Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-11 / 77. szám

À szolnokmegyei íermelőcsoporfok július 17-ig vállalták a cséplés befejezését Igyekezz, hogy ne maradj le a versenyben! „A bőséges kenyér, mely népünk asztalára kerül, újabb csapás az imperialistákra!“ íl<tHep. uM Atpát‘4-n: a Uand'ács^wt tesxáítít&tta ax ef.sS g-afonát A nap perzselő melegében szinte mozdulatlan a levegő. Az alpári földmüvesszövetke zet feldíszltettt gabonaraktá­ra előtt sűrű embercsoport beszélget. Fejük felett éppen csak hogy meglebbennek a vő. rös és nemzetiszín zászlók, mosolygó arccal néz le rájuk Rákosi elvtárs képe. Az utca végéről erősödő énekszó hallatszik; „tenger­nyi a búzánk, izmos a ka­runk, kora hajnaltájban vígan aratunk...1' Jönnek az „Előre” tszcs, tagjai — fordulnak az arcok abba az irányba. A sok láb verte porfelhőből kibon­takozik a csapat. Itt van a 'termelőcsoport apraja-nagyja, g mintegy 60 fő kis- és kö­zépparaszt lépdel a nyomuk­ban. Feldíszített, lobogós ko­csik zárják be a sort, meg­rakva gabonával. A lovak is kényesen prüszkölnek, mintha tudnák, hogy nagy ünnep ez az esemény... hogy nehéz munkát dícsér a sok duzzadó zsák. Nehéz volt megküzdenie a csoportnak a faluban még mindig bőven található kulá- kok, csendőrök és nemkevésb- bé a klerikális reakció rém­híreivel. A vetéstől az aratá­sig nem szűntek meg állan­dóan izgatni dolgozó paraszt­ságunkat és most is - gyűlöl­ködő szemmel nézik leyesz- tett függönyeik mögül ’ szö­vetkezet elé gyülekező öntu­datos dolgozó parasztok né­pes csoportját és az életet hirdető gabonászsákokat. Sorra hangzanak el az öröm. tel; üdvöző szavak; Vince elvtárs a Párt, Szabó Károly- né a község nevében méltatja a csoport példamutatását, hogy elsőnek szállította be a gabonát. — Reméljük, bogy mun­kánk nem volt hiábavaló — hangzik fel a csoport elnö­kének válasza. — A bőséges kenyér, mely népünk asztalá­ra kerül, újabb csapás az im­perialistáknak, a helybeli ku- lákoknak, ellenségeinknek. Csoportunk, mely Pártunk és kormányzatunk vezetésével, segítségével dolgozik, már el is csépelt. Énekszó harsan, megkezdő­dik a berakodás. Egyszerre tízen is nyúlnak egy zsák felé. A gabona egy-kettőre a raktárba kerül, muzsika szól, öregek, fiatalok táncba kez­denek. Rezzenve bújnak vissza házaikba a kulákok. Tisztán, csengőn viszi szét a felkere­kedett szél a falu dolgozó pa­rasztjainak győzelmi dalát. Kulturális é!et a Szovjetunióban A héhetábor erősítéséért A cséplésnéi is harcolunk minden szem gabonáért Kedves Elvtársak! A Népújság csütörtöki szá­mában olvastam a Megyei Bé­keiroda felhívását. Mi dolgozó parasztok most nagyon el va­gyunk foglalva, hiszen közsé­günkben megkezdődött a csép­lés. öt gép csépel nálunk. De azért mégsem mehetünk el szó nélkül az Egyesült Államok al­jas koreai provokációja mellett, amely nem más, mint a legsú­lyosabb bűn a béke ellen. Míg nálunk vontntókocsik, szeke­rek, ló- és ökörfogatok járják fáradhatatlanul a határt, addig Koreában az amerikai repülő­gépek lekaszabolják a békésen dolgozó népet. Míg nálunk a kaszák pengéséhez most új hang vegyül, a cséplőgépek zúgó-morajló hangja, addig a távol keleten bombák rob­bannak, gránátok pukkannak s ropog a puskatűz, folyik a sok ártatlan ember vére. Hagyhat­juk mi ezt szó nélkül? Nem! Mi a teendőnk? >Jég jobban erősíteni a béke bástyáját. Ezt itt úgy tudjuk elérni, ha erő­sítjük az országot. Mi, dolgozó parasztok, itt Fülöpházán el­határoztuk, hogy a cséplésnéi is harcolunk minden szem ga­bonáért, mert ezzel is erősítjük országunk gazdaságát. Éberen vigyázunk arra, hogy mind az öt cséplőgép jól > legyen beál­lítva, nehogy szemtöfés álljon elő. A tarlóhántást is teljesen befejezzük. Elsők akarunk len­ni a beadásban, hogy kormá­nyunk észszerűen gazdálkod­hasson a rendelkezésre álló kenyérgabonával. Azért a két fülöpházi termelőesoport ősz szesen 160 mázsa gabonára kö tótt szállítási szerződést. így válaszolunk az amerikaiak aljas koreai támadására. Többet, jobban, szervezettebben dolgo­zunk. Elvtársi üdvözlettel: Mihálgi Ferenc DÉFOSz-elnök, Fiilöpbáza, Kicsinyek, nagyok egyaránt nagy érdeklődéssel válogatnak a kol­hoz könyvtárában* iZ S A Donyec medencei Vörös Csillag bánya ének- és táncegyüttese. í’Á- * . .. * o 9 9 VÖRÖS SZERER Az erdőövezte földek végtelen térségein olyan a búza, mint az aranytenger. Dús a vetés és súlyosak kalászai, ütemesen ringanak a kalásztengerben a sztyeppék hajói, a traktorok. Zúgnak a gépek, jár­nak a motorok. A hatalmas vastorok valósággal el­nyeli a beérett gabonát. Már hull is a kicsépelt szem a tartályba. Hátul ömlik kifelé a szalma, viszi a pelyvát a szél, szerte a tarlóra. Pár perc... és az álló búzából aranyló szemek áradata indul a mag­tárak felé. Nincs a világnak még egy országa, ahol olyan magas színvonalú lenne a gépesítés, mint a Szovjet­unióban. Az aratás-begyűjtés szinte futószalag­szerűen történik. A kombájn a learatással egyide­jűleg kicsépeli a gabonát, ugyanakkor összegyűjti a töreket és automatikusan működő kévekötővel törté­nik a szalma kötése. Valamennyi kombájnon van szemfogó és gereblye is. Legtöbbször már az aratás­sal egyidejűleg, vagy nyomban utána végzik a tarló- hántást. Ez a folyamatos munka a gépesített szérű­ben fejeződik be, ahonnan a gabonát megmunká­lásra az elevátorokba és kolhózszérükbe szállítják. æ kombájnvezetök óragrafikon szerint dolgoz­T* nak és sztahanovista menetrendet követnek a betakarításban. Így tudják elérni a hatalmas tel­jesítményeket. A lonáukovai gép- és traktorállomás kombájnvezetője, Perebeda, egy nap alatt 70 hold árpát aratott le és csépelt ki. Barabasin komba jn- vtzető egy nap alatt 60 hold búzát aratott le és csé­pelt ki. A giaginszki és szevereszlci körzet kolhozaiban és szovhozmezőin a kombájnok tucatjai dolgoznak. Napról-napra növekszik az ősziek betakarításának üteme Kubán déli körzetében. A kalászok mindenfelé dúsan fizetnek. A „Trud“ gabonatermesztő szovhoz- ban a kombájnnal betakarított első 19 hold árpa, S3 mázsa szemet adott holdanként. Kubán kolhozai és szovhozai a betakarítás első napjától kezdve fokozott ütemben hajtják végre a gabonabeszolgáltatást. Az állami begyűjtési köz­pontok nagy munkában vannak e hetekben. Hatal­mas mennyiségű gabonát adtak be a kosehablei kör­zet kolhozparasztjai. Az első termést vörös zászlók­kal feldíszített kocsikon vitték az állami magtárba. Tádzsikisztánban már jóélőre megszerveztek a beszolgáltatás menetrendjét. Egész szckúnorokal díszítettek fel vörös anyaggal és vörös lobogókkal, kogg kicsépelés után pillanatig se késlekedjenek az új termés beadásával. gyorsan dolgoznak a kombájnok és a szemmel y megtelt hatalmas tartályok alá egymásután állnak be a szekerek és teherautók. A munka tiagg lendiiletóben még azzal sem töltik az időt, hogy zsá­kokba eresszék a termést. Hatalmas ponyvákkal szerelik fel előre a kocsikat és abba engedik be a gabonát, A kicsépelt szemek kocsibaengedése minden al­kalommal ünnepélyes pillanat. (Széfjelbontják a ha­talmas ponyvát. Mintha a kocsi óriási sza­kajtó lenne. A kombájnvezető odalép a szelephez, kézmozdulatát csillogó szemek figyelik. Falként ve­szik körül a szekeret a mezők dolgozói, A szelep felnyílik. — A búza!... — morajlik köröskorül a szó. — Az új kenyér! Zizzenő hangot hallatnak a szemek, ahogy egy­mást súrolva zúdulnak a ponyvára. -A napsugarak szikrát vetnek az aranyzuhatagon. Finom por száll- dos a levegőben, olyan az illata, mint a búzaliszt­nek. Egymásután nyúlnak ki a kezek és belemerül­nek az acélos búzába. Kivesznek belőle egymarokra- valót. Nézik, ízlelik és boldog megelégedettség su­gárzik arcukról. — Minden eddiginél szebb az idei termés — mondogatják egymásnak. — Jó munkánk bőségesen fizetett!. ... Azután gondosan betakarják. Kezük még a “ ponyván is végig-végig simít. így engedik útjára a megtelt szekereket. 8 a fellobogózott vörös szekerek végeláthatatlan sorokban vonulnak az állami begyűjtő helyek felé. Nagy megtiszteltetés a. gabonát szállítani. Hi­szen a vállalt kötelezettségek teljesítése, az új ter­més beadása az államnak, erősíti a haza hatalmát, növeli a béketdbor erejét. A kalocsai pedagógusok távirata Rákosi elvtárshos Kedves Rákosi Elvtárs! A legnagyobb felháborodással ér­tesültünk, hogy az amerikai imperialisták nem átallották háborút provokálni a békében dolgozó északkoreai nép ellen. Mi, kalo­csai pedagógusok a legmélyebb gyűlölettel ítéljük el az imperia­listáknak ezt az aljas, az emberi jogokat lábbal tipró véres agresz- szióját. ígérjük, hogy ezentúl még erősebben fogunk harcolni a reakció és klerikális reakció minden megnjiilvánulása ellen. Ilyen szellemben neveljük a ránkbízott ifjúságot. Még jobban tudatosít­juk bennük, hogy minden ember, aki saját hatáskörében harcol jó szocialista munkával, ideológiai képzéssel, a reakció mesterkedé­seit: idejében gszrevevő é.< leleplező éberséggel, az becsülettel szol­gálja azt a harcot, melynek ma áic-sőség katonájának lenni, az egész emberiség békéjének nagy és szent ügyét. Mikor odakiált­juk ezeknek a minden becsületükből kivetkőzött amerikai hódítók­nak, hogy vesszenek a háborús uszítok, ugyanakkor azt üzenjük a hős északkoreai népnek, hogy ügyük igazsága mellett a magyar dolgozók, köztük a pedagógusok is kivétel nélkül felsorakoznak a viUigbcke nagy harcosa, Sztálin elvtárs és a mi szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs harcos példája és vezetése nyomán. A KALOCSAI FEDAGOGÜSOK Meg[u!a!mez!ák a kiváló pedagógusokat Még a hőmérőnél is magasabb­ra szökkent a hangulat, mikor a kiskunfélegyházi Petőfi bázis­iskola szépen dekorált tornater­mében összegyülekeztek a város és járás pedagógusai a nevelők jutalmazására. Népi demokráciánk, értékelve a magyar pedagógusok munkás­ságát, 800, 400, 600 forintos ju­talomban részesítette az a 23 nevelőt, ki az 1949—50. tanév munkájában kitűnő eredményt ért el. Ezek a nevelők magúkévá tet­ték a Párt célkitűzéseit', eredmé­nyesen dolgoztak az oktató és nevelőmunkában, a tanulók mar­xista-leninista világnézetének ki­alakításában és felvették a küz­delmet a reakció aknamunkája ellen. A kultuszkormány a legjobbak felé mutatta az elismerést, a ki­váló nevelők példája pedig utat mutat nekünk, többi prdagőgu- gusoknak, hogy őket követve, már most, a nyári foglalkozás folyamán is tovább vigyük az osztályharcot a nevelés frontján és jó munkával érdemeljük ki dolgozó népünk szeretetét és meg­becsülését. Ml, magyar pedagógusok, nem feledjük, de megvalósítjuk aDISz jelszavát: „Dolgozz, tanulj, har­colj, nevelj 1“ Kiskunfélegyháza, 1950. július hó 5-én. Szlabódky Emilné Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ füzet olvasása

Next

/
Oldalképek
Tartalom