyes, időben elvégzett tarlóhántás. Ezért az ellenség támad

• tarlóhántás ellen is. Azt mondja: „Száraz a föld, nem

lehet a tarlót buktatni.“ De nem kevésbbé igyekszik megzavarni a dolgozók hangulatát is, hogy háborús rémhíreket terjeszt és azt mondja a dolgozóknak, hogy vásároljanak. Nyilvánvaló, hogy a kulák, a klerikális reakció ezzel is a munkát akarja megzavarni.

^átni kell Népfront Bizottságainknak, pártszervezeteinknek, ölvtársainknak, hogy az elbizakodottság az ellenség munkáját könnyíti meg. Arra vezel, hogy az ellenség beszél, ha mi hallgatunk, a béke ellenségeinek adjuk át a szót, ha mi babérain- kon ülünk és veszélyeztetjük eddigi sikereinket is.

Népfront Bizottságaink, pár!- szenezeteink, pártfunkclonáíiu- saink, akik az első szakasz sikerei után elbizakodnak, lábhoz teszik a fegyvert, elfeledkeznek arról, hogy az aratás, behordás és cséplés nem három különböző tennivaló, hanem egyetlen harci feladat, amelyet folyamatosan, késedelem nélkül kell elvégezni.

Feladatunk, hogy felszámol juk az elbizakodottságot és minden erővel ráálliunk a feladat végrehajtására. Pártfunkcionáriusaink vegyenek példa! Bíró Lászlóné elvtárs, szabad- szállási párttitkárról, aki nap mint nap térképpel a kezében irányította a munkát és oda tömörítetté az erőket, oda összpontosította a felvilágosító munkát, ahol lemaradás mutatkozott a határban. Népnevelőink vegyenek példát a szabadszállási és kunaflacsi népnevelőkről, akik a gabonalapok kiosztásánál jólszervezett felvilágosító munkát végeztek és ennek eredményeképpen a község jó eredményeket ért el.

Községeink kövessék Ladány- bene és Csólyospálos községek ■példáját, gyorsítsák a munkálatokat és közben ne feledkezzenek meg a taTlóhántás munkájáról. Ladánybene határidő előtt befejezte a tarlóhántást. Megyénk valamennyi községe kövesse példájátl

Pártszervezeteink, pártfunkcionáriusaink legyenek rajta, hogy az elbizakodottság helyére a tervszerű és gyors munka, az ellenség elleni kíméletlen harc lépjen. Minden járásban és községben arra a feladatra menjenek rá, amelyik a legdöntőbb, legfontosabb. Ahol a behordás áll a leggyengébben, mint például a dunavecsei járásban, ez leeyen a központi feladat. A Kiskunfélegyházi járásban, ahol a behordásban ió eredmények vannak, a cséplés és terménybe- gyüjtés feladatát kell szorgalmazni. Verjék vissza elvtársaink, pártszervezeteink az ellenség támadásait és kommunista példaadással, a jó felvilágosító munka fokozásával vigyük győzelemre az aratás, behordás és begyűjtés csatáját.

Ducios elvlárs nagyhatású beszédben leplezte le a jobboldali szocialistáktól a gaulleistákig terjedő háborús klikket

4 francia nemzetgyűlés elfogadta Pleven miniszterelnökké jelölését

A francia nemzetgyűlés kedd délelőtti ülésén Pleven kijelölt jninisz.erelnök ismertette a kormány programwját. A Pleven beszéd után megindult vitában a Kommunista Párt részéről Duclos elvtárs szólalt fel. Hangozta ta, hogy Pleven alig álcázott gaulle- ista,

aki már 1948-ban javasolta a gauUeistdk és az úgynevezett Háromutasok Szövetségét.

Akkor a jobboldali szocialisták képmutatóan .illatoztak ez ellen. ma azonban a párt főtitkára, ijay Mollet maga készítet le elő Pleven minisz. er elnökségét. A jobboldali szocialisták segítségével folytatódik a nyomor-politika. Ducios elvtárs czOtán rámutató;!, hogy a jobboldali Szociálisak azok után . a „követelések“ után, amelyeket Bldault-val szeműén támasztó, tak, most ismét behódoltak a jobboldali pártok előtt. Jellemző, hogy Guy Mollet tárgyalásai során megbeszéléseket folytatott a francia Gyáriparosok

Szövetségének képviselőivel, de meg se hallgatta a CGT szak- szervezet megbízottait.

— Pleven programmjában sem az ezé^i államháztartási hiányokról nem beszél , amely legalább 200 milliárd frank lesz, — folytatta ezután a Kommunista Párt szónoka, — sem a jövőéviről, amely legalább 400 milliárd lesz. A miniszterelnök úr jól tudja ugyan, hogy az infláció elkerülésének egye.len módja a katonai hitelek lényeges csökkentése volna,

de Pleven rabszolgája saját külpolitikájának, a Marsbatl- lervnek, a Scbuman-tervnek, az Atlanti Szövetségnek, a vietnámi háborúnak, a koreai háborúnak.

Ebben a kérdésben a jobboldali szocialistáktól a gaulleistákig az egész jobboldal egyetért.

— Ml azonban, — kiáltott fel Ducios elvtárs, —

szolidaritásunkról biztosítjuk

a koreai népet és üdvözöljük hatalmas győzelmeit.

Korea a koreaiaké, és ha a jobboldali szocialisták erről mást is gondolnak, a fraucia nép nem engedi magát mészárszékre vitetni Li-Szin-Manért. A reakció Korea ban japán háborús bűnösöké használ fel a nép ellen. Önök pedig a náciknak lesznek szövetségesei! — kiáltotta Ducios a jobboldal felé. — önöket csak a kommunizmus, a Szovjetunió és a népek gyűlölete egyesíti. Ebbe azonban mások már bele.örték u fogukat, önök szövetségesei lettet azoknak, akik Hitler háborúját akarják folytatni, de önök is érzik, hogy ezt a népek nem fogják tűrni — fejezte be nagyhatású beszédét -Jacques Ducios elvtárs.

*A vita után megejtett szavazásban a nemzetgyűlés jobboldali többsége, — az AFP jelentése szerint — 373 szavazattal 1S5 ellenében jóváhagyta Pleven jelölését. A> tömegek tiltakozása változatlanul tart.

A szovjet kormány válasza Trygve Lie közlésére:

fl Biztonsági Tanács határozata a koreai nép elleni fegyveres agresszió közvetlen támogatását jelenti

Trygve Lie, az Egyesült Nem' zetek főtitkára a következő közlést intézte a Szovjetunió külügyminisztériumához a Biztonsági Tanácsnak a koreai kérdésben hozott határozatáról:

Van szerencsém közölni a Biztonsági Tanácsnak 1950 július 7-én tartott 476. ülésén elfogadott határozat szövegét:.

„A Biztonsági Tanács, miután úgy döntött, hogy a Koreai Köztársaságot Észak-Koreáiből ért fegyveres támadás a béke megsértését jelenti, ajánlotta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai nyújtsanak a Koreai Köztársaságnak olyan segítséget; amilyen szükséges lehet a fegyveres támadás elhárítására, valamint a nemzetközi béke és biztonság visszaállítására ebben a körzetben.

1. Üdvözli a gyors és energikus támogatást, melyben az Egyesült Nemzetek kormányai és népei a Biztonsági Tanács 1950 június 25-i és 27-i határozatát részesítették, hogy megsegítsék a Koreai Köztársaságot a fegyveres támadás elleni védekezésében és ily- módon visszaállítsák a nemzetközi békét és biztonságot ebben a körzetben.

2. Megállapítja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai javaslatokat nyújtottak át az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a Koreai Köztársaság megsegítését illetően.

3. Ajánlja, hogy valamennyi tag, amely a Biztonsági Tanács

fentemlített határozatainak értelmében katonai erőket és egyéb segítséget ad, ilyen erőket és más segítséget bocsásson az Egyesült Államok vezetése alatt álló egyesüli parancsnokság rendelkezésére.

4. Kéri az Egyesült Államokat, nevezzen ki parancsnokot ezek fölé az erői fölé.

6. Felhatalmazza az egyesült parancsnokságot, hogy belátása szerint az északkoreai erők ellen folytato-tt hadműveletek során a különféle részvevő nemzetek zászlaival együtt használja az Egyesült Nemzetek zászlaját.

6. Kéri az Egyesült Államokat, terjesszen a Biztonsági Tanács elé jelentéseket az egyesült parancsnokság irányítása alatt folytatott műveletekről.

A szovjet kormány válasza

Trygve Lie közlésére:

„Trygve Lie úrnak, az Egyesül! Nemzetek Szervezete főtitkárának, Newyork.

A szovjet kormány megkapta táviratát, melyben idézi a Biztonsági Tanács július 7-i határozatának szövegét arról, hogy fegyveres erőket és egyéb eszközöket bocsátanak az úgynevezett „Egyesült Államok irányítása alatt álló egyesült parancsnokság“ rendelkezésére, hogy felkérik az Egyesült Államokat, nevezzen ki parancsnokot az említett erők fölé és hogy az Egyesült Nemzetek zászlaját felhasználják a koreai hadműveletek során.

A szovjet kormány megállapítja, hogy az említett határozatot az ENSz alapokmányának ugyanolyan durva megsértéseivel fogadták el, mint a Biztonsági Tanácsnak a koreai kérdésben június 27-én hozott határozatát. A határozatot a Biztonsági Tanács két állandó tagjának — a Szovjetuniónak és Kínának — távol- létében, méghozzá mindössze hal szavazattal hozták, a hetediknek, ■ Kuomintang képviselőjének részvételével, akinek nincs semmi jogalapja Kina képviseletére. Tekintettel az említett körülményekre, szeramellálható, hogy « Biztonsági Tanácsnak ez a határozata sem lehet jogérvényes. Emellett a szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni a figyelmet a következőkre:

A Biztonsági Tanács említett határozata arra irányul, hogy ai ENSz zászlaját jogsértő módon felhasználják az Amerikai Egyesült Államok koreai hadműveleteinek fedezésére. Ezek a hadműveletek az USA részéről közvetlen agressziót jelentenek a koreai néppel szemben.

Mindez alapul szolgál a szovjet kormánynak annak kijelentésére, hogy a Biztonsági Tanács július 7 1 határozata először Is nem jogérvényes, másodszo- pe dig a koreai nép ellen irányuló fegyveres agresszió közvetlen támogatását jelenti.“